Magyar Tudomány, 2001/4

Hagyományok a magyar filozófiában


A következő három tanulmány a Filozófiai és Történettudományok Osztályának "A magyar társadalom filozófiai kultúrája. A filozófia a Magyar Tudományos Akadémián" című, 2000. november 13-án rendezett tudományos ülésén elhangzott előadás alapján készült. Perecz László írása, szorosabban kapcsolódva a rendezvény témájához, összefoglaló vázlatot nyújt a filozófiai tudományosságnak az Akadémia történetében játszott szerepéről, Palló Gábor tanulmánya a magyar tudományfilozófiai hagyomány jelentős teljesítményeit veszi számba, végül pedig Lendvai L. Ferenc esszéje a hazai kultúrfilozófusok gondolatait helyezi politikai keretbe.


Perecz László

Fejlődés, kérdőjelekkel

(Részlet)

Madártávlatból tekintve az alapítástól a második világháború végéig terjedő időszakra, az akadémiai filozófiai tudományosság történetében három szakasz fedhető fel: a kezdetektől a 19. század végéig, a századfordulóig ívelő, majd innen az új század második évtizedének végéig terjedő, illetve a két háború közötti korszak. Az első kettő meghatározó tendenciái egyértelmű hasonlóságot mutatnak: előbb mindkettőben határozott nyelvi és intézményi fejlődés tapasztalható, a tartalmi teljesítményeket tekintve azonban utóbb egyik sem váltja be a kezdeti ígéreteket - a jelentős filozófiai munkásságok nem születnek meg, illetve nem jutnak el akadémiai szintre. A harmadik korszakban a hivatalos tudományosságot és a szellemi életet kezdetben élesen elválasztó szakadék fokozatosan csökken ugyan, a korszak első felének meghatározó gondolkodójához köthető jelentős teljesítményt viszont később nem követ hasonlóan számottevő munkásság.

.
.
.


Palló Gábor

Magyar tudományfilozófia

(Részlet)

.
.
.

A magyar tudományfilozófusok atombombájának a logikai pozitivizmuson való túllépés bizonyult. Ahogy a természettudósok azzal tettek szert világhírre, hogy épp az ő tudományukra volt szükség koruk legfontosabb történelmi problémájának megoldásához, nevezetesen a nácizmus, majd a kommunizmus legyőzéséhez, legalábbis ami a fegyvereket illeti, a tudományfilozófusok éppen akkor léptek színre, amikor a tudományfilozófia, mindenekelőtt Popper, Kuhn, Feyerabend és, igen, Lakatos, talán nem is csak bölcseleti, hanem általános intellektuális szempontból is a legtöbbet tudta nyújtani a gondolkodás legkülönfélébb területei számára.

Végezetül azt mondanám, a magyar tudományfilozófia sikerének nyitja részben bizonyos magyarországi hagyományokban, ámde nem tudományfilozófiai hagyományokban rejlik, másrészt abban, hogy egyeseknek sikerült a legjobbkor a legjobb helyen lenniük.


Lendvai L. Ferenc

Filozófiai kultúrkritika - politikai erőtérben

(Részlet)

.
.
.

Azt látjuk tehát, hogy a filozófiai kultúrkritika, amennyiben bekerül egy politikai erőtérbe, morális veszélyeknek teszi ki magát, mert hatásában veszélyessé válik. Hiszen azok a szellemi körök, amelyekre hatást gyakorol, könnyebben válhatnak a politikai erőtér foglyaivá: aki hitt Trikálnak, nyilván könnyebben tolerálta a fasizmust és nemzetiszocializmust, aki hitt Karácsonynak, nyilván könnyebben tolerálta a szocializmust és proletárdiktatúrát. Dehát a filozófia végül is nem mondhat le a kritikai attitűdről a fönnállóval szemben, különben a kvietizmus éppoly súlyos veszélyének teszi ki magát, s végül - a híres-hírhedt formula szerint - minden létezőt "ésszerűnek" nyilvánít. A kultúrkritikus úgy védekezhet a politikai erőtér csapdája ellen, hogy amikor szembesül vele, védőernyőket építhet ki ellene: el kell határolnia magát tőle, amint azt nemcsak Kornis és Brandenstein, illetve Prohászka, de végül Trikál és Karácsony is, több-kevesebb sikerrel, megtette.

.
.
.


<-- Vissza a 2001/4 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]