Halála előtti évben, 1895-ben Alfred Nobel (1833-1896) svéd robbanóanyag-kémikus és gyáros elkészítette végrendeletét, amelyben intézkedett a felfedezéseiből és sikeres ipari tevékenységéből származó vagyonának sorsáról. Ezt írta: "...Vagyonom a következőképpen kerüljön felhasználásra: A tőkét a végrendelet végrehajtója fektesse biztos értékpapírokba és képezzen ebből alapot, amelynek kamatai évente osztassanak ki olyan munkák jutalmazására, amelyek az elmúlt évben az emberiség számára a leghasznosabbak voltak. A kamatok öt egyenlő részre osztassanak, amelyből egy-egy rész illesse azt, aki a fizika, a kémia és a fiziológia vagy orvostudomány területén a legkiemelkedőbb eredményt érte el, egy rész jusson annak, aki az irodalomban ideális értelemben vett legkiválóbbat alkotta, egy rész annak, aki a legtöbbet vagy legeredményesebbet tette a népek testvériségének kialakításáért, a hadseregek megszüntetéséért vagy csökkentéséért, vagy a békekonferenciák kiterjesztéséért. A fizikai és kémiai díjakat a Svéd Tudományos Akadémia ítélje oda, a fiziológiai vagy orvosi díjat a Karolinska Intézet, az irodalmi díjat a stockholmi Svéd Akadémia, a békedíjat pedig a norvég Storthing által választott bizottság. Kifejezett óhajom, hogy a díjak odaítélésében nemzeti hovatartozásnak ne legyen része, azokat a legméltóbb kapja, akár skandináv, akár nem az...."
Azok a percek, amikor Alfred Nobel ezeket a sorokat papírra vetette, méltán számíthatók az emberiség csillagórái közé. Csillagóráknak azonos című könyvében Stephan Zweig azokat a pillanatokat, perceket vagy órákat nevezte, amelyek alatt egy-egy nevezetes vagy akár addig ismeretlen ember olyant gondolt, határozott el vagy cselekedett, ami nagy hatással volt az emberiség kultúrtörténetére vagy szélesebb értelemben vett történelmére. Bár Alfred Nobel nem szerepel a könyv 12 "történelmi miniatűrjének" szereplői között, a Nobel-díj megalapítása az ott leírtakhoz hasonlóan nagy hatást gyakorolt a 20. század történelmére. Ez a hatás négy körben érvényesült, ezzel kapcsolatos gondolataimat tehát ezek szerint csoportosítom. (A végrendeletben felsorolt öt díj közül ezek a gondolatok elsősorban a tudományos díjakra vonatkoznak.)
1. Kezdem magával az Alapítóval. Úgy gondolom, túlzás nélkül lehet azt mondani, hogy a Díj megalapítása nélkül Alfred Nobel nevét mára már csak a tudomány- és technikatörténészek, hadtörténészek és robbanóanyag-kémikusok szűk köre ismerné. (Ma, a vegyiparban végbemenő folyamatos tőkekoncentráció, fúziók és az ezzel járó névváltozások korában valószínű, hogy a Nobel névnek éppen a Díj következtében kialakult nimbusza nélkül mára már a Nobel-gyárak sem viselnék feltétlenül az alapító nevét.) Maradva Stephan Zweig csillagóráinak analógiájánál, Nobel tettét az ott leírtak közül leginkább Rouget de Lisle esetéhez tudom hasonlítani. Ez az addig teljesen ismeretlen katonamuzsikus a Francia Forradalom egy lázas éjszakáján írt egy dalt, amely először a Marseille-i önkéntesek, majd az egész nemzeti gárda indulójaként Marseillaise néven bevonult a történelembe; halhatatlanná téve szerzője nevét, akinek hamvai Napóleoné mellett nyugszanak az Invalidusok Dómjában. Visszatérve Alfred Nobelhez, biztos, hogy neve (kizárólag az általa alapított Díjnak köszönhetően) egyike a 20. század és az induló 21. század legismertebb és a legpozitívabb csengésű neveinek. (Ez a megbecsülés a civilizált emberiség legszélesebb köreiből árad Alfred Nobel emléke felé; a kémikus társadalom megbecsülésének külön jelzése, hogy róla nevezték el 1971-ben a 102-es rendszámú transzurán elemet.)
2. A második kör, a díjazottak köre. Kétségtelen tény, hogy a létező számos tudományos díj közül a Nobel-díj az, amelynek presztízse messze túlhaladja az összes többiét, és híre, jelentősége túlmutat azokon a tudományos körökön, ahonnan a kitüntetett származik. Annyi bizonyos, hogy a Nobel-díjban részesült több száz tudós életét rendkívüli módon befolyásolta az elnyert díj. Itt természetesen nem elsősorban az ezzel járó tekintélyes pénzösszegre gondolok, bár a hagyományosan rosszul fizetett tudósok esetében ez sem elhanyagolható tényező. Ennél azonban sokkal nagyobb jelentőségű az a felbecsülhetetlen értékű erkölcsi elismerés, társadalmi megbecsülés, ami a Díjjal jár. A díjazottak mára már százéves listájának áttekintése arról győzheti meg a szemlélődőt, hogy - bár a listára számos olyan tudós nem került fel, akinek ott lehetett volna a helye - azok, akik megkapták a Nobel-díjat, kevés kivétellel megérdemelték mind az anyagi, mind pedig az erkölcsi megbecsülést.
3. A harmadik körbe azokat a tudományos közösségeket sorolom, ahonnan a Nobel-díjasok származnak. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy egy-egy Nobel-díj elnyerése nemcsak a díjazott számára rendkívüli jelentőségű, hanem nagyban növeli a tudományos tekintélyét annak a kutatócsoportnak, sőt annak az egyetemnek vagy kutatóintézetnek is, ahonnan származik. Az egyes tudósok és tudományos iskolák között kialakuló versengés, a Díj szempontjából számításba jövő tudományterületek és potenciális jelöltek esélyeinek latolgatása olyan pezsgést idéz elő a tudományos életben, amelynek jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni.
4. A negyedik kör a teljes civilizált társadalom, szélesebb értelemben véve az egész emberiség. A Nobel-díj odaítélésének jelentősége messze túlhaladja a tudomány köreit: igen pozitívan hat ki azokra is, akik nincsenek közvetlen kapcsolatban a tudománnyal. Itt csak részben gondolok arra a jogos nemzeti büszkeségre, amit egy olyan kis ország, mint Magyarország polgáraiként érzünk, amikor a hazánk lélekszámához viszonyítva örvendetesen nagyszámú Nobel-díjasunkra gondolunk. Sokkal fontosabbnak tartom ennél azt, hogy a hazai és nemzetközi sajtó mindig rendkívül gyorsan reagál a Díj odaítélésének hírére, megtalálják a díjazott által művelt tudományterület hazai szakértőjét, és ezek tollából kitűnő népszerűsítő cikkek jelennek meg. A Nobel-díjak évenkénti kiosztása legalább néhány napra a legszélesebb körök érdeklődésének homlokterébe állítja a tudományt és annak legújabb eredményeit. Ez rendkívüli jelentőségű korunkban, amely kort sajnálatos módon a tudomány eredményeinek megkérdőjelezése és áltudományos nézetek terjedése jellemez.