Amikor 1896-ban Alfred Nobel meghalt, fejedelmi vagyont hagyott hátra maga mögött: több mint 33 millió svéd koronát, vagy dollárban kifejezve: 9 millió amerikai dollárt. Az örökségből küldetés lett, az egyik legnevezetesebb a hasonló végrendeletek között a mai világban.
Nobel végrendeletében meghagyta, hogy a hagyaték nagy részét egy alapba helyezzék, amelynek éves jövedéke öt egyenlő értékű díjnak szolgáljon alapul. Az öt díjból hármat a természettudomány, egyet az irodalom művelői és egyet a világbéke előmozdítói kapjanak. Nobel természetesen nem láthatta előre, hogy a tudomány területén kiosztott díjai a kiválóság legmagasabb szimbólumává válnak a kutatók szemében, s hogy az irodalom művelői és a világbéke előmozdítói számára kiosztott díjak, habár a tudományos díjaknál vitatottabb az értékük, ugyancsak nemzetközi hírnevet biztosítanak a jutalmazottaknak.
Nobel, a dinamit, a robbanó zselatin és a füstmentes lőpor feltalálója, paradox módon idealista és pacifista volt. Ezen eszméi visszatükröződnek a végrendeletében megjelölt a díjakban, amelyek a fizika, kémia és orvostudomány vagy fiziológia területén "a legkiválóbb felfedezéseket", "az idealista tendenciájú irodalomban a legkiválóbb munkát", és végül "a nemzetek közötti testvériségért tett legjobb tevékenységet" jutalmazza.
Gyakran teszik fel a kérdést, hogy Nobel miért úgy határozta meg az egyik díjat, hogy az a "fiziológia vagy orvostudomány" területét, és nem csupán az orvostudomány területét jutalmazza. Valójában végrendelete első változatában Nobel orvostudományt írt. Ezt az első változatát megmutatta barátjának, J. Johansson professzornak, és annak véleményét kérte. Johansson gondosan átolvasta a végrendeletet és megjegyezte, hogy az orvostudomány kifejezés használata kizárná a biomedicina alapvető területeit a díjazásból. Johansson, akit nem sokkal azelőtt neveztek ki a Karolinska Intézet Élettani Intézete professzorának, azt javasolta Nobelnek, hogy az élettan vagy orvostudomány kifejezést használja. Nobel elfogadta a tanácsot és megváltoztatta végrendeletét. Ez a döntés rendkívül nagy jelentőségű volt, mert megnyitotta az utat a biomedicinális alaptudományok művelői előtt. A díj alapítása óta az ilyen típusú díjak száma dominálta az élettan vagy orvostudomány területén kiadott díjakat.
Végrendeletében Nobel meghatározta, hogy a tudományos díjak odaítéléséről a Svéd Királyi Tudományos Akadémia és a Királyi Karolinska Intézet döntsön, míg az irodalmi díj sorsáról a Stockholmi székhelyű Svéd Akadémia (a Tudományos Akadémia ikertestvére az irodalom területén),a béke díjról pedig a Norvég Parlament rendelkezzék. Ezek a komplex rendelkezések a Nobel Alapítvány megalapításához vezettek. Több mint négy év telt el addig, amíg a végrendelet részletei alapján a díjak odaítélésének menete tisztázódott és az első díjakat kiosztották.
Nobel szándékai
Az a tény, hogy a Nobel Díj jelenleg a tudományos teljesítmény elsőszámú szimbóluma, egybeesik Nobel eredeti szándékával, habár maga Nobel aligha láthatta előre azt, hogy milyen nagy társadalmi jelentőségű elismeréssé alakul eredeti elképzelése. Nobel szándéka az volt, hogy előmozdítsa az emberi jólétet, megjutalmazza a nagy tudományos teljesítményeket, és mindenekelőtt, hogy támogassa a kutatást azzal, hogy "teljes gazdasági függetlenséget biztosít azoknak, akiknek korábbi munkája további kiemelkedő teljesítményeket ígér, s ezek után immár teljes egészében a kutatással foglalkozzanak".
A XIX. század végén a kutatás támogatottsága igen alacsony fokon állt. Még az 1920-as évék végén is a Cavendish Laboratórium éves költségvetése is csupán 2.000 font (avagy 10.000 dollár) volt. Amikor az első Nobel Díjak kiosztásra kerültek, egy-egy díjazott 42.000 dollárt kapott! Az összehasonlítás kedvéért érdemes megjegyezni, hogy ez az összeg hetvenszer több volt, mint a Royal Society Rumford Medálja, a tudományban akkoriban elérhető egyik legmagasabb kitüntetés.
A nagyközönség számára a Díjjal járó fejedelmi összegnek üzenete volt, méghozzá a társadalom művelt és kevésbé művelt tagjai számára egyaránt: a tudomány és a tudósok fontosak a társadalom számára. Számos tudós számára a Díj mind szimbolikus mind társadalmi elismerést jelentett.
Amikor Nobel rögzítette a tudományos díjakkal kapcsolatos követelményeket, a díjak számát háromban határozta meg: fizika, kémia, élettan vagy orvostudomány. A matematikusok gyakran magyarázzák a matematikai Nobel Díj hiányát azzal a kis történettel, hogy Nobel és egy svéd matematikus, Gösta Mittag-Leffler riválisként ugyanazon fiatal hölgy kegyeit kereste, aki végül Nobelt kikosarazta - Mittag-Leffler kedvéért. Nobel "válasza" az volt, hogy nem hozott létre matematikai díjat, nehogy azt halála után Mittag-Lefflernek ítéljék oda...
Kiválasztási folyamat
Nobel eredeti kívánsága szerint minden tudományos díjjal olyan felfedezést, találmányt vagy fejlesztést lehet jutalmazni, amely az előző évben született. A kiválasztási folyamatban a jelölt nemzetisége semmiféle módon nem játszik szerepet. A jelöléseket részben állandó jogosultsággal bíró személyek (a Svéd Királyi Tudományos Akadémia tagjai, a Karolinska Intézet professzorai, a skandináviai egyetemek azon professzorai, akik a három tudományos díj területén munkálkodnak, és minden korábbi díjazott), részben a díj sorsáról döntő intézmények megfelelő bizottságai által évről évre más és más meghívott tudósok teszik. A bizottságok rendszeresen kérnek fel világszerte egyetemi vagy intézeti kutatókat ajánlásra. Csak ajánlott személyek jöhetnek szóba a díj odaítélésénél.
A jelölések során számos jelöltet meg lehet nevezni, de magát az egyes tudományos díjakat legfeljebb három személy kaphatja meg egy évben. Ennek valószínűsíthető oka az, hogy mind a díj presztízse, mind a díjjal járó összeg értéke azon a szinten maradjon, ahogy azt Nobel elképzelte végrendeletében.
A jelölésnek és kiválasztásnak ezen igen egyszerű módja az elmúlt száz év során igen kiemelkedő tudósokat juttatott Nobel Díjhoz a tudományok területén. Bár azt is meg kell említeni, hogy az eljárás olykor panaszkodáshoz és szkepticizmushoz is vezet.
Ami ténylegesen egyedülálló a Nobel Díj egy évszázados történetével kapcsolatban, az a kiemelkedő teljesítményű díjazottak egészen egyedülálló sora. És e téren különböznek leginkább a tudományos díjak az irodalmi és béke Nobel Díjaktól. Igen sokan úgy vélik, hogy az irodalmi díj és a béke díj sok esetben megkérdőjelezhető értékű teljesítményt jutalmaz, és a kiválasztást - szemben a tudományos díjakkal - politikai vagy funkcionálisan teljesen irreleváns tényezők befolyásolják.
Milyen következményekkel jár a díj a díjazottak számára?
A Nobel Díj mintegy új szociális státuszba helyezi a kitüntettet, s helyzete megváltozik mint saját szűkebb szakmai közösségén belül, mind pedig a társadalmi ranglétrán. De ez nem csupán az ismertségben, elismertségben és ünnepeltségben jelentkezik, hanem a cím komplex szociális elvárásokat is maga után von.
A díjazottak saját beszámolói arról tanúskodnak, hogy új társadalmi státuszuknak nem kizárólag csak pozitív oldala van. A díjazott bonyolult és addig nem ismert kihívásokkal kell, hogy szembenézzen, s ilyen kihívások bőségesen jelentkeznek a szakterületén dolgozó kutatótársak, egyetemi és kormányhivatalok, újságírók és különféle társadalmi szervezetek részéről. A korábbi helyzethez képest nagyságrendekkel nő a megkeresések száma s azok spektruma: nemcsak tudományos írásokat kérnek, de általában is tanácsot, beszédeket, politikai döntésben és társadalmi eseményeken való részvételt kérnek és olykor követelnek a díjazottól. André Lwoff francia biokémikus a Nobel banketten elmondott beszédében így beszélt erről:
"A semmiből hirtelen filmsztárok lettünk. Mintha egy kellemetlen és bonyolult kísérlet alanyai lennénk. Egyáltalán nem szoktunk hozzá ehhez az életformához, amely már akadályozza, hogy a szokásos munkánkat tovább végezzük... Az életünket felforgatták... Amikor már úgy megszervezted az életedet, hogy munkádat végezhesd, akkor hirtelen felfedezed, hogy hihetetlen, eddig nem ismert új kötelességekkel és felelősségekkel nézel szembe..."
Amikor Nobel megírta végrendeletét, természetesen álmában sem láthatta előre, hogy a díjazott ilyen jellegű problémákkal kell hogy szembenézzen. Nobel szándéka egyértelmű volt: az emberiség javára kiemelkedő tudományos munkát végző kutatók támogatása annak érdekében, hogy életük végéig nyugodt körülmények között, anyagi gondok nélkül folytathassák hasznos munkájukat. Nobel elvárásai kétségkívül teljesültek, de a díjnak nem csupán az általa elvárt pozitív hozama jelentkezik, hanem olykor kifejezetten terhes mellékhatások is.
Olykor felmerül annak a kérdése is, hogy a díj megrontja a díjazott és kollégái viszonyát. Máskor gátat emel a díjat még el nem nyert, de kiemelkedő teljesítményű kutatók között is, akik visszatartják mások elől munkáik gyümölcsét, és elzárkóznak együttműködések elöl, "pozicionális előnyök érdekében..." Ugyanakkor sok esetben arra is van példa, hogy a díjazottak fiatalabb kollégáit maga a mesterük elért sikere sarkallja még intenzívebb munkára, és jó pár olyan Díjról tudunk, amely korábbi Nobel Díjasok iskolateremtő működésének gyümölcse. Kétségtelen, hogy a Díj megnövelte a kutatásban meglévő versenyszellemet, és ezzel olykor ahhoz is hozzájárult, hogy a színvonalas tudományos életbe a kollaboráció helyett vetélkedés, de a prioritásért való viszálykodás is betegye a lábát.
Amint már többször jeleztem, Nobel fő szándéka az volt, hogy a díjazottak anyagi gondok nélkül folytathassák munkájukat. Ennek ellenére érdekes paradoxonként jelentkezik az a tény, hogy a díjazottak publikációs tevékenysége a Díj átvétele után jelentősen lecsökken. Erre persze magyarázat lehet az, hogy a díjazottak általában idős emberek, akik tudományos karrierjük végén jutnak hozzá a Díjhoz. Egy másik ismert magyarázat szerint a díj átvétele a díjazott semmiképp nem akar olyan tudományos írást közzétenni, amellyel a tudományban elért státuszát megrendíthetné. De ez nem kivételek nélküli jelenség, és számos díjazott munkásságát "nem viseli meg" a Díj.
A fenti okok miatt sokszor elhangzik a vélemény: A Díj nem igazán hasznos a tudomány számára. Mindez természetesen erősen megkérdőjelezhető. A díjazottak hozzájárulását a tudomány fejlődéséhez semmiképp nem adja vissza az általuk publikált cikkek száma, és nem befolyásolja az sem, milyen "átrendeződéshez vezet" a Díj a díjazott státuszát illetően a tudóstársadalmon belül vagy kívül.
Amikor Nobel végrendeletét írta, a tudomány támogatottsága nem volt szervezett, s ami volt, az is igen kevés volt. Nobel szándéka a Díjjal kapcsolatban elsősorban az volt, hogy teljes gazdasági függetlenséget biztosítson a díjazottaknak annak érdekében, hogy azok kutatómunkájukat zavartalanul folytathassák. Annak ellenére, hogy Nobel végrendeletének megírása óta a tudományos kutatások támogatottsága jelentősen javult, a Nobel Díj jelentősége nem halványult az évek során. Hogy a Díj hasznos-e vagy sem a tudomány számára, az vita tárgyát képezheti, de az nem kérdőjelezhető meg, hogy a Nobel Díj egy olyan intézménnyé vált a világban, amelynek egyedülállóan nagy szerepe van a kiemelkedő tudományos eredmények elismerésében, s ezáltal a "jó tudomány" kijelölésében.
Az előadás 1999. május 15-én hangzott el Dobogókőn, a "Science Policy in Europe and Hungary" nemzetközi tudománypolitikai konferencián. Fordította Gulyás Balázs.
David Ottoson, Karolinska Intézet, Stockholm: a Nobel Bizottság korábbi elnöke