A jövő megismerésének izgató bizonytalansága mindig is hatással volt a legkülönbözőbb szakmák gyakorlóira, ugyanakkor az előrejelzések hibahatárai kockázatot jelentettek a nehezen megszerzett szakmai presztízs megtartása szempontjából.
Az idő előrehaladtával a bekövetkező események igazolják vagy cáfolják a korábbi vélekedéseket, és az utóbbi esetben az előrejelzéseket készítők szakmai hitele csorbulhat. Ez a jelenség is szerepet játszott abban, hogy a jövővel foglalkozó tanulmányok, programok óvatosan fogalmaztak, tompítandó az esetleges későbbi kritikákat. Az úgynevezett "technology foresight" (technológiai előretekintés) típusú programok - amelyek Japánból indultak útjukra az ötvenes évek elején - nem konkrét élethelyzeteket fogalmaztak meg a vizsgált időszakra vonatkozóan, hanem azt igyekeztek feltérképezni, hogy az egyes gazdasági szektorokat, társadalmi folyamatokat befolyásoló technológiai változások esetében a jövőben milyen elágazási pontokkal kell számolni, és ezek az elágazási pontok a jövőben milyen fejlődési változatokat eredményezhetnek. A jellemzően húsz-huszonöt éves előretekintéssel operáló tanulmányok forgatókönyveinek megállapításait ötéves ciklusonként felülvizsgálták, így a mindenkori döntéshozó réteg számára olyan "görgetett jövő" képeit lehet felvázolni, amelyek megerősíthetik vagy elvethetik egyes trendek érvényesülésének lehetőségét. A módszer sikerességét jelzi, hogy jelenleg közel harminc országban működtetnek a szakzsargonban csak "foresight"-nak nevezett programot, és az UNIDO keretében napirenden van egyrészt az eddig kevéssé "fertőzött" területek (Dél Amerika, Kelet Európa) aktivitásának növelése, másrészt az alkalmazott módszer egységesítése. Magyarországon az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság égisze alatt 1997-ben indult az első Technológiai Előretekintési Program (TEP), a jelenleg az OM Kutatási Fejlesztési Államtitkárság keretében működő TEP Iroda 2001 első felében jelenteti meg a program zárótanulmányát. A hét munkacsoport (Termelési és Üzleti Folyamatok; Egészség és élettudományok; Agrárgazdaság, élelmiszeripar; Emberi erőforrások; Természeti és épített környezet védelme és fejlesztése; Informatika, távközlés, média; Közlekedés, szállítás) anyagai közül részletesen a környezeti jövőképeket ismertetjük.
Környezeti jövőképek
Megítélésünk szerint a jelenlegi környezeti állapotot alapul véve három lehetséges jövőbeni alternatíva határozható meg a következő húszéves periódusra. Ezek nem klasszikus értelemben vett jövőképek, hanem olyan lehetséges forgatókönyvek, amelyek azokat az elágazási pontokat igyekeznek feltérképezni, amelyek pozitív vagy negatív irányú változásai befolyással vannak a jövőbeni hazai környezeti viszonyokra. Ilyen elágazási pontok (a teljesség igénye nélkül) a nagyregionális fejlődés iránya és dinamikája; Magyarország kapcsolódása az európai világgazdasági centrumhoz; a tiszta termelés terjedésének üteme; a hulladékgazdálkodás; a környezeti oktatás-nevelés szerepe; a civil szervezetek jellege és súlya; a környezet-egészségügy helyzete; az önkormányzatok szerepe a környezeti döntésekben, stb.
A lehetséges fejlődési elágazásokat reprezentáló jövőképek szempontjából két alapvető rendezőelvet (dimenziót) érvényesítettünk. Az egyik a globalizáció, és azon belül is a világgazdasági trendek alapján az ország szempontjából külső, környezetvédelemmel összefüggő tendenciák hatása a hazai változásokra. Eldöntött az ország EU orientációja, így az első rendező elvünk az európai régió környezeti állapotának, az azzal kapcsolatos EU koncepcióknak és szabályozásoknak sikeres vagy sikertelen jövőbeni alakulása. Ez a sikeresség vagy sikertelenség döntően befolyásolja a hazai környezetvédelemmel kapcsolatos elvárásokat, illetve gazdasági és társadalmi szívóhatásokat.
A másik dimenzió a környezetvédelem hazai értékrendben elfoglalt pozíciója. A sikeresség vagy sikertelenség ez esetben azon múlik, hogy Magyarországon a TEP által vizsgált periódusban a fenntartható fejlődés elve prioritásként jelenik-e meg a hazai gazdasági és társadalmi változások során, vagy pedig továbbra is háttérbe szorul.
A két dimenzió kombinációiként az alábbi, reálisan szóba jöhető hazai változásokat reprezentáló forgatókönyvekkel számoltunk:
Az EU környezeti A fenntartható programja(i) fejlődés Magyarországon Fenntartható esély Sikeres Prioritás Édentől keletre Sikeres nem prioritás Parlagfű és beton Sikertelen nem prioritás
A két dimenzió érvényesülésének együttes hatásaként négy változatban lehet gondolkozni. Az ún. "Fenntartható esély" forgatókönyv bekövetkezése várható, ha mindkét dimenzió pozitív előjelű (a környezetvédelem prioritás az EU-ban és Magyarországon is), az "Édentől Keletre" változatnál pozitív a nagyregionális, de negatív a hazai válasz, a "Parlagfű és beton" elképzelés mindkét területen negatív változást tételez fel (ún. katasztrófa-forgatókönyv). A negyedik lehetséges variációt (az EU-ban háttérbe szorul a környezeti felelősség, de Magyarországon prioritássá válik a környezetvédelem) teljesen kizártnak tartjuk és ezért nem vizsgáltuk.
"Fenntartható esély" jövőkép
Az elemzett variációk közül az un. "fenntartható esély" jövőképet tekintjük kívánatosnak. E jövő esetében mind az EU-ban, mind az integrálódó Magyarországon a fenntartható fejlődés elvei érvényesülnek.
A több új tagországgal kibővülő EU megerősíti pozícióit az észak-amerikai és az ázsiai centrummal szemben. A megnőtt belső piac, a koncentrált kutatási és fejlesztési ráfordítások a világgazdasági átlagot meghaladó gazdasági növekedést eredményeznek, aminek egyik hajtórugója a környezetterhelést csökkentő környezeti ipar megerősödése és ezzel összefüggésben a tiszta technológiák gyors beépülése a gazdálkodás rendszerébe. Az erőforrások használatában eltolódás következik be a humán erőforrások javára. Nő a tudásintenzitás, és arányaiban csökken a jelenleg nagy súlyt képviselő természeti tőke, a nem megújuló erőforrások felhasználása. Az arányeltolódásnak részben oka, részben eredménye a javuló energiahatékonyság, a fajlagos anyagfelhasználás csökkenése.
A technológiai fejlesztések közvetlen célkitűzései között egyre nagyobb arányban szerepelnek környezetvédelmi célok, az üzleti szempontból leginkább sikeresnek mondható technológiák körében megjelennek a környezetvédelmet szolgáló fejlesztések is. A gazdálkodás keretfeltételeként egységes, minden országra kiterjedő szabványrendszer terjed el, amely részletesen szabályozza az egyes technológiák szennyezés-kibocsátási értékeit. A gazdálkodó egységek szervezeti rendszerébe a jelenlegi számviteli alkalmazáshoz hasonló elterjedtséggel és következetességgel épülnek be a környezetgazdálkodás szervezeti és működési előírásai.
A jelenlegi "fejlődő világ" - elsősorban az ázsiai térség - a lassú, de folyamatosan növekvő fogyasztás következtében felértékeli a nyersanyag-készleteket, míg az ilyen készletekkel gyengén ellátott európai régióban megnövekszik a nyersanyagok és termékek újrafelhasználásának és újrafeldolgozásának jelentősége, valamint ezzel összefüggésben a folyamattechnológiák fejlesztésének és alkalmazásának kiemelt szempontjává válik a hulladékminimalizálás (ezen belül is - az édesvízkészletek veszélyeztetettsége miatt - a víztakarékosság).
Regionális szempontból az EU támogatási rendszere a tagországok, illetve az azokon belüli régiók fejlettségi kiegyenlítődésének irányába hat, s így mérséklődik az országhatárok szerepe. A regionális támogatások, fejlesztések alapelve az adott térség belső erőforrásainak modernizálása, ezért az egyes régiók nem uniformizált profilú, egymással párhuzamosan működő térségekként, hanem hálószerűen egymáshoz kapcsolódó, egymást kiegészítő területekként működnek.
E forgatókönyv feltételezi, hogy az Európai Unió képes továbblépni a fenntarthatóság felé az évezred első évtizedében. Magyarország legkésőbb 2005-ig tagja lesz az EU-nak. Megvalósítja a fenntartható fejlődés elveit tartalmazó, 2002-ig érvényes Nemzeti Környezetvédelmi Programját és egy továbbfejlesztett program alapján 2010-ig végrehajtja az EU-val a harmonizációt. Az ország az EU tagjaként részesedik a régió technológiai fejlesztéseiből származó előnyökből. A hazai vállalati fejlesztéseket a környezetbarát, tiszta technológiák fokozatos térhódítása jellemzi, a gazdaság nem fogadja be az elavult, másodvonalbeli - és ennek következtében szennyezőbb - technológiákat. Megnövekszik a termékek használatának időtartama (élettartama), ez vonzóbbá teszi a javítási, karbantartási tevékenységet, aminek pozitív foglalkoztatási hatásai is lesznek. A környezetterhelés csökkenése, a környezetbiztonság növekedése, a kiegyenlítettebb regionális fejlettség és ezzel egy időben a lakóhelyhez kötődő, vagy ahhoz közeli munkavégzés terjedése (a közlekedési eredetű szennyezések mérséklődésével) együttesen a környezeti ártalmakra visszavezethető egészségkárosító hatások csökkenését eredményezi.
Az informatika és a hírközlés fejlődése következtében bővül az otthoni tanulás és munka lehetősége. Ugyanakkor egyre komolyabb problémát okoz a számítástechnikai eszközök nagy mennyiségű, veszélyesnek minősülő hulladékként való jelentkezése.
Viszonylag nagy kiterjedésű, a területhasználat szempontjából közepes - a lakótelep és az egyedi beépítés közötti - sűrűségű, a természeti környezetnek a településen belül és annak határainál folyamatosan teret engedő települési szerkezet válik jellemzővé, ami nem eredményezi a nagy individuális (autó) közlekedési igényt. Ez a szerkezet elsősorban kis- és közepes méretű buszokat igényel. A tradicionális egyközpontú város helyett erősödik a több - szolgáltatási, ellátási, szórakozási funkciót betöltő - központtal rendelkező településminta. Az ilyen településszerkezet a csomópontokra jellemző környezeti terheléseket megosztja. Erősödik a tömegközlekedés szerepe. Ennek érdekében a felszínen, illetve a felszín felett vezetett közlekedési pályák (főleg a csomópontoknál) egy része a felszín alá kerül, ami a mélyépítési technológiák térhódítását eredményezi.
Az ország státusa általában és ezen belül a természeti és épített környezeti politikáját tekintve is hasonló lesz az EU jelenlegi kohéziós csoportja (Írország, Portugália, Spanyolország, Görögország) élenjáró országainak helyzetéhez. Az újonnan belépőkből létrejön a kelet-közép-európai kohéziós zóna (Lengyelország, Csehország, Magyarország, Szlovénia, esetleg Észtország) ami eleinte némi lemaradással ugyan, de követi az EU átlagára jellemző fenntarthatósági elveket, összhangban a világ globális környezeti követelményeivel.
Az ország európai integrálódása segíti a belső regionális integrálódást, a kisrégiók és kisközösségek szerepe nő a környezeti problémák megoldásában: a valóságban is hat az EU "szubszidiaritás" elve. A helyi önkormányzatok egyre nagyobb számban készítik el és valósítják meg a fenntartható fejlődés elvére alapozott programjaikat (teret nyer az ún. Local Agenda 21 koncepció).
A mezőgazdaságban a termelés a biotermékek, az organikus és környezetbarát eljárások felé tolódik el, ami a növényvédő szerek, műtrágyák használatát és az ebből adódó talajszennyezést csökkenti. Ugyanakkor a hagyományos gazdálkodási technológiák - bár arányuk némileg csökken - megőrzik dominanciájukat.
A biodiverzitás nem romlik tovább. Ez részben a mezőgazdaság környezetkonform megoldásainak terjedésére, részben a nemzeti parkok, környezetvédelmi területek kiterjedésére és az ottani eredményesebb természetvédelemre, részben pedig a javuló társadalmi szintű környezettudatos magatartásra vezethető vissza. Lehetőség nyílik egyes tradicionális fajok visszatelepítésére, megőrzésére.
Eltolódás mehet végbe a megújuló energiahordozók felhasználása irányában, arányuk optimális esetben elérheti a 10%-ot. Folyamatosan növekszik a jelenleg alternatívnak számító napenergia felhasználása (ez a kollektorok és a fotovoltaikus egységek alkalmazása mellett módosítja az építési technológiákat), illetve terjed a hagyományos fűtést és napenergiát is kombináló földházak alkalmazása, valamint a biomassza energetikai célú hasznosítása. Az épületek anyaga nem változik alapvetően, de jelentősen javulnak a hőszigetelési technológiák. Az építészetben teret nyer a hatékony energiafelhasználási szemléletmód.
A gazdasági szabályozásban a meg nem újuló erőforrások megadóztatása válik elsődlegessé.
A vállalati menedzsmentben erősödik a környezettudatos rendszerszemlélet, a környezeti szabályozásban az egyértelmű és szigorúan betartott jogszabályok mellett a piaci érdekeltséget erősítő szabályozás dominál. Teret hódít az ún. quadrilog szerkezet (az állam - civil szervezetek - vállalatok - helyi önkormányzatok közötti folyamatos egyeztetésre épülő önkéntes megállapodások rendszere).
Átértékelődik a "fogyasztás" fogalma, megnő az egészséges életmód iránti igény, amiben nemcsak az egyéni érdek, hanem a termelési erőforrásokon belül felértékelődő humán erőforrás "karbantartása" is jelentős gazdasági szerepet játszik. A hulladékminimalizáló technológiák térhódításával, az életminőség nem-anyagi fogyasztási elemeinek növekedésével (ami a kereslet csökkenését idézi elő az anyagi javak iránt) a környezetterhelés mérséklődik, s ezzel párhuzamosan megnőnek az egyes technológiákkal szemben támasztott környezetbiztonsági követelmények.
A technológiai fejlesztések és telepítések meghatározó szempontja a lakosságot érintő egészségkárosodások minimalizálása. A környezeti eredetű egészségkárosodás külső költségei - amelyeket nem annak okozója fedez - nem a központi pénzforrásokat terhelik, hanem - nagyrészt a "szennyező fizet" elv alapján - beépülnek a vállalati költségvetésbe.
A környezeti tudatformálás az oktatási rendszer egyik sarokpontjává válik a legalsó szinttől (óvodák) a felsőoktatásig, beleértve a különböző szintű továbbképzéseket is. Az oktatási rendszer az egyes ismeretanyagok, szakmák, szakterületek szerves részeként kezeli az adott terület környezeti hatásait, érintettségét, ezen kívül pedig a környezetkonform gondolkodást az életmóddal kapcsolatos nevelés alapelemeként terjeszti.
"Édentől keletre" jövőkép
Az Európai Unióban folytatódik a gazdasági növekedés, a nagyrégió világgazdaságban elfoglalt pozíciója valamelyest romlik, ezzel együtt az Unió törekszik a fenntartható fejlődés programjának megvalósítására. Az Uniós alapok a donor országok ellenállása miatt csak lassan nőnek, és erős lesz az igény a korábban csatlakozott kohéziós országok részéről a támogatási források megőrzésére. A közép-európai országok felzárkózása lassan halad.
Magyarország 2005 után csatlakozik az Európai Unióhoz, de a "fenntartható növekedés" gyakorlata leértékeli a "fenntartható fejlődés" elveit és jelentősen késlelteti a megvalósulást. Az említett Uniós forrásproblémák miatt az EU-ban "liberálisan" kezelik az újonnan csatlakozók derogációs igényeit, nem kemény követelmény a szigorú közösségi környezeti normák betartása. Magyarország az újonnan csatlakozott országok között a közép-európai kohéziós zóna második vonalába kerül.
Magyarországon a jelenlegi termelési-fogyasztási szerkezet lassan csak változik. Lassan nő a kutatás-fejlesztési kiadások GDP-hez viszonyított aránya, az ország gazdaságát a bérmunka jellegű tevékenység határozza meg. Az üzleti szempontból leginkább sikeres technológiai fejlesztések nem irányulnak közvetlenül a környezeti elemek védelmére, de alkalmazásuk járulékos hasznaként esetenként csökken a környezeti terhelés.
A környezetszabályozás a jogszabályi előírások terén eleget tesz az Uniós előírásoknak, de a megvalósítás terén viszonylag puha marad, mivel komoly az ellenállás mind a lakosság, mind a vállalkozások jelentős hányada részéről. A környezetpolitikai megoldásokon belül az alacsony hatékonyságú utólagos környezetvédelem dominál. Elsősorban a nagyvállalatok és közvetlen beszállítóik alkalmazzák a KIR (Környezetközpontú Irányítási Rendszer) szerinti szervezeti és működési formát, ami a jelenlegi ISO 14001 szabvány folyamatos fejlesztésén alapul. Az energiahatékonyság lassan javul, azzal szemben komoly érdek lép fel az energiatermelés növelésére (lignitre telepített alaperőmű, esetleg új atomerőmű). A fogyasztáson belül megmarad, sőt a jövedelmek növekedésével erősödik az anyagi javakra koncentráló fogyasztás, ezzel párhuzamosan a csomagolásban az eldobható csomagolóeszközök dominálnak.
A szubszidiaritás elvének gyenge érvényesülése miatt csak kismértékben erősödik a helyi önkormányzatok szerepe a környezetkárosodás visszaszorításában. A települési önkormányzatok szervezetileg kibővülnek, a környezetvédelmi feladatok ellátására ilyen célra képzett szakembereket igyekeznek alkalmazni. A környezetvédelmi jogcímen történő elvonások az eddiginél nagyobb arányban kerülnek az önkormányzat költségvetésébe, a megmaradó központosított keretek felosztásánál az elhárítandó szennyezés jellege, mértéke is befolyásoló tényezővé válik. Mindezek mellett azonban az önkormányzatok értékrendjében megmarad a környezeti problémák "puha" kezelése.
A környezet állapota nem, vagy csak lassan javul, az egészséget befolyásoló környezetszennyezés lényegében nem csökken, esetleg kissé nő. A környezetszennyezésekkel kapcsolatos megbetegedések száma stagnál: emelkedik az allergia, az asztma, az idült légzőszervi megbetegedések száma. Késik a szennyezett területek feltárása és a várható egészségkárosító kockázat elemzése.
A környezeti oktatásban és tudatformálásban a hagyományos, utólagos környezetvédelem dominál, minőségi áttörés nem következik be. A növekvő számban kiképzett környezetvédelmi szakemberek tevékenysége az előírások betartására korlátozódik.
"Parlagfű és beton" jövőkép (tartós krízis)
A főbb világgazdasági centrumok között erő tekintetében az Európai Unió háttérbe szorul. A világgazdaságban a hagyományos piaci megoldások dominálnak. A globális és regionális környezeti konfliktusok kiéleződnek és a sorozatos válságmenedzselés jelentős erőforrásokat köt le. A környezetvédelemben a mind környezeti, mind gazdasági szempontból alacsony hatékonyságú utólagos (end of pipe) eszközök alkalmazása dominál. Csak a multinacionális vállalatok alkalmazzák - elsősorban a zöld imázs erősítéséhez - a lassan változó környezeti menedzsment szabványokat. A szabványok az előírások szigorúsága szempontjából az egyes világgazdasági régiókban különbözőek.
A világgazdasági ellentmondások kiéleződése miatt az EU fejlődése viszonylagosan lelassul, és az új tagok csatlakozási folyamata 2010 körüli időre vagy még későbbre tolódik. Magyarországon a környezetvédelem pozíciói romlanak, alárendelődnek az alacsony hatékonyságú gazdasági növekedésnek. A technológiai fejlesztések mozgató rugója a rövidtávú profitmaximalizálás, a környezeti elemek terhelésének csökkentése hosszú távú, közvetett hasznával nem szerepel az üzletileg legsikeresebb technológiák körében. A tűzoltó jellegű, már bekövetkezett állapotromlásokra reagáló fejlesztések dominálnak. Az ipari termelésben a gazdasági kényszer hatására megnő a környezetszennyező technológiák alkalmazásának veszélye. Stagnál a környezeti szabványok alapján minősített vállalatok száma.
Magyarország az Unión belül perifériális szerepet kap. Ez meghatározza az ide telepített technológiák jellemzően másodvonalbeli szintjét, annak minden környezeti hátrányával együtt. Az európai régió centrum országai a keleti végeket tekintik a legszennyezőbb technológiák kifuttatási terepének, a fejlesztési támogatások ezen technológiák átvételére irányulnak.
A mezőgazdasági termelés a megváltozott tulajdonosi szerkezetben felaprózott területeken - a nem kellő tudás és tőkehiány következtében - környezetszennyező módszerekkel folyik. A korábbi, szennyező agrártechnológiák negatív hatásait (elsősorban talajszennyezés) nem sikerül kiküszöbölni. A közlekedési infrastruktúra nem megfelelő fejlesztése miatt felerősödnek az ország tranzit helyzetéből adódó folyamatok, megnő a közút, csökken a vasút és a tömegközlekedés szerepe. A járműpark tovább öregszik, műszaki állapota romlik.
A szűkülő költségvetési lehetőségek miatt a környezeti eredetű egészségkárosodások monitorozására, a károsodások társadalmi szintű kezelésére nem fektetnek hangsúlyt. A prevenció csak a leglátványosabb, a közvélemény számára leginkább érzékelhető, havária jellegű eseményekre, területekre korlátozódik (pl. vegyipari balesetek). Nem tisztázott az egészségkárosodásnak a környezetszennyezésből eredő mértéke és hatása. A programok kampányszerűek, csak esetenkénti finanszírozást irányoznak elő.
A helyi önkormányzatok környezetvédelmi célra felhasználható fejlesztési forrásai szűkülnek. Nincs érdekeltség a környezetvédelmi kérdéseket érdemben kezelni tudó szakértői réteg alkalmazására, a kárelhárítási folyamatok irányítása a regionális környezetvédelmi hatóságok feladata. A környezetvédelmi célra használható pénzügyi források centralizáltak, elosztásuk elsősorban fejkvóta alapján történik, illetve eseti károk elhárítására használják fel azokat.
A társadalomban a nem anyagi értékek iránti érzékenység és a környezettudatosság alacsony szintű. A társadalmi értékrendben alárendelt szerepet játszó környezetvédelmi gondolkozásra - reklámérték híján - a média mérsékelten hat. A környezeti oktatás elsősorban a kárelhárításhoz szükséges ismeretek átadására szorítkozik, viszonylag szűk körű közép- és felsőoktatási képzéssel. A nevelésben a környezetbarát életmód perifériára szorul.
Az országon belüli regionális különbségek és konfliktusok erősödnek. Megfelelő források hiányában a keleti területek felzárkóztatása késik, a fejlesztések a már meglévő infrastruktúrával és képzett munkaerővel jobban ellátott területekre koncentrálódnak.
A biodiverzitás drasztikusan romlik. Ennek okai: a természetvédelmi területek kiterjedésének csökkenése, az ottani értékmegőrzés pénzügyi lehetőségeinek mérséklődése, a mezőgazdaság vegyianyag felhasználása és területi kiterjedése, valamint a természetes élettér beszűkülése.
A biotechnológiai program elmaradása következtében a témakörrel foglalkozó tudósok, szakemberek más országok fejlesztési programjait erősítik. Az egyetemi, kutatóhelyi biotechnológiai programok nem képesek kapcsolódni az EU, illetve az USA húzóprogramjaihoz. Kevés új biotechnológiával foglalkozó cég alakul, a meglévők egy része külföldre települ. A hazai kockázati tőke egy része nem hazai, hanem európai, illetve USA-beli biotechnológiai területeken fektet be. A hazai élelmiszeripari cégek függőségbe kerülnek a külföldi cégek fejlesztéseitől.
* * *
A környezeti jövőképeket megalapozó szakértői elemzések és a széles körben lefolytatott társadalmi viták alapján az körvonalazódott, hogy noha a kívánatos jövő a "fenntartható esély" változata lenne a következő 20-25 évben, a tényleges fejlődési pálya az első és második forgatókönyv kombinációjaként valósítható meg.
Az alábbiakban közreadjuk a mátrix formában felvázolt jövőképeket, ami a várható trendeket egyszerűsített formában, de talán teljesebb képet adva írja le.
A lehetséges környezeti forgatókönyvek összefoglalása
(Mindhárom forgatókönyv esetében azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a vizsgált időszakban (2020-ig) Magyarország tagja lesz az Európai Uniónak.)
a.) Az EU megerősíti pozícióit a világgazdaságban.
b.) A környezetvédelem elsőrendű prioritássá válik. Az EU megvalósítja környezetvédelmi akcióprogramjait.
c.) Magyarország 2005-ig csatlakozik az EU-hoz. 2010-ig EU harmonizáció.
d.) Gazdasági és környezeti szabályozás szerves egységben fejlődik (zöldülő piac).
e.) A tőkeszerkezetben megnő a humán források jelentősége.
f.) A fejlesztéseket a környezetbarát, tiszta technológiák fokozatos térhódítása jellemzi. Javuló energiahatékonyság.
g.) Csökkenő munkaerő mobilitás várható (egyenletesebb regionális fejlődés, otthoni munkavégzés terjedése), amelynek környezeti hatásai elsősorban a közlekedési eredetű ártalmak mérséklődésében jelentkeznek.
h.) A természeti környezetnek a településen belül és annak határainál folyamatosan teret engedő települési szerkezet válik jellemzővé.
i.) A mezőgazdaságban a termelés a biotermékek, az organikus és környezetbarát eljárások felé tolódik el.
j.) A biodiverzitás nem romlik tovább, sőt egyes területeken javul.
k.) Anyagtakarékos gazdálkodás, a hulladékok újrahasznosítása dominál.
l.) A vállalati menedzsmentben erősödik a környezettudatos rendszerszemlélete.
m.) Átértékelődik a "fogyasztás" fogalma, az életminőség kategóriájában megnő az egészséges életmód iránti igény.
n.) A környezeti döntések jellemzően a helyi, ill. regionális önkormányzatoknál születnek. Szoros együttműködés a civil szervezetekkel. Az önkormányzatok jó anyagi és szakmai háttérrel kezelik a környezeti problémákat.
o.) A környezeti tudatformálás az oktatási rendszer egyik sarokpontjává válik a legalsóbb szinttől (óvodák) a felsőoktatásig. A környezeti alapismereteken túl a környezeti szakképzés és az ezen kívüli területek környezeti kapcsolatainak oktatása jelenti a két fő irányzatot.
a.) Az EU-ban lassú gazdasági növekedés, némileg romló pozíciók.
b.) Az EU csak részben valósítja meg a fenntartható fejlődés regionális programját.
c.) Magyarország 2005-2010 között csatlakozik az EU-hoz.
d.) Relatíve puha környezeti szabályozás, utólagos környezetvédelem.
e.) Csak a magasan kvalifikált humán forrás szerepe értékelődik fel.
f.) Az üzleti szempontból leginkább sikeres technológiai fejlesztések nem irányulnak közvetlenül a környezeti elemek védelmére, de alkalmazásuk járulékos hasznaként csökken a környezeti terhelés.
g.) A közlekedés fejlesztésében a közúti közlekedés dominál, relatíve visszaszorulnak a környezetbarát közlekedési megoldások. Az ország tranzitjellege erősödik. Változatlan közlekedési eredetű szennyezés.
h.) Az értékes természeti területek egy része az infrastruktúra-fejlesztés, zöldmezős ipari beruházások miatt elveszik.
i.) Középbirtokokon hagyományos termelési módszerekkel (műtrágyázás, növényvédelem) EU minőséget elérő termékek termelése.
j.) Az épített környezet expanziója miatt a védett területek kivételével lassan romlik a biodiverzitás.
k.) A hulladékgazdálkodásban csak a nagy mennyiségben, olcsón gyűjthető anyagok újrahasznosítása valósul meg. A lerakás és égetés jellemző, javuló színvonalon.
l.) Elsősorban a nagyvállalatok és közvetlen beszállítóik alkalmazzák a Környezetközpontú Irányítási Rendszer szerinti szervezeti és működési formát.
m.) A környezet-egészségügy helyzete stagnál, egyes területeken romlik, különösen a koncentrált és zsúfolt nagyvárosokban. Kiépülnek a környezetileg veszélyes technológiák hatásait figyelő rendszerek.
n.) Az önkormányzatok alapvetően az ellátási kötelezettségükből (pl. kommunális hulladék kezelése) adódó környezeti hatásokat kezelik. A szubszidiaritás elvének gyenge érvényesülése. A civil szervezetek a kritikai ellensúly szerepét töltik be.
o.) Az oktatási rendszerben - külön tárgyként - egyre szélesebb körben kapnak helyet a környezetvédelemmel kapcsolatos ismeretek, elsősorban a középszintű oktatásban. A lakosság környezettudata lassan fejlődik.
a.) Az EU háttérbe szorul a világgazdaságban.
b.) A környezetvédelem "fejlődést akadályozó" megítélés alá esik.
c.) Magyarország csak 2010 után csatlakozik az EU-hoz. Tartós periféria jelleg.
d.) A környezetszabályozás háttérbe szorul, a direkt eszközök dominálnak.
e.) A tőkeszerkezetben a meg nem újuló erőforrás oldal dominál.
f.) A technológiai fejlesztések mozgatórugója a rövidtávú profitmaximalizálás, a környezeti elemek terhelésének csökkentése hosszú távú, közvetett hasznaival kimarad az üzletileg legsikeresebb technológiák csoportjából.
g.) Csökken a vasút és a tömegközlekedés szerepe. Nő a közlekedésből származó szennyezés.
h.) A zsúfolt, kertvárosokkal övezett nagyvárosok mellett közepes színvonalú infrastruktúrával rendelkező települések jellemzőek.
i.) A mezőgazdasági termelés a megváltozott tulajdonosi szerkezetben, felaprózott területeken - a nem kellő tudás és tőkehiány következtében - környezetszennyező módszerekkel folyik.
j.) A biodiverzitás drasztikusan romlik. Okai: a természetvédelmi területek csökkenése, az ottani értékmegőrzés pénzügyi lehetőségeinek mérséklődése; a mezőgazdaság vegyianyag felhasználása; a természetes élettér beszűkülése.
k.) A rendezetlen hulladéklerakás dominál, az újrahasznosítás nem jellemző. Erélytelen szabályozás.
l.) Százas nagyságrendben stagnál a környezeti szabványok alapján minősített vállalatok száma.
m.) Nem kiemelt szempont a környezeti eredetű egészségkárosodások monitorozása, a károsodások társadalmi szintű kezelése. A prevenció korlátozott. Az intézkedések a havária jellegű eseményekre koncentrálnak.
n.) A helyi önkormányzatok környezetvédelmi célra felhasználható fejlesztési forrásai szűkülnek. A környezetvédelmi célra használható pénzügyi források centralizáltak. A civil szervezeteknek nincs komoly bázisuk, társadalmi hatásuk csekély.
o.) Az oktatás elsősorban a kárelhárításhoz szükséges ismeretek átadására koncentrál. A nevelésben a környezetbarát életmód perifériára szorul.