Az MTA 1996 nyarán bejelentette az akadémiai kutatószervezet "kultúrnemzeti alapra helyezését". Ennek értelmében stratégiai célként jelölte meg a határokon túl élő és magukat magyarnak valló kutatói társadalom megszervezését, s ugyanúgy a magyar államhatárokon belül élő nemzeti kisebbségek tudományos szervezeteinek erősítését.
A hazai tudományos közösségben mindig is élt annak tudata, hogy a magyar tudományosság túlnyúlik az államhatárokon, hiszen számos magyar tudományos eredmény külföldön született, kutatóink kapcsolatrendszere a rendszerváltás előtt is összekötötte a határon túl és a Magyarországon dolgozó kutató közösségeket, de a kapcsolattartást 1945 után a hivatalos kutatásirányítás csak elvétve vállalhatta fel, intézményes kereteket aligha biztosíthatott a külhonban élő, de magukat magyarnak valló kollégákkal való együttműködésnek, a kisebbségkutatásnak, a magyarságtudománynak.
A kultúrnemzet mint elvi alap már a 80-as évek szakmai találkozóin megfogalmazódott. "Az állampolgárság és a nemzethez tartozás nem esik feltétlenül egybe, különösen nem Közép-Európában, ahol a nemzeti szállásterület és a területi-igazgatási egység, az állam határai sohasem fedték egymást. ... A nemzet mindinkább kulturális közösséggé válik, amely nem feltétlenül azonos az állampolgárok közösségével. ... A nemzet: megvallás, vállalás. ... Mi azokat támogattuk és kívánjuk támogatni, akik tesznek valamit a magyar anyanyelvű kultúra fennmaradásáért. ... az Akadémia a határainktól független nemzet intézménye."^1
"Az államhoz illetve a nemzethez való hűség két különböző dolog"^2 - a wilsoni elven alapuló, az eredeti Manzini-féle modell létrehozására irányuló törekvések irreálisak, a nép-állam-nemzet egybeesése már régóta nem igaz. Ma, a globalizáció korában a régiók sokkal alkalmasabb társadalom- és gazdaságszervezési alegységek, mint az államok. A tartományi autonómiák rendszere, amely sokkal eredményesebben szolgálhatná az egyes régiók hosszú távú érdekeit, ütközik az etatista nemzetfelfogással - mely utóbbi természetszerűleg (a deklarációk ellenére is) közelebb áll a mindenkori központosított hatalomhoz. Ezzel együtt a nemzeti kultúra, oktatás és tudomány szerepe, jelentősége mindenképp felértékelődik.^3
Új közelítés ez a tudománypolitikában, különösképp a kisebbségi tudományosság kezelésében. A tudomány lényegéből fakadó egyetemes, nemzetközi jelleg, az előbb említett kultúrnemzeti közelítés, kisebbségek esetén a többségi nemzet kutatáspolitikájával, kutatási rendszerével való természetes szimbiózis, valamint a regionalizmus, mely az egyes régiók különbözőségeinek is teret ad, egyszerre vannak jelen s kívánnak érvényre jutni - pontosabban a kutatásszervező szeretné biztosítani annak feltételeit, hogy ezek az aspektusok a megfelelő hangsúlyokkal vétessenek figyelembe a döntéshozatalban. (Azt csak jelen törekvések utólagos értékelése mutatja majd meg, hogy helyes-e ez a szemlélet, s vajon célravezetőek, működőképesek-e az ezen az alapon megfogalmazott kutatásszervezési konstrukciók.)
Az MTA Kutatásszervezési Intézetében az MTA Elnökségének megbízásából már a nyolcvanas évek közepétől folytak munkálatok a határon túli magyar tudományosság feltérképezésére, a külhoni kollégáknak a magyar tudományos életbe való bekapcsolására.
1990-ben az Akadémia létrehozta a "külső tagság" jogintézményét a külföldön élő, nem magyar állampolgárságú, de magukat magyarnak is valló tudósok számára. Első alkalommal 34 külső tagot választott soraiba az MTA közgyűlése; ma a külső tagok száma 144.
1991-ben Juhász Gyula, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, a Magyarságkutató Intézet igazgatója vezetésével létrejött egy albizottság, melynek feladata a határon kívüli magyar tudományosság koordinálása lett. Anyagi források ekkor még nem álltak rendelkezésre e célra, de a kérdés intézményesült kezelése kétségtelen előrelépést jelentett a megelőző, "búvópatakként" való jelenléthez képest. Juhász Gyula hirtelen halála után Glatz Ferenc akadémikus vette át az albizottság vezetését.
Az 1996-ban megválasztott akadémiai vezetés egyik legelső lépése a külföldi magyar tudományosság ügyének felkarolása volt. Az Akadémia elnöke életre hívta a Magyar Tudományosság Külföldön elnevezésű elnöki bizottságot, melynek feladatává tette a felmerülő kérdések megvitatását, javaslatok kidolgozását, valamint a szükséges intézkedések megtételét. A program stratégiai célja a külhoni, magukat magyarnak tartó kutatók, magyar tudományos műhelyek integrációja a hazai tudományos életbe, a hazai és a külhoni magyar kutatók közötti kapcsolatok erősítése. A program a magyar témával foglalkozó kutatásokra koncentrál, az illető kutató állampolgárságára való tekintet nélkül, figyelmet fordítva mindarra a tudományos teljesítményre, mely a magyar kultúrát, tudományt gyarapítja. Idézzük azt a definíciót, melyet a bizottság elfogadott: "A külföldi magyar tudományossághoz tartozónak tekintjük mindenekelőtt a világon bárhol dolgozó azon kutatókat, akik magukat magyarnak vagy magyarnak is vallják, továbbá azokat, akiknek a kutatásai magyar vonatkozásúak, azaz a magyar történelemre, a magyar kultúrára vagy a magyar nyelvre, természeti környezetre stb. irányulnak, függetlenül attól, hogy milyen nemzeti hovatartozásuk vagy nyelvük."
Ezzel egyidejűleg az Akadémiai fontosnak tartja a hazai kisebbségek tudományos törekvéseinek támogatását - ennek elvi alapja nem a jól ismert és valaha sokat hangoztatott "reciprocitás" elve, hanem a kultúrnemzeti szemlélet: itt, az etnikailag oly színes Kárpát-medencében, ahol etnikai és állami határok soha nem estek maradéktalanul egybe, ez tűnik az egyetlen lehetséges közelítésnek. Ez a szemlélet biztosíthat alapot arra, hogy a globalizáció korában is megőrizhessük sokszínűségünket, korszerűsítsük nyelvünket, s eredményesen vegyünk részt a világméretű munkamegosztásban, jobb esélyt biztosítsunk a felnövekvő generációk számára.
Kezdetben a program két alprogramra tagolódott: I. Kapcsolatok program, II. Domus ösztöndíjprogram, s a közelmúltban bővült ki a III. Határon túli köztestület és a IV. Kutatástámogatás alprogramjaival.
Az alprogram feladata elsősorban az MTA külső tagjaival való együttműködés, a hazai tudományos életben való részvételük feltételeinek biztosítása. (A külső tagok hazai tudományos életbe történő bevonása céljára 1996 óta tudott megfelelő forrásokat biztosítani az Akadémia: minden külső tagnak térítésmentes szállást és napidíjat biztosít évente két hétre, a környező országokból érkező kollégák számára útiköltség-térítést is fizet, ezen túlmenően a külső tagok kapják az Akadémia rendszeres kiadványait.) A közgyűlésekre egyre több külső tag látogat el, az ő részvételükkel kerül sor idén már negyedik alkalommal a Külső Tagok Fórumára, mely a résztvevők tudományterületi és regionális sokszínűsége miatt érdekes eszmecserékre ad lehetőséget. Az idei Fórum témái általános tudománypolitikai, tudományfilozófiai és regionális kérdések. A Kapcsolatok alprogram keretében adatbázist hoztunk létre, mely a külhoni magyar kutatókról igyekszik naprakész információt tartani és nyújtani, ily módon is elősegítve a magyar-magyar kutatási együttműködéseket. A Program keretében konferenciákat is szervezünk (pl. hagyományosan Debrecenben tartják a "Magyar tudományos műhelyek a környező országokban" találkozót, idén októberben már 5. alkalommal, ezúttal a téma a magyar szaknyelv helyzete lesz), továbbá kiadványokat jelentetünk meg.
Ez az ösztöndíjrendszer a külhoni magyar szenior és junior kutatók magyarországi kutatómunkáját szolgálja. 1997 óta működteti az Akadémia és az Oktatási Minisztérium. A munkamegosztás lényege, hogy az MTA biztosítja az ösztöndíjat és a program adminisztrációját, a minisztérium pedig fenntartja a szenior ösztöndíjasok szálláshelyéül szolgáló épületet, a Domus Székházat, az Abonyi utca 10. szám alatt. Junior kollégáinkat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyik kollégiumában tudjuk elszállásolni. A jelenlegi szabályozás szerint az ösztöndíjasok legfeljebb 3 hónapot tölthetnek el Magyarországon, bármely hazai kutatóhelyen. Az odaítélésről a benyújtott pályázatok alapján közös MTA-OM kuratórium dönt, évente kétszer. Az első kuratóriumi döntés (1997) óta több mint 800 esetben hozott pozitív döntést a kuratórium.
A Domus Székház - melyet a program céljaira 1999-ben adtak át - messze több szálláshelynél, van könyvtár, s a rendelkezésünkre álló közös helyiségek számos program kialakítására biztosítanak lehetőséget, többek között az ún. Domus délutánok megrendezésére, melynek keretében kb. havonta találkoznak egymással az épp itt dolgozó külhoni magyar kutatók. E délutánokon egy-egy belső vagy külső előadó vitaindítóját eszmecsere követi: a rendezvények varázsa, hogy itt találkozhat egymással a kolozsvári történész az angliai matematikussal és a délvidéki nyelvésszel - a vélemények ütköztetése tanulságos mind az ösztöndíjasok, mind a program szervezői és a hazai érdeklődők számára.
A Domus-délutánokon is többször vetődött már fel az az igény, hogy jó lenne, ha ezeket az ösztöndíjakat nemcsak Magyarországon, de a kutatók szülőföldjén is fel lehetne használni. Sok vita előzte meg a program e legújabb alprogramját, melynek keretében külhoni magyar kollégák számára pályázati alapon igyekszünk hazai, szülőföldi felhasználású kutatási támogatást nyújtani, valamint - ha szerény mértékben is - fiatal kutatói ösztöndíjjal kívánjuk támogatni a külhoni magyar tudományos utánpótlást, a környező országokban a magyar tudományosság intézményesülését, a külhoni magyar tudományos műhelyek fejlődését.
Sokáig szó nem lehetett arról, hogy magyar adófizetők pénzét külföldre vigyük, annak figyelembevételével sem, hogy ugyanazt az összeget messze jobban tudja hasznosítani egy környező országbeli kutató otthon, továbbá hogy számos kritika érte a magyarországi intézményeket, hogy elcsábítják s itt maradásra ösztönzik támogatásukkal a legkiválóbb kisebbségi magyar kutatókat, ezáltal mintegy lefejezve a kint maradottakat. Mostanra - összhangban a kormányzati törekvésekkel, ugyanakkor nagy hangsúlyt fordítva a leendő támogatások átláthatóságára, ellenőrizhetőségére s színvonalára - lehetővé vált a szülőföldi kutatástámogatások meghirdetése. (A pályázati felhívás megtalálható az MTA honlapján /www.mta.hu/, a Domus Hungarica címszó alatt.)
Az alprogram keretében további tervek is megfogalmazódtak: az Akadémia a közeljövőben akadémiai kutatásszervezési irodákat kíván létrehozni és működtetni a környező országokban, az ottani magyar tudományosság támogatása s a Magyarországgal való kapcsolatok bővítése céljából. (Természetesen együttműködve a társakadémiákkal és a kinti magyar tudományos műhelyekkel.)
Kutatási pályázatot a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjai s köztestületének határon túli tagjai nyújthatnak be. A külső tagokról már szóltunk - új viszont a köztestület határon túli tagja kategória.
1994-ben az akadémiai törvény honosította meg az MTA köztestületét, kitágítva ezzel a magyar tudományosság legfőbb fórumának, az Akadémiának a hatókörét, bevonva képviselőik révén a hazai tudományos élet tudományos fokozattal rendelkező tagjait az akadémiai döntéshozatalba. Éri is ezt a rendszert sok kritika, hiszen azóta egyrészt a minősítési rendszer változása a köztestületet generáló környezetet is megváltoztatta, másrészt igaz az is, hogy a ma már közel tízezer fős köztestület "hasznosítása" nem kellően kidolgozott.
A határon túli programban munkálkodók körében már évek óta jelen van az a gondolat, hogy ki kellene dolgozni a határon túli kutatók intézményes kapcsolódásának módját a hazai tudományos élethez, ki kell alakítani annak feltételeit, hogy az Akadémia valóban magyar, s ne csupán "magyarországi" legyen.
Ezt a felvetést fogadták el a 2000. májusi közgyűlésen, ahol is a közgyűlés jóváhagyólag vette tudomásul, hogy az Akadémia kiterjeszti a köztestületbe való jelentkezés körét határainkon túlra. Ennek feltétele - ugyanúgy, mint a hazai jelentkezések esetében - a tudományos fokozat (természetesen a jelentkező országának tudományos minősítési szabályai szerint), s a jelentkezés ténye. Első körben a környező országokból vártuk a jelentkezéseket. Jelenleg 441 határon túli magyar kutató tagja az Akadémia köztestületének (listájuk legfontosabb adataikkal megtalálható az MTA honlapján /www.mta.hu/, a Domus Hungarica cím alatt, ezzel is előmozdítva a magyar-magyar kutatási együttműködéseket). A jelentkezés lehetősége folyamatos, negyedévente frissítjük honlapunk listáját.
A köztestület nyitott a világon bárhol élő, magukat magyarnak is valló tudósok számára, de a kezdeti szakaszban a Kárpát-medencére koncentráltunk. Természetesen a szabályozásban pontosan meg kell majd határozni a tagok jogait és kötelezettségeit, s a távoli valamint a környező országokbeli kollegák között különbséget kell tenni, helyzetükhöz, a magyar tudományos életben betöltendő, betölthető szerepükhöz, valamint a hazai kutatásfinanszírozás lehetőségeihez mérten.
A 2000. év még egy jelentős lépést hozott az Akadémia határon túli programjában: a 2000 novemberi közgyűlés új akadémiai kutatóintézet létrehozására adta áldását: jóváhagyta az MTA Etnikai és Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének (KI) megalakítását. Az Intézet 2001. január 1-jétől önálló jogi személyként munkálkodik a hazai etnikumok és a határon túli magyar kisebbségek kutatása terén, s egyben lebonyolítója a Határon Túli Magyar Tudományos Kutatásért pályázati rendszernek is.
Itt tartunk tehát. Az Akadémia kezdeményezésére kialakult a tudománypolitika kultúrnemzeti alapja. Megkérdezheti bárki - s meg is kérdezik sokan - mi végre ezek a törekvések? Mi az hogy "magyar tudományosság"? Hiszen a tudomány nem ismer határokat, a legteljesebb mértékben nemzetközi, a kutatásban, a tudományos munkában való részvételnek a minőségen, a szakmai kiválóságon túl milyen kritériumai lehetnek még? Mi végre ez a "nemzeti" preferencia?
A kérdés jogos, bár feltevése a program felszínes ismeretéből fakad. "Nemzeti tudomány nincs, de a tudománynak igenis van nemzeti funkciója" - fejtette ki számos alkalommal az MTA elnöke. Nem a magyar származásúakat támogatja a program, hanem azokat a tudósokat, akik a magyar kultúra, tudomány hordozói, képviselői és elsősorban gyarapítói, állampolgári hovatartozástól függetlenül. S ezekhez a munkálatokhoz a feltételek biztosítása jogosan várható el a Magyar Tudományos Akadémiától.
Különös aktualitást ad az akadémiai programnak az egységesülő Európában egyre nagyobb teret élvező regionális szemlélet, amely az egységesüléssel párhuzamosan regionális szövetségekkel, az autonómiatörekvések támogatásával a helyi sajátosságokra, a lokalitásra is helyezi a hangsúlyt. A tudománypolitika különböző szintjeinek (egyetemes, nemzetközi, nemzeti, regionális) differenciált kialakítása és ezek összehangolása a kutatásszervező feladata. E feladatok minél eredményesebb megvalósítását célozza az imént bemutatott akadémiai program, előmozdítva a magyar tudományosság minél teljesebb integrációját, gyarapítva ugyanakkor az egyetemes tudományosság eredményeit, ily módon egyszerre szolgálva egyetemes és nemzeti tudománypolitikai célokat.
A program eredményessége, sikere nagymértékben múlik azon is, hogy itt Magyarországon, az Akadémián mennyire sikerül reális képet kialakítanunk a határon túli régiókról, megismerni a külhoni magyar kollégákat, a kinti eredményeket, sajátosságokat, problémákat - enélkül a legkiválóbb hazai szándék is légüres térben mozog, célját el nem érheti. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, akik régóta és ma is partnerek az együttgondolkodásban, nem sajnálva az időt az éjszakába nyúló beszélgetésekre, a vitatkozásra, a természetesen sokszor eltérő álláspontok közelítésére, a legjobbnak ígérkező megoldás megkeresése, kimunkálása érdekében.
* Magyar tudományosság külföldön, MTA MTK elnöki bizottság, Budapest, 2000.
(4., aktualizált kiadás)
* Magyar kutatók külföldön, MTA MTK elnöki bizottság, Budapest, 2000. (3.,
Kárpát-medencére vonatkozó kiadás)
* Magyar tudományos műhelyek a környező országokban, MTA MTK elnöki bizottság,
Budapest, 2000. (3., bővített kiadás)
* A külföldi magyar tudományosságot támogató magyarországi szervezetek, MTA MTK
elnöki bizottság, Budapest, 1999. (az aktualizált kiadás 2001. második felében
várható)
* Tudományos fokozatok a környező országokban, MTA MTK elnöki bizottság,
Budapest, 2001.
1 Glatz Ferenc: Egyetemes és nemzeti célok a tudománypolitikában, in: Magyar
Tudományosság Külföldön, MTA Bp. 2000.
2 Hanák Péter: Die Volksmeinung wahrend des letzten Kriegsjahres in
Österreich-Ungarn, in: E.J. Hobsbawm: A nacionalizmus 200 éve. Bp. 1997.
3 E.J. Hobsbawn: A nacionalizmus 200 éve. Bp. 1997. (Hobsbawn az említett
művében idézi Hanák Pétert és megadja forrásként H. P. munkáját.)