Nincsenek nyilvános adatok arról, hogy mivel kezdik napjukat hazai közéleti, politikai, gazdasági életünk személyiségei, de külföldi sajtótermékekben gyakran említik, hogy pl. nyugat-európai, egyesült államokbeli eminenciák napi-, heti- és/vagy havilapok átfutásával indítják napi tevékenységüket. Nem véletlen, hogy pl. a Le Monde, Frankfurter Rundschau, Zürcher Allgemeine Zeitung, London Times, Washington Post, International Herald Tribune vagy a Spiegel, Focus, Time, Newsweek ott van reggelente a vezetők asztalán (is) és híreik, válogatásaik, mértékadó elemzéseik által kialakított tekintélyük jelentős hatással van az eminenciák által hozott döntésekre. Már azáltal is, hogy említett sajtóorgánumok címoldalaikon kiemelik napilapoknál a nap, hetilapoknál a hét legjelentősebb, leginkább figyelemre méltó eseményét, eseményeit. A címlaphír különleges súllyal bír a hírközlés minden területén. A címlaphír jelez, orientál, kiemel és hangsúlyossá tesz. A címlaphírekben jelenik meg minden, ami aznap a világban - a szerkesztők, újságírók, elemzők szerint - a leg-ek kategóriájába tartozik.
Az említett sajtóorgánumokban természetesen néha szó esik a tudomány, a kutatás és fejlesztés híreiről is, de ezek főleg a laikusoknak, a nagyközönségnek szólnak.
A tudománynak, a tudományos kutatásnak azonban saját irodalma van, aminek célja a kutatók által elért eredményeknek a többi kutató számára való közzététele, információcsere, kritikai megszűrés érdekében. A tudományos alapkutatás egy sajátos kommunikációs mechanizmust alakított ki, ami az első őtudományos folyóiratok megjelenésével kezdődött a 17. században és amely alapjaiban azóta is ugyanúgy működik. Röviden, ez a mechanizmus töredékeredmények szelektív közzétételén nyugszik, átfogó végeredmények helyett. Tulajdonképpen ezek a kritikai szűrésen átesett, tudományos folyóiratcikkekben megjelenő töredékeredmények teszik lehetővé a tudomány és a tudományos kutatás sikeres működését, növekedését.
De akárcsak a világra zúduló politikai, gazdasági, társadalmi stb. hírek világában, ahol ezeket minőségi, fontossági szempontból osztályozni, rangsorolni kell, a tudományos világ híreinek esetében ugyanerre van szükség. Az egyik szelektálási, kiemelési eszköz a címlaphír.
Az Angliában 1869-től megjelenő tudományos hetilap, a Nature, a tudomány egyik legtekintélyesebb, legolvasottabb tudományos folyóirata.^1 Heti példányszáma 100 000 körül mozog, 1999. évi hatástényezője (impakt faktora) 29,5, a legmagasabb a tudományos primer (nem összefoglaló) folyóiratok között. Annak ellenére, hogy 1985 és 1999 között a fulleréntudomány terén publikált kb. 12 000 folyóiratcikknek csak kb. 1,5, százaléka jelent meg a Nature-ben, ez utóbbiak közül tizenegyből csináltak címlaphírt a szerkesztők. Kivételesen nagy arány, ha tekintetbe vesszük a Nature interdiszciplináris jellegét és azt a nagyszámú természettudományi tématerületet, amivel hétről hétre a Nature foglalkozik.
A fullerének felfedezése^2, a felfedezés jelentőségének gyors felismerése számos ténynek tulajdonítható. Itt most ezek közül egyetlenegyet szeretnénk kiemelni. Véleményünk szerint nem véletlen, hogy a szerzők tudták: egy ilyen súlyú, jelentőségű eredményt nem szabad akárhol leközölni, azt feltétlenül a rendkívüli szakmai tekintélyű és befolyású tudományos hetilapban, a Nature-ben kell megtenni. Egyáltalán nem tekinthető véletlennek, hogy a Nature szerkesztői rögtön felismerték Kroto és társai felfedezésének jelentőségét és azt úgy "honorálták", hogy "cover page story"-vá (címlaphírré) emelték.
A cél ilyenkor természetesen a figyelemfelkeltés, de az, hogy a szóban forgó sajtóorgánum mit és hogyan emel ki a címlapon, az adott lap komolyságát, szakmai felkészültségét, hozzáállását is jelzi. A fentieket a legmeggyőzőbben talán úgy tudjuk illusztrálni, hogy az [nyomtatott változatban látható] 1.a-k ábrán bemutatjuk a fullerénkutatás "diadalmenetét", a fullerének felfedezésétől egészen az 1996-ban Harold Krotonak, Richard Smalley-nak, és Robert Curl-nek ítélt kémiai Nobel-díjig (sőt, kissé még azon túl is), a Nature címlaphíreinek tükrében. A hír a tudományos kutatásban is hír, terjedése jelentősen befolyásolhatja magát az eseményt, tényt, amit közöl. Mindezt persze számos más tényező is befolyásolhatja, de az vitathatatlan, hogy a tudományos sajtónak hatalma van, a híradásnak és a hírszerzésnek, ha szakmailag etikusan és komolyan űvégzik, a tudományban is rendkívüli a jelentősége.
Az 1.a-k. ábrán és az 1. táblázatban látható "címlaphírek" mindegyike a fullerénkutatásban elért új, jelentős eredményt jelez, amiről a szerzők egy, a szerkesztők által címlaphírrel jelzett Nature-számban közölt tudományos cikkben számoltak be. A cikkek címeit olvasva pl. szépen követhető a nanocsövek kutatásának világméretű előretörése. A szén nanocsövekre alapozott nanoelektronika képezi jelenleg a fulleréntudomány egyik legreménytelibb gyakorlati alkalmazási területét.^3
IRODALOM:
1. E. Garfield, Nature, 112 Years of Continuous Publication of High Impact Research, E. Garfield: Essays of an Information Scientist, vol 5, p. 261, ISI Press, Philadelphia, 1983
2. Braun Tibor, A káprázatos C60 molekula, Akadémiai Kiadó, 1996, 1. fejezet
3. Braun Tibor, Szénszférák zenéje. Fullerénkémiai kalandozások, Akadémiai Kiadó, 2000, 4. és 17. fejezet
H.W. Kroto, J.R. Heath, S.C.O' Brian, R.F. Curl, L.R.E. Smalley: C60: Buckminsterfullerene, Nature, 318 (1985) 162 (1.a. ábra)
W. Kratschmer, L.D. Lamb, K. Fostiropoulos, D.R. Huffman: Solid C60: A new form of carbon, Nature, 347 (1990) 336 (1.b. ábra)
P.W. Stephens, L. Mihály, P.L. Lee, R.L. Wetten, S.M. Huang, F. Diederich, K. Holczer: Structure of single-phase superconducting K3C60, Nature, 351 (1991) 632 (1.c. ábra)
D. Ugarte: Curling and closure of graphitic networks under electron beam irradiation, Nature 359 (1992) 707 (1.d. ábra)
P.M. Ajayan, S. Iljima: Capillary induced filling of carbon nanotubes, Nature 361, (1993) 333 (1.e. ábra)
S. Iljima, T. Ichihashi: Single-shell carbon nanotubes of 1nm diameter, Nature, 363, (1993) 6023 (1. f. ábra)
S.J. Trans, M.H. Devoret, H. Dai, A. Thess, R.E. Smalley, F.P. Brooks Jr., S.
Washburn, R. Suprfine: Individual single-wall carbon nanotubes as quantum wires, Nature, 386 (1997) 474 (1. g. ábra)
M.R. Falvo, G.J. Clary, R.M. Taylor II,V. Chi, F.-P. Brook Jr., S. Washburn, R. Superfine: Bending and buckling of carbon nanotubes under large strain, Nature, 389 (1997) 582 (1.h. ábra)
S.S. Wong, E. Joselevich, A.T. Wooley, C.L. Cheung, C.M. Lieber: Covalently functionalized nanotubes as nanometre-sized probes in chemistry and biology, Nature, 394 (1998) 52 (1.i. ábra)
Z. Yao, H.W.Ch. Postma, L. Balents, S,C. Dekker: Carbon nanotube intermolecular junctions, Nature, 402 (1999) 273 (1.j. ábra)
J.H. Schön, CH. Kloc, B. Batlag: Supraconductivity at 52K in hole-doped C60, Nature,408 (2000) 549 (1.k. ábra)