A Magyar Tudomány idei, januári számában Pálinkás József akadémikus, államtitkár már felhívta a figyelmet az Európai Kutatási Térség (ERA - European Research Area) című dokumentumra. Azt is lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy az EU-tagországokban igen nagy energiákkal és lendülettel folyik az ott lefektetett elvek megvalósításának előkészítése^1. Bár még nincs döntés, mind markánsabban körvonalazódnak a következő, 2003-ban induló 6. Keretprogram (FP6) prioritásai, működési rendszerének elemei. Az elvek, feltételek ismertté válása a hazai K+F szféra irányítóinak és résztvevőinek egyaránt lehetővé teszi az aktív felkészülés megkezdését. Ez kikerülhetetlen feladat, amennyiben sikeresen kívánunk részt venni az új programokban. Feltételezhetően ilyen szándék, cél megjelenik a hazai K+F stratégiában, még akkor is, ha tudatában vagyunk annak, hogy az európai együttműködések csak kis szeletét jelentik az egész magyar K+F tevékenységnek. Részvételünk jelentősége lényegesen túlmutat az elnyerhető kutatási támogatás fontosságán. A programok keretében a magyar K+F szereplők kedvező lehetőséget kapnak az információk, a tudás és a technológiák megszervezésére. Ezért idehaza kiemelt feladatként kellene kezelnünk a felkészülést, a kutatói és vállalati közösségek versenyképességének biztosítását. Ehhez mind konkrétabb segítséget nyújtanak az EU folyamatosan megjelenő dokumentumai, az előkészítést szolgáló szemináriumok, elemzések. Az alábbiakban az EU kutatási tevékenységét meghatározó néhány vezérelv, döntést előkészítő javaslat rövid bemutatásával szeretném felhívni a figyelmet az előkészületek megkezdésének szükségességére.
1. A szélesebb értelemben vett célok között találjuk az európai kutatás eredményességének növelését, amit a nemzeti programok koordinált megvalósítása révén kívánnak elérni. Ehhez mind a köz-, mind a privátszféra bevonásával kiválósági központok hálózatainak a megszervezésére van szükség. Az innovációs képesség javításában a kutatói kezdeményezéssel kialakuló vállalkozásokat (start-ups), illetve a kis- és középvállalatokat (SME) tekintik főszereplőnek. Elkerülhetetlennek tartják az európai kutatás infrastruktúrájának bővítését. Valamennyi erőfeszítés a tudományban, az innovációban és a technológiai fejlesztésekben a tudásalapú gazdaság megteremtését, az emberi erőforrások kiszélesítését szolgálja.
2. A magyar kutatói, fejlesztői közösségek európai projektekben való részvételének esélyeit döntően befolyásolják a várható prioritások. Ezek listája természetesen nem végleges, mégis érdemes figyelembe venni a kiválasztott területeket, mint
A prioritások kijelölése akkor tekinthető megalapozottnak, ha a végzett kutatás eredményei az egész társadalmat érintő haszonnal járnak, illetve az európai hozzájárulás többletérték megszületéséhez vezet. A jelenlegi elképzelések szerint a csatlakozás előtti országok részvételét kívánatosnak tartják. Ahhoz, hogy élni tudjunk ezzel a lehetőséggel, célszerű a programok megvalósítását szolgáló szervezeti és működési javaslatokat részleteiben is értékelni.
A kutatás területén három főbb tevékenységi rendszer körvonalai rajzolódnak ki:
A nemzeti programok összekapcsolása. Ennek érdekében a már folyamatban lévő nemzeti programok nyitottá tételét kezdeményezik, azok működésének koordinálása, hálózatba szervezése jelenti a programok megvalósításának alapját. A pályázati felhívások egyeztetését követően a koordinált megvalósítás költségeit biztosítja az EU.
Kiválósági hálózatok szervezése. A közszférákban és a privát szektorban meglévő kiválósági központok együttműködési képességének megteremtését hosszútávú, közösen végrehajtandó programok szolgálnák. A kiválóságok által létrehozott hálózati rendszerek szerveződhetnek tematikus, tudományterületi vagy interdiszciplináris alapokon. Új eleme ennek az elképzelésnek, hogy ezek a hálózatok biztosítják a keretet az alap- és generikus kutatási tevékenységhez. Ebben a körben teret kapnak a nagyobb kockázattal járó kutatások, melyek esetében nem az előre meghatározott eredmény elérése a cél.
Cél-irányított, nagy kutatási projektek. Valamelyik kiválasztott prioritási területen, vállalatokból, egyetemekből és kutatási központokból szerveződő konzorciumok előre meghatározott üzleti terv alapján technológiai fejlesztést hajtanak végre, illetve gazdasági és társadalmi hasznot nyújtanak.
***
A fenti elképzelések ismeretében hiba lenne, ha a K+F tevékenység hazai irányítói, valamint a kutatói közösségek nem analizálnák részvételi lehetőségeinket és az eredményességet biztosító felkészülés teendőit. Kedvező körülménynek kell tekintenünk, hogy a meghirdetett Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program (NKFP) sokban harmonizál az európai szándékokkal, mint azt Pálinkás József is kiemelte az idézett interjúban. Érdemes azonban arra is figyelemmel lenni, hogy az NKFP projektek - harmadikként említett tevékenységnek megfelelően, - jól behatárolt célt kívánnak elérni nagyobb K+F kapacitások bevonásával. Így megoldásra váró feladat, hogy miként biztosítható a magyar részvétel a másik két típusú európai aktivitásban. Mindenekelőtt rendelkeznünk kell a prioritások által kijelölt területeken nemzeti programokkal, illetve olyan kiválósági centrumokkal, amelyek versenyképesen tudnak kapcsolódni az európai hálózatokhoz. A jelenlegi hazai K+F szféra igen bizonytalanul tud megfelelni ennek a feltételnek, ezért a rendelkezésre álló egy-két évet kellene hatékonyan kihasználni a potenciális résztvevők felkészítésére. Ennek érdekében célszerű lenne a K+F források egy részét olyan pályázati rendszerekben működtetni, amelyek eredményessége az európai programokban való részvétel sikerességével is mérhető. Várhatóan színvonal-emelkedést eredményezne ilyen szempontok beépítése egy megreformált OTKA pályázati rendszer esetében, illetve a prioritások egy részénél, amelyek kiemelt jelentőségűek, a hazai K+F tevékenységben új pályázati formák elindítása is indokolt. Szükség lenne kutatói kezdeményezésekre és döntéshozói nyitottságra ahhoz, hogy a jelenleg is meglévő K+F kapacitások fejlesztésére alapozva Magyarországon kiválósági hálózatok alakuljanak ki, azokon az EU által javasolt prioritási területeken, amelyek kiemelten fontosak a magyar gazdaság és társadalom számára. Ezeken a magas szakmai színvonalat képviselő virtuális nemzeti központokon keresztül sikerrel kapcsolódnának a hazai kutatási egységek az európai hálózatok rendszereihez.
3. Alig van a hazai K+F területén tevékenykedő szakember, aki nem érzékelné a technológia transzfer súlyos elégtelenségeit, a kutatási eredmények gazdasági hasznosulásának problémáit. A különböző pályázati rendszerek által jelenleg működtetett mechanizmusok hatékonysága bizonytalan. Ezért különösen indokolt az EU kutatást és innovációt összekötő törekvéseit tanulmányozni, és szükség esetén átvenni. Külön figyelmet érdemel a kutatói kezdeményezésre létrehozott vállalkozások (start-ups) szerepének felértékelése. Tekintettel a hazai alapkutatások elismert eredményességére, biztonsággal javasolható, hogy ennek a technológiatranszfer kifejlődését kiemelten kellene támogatni. Napjainkban sok-sok feltétel hiányzik, amelyek megteremtése hosszú folyamat, és egyránt igényel kutatói, intézményi és állami akaratot. Már az egyetemi oktatás részeként fel kellene készíteni a leendő kutatókat, hogy az üzleti tevékenységhez szükséges ismeretekkel is rendelkezzenek. A ma aktív kutatói generációk nem szembesültek olyan munkaadói követelménnyel, hogy a munkájuk során felbukkanó újdonságértékű, hasznosítható eredmények szabadalmi védelméről gondoskodniuk kell. A publikációcentrikus értékelés sok szellemi termékhasznosítási lehetőségéről vonta el a figyelmet. A kutatói szemléletváltáson túl szakmai és anyagi feltételei is vannak a szellemi termékek gazdasági f elhasználásának. Az egyetemeken és kutatóintézetekben működő technológiatranszfer-irodák hatékony segítséget adhatnak ezekhez a törekvésekhez. Kívánatos lenne, hogy szabadalmak birtokában a kutatók saját vállalkozásuk keretében, maguk kezdeményezzék azok hasznosítását. Intézményi támogatással a fejlesztés első lépései házon belül megtehetők. A munka előrehaladottabb fázisaiban szükségessé válhat befektetési, kockázati tőke bevonása. Amikor a projektek kinövik a tanszéki, intézeti kereteket, akkor az inkubációs parkok szolgáltathatják a termékelőállítás feltételeit. Világszerte több példa is mutatja, hogy ez a mechanizmus jól működhet. Ha a kutatók megtapasztalják munkájuk erkölcsi és anyagi elismerését, akkor a sikeres példák nyomán mind többen élnek majd ezekkel a lehetőségekkel. A K+F szféra irányítóinak feladata lenne pályázati rendszerekkel és technológiatranszfer-irodák működtetésével stimulálni az ilyen típusú innovációs folyamatokat. Számos országban magáncégek, jelentős szakembergárdával és saját anyagi források bevonásával látják el ezt a munkát. Kívánatos lenne, hogy a költségvetési támogatással megvalósuló fejlesztési projektek eredményeit a hazai kis- és középvállalatok mind szélesebb köre hasznosítása. A projektekben pályázóként közvetlenül részt vevő cégek már korlátozott hasznosítói csoportot jelentenek. A pályázatok eredményességének megítélésekor a szabadalmak értékesítését mint teljesítményt kellene elfogadni. Most, hogy a magyar kutatás és fejlesztés támogatottságában megerősítve új, fejlődési pályára került, élni kellene a működési mechanizmusok optimalizálásának lehetőségeivel. Ezt elodázhatatlanul kikényszeríti a magyar gazdaságban megjelenő igény, illetve további kihívást jelent az európai programokban való sikeres részvétel. Bár a jelenleg formálódó uniós javaslatokat csak később véglegesítik, a rendelkezésre álló információk elég megbízható alapot adnak a felkészüléshez. Ehhez kívántam segítséget nyújtani néhány szempont kiemelésével.
1 Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the Economic and Social Committee and the Committee of the Regions. Making a reality of The European Research Area: Guidelines for EU research activities (2002-2006).