Magyar Tudomány, 2001/11

Energia - környezet - gazdaság

Technikai trendek és kilátások

Magyari Dániel-Tihanyi László

A szénhidrogénhelyzet


Szénhidrogének - a 20. század sikertörténete

A kőolaj és földgáz jelenlétére utaló hiedelmek és feljegyzések évezredekre visszamenőleg fellelhetők a történelmi emlékekben. A kőolaj- vagy földgáztároló rétegek ugyanis a geológiai változások következtében néhány helyen a felszín közelébe kerültek, és ott titokzatos tüzeket és más, a kor embere számára megmagyarázhatatlan jelenséget okoztak. Nauwelaerts a kezdeti időket bemutató könyvében felhívja a figyelmet arra, hogy a bibliai Bábel tornyának építésénél bitumen és kavics keverékét is használtak. Valószínűsíthető, hogy Szodoma és Gomora városok pusztulását is villámcsapás okozta, amely a közelben lévő kőolajforrásokat felgyújtotta; vagy talán földrengés következtében olaj és gáz áramlott ki egy felszín közeli rétegből, és égve hömpölygött végig a városokon. A Biblia szavai szerint "a földből, mint kemencéből, láng és füst tört elő". Plutarkhosz is beszámol egy hatalmas tűzoszlopról, amely Ekbatanában, Mezopotámiában tört ki a földből. Ez nagy valószínűséggel évtizedekig tartó olajkitörés volt, amelynek nyomait a felszínen évszázadokon keresztül lehetett látni. A görög mondákból is tudjuk, hogy a görögök a harci kocsik tengelyeit sűrű kőolajjal kenték be, és a napjainkig fennmaradt "görögtűz" is kapcsolatban van a kőolajjal. Az az anyag, amellyel ellenséges hajóhad közeledésekor az öblöket elárasztották, nem lehetett egyéb, mint égő petróleum. Egy 1491-ben Mainzban megjelent házi gyógyszerkönyv azt írta: "A kőolaj a sziklák olaja. Vulkáni helyeken fordul elő. A föld zsírja és a hő ereje tűzzé változtatja. Ez az olaj a kőzetek közt és a tengerek feneke alatt található."

Az újkori szénhidrogén-kutatást még nem energetikai célok motiválták. A lámpaolajnak használt cetolajat akarták kiváltani azzal az anyaggal, amely Pennsylvaniában a sókitermelés céljára mélyített kutakban időnként megjelent. Végül 1859. augusztus 27-én, a Drake és Smith által fúrt kútban, 23 m mélységből feltört az olaj. Az esemény lázba hozta az amerikai vállalkozókat és mestereket, és lavinaszerűen megindult a kőolaj kitermelése, csővezetékes szállítása, lepárlása és a világítási célokra szolgáló kerozén (magyar szóhasználattal petróleum) értékesítése. A kőolajipar fejlődésének első szakaszában, 1859 és 1900 között először a korlátlan szabadverseny volt jellemző. 1870 után azonban a Standard Oil of New Jersey-ben Rockefeller vezetésével már megindult a finomítók egyesülése, a tőkekoncentráció. Ebben az időben a benzint még nem tudták hasznosítani, ezért megsemmisítették. A második korszak 1900-tól 1914-ig, az I. világháború kitöréséig tartott. Ebben az időszakban a robbanómotor hozta lázba a világot, és az olajiparnak a motorizációból adódó benzinéhséget kellett kielégítenie. A kőolajkérdés politikai kérdéssé vált, és a kormányok, valamint a katonai körök figyelmének a középpontjába került. Az I. világháborúban már nagy szerepet játszottak a motorizált harci eszközök és a haditengerészet is jelentős mértékben olajat használt fűtőanyagként. Nem meglepő, hogy Európán kívül a harc a kőolajlelőhelyekért, elsősorban a közel-keleti olajmezőkért folyt. A tragikus háborús események a kétkedők számára is nyilvánvalóvá tették a kőolaj szerepét a világpolitikában.

A két világháború közötti időszakban az olajipar kiteljesedett, ami együtt járt a szénhidrogén-lelőhelyek és a piacok megszerzéséért folytatott küzdelmekkel. Ebben az időben a vezető ipari országok a motorizáció új lehetőségeinek a bűvöletében éltek. Járulékos hatásként a kőolaj-finomítás új vegyipari alapanyagok egész sorát eredményezte, ezáltal új lendületet adott a vegyiparban új területek kialakulásához. Végül meg kell említeni, hogy a kőolajipar hatalmas tudományos kutatási hátteret teremtett magának.

A II. világháborút követően a kétpólusú világrend kialakulásával, a hidegháborúval, majd a gyarmatbirodalmak széthullásával párhuzamosan a fejlett országok látványos gazdagodása ment végbe.

Erre az időszakra esett számos nagy szénhidrogén-lelőhely feltárása és termelésbe állítása. A 60-as években a korlátlan fejlődési lehetőségeket hirdető politikusok hangja még elnyomta a kétkedők véleményét, akiknek a jövőképében már feltűntek a sötét felhők. Bár nem volt előzmények nélküli, mégis hideg zuhanyként hatott 1973-ban, majd 1979-ben az olajárrobbanás, amely egyértelműen bebizonyította, hogy az olaj globális politikai fegyver is, továbbá rádöbbentette a fejlett ipari országokat az olajban gazdag fejlődő országoktól való függőségükre.

A 19. század végén az első kőolajtelepek termelésbe állításához szorosan kapcsolódik a földgázfelhasználás megindulása is. Egyes kőolajfajták ugyanis jelentős mennyiségű oldott gázt tartalmaznak, amelyet szeparálással választanak le. Az ily módon leválasztott földgáz nagyobbik részét évtizedeken keresztül az olajmezőkön elégették, kisebbik részét viszont csővezetéken elszállították és értékesítették. Az első gáztávvezetéket 1891-ben létesítették, amely földgázt szállított az USA Indiana államából Chicagóba. A 20. század első felében azonban az olajipar látványos fejlődése nem jelentett hátszelet a földgázipar dinamikus fejlődéséhez. A feltalálók és befektetők figyelmét a kőolajat igénylő motorizáció és vegyipar, valamint a szenet igénylő vasúti szállítási, és az ugyancsak szenet igénylő villamosenergiaipar rohamos fejlődése kötötte le. A politikusok és katonák természetesen a haditechnika fejlesztésének új lehetőségeit keresték.

A szén alapú gázgyártás ebben az időben már több mint százéves múltra tekintett vissza, és széles körben elterjedt, de a gáz felhasználási területeit korlátozta, hogy fajlagos energiatartalma a szénhez és a kőolajhoz képest nagyságrenddel kisebb volt. Emiatt először világítási célra használták, de a század első évtizedeiben a villamos energia kiszorította erről a területről. Az ipari fejlődés hatására gomba módra szaporodó nagyvárosokban a gázt mint komfortos energiahordozót előszeretettel használták konyhai (főzési) és fürdőszobai (vízmelegítési) célra. Kis fűtőértéke miatt a városi gázt nem lehetett széles körben fűtési célra használni.

A fejlett országok csillapíthatatlan energiaéhsége és a metropoliszok elviselhetetlenné váló levegője miatt az 50-es években végül a földgáz felé fordult a figyelem. Kitermeléséhez, szállításához és elosztásához szükséges technológia és szakismeret részben az olajiparban, részben a gázgyáraknál rendelkezésre állt, de ki kellett építeni a nagy tőkeigényű csővezetékes infrastruktúrát.

A század elso felében egyedül az USA-ban beszélhetünk földgázfelhasználásról, de a II. világháború idején az USA primerenergia-mérlegében a földgáz részaránya csak az 5%-ot közelítette meg.

Szénhidrogén-felhasználás a 20. század utolsó harmadában

Az 1. ábrából látható a szénhidrogének szerepe a világ energiaellátásában. Az elmúlt harminc évben legnagyobb igény a kőolaj iránt mutatkozott, azt követte a szén (szilárd tüzelőanyanyagok), és harmadik helyen volt a földgáz. A kőolaj-felhasználás növekedési üteme az 1973/79-es olajárrobbanást követően változott, majd a 80-as évek közepétől mérsékelt és egyenletes ütemű növekedés alakult ki. A 90-es években a szénfelhasználás stagnálásának és a földgázfelhasználás növekedésének eredményeképpen kiegyenlítődés ment végbe, és a két energiahordozó aránya az 1999-es globális energiamérlegben már gyakorlatilag azonos volt. Az atomenergia felhasználásánál lassú, a megújuló energiafajtáknál szerény növekedés figyelhető meg. Az elkövetkező két évtizedben az Energy Information Administration (IEA) prognózisa a kőolajnál 2,3%, a földgáznál 3,2%, a szénnél 1,5%, az atomenergiánál 0,3%, és végül a megújuló energiáknál 2,0% átlagos éves növekedéssel számol. A feltételezett növekedési ütem 1999 és 2020 között a kőolajnál 61%, a földgáznál 94%, a szénnél 37%, az atomenergiánál 6%, a megújuló energiáknál pedig 52% eredő növekményt jelent.

1. ábra A világ primerenergia-felhasználása energiahordozó-fajtánként (Forrás: BP-Amoco Statistical Review of World Energy 2000)

A világ szénhidrogén-felhasználása 1965-ben 75-25 %-os arányban oszlott meg az OECD és a nem OECD-országok között. Ez az arány 1999-re 60-40%-ra változott. A 2. ábrán látható az OECD országok szénhidrogén-felhasználásának a változása 1965 és 1999 között. Az ábra jól szemlélteti, hogy az 1973-as és 1979-es olajválság hogyan változtatta meg a növekedési trendet. 1965 és 1973 között a kőolaj-felhasználás átlagos éves növekedési üteme 7,5%, a földgázfelhasználás átlagos éves növekedési üteme pedig 5,9% volt. Az 1973-as olajárrobbanás hatására átmeneti csökkenés, majd növekedés következett be. A második olajválságot több évig tartó csökkenés követte, azt követően a kőolajfelhasználás átlagos éves növekedési üteme 1,5%-ra, a földgázé pedig 2,6% -ra mérséklődött.

2. ábra A szénhidrogén-felhasználás változása az OECD-országokban (Forrás: BP-Amoco Statistical Review of World Energy 2000)

Érdemes felfigyelni, hogy ez az országcsoport milyen gyorsan reagált az olajár növekedésére. Az energiatakarékossági intézkedések hatására nemcsak a kőolaj-, hanem a földgázfelhasználás növekedési üteme is csökkent.

3. ábra A szénhidrogén-felhasználás változása a nem OECD-országokban (Forrás: BP-Amoco Statistical Review of World Energy 2000)

A 3. ábra szemlélteti a nem OECD-országok szénhidrogén-felhasználásának változását az elmúlt 35 évben. Az elemzésnél figyelembe kell venni, hogy ebben az országcsoportban jelentős súllyal szerepelnek a volt KGST-országok és azok a fejlődő országok, amelyek a kőolajat nem a világpiacon szerezték be. A vizsgált időszakban az ábra alapján három fejlődési szakasz különíthető el. Az első szakaszban 1965 és 1979 között a kőolaj-felhasználás 6,8%-kal, a földgázfelhasználás pedig 8,6%-kal nőtt. A második szakaszban 1979 és 1991 között a kőolaj-felhasználás növekedési üteme 1,5%-ra, a földgázé pedig 5,5%-ra mérséklődött. Végül a harmadik szakaszban 1991 és 1999 között, az átlagos éves növekedés a kőolaj esetében 0,8%, a földgáz esetében 0,6% volt.

Az ábrából látható, hogy ennél az országcsoportnál az 1973-as olajválság hatása nem érzékelhető. Az 1979-es második olajárrobbanás után visszaesés nem következett be, de a növekedési ütem csökkent. Végül 1991 után több évig tartó visszaesés látható, de az 1994-es minimumponttól napjainkig a kőolaj- és a földgázfelhasználás egyaránt növekedett. Ha az átlagos éves növekedési ütemet csak az utolsó öt évre vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az a kőolaj esetében 2,3%, a földgáz esetében 1,8% volt. Az 1991 és 1994 közötti visszaesést egyértelműen a volt KGST-országokban végbement gazdasági visszaesés és átalakulás okozta.


			1965 	1970 	1975 	1980 	1985 	1990 	1995 	1999

Kőolaj (OECD) 		70% 	71% 	72% 	70% 	69% 	68% 	66% 	66%

Földgáz (OECD) 		30% 	29% 	28% 	30% 	31% 	32% 	34% 	34%

Kőolaj (nem OECD) 	73% 	71% 	70% 	68% 	61% 	58% 	58% 	58%

Földgáz (nem OECD) 	27% 	29% 	30% 	32% 	39% 	42% 	42% 	42%


Forrás: BP-Amoco Statistical Review of World Energy 2000

1. táblázat A kőolaj és földgáz részarányának változása

Az 1. táblázatból látható, hogy a felhasznált kőolaj és földgáz aránya az OECD- országokban az 1965 és 1990 között alig változott, 70-30% megoszlás volt a jellemző. A 90-es években lassú arányeltolódás kezdődött, ennek eredményeképpen 1999-re 67-33% felhasználási arány alakult ki. A nem OECD-országokban 1965-ben a kőolaj részesedése kismértékben nagyobb volt, mint az OECD-országokban, de 1990-ig folyamatosan csökkenő trend figyelhető meg. 1990-től napjainkig a földgáz 42%-os részesedése a jellemző.

Kelet-európai és hazai helyzetkép

4. ábra Egy főre jutó energiafelhasználás a kelet-európai országokban (Forrás: Energy in Europe - 1999 Annual Energy Review)

A kelet-európai országok sajátos jellemzőjeként a mélyreható gazdasági átalakulást kell kiemelni. A 90-es évek elején a tervgazdasági rendszerről a piacgazdaságra történő áttérés a gazdasági szerkezet gyökeres megváltozását eredményezte. A folyamat az egyes országokban nem azonos időpontban kezdődött el, és nem azonos sebességgel zajlik. Az évtizedes örökség legkényesebb pontja a politikai kérdésnek tekintett alacsony energiaár, és a rossz hatékonyságú energia-felhasználás. Az első kérdésben az alacsony jövedelmek és nyugdíjak, a másik kérdésben pedig a korszerűtlen épületállomány határolja be a mozgásteret.

A 4. ábrán az egy főre jutó primerenergia-felhasználás látható, amely minden kelet-európai országban csökkenő trendet mutat. Az összehasonlításból az is látható, hogy a régióra jellemző átlagos fejadag (KKE görbe) kisebb, mint az Európai Közösség átlagos fajlagos felhasználása (EU15 görbe). Ez a látszólag kedvező helyzet azonban nem a takarékos és gazdaságos felhasználásból, hanem a viszonylagos fejletlenségből adódik. Előző megállapításunkat az 5. ábrán látható összehasonlítás támasztja alá.

5. ábra Az energiaigényesség változása a kelet-európai országokban (Forrás: Energy in Europe - 1999 Annual Energy Review)

A nemzetközi összehasonlításnál az energiaigényesség az egyik legfontosabb paraméter, amely megadja, hogy valamely ország egységnyi nemzeti jövedelmet (GDP) mekkora energiaráfordítással állít elő. Könnyű belátni, hogy minél több drága energiát használ egy ország az egységnyi nemzeti jövedelem előállításához, annál kevésbé versenyképes a nemzetközi piacokon. A legtöbb kelet-európai országnak 4-6-szor nagyobb az energiaigényességi mutatója az EU-15 átlagértékének. Magyarország ebben az összehasonlításban kiemelkedik a régió országai közül, elmaradása "csak" 2-2,5-szeres.

A 6. ábrán látható Magyarország szénhidrogén-felhasználásának változása 1965 és 1999 között. A vizsgált időszakot az ábra alapján két jól elkülöníthető részre lehet bontani. Az első szakasz 1978-ig tartott, amelyre a szénhidrogén-felhasználás dinamikus növekedése volt jellemző. Ebben az időszakban állították termelésbe az algyői szénhidrogénmezőt, és a földgáztermelésre is a gyors mennyiségi növekedés volt jellemző. Az 1965 és 1978 közötti időszakra vonatkozó átlagos éves növekedés a kőolaj-felhasználásban 9,5%, a földgáz felhasználásban 15,1% volt. A második szakasz 1978-tól napjainkig terjed, amelyben az összes szénhidrogén-felhasználás stagnáló trendet mutat. A kőolaj-felhasználás - kisebb ingadozásoktól eltekintve - folyamatosan csökkent, a csökkenés átlagos éves mértéke 2,7% volt. A trend összefüggésben volt a finomítói technológia fejlődésével, amelynek eredményeképpen nőtt a motorhajtóanyagok, az ún. fehéráru kihozatali hatásfoka. Ugyanebben az időben a földgázfelhasználás - folyamatosan bővülő import mellett - növekedett, a növekedés átlagos éves mértéke 2,3% volt. 1990 volt az első év, amikor a földgázimport meghaladta a hazai termelés nagyságát. Ezt követően a gázigénynövekmény mellett a hazai termelés csökkenését is import gázzal kellett fedezni.

Magyarországon a szénhidrogén-felhasználás gyors térhódítását a jelentős hazai készletek tették lehetővé. Az 1937-ben megindult kitermelés eredményeként 41 Mt kőolajat és 192 Gm3 gázt hoztak a felszínre. A termelés a nyolcvanas évek közepén érte el csúcspontját, amikor 2,2 Mt kőolajat, 1Mt kondenzátumot és 7,5 Gm3 gázt termeltek. A hazai szénhidrogén-előfordulások, köztük a legjelentősebb algyői mező termelése is napjainkban már a leszálló ágban van. Az éves kitermelés a korábbi érték felére, a földgáztermelés ennél is nagyobb mértékben csökkent.

A jelenlegi mintegy 10 Mt gazdaságosan kitermelhető kőolajkészlet, és a 32 Gm3 földgázvagyon az ország importfüggőségének növekedését vetíti előre. Új kutatási technológiák alkalmazása révén, és az eddig reménytelennek tartott, illetve nem kutatott területek újraértékelésével új készletek valószínűsíthetők, de az így elért készletnövekmény a csökkenő hazai termelés tendenciáját várhatóan nem fogja megfordítani.

6. ábra A szénhidrogén-felhasználás változása Magyarországon (Forrás: BP-Amoco Statistical Review of World Energy 2000)

A 6. ábra az elsődleges információk mellett a gazdasági és gazdaságpolitikai változásokat is egyértelműen tükrözi. Látható például, hogy az 1973-as olajárrobbanásnak nem volt hatása. A kőolaj-felhasználásban 1978-ban látható töréspont határozott gazdaságpolitikai váltásra utal. A szénhidrogén-felhasználás 1978-ban érte el csúcspontját, azt követően 1992-ig csökkent, ami az energiaigényes iparágak termelésének csökkenésével függött össze. A földgázfelhasználás átmeneti csökkenése is 1992-ben érte el mélypontját, azt követően lassú növekedés volt jellemző.

Földgáz - híd a fenntartható fejlődés felé

A 90-es évek közepétől a figyelem egyre inkább a földgáz felé fordul. Az International Energy Outlook 1998-as elemzésében 1995-höz viszonyítva a világ földgáz-felhasználásának megduplázódását prognosztizálta 2020-ra. A World Energy Outlook 2000 prognózisa szerint 2010 táján a földgáz részesedése a primerenergia-felhasználásban meg fogja haladni a szénét. A fejlett országok prognózisai egyértelműen igazolják ezt a tendenciát. Az USA jelenlegi energiastratégiájában mintegy 40% növekedéssel számol a földgázfelhasználásban a következő 15 évben. Az EU a földgáz jelenlegi 22-24% részarányának 32-34%-ra történő növekedését tervezi a primerenergia-mérlegében 2015-re.

A földgáz iránti igénynövekedés fő hajtóereje a környezetkímélőbb energia- felhasználási struktúrára történő átállás igénye. A felhasználási növekmény legjelentősebb része a villamos áramtermelés fűtőanyag-váltásából adódik a prognózisok szerint.

7. ábra A földgáz részaránya a primerenergia-mérlegben (Forrás: EUROGAS - 1999 Annual Report)

Az EU által 2000 végén közzétett "Zöld Könyv"-ben foglalták össze az Unió elkövetkező három évtizedre vonatkozó energiaellátási stratégiáját. Ebben az EU primerenergiaigénye 1998 és 2030 között várhatóan 11%-kal, ezen belül a földgázfelhasználás 45%-kal nő. A fejlődés szűk ösvényét a Kiotói Egyezmény jelöli ki. A CO2 kibocsátásra vonatkozó nagyon szigorú feltételek csak az atomenergia vagy a földgáz részarányának a növelésével valósítható meg. A fokozódó társadalmi ellenállás miatt a döntéshozók a földgáz-felhasználás növelését javasolták. Ezzel egyidejűleg a fogyasztói oldal erőteljes szabályozását kulcskérdésnek tekintik.


	1998 	2010 	2020 	2030

A szénhidrogének részaránya az energiafelhasználásban

EU-15 	64 % 	66 % 	66 % 	67 %

EU-30 	61 % 	63 % 	65 % 	66 %

A CO_2 emisszió prognosztizált növekedése

EU-15 		+5 % 	+12 % 	+22 %

EU-30 		+7 % 	+18 % 	+31 %

Az importfüggőség változása

EU-15 	49 % 	54 % 	62 % 	71 %

EU-30 	36 % 	42 % 	51 % 	60 %

2. táblázat A legfontosabb mutatószámok várható alakulása

A 2. táblázat a "Zöld Könyv"-ben szereplő mutatószámokat tartalmazza. Az előrejelzések szerint a szénhidrogének részaránya a primerenergia-mérlegben nem fog számottevően növekedni sem a jelenlegi 15 tagállamot, sem a kibővítés utáni állapotot figyelembe véve. A szén-dioxid emisszió várhatóan nagyobb mértékben fog változni a bővítés esetén, mint nélküle. Az EU-tagállamokat legjobban az importfüggőség jelentős növekedése aggasztja. A bővítési változat ebből a szempontból előnyösebb, mivel Norvégia belépése érzékelhetően csökkenti az importfüggőséget. A vizsgált időszakban a kőolaj világpiaci árának 86%-os, a földgáznak 81%-os növekedése várható. Ez azt jelenti, hogy amíg 1995-ben a GDP 1,2%-át, addig 2030-ban 1,7%-át kell az energiaimportra fordítani.

Az importfüggőséggel kapcsolatos aggodalmakat némileg enyhíti a földgáznak az az előnyös tulajdonsága, hogy nagy mennyiségben tárolható. A kimerült gázmezőkben létesített föld alatti tárolók nemcsak a gázigény szezonális ingadozásának kiegyenlítésére alkalmasak, hanem stratégiai készletek is képezhetők, amelyek átmeneti importkimaradás esetén áthidaló megoldást tesznek lehetővé.

Jelenleg az európai országok földgázigényét három "külső" forráskörzetből biztosítják: Északi-tenger, Algéria és Oroszország. Ezek közül Oroszországban találhatók a legnagyobb készletek, így az import növelése készletoldalról nem korlátozott. Az algériai import várhatóan bővíthető más észak-afrikai országból történő beszerzéssel. Ma még nyitott kérdés, hogy a nagyon jelentős földgázkészletekkel rendelkező közel-keleti régió felé sikerül-e csőtávvezetékes kapcsolatot kiépíteni, és nemzetközileg garantálni a számos országon keresztülhaladó tranzit útvonallal zavartalan működését. Magyarországon nem várható a földgázfelhasználás olyan intenzív növekedése, mint amilyen a fejlett országok esetében tanúi vagyunk. Hazánkban a földgáz térhódítása már a 70-es években elkezdődött, és 80-as 90-es években dinamikusan folytatódott a gázellátó infrastruktúra bővítése. Ennek eredményeképpen a földgáz részaránya a primerenergia-mérlegben eléri a 39%-ot, mely arány Hollandia után a második legmagasabb Európában (6. ábra). 2000 végén a települések túlnyomó része (3125-ből 2596) és mintegy 2,8 millió háztartás volt bekapcsolva a gázellátásba. Jelentősebb felhasználási növekményt csak a korszerűtlen, szénbázisú áramtermelő kapacitások kiváltása hozhat.

Ellátási jövőkép

A szénhidrogén-felhasználás bővülésének mindenkori kulcskérdése a készletellátottság. Már a 60-as, 70-es évek dinamikus igénynövekedése idején megfogalmazódtak olyan prognózisok, melyek a készletek gyors, két-három évtized alatti kimerülését jósolták. A pesszimista prognózisokat a fejlődés nem igazolta. A szénhidrogén-termelés növekedésével párhuzamosan növekedtek a bizonyított készletek is. A jelenlegi termelési ütemek mellett a világ kőolajkészletei 41 évre, földgázkészletei 62 évre elegendőek [6].

A technológiai fejlődés eredményeként, így pl. a három-, majd négydimenziós szeizmika alkalmazása révén egyre bonyolultabb geológiai körülmények között is sikerrel azonosítják a kutatók a szénhidrogéntároló képződményeket. Az új geológiai modellek a valós helyzet jobb megközelítése révén, korábban nem várt felfedezésekhez vezetnek.

A technikai fejlődés eredményeképpen ma már szinte nincs mélységhatára a kutatásnak, gyakorlatilag minden olyan réteg fúrással elérhető, melyben még feltételezhető szénhidrogén jelenléte.

A tengeri mezőknél a vízmélység is egyre kevésbé korlátozó tényező. Az új offshore termelési technikák egyre nagyobb vízmélységből teszik lehetővé az üzemszerű szénhidrogén- termelést. Az ultramély technológia 1200-1600 m-es vízmélységben (Gabon, Brazília) üzemszerűen alkalmazott. Továbbfejlesztésével a 2000 m-t meghaladó vízmélységekben is elterjedté válik a kitermelés. Ily módon a világtengerek mind jelentősebb része lesz bevonható a kutatásba.

A művelési technológiák hatásfokának folyamatos javulása a megtalált szénhidrogének egyre nagyobb hányadát teszi kitermelhetővé. A pennsylvaniai hőskorban még a vagyon 80-90%-a a föld alatt maradt. Ma már üzemszerűnek mondható a kőolaj esetében a 40%-os kihozatal. A gáznál ez természetszerűleg lényegesen kedvezőbb.A vázolt fejlődés még sok évtizedig biztosítani tudja a szénhidrogén-felhasználási igényeket kielégítő készlethátteret.

Még kedvezőbb a helyzet a földgáz esetében. Világszerte jelentős nagyságú feltárt, de termelésbe nem állított gázkészletek találhatók. A fogyasztási régióktól távol eső szénhidrogén-lelőhelyeken a kutatók nem is igen törekedtek a potenciálisan földgázt tartalmazó formációk feltárására, a piacra juttatás nehézségei miatt. A földgáz térnyerésével ez a helyzet megváltozik, felfedezések várhatók. A jelenlegi bizonyított 146 trillió m3 földgázkészlet várhatóan lényegesen növekszik még. A szakemberek jelentős metánkészletekkel számolnak a széntelepekből is. (Az USA-ban 2000-ben ebből a forrásból származott a gáztermelés 6%-a és a nyilvántartott készletek 7%-át tette ki a szénmetán.)

Az árak hosszú távon kétségkívül növekedni fognak. A gyors technológiai-technikai fejlődés ugyan jelentősen javítja a szénhidrogén-termelés költséghatékonyságát, de nem tudja kompenzálni a nagyobb mélységek, a növekvő vízmélységek és gáz esetében a növekvő szállítási távolságok okozta költségnövekedést. Márpedig a kitermelés súlypontjai ezen területekre tolódnak el, és egyre távolabb kerülnek a nagy iparosodott felhasználói centrumoktól. A nagy felhasználó országok importfüggősége egyre nő. Így pl. az USA jelenleg felhasználásának 56%-át fedezi külső forrásokból, de 15-20 év múlva az import aránya a prognózisok szerint meghaladja az igények kétharmadát.

A mindenkori világpolitika egyik legfontosabb feladata és kihívása lesz, hogy a kitermelési régiók és a szállítási útvonalak zavartalan működési feltételeit biztosítsa.

IRODALOM:

1. Energy in Europe - 1999 Annual Energy Review. European Commission, January, 2000

2. EUROGAS - Annual Report 1999. http/www.eurogas.org

3. UEROGAS - Pipeline to the Future. http/www.eurogas.org

4. The Millennium. Petroleum Economist, December, 1999

5. Nauwelaerts, L.: Harc a petróleumért. Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1937.

6. BP Amoco - Statistical Review of World Energy 2000

A jelen számunkat a huszonöt éves Paksi Atomerőmű Rt. támogatta.


<-- Vissza a 2001/11 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]