Magyar Tudomány, 2002/10 1384. o.

Hozzászólás

A Collegium Budapest és a Magyar Tudományos Akadémia

Válasz Berend T. Iván szeptemberben megjelent hozzászólására


Berend T. Iván a Magyar Tudomány szeptemberi számában hozzászólt a Collegium Budapestről szóló korábbi cikkemhez: nehezményezte, hogy történész létemre pontatlanul ismertetem a Collegium történetét, és "kívülről jött kezdeményezésnek" tüntetem fel azt, ami valójában legelőször is személyesen tőle, az MTA akkori elnökétől indult ki, s amelynek megvalósításában az MTA a későbbiekben is komoly szerepet játszott. Mint rövid válaszomban siettem leírni, valóban illett volna az MTA folyóiratában jobban hangsúlyozni az Akadémia ez ügyben játszott szerepét, bár nem a Collegium Budapest története volt a kérdéses cikk témája, hanem a legutóbbi év tevékenysége. De örülök, hogy Berend T. Iván írása most alkalmat ad ennek bepótlására.

A Wissenschaftskollegban töltött 1990-91-es évben hallottam Berend T. Ivánnak az MTA elnökeként 1989-ben tett javaslatáról, amelynek valóban fontos szerepe volt abban, hogy a Wissenschaftskolleg vezetői elkezdtek foglalkozni a Collegium Budapest megalapításának gondolatával. Ennek nyomán azonban ők kezdték meg azokat a tárgyalásaikat, amelyekben meggyőztek hat európai államot és számos magánalapítványt, hogy adják össze a tervezett intézet első öt évéhez szükséges közel húszmillió márkát. 1991-ben figyelemmel kísérhettem a megalapítással kapcsolatos tárgyalásokat: az intézmény felépítéséhez, működtetéséhez szükséges tartós nemzetközi segítséget és mindenekelőtt az első öt évre szükséges teljes pénzösszeget felkínáló alapítók a magyar államtól csak a Collegium funkciójához méltó, alkalmas székház felajánlását kérték. Ebben azonban igencsak vonakodtak a "külföldi" kezdeményezést bizalmatlanul szemlélő akkori minisztériumi emberek, s ez 1991-ben majdnem zsákutcába juttatta a tárgyalásokat. Ebből két kezdeményezés tudta megtalálni a kiutat: Granasztói Györgyé, aki megnyerte Antall Józsefet a Collegium támogatására, és Kosáry Domokosé, az MTA új elnökéé, akinek az 1991-es tárgyalások során tett nagyvonalú gesztusa - az MTA Nyelvtudományi Intézetének más helyre költöztetése - tette lehetővé, hogy elfogadható ajánlat szülessen a megalapítandó Collegium Budapest székházára: az MTA kezelésében levő volt budai Városházára.

Az MTA-val azóta is igen szorosan együttműködik a Collegium Budapest. Az MTA elnöke ex officio tagja a Collegium Kuratóriumának (1997-től "Közgyűlésének"). Kosáry Domokos 1997 után a Collegium tiszteletbeli tagja (honorary fellow) lett. Glatz Ferenc 1997 és 2002 között a Collegium Budapest Közgyűlésének elnökhelyettese volt, 2002-ben Vizi E. Szilveszter vette át tőle ezt a funkciót. Vékás Lajos, a Collegium alapító rektora nagy súlyt fektetett az MTA tagjaival és kutatóintézeteivel való kapcsolatok kiépítésére, és magam is ezen fáradozom permanent fellow kollégáimmal, Kornai Jánossal és Szathmáry Eörssel együtt. Az elmúlt tíz év nagy számú közös tudományos rendezvénye és kutatóprogramja mellett ezt segíti elő az Akadémia vezetőinek bevonása a meghívásokról és a tudományos projektekről döntő nemzetközi Tudományos Tanácsba. Marosi Ernő, az MTA Művészettörténeti Intézetének volt igazgatója (jelenleg az MTA elnökhelyettese) 1997 és 2001 között volt e testület tagja, 2001-től részt vesz benne Kroó Norbert, az MTA főtitkára. Több más magyar akadémikus is tagja (vagy volt tagja) e Tudományos Tanácsnak (Heller Ágnes, Szegedy-Maszák Mihály, Vékás Lajos, Vida Gábor).

A Collegium Budapest és az MTA együttműködésének egyik fontos területe a "kiválósági központok" (centres of excellence) 1999-2000-es EU pályázatához kapcsolódik. A pályázat kiírásához vezető "lobbizásban" kulcsfontosságot játszott a Collegium által szervezett 1997-es nemzetközi konferencia, és nagy siker, hogy a Collegium Budapesttel együtt öt magyar akadémiai intézet bekerült a 186 EU benyújtott közép-kelet-európai pályázat közül elfogadott 26 közé: a KFKI, a KOKI, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet, a Szegedi Biológiai Központ és a SZTAKI pályázata. Ezekkel az intézetekkel azóta is szoros együttműködést folytat a Collegium Budapest. Az MTA és a Collegium "európai" együttműködései közül megemlíteném még az európai régiókról 2000-ben közösen rendezett budapesti konferenciát, amely az EU Bizottság tudományos tanácsadó testülete által évenként kétszer más-más városban megrendezett ("Carrefour"-nak nevezett) konferenciák sorozatába illeszkedett, és amely fontos szerepet játszott EU-s tudományos kapcsolatrendszerünk kibővítésében.

Még egyszer köszönöm tehát Berend T. Ivánnak, hogy emlékeztetett, mindezekről az MTA-hoz fűződő kapcsolatokról külön szólni érdemes az MTA folyóiratában. Abban a reményben, hogy a Collegium Budapest ügyét az Akadémia a továbbra is támogatni fogja, átlátja stratégiai jelentőségét, és a jövőben is a sajátjának érzi.

Klaniczay Gábor


<-- Vissza a 2002/10 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]