Magyar Tudomány, 2002/9 1252. o.

Megemlékezés

Scitovsky Tibor

1910-2002


1993-ban kiadtak Magyarországon egy lexikont, az ún. Pearce-lexikont, A modern közgazdaságtan ismerettárát. Sajátos szerkesztési elvei miatt a lexikon az ismeretekre és nem a személyekre koncentrál. Ha fellapozzuk az "S" betűt, Paul Samuelsontól Paul Sweezy-ig mindössze 16 közgazdász van név szerint említve benne. Köztük csak egyetlen magyar név fordul elő, de az mindjárt kétszer is: a lexikon összeállítója két - Scitovsky Tibor nevéhez fűződő - alapvető közgazdasági terminust tartott méltónak arra, hogy önálló címszót szenteljen nekik: A Scitovsky-féle visszatérési kritérium (Scitovsky reversal criterion) és a Scitovsky-paradoxon (Scitovsky paradox) találtatott olyan jelentőségűnek, hogy együtt emlegetik őket a Stolper-Samuelson teorémával vagy a közgazdaságtan alfájával és ómegájával: a szűkösséggel. A közgazdász, az MTA tiszteleti tagja, akinek a nevéhez a "paradoxon" és a "visszatérési kritérium" köthető, ez év június 1-én hosszú, termékeny, gazdag és kalandos élet után Kaliforniában elhunyt.

Ki volt a tudós, akinek mindjárt két címszó is jutott a viszonylag karcsú lexikonban? Ki volt Scitovsky Tibor, aki hosszú évtizedeken át külföldön élve, 87 évesen is Egy büszke magyar emlékiratai címmel adta ki először Budapesten megjelent életrajzi írását1. Mennyi siker és kudarc, öröm és bánat zsúfolódott a szinte a teljes 20. századot átívelő életpályájába! Mekkora hűség kell ahhoz, hogy az élete vége felé is ugyanúgy határozza meg önmagát, mint a Berlinben szolgáló diplomata apa ötéves gyermekeként, amikor - nevelőnőjével a parkban sétálgatva - "ein stozer Ungar"-ként mutatkozott be a Tiergartenbe kilovagló, a gyerek (de még inkább a csinos nevelőnő iránt) nyájasan érdeklődő Vilmos császárnak!

Véletlen vagy a "sors ujja", hogy a lexikonszerkesztő a gazdag életműből éppen a Scitovsky-paradoxont és a Scitovsky-féle visszatérési kritériumot emelte ki. Választhatta volna az ugyancsak az ő nevéhez fűződő price-taker és price-maker fogalompárt is, amely ma minden mikroökonómiai tankönyvben szerepel. Címszót szentelhetett volna az örömtelen gazdaságnak is, az erről szóló, a szokványos közgazdasági keretek közül kitörő, több nyelven megjelent különleges könyvecskéjében a nagy tudós egészen az Adam Smith-i alapkérdésig nyúl vissza: Mi végre van minden vesződség a világon? A "Paradoxon" és a "Visszatérés" azonban a legjobb választásnak bizonyult, hisz nem csak az amerikai-magyar tudós munkásságát jellemzi, hanem az egész életét.

Paradoxon, hogy az elegáns úrifiúból, aki zsakettben, hajszálcsíkos szürke nadrágban és üres arccal, jár-kel az életben (ahogyan fiatalkori önmagát lefesti), keményen dolgozó, szellemi csúcsokat ostromló, elkötelezett és érzékeny tudós lesz. Paradoxon, hogy a közgazdásznak, aki - mint maga írja, végzetes félszegséggel és szörnyű önbizalomhiánnyal küszködik - a társaságát a legkitűnőbb emberek keresik Párizsban éppúgy, mint Chicagóban vagy Budapesten. Paradoxon, hogy a félénk fiú a háború után amerikai tisztként Káldor Miklóssal együtt szökésben lévő német tábornokokat kerget, s ők találják meg Göring alagútba rejtett lakóvonatát is az összerabolt festménygyűjteménnyel egyetemben. Paradoxon, hogy Scitovsky Tibor az önérvényesítés és a tülekedési képesség krónikus hiányában is látványos karriert fut be a világ leghíresebb egyetemein a kaliforniai Berkeley-től a Yale-n keresztül a Stanfordig - olyan nagyságok megbecsülését és barátságát kivívva, mint Joseph Schumpeter, Oskar Lange, vagy éppen James Tobin. Paradoxon, hogy a "büszke magyar" lengyel névvel amerikai egyetemeken tanít, s világpolgárként Berlinben, Londonban, Párizsban, San Franciscóban él hosszasabban. Paradoxon, hogy egész életén keresztül "szomorú tudományunkat" - a profitmaximum és a pőre racionalitás hajszolásába szürkülő - közgazdaságtant műveli lankadatlan szorgalommal, miközben már gyermekkorábban is az együttérzés a meghatározó alapélménye: együttérzés a szegények, az alul lévők, a kirekesztettek iránt. Paradoxon, hogy sikeres "céhbeli" tudós annak ellenére, hogy egyik legfontosabb munkájának, "Az örömtelen gazdaság"-nak a befogadására - ahogyan Kornai János írja a Scitovsky-önéletrajz bevezetőjében: "talán még mindig nem érett meg a közgazdászszakma."2

Scitovsky Tibor a jóléti közgazdaságtan területén alkotott maradandót. Ő vezette be a "közösségi közömbösségi görbét"3 (Community Indifference Curve, "CIC") a mikroökonómiába (1941, 1942). A CIC figyelemre méltó analitikus eszköz, amely ráfektethető a "termelési lehetőségek határa" görbére, és alkalmas a Pareto-optimum feltételeinek geometriai ábrázolására. Már ebben az eredményében is feltárul az a jelenség, amely később mint Scitovsky féle visszatérési kritérium kerül be a szakmai köztudatba.

A Scitovsky-paradoxon is a Pareto-optimumhoz kötődik. Arról az esetről van szó., amikor "A" allokációból a "B"-be történő elmozdulás paretói értelemben javulást hoz. Azok a szereplők azonban, akik számára ez az eltolódás veszteséggel járna - ha eleget nyernek az eltolódás megakadályozása, azaz a változatlan állapot fenntartása révén - megvesztegethetik az eltolódás nyerteseit és megakadályozhatják a paretói értelemben vett javulást. Az efféle egészen elvont modellektől pályája második felében Scitovsky Tibor nagyon messze jut. A "miért"-re a választ önéletrajzi írása adja meg: "Baloldali barátaimmal együtt lenyűgözőnek találtuk a tökéletes verseny modelljében leírt, önmagukat kiegyensúlyozó mechanizmusok logikájának eleganciáját. De nagyon zavart bennünket, hogy az elmélet már megmagyarázni sem volt képes a magunk körül látott tömeges munkanélküliséget, szegénységet és egyéb gazdasági problémákat - gyógyírt pedig végképp nem tudott kínálni rájuk."4 (103. o.) A "zavarból" életre szóló elkötelezettség lett a jövedelemelosztás, a méltányosság, a szegénység problémái irányt, összefoglalóan: a jóléti közgazdaságtan kérdései iránt.

A makroökonómiában és a nemzetközi gazdaságban tett kalandozás után a 60-as évektől fordul Scitovsky Tibor figyelme ismét a jóléti közgazdaságtan felé. Alapvető felismerése, hogy a jólét nem azonosítható a fogyasztással és nem is mérhető annyira egyértelműen, mint ez utóbbi. A fogyasztás bizonyos fajtái "örömtelenek", mert elvesztik kockázatos, kihívásokat jelentő, érdekes voltukat, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy örömet, kielégülést érezzünk.

E gondolat ma aktuálisabb, mint első megfogalmazása idején volt, a főáramlat számára mégis idegen maradt. Hogyan is érthették volna meg Scitovsky Tibort elefántcsonttoronyba zárkózott kollégái, amikor "Az örömtelen gazdaság" központi gondolata az, hogy: "A teljes és örömteli élethez nemcsak a testi szükségletek kielégítésére van szükségünk, hanem arra is, hogy mindig legyen kihívást jelentő tevékenységünk, amely megóv bennünket az unalomtól".5 Az unalom azonban egy negyedszázaddal "Az örömtelen gazdaság" megjelenése után sem közgazdasági kategória, s legfeljebb csak mint a közgazdasági művek kényszerű olvasóinak büntetése kapcsolódik tudományágunkhoz. A közgazdászoknak annak ellenére nincs mondanivalójuk erről az egész nyugati fogyasztói társadalmat átható jelenségről, hogy mára az unalom elűzése meghatározó iparággá vált a fejlett országokban. A tág értelemben vett szórakoztatóipar pontosan azt a szerepet tölti be ma nyugaton, mint a 30-as években az autóipar, vagy a textilipar a 19. századi Angliában. Az unalom elűzésére szolgáló iparok a 90-es évek közepén 67 százalékkal részesedtek a kiterjesztett értelemben6 vett amerikai fogyasztásból, miközben az anyagi szükségletek (lakás, ruházkodás, élelmezés) kielégítésére szolgáló javak súlya mindössze 12 százalék.7 Mindezek fényében értékelhetjük igazán nagyra Scitovsky szellemi bátorságát, hogy olyan kérésnek szentelt egy egész könyvet, amely kollégái számára valójában nem is létezik, annál fontosabb azonban az amerikai (és nemcsak az amerikai) mindennapokban.

Scitovsky Tibort élete alkonyán azok a problémák foglalkoztatták, amelyek a közgazdaságtan alapító atyáit és a társadalombölcselet klasszikusait. Ilyen értelemben is helyénvaló "visszatérést" emlegetni. Visszatérés ahhoz, ami igazán fontos, visszatérés az emberek, a társadalom valódi problémáihoz az igazolt tételek formai eleganciájának további finomítása helyett. De Scitovsky Tibor egy másik értelemben is visszatért. Egy 1975-ös rövid látogatás után 1990-ben, amikor "Az örömtelen gazdaság"-ot már magyarul is el lehetett olvasni újra visszatért Magyarországra, a magyar kutatók közösségébe. 1997-ben pedig először Budapesten jelentette meg lebilincselő memoárjait. Még megérve az új évezredet, amely remélhetőleg kevésbé lesz örömtelen, mint az előző volt, 2002 forró nyarán Scitovsky Tibor végleg hazatért, noha csak képletesen. Könyvtára8 és gondolatai azonban ténylegesen is visszatértek.

Szabó Katalin

az MTA doktora, egy. tanár (Debreceni Egyetem, BKÁE)


1 Egy büszke magyar emlékiratai. Közgazdasági Szemle Alapítvány, Budapest, 1997.

2 A könyvet 1976-os első kiadása után 1992-ben újra kiadták, és 20 évvel első kiadása után, 1996-ban szemináriumot rendeztek róla, amelyen a jóléti közgazdaságtan legkiválóbb képviselői értékelték és kritizáltak a művet. E tények is alátámasztják Kornai János véleményét: valóban korán jött gondolatokról van szó, amelyek értéke nő az idővel.

3 Az a görbe, amelynek mentén egy közösség minden tagja változatlan nagyságú hasznossággal rendelkezik. A görbe pontjai azokat a jószágkosarakat írják le, amelyeket úgy lehet az egyének között szétosztani, hogy a hasznosság elosztása változatlan marad.

4 Ugyanaz 103. o.

5 Ugyanaz 195. o.

6 Fogel a fogyasztás ráfordításai között veszi számba a fogyasztóknak a fogyasztásra fordított idejét is, vagyis nemcsak a fogyasztási javak közvetlen termelésére fordított idővel számol.

7 Fogel, R. W. [1999]: Catching up with the Economy. American Economic Review, 89. köt. 1. sz. március, 7. o.

8 Az értékes könyvtárat Scitovsky Tibor még életében Budapesten helyezte el a Soros Egyetem gyűjteményében.


<-- Vissza a 2002/9 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]