ADAPTÍV IMMUNITÁS (Más néven: szerzett immunitás)
Antigén-specifikus limfociták klónszelekción alapuló válasza egy adott antigénre (kórokozóra). A folyamat során immunológiai memória alakul ki.
ADHÉZIÓS MOLEKULÁK
Sejtek egymáshoz való kapcsolódását elősegítő sejtfelszíni molekulák.
AFFINITÁSÉRÉS
A specifikus ellenanyagok affinitásának az immunválasz előrehaladtával illetve többszöri antigéninger hatására bekövetkező növekedése.
AKTÍV IMMUNITÁS
Immunogén (patogén, védőoltás, stb.) hatására kialakuló immunitás.
ALLERGÉN
Allergiás reakciót kiváltó (általában fertőzést nem okozó) antigén.
ALLOANTIGÉN
Ugyanazon faj egy másik, genetikailag eltérő egyedének immunrendszere által felismert antigén, amely a transzplantáció során kilökődést eredményező immunválaszt indukál.
ALLOGÉN
Ugyanazon faj genetikailag eltérő másik egyedéből származó.
ANTIGÉN
Az érett immunrendszer T- és B-limfocitái által felismert struktúrák (például sejtek, molekulák) gyűjtőneve. A kifejezést a magyar DETRE LÁSZLÓ alkotta.
ANTIGÉNDETERMINÁNS (epitóp, haptén)
Az antigénnek az antigén-receptorok (TCR, BCR) és az ellenanyag antigénkötő helye által felismert része.
ANTIGÉNPREZENTÁLÓ SEJTEK (APS, APC)
Mikrobák, egyéb struktúrák felvételére, feldolgozására és bemutatására képes sejtek, melyek a limfociták aktiváláshoz szükséges kostimulátor molekulákat is kifejeznek membránjukon.
ANTIGÉNRECEPTOR
A T- és B-sejtek antigéneket felismerő receptora (TCR és BCR). Egy adott limfocita egy adott antigén felismerésére alkalmas receptort fejez ki.
APOPTÓZIS (programozott sejthalál)
A sejtpusztulás jellegzetes morfológiai változásokkal kísért formája, melynek segítségével a szervezet megszabadulhat a feleslegben lévő, az életfolyamatokat akadályozó, azokra veszélyes sejtektől.
AUTOANTITEST
Saját antigénekkel reagáló ellenanyag.
AUTOIMMUNITÁS
Saját struktúrák ellen irányuló immunfolyamat.
BCR (B Cell Receptor)
A B-sejt antigénfelismerő receptora.
CD (Cluster of Differentiation)
Fehérvérsejtek membránján monoklonális ellenanyagok segítségével kimutatható molekulák, melyekkel leukocitapopulációk, -szubpopulációk jellemezhetők.
CITOKINEK
Az immunrendszer sejtjei által (de más sejtek által is) termelt, nem ellenanyag-természetű molekulák, melyek az adott citokint termelő vagy más sejt membránján lévő receptorhoz kötődve fejtik ki hatásukat. Számos citokin az "immunrendszer hormonjá"-nak tekinthető.
EFFEKTOR FUNKCIÓK
Az antigén (patogén) elpusztítását és eltakarítását eredményező mechanizmusok, melyben résztvevők az ún. effektor sejtek. Ezek végső differenciáltsági állapotban lévő limfociták, melyek az effektor funkció/ka/t közvetlenül (például Tc) vagy termékeik útján (például plazmasejt) váltják ki.
ELLENANYAG (antitest)
Antigén hatására B-sejtekben ill. plazmasejtekben termelődő, az adott antigén megfelelő epitópjával fajlagosan kapcsolódó immunglobulin.
Fab FRAGMENTUM
Az Ig molekulák enzimatikus (papainos) hasításával nyerhető, antigénkötő sajátsággal rendelkező monovalens fragmentum.
FC FRAGMENTUM
Az Ig molekulák enzimatikus (papainos) hasításával nyerhető, antigénkötő sajátsággal nem rendelkező, de egyes effektor funkciókat kiváltani képes fragmentum.
FC RECEPTOR
Az immunglobulin molekulák Fc részét kötő receptor.
GVH (Graft Versus Host, "oltvány a gazda ellen") REAKCIÓ
Olyankor alakul ki, ha az átültetett szerv vagy szövet olyan T-limfocitákat tartalmaz, amelyek nem sajátnak ismerik fel a recipiens sejtjeit és elpusztítják azokat.
HISZTOKOMPATIBILITÁSI ANTIGÉNEK
Antigének, amelyek meghatározzák a donorból átültetett szövet immunológiai összeférhetőségét a recipienssel szemben.
HLA-komplex (Human Leukocyte Antigen)
Az emberi MHC elnevezése
HUMORÁLIS IMMUNVÁLASZ (ellenanyag-közvetített immunválasz)
Az immunválasznak az a formája, melyben az effektor funkció(ka)t az antigénnel komplexbe került ellenanyag-molekulák váltják ki.
IMMUNGLOBULINOK (Ig)
Négy polipeptid láncból álló, jellegzetes doménszerkezetet mutató, ellenanyag- aktivitással rendelkező globulinok (IgG, IgM, IgA, IgE, IgD). Membránhoz kötött formájuk a B-limfociták antigénfelismerő receptorának (BCR) komponense. Az Ig N-terminális része (Fab) tartalmazza az ellenanyag antigénkötő helyét, míg a C-terminálisan elhelyezkedő szakasz (Fc) az effektor funkciókat aktiváló csoportokat.
IMMUNKOMPLEX
Az antigén és ellenanyag kölcsönhatásának eredményeképpen képződő (esetleg komplementkomponenst is tartalmazó) makromolekuláris komplex.
IMMUNOGÉN
Immunválaszt kiváltó anyag és/vagy képesség.
IMMUNSZÉRUM (antiszérum, immunsavó)
Fajlagos ellenanyago(ka)t tartalmazó vérsavó.
INTERLEUKIN (IL)
A fehérvérsejtek által termelt citokinek egy csoportja.
ITAM (Immunoreceptor Tyrosine-based Activation Motif)
Egyes sejt-aktivációs jeleket továbbító receptorok jellegzetes, tirozin-kinázokat toborzó motívuma, amely kulcsszerepet játszik a jelátvitel megindításában illetve folyamatában.
ITIM (Immunoreceptor Tyrosine-based Inhibition Motif)
Az ITAM-ot tartalmazó receptorok által közvetített aktivációs folyamatokat gátló, foszfatázokat toborzó molekulaszakasz.
KEMOKINEK
Kis molekulatömegű szekretált polipeptidek, melyek leukocitákat vonzó (kemotaktikus) hatásuk miatt az immunfolyamatokban fontos szabályozó szerepet játszanak
KLÓN
Egy adott sejtből ivartalan szaporodással származó sejtek populációja.
KLONÁLIS EXPANZIÓ
Az antigénspecifikus limfociták antigén hatására történő proliferációja. Az adaptív immunválasz fontos folyamata, mely biztosítja a kis számban jelenlevő antigénspecifikus limfociták megszaporodását
KLONÁLIS SZELEKCIÓ
A limfociták állandó "őrjárata" (immune surveillance) lehetővé teszi, hogy a szervezetbe jutó antigén a klonális eloszlást mutató, antigénfelismerő receptort hordozó sejtek közül a neki megfelelőt "válassza ki" (klónszelekció). Az adott klón a megfelelő szerkezetu (specificitású) ellenanyagot vagy TCR-t fejezi ki.
KNOCKOUT EGÉR
A transzgén egér egy változata, melyben egy normális gént egy mutáns alléllal, vagy a gén "elrontott" változatával helyettesítenek, ami a funkcionáló fehérje hiányát eredményezi.
KOMPLEMENTRENDSZER
A vérben (testnedvekben) inaktív állapotban jelenlévő, egymással láncreakcióban reagáló fehérjekomponensek rendszere, mely egyaránt fontos szerepet játszik a természetes immunitásban és az adaptív immunvédekezésben.
LIMFOKINEK
Aktivált limfociták, elsősorban TH sejtek által termelt citokinek.
MHC (Major Histocompatibility Complex)
Fő hisztokompatibilitási gén-komplex, rendkívüli sokféleséget mutató gének csoportja, melyek termékei a T-limfociták antigénfelismerésben fontos szerepet játszó MHCI illetve MHCII osztályba tartozó mebránfehérjék. Legfontosabb funkciójuk az antigének részleges lebontásakor keletkező peptidek megkötése és bemutatása a T-sejtek számára. Szervátültetéskor transzplantációs antigénként viselkednek. Az MHCIII osztályba tartozó termékek (például a komplementrendszer egyes komponensei) szolúbilis molekulák.
MONOKLONÁLIS ELLENANYAG
Egy adott ellenanyag-termelő sejtklón terméke.
NK (Natural Killer)sejt (természetes ölősejt)
A limfociták közé sorolható, antigéneceptorral nem rendelkező sejt, mely bizonyos tumorsejteket és vírussal fertőzött normális sejteket képes elpusztítani.
OPSZONIZÁCIÓ
Az antigén ellenanyaggal és/vagy komplement komponensekkel való fedése. Az opszinizáció növeli a fagocitózis hatásfokát.
PASSZÍV IMMUNITÁS
Nem antigénnel, hanem egy már immunizált egyed immunológiailag kompetens sejtjeinek és/vagy ellenanyagainak (szérumának) a recipiens szervezetbe juttatásával kiváltott immunitás.
Programozott sejthalál
Lásd: APOPTÓZIS
SEJTKÖZVETÍTETT IMMUNVÁLASZ (celluláris immunválasz)
Az immunválasznak az a formája, melyben az effektor funkciókat sejtek közvetítik.
SZERZETT IMMUNITÁS
A szervezet fajlagos védekező képessége, melyet egy adott antigén indukál.
TCR (T Cell Receptor)
A T-sejt antigénfelismerő receptora.
T-HELPER SEJTEK (TH, segítő T-sejtek)
A T limfociták szubpopulációi, melyek az immunválasz folyamán az effektor sejtek képződését segítik. A TH1 és TH2 sejtek egymástól eltérő citokin-készletet termelnek, ennek megfelelően az immunválaszt eltérő irányba terelik. A TH1 citokinek a celluláris immunfolyamatok, a TH2 sejtek citokinjei a humorális válasz létrejöttét segítik elő