A biztonság terminológiája a múlt század második felében jelent meg a politikai szóhasználatban, mint a hadügy tapasztalatai alapján kialakult axióma kifejeződése. A két világháború olyan következményeket produkált, hogy a védelmi doktrínák, szervezetek és infrastruktúrák anakronizmussá váltak. A védelem, a védekezés ugyanis post factum jelenség, az adott korban a fegyveres támadás bekövetkezését követő cselekvéssorozat, amely már kezdeti időszakban is súlyos következményekkel jár mind a támadó, mind a védő számára. Ezért először elvekben, majd a nemzetközi intézményrendszerben, napjainkban pedig különböző stratégiákban a társadalom igénye a biztonság primátusa, a konfliktusok, a veszélyjelenségek megelőzése, és ez számos új jelenség észlelése nyomán fokozódik
Biztonságpolitikai dilemmák
A harmadik évezred kezdetén a világ biztonsági képét egymással összefonódó jelenségek determinálják: 1.) A hidegháború lezáródásával a világ olyan értelemben lett egypólusú, hogy szuperhatalmi megtestesítője a katonai képességben, gazdasági erőben, technológiai fölényben, politikai befolyásban, demokratikus intézményrendszerében és világméretű érdekeiben egyedülálló Amerikai Egyesült Államok lett; 2.) további tény, hogy a globalizációt indukáló tényezők között egy új technikai forradalom termékei és következményei is ebben az időben bontakoztak ki. Ez a technikai váltás az elektronika világában, a biogenetikában szinte egyszerre hatotta át a világot, hozadékaival és negatív következményeivel együtt. A biztonság szempontjából is, első pillanattól kezdve, áldás- vagy átokként jelent meg, mert hihetetlen lehetőségeket eredményezett a gyarapodó fajtájú kihívások elleni előrejelzésben, védekezésben, kárfelszámolásban. A bipolaritás felbomlásához vezető intenzív időszakban a leszerelés ellenőrzése és a bizalomépítő intézkedések technikai verifikációja is hozzájárult a hidegháború végéhez vezető lépésekhez. Ugyanakkor jelentősen megemelte a vétlen vagy akaratlagos kártevési kockázatokat, a közbiztonság felé irányuló intervenciók lehetőségét.
A fenti jelenségek századunk elejére a világrend jelentős átalakulásához vezettek. Az egy szuperhatalomra épülő politikai-gazdasági-katonai alakzat a világnak ma kulcskérdése, és átalakítása vagy fenntartása alapvető jellemzője a nemzetközi mozgástérnek.
Henry Kissinger joggal teszi fel a kérdést, hogy vajon alkalmazható-e a wilsoni elv, mely szerint az amerikai nemzetközi doktrína a "demokrácia kiterjesztése", és - ezt már én tenném hozzá - milyen (netán erőszakos) eszközökkel. Vajon a globális rend megteremtése a nagyhatalmi intervenció, avagy a nemzetközi konszolidáció útján megy-e végbe?
A jelenleg konstatálható, és feszültségek sorozatát teremtő aszimmetrikus helyzet a biztonság kezelési metodikáiban is egyensúlytalanságot eredményez, a válságkezelő intervenciós katonai akciók is aszimmetrikusak. Egyrészt azért, mert a kettős szembenállásokat egy "háromszög" váltotta fel, a harmadik, beavatkozó erő anullálja a felek közötti erőviszonyokat, a "konszolidáló" erő mindig felülmúlja a két fél összerejét.
Ez a helyzet a hadügyben is struktúra- és doktrínaváltást eredményezett, a területfoglalás helyett az operativitás a katonai cél, e tekintetben az erők már nem mérhetők össze. A "háborúkép" a front helyett a válság-helyszínt állította középpontba, csökkent a terített rombolás, a nehézfegyver-koncentráció jelentősége.
Az amúgy is politikai vonakodás tárgyát képező védelmi költségeken belül a fejlesztési kiadásokban az elektronikai terület aránya eléri a 65-80 %-ot. Ennek következtében a globalizált piacon a hadfelszerelés terén igen magas és kíméletlen verseny fejlődik ki. A Pentagon még 2001. szeptember 11-e előtt meghirdette a Run Faster Strategy-t, annak érdekében, hogy az USA mindig egy lépéssel előbbre járjon. Ennek eleme, hogy a generációváltás, a K+F ciklus és a felszerelésváltás üteme felgyorsul, az adott készletektől a hatalmak alacsony áron igyekeznek megszabadulni. Ez a piaci offenzíva viszont olyan országokat, csoportokat juttat fegyverzethez, amelyek politikai céljai között szerepel e fegyverek alkalmazása is.
A védelem új technikai arculata
Katonai értelemben az elektronizáció igen széles spektrumot fog át. Frank Barnaby szerint az elektronika katonai alkalmazásakor öt alapvető szektort lehet számba venni, nevezetesen: a célpontosságban, a tengeralattjáró-elhárításban, a repülőgéprendszerek vezérlésében, a felderítésben és az automatizált harcmezőn való használatot. Barnaby ezt több mint húsz éve írta, és természetesen ma a skála nem csak bővült, hanem el is tolódott.
A fegyverrendszerek alaptechnológiájában is változás következett be. A szelektivitást eredményező precízió, a hagyományos radar, műholdas figyelés kiegészül a hőpellengációval, az infratechnikával, a zajérzékeléssel, a szenzorok hálózatával, a hangazonosítási eszközökkel, a rádiófelderítés zavarvédettségével, az egyre nagyobb szerepet vállaló lézertechnikával. Hihetetlenül megnőtt az információ rapiditása, a távolság nem jelent tényezőt. A vezetés és végrehajtás között kialakultak az együttlátó és együtthallgató rendszerek. Az észlelt kép és hang megjeleníthető a fegyvert elindító katona előtt.
Az elektronika összefügg a miniatürizálással. Ez teszi lehetővé, hogy a rendőr, a katona, a határrendész és a felderítő a komplex bázisok valamennyi eszközét maga a személy saját felszereléseként, mi több, öltözeti elemeként "hordja" és alkalmazza. Éjjel látás, képi megjelenítés, együtthallgató-látó rendszerek, infrafelismerés, helymeghatározás, zajértékelés - akár csak a mobiltelefon legújabb generációiban - szinte egyedi elemként, zsebben van jelen, és az alkalmazásra való kiképzés fekete doboz jellegű.
A biztonság tartalmának jelentős bővülése, a nem katonai veszélytényezők előtérbe kerülése szempontjából a magas technológiájú eszközök rendeltetése is változik. Az elektronikára épülő észlelőrendszerek éppen preventív szempontból játszanak fontos szerepet a katasztrófakövetkezmények megelőzésében és csökkentésében, a környezetvédelemben, az ipari, nukleáris balesetek időben való észlelésében, a természeti csapások körzetének, epicentrumának, pusztítási gócpontjainak meghatározásában.
A számítógépes technológia, a szoftver-fejlődés a biztonsági kockázatok megelőzésében egy sajátos új hozadékot is eredményez. Ez pedig a forgatókönyv-változatok nagy száma és kombinációs lehetősége. Az emberi fantáziára bízott védelmi vagy éppen offenzív scenáriók számos véletlennek voltak kitéve, míg ezek 90 %-a ma megfelelő szoftverrel kizárhatók, illetve a folyamatok szinte azonnal korrigálhatók. Ennek kezdeti elemei több tíz évvel ezelőtt a modern gondolkodásban a hálótervezés, illetve a PERT rendszer alkalmazásával már megjelentek, sőt, a hatás-, illetve következményvizsgálatoknál néha alkalmazásra kerültek.
Napjaink gondjai
Az információsebesség és a döntési időszükséglet ellentmondásai gyakran okozhatnak problémákat bizonyos (nem csak katonai) akcióknál a civil kontroll érvényesítésében. A politika és az adott fegyveres vagy kárelhárító erő folyamatos kapcsolata a konfliktus időszakában fellazul, az operatív cselekvés lehetséges gyorsulása és önmozgása mindinkább "kibújhat" a politika megfontolt beavatkozása alól.
Maga a világháló és különböző kommunikációs rendszerek ezzel való integrációja azon képességek és lehetőségek mellett, amelyek a biztonság, a prevenció, az elhárítás rendszereit szolgálják, egyszerre jelentkeznek veszélyjelenségként is, ami ismét a szemben álló elektronikus eszközhalmaz rivalizációját, az erőviszony-fordulat elérését szolgálják, amely egy permanens folyamat. Ennek központi eleme a tűzfal, illetve a kódrendszer folyamatos cseréje és bővülése.
Részletekbe merülés nélkül, csak összefoglalásként és evidenciaként az informatikai integrált rendszerek elleni veszélyek, mi több, fenyegetések a következők:
* Vírusterjesztéssel, illetve tömeges terheléssel a vezérlő, vezető rendszerek blokkolása, kapcsolatok megszakítása, katasztrófák előidézése, katonai és határrendészeti eszközpark kiiktatása.
* Gazdasági, politikai, katonai, műszaki és tudományos dezinformációk bejuttatása kompetens rendszerekbe.
* Demagóg, populista, extrém nézetek terjesztése mint a lélektani hadviselés szinte korlátlan eszköze, elektronikus "röplap".
* Információlopás, -szerzés, ill. -törlés.
Természetesen az elektronikus társadalom, a világháló megléte és fejlődése nem lehet biztonsági megközelítés tárgya a nemzetközi, tömegeket pusztító, gyilkos-öngyilkos terrorizmus szempontjai nélkül. A hipertechnika és a primitív eszközök és metodikák együttalkalmazásával járó cselekmények világában az elektronika a terrorizmus és az ellene való küzdelem közös eszközparkja.
Az már evidencia, hogy az új évezred, a globalizációs korszak, a fundamentalizmusok feléledésének korában jelentkező első számú biztonsági kihívás józan és hosszú távú politikai kezelése mellett - amely egyelőre még várat magára - a védelem fő területe a megelőzés. A prevenció fő tartalma az információ folyamatos beszerzése és naprakész állapotban tartása. És ez alatt nem csupán a hírszerzést, a titkosszolgálati tevékenységet kell értenünk. Az egyes események, tendenciák tudományos és szakszerű elemzése, a mozaikok következtetéssé való összerakása az előrejelzés egyetlen lehetősége. Szeptember 11-e váratlanságának egyik oka az intézmény közötti és nemzetközi információcsere szinte teljes hiánya volt. E tekintetben az egyes integrációkon belül a nagyhatalmak és a kis országok részéről jelentkező szubjektív "visszatartás" a kutató szemével nézve tűrhetetlen. Az információszerzés másik, többszörös kudarcot kiváltó hiányossága a felderítő technikák szerepének misztikus felnagyítása és a humán elemek, magyarul ügynökök és legális pozícióból megvalósuló hírszerzés leépülése volt. A "kémek" szerepe a kemény katonai szembenállás lebomlásával megváltozott. A titkosszolgálati tevékenység a bizalom és a biztonság eszközévé vált, a demokratikus társadalmakban komoly civil kontroll alatt áll, és ennek az új stratégiában még erősödnie kell.
Zárásként és összefoglaló gyanánt egy idézet: "Az a főkérdés, hogy a kormányok… képesek lesznek-e a mikroelektronika új lehetőségeinek előre megfontolt és tudatos kihasználására a társadalom átformálása céljából, vagy csak passzívan próbálnak igazodni a következményekhez" (King, 1982).
Kulcsszavak: biztonságpolitika, hadügy, új kihívások
Irodalom
Barnaby, Frank (1982): Microelectronics in the War. Microelectronics and Society. For Better or for Worse. Report for Club of Rome. Pergamon Press. New York
Deák Péter (2000): Új típusú fegyveres konfliktusok, nemzetközi terrorizmus. Info-társadalom. Országgyűlési Könyvtár
Deák Péter (2001): Új biztonsági kihívások a XXI. század közepén. Szakmai Tudományos Közlemények. KBH
Global Trends 2015 (2000): A Dialogue About the Future With Nongovernment Experts. National Foreign Intelligence Board. Washington
Gwyn, Prins (1998): The Four-stroke Cycle in Security Studies. International Affairs. 4.
King, Alexander (1982): in Schaff Adam - Friedrichs Günter (eds.): Microelectronics and Society. For Better or Worse. Report for the Club of Rome. Pergamon Press, N. Y., 34.
Kissinger, Henry (2003): Diplomácia. Panem-Grafo Kft., Budapest
Müller, Harald (2003): Terrorism, Proliferation: A European Threat Assessment. Chaillot Papers. N'58 Institute for Security Studies. Paris
Ráth Tamás (2002): A terroristák elleni harc és a modern haditechnika. Válaszok a terrorizmusra. SVKH, Budapest
Ráth, Tamás (2002): Modern Military Technology and the Combat against Terrorists. Is there a Route from the "Huntdown" in Afghanistan to Sustainable Globalization? SVKH, Budapest
Sassen, Saskia (2000): Elveszített kontroll? Szuverenitás a globalizáció korában. Helikon Kiadó, Budapest
Szászné Tolnai Klára - Tamás Ferenc (1986): Mesterséges holdak. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest
Várhegyi István: A haderő korszerűsítésének elektronikai aspektusai. Hadtudományi Tájékoztató. 1966, 3.