Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia évi ünnepi ülésén Salzburgban Vizi E. Szilvesztert a Magyar Tudományos Akadémia elnökét "Pro Meritis" Aranyéremmel tüntették ki. A méltatást Nikolaus Lobkowicz herceg mondta. A közgyűlés ünnepi előadását Vizi E. Szilveszter tartotta, amelynek magyar fordítását németből Lieber Péter készítette.
Spectabilis et magnifice, nobis honorande!
Hölgyeim és Uraim!
"Miért kalandoznál mindig a messziségbe?
Lásd, a jó nagyon is a közelben található."
Goethe: Erinnerung1
Ezt a kérdést Goethe tette fel a XVIII. században. Az idők változtak azóta - a tudomány az emberiség kulturális örökségének részévé vált. A elmúlt évszázadban a tudomány a társadalmi fejlődés motorja volt, jórészt az emberiség javát szolgálta, és eredményei - a múlttal ellentétben - egyre több ember számára váltak elérhetővé. Az Európai Uniónak az a szándéka, hogy a "tudás társadalmát" hozza létre. Európának ezt kell tennie, ha lépést akar tartani az Egyesült Államokkal és Japánnal, mert különben megreked és nem fejlődik.
Nagyon gyakran azonban a nyilvánosság fórumain felbukkan a kérdés: miért kell ennyi pénzt fordítani az alapkutatásokra. Hiszen milliószámra akadnak olyan szegény emberek, akik a jelenleg hatásos gyógyszereket és terápiákat sem tudják megfizetni. Miért kell az űrkutatásba invesztálni, és miért kell olyan kutatási területeket támogatni, amelyektől rövid távon nem várhatunk előnyöket, eredményeket az emberiség számára. Miért kell az emberi géntérképet kutatni? Hasonló kérdések hosszú sorát lehet még feltenni, de ez a gondolkodásmód rövidlátó. Előadásomban ezekről a kérdésekről szeretnék beszélni, és hangsúlyozni az etikai kérdések, a lelkiismeret fontosságát a tudomány eredményeinek felhasználásában.
A Fides et Ratio (Hit és értelem) című enciklikában II. János Pál pápa azt hangsúlyozta, hogy a hit és az értelem találkozása jelentős lépés, és fontos szerepe van annak a törekvésnek, hogy felismerjük az igazságot. Hangsúlyozta, hogy a hit és az értelem kölcsönösen segítséget tud nyújtani egymásnak.2
A legtöbb ember nem is gondolkodik el azon, mennyire uralják hétköznapi életünket a tudósok által kifejlesztettek és létrehozott tudományos és technikai a eredmények: a villamosság, a rádió, a mobiltelefon, a szintetikus anyagok, a telefax, a tévé, a számítógép, a repülőgép, a műholdak és az antibiotikumok, hogy csak néhány példát soroljunk fel.
A tudomány és a technika egyre inkább a mindennapi életünk lényeges alapelemévé vált. Mindannyiunk számára egyszerűbbé teszik életünket. Azt az érzést adják nekünk, hogy a világ kicsi, hiszen egyetlen nap alatt 10 ezer kilométert tudunk megtenni, s egy híradást néhány milliszekundum alatt el tudunk küldeni.
XXI. századi világunkat nagyrészt a tudósok munkájának köszönhetjük. A munka eredményeképpen az egész bolygó minden történése szorosan összefügg egymással. A világ összezsugorodott. A tévé, a Világháló minden idők legjobban tájékozott és - mondjuk ki nyíltan - manipulált társadalmává tett bennünket. Ugyanakkor ez a technológia támogatta a tömegkultúra felemelkedését is, amelyben néhányan a kulturális sokszínűség és az értékek fenyegetését látják.
A genetika olyan tudományterület, amelyet a közvélemény különösen nagy figyelemmel kísér, s azt kérdezi: tulajdonképpen mi történik a tudósok laboratóriumaiban? A nyilvánosságban egyre nő a szorongás, hogy ezekben a laboratóriumokban a genetic engineering megfordíthatatlanul megváltoztatja a természetet, s hogy szupermeneket vagy szuperszörnyeket hoz létre.
2000. június 25-én Bill Clinton amerikai elnök és Tony Blair brit miniszterelnök a Fehér Házban egy sajtóértekezleten jelentették be, hogy a nemzetközi Humangenom-Projekt és a Celera Genomics Corporation cég befejezték a humán genom, az ember genetikai felépítési tervének megfejtését.
Az emberi genom dekódolása az orvostudomány mérföldköve, új korszaka. Egy olyan korszak, amely betegségek megakadályozásának, kezelésének és gyógyításának új lehetőségeit fogja hozni. "Ezzel a lehetőséggel átléptük a természet Rubikonját", mondta Johannes Huber, az osztrák kormány Bioetikai Bizottságának elnöke. Igaza van. A génjeinkben bekövetkező változások felelősek több ezer öröklött betegségért, például a Huntington-kórért, a Down-szindrómáért és a sejt-fibrózisért. Ezenkívül a gének befolyásolják több ezer más betegség kifejlődését is. Számos igen elterjedt betegséget, mint a diabéteszt vagy a szívbetegségeket - legalábbis azt gondolják - több változó, de együttható gén vált ki. Minthogy ezeknek a géneknek minden egyes változása csak egy kis hozzájárulást jelent a betegség kialakulásához, ezért eddig nagyon nehéz volt, ezeket a géneket és hatásukat felismerni.
Az emberi test titkát, a DNS-ek mind a 3,2 milliárd molekuláris betűjét, amelyek gyakorlatilag minden egyes emberi sejtben előfordulnak, teljesen dekódolják. Azáltal, hogy megértjük ezeket a "betűket" és el tudjuk olvasni ezt a "könyvet", előre meg tudjuk jósolni, hogy egy bizonyos személy egy bizonyos valószínűséggel melyik betegséget kaphatja meg. Reméljük, ez is hozzájárul majd ahhoz, hogy egyénre lebontott gyógyszeres terápiát tudunk kifejleszteni, a páciensek genetikai defektjeinek korrigálásával harcolni tudunk a betegségek ellen, és meg is tudjuk akadályozni, hogy bekövetkezzenek.
Ha ezek a betűk olvashatóak, és bizony olvashatóak, akkor különböző kérdések merülhetnek fel. Például az, hogy melyik nő ne szeretne belenézni a kristálygömbbe, és megtudni, megvan-e benne a mellrákot okozó gén? S mit jelent ez például a biztosítók számára? Megtudhatják-e az ilyen tesztek eredményeit, és mások tudomására hozhatják-e az információikat? S vajon a tesztek alapján megemelhetnék-e a biztosítási díjakat? Vagy például: mi a helyzet a munkáltatókkal? Megtagadhatja-e a munkavállaló a tesztet a felvétele folyamán, mert tudja, hogy genetikai struktúrája alapján személye a jövőben a munkaadó számára kockázatokat tartogat? Ki lehet jogosult arra, hogy megtudja, mit árul el a kristálygömb? Csak mi magunk vagy feleségünk, férjünk s a gyerekeink is? Esetleg mindenki? Mi lesz a magánélet szférájával?
Ezekre a kérdésekre minél hamarabb választ kellene adni. Nem csak az orvostudomány szempontjából, hanem az egész társadalom fejlődésének aspektusából is. Ha ennek a "könyvnek" a "betűit", minden gént, a jókat és a rosszakat is, olvashatóvá tesszük, akkor a törvényalkotónak a hozzáférést korlátoznia kellene. Különben sokféle veszélyes lehetőségnek lennénk kitéve, és búcsút mondhatnánk a magánéletünknek.
Az emberek ugyan faji hovatartozásuktól függetlenül genetikailag 99,9 százalékban azonosak, de mégiscsak vannak bizonyos különbségek. Ezek diszkriminációhoz és intoleráns világnézetekhez vezethetnek el. Vagy talán tudunk úgy bánni az ismereteinkkel, hogy azok az emberiség javát szolgálják?
Az egyén magánszféráját meg kell védeni, és a kapott információkat nem szabad arra használni, hogy egyeseket vagy csoportokat diszkrimináljanak. Az Egyesült Államok megtette az első lépést: a Kongresszus megalkotott egy törvényt, amelynek meg kell akadályoznia, hogy a géntérképről szóló tudás a magánélet megsértéséhez vezessen. Nekünk európaiaknak is elő kell készítenünk a megfelelő lépéseket, ha Európában egy emberhez méltó tudástársadalmat akarunk felépíteni, ha meg akarjuk akadályozni, hogy "formatervezett bébik" és talán az eugenika csúcstechnológiájának a korszaka felé közeledjünk.
Kétségkívül megmutatkozott, hogy ebben az esetben már nem science-fictionnel, hanem a tudomány tényleges lehetőségeivel van dolgunk. A "mérték szerint készült ember" ma már nem a képzelet alkotása. A klónozás az ember-tenyésztés egyik lépése. A klónozni szó egy élő minta utáni genetikailag azonos élőlény előállítását jelenti, ez pedig, ebben az esetben, egy ember. Bejárta a világot egy hír: karácsony második napján állítólag egy amerikai nő világra hozta az első klónozott bébit. Ha erre egyáltalán sor került, akkor mi is történt tulajdonképpen? Engedjék meg, hölgyeim és uraim, hogy saját mondataimmal ezt megvilágítsam. Feltételezhető, hogy ebben az esetben az anya egyik petesejtjéből eltávolították a mag-állományt. A klónozáshoz szükséges DNS-t az anya egyik bőrsejtjéből vették ki. És ezt a DNS-t az üres petesejtbe ültették be. Az osztódásra képes petesejtet a méhbe helyezték. Az anya pedig, ahogyan ezt bejelentették, kilenc hónap elteltével egy bébit hozott a világra. A lánya genetikailag azonos volt vele. Ez azt jelenti, hogy a lánya, akit világra hozott, a saját ikertestvére. Ezt a technológiát használták már Dollynál, a klónozott báránynál is. Az emberklónozásra a bizonyíték hiányzik, de a hír úgy szól, hogy további kísérletek következnek. Azóta - a médiahírek szerint - állítólag még született néhány klón-bébi, de a klónozásukra nincs bizonyíték. Reméljük nem is lesz. Ez a fajta szaporodás, ez a fajta technológia ad absurdum véve egy férfiak nélküli, tisztán női társadalomhoz vezethetne. (Természetesen az is lehetséges, hogy a genetikai anyagokat egy férfi bőrsejtjéből veszik ki, s ebben az esetben a világra jött fiú az apa saját ikertestvére lenne. Az asszony számára pedig az általa szült fiúgyermek a férje ikertestvére.) Ez a technológia minimum a nemek arányának a megváltozásához vezet.
Az EU Bizottság világszerte érvényes tilalmat követel az emberek klónozására. Kereken harminc országban, s köztük Magyarországon is tilos az emberi klónozás. Olyan országok azonban, mint Kína, Izrael vagy Nagy-Britannia, egyelőre még elutasította a terápiás célú klónozás tilalmát. A terápiás célú klónozásnál embriókat hozhatnak létre pótszövetek vagy pótszervek kitenyésztésére, és ezek felhasználása esetén az embriókat elpusztítják. Embriókat használnak fel egyébként, hogy különböző szövetek létrehozására képes törzssejteket nyerjenek. Véleményem szerint az embriók klónozását a törzssejtek kinyerése céljából az egész világon általánosságban kell betiltani, mert az embrió biológiailag már egy élő szervezet, de még nem jogi személy. Tehát életképes és emberré tud kifejlődni. Két héttel ezelőtt a Német Szövetségi Gyűlés megvitatta az emberi utódok klónozásának kérdését. A német parlament felszólította a szövetségi kormányt, hogy nem csak a szaporodás céljaira való klónozást tiltsa meg, hanem az embriók tisztán orvosi és tudományos célokra való sokszorosítását is. Az amerikai szenátus is egy törvényjavaslatot terjesztett elő az emberi klónozás teljes betiltásának biztosítására. Sőt az embriók importját és tudományos célra való felhasználását is tiltani akarják.
A reproduktív klónozással, azaz az ember szaporításával a tudományban elértük azt a határt, amelyet nem szabad átlépni! Franciaország azt tervezi, hogy az emberek reproduktív klónozását büntetni rendeli, mint az "emberi méltóság elleni bűntényt". Ez húsz év börtönt jelent. Véleményem szerint az egész világon érvényes klónozási tilalomra van szükség! Ezt nem csak etikai okokból kell tiltani. Létezik egy szekta, amelynek tagjai hisznek a halhatatlanságban. Egész pontosan abban, hogy a klónozás lehetővé teszi az örök életet. Ez azonban - én mint agykutató igazolhatom - helytelen gondolat. Egy ember több mint génjeinek összessége. Embernek lenni azt jelenti, hogy különlegesek vagyunk, és mindnyájan egyénien gondolkodunk, érzünk, szeretünk. Minden az agy tevékenységétől, a neveléstől és a tapasztalatoktól függ, és ezek olyan tulajdonságaink, amelyek a genetikai állományunk kialakulása után lettek sajátjaink.
A nyilvánosság joggal tart attól, hogy ezek a fent említett kísérletek, ez a technológia Aldous Huxley Szép új világába fog vezetni. Ebben a világban a véletlen kiválasztást az emberi utódok egy tervezett, technológiailag irányított nemzése és felnevelése helyettesíti. A mai társadalmat meg kell győzni arról, hogy a kísérleteknek ezt a fajtáját ellenőrizni kell. A klónozás esetében probléma lenne az ember megismételhetetlenségével, egyediségével, identitásával: "Ki vagyok én? Ki az apám? Honnan jövök?" Ezek azok a kérdések, amelyekre minden embernek válaszokat kell találnia, hogy önmaga lehessen. Ezekre azonban, egy klónozott ember esetében nincs válasz, tehát a rossz irányba történő testi fejlődése mellett lelki problémák is felmerülhetnek.
Ezért nem fér hozzá kétség, hogy az orvostudomány ezen fejlődési tendenciái esetében nagyon szigorú irányelvekre van szükségünk. Foglalkoznunk kell a modern orvostudomány etikájával és jogi lehetőségeivel. És a tudósoknak hallgatniuk kellene lelkiismeretükre. A jelenlegi helyzet nagyon hasonlít ahhoz, mint amikor a magyar fizikus Szilárd Leó és Albert Einstein levelet írtak az amerikai elnöknek, hogy az atombomba ledobását megakadályozzák. Ők tudták, hogy egy ilyen atombombának milyen hatásai lehetnek. Ez a tudósok lelkiismeretének a jelzése volt.
Egészen egyértelműen meg kell mondanunk, hogy az eddigi európai kormányok mit tettek ebben a kérdésben. Elég volt, amit tettek, vagy nem volt elég? A válasz az, hogy nem volt elég. Mindent megtettünk-e, amire szükség van? A válasz erre is: nem. Az európai kormányok ezeket az etikai kérdéseket nem oldották meg időben, amit eddig tettek, az sem elegendő. Sajnos még sok olyan európai ország van, amely ilyen vonatkozásban nem rendelkezik törvényekkel.
A tudományok fejlődését nem lehet megállítani, ahogyan a történelem maga sem állítható meg. A jelenlegi probléma az, hogy a tudományok fejlődése nagyon gyorsan halad előre, és a törvényhozás, az új törvények és szabályok kidolgozása, alig tud lépést tartani ezzel a fejlődéssel.
És mi van tulajdonképpen velünk, tudósokkal? Mi lenne a mi feladatunk ebben a szituációban? Tulajdonképpen mit vár a társadalom tőlünk, amikor ezekről az etikai kérdésekről beszélünk? Azt hiszem, rá kell irányítanunk a parlamenti képviselők figyelmét a visszaélések veszélyére. Az ő feladatuk, hogy döntést hozzanak ezeknek az etikai kérdéseknek a megoldására, hogy a tudósok tovább tudjanak dolgozni.
A természetet kutatni kell -ez természetesen a mi feladatunk. Szabadságra van szükségünk, hogy mindent tanulmányozhassunk, amit akarunk. A művészetnek, az oktatásnak és a tudománynak szabadnak kell lenniük, mert különben az emberiség történetében nincs fejlődés. Azonban ezt a szabadságot nem lehet felelőtlen és etikátlan kutatásra használni. Az embriókon való kísérletezés olyan határ, amelyet nem szabad túllépni.
Cselekedetekké kell-e változtatni minden tudásunkat? Be kell-e vezetni mindent, amit felfedeztünk a hétköznapokba? Át szabad-e a gyakorlatba átültetni mindent, amit a tudományban meg lehet valósítani. Az én válaszom az, hogy nem. Csak olyan eredményeket szabad alkalmazni, amelyek az emberiségre pozitív hatást fejthetnek ki. Ez azt jelenti, hogy a parlamentek képviselőinek, a politikai élet tagjainak szorosan együtt kell működniük velünk, tudósokkal, hogy közös célkitűzéseinket legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint mindig az egész társadalom érdekében valósíthassuk meg.
Ezt a gondolatot szépen és költőien T. S. Elliott, az angol-amerikai költő fogalmazta meg:
"Hol az Élet, mely életünkben elveszett?
Hol a bölcsesség, mely tudásunkban elveszett?
Hol a tudás, mely ismeretünkben elveszett?"
(Kórusok "A sziklá"-ból. Ferencz Győző fordítása).
1 nyersfordítás
2 I. Vatikáni Zsinat. Dogmatikus alkotmány a katolikus hitről Dei Filius, IV: DS 3019