Az erdélyi és a hazai magyar tudományos élet kiemelkedő jelentőségű eseményére került sor 2003. november 21-22-én a kincses városban, Kolozsvárott. A romániai magyarság nagy múltú és tekintélyes szervezete, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) úgy határozott, hogy a hagyományteremtés szándékával 2003. novemberétől - az egyesület alapításának évfordulóján - minden évben megszervezi A Magyar Tudomány Napja Erdélyben című rendezvényét, amelynek fontosságát jelzi, hogy az ellátott feladatkörök alapján az EME ma a romániai magyarság "kvázi tudományos akadémiájának" tekinthető. A két naposra bővült konferencia lehetőséget kínált az erdélyi magyar tudományos élet eredményeinek megismertetésére, megteremtve az esélyét annak is, hogy a Romániában számos különböző helyen működő magyar tudományos műhelyek egymás közötti és az anyaországi műhelyekkel való kooperációja tovább javuljon. A tudománynapi rendezvénynek különös aktualitást adott, hogy a meghirdetett program mindenekelőtt a régiókutatás elméletének és módszerének kérdéskörét helyezte előtérbe, különös tekintettel Erdély történelmi régióira.
Az erdélyi magyar tudományos élet ügyének Magyarországon is nagy jelentőséget tulajdonítanak, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az eseményre a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Vizi E. Szilveszter fővédnöksége alatt, valamint Berényi Dénes akadémikus, az MTA "Magyar Tudományosság Külföldön" elnöki bizottság elnöke és Pomogáts Béla, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság elnöke védnöksége mellett, s nem utolsósorban számos magyarországi intézmény és tudós szakember aktív részvételével került sor.
A rendezvény első napján a plenáris ülésnek a város történelmi központjában található, nagy időket megélt, patinás épületben, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet díszterme adott otthont. Az erdélyi és az egyetemes magyar társadalomtudomány kiemelkedő képviselője, Egyed Ákos, az EME elnöke köszöntőjében elmondta, hogy a 2003. évi konferencia elsősorban a regionális, a területi tudomány elméleti és gyakorlati kérdéseire való fokozott figyelemfelhívás jegyében kerül megrendezésre. A plenáris ülés előadói számos tudományterület legújabb kutatási eredményeiből adtak ízelítőt a "regionalista szemléletű" megközelítés jegyében. Elsőként Meskó Attila akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese a 2003. november 8-10. között Budapesten megrendezett World Science Forum - "Knowledge and Society" tudományos világkonferencia tapasztalatait összegezte. A tudomány területén nyíló távlati lehetőségeket mutatta be az Európai Unió keretei között Berényi Dénes akadémikus. A kultúra és azon belül főként az irodalom regionális, nemzeti és európai szinten megjelenő sajátosságait ismertette Pomogáts Béla, a "magyar irodalom utazó nagykövete" Regionális irodalom - nemzeti irodalom - európai irodalom című tanulmánya. Az ülés levezető elnökének, Egyed Ákos Az Erdélyi Múzeum-Egyesület és Erdély, Erdély történeti régióinak kutatása című előadása többek között Erdély történeti régióinak eddigi kutatási eredményeiről számolt be.
A magyarországi regionális tudomány elméleti és gyakorlati eredményeiről adott számot Horváth Gyula, az MTA Regionális Kutatások Központjának főigazgatója A regionális tudomány Magyarországon című, nagy érdeklődéssel várt előadásában. Álláspontja szerint Magyarországhoz hasonlóan Erdélyben is fölöttébb kívánatos a regionális tudomány megerősödése, szereplőinek szorosabb összefogása. Végül, mintegy az elhangzottak illusztrálásaként röviden bemutatta a hallgatóságnak a tartalmilag és formailag egyaránt rendkívül igényes Székelyföld című monográfiát, amely a Kárpát-medence régiói sorozat első köteteként, az előadó szerkesztésében, az Új Kézfogás Közalapítvány támogatta székelyföldi ösztöndíjasok közreműködésével az MTA RKK és a Dialóg Campus Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban.
Az általánosabb témájú előadásokat követően Benedek József, a kolozsvári egyetem docense a regionalizmus témakörének néhány fontos elméleti kérdését mutatta be, míg Selinger Sándor a Gábor Dénes Főiskola Erdélyi Konzultációs Központjának igazgatója a térinformatikának a régiófejlesztésben betöltött nélkülözhetetlen szerepére mutatott rá előadásában. Az erdélyi magyarság és a moldvai csángók körében végzett kutatások alapján tartott beszámolót Pozsony Ferenc, a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság elnöke. A közelmúlt kedvezőtlen demográfiai folyamatairól, a magyar népesség erőteljes fogyásáról számolt be Balla Árpád főorvos, Hargita megye 1970-2002 közötti népmozgalmi adatainak összegzése kapcsán. A plenáris ülés záró előadását Csávossy György nyugalmazott egyetemi tanár tartotta az erdélyi borok táji jellegzetességeiről.
A konferencia második napján került sor a szakmai vitákra, az EME öt szakosztályának megfelelő bölcsészet-, nyelv- és történettudományi; természettudományi és matematikai; orvostudományi és gyógyszerészeti; jog-, közgazdaság- és társadalomtudományi, valamint műszaki tudományok szekciókban. A társadalmi-gazdasági folyamatok területiségét, regionális vonatkozásait legnagyobb számban az EME Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályának szekciójában képviselték a romániai és a hazai magyar szakemberek. A szekcióban örvendetesen jelen voltak az erdélyi fiatal magyar tudósgeneráció képviselői, és a területi tudományok magyarországi képviselői közül is többen részt vettek a szekció munkájában. A mintegy húsz előadót felvonultató szekcióban elsőként a határrégióknak Kelet-Magyarország integrációs kapcsolataiban betöltött szerepéről az MTA RKK tudományos osztályvezetője, Baranyi Béla szólt, megemlítve a határmentiség és perifériahelyzet területi összefüggéseit, a magyar-román határon átívelő interregionális együttműködés eredményeit és hiányosságait az európai uniós csatlakozás küszöbén. A környezettudomány szerepe a regionális kutatásokban címmel pedig Buday-Sántha Attila, a Pécsi Tudományegyetem közgazdászprofesszora tartott nagy érdeklődést kiváltó előadást, hangsúlyozva, hogy a 21. században a fejlesztéseket a komplexitásnak kell meghatároznia, amely magában foglalja az integrált megelőzési és ellenőrzési rendszer hatékony működtetésének a szükségességét is.
Számos előadás foglalkozott a Székelyfölddel. Az előadók összefoglalták a napjainkban zajló gazdasági-társadalmi átmenet jelenségeit, a régióra jellemző specifikumokat, a regionális identitásról végzett empirikus kutatások eredményeit. Az erdélyi régiókutatás fontos kérdéseit érintette többek között Hajdó Csaba, a Civitas Alapítvány igazgatója. Sok előadó, például Veress Emőd, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanársegéde és Neményi Ágnes docens, a romániai régiókutatás és a regionális fejlődést akadályozó jogi, finanszírozási és egyéb problémákról, valamint az összefogás hiányáról számolt be. Vincze Mária professzorasszony a romániai Közép-régió területfejlesztésével kapcsolatos eredményeket és problémákat ismertette.
A "regionális" szekcióban folyó tartalmas munka és eszmecsere zárásaként Horváth Gyula összegezte a romániai magyar régiókutatás egyre markánsabb eredményeit, felhíva ugyanakkor a figyelmet a közeljövő legfontosabb feladataira, mindenekelőtt a magyarországi és az erdélyi kutatóhelyek közötti fokozottabb együttműködés lehetőségére, amelynek során a fejlődésben előrébb tartó magyarországi területi tudományok képviselői átadhatják elméleti és módszertani tapasztalataikat. Megismételte a plenáris ülésen is már felvetett elképzelés megvalósítását, egy erdélyi regionális tudományi műhely létrehozását, ez akár önállóan, akár az EME keretei között jönne létre.