Tisztelt Olvasó!
A kutatók utánpótlásával - fiatal tudósokkal foglalkozó melléklet kilencedik számában Bezerédy Edit a 163 éves Magyar Természettudományi Társulat tehetséggondozó versenyeiről, Sükösd Csaba a Szilárd Leó versenyről és Erdélyi Ágnes pedig az Erasmus Kollégium tevékenységéről számol be.
Kérjük, ha a tehetséggondozással, a kutatói utánpótlással vagy az ifjú kutatókkal kapcsolatos témában bármilyen közérdeklődésre számot tartó mondandója lenne, keresse meg a melléklet szerkesztőjét, Csermely Pétert a csermely @ puskin.sote.hu email címen.
A Magyar Természettudományi Társulat a tudományos ismeretterjesztésen és a természettudományok népszerűsítésén túlmenően elsőrendű feladatának tekinti a fiatal tehetségek felkutatását és gondozását, ezért rendszeresen megrendezi Herman Ottó Országos Biológiai; Teleki Pál Országos Földrajz-Földtan és a Hevesy György Országos Kémiai Versenyeket, valamint a Szent-Györgyi Albert-emlékérem díjkiosztó ünnepséget.
Herman Ottó Országos Biológiai Verseny
A verseny célja a biológiai ismeretek elmélyítése, a tehetséges tanulók segítése, a névadó Herman Ottó életének és munkásságának megismertetése és példaképül állítása, a tanulók természetismeretének és természetszeretetének elősegítése és fejlesztése. A Társulat 1991-ben kezdeményezte az első ilyen versenyt. A versenyen, amelyen határon túli diákok is részt vesznek, három fordulóban versenyeznek a tanulók. Az első erőpróbára az iskolai, háziversenyeken kerül sor, ahol a legjobb eredményt elért tanulók bekerülnek a megyei döntőbe. Míg a háziversenyen írásbeli és felismerési feladatokat oldanak meg, addig a megyei döntőben - az egységes elbírálás biztosítása érdekében - csak központi írásbeli feladatot kapnak a versenyzők. A versenyen több mint tizenkétezer diák vesz részt, akik közül huszonöten jutnak be az országos döntőbe. A döntőben a versenyzők terepgyakorlaton ismerkednek meg az adott vidék állat- és növényvilágával, amelyek felismeréséről és jellemzéséről írásban adnak számot. A kísérő tanárok számára is továbbképzést jelent a terepgyakorlaton való részvétel. A szóbeli fordulón ötperces előadásban mutatják be a tanulók megyéjük természeti értékeit. A döntő programjában szakmai továbbképzés keretében tudományos előadások is szerepelnek. Az országos döntő első három-három helyezettje és azok a tanárok, akik hosszú éveken át felkészítették a helyezést elért tanulókat a versenyre, Herman Ottó-plakettet, -oklevelet, emléklapot, díjakat és egyéb jutalmakat kaptak. A verseny helyezettjei és a legjobb eredményt elért tanulók a Társulat jóvoltából jutalomként egyhetes természetismereti táborban vehetnek részt.
A 2003. évi tábori program (június 16-20, Nagykörü):
* A táborhely környékének megismerése terepgyakorlat formájában
* Kunhalmok az Alföldön
* Ártéri területek őseinktől napjainkig
* Erdőgazdálkodás a természetvédelmi területen
* Az alföldi puszta jellegzetes rovarjai
* Népi kismesterségek bemutatása, gyakorlati foglalkozással egybekötve
* ÖKO-túra terepbejárással
* Növénytársulások jellemző adatai
* Vadgazdálkodás, vadászat
* Vadászati eszközök bemutatása
* Vízminőségvizsgálat
* Őshonos szarvasmarha-állomány bemutatása lovaskocsival
* Szabadidős programok - foci, sakk, tollaslabda
* Tábortűz, bográcsban főzés
A táborozás sok-sok érdekes programja feledhetetlen élményt és tudásanyagot nyújtott a tanulóknak.
Teleki Pál Országos Földrajz-Földtan Verseny
A Társulat 1992-ben kezdeményezte a Teleki Pál Országos Földrajz-Földtan Verseny megszervezését a tizenhárom és tizennégy éves korosztály számára. A verseny célja a tanulók honismeretének elmélyítése és az ország területére vonatkozó geológiai ismeretek fejlesztése, kiszélesítése. E versenyben is három fordulóban versenyeznek a tanulók. Az első erőpróbára a háziversenyen kerül sor, és a legjobb eredményt elért tanulók kerülnek be a megyei döntőbe. A versenynek határon túli diák résztvevői is vannak. Míg a háziversenyen írásbeli és felismerési feladatokat oldanak meg, addig a megyei döntőben - az egységes elbírálás érdekében - csak központi írásbeli feladatot kapnak a versenyzők. Az országos döntőre huszonötezer diákból negyvenöt jut be. A döntőben a versenyzők terepgyakorlaton ismerkednek meg az adott vidék földrajzi, geológiai adottságaival, amelyek felismeréséről és jellemzéséről írásban adnak számot. A terepgyakorlatot igen nagy örömmel üdvözölték a tanulók és tanárok egyaránt; a tanulók ismereteit bővítette, a tanárok számára pedig továbbképzést jelent. A szóbeli fordulón a tananyagból és a terepgyakorlaton látottakból kapnak kérdéseket a versenyzők. Az országos döntő első 3-3 helyezettje, és azok a tanárok, akik felkészítették a helyezést elért tanulókat a versenyre, Teleki Pál-plakettet, -oklevelet, emléklapot, díjakat és egyéb jutalmakat kapnak.
Hevesy György Országos Kémiai Verseny
A verseny célja: figyelemfelhívás a kémia és a környezetvédelem kapcsolatára és arra, hogy kémia nélkül nem lehet helyrehozni a környezetszennyezés okozta károkat, sem megvédeni a környezetet és a természetet a jövő nemzedéke számára. Az első verseny döntőjét 1983. május 27. és 29. között rendezte meg a TIT Kémiai Választmánya. Amióta 1990-ben újjáalakult a Magyar Természettudományi Társulat, a TIT megyei szervezeteivel és a megyei Pedagógiai Intézetekkel karöltve, önállóan szervezi az általános iskolai versenyeket.
A tanulók e versenyen is három fordulóban versenyeznek. Az első erőpróbára háziversenyen kerül sor, itt a tanulók írásbeli, kísérleti és szóbeli feladatokat oldanak meg. A legjobb eredményt elért tanulók bekerülnek a megyei döntőbe, ahol az egységes elbírálás biztosítása érdekében csak központi írásbeli feladatot kaptak a versenyzők. Az országos döntőn három részfeladatot oldanak meg; írásban elméleti felkészültségükről, a gyakorlati feladatok megoldása során kísérletező készségükről, leleményességükről adnak számot. A szóbeli fordulóban a kémiával és a gyakorlati élettel, elsősorban környezetvédelemmel kapcsolatos tájékozottságukat, beszédkészségük fejlettségét bizonyítják magas fokon. A szaktanácsadó és a felkészítő tanárok segítségével és közreműködésével az évek során egyre több tehetséges tanuló kerülhetett be a megyei fordulóba, amit a következő kerekített számok mutatnak:
1983 7. osztály: 300 tanuló 8. osztály: 300 tanuló 2001 7. osztály: 18 000 tanuló 8. osztály: 18 000 tanuló 2002 7. osztály: 18 200 tanuló 8. osztály: 18 200 tanuló 2003 7. osztály: 18 300 tanuló 8. osztály: 18 300 tanuló
Az országos döntő - amelybe 126 diák kerül be - házigazdája minden évben más megye tanárképző főiskolája (Nyíregyháza, Szeged, Pécs, Eger, Szombathely). A tanárok e verseny döntőjén is szakmai továbbképzésen vesznek részt. A kémiai versenyen 1983 óta rendszeresen részt vesznek határon túli diákok. 2003-ban négy határon túli diák vett részt a versenyen, jó eredménnyel. Az országos döntő első három-három helyezettje és felkészítő tanáraik Hevesy György-plakettet, -oklevelet, emléklapot, díjakat és egyéb jutalmakat kaptak.
A verseny sikeréhez a kis kémikusok jó felkészültségén kívül nagymértékben hozzájárulnak áldozatos munkájukkal a baráti körök vezetői és a bírálóbizottságok tagjai. A kémiai tehetségkutatással és gondozással 1991 óta foglalkozik kiemelten a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület is, szorosan együttműködve a Magyar Természettudományi Társulattal. Ennek egyik jele a Vasi Tehetséggondozó Alapítvány, amelyet a két társulat közösen hozott létre.
Szent-Györgyi Albert-emlékérem
A Magyar Természettudományi Társulat Kémiai Szakosztálya és a Magyar Kémikusok Egyesülete 1987-ben Szent-Györgyi Albert-emlékérmet alapított, amellyel a Nemzetközi Kémiai Diákolimpián helyezést elért magyar diákokat tünteti ki. Az érmet évről évre azok a középiskolai tanulók és egyetemi hallgatók kapják meg, akik az adott évben valamely nemzetközi kémiai versenyen első, második vagy harmadik helyezést értek el. Az alapítvány a diákokat és azokat a tanárokat, akik évek hosszú során át kiváló munkájukkal segítették a diákokat a felkészülésben, oklevélben, plakettben és pénzjutalomban részesíti.
A házi, megyei és budapesti döntőkön részt vevő tanulók minden évben nagy lelkesedéssel készülnek az igazi nagy versenyre, az országos döntőre. Ide az örvendetesen sok indulóból csak igen kevesen kerülhetnek be, akik számára igen sokat jelent ez a megmérettetés. Az elmúlt évek gyakorlata alapján számtalan tanuló a következő évben is benevez a versenyre. Az újabb és alaposabb felkészülés célja a jobb helyezés elérése, eredménye a tudásanyag gyarapítása.
Az országos versenyek első helyezettjei között igen gyakran szerepelnek kisközségben vagy kisvárosban élő fiatalok. Örvendetes, hogy országunk legkisebb falvaiban is jól felkészült pedagógusok vannak, akik szívügyüknek tekintik a tehetséges tanulók támogatását. Ezek a pedagógusok a tudásanyagon kívül a szakma szeretetét is átadják tanítványaiknak, és ezen keresztül a természettudományok szeretetét. E kettő együtt eredményezi azokat a kiváló teljesítményeket, amelyeket nemcsak a Magyar Természettudományi Társulat országos versenyein érnek el a tanulók, hanem középiskolás illetve egyetemi hallgató korukban is. Ezt bizonyítják azok a tanulók, akik a Nemzetközi Kémiai Diákolimpián évről évre a legjobb eredményeket érik el (arany, ezüst, bronz fokozat).
A 2003. évben megrendezett három verseny országos döntőjén I-VI. helyezést elért harminckét versenyzőből tíz tanuló volt budapesti és huszonkét tanuló vidéki, a következő városokból: Békéscsaba, Budaörs, Celldömölk, Göd, Kaposvár, Karcag, Kistelek, Kisvárda, Makó, Mátészalka, Miskolc, Nagyecsed, Nagykőrös, Sárvár, Százhalombatta, Szekszárd, Székesfehérvár, Szombathely, Tatabánya, Tiszavasvári, Vállaj.
Az 1841-ben alapított Magyar Természettudományi Társulat újjáalakulásának 10. évfordulója alkalmából kitüntető oklevelet és plakettet adományozott azoknak a pedagógusoknak, akik az elmúlt évtizedben kitűnő és nélkülözhetetlen munkájukkal segítették az országos versenyek sikeres megszervezését és megrendezését.
Az említett magas részvételi számok is jelzik, hogy ezekre a versenyekre igen nagy igény és szükség van a tehetséges fiatalok felkutatása és tehetségük gondozása érdekében. A jövőben minél nagyobb létszámban szeretnénk határon túli (erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai) diákokat fogadni országos versenyeinken.
Nem vagyunk egyformák. Ez az egyszerű, közhelyszerű állítás a közoktatás feladatait három nagy csoportra osztja: a fogyatékosokkal való törődés, a nagy többség oktatása-nevelése, valamint a kiemelkedő tehetségek gondozása. Egyik feladat sem előbbre való a másik kettőnél, jóllehet a korszellem és az aktuális oktatáspolitika hol az egyiket, hol a másikat helyezi-helyezte előtérbe.
Tömegoktatás
Egy országnak - történelme során - időnként súlyos döntéseket kell hozni. A 21. században különösen nehéz döntések várnak ránk, hisz egyre sürgetőbbé válik az energiakérdés megoldása, a környezetromboló (globális és lokális) hatások mérséklése, a génsebészet és a gyorsan fejlődő orvostudomány nem mindig prognosztizálható hatásai a biológiai világ kényes egyensúlyára, nem is beszélve ezek morális és emberi kapcsolatokat átalakító hatásairól. Demokráciában élvén, e döntéseket a lakosság nagy többségének kell - közvetlenül vagy közvetve - meghoznia. A lakosságot e döntések meghozatala előtt különböző érdekcsoportok manipulálhatják, s az állampolgároknak értékelni kell tudniuk az egyes érvek súlyát és igazságtartalmát. Nagy hiba, ha a szavazópolgárt az érzelmi hatásokon alapuló félelemkeltés vagy euforikus hangulat vezérli, amikor leadja voksát egy vízerőmű építéséről, egy atomerőmű bezárásáról, a klónozásról vagy egy radioaktív hulladék-tároló létesítéséről. Ahhoz azonban, hogy az emberek többségének meglegyen az értelmes döntéshez szükséges információértékelő képessége, megfelelő oktatást kell kapniuk. Olyan felkészítést, amelyben a való élet legégetőbb és egyben legizgalmasabb területein való eligazodáshoz szükséges alapokat megkapja. Ez a közoktatás három feladatának egyike. Kérdéses, hogy ennek meg tud-e felelni a jelenlegi magyar közoktatás - legalábbis a természettudományos alapok oktatása tekintetében.
Tehetséggondozás
A nagy tömegek oktatása mellett nem kevésbé fontos a tehetségek megfelelő szintű gondozása, hiszen a tehetségek képviselik egy ország szürkeállományának legjavát. Tőlük származnak a kreatív, innovatív megoldások, amelyekkel "be lehet törni" a (tudományos és gazdasági) világpiacra, és belőlük lesznek a Nobel-díjasok is. Ők azok, akik öregbítik egy ország hírnevét, akiket tisztel, és akikre felnéz a világ. A 20. század első felében Magyarországon jó volt a tehetséggondozás. Ezt bizonyítja az itt született sok Nobel-díjas és az a számos további tudós is, akik nevét világszerte ismerik, és akik jelentősen formálták a 20. század világát. Gondoljunk akár a rakéták és sugárhajtású repülőgépek működéséhez nélkülözhetetlen aerodinamika fejlesztésére (Kármán Tódor), akár a számítógép (Neumann János) vagy a nukleáris láncreakció (Szilárd Leó) megalkotására. A sort hosszan lehetne folytatni. Valamennyien közülük nagy szeretettel emlékeztek vissza magyarországi iskolájukra, amely egyszerre oktatta-tanította a nagy tömegeket, gondozta a tehetségeket, és ezzel példaként szolgálhatna a következő generációknak.
Az Országos Szilárd Leó Fizikaverseny létrejötte
Néhai Marx György professzor, az MTA tagja, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli elnöke kezdeményezésére az Eötvös Társulat Tolna megyei szakcsoportja már 1994 ősze óta szervezett egy Szilárd Leóról elnevezett, megyei hatókörű fizikaversenyt 11-12. osztályos középiskolások számára. A versenyfeladatokat a magfizika és a nukleáris technika témaköréből válogatták. Marx György javaslatára 1998-ban, Szilárd Leó születésének századik évfordulóján - az országos centenáriumi ünnepségekhez kapcsolódóan - ezt a fizikaversenyt országos szintre emelték. Az eredeti elképzelés szerint ez egy egyszeri, "centenáriumi" verseny lett volna. A verseny sikere láttán azonban az Eötvös Társulat és a Szilárd Leó Tehetséggondozó Alapítvány úgy döntött, hogy ezt az országos versenyt évről évre megrendezik. (A megyei verseny is megmaradt.) Marx György megkeresésére a tudományegyetemek fizika tanszékei és a Műegyetem felvételi kedvezményeket ajánlottak fel a verseny első öt helyezettjének. Ezzel egy időben az Országos Szilárd Leó Fizikaverseny felkerült az Oktatási Minisztérium által is elismert országos versenyek listájára. A versenybizottságba Marx György egyetemi oktatókat és középiskolai fizikatanárokat hívott meg, így biztosítva mind a szakmai, mind pedig a pedagógiai és didaktikai kompetenciát, valamint azt, hogy a feladatok színvonala a középiskolások ismereteinek megfelelő legyen.
A Szilárd Leó verseny lebonyolítása
A versenyen a magyar középiskolás tanulók két kategóriában indulhatnak. Az I. kategóriában a 11-12. osztályos tanulók, a junior kategóriában pedig a náluk fiatalabbak. A verseny kétfordulós.
Az első fordulóban tíz elméleti feladatot kell a versenyzőknek megoldaniuk száznyolcvan perc alatt. Ez a forduló az iskolákban zajlik, minden segédeszköz használható. A tanulók által beadott dolgozatokat a helyi fizikatanárok a versenybizottság által küldött javítási útmutató alapján pontozzák. Az iskolák továbbküldik az Eötvös Társulatnak azokat az I. kategóriás dolgozatokat, amelyek a maximális pontszám 60 %-át elérik. A junior kategóriánál ez a határ 40 %. A beérkezett dolgozatokat egy egyetemi oktatókból álló zsűri újra pontozza annak érdekében, hogy a dolgozatok elbírálása egységes legyen. Az így kialakult pontsorrend alapján kerül be az I. kategóriás tanulók közül a legjobb húsz, a junior kategóriások közül pedig a legjobb tíz az országos döntőbe. A döntőt - hagyományosan - Pakson, az Energetikai Szakképzési Intézetben rendezzük meg. A verseny honlapja is az ESZI szerverén található: http://www.eszi.hu/Szilard/Orszagos/OrszTJ.htm
A döntő három részből áll, és a diákoknak egész napos elfoglaltságot jelent. Az első részben ismét tíz elméleti feladatot kell megoldani száznyolcvan perc alatt. Ebéd után a második részben kilencven perc kísérleti feladattal, a harmadik részben pedig kilencvenperces számítógépes szimulációs feladattal kell megbirkózniuk a versenyzőknek. Az ezekre kapott pontszámok összege alapján alakul ki a verseny végső sorrendje. A döntőben az I. kategória és a junior kategória külön versenyez. Voltak évek, amikor mindkét kategória ugyanazokat a feladatokat kapta, de voltak olyan évek is, amikor csak a feladatok egy része volt közös. A döntő kezdetekor a versenyzők kódszámot kapnak, így biztosítjuk az anonimitást. Az azonosító adatokat tartalmazó lezárt borítékokat csak a pontszámok összesítése és az eredmények kialakulása után bontja fel a versenybizottság.
A versenyfeladatok
A verseny tematikája 2003-ig a nukleáris ismeretek és az azokhoz kapcsolódó sugárvédelmi, környezetvédelmi kérdéskör volt (beleértve a globális környezetvédelmi kérdéseket, üvegházhatás, ózonlyuk stb.). 2004-től a kérdések témakörét kiterjesztettük a modern fizika néhány egyéb területére is (héjfizika, kvantumosság alapjai, fotonok stb.). A modern fizika történetéből is vannak kérdések, különös tekintettel a magyar származású tudósok szerepére.
A kijelölt témakörök a következők:
* Mikrorészecskék leírásának alapjai, az anyag kettős természete
* Hőmérsékleti sugárzás törvényei, fotonok,
* Fényelektromos jelenség, Compton-jelenség
* De Broglie-összefüggés, elektronok interferenciája
* Heisenberg-féle határozatlansági összefüggés
* A hidrogénatom hullámmodellje
* A kvantumszámok szemléletes jelentése: "s", "p" és "d" állapotok
* Az elemek periódusos rendszerének atomszerkezeti magyarázata
* Az atommag és szerkezete: proton, neutron
* Rendszám és tömegszám. Magerők és kötési energia. Radioaktivitás: felezési idő, gamma-, béta- és alfabomlás
* Maghasadás, neutron-láncreakció. Atombomba, atomreaktor, atomerőmű. Atomenergia felhasználásának lehetőségei, szükségessége és kockázata. Sugárvédelmi alapismeretek. Magfúzió, a napenergia termelése
* Hevesy György (radioaktív nyomjelzés), Szilárd Leó
*Wigner Jenő (atomreaktor) munkássága
* Részecskegyorsítók működési elvei
* Környezetvédelmi alapismeretek: például CO2 és az üvegházhatás, ózonlyuk
* radon-probléma, radioaktív hulladék elhelyezése
A feladatok stílusa és nehézségi foka tudatosan széles skálát fed le. Vannak olyan feladatok, amelyek "hagyományos" stílusúak (bár a tematikájuk modern). Ezek megoldásához a modern fizikával kapcsolatos néhány alapvető összefüggés, egyenlet ismeretére van szükség. Vannak azonban kifejezetten "gondolkodtató" jellegű feladatok is, amelyeket csak a témakör összefüggéseinek átfogó ismeretében lehet megoldani (például "milyen lenne a világ, ha a neutron tömege egy ezrelékkel kisebb lenne?"). Ezekre általában nem numerikus, hanem szöveges megoldást várunk. Az ilyen típusú feladatokra nem is mindig lehet egyetlen, "egyedül üdvözítő" megoldást adni. A zsűri az értelmes, logikus megközelítést, az újszerű gondolatokat díjazza.
A kísérletek
A verseny valamennyi kísérletét ugyancsak a verseny témaköréből - azaz a nukleáris ismeretekből, illetve a modern fizika területéről - állítottuk össze. A kísérletek körét az Energetikai Szakképzési Intézetben rendelkezésre álló kísérleti eszközök, valamint a sugárvédelmi szabályok betartása korlátok közé szorítja. Az utóbbiak miatt a mérések során használható radioaktív izotópoknak vagy természetes eredetűeknek, vagy pedig igen kis aktivitásúaknak (szabad szintűnek) kell lenni. Példaként csak két kísérletet említünk meg: volt, amikor a versenyzők porszívóval gyűjtötték össze a radon leányelemeit a levegőből, és az így előállított mintával kísérleteztek tovább; egy másik alkalommal műtrágyák aktivitását mérték, amelyek - káliumtartalmuktól függően - a kálium természetes radioaktív izotópja miatt "kergették meg" a GM-csöves számlálókat.
A tanulók a kísérleteikről jegyzőkönyvet készítenek, a zsűri ennek alapján pontozza a tanuló teljesítményét. Az értékelésnél nem elsősorban a helyes eredmény "kihozása" számít, hanem az a mód, ahogyan a versenyző a kísérleti feladathoz hozzááll, ahogyan azt végrehajtja, diszkutálja (hibák, közelítések stb.) és a jegyzőkönyvben ezeket reprodukálhatóan dokumentálja.
A számítógépes szimulációs feladatok
Valamennyi feladat a demonstrációs és oktatási szimulációk kategóriájába esik, tehát nem egy konkrét berendezést szimulál, hanem inkább az alapelveket próbálja megmutatni. Az erősen interaktív, sok "beavatkozó szervet" tartalmazó programok úgy készültek, hogy ne a számítógépes tudást és ügyességet mérjék, hanem a szakmai ismereteket, kreativitást, gyors gondolkodást és gyors reagáló képességet. Volt év, amikor a versenyzőknek egy atomerőművi kampányt kellett végigvezetniük, volt, amikor egy ciklotront kellett üzemeltetniük, s olyan is volt, amikor meg kellett határozzák egy lezárt, kiégett atomerőmű-üzemanyagkötegeket tartalmazó konténerben lévő radioaktív anyag eloszlását. A programok esetenként értékelő- vagy hibapontokat adtak, egyes években a befejezéskor valamilyen összefoglaló, általános értékelést is nyújtottak. Ezeken túl, a programok a versenyző lépéseit is rögzítették, s a zsűri ezeket is áttekinthette, amikor egy-egy versenyző teljesítményét pontozta.
A verseny értékelése
A versenyre benevezett tanulók száma - az első két év "felfutó" szakasza után - évi 350-400 körül stabilizálódott, átlagban ötven-hatvan iskolából. Meglepetést okozott a fővárosi iskolák alacsony részvételi aránya (átlagosan négy-öt iskola). A több mint háromszáz megírt dolgozatból az első forduló után az iskolák hetven-kilencven dolgozatot küldenek be az Eötvös Társulathoz. Ennyien érik el a 60 %-os, illetve 40 %-os ponthatárt (I. kategória, illetve junior kategória). Ezekből kerül ki a döntő húsz+tíz résztvevője. A legtöbb feladatra általában érkezik maximális pontszámot érdemlő megoldás. Ez azt mutatja, hogy a feladatok színvonala olyan, hogy középiskolás tudással (és persze előzetes felkészüléssel) teljesíthetők.
A kísérletekkel nagyobb gondok vannak. A tanulók nagy részének szinte alig van tapasztalata a kísérletezésben. Ez nem írható csak a speciális (nukleáris) téma rovására, mert sokan olyan alapvető hibákat vétenek, amelyek a fizika bármely területén végzett kísérletek során is előkerülhetnének. Érdekes megfigyelés az is, hogy az elméleti tudás nem hasznosul olyankor, amikor egy gyakorlati problémát kell megoldani. Hadd mondjak erre egy példát. A döntőben részt vevő tanulók a nukleáris területen általában már annyira járatosak, hogy 90 %-uk azonnal rávágja - ha rákérdezünk -, hogy a béta-sugárzást már milliméteres Al-lemez is elnyeli. Ugyanakkor, amikor kaptak egy olyan bétaforrást, amely egyik végén lezárt Al-csőben volt (az útmutató egyértelműen közölte velük, hogy a csőben lévő forrás csak béta-sugárzást bocsát ki), sokan nem tudtak vele mit kezdeni, mert nem jöttek rá, hogy a sugárzás csak a cső nyitott végén léphet ki. Mindezek arra mutatnak rá, hogy a középiskolákban - tisztelet a kivételnek - háttérbe szorult a kísérletezés. Ez a fizika (és a többi természettudomány) tanítása és megszerettetése szempontjából nagyon rossz hír. Nem célom itt ennek az okait elemezni, de arra fel szeretném hívni a figyelmet, hogy ezen a helyzeten sürgősen változtatni kellene! Ezt már sokszor sokan és sok helyen elmondtuk, mégsem látszik ezen a téren semmi előrehaladás.
A számítógépes szimulációs feladatok többségével a tanulók sikeresen megbirkóztak. A versenynek ezt a részét általában nagyobb érdeklődés előzi meg, mint a "hagyományos" feladatsorokat. Még azok a feladatok is felkeltették az érdeklődést, amelyek végrehajtása valamilyen oknál fogva gondot okozott. A Szilárd Leó verseny döntőjének résztvevői a döntőn szereplő programot a verseny után ingyen lemásolhatják és elvihetik. Ezt általában a tanulók (és a tanárok) ki is használják. Azok a tanárok, akiknek tanulói rendszeresen bejutnak a döntőbe, már egy egész kis nukleáris szimulációs "programgyűjteménnyel" rendelkeznek. Egyes tanárkollégák beszámolója szerint a diákok a verseny után néha hetekig "játszanak" még ezekkel a programokkal, és egymással versenyezve próbálnak minél "jobb" eredményeket elérni. Ezeknek a programoknak nagy előnye az, hogy összekapcsolják a gyerekek életkorából adódó játékos kedvet az ismeretek terjesztésével: a programot használók a szó szoros értelmében véve "játszva" tanulnak.
A tanári Delfin Díj
Szilárd Leó a Delfinek hangja című műve adta az ötletet a versenybizottságnak arra, hogy a versenyen az évek során legjobb eredményt elért felkészítő tanár-díjjal jutalmazza. A díj egy delfint ábrázoló, értékes kisplasztika, Farkas Pál szobrászművész munkája. A díj odaítélése pontrendszer alapján történik. Az I. kategóriás versenyzők felkészítő tanára (21 helyezés) pontot kap (tehát az 1. helyezettért húsz pont, a 20. helyezettért egy pont jár). A junior kategóriában a kapott pontszám: (11 helyezés). Ha egy tanár több versenyzője is helyezést ért el, a pontszámaik összeadódnak. A tanárok pontszámai az évek során összegyűlnek. Minden évben az a tanár kapja a Delfin Díjat, akinek a legtöbb pontja van a pontversenyben. Amikor megnyerte a díjat, a pontjai nullázódnak, de a pontversenyben természetesen továbbra is részt vesz. Ilyen módon akár többször is elnyerheti a Delfin Díjat (előreláthatólag 2005-ben olyan tanárkolléga nyeri majd el, aki már egyszer díjazott volt).
A Marx György-vándordíj
Marx György, a verseny alapítója, 2002-ben bekövetkezett haláláig a versenybizottság vezetője, szellemi atyja és a verseny motorja volt. Emlékére a versenybizottság javaslatára a versenyt gondozó Eötvös Loránd Fizikai Társulat és a Szilárd Leó Tehetséggondozó Alapítvány 2003-ban Marx György-vándordíjat alapított. A vándoríjat - amely ugyancsak Farkas Pál szobrászművész kisplasztikája - minden évben az az iskola nyeri el, amelynek a tanulói abban az évben a legjobb eredményt érik el a Szilárd Leó Fizikaversenyen. Az iskola eredményét ugyanolyan pontrendszer alapján határozzuk meg, ahogyan a tanári Delfin Díj esetében. Itt azonban a pontszámok nem összegeződnek az évek során, hanem csak az adott évben elért pontszám számít. A nyertes iskola nevét felvésik a díjhoz tartozó plakettre. Ha egy iskola három egymást követő évben (vagy összesen öt alkalommal) elnyeri a díjat, akkor megtarthatja. 2003-ban a Marx György-vándordíjat a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium, 2004-ben pedig a váci Boronkay György Műszaki Szakiskola és Gimnázium nyerte.
Visszajelzések
Egyetemi oktatóként több hallgatót is ismerek, akik korábban az Országos Szilárd Leó Fizikaverseny győztesei között voltak. Ezek a fiatalok az egyetemen is évfolyamuk legjobb hallgatói közé tartoznak, s már igen korán bekapcsolódnak az egyetemen folyó tudományos munkába is. 2003-ban a Szilárd Leó verseny első helyezettje meghívást kapott Csermely Pétertől, a Kutató Diákokért Alapítvány vezetőjétől, hogy részt vegyen a Kutató Diákok Országos Konferenciáján, a káptalanfüredi táborban. Végezetül álljon itt Csermely Péter professzor a Szilárd Leó verseny versenybizottságához 2004-ben írt levelének részlete:
"...Nagyon köszönöm, hogy tavaly értesített a Szilárd Leó verseny győzteséről. Hadd mondjam el, hogy a tavalyi győztes, Kovács István (aki jelenleg évfolyamelső a fizikus szakon) közben a laboratóriumomban vállalt diákkörös munkát, és amerikai professzortársaim szerint is igen közel áll ahhoz, hogy élete első igen komoly tudományos közleményét megírja.
A fentieken felbuzdulva hadd kérjem arra, hogy idén is küldje el nekünk a verseny győztesének nevét, emailcímét, postacímét és mobiltelefonszámát, hogy a diákot a Kutató Diákok VIII. Országos Konferenciájára (változatlanul ingyenesen) meghívhassuk 2004. július 12. és 17. között..."
Ez a levél mindennél szebben bizonyítja, hogy az Országos Szilárd Leó fizikaverseny teljesíti azt a nemes feladatot, amelyet alapítója, néhai Marx György professzor szánt neki: felkutatja a magyar iskolákban lévő tehetségeket, s egyúttal ráirányítja a középiskolás tanulók (és tanáraik) figyelmét a modern fizika szépségeire, bizonyítván annak tanulhatóságát és taníthatóságát a középiskolában.
Az Erasmus Kollégium minimális szervezeti háttérrel maximális segítséget kíván nyújtani azoknak a kiemelkedően tehetséges egyetemi és főiskolai hallgatóknak, akiknek a jelenlegi tömegoktatás keretében, illetve megfelelő anyagi háttér hiányában nincs lehetőségük arra, hogy önálló tudományos munkát folytassanak, és eljussanak a minőségi képzést biztosító PhD-szintig; a doktori programokban részt vevőket pedig bevonja a képzésbe, hogy így biztosítsa számukra a szakmai előmenetelük szempontjából nélkülözhetetlen tanítási készségek kialakítását.
A kollégium évente pályázatot hirdet, amelyen a magyarországi felsőoktatási intézmények beiratkozott hallgatói vehetnek részt. A kiírás tartalmazza, hogy mely tudomány- illetve szakterületről lehet valamilyen konkrét téma kutatását vagy kidolgozását tartalmazó tervvel pályázni. A pályázatokat szakértőkből álló bizottság bírálja el. A bizottság a legjobb pályázatok benyújtóit személyesen is meghallgatja, és közülük választja ki a nyerteseket. A nyertesek a kollégiumtól szakmai és anyagi támogatást kapnak pályázatuk megvalósításához.
A pályázat megvalósításán túl a kollégium keretet teremt a hagyományos képzésbe nem illeszkedő, elsősorban "mester-tanítvány" kapcsolaton alapuló, s ezért intézményesen nehezen támogatható tudósképzésnek, valamint egy szabad és nyitott szellemű közösségnek. A különböző területeken dolgozó tudósok, tanárok, doktoranduszok és diákok együttműködésén alapuló Kollégiumban szoros szakmai és baráti kapcsolatok szövődnek a jelen és a jövő vezető szakemberei és értelmisége között. Így létrejön egy vonzó - és egyúttal komoly intellektuális kihívást jelentő - szellemi műhely, amely a jövő szakmai és tudományos iskoláinak kiindulópontja lehet.
Az Erasmus Kollégium alapításában részt vevők többsége tanárként vagy diákként kapcsolatban állt az 1992-ben alakult, s 1997-ben Hannah Arendt-díjjal kitüntetett Láthatatlan Kollégiummal. A Láthatatlan Kollégiumban töltött idő és az ott végzett munka rendkívül eredményes és fontos volt számukra. Úgy gondolták, végső céljaiban hasonló intézmények sokaságára lenne szükség ahhoz, hogy a felsőoktatás betöltse hivatását: sokoldalú, versenyképes, s ugyanakkor a társadalmi kérdések iránt érzékeny szakmai-értelmiségi elitet képezzen. Ezért 2000-ben létrehozták az Erasmus Kollégium Egyesületet, amely kétéves előkészítő munka után megindította a kollégiumot.
A kollégiumot az Erasmus Kollégium Egyesület működteti, melyet alapítói kifejezetten azzal a céllal hoztak létre, hogy anyagi és személyi hátteret biztosítson a kollégiumnak. Az anyagi háttér biztosítása érdekében az Egyesület 2004-ben létrehozta az Erasmus Kollégium Alapítványt. Az Egyesület és az Alapítvány támogatói között az Oktatási Minisztérium, a Fővárosi Önkormányzat, a Soros Alapítvány, az AB-Aegon Általános Biztosító Rt., a HVG és a Népszabadság szerepelnek.
A demokratikusan felépülő, önkormányzati elv alapján működő, diákjait független, öntudatos, kritikai szellemben nevelő kollégium a civil társadalom modelljét nyújtja tagjainak. A kollégiumot egy kis létszámú, hatékony és rugalmas, szakmai irányító és döntéshozó testület, a Kollégiumi Tanács vezeti, melynek munkájában a diákok választott képviselői is teljes joggal vesznek részt. A Kollégiumi Tanács munkáját a kiemelkedő személyiségekből álló Tanácsadó Testület segíti, melynek elnöke Göncz Árpád, tagjai pedig Gergely Ágnes, Kornai János, Sajó András, Szabó István és Várszegi Asztrik.
A kollégium által a diákoknak nyújtott támogatás személyre szabott és a feladatokhoz igazodik. A nyertes pályázók mindenekelőtt
* tanári (tutori és vezető tanári) segítséget kapnak pályázatuk megvalósításához; és amennyiben szükséges
* konzulensi segítséget kapnak a kollégium más tutoraitól, illetve vezető tanáraitól.
A közvetlen tanári segítségen túl a kollégium lehetőséget nyújt rá, hogy az elért eredményeket a szakmai közvélemény megismerje:
* műhely-szemináriumokat szervez, ahol a kollégium diákjai, tutorai és vezető tanárai megvitatják a készülő munkákat,
* évente egyszer konferenciát szervez, ahol a tágabb szakmai közönség megismerheti az elkészült munkák eredményeit, és segítséget nyújt a kimagasló eredmények publikálásához.
Szükség esetén a kollégium anyagi segítséget is nyújt a pályázatok megvalósításához, például támogatja
* a kiegészítő képzéseket,
* a tanulmányutakat vagy a szakmai konferenciákon való részvételt, illetve
* a felmerülő dologi kiadásokat,
a rászorultak számára pedig
* tanulmányi ösztöndíjat biztosít.
A kollégiumnak nincs állandó tanári kara: a felvett diákok kutatási témája szerint választjuk meg a tutorokat (doktoranduszokat vagy fiatal szakembereket), egy-egy szakterületet pedig vezető tanárok irányítanak. Ez a kétszintű képzési rendszer olyan szakmai közösséget teremt, melyben az alsóbbéves hallgatók egyszerre tanulnak felsőbbéves, doktorandusz társaiktól, az adott szakma legkiválóbb képviselői közül kikerülő vezető tanáraiktól.
Az Erasmus Kollégium működésének kedvező hatása nem korlátozódik a felsőoktatásra. A kollégiumban eltöltött évek tapasztalatai, a kollégium szabad és nyitott szellemű közösségében kialakuló, életre szóló szakmai és baráti kapcsolatok mintaértékűek, és megtartó erőt jelentenek. A végzett kollégisták jelenléte a magyar szellemi életben nagymértékben hozzájárulhat a szakmai és tudományos légkör javulásához, s így az évek során kialakulhat egy olyan vonzó környezet, melybe a legígéretesebb és legjobban képzett fiatal tudósok és szakemberek szívesen bekapcsolódnak: maradnak, Magyarországon dolgoznak.