2004. március 24-én elhunyt Kékedy László, a Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem emeritus professzora, Akadémiánk külső tagja.
Máramarosszigeten született 1920. november 28-án. Egyetemi tanulmányait a Kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetemen kezdte, a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen fejezte be, és itt is szerzett egyetemi doktori foktozatot 1944-ben. A Kolozsvári Egyetemre 1945-ben nyert tanársegédi, majd a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetemre adjunktusi, 1951-ben docensi kinevezést. 1971-ben nevezték ki a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanárává, ugyanitt 1987 óta emeritus professzorként dolgozott. Bár az egyetem neve sokszor változott, de csak egyszer kellett költöznie a Mikó kerti intézetből az Arany János utcaiba.
Tudományos munkáját az akkor nagyon fiatalon kinevezett Szabó Zoltán professzor mellett kezdte. (Erről a kezdeti időszakról érzékletes képet festett megemlékezésében, a Magyar Kémikusok Lapjá-ban, 2001-ben.) A faszén duzzadásával foglalkozó doktori értekezésének anyaga csak öt évvel később jelent meg a Journal of Physical and Colloid Chemistry-ben. Ezután az analitikai kémia különböző területein dolgozott, és mintegy száz dolgozatban számolt be a polarográfia, a komplexometria, a termikus elemzés és a gázszenzorok alkalmazásával kapcsolatos kutatásairól. Jelentős volt tankönyvírói tevékenysége is. Az 1995-ben Kolozsvárott megjelent Műszeres analitikai kémia című tankönyvét hazai egyetemeinken is használják. 1998-ban méltán választották meg az MTA külső tagjává.
Nagyon fontos és eredményes volt tudományszervezői és tudománynépszerűsítő tevékenysége. Ő szervezte újjá az Erdélyi Múzeum Egyesületet, melynek később tiszteletbeli elnökévé választották, továbbá főszerkesztője volt a Múzeumi Füzetek-nek, ezáltal meghatározó volt a szerepe Erdély kulturális életében. Nagyon szerette a régi könyveket. A régi könyvekkel, a könyvromlással kapcsolatban pompás közleménye jelent meg a Természet Világá-ban 1993-ban.
Jelentős tudóst, színes egyéniséget, fontos hídépítőt vesztettünk el.