Az információs gazdaság fejleményei a kilencvenes évek vége óta foglalkoztatják a szűkebb szakmai közvéleményt a közgazdaságtanban. Itt az ideje, hogy az "új gazdaság" tematikája megnyíljon a szélesebb tudományos vizsgálódás számára is. Az alábbi összeállítás üzlettudományi, szociológiai és politikatudományi felvetésekkel áll az olvasó elé.
Az infokommunikáció dilemmáiról értesülnünk azért fontos, mert itt (és most) dőlnek el a jövő társadalmának alapkérdései. Az információs társadalomhoz közelebb kerülünk minden egyes új digitális "kütyü" piacra kerülésével, minden egyes új Internet-hozzáféréssel. Amilyen ma az infokommunikáció, olyan lesz hamarosan a hús-vér világ is. Amikor tehát a virtuális világban zajló viták kapcsán szerzői jogról, a szellemi tulajdonról, a közvetlen demokrácia esélyeiről vagy éppen a kéretlen reklámüzenetek szabályozásáról beszélünk, illetve mérlegre tesszük, mennyire válunk egy vállalat - mint afféle high-tech drogdealer - szolgáltatásai révén egyben technológiafüggővé, akkor a közeljövőnk mindennapjainak alakításáról is állást foglalunk. És még egy, sokak számára első pillantásra talán meglepő, de nem elhanyagolható szempont: manapság a forgalomtól fulladozó nagyvárosok fenntartható forgalomcsillapítását kevésbé remélhetjük a fekvőrendőröktől, autómentes napoktól, mint a társadalom digitális migrációjától, az intézmények virtuális elérhetőségének fejlődésétől.
Török Ádám tanulmányára a széles irodalmi áttekintés és a minél pontosabb, aprólékos adatolásra törekvés jellemző. Az irodalmi áttekintés felöleli az üzlettudományi szerzőket és a közgazdaság elméleti irányzatait is. Az empirikus bázis pedig aranyat ér egy ilyen gyorsan változó terület tapasztalati-kvantifikált megragadásában. Az írást azzal jellemezhetném, hogy itt egy kibontakozó szakterület - az új gazdaságnak nevezett jelenségegyüttes - fogalmi megragadásának és gazdaságelméleti definiálásának előrehaladott előkészületeit találjuk meg. Ráadásul számos közép-kelet-európai vonatkozással gazdagítva.
Aki kíváncsi arra, hogy miért fejlődik oly nyögvenyelős lassúsággal a szélessávú Internet, miért nem működik még internetes közigazgatási és számos elektronikus közbeszerzési rendszer, az Bőgel György és Kelen András tanulmányaiból, ha nem is a konkrét részleteket, de a szoftverfejlesztés, illetve a telekommunikáció kontextusába ágyazott elméleti fogódzókat talál. Ezek fontosak lehetnek annak gazdaságszociológiai tudatosításában, hogy a hagyományos gazdaság intézményei és az új gazdaság feltörekvő szereplői közötti kölcsönös alkalmazkodási folyamat konfliktusokkal terhes, és ezek az érdekellentétek alkalmanként csak tudatos iparpolitikai szándéknyilvánítással oldhatók fel. Szalavetz Andrea pedig, aki a tőzsdei összeomlás részleteit veszi górcső alá, fontos hipotézist fogalmaz meg a várható fejlődés irányáról.
Szabó Máté hozzájárulásának egyebek mellett az is aktualitást ad, hogy a Beszélő 2003. július-augusztusi számában megjelent Sajó András mértékadó tanulmánya az e-demokráciáról, közelebbről arról az egyre komolyabban vehető kihívásról, amelyet a számítógépes és mobiltelefonos összekapcsolhatóság terjedése révén a közvetlen demokrácia kézzelfogható lehetősége vet fel. A közvetlen, tehát a nem kizárólag képviseleti formákban megnyilvánuló politikai cselekvés és öntevékenység a polgári társadalomban jórészt kimerül a társadalmi részvétel fogalmában, ami gyakorlatilag a polgári társulások világát jelenti. És ez nem kevés: a huszadik század nyolcvanas éveinek végén polgári társadalmunk újjáalkotása nem utolsósorban a civil kurázsi intézményesítésével, azaz a civil szervezetek létének jogi megteremtésével történt meg. Nos, a globális összekapcsolhatósággal ugyanez az őrkutya-szerep kap új lehetőséget. Az alkalmi polgári társulásoknak már most számos esete tapasztalható az országgyűlési választások idején kezdett spontán online marketingtől kezdve a helyi társadalom közügyeire mozgósítás esetein át egészen a polgári nyilvánosság legújabb szerkezetváltozását előidézni képes, a régenvolt "kávéházi okoskodás" (Jürgen Habermas) funkcióját újjáélesztő chatroomokig. Minden jel szerint tehát az összekapcsolhatóság továbbfejlődésével az új multimédiás kommunikációs infrastruktúra képes betölteni a hagyományos civil öntevékenység és társadalmi részvétel számos funkcióját.