Magyar Tudomány, 2004/2 151. o.

Az új gazdaság

Szabó Máté

a politikatudomány doktora, intézetigazgató, egyetemi tanár, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Politikatudományi Intézet

Globális demokrácia, globális civil társadalom, új médiumok1


"Demokrácia és új médiumok, olyan ez, mint régi bor új tömlőben."
 
(Claus Leggewie, 1997, 3.)

"Az a feltevés, hogy több internet-használat több demokráciát jelent, téves. A tökéletesen behálózott társadalom autokratikus formákat ölthet"
 
(Robin Mansell - Uta When, 1998, 77.)

"A globalizáció megkérdőjelez egy sor fogalmat, felfogást és érdekeket, amelyeket a nemzetállam és a demokrácia történeti összefüggései határoztak meg. A demokratikus értékek (szabadság, egyenlőség, szolidaritás) újrafogalmazása elkerülhetetlen."
 
(Yves Mény, 1999, 122.)

A nyilvánosság szerkezetváltozása, a társadalmi kommunikáció és a demokratizálódás összefüggései a polgári korszak, a modernizáció fejlődésével kerültek a társadalomtudományok és a társadalmi gondolkodás homlokterébe. A reformáció és a könyvnyomtatás fejlődése, a sajtótermékek palettájának kialakulása a liberális és a konzervatív, majd a szocialista irányzatokkal, a fasizmus és a kommunizmus felhasználta rádiózás mutatja, hogy a demokratizálódásnak a politikai mozgalmak és szellemi mozgalmak kommunikációs struktúráinak változásaival való összefüggése hosszabb történeti távon érvényesül. A 21. század újra változást, átalakulás iránti kihívást hoz ezen a területen. A mobil elektronikus kommunikációs technikák és a világháló léte az egyének és a kis, önkéntes csoportok olyan kommunikációs lehetőségeit nyitotta meg, amelyek felbomlasztják a hagyományos politikai kommunikáció csatornáit, illetve azokkal párhuzamosan új csatornákat alakítanak ki, amelyek újrarendezik a régiek világát. A bürokratizált, a tömegmédiumokra építő politikában margóra kerülő kis, aktív, innovatív csoportok képesek üzeneteiket globálisan eljuttatni potenciális támogatóikhoz, ezáltal személyes és anyagi erőforrásokat mobilizálni.

"Az NGO-k2 nagyon hatékonyan képesek voltak profitálni az új kommunikációs technológiák használatából. Korábban a telefon és a fax volt kommunikációik médiuma. ...az e-mail és a world wide web átalakították az információáramlást közöttük és támogatóik között. ... Az internetalapú technológiák segítettek a hatékony hálózatok létrehozásában... A legfontosabb az volt, hogy a web elősegítette az akciókat az információk alapján, például az üzenetek küldését a vezetőknek vagy a messzi országok NGO-jainak támogatását. A kritika csatornájának biztosításával lehetővé teszi, hogy egyének és csoportjaik részt vehessenek az állam- és államközi ügyekben, és ezáltal a web révén kiterjedt a globális civil társadalom 'demokratikus tere'." (Warkentin-Mingst, 2000, 250-251.)

Az Internet a szabadság és az ellenőrzés új dilemmáit veti fel. A message mindenki számára hozzáférhető a globális eliten belül, azonban a politikai-adminisztratív ellenőrzés szervei is újrarendezik hatalmi pozícióikat, és felvállalják az új kommunikációs területek és az új szabadságkörök kicentizésének feladatát. Nincs más választásuk, hiszen a globális elektronikus kommunikációs hálózatok mobilizációs lehetőségei megnyilvánulnak az olyan globálisan szervezett globalizáció-ellenes akciókban is, mint a conter-summit (ellencsúcsok) kultúrája, a "hackerizmus" és a gyakran a politikai terror eszközeivel is globalizált lokális konfliktusok sorozatai (zapatisták, iszlám fundamentalizmus).

Globalizálódás és új politika

A politikatudománynak is meg kell kísérelnie számot vetni azzal a kihívással, amelyet a mobil kommunikációs technika és a világháló hordoz. A politológia alapkérdése, a hatalom problémája az úttörőnek tekinthető politikai és társadalmi kommunikációkutató Karl Deutsch (1986) a 20. század második felében fogalmazott előrejelzése szerint egyre inkább az információ és az információáramlási csatorna ellenőrzésének kérdésévé válik, gondoljunk például a 21. század terrorellenes globális küzdelmének technikáira, az azokat kísérő kampányokra. Az imázsok konfliktusai, konkurenciája és kooperációs rendszereinek kiépülése párhuzamosan zajlanak a globális tömegmédiában és a világhálón, valamint a személyes elektronikus kommunikációk jelrendszerének kommunikatív tartalmában.

Az állam - a politika oly fontos, sőt központi szereplője - a társadalom globalizálódásának hatására nem találja saját korábbi erőszakmonopol-területét, kicsúszik alóla a globális hálókkal összefonódó civil társadalom. Az állam éjjeliőreivel és csendőreivel globalizálódik, hatalma a globális ellenőrző funkciók alá kell hogy rendeződjék ahhoz, hogy fennmaradjon. A globális csendőrség pedig gondolatrendőrség lesz, amely a tolerancia problémáit újrafogalmazva globális ellen-elitek globális szervezkedéseinek nyomán igyekszik haladni. A 19. század politikai krimije egy utcában, társaságban vagy városban, intézményben zajlik, a 20. századé az autós üldözésekkel az ország sorompóval elválasztott terében, a repülőgépekkel az államok felett, a 21. századé pedig a számítógépes kommunikációk arctalan és lokalizálhatatlan globális terében zajlik az üldözők: az állam, a Rend szolgái, illetve a Rend ellenségei, megváltoztatói, a másként gondolkodók között. Hová lesznek ebben a harcban az emberi jogok és a pluralizmus játékszabályai, a jogállami eljárások közös standardjai? Olyan szabályok lépnek a helyükbe, amelyek a jogállam előtti időkben a bunkós csendőr és a forradalmárok között, a cenzor és a lapszerkesztők között dívtak, mert a jogállam a szuverenitáshoz, az emberi jogok a demokráciához, mindkettő pedig a régi "vesztfáliai" típusú, a globalizáció előtti szuverén területi államhoz kötött. Újrarendeződnek tehát a demokrácia a pluralizmus és az emberi jogok erős keretekkel határolt perspektívái, és a 21. század kaleidoszkópján új mozaikok jelölik a régi politika alapfogalmait.

Mi marad meg a régi politikai irányzatok fogalmaiból vagy mi lép a helyükbe? A bal és a jobb, a liberális és a konzervatív, no meg a szocialista és a nacionalista meg a többiek mindig újabb és újabb szerep- és munkamegosztásban rendezik újra soraikat. A globális civil társadalom 21. századi koncepciói ugyancsak lehetőséget adnak az újragondolásra a globalizáció radikális és mérsékelt híveinek elkülönítésével, illetve az alternatív és a konzervatív szerepek elkülönítésével.

Helmut K. Anheier, a Globális civil társadalom 2001 évkönyv egyik szerkesztője és szerzője szerint az új pozíciók, s egyben politikai irányzatfogalmak az alábbi módon szelik át a meglévő törésvonalakat és közösségeket (Anheier, 2001):

A globalizáció támogatói

A transznacionális business és támogatói, a globális kapitalizmus hívei, nem látják ellenőrzésének a szükségességét, a dereguláció és a szabad piac feltétlen hívei, igazságosnak tartják az emberi jogok nevében vezetett háborúkat.

A globalizáció elutasítói

Antikapitalista társadalmi mozgalmak, de a fundamentalista nacionalisták és az erős nemzetállam hívei is idetartoznak. A bal és a jobboldalról akik a nemzeti szuverenitást védelmezik, szélsőségesen a felszámolás, a technológiák és a piacellenőrzés hívei, a beavatkozás tilalmát hirdetik.

A mérsékelt globalisták

Nemzetközi szervezetek, társadalmi mozgalmak és networkjeik civilizálni akarják a globalizációt, az ökológiai és szociális szempontok vonalán a technológia és a piac fejlődését kívánják elérni a társadalom ellenőrzése mellett, a globális civil szolidaritás és az emberi jogok érvényesítése mellett vannak.

Alternatívok

Grass-roots csoportok. Társadalmi mozgalmak és networkjeik, kiválás a globális világból, saját alternatív életmód, alternatív ökonómia, a civil társadalom akciói helyettesítsenek mindenféle állami erőszakot, a tiltakozás kiszélesítésének programja.

E szisztematika feltevése, hogy az új konfliktus és irányzati szerkezet felülírja, felülírta régit, és új politikai kombinációkat és szövetségeket tesz lehetővé. Hogy ilyesmi lehetséges, azt bizonyítottnak tekinthetjük a 20. század alternatív mozgalmai kapcsán átalakult jobb- és baloldali sémák, valamint a szociáldemokrácia ezredvégi harmadik útjai kapcsán. A 19. század nem rendelkezik a 20. és a 21. politikája felett olyan meghatározó erővel, amely ne engedné meg a hagyományos törésvonalakon kialakult politikai és szellemi szereposztások újjárendezését. Ennek mértéke és milyensége persze mindig változó és vitatható, ahogyan ezt az alternatív mozgalmak vagy a szociáldemokrácia harmadik útja körüli vitákból megismerhettük. A konzervatív múltba nézés és a futurista jövőbe veszés között a politikai konfliktusok és irányzatok új térképe rajzolódik ki a szemünk előtt a globalizáció tartalmi és morfológiai kihívásai kapcsán. A fenti séma egyik problémája ugyanis mindenképpen az, hogy elsődlegesen vagy majdnem kizárólagosan csak szubsztantív kérdésekre orientált, és nem alkalmazza önálló elemzési szempontként a társadalmi-politikai konfliktusmegoldás és artikuláció formáinak és infrastruktúrájának szempontjait. Úgy tűnik ebből a sémából, mintha lennének eleve adott alanyok és képleteik, amelyek az új kérdések hatására újrarendeződnek, esetleg új alanyok avagy kombinációk, például új mozgalmak, új szövetségek jelennek meg. Ám maguk az artikulációs és konfliktusmegoldási képletek is átalakulnak, és nem csak az új kérdésfeltevések szubsztantív tartalmainak és az azokkal kapcsolatos alternatíváknak a hatására. Amellett, hogy nem azonosítható itt sem az új jobb, sem az új bal, hanem a más típusú kérdésekre adott válaszok közössége és különbsége újrarendezi a tradicionális szerepeket immár sokadszorra, az alanyok köre és kommunikációs struktúrája is megváltozik. A globális elit különféle csoportjai és az ellen-elit megszerveződései egyaránt pártpolitika felettiek avagy alattiak. Ez egybecseng a politikai pártok újabb funkcióváltozásairól szóló irodalom bizonyos megállapításaival. De nem támasztja alá azt a feltevést, hogy a pártok mellett és felett a nemzeti és a nemzetközi vagy a globális politikában csupán politikamentes civil hálózatok jönnek létre. A társadalmi mozgalmak és a civil csoportok politikaértelmezése más, mint a pártoké, és eszerint a mobilizációt egy speciális témakomplexumra és támogatói körre a tiltakozások eszközével koncentráló, a politikaértelmezés szerint igenis politizáló mozgalmak sorakoznak fel vagy rendeződnek újjá a globalizáció kihívásai körül. Amellett, hogy a globális politikában nem pártok, hanem a globális civil társadalom csoportjai szerepelnek, megjelenik kommunikációs csatornáik újdonsága, sajátszerűsége is. A pártok és parlamentek politikai kommunikációja is átalakul, de nem tűnnek el meglévő, konvencionális formái. Az új politikai arénák új, nem sok hatalommal és beleszólással rendelkező szereplői azonban nagymértékben függnek az új kommunikációs csatornák nyújtotta, a határok és pártok feletti gyors kapcsolatteremtési lehetőségektől. A politikai kiscsoportok, a kezdő társadalmi szerveződések a cyberspace közvetítése révén hozzák létre kommunikációs hálóikat, virtuális közösségeiket, amelyek többnyire precedens nélküliek. Más lesz tehát a mobil, globális elektronikus kommunikáció szerepe a pártok és a globális civil mozgalmak körében.

Az Internet és a globális civil társadalom

Ahogyan John Naughton (Anheier, 2001, 147.), az említett Globális civil társadalom 2001 kötet az Internet és a globális civil társadalom című fejezetének szerzője írja:

"Az Internet hatalmas lehetőségeket nyit meg azon csoportok számára, amelyek a konvencionális hatalmi struktúrákon kívül működnek. Ezt az információ és a kommunikációs logisztika megváltoztatása révén teszi lehetővé. A civil társadalom intézményei az Internet 'korai alkalmazóiként' eredményesen és hatékonyan használták fel a hálózatot saját céljaikra és tevékenységeik koordinálására. Mindez nem meglepő a Háló libertárius ethoszának és decentralizált szerkezetének ismeretében."

A hozzáférés esélyei azonban, ahogyan fentebb is utaltunk rá, egyenetlenek, és a hagyományos centralizált és merev struktúrák még olyan hatalmi pozíciókkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik az ellenállást az új politikával szemben. A hatalmi elit, amely igyekszik fékezni a változásokat, új ellenőrzési rendszereket dolgoz ki. Nem lehet oly módon érvelni, mely szerint az Internet szerkezete a káosz szabadságát és az ellenőrzés hiányát hozhatná magával. A hagyományos politikai és gazdasági szervezetek és csoportok ugyancsak élnek az új lehetőségekkel, és ellenőrzésük alá vonják a szabadság új területeit.

Az Internet tehát nem dönti el a konfliktust, hanem annak új megjelenési formáit, arénáit definiálja. Az evolúciós előny az új politika aktorainál nem kétségbevonhatatlan, és az evolúciós hátrány a régi politika oldalán nem kiküszöbölhetetlen. Nem az emlősök és a dinoszauruszok találkozása zajlik a globális kommunikációs térben, hanem újrarendezett keretekben ismételten, de új tartalmakkal fogalmazódnak meg újból a politikai konfliktusok. Naughton és munkatársai különböző fogalmi tisztázásokat tartanak szükségesnek az új politikai kommunikáció problémáinak értelmezése szempontjából. Nem csupán Internetről van szó, hanem a mindennemű Computer Mediated Communication (CMC), illetve azon belül a Virtual Civic Space (VCS) helyzetéről. Hiszen a mobil elektronikus kommunikációs technológiák szélesebbek az Internetnél és a komputernél is (új generációs "mobiltelefonok", kézi információmenedzserek), nem csupán civil kommunikáció zajlik, hanem például az "e-commerce" és az "e-government" is. A piac, kormányzat és civil társadalom szentháromsága tehát ismét megjelenik, akárcsak a 17-18. század realitásaiban és gondolatvilágában, de most megkettőződik: virtuális és reális térre. A két tér közötti viszony alapproblémáinak egyike a reprezentáció, de új formájában, nem a képviselők és a képviseltek, hanem a virtuális térben részt vevő és azt alakító, illetve a reális térben működő egyének viszonyaként. A virtuális közösségek hátterének vizsgálata gyakran "egyszemélyes" NGO-kat mutat, és a virtuál-reál viszony nagyon különböző a fejlett OECD-társadalmakban, ahol nagy a hozzáférési sűrűség a társadalomban, vagy az OECD-n kívüli világban ahol régiókban és lokalitásokban csak egy-egy kapcsolódás található. A "képviselet "eme új problémája a legitimáció kérdését veti fel a virtuális civil térben mozgó kisebbség illetve annak társadalmi-kulturális kontextusa, hálózatai között. A másik vonalon a korai Internet libertarizmusának visszaszorulását tapasztalják, és további előrehaladását prognosztizálják a kutatók az "e-business" és az e-governance hatására. A piac és az állam ellenőrzik és instrumentalizálják a virtuális teret, saját társadalmi-politikai terükké igyekszenek formálni, amely feleleveníti a "kábelezett társadalom" negatív utópiáit, amelyek az új technológiák tömeges használatát megelőzően eléggé dominálták a diskurzust. Nem indokolt az a magát technológiai determinációs alapokon igazoló optimizmus, amely a virtuális teret az önkéntes közösségek és mozgalmak hálózatának tulajdonítja, hiszen a technológia sokféleképpen alkalmazható, a piac és a kormányok érdekeiket vehemensen érvényesítik ezen a területen is. A magánélet eróziója illetve a kommercializált manipuláció terjedése éppúgy lehetséges, mint az autonóm közösségek "globális reneszánsza" az új kommunikációs technológiák révén. Az az érvelés azonban nem elhanyagolható, hogy az új kommunikációs technológia éppen a "gyenge kötések erejével" bíró szociális hálókat erősíti meg látványosan, hiszen a piac és az állam intézményei ezekkel szemben jóval erőteljesebb "reál" gyökerekkel bírnak. A "hatalomnélküliek hatalma" jobban megnő, mint a hatalmasoké az új terepen, de a növekmény nem biztos, hogy minden esetben ellensúlyozza a kiinduló helyzetben adott jelentős egyenlőtlenséget, amely az utóbbiak javára áll fenn. A CVS kontúrjainak és profiljának megismerése csak olyan szisztematikus vizsgálódás alapján lehetséges, amely a kapcsolati adatokat és a különféle politikai kommunikációs csatornák tartalomelemzését egyaránt elvégzi. Azonban a kulturális és a hatalmi dominanciák itt is az angolul beszélő, USA-beli fehér ember javára tolódnak el, ahogy a globalizált elit és ellen-elit kritikái megállapítják.

A globális mozgalmak utópikus célkitűzései az Internet és a demokratizálódás, az új globális, virtuális civil társadalom fejlődését tételezik fel. Álljon itt például a Seattle-i Nyilatkozat. Polgárok formálják a hálózati társadalmat című, Interneten terjesztett és aláírásra javasolt dokumentum.

"A világ globalizálttá válik, és a kommunikációs technológiák fontos elemei ennek a folyamatnak.

Az emberi faj olyan kérdések sokaságával szembesül, amelyeknek nem szentel kellő figyelmet.

A világ civil társadalmának hatalmas és nem kellőképpen kihasznált erőforrásai állnak rendelkezésre: a kreativitás, a szolidaritás, a tudás és az elkötelezettség, amelyek segíthetnek e problémák megfelelő megközelítésében.

Azonban a civil társadalmat alulértékelik, és veszélyeztetett helyzetben van.

Az információs és kommunikációs technológiák széles lehetőségeket nyújtanak a civil társadalomnak a nevelésre, az egészségfejlesztésre, a kultúrára és a művészetekre, a szociális szolgáltatásokra, a társadalmi aktivizmusra, a vitára, a problémák megfogalmazására és a demokratikus kormányzásra.

Aktív informált polgári részvétel a kulcsa a hálózati társadalom kialakításának. Új 'nyilvánosságra' van szükségünk."

A politikai kommunikációs technológia azonban nem önmagában vett üzenet. A grass-roots és az elit, a civil és a kormányzati, a gazdasági és a politikai oldal egyaránt felhasználhatja saját céljaira. Nincsen inherens demokratizáló potenciálja, azonban az új esélyek teremtése a mindenkori kevesebb eséllyel bírók, az ellen-elitek számára érdekesebb, akik megkísérlik magukat a nem-elit, a kapcsolódás nélküli tömeg virtuális képviseletének bemutatni. A kis szervezetek, az aktivista hálózatok, a baloldali-libertárius csoportok komputerhasználata valóban az emancipatórikus diskurzus irányába mozdíthatja a világot? A valós kirekesztettség és a virtuális részvétel viszonya ellentmondásos lehet. Hasonlóan kétarcúak a főként lokális szinten gyakorolt e-government kísérletek, amelyeknek résztvevői a projektekben egyaránt látnak a politikai részvételt elősegítő új formát vagy a döntésekhez a deliberatív folyamatokkal létrehozott nagyobb legitimációt. Más érvelés szerint az új személy- és csoportfüggő kommunikációs esélyek a politika régi és hagyományos értelmét a "köz-össéget" ássák alá a fraktualizálódó, mozaikká váló, széttöredezett résznyilvánosságok halmazát helyezik az egykori Nyilvánosság helyére. A levelezőhálózatok és a projektek áttekinthetetlenül globális aktivizmusa tönkreteszi a cselekvés és gondolkodás a civil társadalomban és a mozgalmakban a bürokratikus szervezetekkel szemben megőrzött "köz-össégét".

A nyilvánosság, a mozgalmak és a demokrácia az új virtuális térben zajló civil kommunikációval történő kihívása újrarendezi a politikai tér alanyait és szerkezetét, de nem nyit talán olyan gyökeresen új fejezetet, mint azt a technológiai optimizmus vagy az antiutópia pesszimizmusa mutatják. A "globális kormányzás" korában a demokrácia keretei újrafogalmazódnak, amely kihívásokat és továbfejlődési lehetőségeket is hordoz, de nem jelenti sem az apokalipszist, sem pedig a Kánaánt, sem a totális szabadságnélküliség, sem a korlátlan szabadság demokráciáját.

Kiss Balázs politológus kutatási koncepciójának summázataként így jelöli ki az új kommunikációs technológiák és a radikális politikai változás prognózisai közti viszony értelmezési tartományát a demokratikus optimizmussal és a déj ŕ vu szkepszissel szemben:

"Az elmúlt évszázadok során a mindenkori kortársak hajlamosak voltak ugyanolyan vérmes politikai reményeket fűzni az egyes éppen létrejött és elterjedőben lévő kommunikációs eszközökhöz, mint manapság az Internethez. Ezeket a reményeket rendre csalódás követte. Csakhogy másfelől, a szakirodalom szerint alaposan megváltozott annak idején a politikai kommunikáció, de a politizálás általában véve is azáltal, hogy megjelent a rádió avagy a televízió...Nagyon is meglehet tehát, hogy a politika nem változik meg radikálisan az Internet elterjedésétől, de bizonyára nem marad teljesen ugyanolyan sem, mint addig volt." (Kiss, 2001, 260.)

A prognosztikus kérdésfeltevéseket vizsgálva az Internet, a globalizáció, a demokratizálódás és a civil társadalom viszonyáról a 21. században, próbálkozzunk meg a "posztnacionális korszak" demokratizálódása és az új kommunikációs médiumok összefüggései néhány dilemmájának felvetésével és vizsgálatával Claus Leggewie és kutatócsoportjának megközelítése kapcsán. Claus Leggewie (1997) úgy véli, hogy az elitista és a részvételi demokrácia típusainak és versengő koncepcióinak újraértelmezését, a korábbi viták folytatását teszik lehetővé a 21. század új kommunikációs lehetőségei. Tehát, mint mottóként idéztük a régi (jó) bor az új tömlőben, még akkor is, ha az új médiumok új esélyei talán több teret hagynak a részvételi és közvetlen demokratikus kezdeményezéseknek. Szerinte az új elektronikus nyilvánosság bizonyos értelemben a korábbi kommunikációs formák foglalata.

"Az Internet integrálja a közvetlen szóbeli kommunikáció potenciáljait (beszélgetés, telefonálás), a nyomtatott médiumokéval (levél, röplap, újság, könyv, fax) és az audiovizuális médiumokéval (rádió, televízió, videó). Megnöveli kapacitásaikat (a magasabb befogadó- és archiválóképesség révén) és tranzakciós sűrűségüket (mint many to many médium), valamint csökkenti tranzakciós költségeiket. Ugyanakkor megnöveli távhatásukat (mint globális hálózat), kioldja az információkat tér-idő kontextusukból (virtualizáció), amivel ugyanakkor természetesen az információnyereség feldolgozásának költségi is megnőhetnek. A cyberspace kommunikációja bizonyos mértékig hely, idő, és valamilyen szempontból szerző nélküli kommunikáció egyben. Az interaktív kétcsatornás kommunikáció feloldja a hagyományos adó-vevő viszony hierarchiáját, amennyiben minden résztvevő fogadó és küldő szerepekkel egyaránt rendelkezhet. A hálózati kommunikációnak nincsen többé rögzített központja. Ez a helyzet relativálja a korábbi gate keeper - szerepeket a vélemény- és akaratformálásban ("régi média", pártok és érdekszervezetek) kikerüli cenzúrájukat és manipulációjukat, ugyanakkor azonban új társadalmi hierarchiákat és kommunikációtechnikai szűk keresztmetszeteket termel." (Leggewie, 1997, 3.3).

Leggewie véleménye szerint így az új médium foglalatát adja a parokiális-szegmentált formáktól a nemzeti, nemzetközi és globális-lokális kommunikációs formákig terjedő képleteknek. A politikatudomány számára az új médiumok, az Internet kérdésfeltevéseit a policy-politics és polity hármasságának megfelelően rendszerezi. (1. tábla)

Leggewie szerint "a komputerek közvetítette kommunikáció önmagában sem nem demokráciabarát, sem nem demokrácia-ellenes." (1997, 15. ) Úgy véli, az egyik legnagyobb probléma az elit-tömeg exkluzív viszonyának újratermelődése az elektronikus kommunikációhoz való korlátolt hozzáférési lehetőségek miatt, és az Internet körüli csatában a régi politikai és demokrácia-konfliktusok az újakkal együtt jelennek meg.

Leggewie táblázatában rendszerezi az internetalkalmazás terepét, lehetőségeit a demokratikus akaratképzési folyamatban, amellyel az általában folyó, globális-totális vitatkozás helyett szelektív és intézmény, illetve kommunikációs forma specifikus kutatások és elemzések lehetőségét nyitja meg "az" Internet és "a" demokrácia viszonyáról folytatott, az általánosság szintjén semmitmondásra kárhoztatott álproblémák helyett.

Leggewie példás szisztematikája a problémák szelektív felvetéséhez segíthet hozzá. A minden érték egyszerre pozitív avagy negatív utópiákba illő újragondolásának szintje sem nélkülözhető a demokráciaelmélet alapproblémái újrafogalmazásához, de a politika- és társadalomtudományok vizsgálati szintjén operacionalizációs összefüggéseket kell azonosítani a kutatási problémák értelmes felvetéséhez és a stratégiák kialakításához. A globális civil társadalom avagy a behálózott társadalom alternatíváinak szintjén aligha juthatunk tovább olyan megállapításoknál, mint Edward Comor, aki a Kommunikáció szerepe a globális civil társadalomban: erők, folyamatok, perspektívák című tanulmány szerzőjeként mondanivalóját így összegezte:

"Új technológiák alkalmazása vagy életstílus szintjén való elsajátítása a társadalmi mozgalmakban és másutt elősegítheti az adatok cseréjének felgyorsulását és a tevékenységek térbeli koordinációját, de paradox módon csökkentheti a közösségek reflexiós szintjét, gyors mobilizációt inspirálhat, de kevés időt hagy a kritikai reflexióra." (Comor, 2001, 405.)

A szervezeten belüli demokrácia kérdései a globális NGO-kkal kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok értelmezései alapján égető módon jelenek meg a globális-virtuális-civil hálózatok szintjén, amikor a szervezeti identitás fenntartásához szükséges menedzsment és anyagi-személyi erőforrás - a mobilizáció funkcióinak ellátása - mégiscsak szükséges. A kortárs civil társadalom több elemzője szintén a pesszimista következtetések felé hajlik a tekintetben, hogy a szervezetfejlesztés és a menedzsment problémái mennyire helyettesíthetőek a gyors és olcsó virtuális kommunikációs potenciálok révén. A virtuális mozgalmak és közösségek és a globális világ realitásai nagymértékben eltávolodhatnak egymástól, a kapcsolat egyre nehezebben jön létre, a legitimáció egyre fogy, a mobilizált elit és ellen-elit egyre szűkebbé válhat a virtuális helyett a valódi realitások problémáiban sínylődőkhöz képest. A szakadék nagysága az ún. "fejlődő világ" csúcsain is érzékelhető, mint azt az ENSZ jelentése aláhúzza.

"A bulletin board service vagy a World Wide Web, a news groups és az elektronikus kommunikáció más olyan formái, amelyek az ipari államok tudósait arra ösztönözték, hogy radikális változásokat jeleznek előre a demokrácia fejlődésében, egy közös vonással rendelkeznek: ezen kommunikációs formák mind szöveg-alapúak, és az írástudás magas fokát feltételezi használatuk. A fejlődő országokban az írástudatlanság magas fokát szem előtt tartva a kormányzati rendszerek továbbfejlesztése a nemzetközi kommunikációs technológia révén más megközelítést kíván meg. Mint egy dél-afrikai NGO képviselője megfogalmazta: hogyan lehet a személyi számítógép működését elmagyarázni olyan embereknek, aki alig tudnak olvasni, és az elektromosság alapelveit sem értik annak elérhetetlensége követeztében?" (Mansell-When, 1998, 77.)

Nem csoda, hogy a Globális civil társadalom 2002 évkönyv éppen a hagyományos 20. századi médiumoknak - a nyomtatott sajtónak, a rádiónak és a televíziónak - a fejlődő országokban, főként Afrikában való elterjedésével, a demokrácia és a gazdasági fejlődés elősegítése szempontjából való alkalmazásával, illetve az e folyamatnak a felzárkózáshoz nyújtott lehetőségeivel foglalkozott (Glasius et al., 2002, 171-191.), amelyet a "másik információs forradalomnak" nevez, és az új 21. századi elektronikus médiumokat ebben a vonatkozásban nem is elemezte! A globális Dél eszerint tehát a 21. században "nem kortársa" a globális Északnak és Nyugatnak, hanem ott még a 20. század feladatai várnak megoldásra, lehetőleg a már megismert zsákutcák elkerülésére törekedve az alternatív, demokratikus médiahasználat elősegítésével. Az elemzés azonban a perspektívák és az alternatívák megléte mellett nagyban táplálja a felzárkózással kapcsolatos szkepszist, hiszen megmutatja, hogy a globális Észak, Nyugat és Dél között tátongó évszázados szakadékon belül, még mélyebb hasadások vannak a Délen belül is, régiónként, illetve város és vidék, férfi és nő-gyerek között. Olyan természetűek ezek a szakadékok, amelyeket a 20. század fejlődése a globális Nyugaton és Északon belül ellentmondásos formákban, de részben éppen a médiumok kommercializáltan orientált fejlődése révén hidalt át. A szakadék a két világ között a médiumok fejlődésében olyan, mint ha az állampolgárság 19. századi kiterjedését Thomas H. Marshall elemzésének alapján (Marshall, 1991, 50-59.) koncentrikus körökkel szemléltetnénk: a magánjogok, közjogok, szociális jogok, környezeti jogok köreivel. Míg ebben a sémában a globális Észak és Nyugat aktorai ma már, a 21. században, az állampolgárság szocio-ökológiai tartalmán vitatkoznak, addig a Dél még az állampolgári egyenlőség minimális alapjainak megteremtése körül kínlódik, ez a másik világban nagyjából már a 19. század történetébe tartozik.

A globális civil tiltakozás és az új média

A globalizációellenes tiltakozó mozgalmak igen nagymértékben függnek a saját elektronikus médiájuk megnyitotta kommunikációs kapcsolatlehetőségtől. Az ilyen horizontális és vertikális kommunikációs költségeket az eddiginél jóval nagyobb mértékben csökkentő kommunikációs kapcsolatrendszer mintegy szervezet-helyettesítő funkciót lát el, ezért az internetes kommunikációs szabadság védelme az új mozgalmak számára alapvető fontosságú. A szólásszabadság klasszikus liberális és baloldali értéke a saját médiához való szabadságként jelenik meg az Internetre épülő globális mozgalmakban. Míg a modernizációs mozgalmak, a klasszikus polgári és munkásmozgalmak lételeme a sajtó szabadsága, illetve a saját sajtó kiépítése volt, addig a posztmodernizációs mozgalmak a sajtó-, gyülekezési és egyesülési szabadságot mind "naturáliákban", mind pedig a globális virtuális térben egyaránt igénylik maguk számára, a diszkurzív terek létrehozásával, a kommunikációs közösségek kialakításával, a tiltakozás mobilizálásának számtalan hatékony technikájával együtt, amelyek így új tartalmat és terjedelmet igényelnek a klasszikus demokratikus jogoknak. A globális demokrácia intézményei még nincsenek meg, de e globális demokrácia problémái már előbb jelennek meg a virtuális térben, mint a démosz igényei, egyelőre még csak a nemzetállamokkal és intézményeikkel szemben támasztott igényekként. Azonban nyilvánvaló, hogy a rendvédelem globális funkciói előbb-utóbb ebben, az egyelőre nem állam uralta térben is egyre erősebben meg fognak nyilvánulni, mint azt a nemzeti rendőrségek adat- és gazdaságvédelmi szekcióinak létrehozása, illetve a rendvédelmi szerveknek egyelőre még csak a nemzetállami jogrendszereken belül érvényesíthető reakciói, és azon túlmutató "vállalati és csoportérdek" érvényesítési stratégiái mutatják.

A globalizált, illetve a globalizáció-ellenes mozgalmak számára egyaránt létfontosságú virtuális agorájuknak, szerveződési terüknek szabadsága, hiszen ez mobilizációjuknak talán a legfontosabb terepe. Azonban az államok és a nemzetközi szervezetek érdekeit védő adminisztratív-politikai ellenőrzés erre a területre is kiterjeszteni igyekszik uralmát, ellenőrizni kívánja ezt a korábban a szabad szerveződés teréül szolgáló terepet. Ahogyan a gyülekezési és szólásszabadság alapvető volt minden demokratikus tömegmozgalomnak ahhoz, hogy a hatalmon lévőkkel szemben garantált mobilizációs politikai térre tehessen szert, és az ennek biztosításáért folytatott küzdelem végigkíséri a társadalmi mozgalmak és a politikai tiltakozás történetét a 19-20. században, úgy az új, a 21. századi civil mozgalmak és virtuális közösségeik számára az "utcai csatatér", majd az azt követő média- és nyilvánosságbeli konfliktusok mellett, amelyek a korábbi mozgalmak reális és virtuális küzdőterei voltak, most megjelenik a komputer közvetítette kommunikáció virtuális terének kiegészítő terepe, és e terep szabadságának illetve politikailag motivált ellenőrzés-mentességének garantálása. A civil mozgalmak tiltakozásában relatíve elkülöníthetőek egymástól az ún. alapkonfliktusok, például a szociális problémák a munkásmozgalom, az ökológiaiak a zöld mozgalmak esetében, és az ún. járulékos konfliktusok, amelyek az alapkonfliktusokra való mobilizáció és diskurzus akadályozása ellen irányulnak mint egyesülési, gyülekezési és szólásszabadsággal, rendőri avagy másféle politikai-adminisztratív beavatkozásokkal kapcsolatos problémák. A mai civil mozgalmak alapkonfliktusai a globalizáció szociális, ökológiai és demokratikus szempontból fellépő problémái. Járulékos konfliktusaik között, mint a fentebbi idézet mutatja, jelen vannak a hagyományos, 20. századi egyesülési, gyülekezési és sajtó-, illetve véleménnyilvánítási problémák, azonban újként jelentkeznek a virtuális kommunikációs tér, az internetes hálózatok szabadságának, a szólás-, egyesülés és gyülekezés a virtuális térben való biztosításának kérdései az adminisztratív és politikai kontrollal, a nyílt avagy rejtett beavatkozással, manipulációval, cenzúrával szemben.

Globális mozgalom a nép beleszólásáért a 21. század médiájába és kommunikációjába (A Global Movement for People's Voices in Media and Communication in the 21st Century) elnevezésű, globális NGO-hálózat azonos címet viselő felhívásában nagyon jól dokumentálja ezeket az igényeket, és érdekes elemzéseket és célkitűzéseket fogalmaz meg, eléggé részletesen kifejtve, amelyből ezúttal csak szemléltető célzattal idézünk:

"Az elektronikus kommunikáció az Interneten a kormányzatok ellenőrzésének céltáblájává vált a társadalom ügyeinek kommunikációjáról folytatott nyilvános viták megkerülésével. Világszerte teljes az Internet ellenőrzése... nagy internetes szolgáltatók az öncenzúra egyik formájaként együttműködnek a kormánnyal és a rendőrséggel... A média kommercializálódása és tulajdonlásának koncentrációja következtében a nyilvánosság sérül, és nem felel meg a társadalom politikai és kulturális igényeinek, beleértve a vélemények sokféleségének megnyilvánulását, a kulturális kifejezések és a nyelvek sokszínűségét, amely a demokrácia előfeltétele. Ez nem csupán a hagyományos médiában zajlik, hanem befolyásolja az Internetet is.

Javaslatunk a CIVIL TÁRSADALOM és az NGO-k nemzetközi szövetségének kialakítására irányul a médiával és a kommunikációval kapcsolatos munka koordinálására. Úgy véljük, hogy új társadalmi mozgalomra van szükség ezen a területen, amely nemzetközileg működik. A civil társadalom szervezeteinek együtt kell működniük a médiában és a kommunikációban a társadalmi változás elérésére. A médiának és a kommunikációnak ugyanis nagy szerepe van abban, hogy elérhetik-e társadalomváltoztató céljaikat..., s ehhez küzdeniük kell a cenzúra nyílt és burkolt formái ellen... Biztosítanunk kell, hogy az egyszerű polgár hangja megjelenhessék a médiában és az Interneten!

Alapvető értékeink és céljaink:

* A hozzáférhetőség és az elérhetőség

* A kommunikációhoz való jog

* A különbség kifejezésének joga

* A biztonság a magánélet és titok sérthetetlenségében

* Megfelelő kulturális környezet"

Az elektronikus médiumok közvetítésével zajló új diskurzus és a virtuális közösségi hálózatok demokráciaelméleti szempontú elemzői sokszor idézik a német filozófus, Jürgen Habermas kommunikatív közösség-koncepcióját. A diskurzus résztvevői a címzett globális elitek, illetve ágenseik, a mozgalmi aktivisták és szimpatizánsok, illetve az érdeklődő, az aktivisták által mobilizálni kívánt globális közvélemény. A diskurzus közvetítője az elektronikus média, az Internet illetve az ahhoz kapcsolódó kommunikációs hálózatok. A diskurzus, a kommunikáció maga válik az akció, a szerveződés formájává, és ugyanakkor a célok kommunikálója is. Ez a globális-virtuális-civil kommunikációs közösségek egyik típusát alkotó folyamat adja a mai civil mozgalmak és virtuális közösségeik egyik nagyon fontos, újnak mondható sajátosságát. A modernizáció 19-20. századi mozgalmai az írott sajtó, a nyomtatás révén kommunikáltak, amelyet később az elektronikus média, főként a televízió szorított háttérbe, hogy majd a globális és az anti-globalizációs mozgalmak az elektronikus kommunikáció új formái révén kerüljenek kapcsolatba tagjaikkal és környezetükkel. Az akciókat megelőző és kísérő szervezés, az akció lefolytatása, majd az azt követő belső és nyilvános viták egyaránt az elektronikus, komputerizált kommunikáció révén zajlanak. A globalizációellenes mozgalmak ezzel átveszik és saját céljaikra alkalmazzák a globalizált struktúrák saját kommunikációs rendszerét, annak alternatív felhasználása révén tiltakoznak a globalizáció ellen.

A globális elektronikus kommunikáció maga is a tiltakozás médiuma lett, így a nagy nemzeti-nemzetközi szervezetek adatbankjaiba történő behatolás, az ott elhelyezett tiltakozó szignálok és logók készítése a tiltakozó célú "hackerizmus", avagy a tömeges e-mail levelek küldésével történő tiltakozás egyaránt ennek megszervezését szolgálhatják. Ez azonban többnyire kísérőjelensége a globális szervezetek és konferenciák elleni direkt akcióknak. A direkt akciók a korábbi radikális mozgalmak által a címzettekkel szembeni demonstratív és direkt kényszerítő tiltakozási formák megszervezésének hagyományát fejlesztik tovább. Az akciók a résztvevők sokféleségének és sokféle motívumának, kapcsolódásának következtében csak részben koordináltak és szervezettek. A globális kommunikációs kampányok által mobilizált csoportok akciói az azonos helyen és időben zajló rendezvény ellen párhuzamosan és egymást keresztezve is végbemehetnek. Emiatt az akciók sokszínű palettája nem jellemezhető egységesen. Egészében véve vegyes stratégiát foglal magába, amelyben a konvencionális elemek mellett az erőszakos és jogellenes formák különböző mértékben, de helyet kapnak. Mivel nincsen felelős koordinációs bázis, mint a nemzetállamokban szervezett tiltakozások és kampányok esetében, az elfogadott akcióformákra való korlátozódás aligha kérhető számon. A legtöbb esetben nem adnak ki legális demonstrációs engedélyeket a rendvédelmi szervek a rendezvény közvetlen helyszínén, esetleg korlátozzák a bármely célú szabad mozgást a környéken, s ilyenkor az egyébként legális, közvetítő jellegű tiltakozások szervezői és résztvevői is, amennyiben belépnek az elzárt terekre vagy megkísérlik a behatolást, szabályszegést követnek el, felelősségre vonhatók, főként ha szembeszegülnek a rendvédelmi szervekkel, és illegális behatolást kísérelnek meg például a kerítések lebontásával. A közrendvédelmi partnerség hiánya, illetve ellehetetlenülése így megnöveli a tiltakozók direkt-kényszerítő jellegű tiltakozásának valószínűségét. A heterogén és eltérő célokat és stratégiákat követő tiltakozási potenciálon belül pedig nagy valószínűséggel akadnak olyanok, akik az engedélyezett akciók, például egy tüntetés során vagy annak kísérőjeként illegális, tárgyak elleni erőszakot jelentő rongálást vagy akár személyeket is veszélyeztető ellenállást folytatnak. Elhíresültek például a francia José Bové McDonald‘s-ellenes akciója (Bové-Dufour, 2002), vagy a más globális üzlethálózatok, mint a Nike elleni rongálások.

A posztmodern, globalizáció elleni civil mozgalmak tiltakozásának olvasata, értelmezése sokféle lehet, mást és mást jelenthet a résztvevők, a szimpatizánsok, az ellenfelek és a közönség számára. Nincsen egységes célrendszere, szervezeti kerete, akcióformája és stratégiája, és ennek megfelelően a "happening" dramaturgiája és annak visszhangjai egyaránt sokféleképpen variálódnak. A heterogenitás, a radikalizmus és a rendezvényi rizikók növekedése az elektronikus médiumokhoz kötődő mobilizációs mintával együtt visszatérő sajátosságai a globális rendezvények egyre növekvő sokaságának, és a globalizációellenes globális ellen-elit kialakulását jelzik. Ennek az ellen-elitnek a rekrutációja a sok szabad idővel és kulturális tőkével, valamint kommunikatív potenciállal és hatékonysággal rendelkező a jóléti demokráciákban kialakult radikális baloldali-alternatív miliő, amely a baloldali-alternatív mozgalmak új tiltakozási potenciálját alkotta meg a globális társadalmi-politikai térben. A globális civil társadalom mobilizációjának lehetőségét a globális problémák tudatosítását elősegítő globális kommunikációs rendszerek, és az azok szélesebb körű hozzáférhetőségével kialakuló szervezeti és mobilizációs hálózatok hordozzák.


Kulcsszavak: demokrácia (21. század), nyilvánosság, Internet, szólásszabadság, globalizáció, politikaelmélet, civil társadalom, globalizáció-kritikus mozgalmak, tiltakozó mozgalmak (21. század), politikai kommunikáció


1 Ez a munka részlet egy hosszabb tanulmányból, amely az MTA által támogatott Regionális fejlődés és mikrointegráció a Nyugat-Dunántúlon kutatás keretében készült, amelyben a szerző kutatóprofesszorként vett részt 2003-ban a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Európa-tanulmányok Intézetében, Szombathelyen.

2 NGO: Non-Governmental Organization - nem-kormányzati szervezet

3 Kiemelések az eredetiben - Sz. M.


Irodalom

Anheier, Helmut et al. (eds.) ( 2001): Global Civil Society 2001. Centre for Civil Society and Centre for the Study of Global Governance. London School of Economics and Political Science. Oxford University Press, Oxford

Bové, José - Dufour, Francois (2002): A világ nem eladó. Parasztok a "korcs-étel" ellen. Magnus Design Stúdió Kft., Kaposvár

Comor, Edward (2001): The Role of Communication in Global Civil Society: Forces, Processes, Prospects. International Studies Quarterly. 45. 400-425

Deutsch, Karl Wolfgang (1986): The Nerves of Government. The Free Press, New York

Glasius, Marlies - Kaldor, Mary - Anheier, Helmut (eds.) (2002): Global Civil Society 2002. Centre for Civil Society and Centre for the Study of Global Governance, London School of Economics and Political Science. Oxford University Press. Oxford

Kiss Balázs (2001): Politikai kommunikáció az Interneten. in: Kunszt Márta - Laczkóné Tuka Ágnes (szerk.): Politikatudományi válaszok a XXI. század kihívásaira. Pécsi Tudományegyetem, Pécs. 254-261

Leggewie, Claus (1997): Netziens oder: Der gut informierte Bürger heute. Transit. 13. Sommer, 3-22

Mansell, Robin - When, Uta (eds.) ( 1998): Knowledge Societies: Information Technology for Sustanaible Development. United Nations - Oxford University Press

Marshall, Thomas H. ( 1991): Az állampolgárság fejlődése a 19. század végéig. in: Ferge Zsuzsa - Lévai Katalin (szerk.): A jóléti állam. T-Twins. Budapest, 50-59

Mény, Yves.(1999): Five (hypo)theses on Democracy and its Future. in: Mény, Yves (ed.): Progressive Governance for the 21st Century. Conference Proceedings, European University Institute, Florence, 111-125

Warkentin, Craig - Mingst, Karen (2000): International Institutions, the State, and the Global Civil Society in the Age of the World Wide Web. Global Governance. 6, 250-251



	1. Az igazgatási racionalitás eszköze
									Policy	
	2. A telekommunikáció-politika tárgya	


	3. A konvencionális politikai kommunikáció új médiuma
									Politics	
	4. A politikai participáció és deliberáció autonóm médiuma	


	5. A nyilvánosság új struktúraváltásának motorja
									Polity
	6. A demokrácia és a technológia viszonyának problémája

1. táblázat * Az Internet szerepe a politika folyamatában



	Kommunikációs típus	Funkciók		Célok	

	one-to-many		Polgári információ	Polgárérzület	
				Transzparencia		Polgárokhoz közeli közigazgatás	

	many-to-one		Elektronikus petíció	Részvétel a tervezésben	
				Tele-választások	Elektronikus demokrácia	

	many-to-many		Vitafórumok		Deliberáció	
				Közösségi hálózatok	community empowerment	

2. táblázat * A kommunikációs típusok, a politikai funkciók és a célok rétegei az Internet használatában (Forrás: Claus Leggewie: Netziens oder: Der gut informierte Bürger heute. Transit. 13. Sommer 1997.)


<-- Vissza a 2004/2 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]