A szövegösszefüggés rekonstrukciója
Ez az írás egy gazdaságtörténetileg kiemelt jelentőségű időszak, az 1995-2000 közötti évek eseményein alapul, amikor az Internet forgalma megnégyszereződött és a rendelkezésre álló hálózati és processzorkapacitás megkétszázszorozódott. Az infogazdaság növekedési pályája ekkor Moore törvénye alapján volt leírható: évente-másfél évente megduplázódott. Ennek a számítógépeket hálózatba foglaló pályának az elején egy megint csak gazdaságtörténeti jelentőségű (amerikai) állami beruházás, az ún. ARPA program állt. A gazdasági növekedés nagy, az egész világra kiterjedő tovagyűrűző lökést kapott ettől a viszonylag szerénynek mondható fejlesztési forrástól - ezzel a multiplikátor-hatás iskolapéldája valósult meg. Ezt a digitális migrációnak tekinthető nagy ugrást kísérte egy gondolati forradalom is, amely az új gazdaság eszméjének kialakulását eredményezte. A gazdasági növekedés azóta megrekedt, a korabeli dotkom cégek többsége kirostálódott, a fogyasztók és az újra fogékonyak azonban a világhálón maradtak és jobb időkre várnak. Úgyszintén itt maradtak azok az eszmék, amelyek ezt a nagy ugrást kísérték.1 E tanulmány fő szándéka az, hogy megértse, a 2000. áprilisi tőzsdeösszeomlás, majd a dotkom cégek és telekom társaságok tőzsdei értékelésének világszerte tapasztalható tartós mélyrepülése után miért várat még mindig magára még évek elteltével is az infokommunikációs gazdasági fejlődés következő nagy hulláma.
Mégis, miért nem indul be az eltelt esztendők műszaki fejlődésének megfelelő módon immár szélessávon egy újabb nagy ugrás? E késleltetés gazdaságszociológiai jelenségének megértéséhez egyrészt szeretnék visszanyúlni az eszmetörténeti gyökerekhez, másrészt az ennek az összeállításnak a zömét kitevő közgazdasági okok feltárása mellett néhány olyan üzlettudományi-gazdaságszociológiai konfliktusra is rámutatni, amelyek véleményem szerint máig eldöntetlen módon halogatják-akadályozzák világszerte az információs infrastruktúra továbbfejlődését.2
Az új gazdaság lényegét egy a régi üzleti struktúrákat elsöprő digitális migrációhoz fűződő, szinte chiliasztikus várakozásban jelölném meg.3 E megváltásra irányuló várakozás adta az elnevezés alapját, éppúgy, ahogy a középkor végén megjelent az (akkori) vén Európa horizontján a hívogató Újvilág, ahova minden nyughatatlan elme, korabeli reformgondolkodó projektálta a maga társadalomforradalmasító várakozásait. Az ipari forradalom a maga gépeivel a munkaerőt takarította meg, és azoknak, akik nyerni tudtak a termelékenység javulásán, jövedelmük vagy szabadidejük alaposan megnövekedett. Az információs forradalom már látásunkat, hallásunkat és kommunikációnkat fokozza, és ezzel tanulásunkat, tudásbázisunkat és kreativitásunkat emeli.4
A műszaki háttér tehát megvolna, a fejlődés azonban meglepően egyenetlen! Japánban5 és mindenekelőtt Dél-Koreában, az elmúlt évtizedben stagnáló két gazdaságban, ugyanakkor már túl vannak a szélessávra áttérés kritikus minimális tömegén, és az ennek nyomán bekövetkező áresés szinte a telítődésig repítette az ADSL-piacát - igaz a Nippon Telephone & Telecommunications (NTT) telefontársaság összezsugorodása árán. Ebben a két országban már a következő lépések kerültek napirendre: az IP-alapú telefonálás megteremtésével a vonalas telefon ingyenessé válása illetve az FTTH technológia (Fiber-to-the-Home, háztartásig nyúló optikai szálon keresztül nyújtott egységes telekommunikációs közműszolgáltatás) terjedési sebességének nekilódulása. A szélessávú Interneten belüli generációs különbségek érzékeltetése és az FTTH technológia kontextusba helyezése céljából tekintsük át az alábbi táblázatot:
Az új gazdasággal kapcsolatban egyelőre gondolati forradalomról beszélhetünk, mert a történetben rejlő logikai következményeket igen hamar végiggondolták, ám igen kevés tevődött át a gyakorlatba és valósult meg e forradalmi potenciálból. Félreértések eloszlatása végett megjegyzem, hogy az üzlettudományi értelemben vett forradalmiságon azt értjük, hogy műszaki fejlesztések vagy üzleti modell-változtatások révén felgyorsul a kreatív rombolás gazdasági folyamata. De ha már forradalomról beszélünk, arra is rá kell mutatni, hogy a forradalmi potenciál megakadása nem az Internettel fordul elő először a kultúrhistóriában: a pszichoanalízis és a bolsevizmus is ilyen sodró erejű gondolati forradalomként indultak, amelyekből eszmekörök csak fokozatosan valósultak meg, híveik (orvosok és pártkatonák) a lehetőségek függvényében hullámokban futottak neki újra meg újra a megvalósításnak.6 Az infokommunikáció és az informatikai gyakorlat szintén nem tart lépést a műszaki lehetőségekkel. A fejlesztőmérnökök már régen készek a minden képzeletet felülmúló sávszélességet nyújtó, minden háztartásba olcsón eljutó és minden processzoros szerkezettel programozni és kommunikálni képes digitális hálózatok műszaki terveivel. Az informatikai vállalatok azonban inkább csak adagolják a műszaki fejlesztés eredményeit (mint például a processzorsebességet) anélkül, hogy azonnal az utolsó adujukkal állnának elő, és a legutolsó, legmesszebbre vivő fejlesztést dobnák a piacra. És itt nem az amortizáció gyorsításáról van szó, hanem arról, hogy már rég amortizálódott megoldásokat fejnek tovább. Folytatva forradalmi metaforánkat, olyan helyzet állt elő, mint amikor a huszadik század legelején még a freudi műhelyben és az első pártkongresszusokon elkészültek azok a gondolatok, amelyek búvópatakként kísérték el aztán - késhegyre menő marxista és ölre menő pszichoanalitikai viták képében - egészen a század hetvenes éveiig a társadalmi diskurzust.
Az új gazdaság forradalmi jellegének, ígéreteinek (és kijózanodásainak) bemutatása, felsorolása
(1) A kilencvenes évek fejleményeit elemezve úgy tűnhetett a közgazdászoknak, hogy az Interneten elérhető médiakínálat sokrétűsége leértékeli a tömegkommunikáció drága pénzen előállított műsorait és drága pénzen összevásárolt birodalmait. Szó volt arról is, hogy a telefon után végre a tévé is digitalizálódik, és a kereskedelmi televíziózás megjelenéséhez fogható új hullámban még sokkal több tematikus és regionális adó alakul: kisebb pénzen kisebb helyi nézőkörnek. Ebből csak annyi valósult meg, hogy (a) folyamatosan lazulnak a médiabirtoklás versenyszabályai és (b) az internetezés miatt ma összességében érezhetően kevesebbet tévézik a lakosság. Ma a médiapiac koncentrációja zavartanul halad előre, az infogazdaság pluralisztikus lehetőségei egyáltalán semmi kihívást nem támasztanak, a médiafigyelem egyelőre leginkább a fizetős SMS-ekkel váltódik aprópénzre.
(2) Az Interneten végre megvalósulhat a hirdetésre alapozott tartalomszolgáltatás. A várakozások szerint az ilyen nonprofit üzemmód egyre több publikációt képes eltartani, és a nyelvi korlátok között végre valódi "népi-pop" médiapluralizmus jön majd létre. Az, hogy mi számít for-profitnak 7 vagy nonprofitnak a médiában, túlságosan ingoványos terület ahhoz, hogy módszeres kutatás nélkül állást foglalhatnék. Annyi mindenesetre látszik, hogy a struktúra nem olyan, hogy egy internetes média annyit hirdet, amennyivel el tudja tartani szerzőit: valójában minden médium annyit hirdet, amennyit bír, még a banki oldalakon is találkozunk marketingüzenetekkel. A hirdetésre alapozott tartalomszolgáltatás ma (még) nem működik, egyik ingyenes lap szűnik meg a másik után, de persze fizetősként sem fordul helyzetük rózsásabbra. Ugyanakkor a saját honlapokon - amelyek persze nem készítenek műsorokat - virágzik a szólás szabadsága.
(3) Maguk az internetes hirdetések megszelídülnek: elveszítik minden tolakodó jellegüket, és személyre sőt kontextusra szabottakká válnak. Ezzel a marketing átalakul tudásmenedzsmentté. Ebből ma gyakorlatilag semmi nem valósult meg, mert az információszabadsággal kapcsolatos bizonytalanságok, valamint a személyes adatok védelmének kiforratlansága egyelőre elrettenti a netpolgárokat attól, hogy reklámcégeknek monitorozni engedjék böngészési szokásaikat. Azt lehet mondani, hogy ez a jogi bizonytalanság sokkal hátramozdítóbb, mint a szellemi tulajdon kielégítő megvédésének megoldatlansága.
(4) A piaci kudarcra Európában mindig az állam jut a döntéshozók eszébe, jóllehet számos jó példa van arra, hogy a vállalatok által lefedetlenül hagyott területre nonprofitok nyomulhatnak be. A nonprofit szektort tehát elsősorban az állam által lefedetlenül hagyott területeken látjuk aktívnak. A partnerségi kapcsolatok is elsősorban az önkormányzatok és a helyi civil szervezetek között fonódnak. Számos jel mutat arra, hogy addig, amíg neki nem lódul az infogazdaság második nagy hulláma, addig a nonprofit üzemmód lehet az infogazdaság túlélésének kulcsa (Kelen 2001). Az infogazdaságban a piaci kudarc is behívhatja a nonprofit üzemmód megoldásait.
(5) Innovatív részvényopciók a személyzeti munkában - az új gazdaságban alaptétel, hogy minden dolgozó elővásárlási jogot kaphat saját vállalata tőzsdei papírjaira, nem csak vezetők (Debaise, 2000).
(6) A dotkom cégek rendre mind nyugdíjvárománymentes vállalatok. Mint ismeretes, a legnagyobb cégek képeznek és működtetnek nyugdíjalapot leendő nyugdíjasaik számára - ez régebben a nagyvállalati presztízs biztos indikátora volt. A korábbi munkavállalói generációk - a vállalati nyugdíjalap befizetései mellett - megfizették a szüleik számára járó társadalombiztosítási nyugdíjjárulékot (mi több, még népesedéspolitikailag korrekt módon szaporodtak is). A kilencvenes évek óta azonban a dotkom cégek világában megállíthatatlanul terjed a szingli életmód. Ennek egyik lecsapódása a nyugdíjváromány képzését odahagyó dotkom vállalatok megjelenése. A dotkom cégek tehát nem fogtak bele a vállalati nyugdíjalapok képzésébe, e vállalkozások mögött, lévén új kreatúrák, nem állnak nyugdíjas alkalmazottak, pedig a vállalati nyugdíjalapok mögött legtöbbször (még Amerikában is) állami garancia van, tehát fontos része a jóléti állam szociális hálójának.
(7) A vásárlók növekvő határhaszna tapasztalható, amikor minden egyes újabb látogatásunk vagy vásárlásunk mondjuk az Amazon könyváruházban hozzásegíti ezt a céget ahhoz, hogy böngészési epizódjaink, navigációs előzményeink birtokában "kitanuljon-kiismerjen" bennünket, és adatbányászattal feltárt profilunkra alapozva egyre találóbb kulturális ajánlatokkal álljon elő a számunkra akár könyvismertetés, akár személyünkre szabott reklámcsík formájában. Minél hűségesebbek vagyunk tehát, annál nagyobb értéket kaphatunk a pénzünkért, annál nagyobb vásárlói megelégedettséget érhetünk el, és annál kevésbé gondolunk egy esetleges szolgáltatóváltásra. Egy ilyen elméleti kihívásra a mikroökonómia dogmaépítménye bizony kevéssé készült még fel (talán a nagyobb mennyiségű vásárláskor nyújtott árengedmény jelensége közelíti meg a legjobban a hálózati gazdaság itt-ott már ma is tapasztalható szabályszerűségét).8
(8) Az osztatlan közös tulajdon fogalmának rehabilitálása az örvendetesen gazdagodó információs közvagyon, a szabad szoftverek, az elektromágneses spektrum frekvenciagazdálkodáson kívül elosztott részei, az információs közművek, sőt a marketingstratégiák keretében felkínált digitális ingyenesség ezernyi válfaja révén (Kelen, 2001). Ez talán a létező legnagyobb elméleti kihívás, hiszen köztulajdonból eddig jószerével csak állami tulajdont ismerhettünk.
Ez az immár évtizedes múltra visszatekintő gondolati paradigmaváltás ma az archivált szakmai (marketingkommunikáció,9 telefónia) levelezőlistákból rekonstruálható a legjobban azok számára, akik akkor - valós időben - még nem kísérték figyelemmel a kibertér kialakulásának és térfoglalásának kezdeti fejleményeit. Ez a hozzászólásokból, reflexiókból és válaszokból összeállt vitaanyagban lappangó társadalompolitikai gyúanyag ma érdekes kutatnivaló, mert azok a dilemmák és megoldások, amelyek a huszadik század utolsó öt évében vetődtek fel, minden bizonnyal újra napirendre kerülnek majd - az araszoló infogazdasági térnyerés, az információs társadalomra átállás függvényében adnak majd rágnivalót nekünk és az utánunk következő közgazdászoknak sok évtizeden át. Az persze ma már világos, hogy ez az átállás - ha egyáltalán - nem történik meg egy csapásra. Komoly ellenerők is munkálnak abban, hogy a digitális migráció lassabban essék meg. Az előrehaladás itt is hullámokban érkezik majd, akárcsak a társadalom pszichoanalitikus érettségében vagy a kiegyenlített és torzítatlan piaci viszonyokból felépülő gazdaság eszménye felé haladásban. Sajnos mindmáig maradt elfojtás az emberi pszichében, kizsákmányolás és versenykerülés a piaci viszonyokban - a digitális migráció is lökésszerűen halad előre, és az sem biztos, hogy közel teljes lesz valaha is.
Manapság mindenesetre (1) a percdíjas áramkörkapcsolt, illetve a koaxkábelen vagy rézdróton érkező Internet meghaladása és (2) a mobil Internet telepítése van napirenden - a lényeg mindkét esetben nem is annyira a műszaki megoldásban van, hanem abban, hogy az internetelérés lehetővé tegye az előfizető információszolgáltatási és telekommunikációs igényei összességének lebonyolítását. Tehát a szélessáv akkor teljesedhetne ki, ha ideterelhetnők a telefonbeszélgetésektől a televíziózásig a fogyasztók infokommunikációjának teljes spektrumát. Ekkor ugyanis a szélessávú elérés nem egy nyomasztó pluszköltségként jelentkezne a meglévő, amúgy is borsos telekommunikációs számlák tetején! Ez a fordulat volna az az üzleti hullám, amelyet az információs társadalom kiteljesedése érdekében meg kell lovagolni. E logika továbbgondolásaként azt a kapcsolódó tézist is megkockáztatom, hogy a jelenleg ingyenes portálszolgáltatások, letöltések stb. fizetőssé tétele szintén akkor lehet majd üzletileg sikeres, ha a szélessávra áttérésnek ez a "kiváltós-helyettesítős" modellje valósul meg, szemben a jelenlegi, inkrementálisnak nevezhető megközelítéssel.
Az új gazdaság térnyerése és a nyomában járó gazdasági érdekkonfliktusok, így a telefónia hagyományos üzleti modelljének leépülése, a telekommunikációs infrastruktúra egységesülése, a súrlódásos alkalmazkodás az új és a hagyományos gazdaság között lassan, de biztosan halad előre a maga útján. Ám a programozható alkalmazások behatolása a társadalmi-gazdasági gyakorlatba és a digitális "kütyük" piaci terjedési sebessége még a legfejlettebb országokban is mérsékeltebbnek bizonyul az említett vérmes reményeknél. Mi több, lassúbbnak bizonyul annál is, mint amilyen tempót a műszaki fejlesztés produkálni képes. Ráadásul a tudásgazdaság és információs társadalom infrastruktúráját megalapozni képes sarokpontok, így mindenekelőtt a szellemi tulajdonnal való bánásmód és az információszabadság korlátainak kérdéskörei rendre kimunkálatlanok maradnak: a jog egyre inkább szembekerül a társadalmi gyakorlattal. Mindez így együtt obstrukcióra vall.
Itt jegyzem meg, hogy Európából nézvést gyakran felfoghatatlannak tűnik, hogyan lehet az Amerika felfedezéséhez hasonló horderejű fordulatról és új világról beszélni a világháló kapcsán, amikor percdíjas modemes összekapcsolódás mellett, mint mértékadó konnektivitás mellett az Internet inkább csak egy szolgáltatásnak tűnik a sok között. Nos, a forradalmi digitális migrációhoz fűződő várakozások ugyan a keskenysávú háztartási kapcsolat korszakában, de már időméretlen (amerikai) telefóniára alapozva születtek meg. Ma már világosan látszik, hogy a forradalmi várakozások valóra válásához mindkét előfeltétel - időméretlen és a középosztály egészéig leérő szélessávú kapcsolat - nélkülözhetetlen, de még e kettő sem elégséges - a hiányzó tényezőt alább tárgyalom. Érdekes megfigyelni (2-3-4. tábla) a két előfeltétel kapcsán, hogy a nagyobb penetráció egyelőre a mobiltelefónia irányába mozdul el, a nagyobb sávszélesség hiánya pedig olyan helyzetet konzervál, amelyben a kommunikációs infrastruktúra az információs társadalmat kiszolgálhatja ugyan, de az infogazdaságot nem.
Az erőteljes digitális migráció elmaradásának üzlettudományi-szociológiai faktora
Az alábbiakban néhány észrevétel erejéig tüzetesebben megvizsgálom, milyen ellenállás mutatkozik a szélessávú Internet gyors kiépítésében. Az infogazdasági konjunktúra, a buborék növekedése idejében az volt a beruházók hozzáállása, hogy az infrastruktúrát fejleszteni kell, a vásárlóközönség pedig majd később úgyis meglesz hozzá. Az amerikai dotkom cégek a kockázati tőkésekhez fordultak, Európában és Japánban pedig pályáztak, így vagy úgy, de előteremtették a szükséges pénzügyi eszközöket. Mint ismeretes, az internethasználat a kilencvenes évek második felének felfutása idején olyan gyorsan hasonult a médiához, mediatizálódott el, hogy a befektetők számára még a rentabilitás sem számított, csak a nézettség. Feltételezték, hogy a szempárok odavonzása automatikusan meghozza majd az árbevételt is, ezért például nem szívesen tettek különbséget klikkelő látogató és pénzköltő vásárló között sem. Az eredmény a gyors kapacitás-túlkínálat lett, amely a tőzsdei áresésben tetőzött. Talányos módon azonban a szokásos kúra ezen a kapacitás-túlkínálaton már évek óta képtelen segíteni: hiába zártak be már vagy harmadik éve a leggyengébb dotkom cégek, hiába enyhült az árnyomás a túlélő társaságokon, hiába helyeződött át az iparág egész mentalitása a könyvviteltől a stratégiáig úgy, hogy ma már profitcentrikus szolid üzletvezetés uralkodik, hiába folytatódik a legerősebb cégek részéről a termékinnováció, az infogazdasági fellendülés még várat magára. Ma már látszik, ellenállás is jelen van a dologban.
Stakeholder elemzés
Kiknek áll érdekében, hogy lassítsák a szélessávú Internet elterjedését? Az iparnak, amely - ha nem szorongatják - előbb amortizál, és csak aztán veszi ki a páncélszekrényből a kész műszaki fejlesztést? Az államnak, mert a versenyszabályozása nincs felkészülve a második generációs Internet okozta társadalmi és versenypolitikai kihívások kezelésére? Anélkül, hogy mutogatni kívánnék, az alábbi táblázatban összefoglalom az infogazdaság szereplőinek ideáltípusokba foglalt álláspontját a szélessávú Internet piaci terjedési sebessége növelése tárgyában.
Felvetődhet a kérdés, miben áll végül is a szélessávú Internet forradalmi hatása, minőségi különbsége a lassúbb internetezéshez képest? Miért nem csupán sebességről van itt szó? Miért nem sietnek a telefontársaságok előremozdítani a szélessávú Internet elterjedését, hiszen a hívásidő egyharmada már a mai nyomorúságos viszonyok mellett is az Internetről jön le?10 Hol vannak azok az alkalmazások11 és tartalmak, amelyek kihasználni képesek a nagyobb sávszélességet? Miért inkább a WLAN terjed ma nagy léptékkel? Nos, a forradalmi hatás dolgában nem elsősorban az alkalmazásokról van szó. Sokkal inkább az esélyek és versenyelőnyök újraosztásáról, tulajdonosi viszonyok megváltozásáról, egész tulajdonosi szerkezetek, vállalatbirodalmak leépüléséről van szó. Ennek a tanulmánynak a keretei között csak egyetlen példával, a mobil Internet kihívásának felemlítésével világíthatom meg azt, hogy mi az, amit nem siettetnek egyesek, milyen horderejű hírközlési paradigmaváltásról van szó.
Ha a frekvenciagazdálkodás áttérne arra az új megközelítésre, hogy a frekvenciát ma már nem csupán tulajdonba-licencbe lehet adni, mert tulajdonosok és sugárzások - amolyan osztatlan közös tulajdon módjára - megférhetnek egymás mellett is, akkor az elektromágneses spektrum gyorsan a világhálóhoz válhatna hasonlatossá. A drótnélküli bitszállítás is függetlenedhetne a felhasználói alkalmazásoktól, ahogyan ezt az Internet esetében látjuk. Tekintsük, mondjuk az elektromágneses spektrumot! A frekvenciagazdálkodás a spektrumot is mint csövet tekinti, amelynek kapacitása kiszámítható és mindenekfelett korlátos. A vízcsőben a vizet nem lehet összenyomni, sűríteni, és egy időben csak egy vízsugár tud áramlani minden csőben. Ezen előfeltételezések alapján a spektrum valóban korlátos erőforrásnak tetszik, amelyet a tulajdonos állam jogosan ad használatba néhány nagy felhasználónak. A közeljövő technológiái azonban egyes technológiaelemzések szerint (Galbi, 2002) túlléphetnek ezeken a korlátokon, akárcsak azon a feltételezésen, hogy az interferencia miatt az elektromágneses hullámok - szemben mondjuk a négykezes zongorajátékkal, ahol az ugráló kezek olykor keresztezik egymást - nem tudnak áthaladni egymáson torzulás nélkül. A lényeg az, hogy nem a hálózat számít, hanem a szállított bitek: minden nem IP-alapú hálózat ma növekvő versenyhátrányba kerül. A hálózat, akárcsak a frekvencia, egyre inkább megszűnik korlátos erőforrás lenni: műholdon, áramszolgáltatók vezetékein, vasúthálózaton, licencdíjmentes rádióhullámon - lassan tehát szinte mindenen lehet biteket szállítani. Leértékelődik az a (extraprofitot termelő) kapuőr-szerep, amit a hálózattulajdonosok eddig betölthettek. A telefonálni vagy internetezni kívánó fogyasztó rendelkezésére álló alternatív hálózatok között egyre inkább választani lehet: bekövetkezik az, amit akár "belföldi barangolásnak" is nevezhetünk (Kelen, 2003). Ezzel a hálózattulajdonlás alaposan leértékelődik, a hálózattulajdonosok egyre inkább csak valami hozzáadott értékkel tudnak pénzt keresni, az összekapcsolási, végződtetési díjakkal egyre kevésbé: információs közművek alakulnak ki.12 A szélessávú Internet telepítési logikája és minőségi kritériumai nem képzelhető el másként, csak a mai (a természetes monopólium korszakot maga mögött hagyott) közcélú vonalas távbeszélő-hálózat mintájára, amely tehát alapszolgáltatásként, közműként és univerzális ellátási kötelezettséggel terhelten működik (és hoz jövedelmet) majd egy évszázad óta. Mindaddig, amíg a szélessávú internetszolgáltatás opcionális marad, ráépülvén a meglévő telekommunikációs szolgáltatások hierarchiájára, addig a szolgáltatók számára szükségképpen úgy tűnik majd, mint ami kannibalizálja meglévő, biztos bevételeiket.
A súrlódásos alkalmazkodás
Súrlódásos alkalmazkodásról beszélünk, mert a digitális migráció előrehaladása - tehát a nem internetalapú gazdaság alkalmazkodása a telekommunikáció fejlődéséhez - konfliktusokkal terhes. Bár a BellResearch és a Siemens közös kutatása (BellResearch, 2002) meglehetősen idilli képet fest a szélessáv hazai fogadtatásáról, valójában ez egyelőre gyakorlatilag megoldatlan Magyarországon. Ott vannak mindenekelőtt a telefoncégek: a meglévő rézdrótpárt kihasználó ADSL telepítését úgy halogatják, mint a számhordozhatóság megvalósítását. A MATÁV például, amely eleddig saját hatáskörben becsülte meg regionálisan a várható igényeket, és e becslés szerint telepített (csigatempóban) infrastruktúrát, még ma sem tart ott, hogy ott és akkor szolgálja ki ezt az igényt, ahol az felmerül. A telefontársaság annyit lépett előre, hogy - az államtól megszerzett, unikálisnak tekinthető majd ötvenszázalékos fejlesztési adókedvezmény fejében - immár saját becslésétől függetlenül is lehetővé teszi a fogyasztók nagyobb területi csoportjainak azt, hogy egy minimális - számára üzemgazdaságinak tűnő - küszöb elérésekor telepít számukra.
A szélessávú Internet elterjesztésével kapcsolatos másik gond abban diagnosztizálható, hogy a lakossági-vállalati igény sem kapott még szárnyra túl azon a körön, amely early adopternek, első fecskének tekinthető. Ennek is minden jel szerint az az alapvető oka, hogy a háztartások, de a kisvállalkozások is túl sokat fizetnek telekommunikációra ahhoz, hogy amennyiben a szolgáltatás pluszköltségként jelentkezik, akkor is likvid igény legyen iránta. A feladat tehát abban áll, hogy megelőzzük azt az üzleti szituációt, amikor egy átlagosan sok tízezer forintos havi családi telekommunikációs terhelés mellett jelentkezik egy új szolgáltatás. A szélessáv promóciója dolgában megfogalmazott állami szándék akkor lehetne a politológusok és spin doctorok világát meghaladó impaktja, ha egyben arról is rendelkezni tudna, hogy a (második generációs) szélessávú infrastruktúra kiépülésével egyetemben ezen az infrastruktúrán valósuljon meg a távközlés-internetezés-televíziózás. Vagy ami ugyanaz: a szélessáv díja ne pluszként jelentkezzen, hanem olyan alternatívaként, amely legalább a vonalas telefonálás integrálásával megtakarítást hozhat a fogyasztónak!
Bár ez a tanulmány a telefóniára koncentrál, nem mehetek el szó nélkül amellett sem, hogy milyen tipikus további konfliktushelyzet az üzleti és közigazgatási tranzakciók digitális verziójának megvalósításával, mindenekelőtt pedig az elektronikus piacterekkel kapcsolatos határozatlanság. A főváros, a Posta és a MEH e-piacterének (elektronikus közbeszerzési rendszer) bonyodalmas nehézségei jól mutatják e megállapítás sajnálatos igazságát.13 Az elektronikus közbeszerzési rendszer ezeknél a mértékadó szervezeteknél belátható ideig nem fog működni. Hozzáteszem még a következőket: Az Allianz Hungária digitális autókár-rendezést vezetne be a kárfelméréstől a kárkifizetésig - a terv papíron maradt. A Kopint-Datorg Rt. által működtetett Kormányzati Portálon pedig az ingatlankereső technikai okok miatt javarészt nem működik.14
Befejező gondolat
Igyekeztem feltérképezni az ellenállás főcsapását, szociológiai-üzlettudományi vonatkozásait. Megállapítottam, hogy súrlódásos alkalmazkodás folyik a régi és az új gazdaság között. A súrlódásmentesebb (vagy ami ugyanaz) kölcsönös alkalmazkodás kiteljesedését elsősorban a telekommunikációs és kábeltelevíziós cégek késleltetik: az ezerszer amortizált, fejőstehén korból már rég a döglött kutya szakaszba ért rézdrótpárról, a koaxkábelről és az innoválhatatlan telefonközpontról még le akarják húzni, amit lehet. A telefontársaságok világszerte (de nem Magyarországon) eladósodással néznek szembe. A távközlési piacon továbbra sincs érdemleges verseny, még kevésbé áresés és innováció végképp semmi. A szélessávú internetszolgáltatás és az egész mobil Internet nekilódulása, akárcsak az interaktív televíziózás, továbbra is váratnak magukra, jóllehet néhány nagy beruházás a szellemi tulajdonjogok és a frekvenciajogok területén a mértékadó országokban már megtörtént. A távközlés mizériái azonban mélyebb okokra - a késleltetettségében is jelen levő új gazdaság kihívására - vezethetők vissza. Az optikai gerinchálózatra és szélessávú, vezeték nélküli olcsó helyi hálózatokra épülő új technológiák ugyanis megroppanással fenyegetik a telefonközponton keresztüli telefonálást és kábelen történő televíziózást mint olyat. Az új gazdaság késleltetését, illetve az előfeltételül szolgáló szélessávú Internet elterjedésének szabotálását a ma szedett hívásköltséghez makacsul ragaszkodó telefónia számlájára írom, és az üzletféltésnek tulajdonítom.
A szélessávú Internet akadályozása pedig a digitális migráció hátráltatását jelenti. Az végtére, hogy a cégek, az államigazgatás és a nonprofit szervezetek csak korlátozottan vannak jelen a világhálón, funkcionálisan pedig még kevésbé fejtenek ki hatást, az már közvetlenül az információs társadalomra átállás főcsapásának eltorlaszolását jelenti. Az ilyen, az infogazdaságban tapasztalható érdekkonfliktus persze egyáltalán nem ritka gazdaságszociológiai jelenség. Csak egy futó összehasonlítás erejéig tekintsük például a világgazdaság előtt álló másik nagy horderejű növekedési forrást, amelyet a legutóbb kivajúdott GATS (General Agreement on Trade in Services) egyezmény nyitott meg. Ez az egyezmény, mint ismeretes, előírja a társadalmi szolgáltatások liberalizálását és ezzel a nemzetközi kereskedelem előtt tornyosuló jelenlegi utolsó akadályok felszámolását. Ez az oktatásügyet, helyi közlekedési vállalatokat és az egészségügyi szolgáltatókat felölelő szféra mint növekedési forrás összevethető nagyságrendű az infokommunikáció következő hullámától, a szélessávú Internet elterjedésétől várható növekedési potenciállal. Számokkal kifejezve: egyelőre ötöde még csak a társadalmi szolgáltatások kereskedelme a teljes világkereskedelemnek, jóllehet az egyes országokon belül ez az arány rendre eléri a 60 %-ot - ebből az indikátorból felsejlik az itt szunnyadó hatalmas versenypotenciál.
A társadalmi közszolgáltatások kereskedelmi liberalizálásának rengeteg ellenfele van, illetve, ami ugyanaz: az utolsó megmaradt belső piacok szubvencionáláson keresztüli védelmének rengeteg híve van az iparpolitikában. Tudvalevő, hogy ha liberalizálják a stagnálásnak ezeket az állami normatívákkal finanszírozott utolsó bugyrait, akkor ezzel a tőkeemeléses privatizáció és a műszaki fejlesztés előtt is szükségképpen megnyílik az út. Ugyanakkor az is könnyen belátható, hogy a szabad tőkebefektetésnek kitett területeken aligha maradhat nemzeti kézben a jelenlegi közel százszázalékos tulajdonhányad. Nos, ebből a dinamikából kiindulva ezeken a területeken éppolyan politikai tőkekovácsolás és ellenállás folyik, mint a mai infokommunikációs piacon pozícióban lévők és a szélessávtól esélyt remélő feltörekvő újak között. Mindaddig, amíg ez az ellenállás nem kerül iparpolitikai ellenszélbe, tehát amíg a szélessávú jámboran támogatni kívánó hazai iparpolitika nem számol ezzel a típusos ellenállással, addig - minden "újgazdaságos" revolúciós potenciál ellenére - az infogazdaság evolúciójának (Kogut, 2003)15 araszolva növekedésének lehetünk csak tanúi.
Kulcsszavak: második generációs szélessáv, chiliazmus, FTTH, DSL, WLAN, helyi hurok, nonprofit üzemmód, digitális migráció, mobil internet, Moore törvénye
1 Gondolati forradalomról, egy elfojtott forradalom szellemi lecsapódásáról beszélek, és nem annyira narratíváról. Meggyőződésem ugyanis, hogy nem ideológiai tükröződésről van szó, hanem iparpolitikai cselekvésért kiáltó társadalomtudományi eredményekről, amelyek - az új gazdaság műszaki-gazdasági ígéreteiként - az infogazdaság következő nekilódulásakor érvényesíthetők és folytathatók.
2 A mai fejlődés látszólagosságának érzékeltetésére hadd mutassak rá, hogy a betárcsázó internetkapcsolat továbbfejlesztéseként a telefontársaságok ma egy hetvenes években kidolgozott műszaki megoldást (ADSL) kínálnak - ezt is csak igen gondosan adagolva. A még ennél is bizonytalanabb műszaki alapokon álló kábel-internetezés úgyszintén szerény ütemben bővül.
3 Lásd a Wired magazin immár történelmi tanulmányát 1997-ből http://www.ntt-east.co.jp/release_e/0204/020411c.html
6 Csak remélni lehet, hogy a szélessávú és mobil Internet forradalma ezúttal nem egy országban fog győzedelmeskedni, és kiváltképpen nem egy klón-diktátor alatt. Magyarán, sikerül megőrizni a közbiztonság és a polgárjogok összeegyeztetését. Ekkor viszont akár be is teljesíthet sok mindent azokból a várakozásokból, amelyek a mindenkori forradalmárokat hajtják.
7 Itt van a TV2 esete, döntse el az olvasó, vajon ez a cégbíróságon bejegyzett és részvénytársasági formát választó kereskedelmi televízió milyen üzemmódban dolgozik valójában. Mint a szaksajtóból ismeretes lehet, a TV2-t működtető MTM-SBS Televízió Rt. hatmilliárd forintos hitelkérelmet nyújtott be a Magyar Fejlesztési Bankhoz. Az 1997-ben indult kereskedelmi tévé pénzügyi terve a kezdeti időszakra veszteséget irányzott elő, ami azonban magasabb lett a tervezettnél, és a társaság csak 2002-ben zárta először haszonnal az évet. A részvénytársaság a kezdeti tőkehiányt egy, az OTP Bank, a K&H és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank konzorciumától fölvett, nyolcmilliárd forintot meghaladó hitellel oldotta meg. A bankok jelzálogot jegyeztettek be a társaság tárgyi eszközeire és az úgynevezett mozgó vagyonára. Így azonban egy esetleges MFB-hitelnek nincs megfelelő garanciája, kivéve akkor, ha a már említett pénzintézetek közül is "beszáll" valamelyik a tranzakcióba. A hitel jelentős részét - amelynek utolsó részlete 2005 végén jár le - a társaság már visszafizette. Ehhez azonban kellett a cégben 81,5 százalékos tulajdonos luxemburgi SBS kölcsöne. Ezzel a hitellel együtt a társaságnak a tavalyi év végén már 12 milliárdos kötelezettsége volt.
A kereskedelmi csatornák első számú bevételi forrását a reklámidő értékesítéséből befolyt bevétel jelenti. A két nagy kereskedelmi tévé hirdetési politikája alapvetően különbözött az első műsorok idején. Míg a TV2 15 százalékos felárral adta el a hirdetési időt a műsorok alatt, addig az RTL Klub nem merte megkockáztatni ezt a lépést, és a szokásos áron értékesítette a reklámidőt. Mindkét műsor esetében jelentős bevételeket várnak a készítők a CD-k, kazetták, könyvek értékesítéséből. Az értékesítési adatok ugyan nem ismertek, de Kereszty Gábor szerint a műsorok egyelőre nem termeltek nyereséget, a profitot majd a következő részektől várják. A két rivális valóságshow gyártási költségei hozzávetőlegesen azonosak, mintegy 1 milliárd forintot tesznek ki, amelyből a legdrágább tétel a meglehetősen drága - főleg bérelt - technika. A műszaki berendezéseket a TV2 "házon belül" oldja meg, az SBS tulajdonában lévő Metronom cégtől bérli. A kiadásokat a TV2 esetében a gyártási költség 7-10 százalékát kitevő licencdíj növeli. Az Origo 2003. jan. 21-i anyagai alapján.
8 Nem így a mobilszolgáltató cégek, amelyek az új előfizetőkért folytatott versenyükben olyan pozícióba szorulnak, hogy a készülék diszkont és egyéb engedmények miatt az a vásárló jár érezhetően jobban, amelyik váltja szolgáltatóját. Ez volna ennyiben a csökkenő vásárlói határhaszon jelensége.
9 Idézem az online reklámszakma levelezőlistájának beköszöntőjét: "Ez az 1996-ban megalakult közösség a marketingszakmát tömöríti. Célunk, hogy híreket és szakmai információcserét nyújtsunk 90 ország sok ezer kollégája számára. Az itt folyó diszkusszió továbbképzési alkalmat jelent és kapcsolati tőkét helyettesít".
10 A vezetékes forgalom 2003 első negyedévében a kezdeményezett hívások időtartamát tekintve mintegy két százalékkal nőtt az elmúlt év utolsó negyedéhez viszonyítva. Ezen belül a beszélgetések időtartamának növekedése egy százalék alatt maradt, míg az internethívások időtartama öt százalékkal emelkedett. HIF Monitoring-jelentés, 2003.
11 Általános szakmai vélekedés szerint az egy gigabites sávszélesség rendelkezésre bocsátása az, amely a ma rendelkezésre álló alkalmazások mellett teljesen kiszolgál egy háztartást. Ez vázlatosan a következőket foglalná magában: több száz háztartási gép és eszköz hálózatra kapcsolását és hosztolását; a család telefon- televízió- és videóigényének teljesítését és helyi tárolását a felmerülő fájltranszferekkel együtt; a telemunka-online tanulás infrastruktúráját beleértve a holográfiás képalkotás támogatását a virtuális konferenciák és a telemedicina számára.
12 Ezzel visszatérhetünk a kiinduló állapothoz: az elsőként kiépült, régi közcélú vonalas telefonhálózat amúgy sem tekinthető az egykori monopolista magántulajdonának, hiszen nem saját erőből fejlesztette ki azt.
13 "A közbeszerzés mindig a belső és titkos politikai játszmák, az úgynevezett háttéralkuk aduja. Az adu azonban csak addig adu, amíg nem nyilvános. Készült néhány éve a döntések előkészítését szolgáló rendszer a pesti városháza számára is. Azt is kifizették, és az is szigorúan és következetesen nem működik, azóta sem. 2,6 milliárd, aztán pótlólag még hétszázmillió, majd még újabb milliócskák már régen és pisszenés nélkül kifolytak az állam meg az állami posta kasszájából a Compaq és Oracle cégek közösen tervezett nyertes rendszeréért (amit a Microsoft 1,6 milliárdért ajánlott meg). Persze jobb lett volna, ha a rendszert már a nyertes kiválasztása előtt bevezetik, mert akkor most maradt volna mintegy kétmilliárd forintunk (az olcsóbb meg a drágább ajánlat különbsége). Ez az összeg a rendszer több, sőt sok-sok évi működtetésére is elegendő." Bródy András. Élet és Irodalom. 47/02
14 Egy apró mozzanat, amely azt jellemzi, milyen érdektelenséggel küzd egyelőre az e-kormányzat meghonosítását célzó igyekezet. Az Index nemrég saját eszközeivel is próbára tette a képviselők elektronikus "kommunikálhatóságát" ( http://index.hu/tech/net/kepviselok/). Az egyes pártokból arányosan válogatva, véletlenszerűen elküldtek harminc e-mailt a parlament.hu oldalon minden állampolgár által megtalálható címekre. Másfél hét alatt összesen kilencen válaszoltak a megkeresésre (aznap és másnap összesen négyen), és még ők is többségükben gyér email-forgalomról, jellemzően heti néhány állampolgároktól érkezett levélről számoltak be. Válaszaikból azonban az is kiderült, hogy nem tartják szükségesnek, lehetségesnek egy képviselők számára szervezett számítógép-felhasználói kurzus lebonyolítását, ami a gyorsfelmérés eredményét tekintve nem fest biztató képet a magyar képviselők eljövendő "e-tudatosságáról".
Irodalom
BellResearch (2002): A szélessávú internet-hozzáférésre épülő alkalmazások piacpotenciálja. BellResearch,
Galbi, Douglas A. (2002): Revolutionary Ideas for Radio Regulation. The Federal Communication Commission. http://users.erols.com/dgalbi/telpol/think.htm
International Telecommunication Union, Workshop on "Promoting Broadband" Document: PB/07, Geneva, April 7, 2003.
Kelly, Kevin (1997): New Rules for the New Economy. Wired Magazine. 5. September.
Kelen András (2001): The Gratis Economy. CEU Press
Kelen András (2003): Az infogazdaság nonprofit üzemmódja. Közgazdasági Szemle. 6.
Kelen András (2004 előkészületben): Inland Roaming. In: Nyiri Kristóf (ed.) Mobile Communication - Social and Political Effects, Passagen Verlag, Vienna
Kogut, Bruce M. (ed) (2003): The Global Internet Economy. MIT Press http://knowledge.wharton.upenn.edu/articles.cfm?catid=12&articleid=737&homepage=yes
Major Iván (2003): Az infokommunikációs szektor nemzetközi válsága - egy intézményi megközelítés. Információs Társadalom. 1.
Török Ádám (2002): Az elektronikus gazdaság kibontakozása az EU tagjelölt országaiban. Külgazdaság. 5.
Sebesség Funkcionalitás 100 Kbps Könyvek lapozásánál megszokott frissítési sebesség a böngészőben; e-mail; játékok; telefon 1 Mbps CD-minőségű zenehallgatás 1.5 Mbps Televíziózásnál megszokott minőségű MPEG II videó 10 Mbps Egyetlen (korlátozott) HDTV (nagyfelbontású tv) csatorna és két alapcsatorna 50 Mbps Teljes HDTV-támogatás; helyi háttértárolóból fájltranszferek, movie on demand Megjegyzés: A peer-to-peer kapcsolati modell jövője miatt az aszinkron splitting megszűnik. Mindkét irányban (az internetszolgáltatótól az előfizetőhöz illetve az előfizetőtől a szolgáltatóhoz irányokban) azonos sávszélességet kell tervezni a második generációs szélessávú hozzáférésben.
1. táblázat * A szélessávú Internet funkcionalitása a sebesség függvényében
Ország GDP $ Md Szélessáv piaci terjedési sebessége 100 háztartásra vetítve, 2001 1. USA 1 0171 400 11,3 2. Japán 4 245 191 3,92 3. Németország 1 873 854 5,1 4. Nagy-Britannia 1 406 310 1,4 5. Franciaország 1 302 793 2,5 6. Kína 1 159 017 0,03 7. Olaszország 1 090 910 1,8 8 . Kanada 677 178 21,3 9 . Mexikó 617 817 3,8 10. Brazília 502 509 2,9 11. India 477 555 0,01 12. Dél-Korea 422 167 51
2. táblázat * A világ vezető infogazdaságai 2001-ben, 2002-ben és várhatóan 2006-ban a szélessáv terjedési sebessége alapján. Forrás: Nemzetközi Telekommunikációs Unió (ITU) összesítése az országjelentések alapján.
Csoport Céljaik Az alkalomköltség: azaz A versenyelőnyök: azaz mi lesz, ha nem javulnak mi nyílik meg, ha elhárulnak a szélessáv esélyei a szélessáv akadályai. Szolgáltatók A telefontársaságok és A szolgáltatók folytathatják Az Internet és a telefónia a kábeltársaságok őrzik halogató-kiváró hozzáállá- összeolvadása (VoiP) a kezdő meglévő üzleti kon- sukat. Így stabilizálódik lépés, hogy útválasztáskor strukcióikat. Erejüket szembenézésük az uni- olcsó vagy éppen ingyenes gyakorlatilag felemészti verzális IP-alapú háló- alternatív hálózatok a piaci versenytár- zatképzéssel és az FTTH között válogathassunk. sakkal való küzdelem. keltette kihívással. Törvény- A tövénykezésben Előnyben részesítik az Iparpolitikai prioritássá hozók világszerte kerülik a olyan törvénykezést, amely emelkedik a valódi szélessáv. forrásigényt támasztó (közgazdásznak) szűkre- Generációs időre szóló új célokat - a valóban szabottan megfogalmazott, infrastrukturális fejlesztési előremutató projekte- (mérnöknek) kisszerű korszak kezdődik. ket ezért halogatják. célokat követ. Piacszabá- A szélessávú Internet Tovább igyekeznek fenn Új partnerségi viszonylatok lyozók árazási modellje egye- tartani a fennálló üzleti a központi és helyi-önkor- lőre tökéletesen nyitott: modellek piaci környeze- mányzati források, valamint vagy bitenként kell fi- tét. A telefónia árai a befektetők között. zetni, vagy átalányban. nem morzsolódnak le. Fogyasztói Hangoztatják, hogy a Felvilágosító munka a Kampányolnak, hogy az új érdekvédő szolgáltatók egyelőre fogyasztók felé a szélessáv szolgáltatás kiválthassa civilszerve- messze túlárazzák által lehetővé tett univer- a háztartás telekommu- zetek ezt a szolgáltatást. zális alkalmazásokról nikációs számláit. Gazdaság- A percdíjak sutba dobá- A konnektivitás változatos- A kockázati tőke, fejlesztés- sával elindulhat a széles- sága miatt a szélessáv mint az innováció ben érdekelt sávú hozzáférés töme- fejlesztése komoly fő finanszírozója, csoportok ges, a középosztály műszaki előrelátást követel. újra előléphet. egészét elérő fejlesztése. Települési Frusztráltak az ezirányú Minden megmarad Megtalálják a helyes arányt önkormány- infrastrukturális közmű- a helyi kezdeményezések a közművek illetve a zatok fejlesztések világszerte szintjén. tulajdonosi hálózatok között. tapasztalható lassúsága miatt. Tudósok és Mivel számos műszaki Elvileg lehetetlen minden A kitörés útja: egységes mérnökök újdonság vár megvaló- igénylőt szélessávhoz jut távközlési szolgáltatás sításra ezen a téren, a tatni kábelen vagy rézdrót- egyetlen optikai kábelen műszaki szakemberek páron az interferencia miatt, keresztül. egyöntetűen sürgetik a és mert ezeken a magasabb döntéshozókat és frekvenciasávokon a jel politikacsinálókat. gyakran degradálódik. Tartalom- Elégedettek a jelenlegi Végképp ellehetetlenül a A befejezett digitális migrá- szolgáltatók (műsor)elosztási csator- hirdetésre alapozó ingyenes cióval megvalósul az nákkal, amelyeket a ma- minőségi tartalomszolgálta- információs társadalom. guk eszközeivel kellően tás eszméje. befolyásolni képesek. Fogyasztók Változatlan árak mellett A tartalom- és internet- Számos kisvállalkozás és kisvállal- kínált pluszszolgáltatás- szolgáltatók mind a nagy- megtalálja versenyelőnyét kozások ra - így a szélessávra is - forgalmú ügyfelek igényei abban, hogy online csak módjával jelente- szerint alakítják üzletpoli- szolgáltatást alakít ki. nek be érdeklődést. tikájukat.3. táblázat
Szélessávú előfizetők Szélessávú háztartások Gazdaság Összesen Változás 100 Az előfizetők Internettel Az összes ezerben 2001-02 lakosra %-ban rendelkezők %-ban %-ban 1 Dél-Korea 10 128 24% 21,3 94% 83% 43% 2 Hongkong,Kína 989 38% 14,6 42% 68% 36% 3 Kanada 3 600 27% 11,5 50%~ 41% 20%~ 4 Taivan 2 100 86% 9,4 28% 59% 31% 5 Izland 25 138% 8,6 21% ~ 12% 9% ~ 6 Dánia 462 107% 8,6 19% 24% 16% 7 Belgium 869 90% 8,4 51% 41% 17% 8 Svédország 693 48% 7,7 23% 20% 13% 9 Ausztria 540 123% 6,6 22% ~ 28% 14% 10 Hollandia 1 060 127% 6,5 10% ~ 29% 19% 11 USA 18 700 46% 6,5 18% ~ 19% 10% ~ 12 Svájc 455 308% 6,3 5% ~ 9% 4% 13 Japán 7 806 176% 6,1 27% 18% 5% ~ 14 Szingapúr 230 73% 5,5 26% 35% 20% 15 Finnország 274 426% 5,3 5% ~ 15% 8%Megjegyzés: a dőlt betűs adatok becslésen alapulnak. ~ 2001.
A GKI eNet 2003-as felvétele szerint a magyarországi előfizetők 27%-a rendelkezik szélessávú hozzáféréssel. Forrás: Nemzetközi Telekommunikációs Unió (ITU) összesítése az országjelentések alapján. http://www.itu.int/ITU-D/ict/statistics/at_glance/top15_broad.html
4. táblázat
Ország 2006-ra előrejelzett penetráció 1. USA 36,0 2. Japán 34 3. Németország 21,6 4. Nagy-Britannia 21 5. Franciaország 20,7 6. Kína 3 7. Olaszország 13,7 8. Kanada 43,6 9. Mexikó 9,0 10. Brazília 7,1 11. India 0,06 12. Dél-Korea 77
Forrás: ITU jelentés a betárcsázásnál jobb internetkapcsolat elterjedtségének mértékéről
http://www.itu.int/ITU-D/ict/statistics/at_glance/top15_broad.html
5. táblázat