Kilencvenhárom esztendős korában meghalt Horn Artúr egyetemi tanár akadémikus.
Úgy emlékezünk rá, mint aki a huszadik században a magyar állattenyésztés és genetika tanára és meghatározó egyénisége volt, és akinek hatása a huszonegyedik századra is kiterjed.
Kairóban született 1911-ben. Édesapja, Horn Albert, művelt, hat nyelven beszélő nemzetközi gazdasági szakértő volt. Édesanyja Beöthy Kata, Beöthy Zsolt irodalomtörténész professzor leánya. A családi környezet meghatározta életútját és egyéniségének kialakulását.
Kitűnő osztrák, svájci és magyar iskolákba járt, beleértve a Nobel-díjas diákokkal is büszkélkedhető Fasori Evangélikus Gimnáziumot. Egész életén át rendkívül fontosnak tartotta a középiskolai éveket, amely többek között a nyelvtudás kifejlesztésében pótolhatatlan. Gyakran mondta: "egy magyarnak három idegen nyelvet kell húsz éves kora előtt megtanulnia." Németül, franciául és angolul jól beszélt, nemzetközi konferenciákon gyakran kérték fel több nyelven tolmácsolni.
A budapesti Közgazdasági Egyetem Mezőgazdasági osztályán szerzett diplomát 1934-ben. Már harmadéves korában előadást tartott az ivarhoz kötött öröklés jelentőségéről a baromfitenyésztésben. Ebben megnyilvánult a genetika iránti érdeklődése mellett az is, hogy az elméleti tudomány gyakorlati hasznát sem tévesztette szem elől. Summa cum laude minősítéssel doktorált 1935-ben. Tanárai közül Konkoly-Thege Sándor professzor volt nagy hatással szakmai fejlődésére. Doktori disszertációját saját galambász tapasztalataira is alapozva a postagalamb küllemének és teljesítményének összefüggéseiről írta. Harminckét éves korában magántanárrá habilitálta az alma mater.
Az Országos Törzskönyvezési bizottság titkára volt több éven keresztül Wellmann Oszkár mellett. Ekkorra, közvetlenül a második világháború kitörése előtti időre esik nagyszerű munkájának, az Újabb irányzatok a szarvasmarhatenyésztésben című könyvének megjelenése is. Ebben mára is érvényes elveket és szabályokat írt és bizonyított, akkoriban még Európában is új populációgenetikai elvek alapján.
Rövid ideig tartó keszthelyi tanári időszak (1946-49) után a Gödöllőre költöztetett Agrártudományi Egyetem Állattenyésztéstani tanszékének lett tanszékvezető tanára (1949-1957). Horn professzor mellett itt kezdett a tudományos iskola kialakulni.
1957-ben politikai okból néhány kitűnő tanártársával együtt távoznia kellett az egyetemről a következő állattenyésztő generációk nagy kárára. Ekkor az Állattenyésztési Kutató Intézetben kapott munkát, és kialakult körülötte az a kis munkacsoport, amely Jersey Klub néven írta be nevét a magyar állattenyésztés történetébe.
Ebben az időben folytak azok a keresztezési munkák, amelyek Horn Artúr nevét az egész világon összekötötték a heterozis tenyésztés tudományos megalapozásával. A tejelő magyar tarka, a tejelő magyar barna és a hungarofriz kialakításának évei ezek. Ez a munka elméleti, tudományos értékét tekintve messze túlmutat a fajták hosszabb-rövidebb ideig fennálló életén.
1955-ben jelent meg Általános állattenyésztés című könyve, amelyet tanítványai nemcsak tankönyvként, hanem szakmai segédkönyvként a gyakorlatban is bibliaként használtak, és érvényes mind a mai napig.
Horn professzor 1963-tól 1980-ig az Állatorvostudományi Egyetem tanszékvezető tanára volt. Nem ment vissza az Agráregyetemre, mert nem akart együtt dolgozni azokkal, akik tanártársaival olyan méltatlanul bántak. Tanári működése során korszerűvé tette a felsőfokú oktatásban az állattenyésztést bevezetve a kvantitatív genetikát és populációgenetikát, a biometriát is az ő tanszéke oktatta.
1952-ben addigi munkássága alapján megkapta a kandidátusi fokozatot, 1954-ben a heterozis tenyésztéssel kapcsolatos munkássága révén az akadémia doktora lett, és 1957-ben az NDK-ban lett akadémiai levelező tag, 1961-ben az Magyar Tudományos Akadémia is levelező, majd 1967-ben rendes tagjai közé választotta. Az alkalmazott genetika művelése során elért eredményeiért a Brnói Mezőgazdasági Főiskola 1965-ben díszdoktorává avatta. Ugyanebben az évben az Angol Szarvasmarhatenyésztők Szövetsége tiszteletbeli tagjává választotta. 1967-ben a Halle-Wittenbergi Egyetem, 1975-ben a Lengyel Tudományos Akadémia tisztelebeli tagjává, 1986-ban a Gödöllői Agráregyetem, 1987-ben pedig a budapesti Állatorvostudományi Egyetem avatta díszdoktorává. Külön érdekesség, hogy az állattenyésztésben végzett és az emberiség számára hasznos munkáját elismerve a Belga Királyi Orvostudományi Akadémia levelező tagjává választotta.
1970-től alelnöke lett az Állattenyésztők Európai Szövetségének (EAAP, FEZ), amelynek már korábban is vezetőségi tagja volt. Ez az intézmény kitüntette őt, elsőként a "szocialista táborból" a Distinguished Service Award kitüntetéssel, amelyet csak olyan nevezetes tudósok kapnak meg, akik sokat tettek a szervezet és az állattenyésztés nemzetközi fejlődése érdekében.
A mellőzések éveit több elismerés és kitüntetés követte. Ezek közül az "arany tojás díj" a legértékesebb. Ezt több nemzet tudósainak szavazata alapján adják kiemelkedő, az egész világon elismert teljesítményért, ezért nevezik ezt az állattenyésztők Nobel-díjának is. Magát a díjat Horn professzor a Mezőgazdasági Múzeumnak ajándékozta.
1980-ban ment nyugdíjba, és attól kezdve haláláig továbbra is tanította, hasznos tanácsokkal látta el tanítványait. Nemzetközi hírű tudós akadémikus volt, de elsősorban mindig tanárnak vallotta magát.
Horn professzor halálával nagyszerű és teljes élet fejeződött be. Tovább él azonban közöttünk, mert valóban iskolateremtő volt. Tanítványainak, tisztelőinek névsorát hely hiányában itt nem lehet felsorolni. A tanár szellemi gyermekei, majd unokái viszont az ő eszméit és gondolatait őrzik, aszerint dolgoznak és azt fejlesztik tovább. Közvetlenül vagy közvetve mindnyájan az ő tanítványai vagyunk, akik Magyarországon az állattenyésztésben, állatnemesítésben dolgozunk.
Az iskola megteremtőjét, a nagyszerű embert megőrizzük szívünkben, és tanításait nem felejtjük el.