2003 nyarán jelent meg a Magyar értelmező kéziszótár második, átdolgozott kiadása. A megújítási munkálatok során a szótár nemcsak az előző, 1972. évi kiadás óta Magyarországon keletkezett új szavakkal gazdagodott, hanem - egyelőre csupán mutatványként, korlátozott terjedelemben - három határon túli magyar nyelvváltozatból, az erdélyiből, a szlovákiaiból és a kárpátaljaiból is kerültek be szavak, szójelentések és szókapcsolatok a szótárba. Ezzel ez a fontos szótári mű megszűnt nevét meghazudtolóan kizárólag magyarországi szótár lenni, s fontos lépést tett afelé, hogy csakugyan a magyar nyelv értelmező kéziszótára legyen.
Az értelmező kéziszótár egyetemes léptékűvé válása szimbolikus okokból is fontos, hiszen arra utal, hogy a magyar nyelvterület határai nem esnek egybe a jelenlegi országhatárokkal, amiképpen a magyar nemzet sem azonos a magyarországi magyarok közösségével, és hogy a kizárólag vagy nagyobbrészt a határon túli régiókban használatos szavak, kifejezések is a magyar nyelv legitim elemei. A szimbolikus okokon túl a határon túli szóanyag bekerülésének gyakorlati jelentősége is van. Egyfelől a magyarországi magyarok megismerkedhetnek a határon túli magyar nyelvváltozatok legfontosabb elemeivel, ami megkönnyítheti számukra a magyar-magyar kommunikációt, másfelől pedig a határon túli magyarok megtudhatják, hogy az általuk nemegyszer kizárólagosan használt sajátos szókészleti elemeknek melyek a magyarországi magyar megfelelőik, ami szintén javíthatja a magyar-magyar kommunikáció minőségét, hosszabb távon pedig akár a magyar nyelv magyarországi és határon túli változatai közti szókészleti különbségek csökkenéséhez is vezethet. Végül pedig a szimbolikus megjelenítés és a gyakorlati hatás mellett a határon túli szavak szótári rögzítése voltaképpen a nyelvleírás része, s így elméleti jelentősége is van: serkentője lehet a magyar szókészlet differenciálódásával kapcsolatos vizsgálatoknak, ezeket egy újabb dimenzióval gazdagíthatja (az eddig is vizsgált regiszterbeli, stilisztikai és nyelvjárási differenciálódáson túl).
Az értelmező kéziszótár új kiadásának határon túli magyar szavakkal való gazdagodása azonban csak az első lépés, melyet számos továbbinak kellene követnie. Ez az első próbálkozás ráadásul hiányos és bizonytalan is, hiszen kimaradt belőle egy fontos állami változat, a vajdasági, s a többi háromban sem összehangoltan történt a szavaknak a szótárba való beépítése, ezenkívül pedig a szótár nem rendelkezik olyan minősítési apparátussal, amely lehetővé tette volna a bekerült szókészleti elemek egy részének korrekt stílusminősítését. A továbbiakban egyfelől fontos lenne, hogy a kéziszótárnak ezentúl ne legyenek változatlan utánnyomásai, hanem minden új kiadás megújított, felfrissített kiadás legyen - ennek ma már nincsenek technikai akadályai, mivel az új kiadás szóanyaga számítógépes adatbázis formájában is megvan. Ez azt jelenti, hogy nem lehet technikai akadálya annak sem, hogy a következő kiadásban megjelenjenek a vajdasági magyar szavak is. Ezenkívül pedig a négy állami változat szókészletének összehasonlító vizsgálata alapján el kell végezni a szükséges korrekciókat annak érdekében, hogy a következő kiadásba bekerülő mutatványanyag kiválogatása lehetőleg azonos szempontok alapján történjék. Másfelől elengedhetetlennek tartjuk, hogy mostantól fogva a magyar nyelv szókészletének egy-egy aspektusát bemutató más típusú szótárak is tartalmazzanak határon túli magyar szavakat.
Mivel számos szótári mű hagyományosan az értelmező szótárakra épül, föltehető, hogy egyes új szótárakba mintegy automatikusan is bekerülnek majd a kéziszótár jelenlegi (és a további) kiadásaiban meglévő határon túli magyar szavak. Ez azonban nem elegendő. Egyrészt azért nem, mert - amint említettük - a kéziszótár második kiadásában található szóanyag hiányos, és nem egységes szempontok alapján történt a kiválogatása, s így nem biztos, hogy megfelelően reprezentálja az érintett határon túli magyar nyelvváltozatokat. Másrészt azért nem, mert az eltérő típusú szótárakba sok esetben eltérő szempontok alapján kell a határon túli magyar szavakat kiválogatni. Ebből következően nélkülözhetetlennek tartjuk, hogy a jelenleg készülő és a jövőben tervezett szótári művekbe, azok jellegétől függő mértékben a határon túli magyar nyelvészek is be legyenek vonva. A Magyar Tudományos Akadémia határon túli kutatóállomásainak feladatait is ellátó nyelvi irodák munkatársai - akik 2003. július 18-i illyefalvi tanácskozásukon Péntek János erdélyi nyelvészt bízták meg azzal, hogy képviselje őket a különféle magyarországi szakmai és tudományszervezési fórumokon - szívesen segítenek a megfelelő szakemberek kiválogatásában és a munka koordinálásában.
Az említett tanácskozáson a nyelvi irodák képviselői megvitatták ezt a kérdést; ennek alapján elsősorban a következő szótártípusokban tartják fontosnak a határon túli magyar nyelvváltozatokhoz tartozó sajátos szókészleti elemek egy részének beépítését:
1. értelmező szótárak, például a most készülő Kiss Gábor-féle diákszótár, frazeológiai szótárak;
2. idegen szavak szótárai, pl. A magyar nyelv kézikönyvtárának idevágó kötete;
3. helyesírási szótárak, például A magyar nyelv kézikönyvtárának idevágó kötete, a Földrajzi nevek helyesírási szótára, ill. a helyesírás-ellenőrző számítógépes programok;
4. szinonímaszótárak;
5. névszótárak, különösen az utónévkönyv, valamint az enciklopédikus jellegű művek, pl. helységnévtárak, névlexikonok;
6. csoportnyelvi szótárak, mindenekelőtt szlengszótárak;
7. szakszótárak;
8. két- és többnyelvű szótárak.
Ennek érdekében a nyelvi irodák munkatársai hivatalosan is fölveszik a kapcsolatot a Nyelvtudományi Intézet lexikográfiai osztályával, hogy pontos áttekintésünk legyen a folyó szótártani munkálatokról, s így - ahol szükségesnek látják - lépéseket tudjanak tenni a határon túli szavak felvétele érdekében. Továbbá a nyelvi irodák munkatársai tájékozódni fognak arról, milyen más intézmények foglalkoznak szótárkészítéssel, hogy áttekintést szerezzenek minden olyan munkálatról, amely fontos lehet a határon túli magyar szókészlet vonatkozásában.
A szótárakon kívül más elméleti és alkalmazott nyelvészeti munkákban is szükséges tekintettel lenni a magyar nyelv határon túli változataira, mindenekelőtt a helyesírási szabályzatban, valamint a leíró nyelvtanokban, amennyiben ez utóbbiak kitérnek a regionális és regiszterbeli eltérésekre. Ami a helyesírási szabályzatot illeti, itt egyrészt azon kell lenni, hogy az egyes szabályok illusztrálásaképpen bemutatott példaanyagban arányosan szerepeljenek határon túli szavak, földrajzi nevek, intézménynevek stb., másrészt pedig szorgalmazni kellene a helyesírási szabályok ésszerű mértékű "föllazítását", több írás- és alakváltozat fölvételét, tekintettel a határon túli nyelvváltozatokban használt változatokra is (például a nejlon mellett a nájlon, a jöttök mellett az erdélyi és kelet-magyarországi jösztök). Szintén fontos lenne, hogy a nyelvtudomány érintett területeinek jelenleg széleskörűen elfogadott álláspontját tükröző, korrekt nyelvhelyességi kézikönyvekben (például A magyar nyelv kézikönyvtárának idevágó köteteiben) is megfelelő arányban képviselve legyenek a határon túli magyar nyelvváltozatok nyelvhelyességi problémái.
*
A 2003 szeptemberi helyzethez viszonyítva, amikor a fenti Állásfoglalásban csak az akkori helyzetet rögzíthettük, és határozott szándékainkat, illetve javaslatainkat fogalmazhattuk meg, most, 2004 májusában már bizonyosságként írhatunk arról, hogy a korábbi négy mellé további három Kárpát-medencei kisebbségi régió munkatársai kapcsolódhattak be közös nyelvi programjaink megvalósításába. Az Állásfoglalásban említett egyik kötetbe, A magyar nyelv kézikönyvtára sorozat egyik kötetébe, a Helyesírási szótárba az egyes kutatóállomások, illetve munkatársak már ki is dolgozták és le is adták javaslataikat (a kötet meg van szerkesztve, és megjelenésre vár), egy másik kötetbe, Az idegen szavak szótárába szánt határon túli magyar szavak hét listája is elkészült.
Kulcsszavak: MTA-kutatóállomások, kisebbségi nyelvváltozatok szókincse, nyelvi tervezés, szótári munkálatok