A cím szóhasználata tudatos; kerültem a "kriminalisztika" kifejezést, miután a világ nem egységes a kriminalisztika, mint terminus technicus értelmezésében és használatában. Az angolszász országokban, kiemelten az Egyesült Államokban a "kriminalisztikán" pusztán a helyszíni szemléhez kötődő nyomozási (nyomkutatási, összegyűjtési, rögzítési, megvizsgálási stb.) szakcselekményeket értik, és a forensic science a felderítési-bűnügyi-bűnüldözési tudomány egyik ágának (branch) tekintik. Szemben a kontinentális országokkal, ahol a kriminalisztika terminust részesítik előnyben, és beleértik az összes bűnüldözést szolgáló technikát, taktikát, metodikát, stratégiát.
Mindkét fogalomrendszer egyetért abban, hogy a bűnüldözés tudományáról van szó, amelynek területe rengeteg, a természet- és társadalom- (azon belül viselkedéstudományok) körébe tartozó diszciplínát tartalmaz. Ezeket tudományos tételek és analitikai módszerek segítségével jogi és társadalmi konfliktusok megoldására használjuk fel.
A bűnüldözés-tudomány térnyerése és a jogrendszer általi elfogadottsága bizonyítja egyrészt a (civilizált) társadalmak hajlandóságát arra, hogy a problémák megoldásában - szemben a századokkal ezelőtti tudománytalanságokkal, babonákkal - a tudományra és technológiára támaszkodjon, másrészt abbéli meggyőződését, hogy a tárgyi bizonyíték (physical evidence, hard evidence) és a gyakran hozzá kapcsolódó szakértői vélemény minden más bizonyítéknál és vallomásnál nagyobb bizonyító erővel rendelkezik.
E ponton el is jutottunk az első és talán legfontosabb, századunk kezdetére világossá vált, nemzetközileg is érzékelhető és az elkövetkezendő évtizedeket és századot is jellemző bűnüldözés-tudományi sajátossághoz, tendenciához. Nevezetesen a krimináltechnika elsődlegességéhez.
1. A krimináltechnika elsődlegessége (primátusa)
a.) A bűnüldözés-tudomány klasszikus, nemzetközi szinten is elfogadott felosztása szerint a krimináltechnika mellett krimináltaktikáról, kriminálstratégiáról, illetve mintegy a különös részeként kriminálmetodikáról beszélhetünk. Ez utóbbi az egyes bűncselekmények nyomozási sajátosságait, speciális módszertanát dolgozza ki, ám alapját a krimináltechnika és a krimináltaktika adja. És miután a kriminálstratégia mint a pillérek legfiatalabbika a bűnözés csökkentését célzó valamennyi intézkedés megtervezését és kivitelezését foglalja magába, az alapvető irányvonalakat a kriminálpolitika nyújtja számára. A kriminálpolitikai tervezetek és megfontolások éppúgy átfogják a reagáló (represszív), mint a megelőző (preventív) intézkedéseket a bűnözés ellenőrzése és csökkentése érdekében, egyúttal magas fokú együttműködést feltételeznek, illetve kezdeményeznek a különböző tudományágak között.
A bűnüldözés-tudomány úgy is körülírható ezek után röviden és tömören, hogy valamennyi a bűncselekményekkel szembeni védelmet és a konkrét felvilágosítást szolgáló technikai és taktikai módszerek-eszközök összessége. Tehát míg a kriminálstratégia egy tevékenységre (míg a metodika egy bűncselekmény-csoportra) vonatkozó összkoncepciót dolgoz ki, addig a krimináltechnika és taktika az egyedi esetekre szóló felderítési-bűnüldözési eljárási lehetőségekre koncentrál.
b.) A bűnüldözés-tudomány a krimináltudományok rendszerében már gyökereitől, a XX. század elejétől fogva különleges helyzetet foglal el. Egyfelől egy nagyon gyakorlatias, alkalmazásorientált tudomány, amelynek pontos terjedelme és tartalma az eltelt kb. száz év alatt is folyamatosan vitatott, másfelől a tudományággal kapcsolatos tudásanyag növekvő mértékben és egyre nagyobb sebességgel változik. Ez a változás legfőképpen a természettudományi ismeretekre alapozódó krimináltechnika esetében szembetűnő és szinte mindennapos. Ilyen mérvű haladásról és "forradalomról" a viselkedési és kommunikációs tudományra alapuló krimináltaktikánál nem beszélhetünk, és ez a jövőben sem várható az alaptudományok jellege miatt. Ugyanakkor itt kell megjegyezni azt a nemzetközileg is egyre inkább elfogadott jelenséget, hogy a krimináltaktikai módszerek segítségével produkált adatok bizonytalanabbá válnak, forrásuk, megszerzésük módja és valóságtartalmuk egyre inkább megkérdőjeleződik a büntetőeljárások során. Gondoljunk csak itt a legtöbb ajánlást tartalmazó kihallgatási módszertanra, illetve az ebből keletkezett - akár helyszínen vagy szembesítésen tett - vallomásokra. Az Egyesült Államokból indult tendencia, hogy eleve megkérdőjelezhető a fogvatartott terhelt vallomásának értékelhetősége, tisztességes felhasználhatósága a büntetőeljárásban. Hasonló aggályokat vet fel a szabadlábon védekező, de különböző pszichikai (alkalmanként testi) befolyásolásnak kitett terhelt vallomása, akinek még igazmondási kötelezettsége sincs. Számos felmérés illetve gyakorlati tapasztalat bizonyítja, hogy a - szintén krimináltaktikai módszerekkel - kihallgatott, később felismerést végző, esetleg bizonyítási kísérletben is aktívan részt vevő tanúk (alkalmanként terheltek), jószándékuk ellenére tévednek, objektíve valótlanságokat állítanak, és akkor még nem beszéltünk az akaratlagosan hamisan vallók (tanúk és terheltek egyaránt) nagy csoportjáról. Az angolszász államokban a szembesítést, mint kihallgatási módszert nem is ismerik, nem is alkalmazzák, az igazságkeresés más - legfőképpen technikai - eszközeit (például poligráf) használják fel.
Ha folytatjuk a krimináltaktikai felhasználási ajánlások és alkalmazások áttekintését, akkor a teljes kör láttán egy másik jelenséget és felfedezhetünk. Nevezetesen, hogy javarészük napjainkban már krimináltechnikai, de legalább technikai alapokra épül.
Elsőként kiemelhető, mint ahogyan az életben is általában elsőként történik meg, az alapos, szakmailag igényes, XXI. századi helyszíni szemle, amelynek során a nyomok és (sokszor szabad szemmel nem látható) anyagmaradványok felkutatása, rögzítése, biztosítása és vizsgálata széleskörű technikai bázisra, eszközrendszerre és metódusra épül. Csakúgy, mint egy korszerű házkutatás, amelynek lefolytatásakor a legkorszerűbb kereső eszközök, technikai berendezések (detektorok, falon átlátó készülék, UV-lámpa stb.) állnak a gyakorta speciális tárgyat (aranyat, fém elkövetési eszközt, kábítószert, uránt, hamis pénzt stb.) vagy (szökésben levő, rejtőző) embert kereső bűnüldözők rendelkezésére. De ide sorolhatjuk a bizonyítási kísérleteket is; ezeknél a legfőbb kérdés mindig az eredeti, bűncselekménykori állapothoz legközelebb álló, optimális esetben azonos körülmények megteremtése. Ez alapvetően technikai kérdés szintén, és csak erre épülhet valamiféle krimináltaktika. Még a napjainkban újdonságnak ható profilalkotási módszer (crime profiling) vagy bűnelemzés (crime-analysis) mögött is hallatlan technikai apparátus rejlik az adatok rendszerezése, a számítógépesített feldolgozás következtében.
Majdhogynem az marad igazán krimináltaktikai módszertan, ami - feltehetően - sohasem lesz felcserélhető technikával, legfeljebb segíthető (például számítógéppel), a nyomozás tervezése, szervezése, irányítása, az adatok rendszerezése, analízise és szintézise, végső soron a gondolkodás. Valamint ami széppé, izgalmassá teszi a tudományág művelését, az intuíció, a bele- és megérzés, a megsejtés misztikuma, a szenvedéllyel és emberi érzelmekkel teli bűnüldözés.
c.) A jelen századra egyértelművé vált, hogy a szervezett bűnözés a legnagyobb kihívás a bűnüldözés számára. Területei szinte felölelik a mindennapi élet minden szektorát. Kiemelkedő helyet tölt be a kábítószer-, műkincs-, fegyver-, prostituciós kereskedelemben, valamint a terrorista cselekedetek végrehajtásában. Megfigyelhető jelenség, hogy ezzel párhuzamosan a sértetti kör mintegy elszemélytelenedik, elmosódik az egész bolygóra kiterjedő hatalmas tömegben, ami csökkenti a krimináltaktikai elemek bevetésének lehetőségét. A szervezett elkövetés, mint ahogyan megnevezéséből is látható, jól szervezett, kimunkált, technikailag is erőteljesen támogatott, magas szintű. Ezzel szemben hatékony megelőzést, illetve felderítést is csak szintén magas szintű technikai apparátussal lehet folytatni, amelynek domináns része titkos eszközöket jelent. A műholdas követő rendszeren keresztül, az egész világot lehallgatni képes, épületeket, személyeket átvilágító és rögzítő készülékek mind technikai csúcsteljesítmények, amelyek nélkül nem lehet sikeres korunk bűnüldözése.
d.) A bűnüldözés-tudomány eredményessége a tárgyalótermekben dől el, ott zajlik le a végső "eredményhirdetés". A tapasztalatok azt mutatják; a civilizált világ minden pontján a "megvásárolhatatlan tanúk", a tárgyi bizonyítékok, a nyomok és anyagmaradványok tudományos megalapozottságú hitelt érdemlősége a legfontosabb bizonyíték, a bűnüldözés aduja. Ezek pedig természettudományi ismeretekre, hallatlanul elmélyült és sebesen fejlődő tudásra, kutatási tapasztalatra, tudományos ismérvrendszerre épülnek. Amilyen mértékben fejlődnek a természettudományi alapágak (biológia, fizika, kémia, matematika stb. és ezek alágai) olyan mértékben - némi, néhány éves, de mindenképpen egyre rövidülő késéssel átvéve - fejlődik az alkalmazott tudományok körébe tartozó bűnüldözés-tudomány (kriminalisztika) is. Az is tapasztalati tény, hogy ilyen fejlődésre a természettudományok esetében számíthatunk, a társadalomtudomány terén vajmi kevéssé.
Úgy tűnik, a terheltek is érzékelik az igazságszolgáltatás "szeizmográfját", a nemzetközi tendenciát, mivel egyre inkább csak olyat ismernek el illetve be, ami természettudományi tényekre épül, és amit krimináltechnikai szakértők közreműködésével tárnak elébük, minden más (szubjektív) adat megkérdőjelezhető, vitatható, aggályos. A tapasztati tények azt sugallják, nem is tévednek alapvetően.
2. Minucializálódás (mikroszkopizálódás, miniatürizálódás)
Az előző pontban foglaltakkal van összhangban, hogy a szélesebb értelemben vett bűnüldözés számára egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a bűncselekményhez, illetve az elkövetőhöz kötődő nyomok és anyagmaradványok. Világtendencia - nézetem szerint -, hogy miközben egyre fejlettebb a bűnfelderítési technika, ezzel ellentétes irányban mozog a bűnelkövetők által hagyott, ejtett nyomok, anyagmaradványok mennyisége és minősége. Vagyis a minél fejlettebb krimináltechnikával szemben egyre inkább kvalifikációt mutató bűnelkövetési módszertan is kialakult. A bűnüldözés szomorú ténye, hogy valóban, mint ahogyan a fogalma, az elnevezése is mutatja: "üldözés". Ez szükségszerűen egy követő magatartást feltételez, így a bűnüldözés-tudomány képviselői mindig a bűnelkövetők mögött járnak. A krimináltechnikai módszerek sem előzik meg a bűnelkövetési módokat. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a bűnelkövetési módszertan ez idáig fejlettebb, gazdagabb volt, mint a bűnfelderítési.
Ebből adódóan a világ krimináltechnikai eszköztárának bővülésével, jelentős fejlődésével egyidejűleg, ellentétes tendenciaként a bűncselekményekkel kapcsolatos nyomok-anyagmaradványok csökkenését, szűkülését tapasztaljuk. Az igazságszolgáltatás (mint szélesebb körben értelmezett bűnüldözés) szemszögéből vizsgálva úgy is megfogalmazhatjuk, hogy bizonyítékínség van az eszközbőséggel szemben. A bizonyítékínségben felerősödnek a nem látható, miniatürizált nyomok és anyagmaradványok, amelyek jelentősége egy-egy ügy felderítésében, megítélésében perdöntő lehet. Ilyen nem látható, csak mikroszkóppal vagy ehhez hasonló "feltáró", a külvilág számára értékelhetővé tevő eszközzel nyilvánosságra hozott, a büntetőeljárásba bekapcsolt, felkutatott, rögzített, majd azonosított minuciáknak (apróságoknak) felértékelődött és még inkább felértékelődik a szerepük. (Példaként említem csak meg a DNS sejtmagot tartalmazó, helyszínen hagyott nyál- vagy verejtékcseppet.)
3. Nemzetköziesedés (internacionalizálódás)
A XXI. században már nincs kétség afelől, hogy a bűnelkövetések régen átnyúltak már az országhatárokon, de még a kontinenseken is. Globalizált a bűnözés is, mint a profitszerzés egyik módja, miért lenne másként, mint a gazdaság egészében. Ilyenformán ezzel szemben a bűnüldözésnek is globalizáltnak kell lennie, ha sikert kíván elérni. Szükség van tehát az államok (kontinensek, nemzetközösségek) közötti együttműködésre. Ismét egy "mögöttes-üldöző" cselekvési kikényszerítettségről van szó. Előbb volt a bűnözés határátlépése, mint a bűnüldözésé. Minden ország elemi érdeke a fokozottabb nemzetközi együttműködés, mind a bűnüldözésben, mind a bűnüldözés-tudományban. Az előbbi adatáramoltatást, kölcsönös informálást jelent, a másik a komplex felderítési-vizsgálati eljárások, metódusok egységes sztenderdjeinek kidolgozását. Ez csak az államok széles körére kiterjedő kooperációval valósítható meg. Mind az alapkutatásokat, mind az alkalmazotti technikák kipróbálását, mind az egyes mintagyűjteményeket (fegyver-, lőszer-, cipőtalp-, autógumi-, gépkocsifesték és lakk-, kézírás-, gépírás-, hang-, dialektus, DNS-gyűjteményt) össze kell kapcsolni, ezeket nemzetközi egységben kell koordinálni. Tovább kell szorgalmazni az egyes szakterületek nemzetközi egyesüléseit. (Például ENFSI-FITEH - Forenzikus Tudományokkal Foglalkozó Intézetek Európai Hálózata; Európai DNS-Laborok Egyesülete; EDNAP - Európai DNS-Profil Csoport, EAFS-EFTA - Európai Forenzikus Tudományok Nemzetközi Akadémiája stb.)
4. Komputerizálódás (számítógépesítés)
A számítógép megjelenése és térhódítása kétirányú. Egyrészről megjelent és fokozottan megjelenik a bűnelkövetések körében, mint elkövetési eszköz, illetve mint az elkövetés tárgya. Számítógépekkel követnek el valóban "határtalan" csalásokat, illetve számítógépeket (programokat, chipeket) "térítenek el" eredeti parancsaiktól, rendeltetésüktől. Továbbá a számítógép válik az egyetlen íróeszközzé, miután a múlt század - muzeális - jellegzetességévé válik - az írógépet követően - az író kéz is. E század jellemzője a nyomtatott írás és az elektronikus írás. A bűnüldözés tudományának ki kell dolgoznia a számítógépes bűncselekmények, a számítógép-nyomtatók azonosításának, az elektronikus írás- és aláírás-hamisítások felderítési, mindenekelőtt krimináltechnikai módszertanát.
Másrészről felderítési illetve bűnüldözés-tudományi eszköz. Eszköz az alapkutatásokban és eszköz a krimináltechnikai módszerek alkalmazásában is (például AFIS, nyom- és anyagmaradványok azonosítás, személyazonosítás, hangazonosítás stb.). Ugyanakkor a komputer adattároló-rendszerező és elemző is egyúttal, miután óriási kiterjedésű adathalmaz jön létre mind a hazai, mind a nemzetközi bűnüldözés révén. Minden bűnüldöző (bűnüldözés) annyit ér, amennyi adata van. Ebből azonban igazán a minőségi, a releváns adat az értékes, vagyis a számítógépben levő adatot elemezni, szűrni, összefüggéseiben kell használhatóvá tenni. Itt is megjelenik a fent leírt paradoxon: a nagy általános (generális) adathalmaz mögött az egyedi (speciális) esetekben gyakran adatínség van.
Egyúttal itt is el kell végezni a nemzetköziesítést; össze kell kapcsolni az egyes nemzetek adatállományát. Ezt folyamatosan bővíteni és intenzifikálni szükséges. Ennek konkrét megvalósulását láthatjuk az Interpol, Europol, EuroJust, Eurodac és Schengen keretében. A legutóbbi rendelkezik a nyomozást segítő ún. schengeni információs rendszerrel (SIS), amely lehetővé teszi a keresett személyekkel, tárgyakkal (pl. gépjárművekkel) kapcsolatos adatok gyors cseréjét.
Az adatoknak összehasonlíthatóknak kell lenniük, ami a legkomolyabb problémát jelenti az eltérő jog-, statisztika- és informatika alapú nemzetek között. Tekintve az egymástól nagymértékben eltérő nemzeti büntetőjogi rendszereket, nem várható a közeljövőben átfogó egységesítés (homogenizáció), ugyanakkor az egyes bűncselekmények (tényállásaik) kapcsán - különösen, ami a szervezett bűnözést illeti -, már most is tapasztalható és a jövőben nagy valószínűséggel még erősödni fog a törekvés egy legalább európai szintű egységesítésre.
A komputerizálódás tette és teszi lehetővé - az Egyesült Államokból elterjedt - értékes, ún. bűnözési térképek (crime-mapping) készítését is, amelyet GIS (Geological Information System - Geographisches Informationssystem) néven ismerhettünk meg. Ez különböző adatbankokból származó információkat dolgoz fel és kapcsol össze egymással. Az eredmény egy optikai képes ábrázolás arról, mikor, hol és milyen típusú bűnözés lépett fel. Lehetővé teszi a "hot spot"-ok, a "forró helyek", vagyis a magas koncentrációjú bűnözéssel bíró kis területi egységek azonosítását, az egyes megjelenési formák modellezését, valamint a hatásait. A rendszer előnye, hogy nem utólag, "üldöző" módon, hanem szinte egyidőben olvasható a bűnözési helyzetkép. Ennek alapján mind represszív, mind preventív intézkedések tehetők.
A bűnözési térképezés jövőbeni súlypontja a teljesen komputerizált, szinte önműködően lefuttatható adatelemzés és az erre épülő automatikus előrejelzés a várható fejleményekre. A "hot spot" megfigyelt változásából például levezethető, hol és milyen valószínűséggel számíthatunk új "forró hely" felbukkanására. Minél nagyobb teljesítményűek lesznek a számítógépek, annál hatékonyabban vethető be a mesterséges intelligencia ezen rendszere.
5. Minőségi specializálódás
A bűnüldözés-tudomány elmúlt száz éve alatt annyi ismeret halmozódott fel, hogy egyáltalán nem túlzó állítás, hogy nincs olyan személy, aki ma minden alkalmazott krimináltechnikai (-taktikai) metódust ismerne vagy akár birtokolna. Ahogyan a szintén rohamosan fejlődő alkalmazott tudományban, az orvostudományban is fikció az "orvos" kifejezés, úgy a bűnüldözés-tudományban sincs polihisztor szintű "kriminalista". Legfeljebb egy-egy területre, egy-egy tudományos mezőre rálátó, abban szakértőként részt vevő személyekről beszélhetünk. Ilyen "mezők" lehetnek a bűnüldözés-tudományban:
traszológián belül: ujj-, láb-, ajak-, homlok-, fül-, fog-, cipő-, fém-, fémbeütés-, közlekedési eszköz, egyéb eszköz, keréknyom;
anyagmaradványok körében: szag, haj, szőr, textil, vér, (szerológia), vizelet, ondó, egyéb emberi anyagmaradványok, állati anyagmaradványok, festék, üveg, talaj, műanyag, fém, gyertya, por, kábítószer (már azon belül is alcsoportok - kábítószerkémia), ásvány (forensic geology), bogár-rovar (forensic entomology), DNS-azonosítás;
egyéb krimináltechnikai metódus körében: okmány, (questioned document) írás, gépírás, aláírás, nyomtatóírás, grafológia, festmény, fegyver, lőszer, robbanószer, tűz, hangazonosítás, személyazonosítás, poligráf, számítógép-azonosítás, számítógépfeltörés-elhárítás, számítógépvírus-elhárítás, daktiloszkópia, fénykép-videoazonosítás, orvostan (criminal antropology), tervezési-építési balesetek vizsgálata (engineering failure);
krimináltaktika körében: bűnözés-elemzés (crime analysis), bűnelkövetői profilalkotás, (criminal porfiling), viselkedéstudomány (Behavioral Science Unit - USA), bűnügyi ügyintézés (forensic nursing).
A felsorolásból is kitűnik, hogy a megváltozott tudásmennyiség által kikényszerített specializálódás megy végbe, melynek keretében a bűnüldözés-tudomány képviselői vagy a vizsgálat tárgya és/vagy módszere alapján néhány területen mozognak, kutatnak, adnak szakvéleményt. Minél magasabb szintűvé, minél elmélyültebbé válnak az adott részterület tudományos ismeretei, módszerei, annál inkább szűkül az egy személy által a század követelményeinek megfelelően, megbízhatóan művelhető egységek száma, egyúttal annál magasabb szintűvé is válik egy-egy képviselő produktuma. A folyamat megállíthatatlanul a minimális egységszám, az egy felé közelít. Egyre inkább csak igen szűk területen, azon belül azonban széles skálán és nagy precizitással képesek és alkalmasak a bűnüldözés-tudomány szakemberei biztos válaszokat nyújtani a bűnüldözési (kriminalisztikai) fő kérdésekre.
Folyamatos minőségi képzésüket a világ legfejlettebb államaiban alapkutatásokat végző egyetemek, (igazságügyi tudományos felsőoktatás) kutatólaboratóriumok, tudományos programok segítik.
A bűnüldözés-tudományban is jelentős eredményeket felmutató Amerikai Egyesült Államokban például több mint hatszáz igazságügyi intézet kínál forenzikus tudományos képzést, és több mint húsz egyetem, illetve főiskola pedig doktori (bachelor vagy master vagy PhD) képzést. A tendenciát jól mutatja, hogy a 80-as évektől kezdve - helyi egyetemi támogatottsággal - már amerikai középiskolákban is beindítottak forenzikus kurzusokat. Itt az első két évben általános biológiát, kémiát, fizikát, szerves kémiát, biokémiát, fizikai kémiát és matematikát, a második két évben bírósági eljárásjogot, műszaki tudományokat és kriminalisztikai ismereteket tanulnak, az utolsó két félévben pedig szerológiát, ballisztikát, fényképzést, toxikológiát, fénymikroszkópos vizsgálatokat, üvegvizsgálatokat. A már végzettek posztgraduális képzésében szerepel az analitikai kémia, genetika, immunológia, igazságügyi orvostan, okmányvizsgálat, ujjnyomanalízis, a fénymikroszkópok több fajtájának kezelése, elektronmikroszkópia, eszköznyom-összehasonlítás, lövedékazonosítás, elemi szálak összehasonlító elemzése, optikai krisztallográfia (optikai ásványtan), fúziós (kvantitatív) mikroszkópia, gyújtogatások vizsgálatának módszerei, fizikai bizonyítékok gyűjtése és elemzése, különböző anyagok (papír, festék, tinta, fa, pollen, föld stb.) azonosítása, igazságügyi elmeorvostan, poligráf technikák, hangazonosítás. Ezeket a tanulmányokat kiegészíti némi egyéni kutatómunka is, amelynek eredményeit gyakran szakdolgozatba foglalják. Ezek után következhetnek a felsőfokú képzések, majd a tudományos fokozatokhoz vezető kutatások.
Szinte bizonyossággal állíthatjuk, hogy az ilyen tematikájú, szerkezetű rendszeren nevelődött és később szinte csak egy "mezőre" képzett szakemberek egyedi véleményei megbízhatóbbak, mint a korábbi "polihisztoroké".
6. Privatizálódás (magánosítás)
A specializálódás is szerepet játszik abban, hogy egy-egy szűk bűnüldözés-tudományi területen megjelentek - és számuk csak növekszik - a magánszektor képviselői. Ezek közé sorolhatók az elsősorban proaktív, bűnmegelőzést szolgáló (járőrözés, fegyveres szolgálat, videokamerás rendszerek széleskörű telepítése), de alkalmanként (reaktív) felderítést is elősegítő (magánnyomozó) biztonsági cégek megjelenése szinte az egész világon, valamint az egyes szakterületek privát specialistái. Utóbbiak ügyfélmegbízások alapján járnak el a birtokukban levő technikai eszközökkel és specializálódott, kvalifikált tudásukkal. A fentebb felsorolt összes "mezőn" megtalálhatjuk őket.
A felkészült szakemberek által előállított "biztonság", illetve vélemény piacgazdasági körülmények között áruként (product) jelenik meg. Alkalmanként, és ez erősödni látszik, nagy marketingcsaták folynak piaci szegmensekért. Minden államnak magának kell meghatároznia, mekkora teret ad az egyébként alapvetőn állami feladatú bűnüldözésben a magánszektornak. Ám világosan látható, hogy szinte minden fejlett állam felismerte, hogy szükség van a növekvő és egyre szervezettebb bűnözéssel szemben segítségre. Az állampolgárok megvédése mindenki számára közügy, és erre az állami apparátusok nem tudnak optimálisan reagálni. Tehát a magánszektor képviselői mintegy az állami akarat "meghosszabbított karjaként" megjelennek a mindennapi életben. És egyre inkább megjelennek. Ahogyan a közterületek rendjének fenntartásában is szerepet játszanak, úgy megjelennek a bűnüldözés-tudomány egyes kérdéseinek kutatásában, de leginkább alkalmazásában. Legfőképpen a védelem (terhelt, védő) él azzal a sok helyen törvényileg szabályozott lehetőséggel, hogy ún. "felkért" vagy "védszakértőt" alkalmazzon saját költségére, aki adott ügyben bűnüldözés-tudományi ismeretei alapján válaszol releváns kérdésekre. Ezzel mintegy "konkurenciájává" válik az állami szakembereknek, ez a "konkurálás" azonban egészséges versenyhelyzetet teremt, a többszempontúság csak segítheti a gyors és eredményes bűnüldözést, végső soron pedig a helyes igazságszolgáltatást. Ez pedig mindannyiunk érdeke.
Zárógondolat
A felsorolt tendenciák nem kimerítő jellegűek, de mindenképpen alapvető irányvonalakat tartalmaznak századunkban. Közöttük is számtalan összekapcsolódás fedezhető fel. Mindenekelőtt, hogy a kiindulópontot jelentő technikai előretörésen alapszik az összes többi, miközben kölcsönhatás is van. Hiszen maga a számítógép az egyik olyan vívmány, amely lehetőséget ad a technikai primátusra, nemzetköziesedésre, a minőségi specializációra, és erőteljesen megjelenik a magánszektor munkájában is.
Az összekapcsolódás, szoros kölcsönhatás mellett az is érzékelhető, hogy irányuk, a haladásuk fókusza ugyanaz. A bűnmegelőző és felderítő eszközök mennyiségi és főleg minőségi növelésével egy biztonságosabb világ megteremtése. Ezt a törekvést csak támogatni lehet.
Kulcsszavak: bűnüldözés-tudomány, kriminalisztika, krimináltechnika, krimináltaktika, minucializálódás, nemzetköziesedés, komputerizálódás, specializálódás, magánosítás
Irodalom
Alamoreanu, Sorin (2000): Elemente de Criminalistica. Editura Alma Mater, Cluj-Napoca
Burghard, Waldemar- Hamacher, H. W. - Herold, H. - Howorka, H.- Kube, E. - Schreiber, M. (1996): Kriminalistik-lexikon 3. Auflage, Kriminalistik Verlag, Heidelberg
Campbell, Andrea (2000): Forensic Science: Evidence, Clues, and Investigation. Chelsea House Publishers, Philadelphia
Fenyvesi Csaba (2002): A védőügyvéd (A védő büntetőeljárási szerepéről és jogállásáról): Dialóg-Campus, Budapest-Pécs
Geer, J. (1986): Forensic Science Training and Research in the Federal Burau of Investigation. in: Davies, Geoffrey (ed.): Forensic Science. 2nd Edition, American Chemical Society, Washington DC, 85-93
Grafl, Christian (2002): Perspektiven der Kriminalistik. Kriminalistik, 6, 379-394
Hartwig, M-A. (2001): Geographische Informitonssysteme. (GIS): Kriminalistik, 5, 435-439
Higgins, Kathleen M. - Selavka, Carl M. (1988): Do Forensic Science Graduate Programms Fulfill the Needs of the Forensic Science Community? Journal of Forensic Sciences. JFSCA. 33, 4, 1015-1021
Katona Géza (2002): A kriminalisztika és a bűnügyi tudományok. BM Kiadó, Budapest
Kube, Edwin - Störzer, Hans U. - Timm, Klaus J. (Hrsg.) (1992/1993): Kriminalistik. Handbuch für Praxis und Wissenschaft. Band 1-2. Boorberg Verlag, Stuttgart
Lindquist, Charles A. - Liu, R. H. - Jenkins, K. - Yates, L. (1994): Graduate Education in Conventional Criminalistics": A Proposal and Reactions. Journal of Forensic Sciences. JFSCA. 39. 2, 412-417
Makszimovics, R. (2000): Kriminalisztika-Technika. Policijszka Akadémija, Beograd
Mircea, Ion (1999): Criminalistica. Editura Lumina Lex, Bucuresti
Modly, Duko - Korajlic Nedzad (2002): Kriminalisticki rjecnik. Tesanj
Paviic, Berislav - Modly, Duko (1999): Kriminalistika. Pravni Fakultet Sveucilista U Rijeci, Rijeka
Peterson, J. L. - Angelos, Sanford A. (1983): Characteristics of Forensic Science Faculty Within Criminal Justice Higher Educational Programs. Journal of Forensic Sciences, 28, 3, 552-559
Peterson, J. L. (1998): Teching Ethics in a Forensic Science Curriculum. Journal of Forensic Science. JFSCA. 33, 4, 1081-1085
Siegel, Jay (1988): The Appropriate Educational Background for Entry Level Forensic Science Students: A Survey of Practioners. Journal of Forensic Science. 33, 4, 1065-1068
Siegel, Jay M. - Saukko, Pekka J. - Knupfer, Geoffrey C. (2000): Encyclopedia of Forensic Sciences. (Volume 1-2-3) Academic Press, San Diego - San Francisco - New York - Boston - London - Sydney - Tokyo
Tremmel Flórián - Fenyvesi Csaba (2002): Kriminalisztika tankönyv és atlasz. 3. kiadás, Dialóg-Campus, Budapest-Pécs
Waard de Jaap (1997): The Private Security Industry in International Perspective. European Journal on Criminal Policy and Research. 7, 143-174