Oroszország kutatás-fejlesztési tevékenységének legfontosabb irányadó dokumentuma a 2002-ben aláírt, Az Oroszországi Föderáció tudományos és technológiai fejlesztési politikájának 2010-ig terjedő és hosszú távú alapjai című elnöki rendelet.
E dokumentum alapján 2003-ban a tudomány és technológia fejlesztésének kiemelt irányai és feladatai az alábbiakban foglalhatók össze: az alaptudományok fejlesztése, az alkalmazott kutatás és fejlesztés ösztönzése, az e tevékenységekkel kapcsolatos állami szabályozás tökéletesítése, nemzeti innovációs rendszer kialakítása, a tudományos és műszaki eredmények felhasználásának tökéletesítése, a tudományos és műszaki értelmiség megtartása és továbbképzése, a tudomány és az oktatás integrációja, valamint a nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés fejlesztése.
A rendelet meghatározta az oroszországi tudomány és technológia fejlesztésének kilenc prioritásos tématerületét: információs-telekommunikációs technológiák és elektronika; űrhajózási és repülési technológiák; új anyagok és kémiai technológiák; új szállítási és közlekedési technológiák; fegyverfejlesztés, hadi- és speciális technikák; gyártástechnológiák; élő rendszerek technológiái; környezetvédelem és észszerű gazdálkodás a természeti erőforrásokkal; valamint energiatakarékos technológiák.
E prioritások gyakorlati megvalósítását szolgálta 2003-ban ötvenkét szövetségi célprogram, amelyek finanszírozására a központi költségvetés 143 milliárd rubelt (4,76 milliárd USD) biztosított. A 2004-es állami költségvetés tervezete ötvenhárom szövetségi célprogramra 173,9 milliárd rubelt (5,8 milliárd USD) irányoz elő, ami 21,6 %-os növekedést jelent.
A célprogramok sorában 2004-ben kiemelt helyet foglal el az ország közlekedési hálózatának korszerűsítése, az e-Oroszország program, az űrprogram, a nemzeti technológiai bázis megteremtése, a védelmi ipar átalakítása és fejlesztése, valamint a tudomány és a felsőoktatás integrációja.
Oroszországban a nemzetközi gyakorlattal ellentétben a K+F-re fordított összegeket nem a GDP-hez, hanem a költségvetési kiadásokhoz viszonyítják. Az 1996-ban elfogadott tudomány- és technológiapolitikai törvény értelmében kutatás-fejlesztésre a mindenkori költségvetési kiadások 4 %-át kellene fordítani. E mutató elérése eddig még egyszer sem sikerült, sőt, az elmúlt öt évben csökkenő trend figyelhető meg. A K+F-re 2003-ban fordított 40,2 milliárd rubel (ezen belül alapkutatásra 19,85, alkalmazott K+F-re pedig 20,35 milliárd rubel) a központi költségvetés kiadásainak mindössze 1,7 százalékát jelenti.
2004-ben a költségvetési tervezet szerint 46,2 milliárd rubel (1,54 milliárd USD) fordítható K+F-re (alapkutatásra 23,4 milliárd rubel, alkalmazott K+F-re pedig 22,8 milliárd rubel), ez nominál értékben 15 százalékos növekedést jelent a 2003. évihez képest. Mivel azonban a költségvetés összes kiadásai is növekednek, a K+F-re fordítható arányszám pontosan megegyezik a 2003. évivel (1,7 %).
Megjegyzendő, hogy az űrkutatásra fordítható pénzek 2003-ban és 2004-ben is önálló fejezetként szerepelnek (2003-ban évi 8 milliárd rubel, 2004-ben ötven százalékkal több: 12 milliárd, ami 400 millió USD-nek felel meg). A kiadások növelése egyrészt katonai-biztonsági okokkal, másrészt az orosz fél nemzetközi űrkutatási projektekben tervezett aktívabb részvételével magyarázható. (Együttműködés az Európai Űrkutatási Szervezettel, valamint orosz szerepvállalás a nemzetközi űrállomás fejlesztésében és üzemeltetésében.)
A számadatok értékeléséhez fontos adalék, hogy 2003-ban az éves infláció elérte a 12 %-os szintet. 2004-re a szakértők 8-10 % közötti értéket prognosztizálnak, ugyanakkor a rubel/dollár árfolyam három éve stabilan 1:30 szinten áll.
A K+F intézményrendszer szerkezetében 2003-ban a megelőző évihez képest lényeges változás nem történt.
2003 decemberétől 2004 márciusáig az Ipari, Tudományos és Technológiai Minisztérium vezetését a leváltott Ilja Klebanov helyett addigi első helyettese, Andrej Furszenko látta el megbízottként. A 2004 márciusában tartott elnökválasztást megelőző kormányátalakítás során a megszüntetett Ipari, Tudományos és Technológiai Minisztérium tudományos funkcióit az újonnan létrehozott Oktatási és Tudományos Minisztérium vette át. Az új minisztérium vezetője Andrej Furszenko lett.
A kutatási intézményrendszer helyzetében a megelőző évekhez képest nem történt jelentős változás. A hat, államilag elismert akadémia (Orosz Tudományos Akadémia, Orosz Orvostudományi Akadémia, Orosz Mezőgazdasági Akadémia, Orosz Oktatási Akadémia, Művészeti Akadémia, Orosz Építőművészeti és Építészeti Akadémia) közül továbbra is az Orosz Tudományos Akadémia (OTA) a legnagyobb, mind a létszámot, mind a költségvetési részesedést illetően.
A 2004-es központi állami költségvetés az OTA részére 18,2 milliárd rubelt juttat, amely névértékben 19 %-os emelkedést mutat az előző évihez képest. Ha azonban figyelembe vesszük az előre jelzett inflációt, ez az összeg reálértékben kismértékű csökkenést jelent. Kedvező fordulat, hogy az OTA kutatóintézetei 2005 végéig mentesülnek a vagyonadó alól.
2003-ban sem történt előrehaladás a rendkívül alacsony kutatói bérek emelése ügyében. Az akadémia vezetőinek értékelése szerint a havi 2000-3000 rubeles alapfizetéseket legalább a négyszeresükre kellene emelni ahhoz, hogy megállítsák a kutatók elvándorlását, és biztosítsák az utánpótlást. Pozitívumként könyvelhető el ugyanakkor, hogy 2003-ban megállt a kutatói gárda létszámának 1990 óta tartó csökkenése, a létszám 116 ezres szinten stabilizálódott. Kritikus viszont a kutatók kor szerinti megoszlása, az átlagos életkoruk meghaladja az ötven évet.
Következtetések
* A finanszírozásában évek óta nem sikerül elérni, hogy a költségvetési kiadások 4 %-át fordítsák a K+F finanszírozására, az évek óta csökkenő arány most az 1,7 %-os szinten látszik stabilizálódni.
* Amennyiben a K+F finanszírozásában jelentős változás nem következik be, úgy fennáll annak a veszélye, hogy Oroszország kikerül a fejlett technológiákat kidolgozó, hasznosító és exportáló országok sorából. Ez oda vezethet, hogy Oroszország egyszerű nyersanyag-exportáló állammá válik.
* A világ évi 60 milliárd dollár körüli innovációs piacából (= az új technológiák értékesítéséből származó összeg) Oroszország mindössze 40 millió dollárral részesedik. Szükséges lenne egy innovációs törvény elfogadása, de nem ismeretes, hogy erre mikor kerül sor.
* Az elöregedett tudóstársadalom fiatalítása terén érezhető eredmények nincsenek. Ez, valamint a fiatal kutatók külföldre vándorlása néhány éven belül komoly problémákat okozhat az ország tudományos életében.
* Változatlanul megoldandó kérdés az elavult műszer- és eszközpark korszerűsítése.
* A kívánatosnál lassabban halad az úgynevezett "konverziós program", vagyis a hadiüzemek polgári termelésre történő átállítása.
* 2003 novemberében a felek meghosszabbították az EU és Oroszország közötti tudományos-műszaki együttműködési egyezményt. Oroszország részéről érezhető a törekvés az európai kutatási programokban való minél aktívabb részvételre (pályázatokba való bekapcsolódás révén).
* Az EU részéről jogos igény, hogy az orosz fél tegye lehetővé, hogy kutatási programjaiba az EU-tagok és a csatlakozó országok kutatói bekapcsolódhassanak (reciprocitási elv), ezen a téren azonban a kölcsönösség egyelőre nem tapasztalható.