Magyar Tudomány, 2004/6 794. o.

Megemlékezés

Kozma Pál

1920 - 2004


Megrendülten hallottuk és vettük tudomásul a megváltozhatatlan hírt, Kozma Pál professzor, akadémikus, a számtalan tudományos és társadalmi elismeréssel rendelkező tudós tanár, iskolateremtő, tudományszervező és megszámlálhatatlan szervezet tisztségviselőjének, tagjának halálhírét. Kozma Pál az MTA rendes tagja, a volt Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem egykori rektora, az MTA Kertészeti Bizottságának tiszteletbeli elnöke, a Berlini Humboldt Egyetem díszdoktora, a Magyar Bor Akadémia rendes tagja, a Magyar Növénynemesítők Egyesülete tiszteleti tagja, a Zsigmond Király Borlovagrend tagja, az Accademia Italiana della Vite e del Vino külső tagja, a Jugoslovensko Vinogradarsko Naucsno Drustvo tiszteletbeli tagja, az Association Internationale pour l'Optimisation de la Nutrition des Plantes állandó bizottsági tagja volt, birtokosa a Magyar Köztársaság Zászlórendje és az Állami Díj mellett számos hazai és nemzetközi elismerésnek, kitüntetésnek.

Távolról zárkózott, sőt esetleg túl szigorú embernek tűnt, egészen az első kézfogásig. Pedig anekdotázó, jó humorú, kedves, művelt, széles olvasottsággal rendelkező, nagy szaktekintélyű egyetemi oktató-kutató volt. Megjelenése, egyenes tartása, magabiztos, kissé peckes terpeszállása a két lábbal földön állást, a realitást, a magyar szőlő-bortermelő egészséges lelki állapotát tükrözte. Szemében mindig ott fénylett egy derűs mosoly, a paraszti öntudat és a mindent megismerni akaró kíváncsiság. Erre nagy szüksége is volt, hogy az északkelet-magyarországi kis falu, Gyulaháza szülötteként olyan "kozmikus" magasságokba verekedje fel képletesen szólva magát, mint a falu másik híres szülötte, az első magyar űrhajós. Kortársai, iskolatársai előtt szinte beláthatatlan üstökösi pályát futott be. Ennek az útnak a megtétele óriási erőfeszítést és óriási örömöt jelentett számára. Élvezte a tudás egyre mélyülő kútját, azt a tiszta kutat, amellyel csillapíthatatlan tudásszomját elégíthette ki. Nemcsak jó fejű, jó képességű ember volt, hanem bámulatos szorgalommal vetette bele magát a tudomány és a kultúra mindennapjaiba. Paraszti őseinek tett fogadalma szerint nem hátrált meg semmi feladattól sem. Mesés szorgalma a diákévek után csak fokozódott, amikor az egyre gyarapodó kis családja már hét gyermeket számlált, és mindenben hű támaszával és társával, Mincsik Erzsébettel gondozták nagy szeretetben fészekaljukat ötvennyolc éven keresztül, egyetértésben. A gyerekzsivaj és lárma mellett, a kelő nap sugarai már az íróasztalánál találták, amint szépen formázott betűit rótta a gyarapodó papírlapokra. A nagy munkák, az 50-es, 60-as, 70-es években ekkor fogalmazódtak meg először, és alapozódott meg a későbbi időszakok szakmai-emberi alapgondolata is. Nem zavarta, hogy hideg volt, hogy behúzott a szél az ablak alatt, pokrócba csavartan a tudományos megfogalmazás izgalma fűtötte, és tudta, hogy reggel nyolc órától a tanszéke, az egyeteme, majd az igazgatóhelyettesi, rektorhelyettesi, rektori teendői várnak rá, számos megoldandó kérdéssel. E feladatok mellett születtek meg monográfiái, egyetemi tankönyvei, cikkei, beszámolói, kutatási eredményei, előadásai. Előadóként nem volt különösebben magával ragadó és népszerűséghajhászó, de mély és alapos tudása, mint az egyre dagadó és hömpölygő Duna, megkerülhetetlen volt. Előadásaiban, írásaiban a népi-paraszti szőlő-bortermelési tudást, tapasztalatot ötvözte a magas szintű, új, saját, valamint mások kutatási eredményeivel. Rendkívüli olvasottsága segítségével pedig európai vagy esetenként még tágabb kitekintést tudott adni egyetemi óráin is a vizsgált témakörben. Nemegyszer ámultam el mint már a Magyar Mezőgazdasági Múzeum kutatója, hogy milyen alaposan ismeri a 18-19. századi vagy akár a korábbi évszázadok szakirodalmát, a magyarországi, közép-európai szőlészeti-borászati kezdeményezéseket, eredményeket, nem is beszélve az antik, görög-római szerzők munkásságának pontos ismeretéről. Mindezt párosítani tudta olyan kutatási témáival, ahol nemzetközileg is elismert, figyelemreméltó eredményeket ért el, így:

- a szőlővirág- és virágzásbiológia (virág-morfológia, szövettan, a virágtípusok divergenciája, evolúciója, a virágtípusok és típusváltozatok termékenyülési, termésképzési sajátosságai, fény- és elektronmikroszkopikus bélyegei területén,

- a szelekciós és keresztezéses szőlőnemesítés (intra- és interspecifikus hibrid fehér- és vörösborszőlő- és csemegeszőlő-fajták előállítása terén,

- a szőlő szerves és ásványi anyagcseréje, tápanyagforgalma, optimális tápanyagellátottságának diagnosztizálásában levélanalízissel. Foglalkozott továbbá a szőlő transzspirációjával, a fitotechnikai műveletek (tőkeművelésmódok, metszésmódok, zöldmunkák) fiziológiai hatásával, a szőlővesszők fiziológiájával, a csemegeszőlő-termesztés fejlesztésével.

Tanári munkássága során több mint hatezer agrár- és kertészmérnök és több száz szakmérnök képzésében vett részt. Tanítványai derekasan állnak helyt, és kimagasló eredményességgel vesznek részt a magyar agráriumban, a szőlő-borágazat átalakításában és mindennapjaiban. Mind tanári, oktatói-kutatói, tudósi munkássága elképzelhetetlen lett volna a családi megértő háttér és a kollegiális segítség nélkül. A tanszékén olyan kimagasló tudós-tanár személyiségekkel dolgozott együtt, mint Csepregi Pál, Zilai János, Polyák Dezső, Sz. Nagy László, majd Tompa Béláné, Sesztákné Urbányi Márta, Juhász Olga, és az akkor még fiatal tanárutánpótlásként számon tartott Balogh István, Bényei Ferenc.

Munkáját, eredményeit, emberségét, jobbítani és tenni akarását tanítványai, egykori kollégái, munkatársai megőrzik emlékezetükben. Azok, akik nem ismerhették életében, sokat veszítettek, de hatása, tanításai és tanítványai révén formálja tovább a magyar szőlő-bor ágazatot, a magyar kertészeti termelést, és tágabban véve a magyar agráriumot az európai nagy megmérettetésben is. Kozma Pál tanítványai emberséget, akaratot, látásmódot, magyarságtudatot, kitartást, hivatástudatot, tudományos érzékenységet, látásmódot tanulhattak, sajátíthattak el tőle.

Emlékezzünk Rá, és hajtsunk fejet európai léptékű tudományos teljesítménye előtt.

Csoma Zsigmond DSc.

Károli Gáspár Református Egyetem, Gazdaság és Művelődéstörténeti Tanszék


<-- Vissza a 2004/6 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]