Magyar Tudomány, 2004/6

Az Univerzum, amelyben élünk


Színes ábra melléklet


Tipikus csillagkeletkezési terület az 5000 fényév távolságban levő Omega-köd. Az infravörösben készült felvételen az optikai hullámhosszakon nem látható részletek is feltárulnak. (Az Európai Déli Obszervatórium [ESO] 3,6 méteres NTT távcsövével készült felvétel)



Az egyik legismertebb planetáris köd, a kb. 1200 fényévre levő Súlyzó-köd, amelyet a közepén levő forró csillag gerjeszt sugárzásra. Magát a ködöt a csillag egykori légköre alkotja. (Az Európai Déli Obszervatórium [ESO] VLT-rendszerének 8 méteres Antu távcsövével készült felvétel)



A Cygnus csillagkép egy részének térképe rádióhullámhosszakon. A kép jól mutatja a tejútrendszerbeli csillagok és a csillagközi anyag folyamatos kölcsönhatását. A vöröses pontszerű források a Tejútrendszertől távol levő rádiógalaxisok és kvazárok (a Canadian Galactic Plane Survey hozzájárulásával).



A Tejútrendszer centrumának környezete röntgenfényben. A Chandra felvételén több mint 2000 röntgenforrás látszik, közülük a legfényesebb a galaxisunk dinamikai középpontjában levő fekete lyuk helyét jelzi. (A NASA/CXC/MIT valamint F.K. Baganoff és mtársai hozzájárulásával)



Ez is a Tejútrendszer centrumának környezete - infravörös hullámhosszakon. A sokmilliónyi csillagból az optikai tartományban semmi nem látszik a csillagközi anyag elnyelése miatt. (a 2MASS/UMass/IPAC/CalTech/NASA/NSF hozzájárulásával)



Az NGC6872 küllős spirálgalaxis és a felette látható IC4970 koronggalaxis szoros gravitációs kölcsönhatásban van egymással. A 300 millió fényévre levő NGC6872 magjától balra felfelé induló spirálkar már erősen deformálódott. A képen még számos távolabbi extragalaxis is látszik. (Az észlelőműszer által okozott kereszt alakú elhajlási képről könnyen felismerhető fényes csillag viszont a Tejútrendszerhez tartozó előtércsillag.) (Az Európai Déli Obszervatórium [ESO] VLT-rendszerének 8 méteres Antu távcsövével készült felvétel)



Az NGC6769-6770-6771 hármas galaxis komponenseinek alakján is felismerhető a szoros közelség okozta gravitációs torzítás. A három galaxis csak egymáshoz van közel, tőlünk 190 millió fényévre vannak. (Az ESO VLT-rendszerének 8 méteres Melipal távcsövével készült felvétel)



A Jupiter-holdja, az Io



A Jupiter-holdja, a Ganymedes



A Jupiter-holdja, az Europa



A Jupiter-holdja, a Callisto


<-- Vissza a 2004/6 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]