Magyar Tudomány, 2004/5 662. o.

Megemlékezés

Ferenczy Lajos

1930-2004


Hiába volt az elhúzódó betegség, hiába készülhettünk fel gondolatban a legrosszabbra, megdöbbentő volt a hír, 2004. március 19-én este elhunyt dr. Ferenczy Lajos akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem volt tanszékvezető tanára, emeritus professzor. Megrendítő a távozása, mert aki ismerte, az utolsó pillanatig reménykedett, mindenek felett bízva abban az erőben, élni akarásban és legendás szívósságban, amely oly jól jellemezte ezt a nem mindennapi embert.

Dr. Ferenczy Lajos 1930. október 25-én született Kisújszálláson. Elemi iskoláit Debrecenben, a középiskolát már Szegeden végezte. Ifjúsága nagy történelmi változások időszakára esett, a szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumban az egyházi iskolák államosításának évében, 1949-ben érettségizett. Humán műveltségének gyökereit ebből, a szívéhez egész életében közel álló iskolából hozta. Ezt követően a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karán biológia-kémia szakos hallgatóként tanult tovább, ahol 1953-ban kapott diplomát.

Egyetemi évei alatt nagyon korán a természettudományos kutatómunka elkötelezettjévé vált. Másodéves hallgatóként már a Növénytani, majd 1952-től az akkor alakult Növényélettani Tanszéken dolgozott; kezdetben akadémiai ösztöndíjasként, majd demonstrátori minőségben. Hihetetlen munkabírása, céltudatossága és szakmai igényessége már ekkor megmutatkozik: évfolyamának vezetője, a botanikai szakkör diáktitkára, három kiemelt pályadíj nyertese. Hallgatóként végzett tudományos tevékenységének eredményeit 1956-ban a Nature közölte.

Államvizsga után 1953-ban a JATE Növényélettani Tanszékén tanársegédként kezdett dolgozni. 1954-ben tudományos segédmunkatársi, majd 1957-ben tudományos munkatársi kinevezést kapott. Egyetemi doktori értekezésének témaválasztása (Vizsgálatok növénymagvakban és termésekben előforduló antibakteriális vegyületekkel) már jelzi a későbbi nagy szerelem, a mikrobiológia felbukkanását. Kandidátusi disszertációját 1960-ban védte meg. Ezt követően 1962-ben adjunktusi, majd 1964-ben docensi kinevezést kapott. 1980-ban véd-te meg doktori értekezését, amelyet 1981-ben egyetemi tanári kinevezés követ.

1970-ben létrehozta a JATE TTK Mikrobiológiai Tanszékét, amely jórészt az ő szakmai tevékenysége és kitartó szervezőmunkája révén fejlődött tanszéki kutatócsoportból önálló egyetemi tanszékké, amelyet egészen 1997-ig igazgatott. Vezetése alatt a tanszék nemzetközi hírű kutatóhellyé formálódott. Meghatározó jelentőségű eredményeket ért el a mikroszkopikus gombák protoplasztjainak (sejtfal nélküli sejtjeinek) kutatásával kapcsolatban. Ehhez jelentős mértékben hozzájárult hat hónapos amerikai útja, ahol növényi protoplasztokkal végzett igen eredményes kísérleti munkát. A gomba protoplasztokhoz kapcsolódó vizsgálatait az 1960-as évek második felében kezdte el. Elsőként valósított meg kontrollált protoplasztfúziót eukarióta mikroorganizmusokkal, majd munkatársaival együtt kidolgozta a protoplasztfúzió és az erre alapozott genetikai transzformációk nagy hatásfokú eljárásait. Külön említést érdemel a sejtorganellumok szelektív átvitelén és a protoplasztok kémiai inaktiválásán alapuló fúziós rendszerek kidolgozása, amelyek a gyakorlati irányú mikrobiális törzsnemesítés lehetőségeit szélesítették ki számottevően. Kutatómunkájában az elméleti és a gyakorlati aspektus sohasem különült el mesterségesen, már akkor kereste és tudatosan formálta az iparral történő együttműködést, amikor ez egyetemi tanszékeken korántsem volt még általánosan jellemző.

Mintegy 150 közleménye jelent meg, zömmel vezető szaklapokban. Több szakkönyv, köztük az első gomba protoplasztokkal foglalkozó munka társszerkesztője és írója, számos review cikk összeállítója, nemzetközi szimpóziumok és tanfolyamok szervezője.

A kutatástól és kutatásszervezéstől akkor sem szakadt el, amikor a Mikrobiológiai Tanszék vezetését 1997-ben átadta tavaly tragikus hirtelenséggel elhunyt munkatársának, Kevei Ferencnek. Az MTA Mikrobiológiai Kutatócsoportja1996-ban alakult meg, amelyet 2000-ig vezetett, s amelyben ezt követően kutatóprofesszorként haláláig dolgozott.

A MTA 1987-ben levelező, majd 1995-ben rendes tagjai sorába választotta. Személyében a tudós testület egy aktív, az Akadémia érdekeiért is fáradhatatlanul dolgozó tudóssal gazdagodott. 1996 és 1999 között az MTA Biológiai Tudományok Osztálya elnökhelyetteseként is tevékenykedett, amely feladatkörben kitűnő munkát végzett, elsősorban megfontolt helyzetértékelései és konszenzusteremtő képessége révén.

Személyiségének intellektuális kisugárzása, hatalmas szakmai tudása és közismerten jó előadói képességei révén évtizedek óta a Szegedi Tudományegyetem nemzetközi hírű oktatója volt. Nehéz olyan hazai felsőoktatási intézményt és kutatóhelyet találni, ahol a mikrobiológiához kapcsolódó területen ne dolgozna valaki az egykori tanítványok közül. Emeritus professzorként is részt vett az oktatásban, s a szívéhez mindig közel álló PhD képzésben. Haláláig aktív szereplője volt az egyetemi közéletnek, a Természettudományi Kar és a Biológus Tanszékcsoport törekvéseiért mindig kész volt harcba szállni. Kutatói-oktatói munkájáért, iskolaépítő tevékenységéért kapott elismeréseit hosszan lehetne sorolni. Egyebek mellett 1984-ben Akadémiai, 1985-ben Állami, 1994-ben Szent-Györgyi Albert-díjat kapott. 1990-ben az Academia Europaea választotta tagjai sorába.

Hazai és nemzetközi közéleti tevékenysége sokrétű volt. Számos tudományos társaság és szerkesztőbizottság tagjaként dolgozott. Külföldi tanulmányútjai közül kiemelkedik a zürichi Szövetségi Műszaki Egyetem vendégprofesszoraként eltöltött egy év.

Egy angol professzor kollégája és barátja írta halálhírére reagáló levelében: "ő volt az első magyar diplomata, akit személyesen megismertem". Valóban nemcsak tudós volt, hanem a magyar tudomány és Magyarország képviselője, a szó jó értelemben értendő lobbistája minden nemzetközi fórumon. 2002-ben - hazánkból harmadikként - az Amerikai Egyesült Államok Akadémiája külső tagjainak sorába választotta. Nagyon örült az elismerésnek, nemcsak személyes okokból, hanem mert úgy érezte, hogy újabb, talán a korábbiaknál is nagyobb lehetőség nyílt meg előtte, hogy tudományos ügyeinket a határokon túl is képviselje. Tervekkel teli volt az utolsó pillanatig: halála akadályozta néhány hónap múlva esedékes amerikai útját, ahol egy magyar tudóstársának amerikai akadémiai tagsági felvételét kívánta előkészíteni.

Igazi humanista volt, gyermeki örömmel csodálta a szépet. Az ásványok, régi szegedi képeslapok, antik mikroszkópok szerelmesét és gyűjtőjét minden lenyűgözte, amiben megtestesült valami különleges, akár a természet, akár emberi kéz alkotása volt. Talán nem véletlen, hogy ez az igényesség, a tökéletességre való törekvés kutató- és oktatómunkájában is visszatükröződött. Akik mellette dolgozhattak hosszabb-rövidebb ideig, életre szóló örökségként tanulhatták meg ezt tőle.

Vágvölgyi Csaba

egyetemi docens, SZTE TTK Mikrobiológiai Tanszék


<-- Vissza a 2004/5 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]