Magyar Tudomány, 2005/8 1026. o.

Tudós fórum

Állásfoglalás

a génmódosított, a hagyományos és a biotermesztett növények adott térségben együtt folytatott termesztésének kérdésében


Az év elején dr. Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter azzal a kéréssel fordult az MTA elnökéhez, hogy az Akadémia hozzon egy tudományosan megalapozott állásfolalást a génmódosított, a hagyományos, valamint a biotermékek adott térségben együtt folytatott termesztéséről. Az állásfoglalás kialakítására Elnök úr bizottságot hozott létre, elnökének Balázs Ervint, az MTA rendes tagját kérte fel, valamint a bizottság tagjainak felkérte Bedő Zoltánt, az MTA levelező tagját, Dudits Dénest, az MTA rendes tagját, Fésüs Lászlót, az MTA doktorát, Nagy Jánost, az MTA doktorát, Salgó Andrást, az MTA doktorát, valamint Schmidt Jánost, az MTA levelező tagját. Az ad hoc bizottság az alábbi álláspontot alakította ki:

A géntechnológiai úton előállított/nemesített növények (GM növények) egyre nagyobb területen kerülnek köztermesztésbe szerte a világon. Tavaly már több mint 81 millió hektáron termesztettek ilyen növényeket, nem említve a kísérleti parcellákon termesztetteket (www.isaaa.org). A GM növények 90 %-át négy növényfaj, a gyapot, a kukorica, a repce és szója adja.

A kereskedelmi célra történő termesztés elsősorban az észak-amerikai kontinensre, valamint néhány nagy, gyorsan fejlődő országra koncentrálódik. Ezek az országok Kína, India, Brazília, Argentína és a Dél-afrikai Köztársaság. A GM növények kereskedelmi célú termesztése néhány európai országban is megindult immáron, így az EU-tagországok közül Spanyolországot említhetjük, ahol a kukorica vetésterületének mintegy 12 %-án termesztenek BT-toxingént hordozó, rovarellenálló hibrideket. Hatéves kísérleti adatok alapján megállapítható volt, hogy a GM és a nem GM kukorica keveredése csupán 0,9 %-os volt akkor, ha a kétféle növényt közvetlenül egymás mellett termesztették. Ezt a keveredési szintet a GM kukoricatáblától 12,6 méterre levő nem-GM növényekben tapasztalták; nagyobb távolságban már egyáltalán nem jelentkezett a GM növényekről átszállt pollenből származó keveredés. Franciaországban és Spanyolországban végzett kísérletek alapján húsz méter izolációs távolság is elégséges a GM és a nem-GM állományok között. Ez még akkor is igaz volt, ha az uralkodó szél a GM-állomány felől fújt. Ki kell emelnünk azt is, hogy a kereskedelmi célú termesztésbe kerülő GM növények szigorú élelmiszer- és környezetbiztonsági ellenőrzésen mennek, mentek át. Ezt nemzeti és nemzetközi szabályozók egyaránt előírják.

A GM növények biztonságos termesztésekor szem előtt kell tartani az adott növény szaporodásbiológiai jellemzőit. Ha ügyelünk erre, akkor a GM növények más technológiákkal (biotermesztés, hagyományos növénytermesztés) is harmóniába hozhatók. Ismeretes, hogy a növények különböző módon termékenyülnek meg: egyesek a szél útján porozódnak be, mások rovarok, esetleg egyéb élőlények segítségével termékenyülnek meg, ismét mások öntermékenyülőek (autogámia). A megtermékenyülés módját egyéb tényezők is befolyásolják, a növény egyedi morfológiai vagy élettani tulajdonságaitól függően. Példaként említjük a szóját, mely önbeporzódó, s maga a beporzás is egy zárt burokban történik, tehát a pollen-"elsodródás" veszélye ilyenkor tényleg elhanyagolható. E sajátosság miatt a szójavetőmag termesztéséhez nem is írnak elő izolációs távolságot. Fontos azt is tudni, hogy az egyes növények hímivarsejtje, a pollen, milyen életképességű, illetve milyen egyéb tulajdonságai vannak. E tényezők ugyanis erősen befolyásolják az egyes gének átvitelének esélyeit. A burgonyapollen például nehéz, tehát a virágból nem kerül messze, mert a súlya lehúzza. Vannak könnyebben szálló pollenek, melyek nagy távolságot tehetnek meg a szél segítségével; ilyenek például a pázsitfűfélék pollenjei. (Traynor, 2002, 1-142.) Nagy különbségek lehetnek továbbá az egyes növényfajok pollenjeinek életképessége tekintetében is: a különösen érzékeny pollenek csupán néhány percig maradnak életképesek, az ellenállóban azonban napokon át életben maradnak. A vetőmagtermesztés szigorú szabályai mindezt régóta figyelembe veszik, mert csak ily módon lehet fajtaazonos vetőmagot előállítani. Minden egyes növényfaj esetében tehát megállapítják az izolációs távolságot. A kukorica nagymennyiségű pollent termel, és az néhány tíz méterre terjedhet. (Hibridkukorica előállításakor - ha nem hímsteril vonallal dolgoznak - általában a porzó szülői vonalat tartalmazó sor után négy termővirágzatú sort ültetnek, illetve ilyen elrendezésben végzik a címerezést.) A kukoricapollen 0,3 m/sec sebességgel mozog a talaj felé, így a virágpor-tömeg mintegy 50 %-a a forrástól számított 3,77 méter távolságon belül földet ér. Ebből adódik, hogy a keresztbeporzás esélye 12-15 méter távolságban már 1 % alá csökken. Pollencsapdákkal végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a pollenforrástól 60 méterre felállított csapda a megtermelt virágpor mindössze 1 %-át fogta be. A genetikai izolációs távolság a hibrid vetőmag előállítására az Egyesült Államokban 660 láb, mintegy 220 méter, ami jól mutatja, hogy a tiszta hibrid vetőmag előállításánál az izolációs távolság több mint háromszorosa az említett mérési adatnak. Az EU-szabvány szerint ez a kukorica estében az F1 előállításnál 200 méter, míg alapanyagelőállításnál 400 méter, melynek betartatása követendő. A kukoricapollen általában 10-30 percig marad életképes természetes viszonyok között. (Frankel, 1977, 1-281.)

A GM növények szaporodási tulajdonságaikban nem különböznek az eredeti szülői vonaltól, ezért ahhoz, hogy az "idegen" gén elsodródását és a más termesztéstechnológiával termesztett növényekkel való keveredést megakadályozhassuk, a vetőmag-előállításnál alkalmazott izolációs távolságokat javasolt betartani. Így tartható lenne az EU országaiban szigorú szabályként meghatározott 0,9 % keveredési arány. A GM és nem GM növények együttes termesztésénél, ahogy a GM-szervezetek jogi szabályozásában is megfogalmazódott, minden egyes eseményt, növény-gén kapcsolatot egyedileg kell elbírálni, ugyanúgy, mint a vetőmag-előállítási technológiák esetében láttuk. Amennyiben az előírt genetikai védősávot betartjuk, akkor az EU rendeleteinek értelmében biztosítani tudjuk a keveredésmentességet, és nem kell az igen költséges nyomon követési eljárásokat rendszeresen elvégezni.

Tudomásunk szerint mindezidáig egyetlen olyan GM növényt se állítottak elő, illetve nem hoztak forgalomba, amelyiknek megváltoztatták volna a szaporodásbiológiai tulajdonságait. Az is közismert, hogy a GM-szervezetek életképessége (fitnesse) elmarad a vad típusú szervezetekétől.

Tudomásunk van arról, hogy intenzív fejlesztő munka folyik annak érdekében, hogy molekuláris biológiai módszerek segítségével az idegen gén sodoródását, illegális megnyilvánulását genetikai úton lehessen korlátozni. E technika, amelyet a "genetikai használat korlátozásának technológiája" (Genetic Use Restriction Technologies - GURTs) néven ismernek, még csak kísérleti stádiumban van. E technológia sikeres kidolgozása, alkalmazása, valamint elfogadása teljes mértékben képes lesz a génelsodródást megakadályozni. Ez a módszer annak is elejét veszi majd, hogy idegen gének kerüljenek át GM növényekből a természetes flórában jelen lévő vad fajokba.

Összegezve: megállapíthatjuk, hogy a precíziós növénynemesítéssel előállított, és napjainkban termesztésbe került, vagy a közeljövőben termesztésre kerülő növények szaporodásbiológiai tulajdonságaikban nem különböznek az eredeti nem GM szülői vonalaktól. Így a kétféle növény együttes termesztésekor a hagyományos vetőmag-előállítás során alkalmazott genetikai védősávokat célszerű követni annak érdekében, hogy megakadályozzuk a GM és nem GM növények keveredését.

Nem tudományos, hanem gazdasági kérdés azonban az, hogy a koegzisztencia megvalósítása érdekében meg kell határozni a GM-jelleg kvalitatív és/vagy kvantitatív monitorozásának eljárását és a költségviselés alapelveit. Az innovációs láncban az analízis költségei azt terheljék, aki a GM-jellegből adódó előnyöket élvezi, és azt mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a nagyobb költségek miatt elveszítsük a magyar növénytermesztés nemzetközi versenyképességét.

2005. március 10.

A Bizottság nevében

Balázs Ervin

az MTA rendes tagja, a bizottság elnöke

A Bizottság tagjai: Bedő Zoltán, az MTA levelező tagja; Dudits Dénes, az MTA rendes tagja; Fésüs László, az MTA doktora; Nagy János, az MTA doktora; Salgó András, az MTA doktora; Schmidt János, az MTA levelező tagja


Irodalom

Traynor, Patricia L. - Frederick, R. J. - Koch, M. (2002): Biosafety and Risk Assessment in Agricultural Biotechnology. MSU, East Lansing, USA, 1-142.

Frankel, R. - Galun, E. - Galun, E. (1977): Pollination Mechanisms, Reproduction and Plant Breeding. Theoretical and Applied Genetics 2. Springer Verlag, Berlin-Heidelberg- New York, 1-281.


<-- Vissza a 2005/8 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]