Magyar Tudomány, 2005/8 1029. o.

A jövő tudósai

BEVEZETŐ

Tisztelt Olvasó!

A kutatók utánpótlásával - fiatal tudósokkal foglalkozó melléklet tizenkettedik számában Godó Ferenc a Korányi Frigyes Szakkollégiumról, Drescher Attila a Márton Áron Szakkollégiumról, Vandlik Ariadné Abigél pedig a Szent Ignác Szakkollégiumról számol be.

Kérjük, ha a tehetséggondozással, a kutatói utánpótlással vagy az ifjú kutatókkal kapcsolatos témában bármilyen közérdeklődésre számot tartó mondandója lenne, keresse meg a melléklet szerkesztőjét, Csermely Pétert a csermely @ puskin.sote.hu e-mail címen.

Csermely Péter

az MTA doktora, (Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani Intézet) - csermely @ puskin.sote.hu

Gondolatok a Korányi Frigyes Szakkollégiumról

Érdekes dolog beszélgetni régi szakkollégistákkal. Ahogy a "lényeg" szóba kerül, nagyobb levegőt vesznek a mondat elején. Tudod, akkor azért más volt... Ma már történelem, hogy a szakkollégiumok mint a szabadság kis szigetei, egy rövid pillanatra szerepet kaptak a hazai rendszerváltás előkészítésében. A szabadság, ami mindig is igen lényeges volt számukra, természetesen relatív volt, de volt - kiterjedt a szakmai témák és előadók, oktatók kiválasztására, a belső működés mechanizmusaira és légkörére, s a külső kapcsolatok egy jelentős részére is. Messze vezetne annak részletes taglalása, miért is juttatta ez a relatív szabadság a szakkollégiumokat jelentős szerephez. Az bizonyos, hogy fontos volt a példa, ami követésre sarkallt, s ami egyidejűleg barométerszerűen jelezte, hogy "meddig lehet elmenni". Ezt próbálgatni az idő tájt komoly civil kurázsit igényelt. Fontos volt a közeg, amely fórumot jelentett máshol el nem mondható gondolatoknak, és fontos volt az is, hogy a "hatalom" tartott az egyetemistáktól, így túlreagálta és növelte akcióik jelentőségét. Talán a legfontosabb mégis az volt, hogy a szakkollégisták képesek voltak megalkotni magukban a megteremteni kívánt jövő képét.

Gondolkodtunk, vitatkoztunk, pedig az akkoriban "nem volt szokás". Mindenkinek ez volt az élete. Unikumnak lenni jó dolog. A tét feldobja az embert. Ha a környezet szinte minden eleme egy buta, alamuszi logika alapján épül fel, ha nulláról kell végiggondolni mindent, az pallérozza az elmét. Szakkollégistának lenni kellemes és jó dolog volt. A "sajátjai" között meghúzódó szakkollégista kibújhatott odújából találkozni a majdnem sajátjai közé, de tudtuk: odún kívüli élet nyilvánvalóan nincs. Odúközi azonban van.

Vannak közös történeteink. Anekdoták, amik nemzedékről nemzedékre szállnak. Ha nem lettünk volna éppen ott, amikor megestek, még el is hinnénk. De így is örömmel hallgatjuk, sőt továbbadjuk őket, mert tudjuk, hogy annak idején mi is így, ezért, ettől lettünk szakkollégisták. Ezek a mítoszok formázták meg azt a képlékeny masszát, amit a szakkollégium a fejünkben jelentett: e sztorik főszereplői lettek a viszonyítási pontként működő hőseink, ezekből tanultuk meg, hogy miként gondolkodik, cselekszik egy szakkollégista, mik a témái, milyen az időbeosztása, hová jár egyetem után és helyett, milyen szavakat használ és miket nem. És persze arra vágytunk, hogy mi is bevonuljunk a legendák világába, így maradjunk a narratív közösségi identitás részei.

Értékelni a jelen nagy összefüggéseit és ezekből felvázolni a kikerülhetetlen vagy szükséges jövőt, olyan volt egy szakkollégistának, mint tigrisnek a vadászat. A bőre kifényesedik, a szeme csillog, mozgása felgyorsul és határozottabb lesz. A szakkollégium társalgóinál és szobáinál izgalmasabb hely nem kellett a légvárépítéshez. Értelmiség, demokrácia, hatékonyság, rászorultak, percepciók, narratívák... Kilépett az ember otthonról, és belépett a Szakkollégiumba, értik mit mond, figyelnek is rá, hiszen logikája, példái nem koptak a napi alkalmazástól: kölcsönös elégedettséggel tombolhatott az intellektuális exhibicionizmus.

A kívülállók gyakran nem értették, hogy a szakkollégisták vitái, veszekedései, csatái miért olyan vehemensek. És ha ilyenek, miért mennek bele újra és úja? Mert tétjük volt. Mert túlléptek a szokvány-hőbörgős köldöknézéseken, mert minden vita mögött ott tornyosult az ország, a társadalom, az egészségügy és végül a világ minden problémájának súlya, és ott húzódott a megoldásokban való részvétel evidenciája. Nagy szavak, tartalommal. A viták nem a szakkollégisták problémáiból indultak, és nem arról szóltak. Lehetőséget és felelősséget kaptunk, hogy megtanuljunk gondolkozni, és ha kell, dönteni a rajtunk túlmutató kérdésekben is. Megtanultuk, hogy a dolgok akkor is tétre mennek, ha nem saját pénzünkkel és nem egyedül szállunk be a lutriba.

Összefoglalva, a szakkollégiumnak minden más általam ismert közösségnél/intézménynél nagyobb esélye volt arra, hogy ezeket a feladatokat, kihívásokat az ideálishoz mind közelebbi hatékonysággal megvalósítsa, s ezzel önmagában is társadalmi jelentőségű tettet hajtson végre. A szakkollégiumban az egyetemen meg nem valósítható nevelési/önnevelési folyamat ment végbe: a szakkollégium olyan közéleti kísérleti tereppé vált, ahol az egyes emberek kipróbálhatták s megtalálhatták magukat, felmérhették képességeiket és lehetőségeiket, tisztázhatták értékeiket, körülhatárolhatták vállalni kívánt társadalmi szerepüket.

A VII. kerület Hársfa utca 59/b szám alatt található egy igen gazdag múlttal rendelkező épület. 1924-től egyházi kezelésben álló kollégium volt, majd a háború után a "fényes szelek" nemzedéke tanulhatott e falak között. Számos híres politikust, tudóst és kiváló művészt adott a ház (régi nevén Diákok Háza) az országnak. 1985-ben, pontosan húsz évvel ezelőtt hallgatói kezdeményezésre a Semmelweis Orvostudományi Egyetem itt hozta létre a magyar egészségügyi felsőoktatás első szakkollégiumát.

Húsz év kemény munkájával olyan álmot valósítottunk meg, amelyre kevesen voltak képesek. Olyan szakkollégiumot hoztunk létre, mely biztosította, hogy az ott lakó hallgatók szakmailag jól képzett, társadalmi kérdésekben stabil kiindulópontokkal, tudatos értékválasztással rendelkező, a demokratikus játékszabályokban járatos értelmiségivé válhassanak tanulmányaik végeztével. Ezzel a szakkollégium önmagában véve is társadalmi méretű tettet hajtott végre. A szakkollégium olyan embereket bocsát útra, akik meghatározói a jelen és a jövő egészségügyének, szakmai és tudományos életének.

Szakmai munkánk a tanítani - együtt tanulni alapelvre épül. Ennek bázisát a szakmai kurzusrendszer képezi, és ez egyben szakmai munkánk egyik legfontosabb fokmérője. A kurzusok célja speciális tehetséggondozó oktatási formák meghonosítása, mely a szakkollégisták szakmai képzését korunk elvárásainak megfelelően széles alapokon kívánja biztosítani. A kurzusok megszervezése során törekszünk arra, hogy a szakkollégisták több lehetőség közül választhassák ki azokat az előadásokat, amelyek a felkészültségüknek és érdeklődésüknek leginkább megfelelnek. A kurzusok szemeszterenként 8-10 héten át heti gyakorisággal egy-másfél órás időtartamban zajlanak, és minden szakkollégista kötelessége egy kurzus abszolválása a szemeszter során, hiszen ez szakmai habilitációjának egyik feltétele.

A kurzusok meghirdetése a szemeszterindító közgyűlésen történik, ahol a szakkollégisták szavazhatnak a kurzusokról, és jelentkezhetnek a kurzusokra. A kurzusok során az előadók tematikát adnak, és amennyiben indokolt, kurzusfüzetet vagy jegyzetet készítenek. Az előadásokról maximum egy alkalommal lehet hiányozni. Ha valaki méltányolható indokkal marad távol több előadásról, annak a Szakmai Bizottság pótlást írhat elő. Ha azt nem teljesíti, úgy a szemesztere nem habilitálható, azaz a következő szemeszterre nem lehet tagja a Szakkollégiumnak. A kurzusok végén minden esetben írásban vagy szóban beszámolót kell tartani, azaz számot kell adni az előadásokon elhangzottakról. A kurzus vezetőitől függően, a kurzust gyakran egy szakmai verseny, teszt zárja, melynek helyezettjei jelképes jutalomban részesülnek, ugyanakkor értékelhető pontot szereznek a féléves habilitációs eljárásra.

Immár húsz esztendeje minden évben megrendezzük a Szakkollégium Szakmai Táborát. A Szakmai Táborok alapvető célja a szakkollégisták szakmai ismeretanyagának bővítése, vitakészségének fejlesztése, valamint az, hogy a szakkollégisták az őszi szemeszterre meghirdetett szakmai kurzusok addigi előadásairól összefoglaló ismeretanyagot szerezzenek, szintetizálják tudásukat, valamint szakmai tanulmányi versenyek formájában számot adjanak az eddig elsajátított szakmai ismeretekről. Ugyanakkor a szakmai programok kiemelkedő lehetőséget nyújtanak az orvosi tevékenységhez elengedhetetlen helyzetmegoldó képesség gyakorlásához, fejlesztéséhez. Ezen túlmenően lehetőség nyílik olyan előadások megtartására is, melyek szakmai súlyuknál fogva kiemelkedő jelentőséggel bírnak, ugyanakkor egy egész kurzust építeni rájuk nem indokolt. Ugyancsak kiemelkedő eseménye az őszi táboroknak a szakmai tanulmányi verseny, amelynek a feladatsorát végzős hallgatók úgy állítják össze, hogy annak megoldása valóban csak széles alapokon nyugvó szakmai ismeretek birtokában lehetséges. Természetesen az értékelésnél, illetve a feladatsorok összeállításánál figyelembe kell venni, hogy a szakmai táborokban és szakmai versenyeken a hat évfolyamot képviselő, általános orvostudományi karra járó hallgatók mellett fogorvos- és gyógyszerészhallgatók is szép számmal jelen vannak. A hely kiválasztásában szerepet játszik az a hagyomány is, hogy a mindenkori szakmai tábor főszervezője szűkebb szülőföldjére invitálja a szakkollégistákat, ezt választja a tábor színhelyéül, és ebből adódóan a szakmai programok mellett törekszik ezt a vidéket és annak környezetét, elsősorban egészségügyi vonatkozásaiban, de demográfiai, szociológiai, kulturális szempontból is megismertetni a szakkollégistákkal.

Szakmai tevékenységünk kiemelkedő rendezvénye az idén 10. jubileumát ünneplő Korányi Frigyes Tudományos Fórum. A Fórum alapvető célja, hogy előadói lehetőséget teremtsen nemcsak a tudományos diákköri tevékenységet folytató hallgatóknak, hanem a fiatal pályakezdő orvosoknak, doktori képzésben részt vevő hallgatóknak, és teret adjon a társegyetemek és az orvostudomány határterületeit más felsőoktatási intézményekben kutató hallgatóinak tudásuk bemutatására és összevetésére, megmérettetésére, egyben biztosítva a tudományos kapcsolatteremtés lehetőségeit is. Ma, az Európai Unióhoz történő csatlakozás után, az orvostanhallgatók és fiatal orvosok fokozott kihívások előtt állnak, kiélezett versenyhelyzetben kell hogy bizonyítsanak és megállják a helyüket. A Tudományos Fórum létjogosultságát és sikerességét bizonyítja, hogy az elmúlt tíz évben több mint nyolcszáz előadással vettek részt tudományos diákköri tevékenységet folytató hallgatók, doktoranduszok és posztgraduális képzésben részt vevők a négy hazai orvosegyetem, valamint a határon túli, magyar nyelven képzést adó orvosegyetemek képviseletében. A fórum szervezői minden évben a szakkollégium azon hallgatói voltak, akik még tudományos munkát nem végeznek, vagy kutatási eredményeik még nem elégségesek ahhoz, hogy a fórumon előadásként bemutatásra kerüljenek. Ugyanakkor a szervezési munkának is komoly szerepe és jelentősége van a szakkollégium megfogalmazott céljai között, hiszen azok a hallgatók, akik végig vezetik és szervezik a fórumot, igen komoly szervezési gyakorlatra tesznek szert, melyet a későbbiekben munkájuk során nagy haszonnal kamatoztathatnak. A fórum az elmúlt években elérte célját. A hely és a hely szelleme arra ösztönöz bennünket, hogy tudásunkat, eredményeinket megosszuk egymással, tanuljunk egymástól. Nem versenyezni gyűlünk össze, hanem ismerkedni. Megismerni egymás munkáját, közösen örülni a sikernek, és közösen feledni a kudarcot, új szakmai és baráti kapcsolatokat kötni. Erre ma az egészségügyi felsőoktatásban ez az egyetlen "fórum".

A kollégiumi közösség, az írott és íratlan "kollégiumi törvények", az együttélés normáinak betartása komoly nevelő hatással van a hallgatókra. Az önkormányzati felépítés, a demokratikus "játékszabályok" gyakorlása, a vezetés, a konfrontáció, a siker és a kudarc mind-mind hozzájárulnak az értelmiségi szerepkör gyakorlásához, elsajátításához. Ma az egyetemen zajló ifjúsági (kulturális és sport) programok jelentős része a szakkollégiumban kerül lebonyolításra, vagy a szakkollégisták szervezésében és támogatásával zajlik. A szakkollégiumnak az értelmiségképzésében játszott szerepét és súlyát azok tudják igazán érzékelni, akik végigkövetik a 18 évesen a kollégiumba beköltöző hallgatók gondolkodásának, értékrendjének alakulását, fejlődését, és látják a végigjárt utat és azt az "eredményt", amelyben a szakkollégiumban eltöltött évek köszönnek vissza.

Ehhez a jövőhöz kell nekünk a tapasztalatunkat, ha szükség van rá, a munkánkat adnunk azért, hogy miután felcsillantottuk a lehetőségét annak, hogy a XX. század végén, XXI. század elején a Semmelweis Egyetemen van lehetőség kulturált, elfogadható színvonalú, de mindenképpen a fejlődést magában hordozó szakkollégiumi élet megszervezésére, van lehetőség arra is, hogy egy új típusú kollégiumi szemléletet, "mozgalmat" honosítsunk meg. Fel kell vállalnunk és meg kell teremtenünk az értelmiségi szerepkörre való felkészülés alapjait, biztosítanunk kell azt a hátteret, mely elősegíti, hogy az egyetemről - és így a szakkollégiumból - szakmailag jól képzett, sokoldalúan művelt, a társadalom, az egészségügy problémáit helyesen látó, tenni akaró, de tetteiért felelősséget is vállaló orvos, gyógyszerész kerüljön ki. Ez a nemes feladat vár a szakkollégiumban mindazokra, akik felelősséget éreznek e társadalomért és annak egészségéért.

Örülök annak, hogy azon kiváltságosak közé tartozhatok, akinek megadatott annak a lehetősége, hogy bábáskodjon a szakkollégium születésénél, végigkövesse a Korányi Frigyes Szakkollégium eddigi életének alakulását, botladozásait, sikereit, kudarcait, és ott legyen a felnőtté válását ünneplő 20. születésnapi ünnepségen.

Godó Ferenc

igazgató, Korányi Frigyes Szakkollégium - godo @ kkt.sote.hu

Határon túli értékeink határon innen - A Márton Áron Szakkollégiumról

Aforisztikus fogalmazással: a huszadik század végére esett rendszerváltozás teremtette meg az alapjait a huszonegyedik században virágzásnak indult határon túli magyar egyetemi és főiskolai tanulmányok anyaországi megalapozásának és igen sokszor helyettesítésének. A határok megnyílása kínálta a politikai feltételeket a Magyarországon tanulni és felkészülni akarók számára. Elég, ha az akkori Nemzetközi Előkészítő Intézet (a mai Balassi Bálint Intézet) szerepére utalok, amelyben az ún. nulladik évfolyamok elkezdhették a felzárkózást a magyarországi egyetemi követelményekhez. "Kisipari" körülmények között létrejött egy kollégium is, amikor pedig megalakult a Márton Áron Szakkollégium (népszerű nevén a MÁSZ) s pár évvel később vidéki hálózata (Szeged, majd Pécs és Debrecen színhelyekkel), kialakult az a lánc is, melynek egyes láncszemei immár az aktuális régióhoz legközelebb eső intézményként kínálhattak komplex ellátást és sokirányú gondozást a legtehetségesebb vagy legszerencsésebb határon túli magyar hallgatók számára.

A kezdetek: munkásszállótól a laktanyáig s a hálózatig

Az induláskor MÁK-nak rövidített Márton Áron Kollégium 1991-ben, egy ma is működő óbudai munkásszálló akkori épületrészében alakult meg: a III. kerületi Kunigunda útja 35. alatti mai MÁSZ központi épülettömbje és a "donor" munkásszálló jelenleg is tőszomszédok. Majd azt követően sikerült megszerezni a szomszédos egykori szovjet laktanya egyik szárnyát, s az egymásnak is ellentmondó források szerint 1995-ben vagy 1999-ben, a hivatalos iratok szerint 1997 márciusában jött létre az a szakkollégium, melynek Alapító Okiratát 2000 végén és 2005 elején is módosította a hivatalban lévő miniszter, s amelyre építve az intézmény hivatalosan besoroltatott a szakkollégiumok rendszerébe. Ebben az akkori ambiciózus vezetők is szerepet játszottak, főként a hálózattá való kiépítés révén. 2001 őszén-késő őszén mindenesetre négy "mártonos" intézményben indult meg az éves képzés és kollégiumi évad.

Néhány trend és tendencia

A hivatalosan 1179 férőhelyes budapesti szakkollégium lakóinak túlnyomó többsége ma is határon túli, bár már nem az ösztöndíjazott hallgatók teszik ki a létszám zömét, hiszen a MÁSZ költségtérítéses hallgatói jogviszonnyal rendelkezőket is befogad, s három épületéből az egyik felső emeleti szintjét - gazdálkodási és szokásjogi megfontolásokból - ma is egy budapesti főiskola bérli. A két félév során - különösen a tavaszi szemeszter hangsúlyával - mintegy 200-250 részképzős hallgatót is befogad az intézmény. A szakkollégium - vidéki tagkollégiumaival együtt - összesen kb. 1500 határon túli magyar hallgató ellátására képes. Mára a fentebb jelzett összetételi trenden túl egyéb tendenciák is kialakultak, például a legnagyobb számú, bár a képviselt régiók belső arányait tekintve kisebb volument kitevő erdélyi és felvidéki diákok száma folyamatosan csökken. A felvidékiek esetében már az európai uniós tagság is közrejátszik ebben. Ezzel s a szülőföldi szociális helyzettel arányosan a vajdasági és a kárpátaljai származásúak száma nő. Csökken az ösztöndíjasok részaránya a költségtérítéses hallgatókéhoz képest. Ugyanígy a teljes alapképzéses (diplomaszerzésig tartó) magyarországi tanulmányhossz is változik a részképzős tanulmányok keretszámához mérten és utóbbiak javára, bár még nem meghatározó módon.

A Márton Áron Szakkollégium jogállása, feladatai

A MÁSZ teljes jogkörrel rendelkező, önállóan gazdálkodó költségvetési szerv, fenntartója, költségvetésének biztosítója a magyar Oktatási Minisztérium. Az elmúlt évek, másfél évtized során párszor ugyan felmerült a szakkollégium integrációjának, beolvasztásának kísérlete más intézménybe, ám éppen sajátos jogállása, profilja és eredményes működése okán vetette el legutóbb is a döntéshozó a lehetséges következményeket tekintve lefokozó és a nemzeti támogatáspolitikában betöltött szerepet negligáló ötletet. Szakkollégiumunk ma a hazai felsőoktatási intézményekben tanuló, határon túli magyar anyanyelvű hallgatók kollégiumi elhelyezését és szakkollégiumi képzését biztosítja a Magyarországon folyó alapképzés, továbbképzés, részképzés és doktori képzés időtartamára - ösztöndíjszerződés keretei között. Emellett a hallgatók szakmai szempontból eredményes magyarországi tartózkodása és hazatérésük érdekében további szolgáltatásokat nyújt, többek között rendszeres tanulmányi támogatás, illetve magyarországi ösztöndíj, szülőföldi és hazatérési ösztöndíj formájában, de az önköltséges hallgatók számára is nyújthat és nyújt elhelyezést és képzést, ösztöndíj hiányában pedig - pályáztatás alapján - tanulmányi célú támogatást (TÁMASZ). Az itttartózkodással és tanulmányokkal kapcsolatban idegenrendészeti és általános tájékoztató, ügyfélszolgálati, szervezési-ügyviteli, nyilvántartási-igazolási feladatokat teljesít, ezekkel összefüggő kutatásokat folytat és elemzéseket végez, valamint a határon túli magyar hallgatók egészségbiztosítási járulékaival kapcsolatos adminisztrációs-ügyviteli és megfizetési tevékenységet is elvégzi. Mindezeken túl közoktatással, szakképzéssel összefüggő pályázatkiírói, pályáztatási és bonyolítói feladatokat is ellát, elvégezve az ezzel kapcsolatos tájékoztatást, ügyvitelt, nyilvántartást és igazolási feladatokat is. E komplex szerep hol előnyt, hol - gyakorta - hátrányt jelent számunkra, hiszen a MÁSZ egyrészt "a magyarországi felsőoktatási intézményrendszerbe illeszkedő intézmény", tehát egyedi a maga nemében, ám nálunk is csökkenő munkatársi létszám mellett. Különleges státusa ugyanakkor ki is zárja - ez idő tájt - olyan pályázati lehetőségekből, melyek a par excellence felsőoktatási intézmények számára elérhetőek, miközben maga időnként finanszírozási és fejlesztési problémákkal kényszerül szembenézni, különös tekintettel a Kárpát-medencei hallgatói központ státust megcélzó ambícióira, de pillanatnyilag ezzel még aránytalan informatikai és bázisfinanszírozási helyzetére.

Szakkollégiumi oktatás és vizsgák

A szakkollégium-lét ebben az intézményben, melynek Budapesten nincsen egyetemi háttérintézménye, plusz kötelességekkel is jár, mert az egyetemi tanulmányok mellett különböző kurzusokat is el kell végezniük az itt lakó hallgatóknak. Miután a határon túli ösztöndíjtanácsok javaslatai alapján valamely magyarországi intézménybe felvételt nyert hallgató be is költözik a szakkollégiumba, s aláírja a vele kötött - korábban háromoldalú (OM, MÁSZ, hallgató), ma csak kétoldalú (MÁSZ, hallgató) ösztöndíjszerződést, az 1-4. szakkollégiumi félév elvégzése kötelező az ösztöndíjasok számára a legutolsó szabályozás szerint, s ezen időszakban meghatározott tantárgyakat kell felvenniük. Ezeknek a tárgyaknak (például Magyarország vagy az EU története) az oktatására egyetemi szintű oktatókat biztosítanak, ami számos praktikus előnnyel jár (kurzus- és kreditbeszámítások, "papucsos" órák). Az alapvetően történelmi és kisebbségtudományi tárgyak a szélesebb alapozást és a sokszor szükséges felzárkóztatást is szolgálják - érthetően. A szakkollégium önálló szabályzattal és tanrenddel rendelkezik, és egyes esetekben hallgatói körökben népszerű ismereteket is befogad. Vidéken zömmel a helyi egyetemi karokkal, a fővárosban harminc-negyven felsőfokú intézménnyel is kapcsolatban áll a "TO"-feladatokat is ellátó Központi Szolgáltató Iroda, amely nagyságrend különösen az ösztöndíj alapjául szolgáló tanulmányi átlagok "megszerzése" szempontjából jelent körülményes munkát és kihívást.

Intézményi demokrácia és diákélet - szép élet?

A Márton Áron Szakkollégiumban Szenátus valamint Kollégiumi Hallgatói Önkormányzat is működik, a hazai felsőoktatás demokratikus elveinek megfelelően. Irányadónak mindkét esetben az intézményi SZMSZ-eket, illetve a felsőoktatási intézményekben megszokott, működő formák gyakorlatát tekintjük. Leginkább a hallgatók érdeke, hogy az értelmiségképző szakkollégiumok hagyományait folytatva, az egyetemes és a nemzeti kultúra anyaországi és szülőföldi elemeinek és értékeinek közvetítésével a MÁSZ oktatási-képzési tevékenysége keretében felkészüljenek a szülőföldre, a sok szempontból eltérő régiókba történő visszatérésre, az ottani értelmiségi létre - avagy annak fejlesztésére! E küldetésből vagy küldetéstudatból - ne tagadjuk - sok adóssága van még a MÁSZ-ban egykor tanult vagy tanuló határon túli ifjúságnak, ami magyarázható a visszafogadó közeg helyenkénti alkalmatlanságával, de egy felbukkanó konformista felfogással is.

A tanulás, szemináriumokra és vizsgákra készülés és második otthon biztosítása mellett a szakkollégium számtalan alkalmat kínál lakói számára kulturális és sportolási lehetőségek, kézműves foglalkozások, szak- és érdeklődési körök, keleti sportok űzésének biztosításával, de a teljes kínálat része például a sakk vagy az úszás is. Van teaház és színházi előadás-kínálat (látogatás is!), az ünnepekről való méltó megemlékezés, folyamatos vetélkedők és kiállítások (idegen és önálló hallgatói anyagokból), környezetvédelmi program, saját jól felszerelt könyvtár és keresztény klub színezik még a kínálatot, de szépségszalon és testedző terem is működik, széles a tárház... Volt s lesz évfordulós műveltségi verseny, szavaló és Kárpát-medence léptékű versíró pályázat is, nagy sikerrel. Tavaszi napok és Márton-nap, Garabonciás bál és gólyatábor, irodalmi műsorok és komoly- meg könnyűzenei estek egyaránt szerepelnek a folyamatos programokban, miként tartalmas gyalogos vagy buszos kirándulások is (ne feledjük: nem mindenki azonos Kárpát-medencei régióból érkezik, emellett Magyarország régióit is érdemes megismerniük), s mindez a vidéki: debreceni, pécsi, szegedi szakkollégiumban is. Értékes tevékenységet végez a már külföldön is bemutatkozott MÁSZ-színpad, s hetedik évfolyamában jár a szakkollégium diáklapja, a Garabonciás.

Tudománnyal a tudományért - és kiadványozás

Diákjaink részt vehetnek és részt vesznek a másutt már említett tudományos műhelymunkában is, ami nemcsak "edzésnek" kiváló lehetőség, de a potenciális kutatók számát is gyarapítja. A tehetséggondozás e tekintetben nem üres szólam a MÁSZ-ban, hiszen az alkalmi konferenciák, kutatások és kiadványok létrehozását komoly társműhelyek is segítik, a határon túli tevékenységet célzó közalapítványoktól a valódi kutatóműhelyekig, külön is kiemelve az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetét. Nem szerénytelenség tehát a büszke szó, amikor a szakkollégium által koordinált nagy kutatások és záróköteteik sorából akár a Határon túli magyar oktatási és nevelési intézmények adattárát (Budapest, MÁSZ, 2004), a közismerten csak "kataszterként" emlegetett adatbázist hozzuk példának, Ausztriától Ukrajnáig ívelő adatokkal, vagy korábbról a Helyünk a Kárpát-medencében című tanulmánykötetet (MÁSZ, 2002) a Márton Áron Elit Szakkollégium hallgatóinak munkáiból, a 2003-as évből datált A magyar nyelvű oktatási intézmények munkaerő-piaci kihívásai a Kárpát-medencében című konferencia kiadványt (MÁSZ-MTA-TLA), vagy szintén e koordinált nagy ívű kutatásokból a Kisebbségi lét és érvényesülés felcímű kötetet (Kisebbségkutatás Könyvek, Lucidus Kiadó, 2003). Ám ugyanekkora öröm volt kézbe venni a budapesti szakkollégiumban lakó Iancu Laura egyik munkáját, a Johófiú Jankó - Magyarfalusi csángó népmesék és más beszédek című, MTA- és NKÖM-támogatással készült, 2002 őszéről datált gyűjtését is.

Mindehhez hozzátehetjük a hagyományos MÁSZ Nyári Egyetemek sorát, utóbb már szoros együttműködésben például az ELTE Jogi Karának hasonló rendezvényével. Említhetjük a Márton Áron Szakkollégium ez évi, jubileumi - névadója, az 1980-ban elhunyt püspök halálának 25. évfordulója tiszteletére célul meghatározott - rendezvényeit is. Ezekből e helyen csak párat ragadunk ki: a tudományos ihletésűeket, így a Hazatérés című újabb alapkutatást, amelynek indító műhelye és alaptanulmánya már realizálódott, vagy a tehetséggondozás jegyében tervezett őszi tudományos felolvasóülést egykori és mai doktoranduszaink munkáiból és a sikeres TDK-dolgozatokból. De említeni lehet a pályázatírás igényes és aktuális, továbbképzési célú feldolgozását a Kárpát-medence potenciális pályázó intézményei, szervezetei számára, együttműködésben az Agora-irodahálózattal - mindezt a kiadványok bővítésének szándékával is. Ezek elemeként egy MÁK-MÁSZ intézménytörténeti összefoglalót (melynek jelen írás is része lehet majd), a Hazatérés tanulmánykötetét, a Nyári Egyetem és a hallgatói konferencia közös kiadványát említjük e helyütt.

Irodák, egységek

Szervezeti egységeink közül a működtetést biztosító hagyományos irodák mellett emeljük ki a már említett, kisebbségtudomány központú gyűjtőkörrel rendelkező MÁSZ-könyvtárat, a már említett kutatási projektekben oroszlánrészt vállaló Kutatás és Karrier Irodá/ka/t és a szakkollégium szervezeti rendjébe illesztett, de feladatköre miatt alapvetően OM-irányítású HTOF-irodát (Határon Túli Oktatás Fejlesztésért Programiroda), melynek többek között a határon túl létrehozott magyar felsőoktatás kiépítésében, segítésében és kontrolljában, illetve az oktatók képzésében van és volt nagy szerepe.

Kapcsolatok, jövőkép

A szakkollégium mindeme tevékenységi köre, kínálata és szervezeti jellegzetessége mellett és ezekre építve eleven kapcsolatot tart fenn hazai és határon túli ifjúsági szervezetekkel és tudományos műhelyekkel is, azon helyzeti előnyből és adottságból kiindulva, hogy első kézből szerezhet információkat a tagkollégiumaiban lakó aktuális populáció törekvéseiről, attitűdjeiről és elvárásairól, úgy is, mint a határon túli régiók magyar értelmiségi utánpótlásának várható alakulásáról. Ez felelősség és feladat is, ezért nem könnyű nemzetpolitikai, irányítási és hallgatói igényeknek, elvárásoknak egyszerre megfelelni. A MÁSZ munkatársai legjobb tudásuk szerint és feladataik ismeretében végzik érzékeny napi kérdéseket is érintő munkájukat, melyet csak megkönnyíthetne egy nemzeti konszenzusra épülő aktív és hosszú távú támogatáspolitika. A MÁSZ nem konkurense a szülőföldi magyar intézményeknek, ellenkezőleg: hivatása szerint segíti és koordinálja a hiányzó képzések, szakok magyarországi elérhetését és sikeres abszolválását. A szülőföldre való visszatérést a maga eszközeivel szorgalmazza, ám a visszafogadó közeg hajlandóságának alakításába és a hallgatók személyes szférájába nem avatkozhatik.

Drescher J. Attila

főigazgató, Márton Áron Szakkollégium - drescher @ mad.hu

A Szent Ignác Szakkollégiumról

A rendszerváltozás folyamata és az akkori Magyarország gazdasági és társadalmi fejlődésére való törekvés arra késztette a dr. Forrai Tibor által vezetett Szent Márton Alapítványt, hogy a jezsuita hagyományokhoz híven aktívan és valláserkölcsi alapon fogjon hozzá a jövő nemzedékének felelősségtudatos neveléséhez. Az akkor már évek óta a Krisztus Király-kápolnában és a kápolna pincéjében működő, önszerveződő és egyre növekvő egyetemista közösségnek új, a céljainak jobban megfelelő székhelyre volt szüksége. Ennek és a többnyire kétkezi átalakítás gyors lefolyásának köszönhetően 1991 tavaszán új nap virradt a XIX. kerületi munkásőrlaktanya homlokzatára: Andrásfalvy Bertalan kultuszminiszter megnyitotta, Seregély István egri érsek pedig megáldotta új lakóhelyüket, a kápolnát pedig Marosi Izidor váci püspök szentelte fel.

A Szent Ignác Kollégium célja a keresztény fiatalság szellemi bázisának erősítése volt. Elődjének az 1950-ig működő Szent Imre Kollégiumot tekintette, amelynek bevallott célja volt a katolikus értelmiségi elit képzése. A SZIK a mai napig olyan elkötelezett értelmiségi réteg nevelésére törekszik, amely szakmailag és erkölcsileg is kiemelkedően helyt tud állni a hazai közéletben.

A kollégium ötvenfős, és egyedi abban a tekintetben, hogy tagjai a főváros legkülönbözőbb felsőoktatási intézményeiből kerülnek ki, megvalósítva ezáltal a különböző tudományok közötti ismeretátadást és átjárhatóságot. "Külsős" tagságot kaphatnak a felvételi rendszernek megfelelő, fővárosi lakhely-lyel rendelkező hallgatók is, akiknek ugyanolyan jogaik és kötelezettségeik vannak, mint a "belsősöknek".

Áldásos jellemzője a SZIK-nek, hogy falai között minden tudományág képviselői jelen vannak: jogászok, közgazdászok, mérnökök, biológusok, de sok a bölcsész-, teológus- illetve orvostanhallgató is; jöhetnek állami vagy egyházi egyetemekről, főiskolákról. Gyakran előfordul, hogy valaki két, merészebb esetekben három szakot is végez. A jelentkezők felsőoktatási intézményét illetően semmilyen megkötés nincs.

Közösségünk összetétele minden évben háromfordulós felvételi rendszer során alakul ki. Az első forduló írásbeli, ahol a jelentkezőknek több társadalmi, közéleti, vallási és komplex kérdésben kell kifejteniük a véleményüket. Másodszor Közösségi Nyílt Napon mérettetnek meg a tagságért folyamodók, ahol kommunikációra, a közösségben való konstruktív megnyilvánulásra irányuló feladatok és játékok során az aktuális kollégistáknak is alkalmuk nyílik megismerésükre. Harmadjára szóban kell bizonyítaniuk egyrészt a diákság Felvételi Bizottsága, másrészt a kollégium vezetősége előtt. A Szent Ignác Szakkollégium nagy hangsúlyt fektet tagjainak széleskörű tájékozottságára, önálló véleményalkotási képességére, vitakészségére, valamint közösségben aktív életvitelére, ezért már a felvételi során mint a legfőbb szempontokat veszik ezeket alapul.

Kurzusrendszerünk is az interdiszciplinaritás jegyében alakult ki. A kollégium alapcéljaként megfogalmazott keresztény értelmiségi nevelés négy félév alapképzéssel indul, amely teológiai, vallásetikai és a közéletben való részvételhez elengedhetetlen retorikai és esszéírás kurzusokból áll. Emellett és ezek elvégzése után változatos lehetőségek nyílnak a kollégisták számára az intézményben végzett tanulmányok folytatására, kinek-kinek a saját tudományos szakosodása és érdeklődése szerint. A vallási (iszlám, buddhista, stb.), néprajzi (vallásnéprajz stb.), szépirodalmi (Márai, Pilinszky stb.), társadalmi és jogi (alkotmányjog, európai tanulmányok, a romák jogi helyzete stb.), mentálhigiénés (pszichopatológia, önismeret), környezet- és természetvédelmi (fenntartható fejlődés, ökológiai lábnyom) témájú kurzusok mellett önszerveződő csoportos kutatómunkának és együttgondolkodásnak is marad hely a kollégium falain belül. Ilyen például a Morus Tamás önképző kör a jogászok vezetésével, és a következő félévben elinduló Esterházy-kurzus, valamint a környezetvédelmi csoportmunka is. Azoknak pedig, akik egész félévüket saját kutatási témájuknak kívánják szentelni, lehetőségük van tutorális képzésre.

Kurzusrendszerünk célja, hogy a félévek egymásra épülő tematikájával a hallgató speciális képesítést is kaphasson saját tudományágának kiteljesítésére, illetve egy olyan területen, amelyet szakmájához párosítani szeretne. A kollégium elvárásaihoz tartozik a folyamatos nyelvtanulás, amit anyagilag támogat is. Ehhez házon belül is biztosítunk nyelvtanfolyamot, ahol saját kollégistáink adhatják tovább megszerzett nyelvismeretüket. Jelenleg a legnépszerűbb a spanyol kurzus, de korábban hasonlóképp zajlott a német és a francia nyelv tanulása is az intézmény keretein belül.

Az idegen nyelv megtanulásához és a világban való tájékozottsághoz az intézményhez szorosan kapcsolódó Faludi Ferenc Akadémia is hozzásegít különböző külföldi ösztöndíj-lehetőségek biztosításával, és a kollégisták közül ugyancsak nagy számban nyernek támogatást a Magyar Ösztöndíjbizottságtól, ki-ki a maga egyetemétől és különböző külföldi egyetemektől, amelyek kritériumai feltételétezik a magas szakmai szinten elért eredményeket. Tagjaink a legváltozatosabb helyeket látogatták meg egy-egy év vagy félév idejére: Németország, Olaszország, Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia és az USA már-már hagyományosnak tekinthetők ösztöndíjasaink körében, de eljutottunk már Spanyolországba, Argentínába, Peruba, Szíriába, Jemenbe és Kuvaitba is. Egy-egy ilyen külföldi út a legtöbb esetben a kollégiumban megrendezett teaházzal végződik, ahol hazautazónk megosztja tapasztalatait, élményeit a közösséggel, és ahol különböző szakmai irányultságunkból merített kérdéseinkre válaszolva több oldalról is bemutathatja az adott ország gazdasági, társadalmi, szociális, néprajzi stb. helyzetét.

Fontosnak tartjuk, hogy az egyes kollégista diákok szakmai hozzáértésükből a kollégium számára is hagyjanak hátra valamit, ezért bevezettük a negyedik tagsági évben esedékes kollégiumi dolgozat kötelezettségét. Ennek a saját tudományos területtel és a kollégiumi tanulmányokkal kapcsolatos témát kell feldolgoznia. Hagyományosan saját publikálási lehetőséget kínál a legkomolyabb szakmai munkát végző diákjaink tudományos kutatási eredményeit közreadó tanulmánykötet, a Studia Ignatiana.

Az egyetemeken való átlag feletti teljesítésen és a nyelvtanuláson túl a "szentignácosok" a lehető legtöbb alkalmat ragadják meg, hogy különböző szakmai fórumokon megjelenjenek munkájukkal. Rendszeresen szerepelnek és érnek el helyezéseket TDK-n és OTDK-n, kutatási témájukban több helyen tartanak előadásokat, publikálják tudományos dolgozataikat.

A közéleti szerepvállalás és a nyílt, értelmiségi dialógus nemcsak szavakban, de tettekben is megnyilvánult a kollégium alapítása óta. A Szent Ignác Szakkollégium diákjai minden esztendőben egy adott téma köré szervezik tudományos szimpóziumukat, amely rendszerint komoly érdeklődést és tudományos sikert hoz. Minden egyes ilyen típusú rendezvénybe rengeteg energiát fektetünk, melyben megnyilvánul a kollégisták elszántsága és szakmai elkötelezettsége. Talán éppen ezekben a rendezvényekben mutatkozik meg legerősebben szakkollégiumunk igazi, az alapító atyák által is kinyilvánított célja: a társadalomért, a hazáért felelős, a nemzet felemelkedéséért tenni akaró keresztény értelmiség odaadó munkássága. Minden évben más tudományos csoport szervezi meg a konferenciát. Első szimpoziumunk a kultúra értékjellegének erősítéséről szólt (Művelt Magyarország - Múlt vagy jövő? 1997), de fogadtunk már vendégeket a médiáról, a retorikáról, a demokráciáról, az információs társadalomról, jogi témában és a Közel-Keletről szóló konferenciáinkon is. Rendezvényeinken a szakma jeles képviselőit, elismert tudósait és közéleti személyiségeket, illetve érdeklődő idelátogatók százait látjuk vendégül. Többek között előadónk volt (a teljesség igénye nélkül): Erdő Péter, Glatz Ferenc, Jankovics Marcell, Magyar Bálint, Maróth Miklós, Orbán Viktor, Pléh Csaba, Pokorni Zoltán, Prokopp Róbert, Rostoványi Zsolt, Schöpflin György, Szentiványi István, Zlinszky János.

Év közben heti rendszerességgel szervezünk "teaházakat", azaz olyan kollégiumi esteket, amelyek keretében egy-egy neves előadó tarthat tájékoztatót saját területéről, vagy aktuális közéleti eseményekről beszélgethetünk, illetve egy-egy kollégista mutathatja be saját tapasztalatait, érdeklődési körét. Sokszor egy ilyen teaházi est ad hoc módon konferencianagyságúra nőheti ki magát, mint például történt az a tiszai ciánszennyezés kapcsán vagy a palesztin nagykövet látogatásakor.

A SZIK a szakkollégiumi mozgalomban aktívan és alkotó módon vesz részt. Ezt jelzi, hogy a kollégium falai között fogadták el a Szakkollégiumi Chartát.

A kollégisták szakmai tevékenységét jól jellemzik a 2003-as év eredményei: az ötvenfős kollégiumból négyen szereztek OTDK-helyezést vagy különdíjat, hatan publikáltak különböző elismert kiadványokban, négyen tartottak tudományos konferencián előadást és tizenketten nyertek el külföldi ösztöndíjat vagy tanulmányutat. Végzetteink közül sokan vállalnak újabb, posztgraduális tanulmányokat és jelentkeznek doktori iskolákba - ehhez megfelelő környezetet biztosít a Renaissance Tanulmányi Ház, ahová hasonlóan színvonalas feltételek teljesítése útján kerülhet be a jelentkező.

A Szent Ignác Szakkollégium egyedülálló kezdeményezésének köszönhetően saját utánpótlásáról is gondoskodik: a 2001/2002-es tanévben felmerült az ötlet, hogy középiskolai diákok megszólításával elindítsuk junior programunkat, amely félévente három képzés jellegű hétvégén keresztül készíti fel a végzős középiskolásokat az egyetemi és a szakkollégiumi felvételire. A hétvégék témája hasonló a kollégium célkitűzéseihez: a junioroknak a középiskolai anyagon túlmutató, szélesebb tájékozottságot biztosít amellett, hogy nagyobb betekintést nyerhetnek az egyetemista/főiskolás élet jellemzőibe. A hétvégék képzési részét saját, szakmájukban továbbra is elismert, volt kollégistáink végzik. Az általuk oktatott tárgyak: retorika-esszéírás, politikai filozófiák, diplomáciatörténet, kommunikáció.

A kollégium sokrétű tudományos elhivatottságának megfelelően az intézmény alapított egy saját könyvtárat, amely igen ritka és értékes kötetekkel is büszkélkedhet. Munkánk eredményességéhez a két gépterem, és a szobákba is telepíthető számítógépek nagy száma is hozzájárul, valamint a Párbeszéd termében kiépített multimédiás rendszer, amely a szimpóziumokat is szolgálja.

Kollégiumunk azonban a tanulmányi rendszeren kívül még két pilléren áll: nagy szerepet kap nálunk az önkormányzatiság, és a lelki, spirituális élet is. Mi elsősorban mégis egy közösség vagyunk. Arra figyelünk, hogy az önkormányzatiság és az önszerveződés jegyében a munka is egyenlően oszoljon meg a kollégisták között. Saját rendszerezésünk van az év közben várható feladatokról, amely vállalások formájában működik. A diákélet elengedhetetlen része a közös táborozás, kirándulás, a filmklub, a buli és a sport, amelyek úgyszintén minden lehetséges formájukban helyt kapnak az intézmény keretein belül. Lelki életünket a rendszeres miséken, esti imaórákon és a lelkigyakorlatok idején teljesíthetjük ki, és gazdagító élmény a határon túli gyermekek táboroztatása is a "Gyökerek" tábor keretein belül, valamint egy dévai árva gyermek neveléséhez való hozzájárulásunk is.

Mindezeket figyelembe véve - bár a Szent Ignác Szakkollégium létezése óta állandó változásban van - észrevehető, hogy az alapító atyák szándékát követve tartja színvonalát az intézmény, és a keresztény értelmiség jegyében az újabb generációk kreatív gondolkodással felelnek meg a cselekvő jezsuita elveknek. A Szent Ignác Szakkollégium számunkra áldásos sziget, ahol minden megtalálható: barátok, tudomány, kreativitás; kápolna és otthon.

Vandlik Ariadné Abigél

BGF-KKFK és az Université Catholique de l'Ouest végzett hallgatója, a Corvinus Egyetem hallgatója, Szent Ignác Szakkollégium - vandlik.ariadne @ szentignac.hu

<-- Vissza a 2005/8 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]