Az UNESCO és az ICSU a Magyar Tudományos Akadémia részvételével 1999-ben Budapesten rendezte meg az első tudománnyal foglalkozó Világkonferenciát (WCS). A konferencia résztvevői további konferenciák szervezését javasolták. A WCS hatására és a dialógus folytatása érdekében a Magyar Tudományos Akadémia, ismét az UNESCO és az ICSU együttműködésével, megalapította a Tudományos Világfórum - Budapest konferencia-sorozatot, a tudás, tudomány és társadalom aktuális kérdéseinek széleskörű megvitatására a globalizálódó világban.
Az első Tudományos Világfórumot két évvel ezelőtt tartottuk meg, november 8. és 10. között, Tudás és Társadalom témakörben.
Ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia, az UNESCO és ICSU a második Világfórumot Tudás, etika és felelősség címmel rendezte meg.
A plenáris ülések mellett hat tematikus ülést és két speciális ülést tartottak, a következő témákkal:
* A tudósok szempontjai - a döntéshozók szempontjai,
* Kapacitásépítés és megvalósítás,
* Az üzleti világ szerepe,
* A fejlődő világ,
* A környezet jövője,
* A jövő generációk oktatása, illetve
* A tudomány a demokratikus világban: a parlamentek szerepe, és
* A tudomány a békéért.
Mind a tematikus, mind a speciális ülések összefoglalását ismertették.
Mielőtt rátérek az általános következtetésekre, engedjék meg, hogy felidézzem az elmúlt két nap néhány kiemelkedő eseményét.
Sólyom László köztársasági elnök vállalta a Fórum megnyitását. Hangsúlyozta a tudományos vizsgálatok etikai követelményeit és a tudás megosztásának fontosságát. Egyértelművé tette felelősségünket a jövő generációkért - beleértve a megfelelő oktatást - és felelősségünket a környezetért.
Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke üdvözlő beszédében rámutatott arra, hogy a tudomány képes jobbá tenni világunkat, képes értékesebbé és boldogabbá tenni életünket. A tudósoknak morális kötelességük figyelni a tudás alkalmazására is, mert a kutatás eredményeinek nem megfelelő célokra való használata károkat okozhat, sőt tragédiákhoz vezethet. A 21. században a kutatóknak kell választ adniuk a társadalmat érintő új, szociális, környezeti, egészségügyi és gazdasági kérdésekre. Az első lépés ezen az úton az, hogy tanuljunk egymástól, és párbeszédet folytassunk a társadalom többi szereplőivel. Éppen ez a második Tudományos Világfórum fő célja.
Macuura Koicsiro (Koichiro Matsuura), az UNESCO vezérigazgatója elmondotta, hogy a tudományos haladás és a technológiai innováció számos etikai dilemmát vet fel. Ezek sokszor globális skálájúak és gyakran precedens nélküliek. Ezért irányul a figyelem, joggal, a tudomány etikai kérdéseire. A vezérigazgató azt is hangsúlyozta, hogy a kutatók következő generációjának képzésében a tudomány etikai kérdéseinek kiemelt szerepet kell kapniuk.
Lu Jong-hsziang (Yongxiang), a Kínai Tudományos Akadémia elnöke szintén azokra az etikai kérdésekre koncentrált, amelyek a tudomány és technológia gyors változásának, a megnövekedett lehetőségeknek a következményei, példákat adva a lehetőségekre illetve a visszaélésekre és veszélyekre a biotechnológia, a nanotechnológia és az informatikai területéről. Rámutatott a növekvő "tudásszakadékra" a különböző kutatási lehetőséggel rendelkező országok között. Megoldást a tudás közzé tétele és az információk megosztása jelenthet.
Josikava Hirojuki (Hiroyuki Yoshikawa), a Japán Nemzeti Mérnöki Tudományos Intézet elnöke is hangsúlyozta a tudományos eredmények megfelelő használatát és az együttműködés fontosságát a politikusok, tanárok, újságírók és kutatók között.
A hat tematikus és a két speciális szekcióban mintegy nyolcvan előadó szerepelt, és legalább kétszer ennyi kérdés, hozzászólás és javaslat hangzott el. Természetes, hogy ebben a rövid összegzésben nem eshet szó még fontos előadásokról sem. Szeretném azonban mindenkinek megköszönni - legalább így közösen - azt, hogy előadást tartottak, hozzászóltak, és ezzel gazdagabbá és hatékonyabbá tették tanácskozásunkat.
Mielőtt az összegző javaslatokra rátérek, engedjenek meg két további megjegyzést. Az első a tudomány szerepével kapcsolatos.
A tudomány lényege, hogy kérdéseket tesz fel, és módot keres arra, hogy ezekre válaszokat is adhasson. A kérdések gyakran az élet legfontosabb kérdései. Csak egy példa: a modern genetika és genomika, beleértve az emberi genom feltérképezését, amely a biológia megértésének új korszakát nyitotta meg és az egészségügy jelentős fejlődését ígéri.
A kutatók időnként természetesen tévedhetnek is. A tudományos bizonyítékok értelmezésébe hibák is csúszhatnak. Egyénenként a kutatók nem jobbak és nem rosszabbak, mint más foglalkozást űzők. Egy-egy esetben az elfogultság és előítélet is tévedésekre vihet. Az idő múlásával azonban a tudomány az érdekek fölé tud emelkedni, és tökéletesíti, javítja önmagát, mert lényege a tudás megosztása, az eredmények és módszerek nyilvánosságra hozatala és megvitatása. A tudományos közösség által elfogadott következtetések emiatt mindig az adott időben rendelkezésre álló legmegbízhatóbb nézetek. A döntéshozók akkor cselekszenek helyesen, ha döntéseiket a tudomány tanácsaira alapozzák.
A második megjegyzés az üzleti világ, a gazdaság szereplőire vonatkozik.
Örömmel tapasztaltuk, hogy az üzleti szféra vezetői átérzik globális felelősségüket és a felelősség tudatában cselekedve, fenntartható gazdasági és társadalmi haladásra törekszenek. A Millenniumi Fejlesztési Célok szellemében, a még ugyan csak kialakítandó, de körvonalaiban már kibontakozó globális üzleti etika zsinórmértékét követve, rendelkeznek azzal a kapacitással, hogy a gazdaság további szereplőivel közösen a világot a fenntartható fejlődés felé vezessék. Jó hír az is, hogy az üzleti világ a fenntarthatóság elérését reálisnak tartja.
Az összefoglaló következtetések, az egyes szekciók rapportőrjeinek és vezetőinek megfogalmazásában a következők:
* A tudomány mai összetettsége miatt át kell alakítani az akadémiai világ, a kormányzat, az üzleti világ és a társadalom többi szereplője közötti viszonyt. Ennek megvalósításához a tudományos támogatás, az oktatás és a kommunikáció új modelljei szükségesek.
* A kapacitás bővítésének lehetőségeiből adódó előnyök teljes kiaknázása érdekében meg kell osztani és ki kell cserélni egymás között a tapasztalatokat és a bevált módszereket.
* Nélkülözhetetlen a kölcsönös megértés fejlesztése a tudomány és az üzleti világ közötti kulturális szakadék áthidalása érdekében, különös tekintettel ezek szoros összefonódására, egymásrautaltságára, az etikai és emberi megfontolásokra.
* A világ országai és régiói közötti kapacitás, a tudományos tudás, a tudomány és technika területén elért vívmányok tekintetében tapasztalható, egyre szélesedő szakadékot a Dél és Dél illetve a Dél és Észak közötti együttműködés erősítésével kell megszüntetni.
* Felismerve pótolhatatlan szerepét és fontosságát, meg kell tartanunk a saját életünket is óvó ökológiai értékeket és az élet fejlődési potenciálját.
* A tudományos tevékenységet minél ifjabb életkorban vonzóvá kell tenni a gyerekek számára, ennek révén a tudományos tudás iránt fogékonyabb új generáció nőhet fel.
Úgy érzem, a Fórum elérte azt a célt, amelyet a szervezők megvalósítani szándékoztak: párbeszéd jött létre, segítve a jobb megértést, és esetenként egyetértést is eredményezve a legfontosabb teendőket illetően. Meggyőződhettünk arról, hogy együttműködve a világot jobbá és biztonságosabbá tehetjük. Folytassuk a munkát ebben a szellemben.
Végül szeretném megköszönni Önöknek, hogy eljöttek Budapestre, hozzájárultak a Fórum munkájához - köszönöm a figyelmet!