A harmincnyolc éves korában, 1901-ben Gödöllőn letelepedett Kőrösfői-Kriesch Aladár, Székely Bertalan és Lotz Károly egykori tanítványa a 20. század legelején a magyar szecesszió meghatározó személyisége volt. A művészkolóniát szervező festő kulturális orientációját két törekvés jellemezte. Egyrészt - Bartók, Kodály és Kós Károly kortársaként - a sajátosan magyar formákat és motívumokat kívánta felhasználni a művészet különböző ágaiban. Másrészt, William Morrishoz, John Ruskinhoz, Dante Gabriel Rosettihez és az angol preraffaelita festőkhöz hasonlóan az "igazinak" elgondolt görög művészetet, a "Praxiteles Hermese" előtti kort tanulmányozta, kereste azokat a szimbólumokat, melyek az egyén és a közösség között valamikor kapcsolatot tudtak létesíteni.
Öt naplót vezetett. Ezek közül (az Argumentum Kiadó látványosan szép könyvében) most megjelent kettő tekinthető teljesnek: az 1911-es nyolchetes mediterrán körút impresszióit rögzítő leírás és az 1918-as harctéri beszámoló.
Az 1911-es utazás, melyre elkísérte a gödöllői művésztelep másik mestere, Nagy Sándor is, május 5-étől június 28-áig tartott. A naplóból nyomon követhető a bulgáriai Ruszén, Konstantinápolyon át a görög városokba, falvakba és Krétára vezető útvonal, meg a Rómán át való hazatérés. A leírás rögzíti a közös élményeket: az igazi görög színeket, a tenger kékjét, a fügefák hajlongó ágait, a citrusfákat, a "gazdag és szép rytmus vonalak"-at, a "meredek sziklák között" zuhogó patakokat, "a magányos fekete hegyek"-et. A színek és formák mellett a művészeti emlékek is megjelennek a lapokon. Nem "a görög-római márvány limonádé" érdekelte az utazókat. Megnézték Athént, a dombtetőn álló Akropoliszt, megtalálták "a régi, megálmodott" várost, meditálhattak a "nagy vallásos görög stylus" felett, keresték az épületekben, oszlopfőkben az "egyiptomi s az ázsiai" előzményeket. Megcsodálták Elensis, a valamikori ókori vallási központ maradványait, "Clytaimnestra kincsesházát", "a híres oroszlánykapun [!] át" felmentek a várba, megtekintették "Delphi és Olympia" építményeit, a Knidosiak kincsesházáról "maradt friese"-ket, "az egészséges, ép korok művészeté"-nek maradványait, melyek még a töredékekben és torzókban is az "élet sugárzó" emlékét őrizték. De kitetszik a naplóból Kőrösfői-Kriesch Aladár személyes érdeklődése is. Megjárta a "festői kovácsműhelyek"-et, ahol vagy csak ekét, vagy csak patkót, vagy csak más szerszámot készítettek. Betért a bazárokba és a kiskocsmákba. A múzeumokban terrakotta szobrocskákat rajzolgatva igyekezett "közelebb férkőzni" a "görög élet intim vonásai"-hoz. A hazafelé tartó tengeri úton azt érezte, a mélységből "ismét felszállt" hozzá "az ősélet géniusza". Újraélte a görög világot.
A 19. század utolsó harmadában, a 20. század első évtizedeiben a klasszikus múlt újraértelmezése egyetemes törekvés volt. A 19. század második felében szerveződő preraffaeliták a Raffaello előtti művészet részeként fordultak a görög kultúrához. Nietzsche A tragédia születése című könyvében értelmezte az általa kétfélének elgondolt végletet: a gáttalan dionüszoszi és a lét harmóniáját képviselő apollói princípiumot. A szecesszió hívei a görög gondolkodás természetközeliségét értékelték. A preraffaelita, a nietzscheánus és a szecessziós törekvésekben megjelenő görögségélmény nem egy irányba tartott és nem egyformán hatott, ugyanakkor megjelent a magyar irodalmi megújhodásban is. Fellelhető ez Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő és Ady költészetében. Leglátványosabban azonban Babits Mihály művészetében érhető tetten a felhasználó-átértelmező szándék. Babits, akinek könyvtárában ott volt Rosetti Balladák és szonettek című könyve, Ruskin műve, a Firenzei reggelek, s aki előfizetője volt 1909-ben és 1910-ben a preraffaelita The Studio-nak, nem kis mértékben éppen a görög kultúrát használta föl műveiben rész-emblémarendszerként. Erre lehet következtetni sok alkotásából, köztük A Danaidák, a Laodameia és a Mythológia című szövegeiből (ez utóbbi novella zárójelenetének szcenírozása és a The Studio egyik számában volt Ménard-kép vizuális élményrokonsága különösen szembetűnő).
A korszak görögség-interpretációjához ad új szempontokat a Kőrösfői-Kriesch Aladár naplóit bevezető tanulmány és a rendkívül gazdag, nagy apparátust mozgósító, interdiszciplináris jegyzetanyag, Csokonai-Illés Sándor munkája. A jegyzetekben történelmi, földrajzi geológiai, botanikai, mitológiai, művészettörténeti, viselettörténeti, ipartörténeti és irodalmi magyarázatok olvashatók. A mai ember számára jelentéssel nem vagy alig rendelkező utalások kapnak így összefüggő értelmet. A "Traján emléktábláját" idéző szószerkezet kapcsán olvasható a Dácia provincia meghódításának a története, a "román király" hajójának megjelenése ürügyén a jegyzetek összefoglalják a román állam megalapítását, a "Jedi-Kule" magyarázata tartalmazza a Héttorony históriáját, a "Kahrije Dsami" nevéhez társít a jegyzetek írója az 5. századtól a második világháború utánig tartó építészettörténeti leírást, a "Krétát védő" nagyhatalmak hajói kapcsán elmondja, miként vált a sziget 1898-ban autonóm területté, hogyan csatlakozott 1908-ban Görögországhoz, mi lett a következménye annak, hogy 1910-ben a mohamedánokat kizárták a nemzetgyűlésből, s hogyan próbálták mindezek ellenére fenntartani a török felségjogokat is. A jegyzetek másban is eligazítanak. A szövegben feltűnik "Supka múzeumőr", akivel Fiuméban találkoztak, a kitűnő régész, művészettörténész, író, a későbbi szerkesztő Supka Géza. Ruszében a helyi "osztrák-magyar consul", Szentirmay Béla várta az utazókat, aki még az 1920-as években is külügyi szolgálatban volt. Fontos adalék, hogy Kőrösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor Rómában találkozott Elek Artúrral, a kitűnő íróval, művészettörténésszel és kritikussal, abban az évben, amikor közreadta az Újabb magyar költők 1890-1910 című antológiáját, beválogatva a kötetbe Babitstól A Danaidák és még három vers mellé az éppen csak elkészült Esti kérdést is, mint az elmúlt húsz év reprezentatív alkotását. Kőrösfői-Kriesch Aladár, Elek Artúr, Babits Mihály, a mindhármukat ismerő (Nagy Sándortól könyvborítót rendelő) Szabó Ervin, a gödöllői művészkolóniát látogató, Babitscsal a Huszadik század című folyóirat révén is kapcsolatban lévő Jászi Oszkár, a valamennyiükkel kollegiális barátságot kezdeményező és őrző Lukács György és Madzsar József 1911-es személyes kapcsolata (melynek művészetelméleti vonatkozásait Gellér Katalin Nagy Sándorról írott monográfiája foglalja össze) új megvilágításba helyezi a század második évtizedében alakult Vasárnapi Kör kisugárzását, és azt az értelmiségi összefogást, amely 1918 kora őszén Európa lovagjai néven próbált szót emelni a békéért és az igazságos új társadalomért. Ez utóbbiban Ady, Lukács, Kernstok, Kunfi Zsigmond, Szekfű Gyula és mások mellett aláíróként szerepel Babits Mihály és Kőrösfői-Kriesch Aladár is.
A közölt jegyzetanyag növeli az 1918 márciusából-áprilisából való másik napló értékét is.
Ebben a két hónapban Kőrösfői-Kriesch Aladár hadi festőként járt az olasz fronton, akárcsak a Galíciát, Szerbiát és Dél-Tirolt megjárt Mednyánszky László. Neki is meg kellett örökítenie a katonákat, a gyakorlatokat, a front eseményeit, vagy úgy, hogy vázlatokat készített, vagy úgy, hogy a helyszínen "készre" festette-rajzolta az alkotást. A feljegyzésekben feltűnik Salzburg, a Brenner-hágó, Bolzano, Merán (Meran), a dél-tiroli Trafoi, Selva, Primolano, Belluno, Vittorio és Monte San Michele. Szó van a tiszti étkezdékben volt eszmecserékről, a hadseregcsoport-főnökségnél tett látogatásról, Conrad von Hötzendorf tábornaggyal való beszélgetésről, "sympathikus" osztrákokról, akiknek "nincsenek czéljaik", meg egy "nagynémet tiszttel" volt találkozásról, akinek "nézetei kegyetlenek, önzőek voltak, de őszinték".
A jegyzetekből kikerekedik az I. világháború befejező időszaka. Összefüggésekben jelennek meg a hadi események, a Salzburgban látott olasz és orosz hadifoglyoktól a Monte San Michelén akkor még csak tervezett, a háború után felállított emlékoszlopig, melyre ez a felirat került: "Ezen a hegycsúcson a halálban testvériesültek olaszok és magyarok, akik életükben hű kötelességtudással harcoltak egymással."
A jegyzetek korrigálják is a naplóíró tévedéseit. Kőrösfői-Kriesch Aladár például véletlen találkozásként idézi fel az "Elekékkel" eltöltött szép napokat; Csokonai-Illés Sándor a Magyar Nemzeti Galéria adattárában megtalálta K. Lippich Elek költő, művészeti író és kultuszminiszteri tanácsos Edvi Illés Aladárnak írott későbbi levelét, melyben a folyamatosan Meránban élő Lippich beszámol "jó Kriesch-Aladár" akkori látogatásáról, a régi városrészben volt sétájukról. A napló, a "többi hadi festő között megemlíti Bardócz Elemért; Csokonai-Illés Sándor valószínűsíti, Bardócz Árpádról lehet szó, "aki a harctéren szolgálva számos háborús tárgyú naturalista képet festett és rajzolt".
A könyvben, melyben láthatók lövészárokról és "gázokat lövelő árokról" készített vázlatrajzok, az Elek Artúrnak küldött levél hasonmása, a Földet mívelő foglyok című 1918-as olajfestmény fotója és a művész által 1919-ben készített (és 1930-ban Vácszentlászlón felállított) Gránátvető című szobor fényképe is. A hétköznapok is jelen vannak: a "deszkából" hevenyészett legénységi barakkok és tiszti szállások, a sátrak, az "összelőtt házak", a városok előtt legelésző katonalovak, az út szélén pihenő trén, a "piszkos zűrzavar", a "vonuló katonák, fáradt gebék", a Doberdo előtti "szinte teljesen romba lőtt nagy úri kastély", a gránátszaggatta templomkupola, s egy másik templom, hol "az üszkös gerendák az oltár előtt fekszenek". A festő természetesen itt is figyeli a "vegetatio"-t, a hegyek kontúrjait, a régi házakat, a színeket és a formákat is.
Ezeket a feljegyzéseket akár párhuzamosan lehet olvasni Tamási Áron és a jánoshalmi kerékpárműszerész, Lovas József visszaemlékezéseivel.
Tamási, aki a frissen letett hadiérettségivel érkezik 1918. június elején a frontra, rajparancsnokként vesz részt a piavei offenzívában. A folyó partján, Montanello lábánál egy csőszházban egy olasz szakasz rejtőzött. Az olaszok a gránáttal hadonászó rajparancsnok és a tíz katona láttán megadták magukat. Tamási, Virrasztás című kötetének előszavában, nemcsak a haditettet írta le. Hozzátette, örült, "hogy az olasz osztagban végzetes kárt nem tett [...], mivel egy sebesülés történt csupán, s az sem akarattal".
Lovas József, akinek feljegyzései a Tekintet című folyóirat 1988-as második számában olvashatók, csak a vele történt eseményeket írja le: a hazavágyakozást, az álmaiban megjelenő saját üzletet, meg a Piave di Soligno nevű falucskába telepített ezredtörzs kocsitáborát, a dinamittal töltött ládákat, a felettük köröző repülőt, az ezredest, aki az ő javaslatára máshová telepítette a lőszeres karavánt, aki azonban a támadás után egyetlen szóval sem említette, hogy az ő javaslatára történt.
Az írónak készülő Tamási Áronnak az a fontos, nehogy embervért ontson. Lovas József végig a maga tapasztalati világán belül marad. Kőrösfői-Kriesch Aladár 1918. április 28-án, a hazatérés előtti napon az utazás "összefoglalásaként" és tanulságaként ezt írja naplójába: "Két egymást kísérő és néha egymást ki is egészítő, de többnyire egymással ellentétben álló momentum: a nagy nyugalmas, hatalmas természet - és az emberi, hadi, háborús benyomások.
Előbbinél különösen a hegyek, általam eleddig nem látott, annyira változatos, formailag gazdag és meglepő - és származásukra nézve szokatlanul világosan beszélő benyomásai voltak a döntőek [...].
A másik az emberi rész: A háború megfoghatatlan őrülete [...]."
Az a Babits Mihály, akivel Kőrösfői-Kriesch Aladár 1918 kora őszén aláírja a háborúellenes és jövőépítő kiáltványt, 1918 januárjában a Veszedelmes világnézet című tanulmányában rögzíti: a "világháború a történelem legmonstruózusabb véletlensége", a "antiintellektualizmus diadala". 1918 júliusában a Kant és az örök béke című írásában mindehhez hozzáteszi: "a háború jogi képtelenség". (Körösfői-Kriesch Aladár: Naplók. Budapest, Argumentum Kiadó-Országos Széchényi Könyvtár, 2005)
Tizedik kötetéhez érkezett A magyar nyelv kézikönyvei, a Tinta Könyvkiadó sorozata. Ezúttal a közmondások értelmező szótárát vehetjük kézbe, amelyben helyet kaptak más mondatjellegű proverbiumok is (többek között szállóigék, közhelyszerű szólások, szentenciák, maximák, klisék, "aranyköpések", aforizmák, időjárási és gazdaregulák). A kötet 2000 frazeológiai egységet értelmez, összesen 5500 illusztratív példával.
Magyarországon Forgács Tamás volt az első, aki szólásszótára1 anyagát példákkal szemléltette, elsősorban az utóbbi tíz év sajtójából; esetenként saját maga is írt példákat. Litovkina viszont a 16-21. századból, több mint háromszáz szerzőtől, nyolcvan folyóiratból és újságból válogatta illusztratív példáit a közmondások használatára - amelyikhez még így sem talált példát, azt inkább kihagyta a szótárból. A példák túlnyomó többségének forrása a 18-20. század magyar szépirodalma (Szabó Páltól 208, Móricz Zsigmond, Dugonics András, Bod Péter, Esterházy Péter, Vámos Miklós, Jókai Mór és Tömörkény István műveiből több mint száz idézet) és az utóbbi negyedszázadi sajtó.
Sokféle eredetű és korú közmondás szerepel a kötetben, elsősorban az országszerte legjobban ismert proverbiumok. A magyar mellett számos idegen eredetű (elsősorban bibliai, latin, görög, angol, francia és német) közmondással találkozhatunk, amelyek a magyar nyelvbe már beépültek. Egyes ma is közismert példák már az első ismert magyar közmondásgyűjteményben (1598) megjelentek, és Európa több nyelvében megtalálhatóak, például Ajándék lónak ne nézd a fogát. Mások az utóbbi évtizedekben keletkeztek és terjedtek el, például Az élet nem habos torta (eredete Bacsó Péter: A tanú, 1980); Ami elromolhat, az el is romlik (angol eredetű, forrása Arthur Bloch: Murphy's Law [Murphy törvénye], 1977).
A szótár felépítése számos korábbi magyar és nemzetközi közmondásgyűjtemény hagyományát követi: a közmondásokat az ábécérendbe sorolt vezérszavakhoz rendezve találjuk. Ez rendszerint az első főnév, kivéve, ha tulajdonnév is szerepel a közmondásban, ilyenkor ez a vezérszó. Abban az esetben, ha nincs egy közmondásban ige, úgy a vezérszó az első főnév, ha ez sincs, akkor a legjellemzőbbnek tekinthető elemnél (melléknév, névmás, határozó) található meg a proverbium.
Az egyes szótári cikkekben a közmondás kiemelt, leggyakoribb formája után olvashatjuk annak változatait, a közmondás rövid értelmezését, esetenként az eredetére vonatkozó magyarázatot. Ezt követik az illusztratív példák, általában három-öt darab. Ezek jelentősége óriási, hiszen a közmondás jelentése és használata mindig csak az adott kontextusban értelmezhető. Helyenként több, akár kilenc példa is szerepelhet, így a Hamarabb utolérik [könnyebb utolérni] a hazug embert, mint a sánta kutyát közmondásnál, ahol többek között Pázmány Péter, Arany János, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Vámos Miklós műveiből olvashatunk idézeteket. Itt szerepelhetnek olyan példák is, amelyekben az idézett szerző elferdítve használja a közmondást - az előbbi példánál maradva: "(...) minden hasonlat sántít, szokta mondani az én Lacikám, melyből az következik, hogy a hazug embert könnyebb utolérni mint a sánta hasonlatot (...)". Ezután a szépirodalmon kívüli paródiák következnek (a sajtóból, internetről, szóbeli gyűjtésből stb.), például A hazug embert könnyebb utolérni, ha autóval mennek utána.
Majd a kiemelt közmondással rokon (szinonim), ellentétes értelmű (antonim), hozzá más módon köthető proverbiumokat találjuk. Például (A) türelem rózsát terem szinonímái: Lassú víz partot mos, Várt lány várat nyer, Idővel érik a gyümölcs; antonímája: Akkor kell a lányt adni, amikor kérik; más módon hozzá köthető proverbiumok: (A) türelem a birkák erénye, Keserű a tűrés, de édes a gyümölcse. A szótári cikk végén a közmondás egy részét képző szólásokat, szóláshasonlatokat, más állandósult szókapcsolatokat találunk. A proverbiumok ilyen rendszerszerű feldolgozása újdonság a magyar szótárirodalomban. A kiterjedt utalásrendszer segíti, hogy lássuk a közmondások közötti összefüggéseket, és jobban megértsük a jelentésüket.
A szótár használatát nagymértékben megkönnyíti, hogy minden oldal alján
megtaláljuk a szócikkekben állandóan használt rövidítések feloldását (E:
eredet; ? példa; P: közmondás-paródia; R: rokon értelmű közmondás; L: lásd még;
A: antoníma
A szótár rész után találjuk a szómutatót, amely a közmondások - félkövérrel
kiemelt - legnépszerűbb alakjának minden szavát tartalmazza (kivéve a
névelőket, a legtöbb kötőszót, a személyes és vonatkozó névmásokat stb.). A
szómutató segíti, hogy egy adott közmondást megtaláljunk a szótárban,
ugyanakkor együtt is láthatjuk azokat a proverbiumokat, amelyeket összeköt egy
közös szó (pl. anya). Itt is találunk utalásokat, abban az esetben, amikor egy
címszó alatt vonták össze egy szó alakváltozatait: például leány l. lány, míg
l. amíg - ugyanez azonban elmarad pl. a fú és fúj esetében. Hasznos lenne az
is, ha kereszthivatkozásokat is találnánk, a szinonímáknál és összetartozó
szavaknál: például kutya-eb, öregség-vénség, csúnya-rút; ökör -tehén-tinó,
liba-lúd, malac-disznó.
Mindemellett Litovkina szótára jól, sokoldalúan használható, tudományos igényű
munka, amely széleskörű olvasóközönség igényeit szolgálja. Az orosz anyanyelvű
szerző a Lomonoszov Egyetemen tanult magyarul és diplomázott, ezután költözött
hazánkba. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Karának
professzora (Szekszárd), három angol nyelvű könyv után ez immár a negyedik
magyar nyelvű könyve a közmondások témakörében. (T. Litovkina Anna: Magyar
közmondástár. Közmondások értelmező szótára példákkal szemléltetve. Tinta
Könyvkiadó, Budapest, 2005, 818 p.)
1 Forgács Tamás (2003): Magyar szólások és közmondások szótára. Mai nyelvünk
állandósult szókapcsolatai példákkal szemléltetve. Tinta, Budapest
Szerzők különleges elvárásnak tettek eleget a könyvsorozat megírásával: a
szerves kémia rohamosan bővülő és más rokon tudományágakhoz egyre inkább
kapcsolódó területének modern összefoglalására törekedtek, tömör formában. A
természettudományoknak szinte minden területe korunkban eddig soha nem látott
mértékben tágul, fejlődik, és ez különösen igaz a szerves kémiára, ahol
korábban nem ismert vegyületek ezrei kerülnek évente publikálásra, és emellett
e nagyszámú új szerkezet előállítására egyre több módszer kerül kidolgozásra.
Nem csoda, hogy adathalmazokat tartalmazó enciklopédikus művek sora jelenik meg
napjainkban, melyekben a szakember vagy tanuló diák megkísérli az őt érdeklő
részletet fellelni.
Nyilvánvaló, hogy a szerves kémiai ismeretek átadására egy teljességgel más
jellegű szakkönyvre is szükség van: olyanra, mely a rendkívül szerteágazó
tudományág leglényegesebb ismeretanyagát, törvényszerűségeit összefoglalja,
méghozzá - a rohamos fejlődésre való tekintettel - oly módon, hogy az olvasó a
legkorszerűbb szemléletet ismerhesse meg, ezáltal átfogó képet kapjon e
tudományterület jelenlegi állásáról.
Szerzők ezt a feladatot teljesítették, kitűnően. Összesen 566 oldal
terjedelemben a szerves kémiai egyetemi oktatás teljes anyagát sikerült
összefoglalniuk. Biztosan állíthatom, hogy aki e háromkötetes művet alaposan
áttanulmányozza, tartalmát elsajátítja, a szerves kémiának minden főbb
területén alapvető képzettségre tesz szert, és mindezt a ma elfogadott
szemlélet alapján teheti meg. A kötetek a szerves kémia három vonatkozását jól
elkülönítve tárgyalják: az első kötet a legfontosabb alapfogalmakat,
törvényszerűségeket írja le, a második kötet a szerves kémia anyagát általános
vegyülettípusok szerint foglalja össze, a harmadik kötet pedig a természetes
vegyületeket tárgyalja.
A könyvsorozat néhány kiemelkedően sikeres vonása kívánkozik kiemelésre:
- A tömör és összefoglaló jelleg mellett a szövegezés rendkívül oldott,
olvasmányos.
- A tárgyalás kitűnően kombinálja a tézisszerű összefoglalásokat a helyenként
megadott - és a megértést sok esetben megnyugtatóan alátámasztó - adatsorokkal
(például vegyületek fizikai állandóinak megadásával), így helyenként már-már az
enciklopédikus elvárásnak is eleget tesz.
- Világosan kifejtésre kerülnek a szerves kémia alapfogalmai, e vonatkozásban
kiváló segítséget jelent a legfontosabb szakkifejezések magyarázata az 560.
oldalon.
- Az I. és III. kötet jól tükrözi a kémia és más tudományágak: a fizika,
biológia és gyógyszerészet kapcsolatát. E helyeken komoly mélységben kerülnek
tárgyalásra fizikai-kémiai (például termodinamikai) fogalmak, biokémiai
jelenségek (például az öröklődésben nélkülözhetetlen szerepet játszó
nukleinsavak) vagy gyógyászati jelentőségű anyagok (például antibiotikumok,
szteroidok stb.).
- Nagyon esztétikusak az ábrák, szervesen egészítik ki a tárgyalást. A kémiai
reakciók magyarázatát a legtöbb helyen nyilak szemléltetik, melyek segítségével
könnyen megérthetők az egyes átalakulások elemi lépései.
- Egyik legkiemelkedőbb vonása a műnek, hogy szinte hiánytalanul összefoglalja
azt a szerves kémiai tudásanyagot, mellyel a megjelenés idején, 2005-ben
rendelkezünk.
A könyv e kettős vonása: a tézisszerű, tömör tárgyalásmód, s a néhol
részletekbe is menő magyarázó jelleg lehetővé teszi, hogy mind már végzett
szakembereknek, mind pedig most tanuló egyetemi hallgatóknak olvasmányul
szolgáljon. Teljes áttanulmányozása egy egyetemi záróvizsgára való felkészülést
is lehetővé tesz, egyes részeknek átolvasása pedig kitűnően alkalmas arra, hogy
a diplomás vegyészek számára egy-egy már feledésbe menő tézist, reakciót vagy
esetleg fizikai-kémiai összefüggést ismét emlékezetbe idézzen és megmagyarázzon.
A szakterületen dolgozó kutatók, tanárok, ipari vegyészek, valamint a tanuló
egyetemi hallgatók régóta várták, hogy ilyen jellegű mű magyar nyelven
megszülessen. Aki a könyvsorozatot kezébe veszi és áttanulmányozza, azonnal
láthatja, hogy sikeres mű született, mely mindezen várakozásoknak kitűnően
megfelel. (Antus Sándor - Mátyus Péter: Szerves kémia. I., II., III. Nemzeti
Tankönyvkiadó, Budapest, 2005)
A szerzők a magyar tudomány és az MTA jeles személyiségei. Sajátos látásmódon
keresztül mutatják be a világot; megpróbálják felfedni a természetben és az
emberi alkotásokban jelen lévő szimmetriát és szépséget. A biológia, a fizika,
a kémia jelenségeiben, funkcióiban megtalálják a közös vonásokat, felhívják a
figyelmet az összefüggésekre, bemutatják a Világegyetemet betöltő és azt
egésszé egyesítő harmóniát és szimmetriát.
A Képes szimmetria fejezetei megragadó fényképekkel és grafikákkal
illusztrálják a tükörszimmetriát, a kiralitást (tükörszimmetrikus, de egymással
fedésbe nem hozható alakzatokat), a forgási szimmetriát, a mértani testeket, az
ismétléses szimmetriát (amely azonos alakzatok sora, síkminták, díszítőelemek,
építészeti elemek), a csavarszimmetriát, végül az antiszimmetria jelenségeit.
A példákat a természetből és építészeti alkotásokból merítik. Láthatunk
gyönyörű virágokat, leveleket, állatokat, emberi arcot, szobrokat és
festményeket mint a tükörszimmetria illusztrációit, de bemutatják az építészeti
alkotások sokaságát is hazai példáktól kezdve (Hősök tere, Országház) a
Buckingham palota, Schönbrunn-palota, Notre Dame, Szent Péter tér vagy Antoni
Gaudí máig is épülő székesegyházáig. Illusztrálják a tükörszimmetriát
címerekkel és zeneművekkel, például Bach: Contrapunctus XVIII. művével is.
A kiralitásra legjobb példa jobb és bal kezünk, melyek tükörszimmetrikusak, de
fedésbe nem hozhatók. Ilyenek az ellentétes irányba csavarodó csigalépcsők és
sok molekula is. Sokszor a "jobbkezes" molekula gyógyszer, míg tükörképe akár
mérgező is lehet. Példa: a penicillamin "jobbkezes" változata ízületi bántalmak
gyógyszere; "balkezes" párja rendkívül mérgező. Az etambutol "jobbkezes"
változata tuberkulózis elleni gyógyszer, a "balkezes" vakságot okozhat stb.
Meglepő, hogy a természetben előforduló fehérjék mind "balkezes" aminosavakból
épülnek fel; a természet az élet kialakulásakor a kiralitás szempontjából a
"balkezes" aminosavakat választotta.
Virágok, növények illusztrálják a háromszoros, négyszeres stb.
tükörszimmetriát. A szerzők megkeresték azokat a szobrokat, csillárokat,
építészeti alkotásokat, amelyek ugyanilyen tulajdonságúak. Például:
Buddha-szobor Bangkokban, vagy az oroszlános kút Granadában. A Pentagon (neve
is mutatja) ötös szimmetriájú, de vannak többszörös szimmetriájú tornyok,
épületek. Megkapó szépségűek a templomok rozettaablakai vagy a bazilikák
kupolái.
Külön fejezetet szentelnek a szerzők a hópelyhek hatos szimmetriájának,
amelyekről sokan készítettek rajzokat. Wilson A. Bentley természetbúvár pedig
hatezer fényképen örökítette meg különös, egyedi szépségüket.
További változat a forgási szimmetria. Nemcsak a virágokon, de számos emberi
alkotáson is megtalálható: turbinák, vízikerekek, légcsavarok, szélerőművek
rotorjai.
Az állatok tükörszimmetriája kapcsolatos a mozgással, de szimmetrikusak az
autók és repülőgépeink is. Nagyjából hengerszimmetrikusak a fák, jégcsapok, a
vulkáni kürtők megdermedt lávája vagy a cseppkövek.
Különösen tetszett a szabályos testek leírása; a szerzők az öt szabályos testet
nemcsak bemutatják, hanem érthetően bizonyítják, hogy ezek és csak ezek a
szabályos testek létezhetnek. A háromszög alakú lapokból három különböző
szabályos test: tetraéder, oktaéder és ikozaéder állítható össze, a
négyszöglapokból már csak hexaéder, azaz csak kocka építhető fel,
ötszöglapokból pedig dodekaéder szerkeszthető. A szerzők számos példát mutatnak
be mindegyikre, és az ezekből levezethető félszabályos testekre és
csillagpoliéderekre. A félszabályos testekre a legszebb példa a szabályos
hatszögekből és tizenkét szabályos ötszögből kialakított csaknem tökéletes
gömbalak. Ilyen volt az Egyesült Államok kiállítási csarnokának kupolája a
Montreali Világkiállításon. A tervező Buckminster Fuller, akiről később a C6o
molekulát is elnevezték.
Az ismétléses szimmetria szép példáit mutatják be a szerzők oszlopsorokon,
fasorokon, kerítéseken vagy épületek ablakain.
A csavarszimmetria illusztrációi között szerepel a DNS, az élet kettős
spirálja, de bemutatnak a szerzők csigákat, páfrányokat, galaxisokat és
hurrikánokról készített fényképeket is. A színpompás síkminták sokasága és a
változatos homlokzatok is szemet gyönyörködtetőek. Nem kevésbé érdekesek a
kristályok, melyek térbeli szimmetriát követnek. A képek jól mutatják, hogy a
természet mikrovilága éppen olyan gyönyörű, mint amit a makrovilágban látunk.
Vizi E. Szilveszter a szerzők egyik előző művének (Szimmetriák a felfedezésben)
ismertetésekor mondotta a következőket:
"Ők az általánosban nem az egyest, hanem az egyesekből összeálló általánost
keresik. [...] A szerzők a vírusok szerkezetében, Watson és Crick kettős
spiráljában is hasonlóságot észlelnek, a szépséget fedezik fel, ugyanúgy
csodálkoznak rá az egészséges emberi test tökéletes szimmetriájára.
Utolsó gondolatként pedig bár sokan idézik Kr. után 2. században élt
Terentianus Maurus híres mondását: "habent sua fata libelli", tehát a
könyveknek sorsuk van, azonban helyesen ez úgy hangzik, "Pro captu lectoris
habent sua fata libelli", azaz az olvasói befogadásnak megfelelően van a
könyveknek sorsa.
Meggyőződésem, hogy a könyv sorsa már akkor eldőlt, amikor megíratott, ... az
olvasók a könyvet azonnal be fogják fogadni. Tehát a könyv sikerre van ítélve".
A Képes szimmetria érdekes és érthetően megfogalmazott ismereteket tartalmaz.
Meggyőz arról, hogy a természet, a művészet és építészet nagy alkotásai
egyszerre szépek és hasznosak. Kivételes értékei miatt ez a könyv is "sikerre
van ítélve". Gratulálunk a szerzőknek, és köszönjük, hogy újból megajándékoztak
egy maradandó értékeket bemutató művel. (Hargittai István - Hargittai Magdolna:
Képes szimmetria. Bp., Galenus, 2005)
Vargha Katalin
doktorandusz ELTE BTK Folklór Tanszék
Antus Sándor - Mátyus Péter:
Szerves kémia
Hajós György
az MTA doktora, egyetemi magántanár
Hargittai István - Hargittai Magdolna:
Képes szimmetria
Meskó Attila
geofizikus
<-- Vissza a 2005/12 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]