Magyar Tudomány, 2005/11 1450. o.

A jövő tudós női

A nők helyzete a magyar tudományban


Bevezető

A kibővült Európai Unióban 1 084 726 kutató dolgozik, 47 %-uk az iparban, 15 %-uk az állami szektorban és 36 %-uk a felsőoktatásban. Bár a diplomások legalább fele nő, a nők aránya a kutatók között ennél jóval kisebb, és számuk kirívóan alacsony a tudományos élet vezetői között. 2001-ben az EU középkelet-európai tagállamaiban a nők aránya a foglalkoztatottak körében 46,7 %, a diplomás szakemberek között 62,9 % és a kutatók között 39,5 % volt, míg az EU régi tagállamaiban ezek az arányok 43,1 %, 46,5 % és 27,2 % (Enwise-jelentés adatai alapján saját számítás).

Látható, hogy az újonnan csatlakozott közép-kelet-európai országokban magasabb arányban találunk nőket a kutatók között, mint a régi tagországokban. Ez jó hír, de sajnos a nők helyzete ezen országokban sem kedvezőbb, mint Nyugat-Európában, hiszen:

* azokon a tudományterületeken és azokban az országokban a legnagyobb a női kutatók aránya, ahol a nemzeti jövedelemből a legkevesebbet fordítják a kutatásra;

* a nők gyakran azokat a férfiakat pótolják, akik a kutatói pálya alacsony társadalmi elismertsége és rossz jövedelmezősége miatt az utóbbi tizenöt évben elhagyták a pályát.

Az Európai Bizottság - az EU esélyegyenlőségi irányelveinek megfelelően - biztosítani kívánja a nők egyenlő esélyeit és szerepét a tudomány területén. Több szakértői csoport is vizsgálta a nők helyzetét a K+F területén a 90-es évek vége óta, ezek közül most a Közép-Kelet-Európával is foglalkozókat emeljük ki. Az 1998-ban létrehozott Helsinki Csoport felmérte és bemutatta a nők nem túl kedvező helyzetét a kutatás-fejlesztésben, ugyanakkor rávilágított arra, hogy nagy különbség mutatkozik az akkori tag- és a csatlakozó országok helyzete között. Ezért az Európai Bizottság 2002 októberében létrehozta az ún. Enwise szakértői csoportot, azzal a feladattal, hogy vizsgálja meg a közép-kelet-európai és balti országokat.1 A munka eredményeképpen 2004 szeptemberében jelent meg az Elfecsérelt tehetségek: egyéni sorsok társadalmi megközelítésben - Nők és a tudomány az Enwise-országokban című jelentés, mely a következő fő problémákat hozta napvilágra:

* nagy különbségek vannak az egyes tudományterületek között, így a társadalomtudományokban magas a nők aránya, viszont a mérnöki területeken nagyon alacsony;

* azokon a területeken dolgozik sok női kutató, ahol a legalacsonyabbak a fizetések, és ahol a legszegényesebbek a kutatómunka körülményei;

* nagyon kevés a női kutató az iparban, ahol legkedvezőbbek az anyagi feltételek;

* a doktori fokozatok több mint 40 %-át nők szerzik, de a kutatási hierarchia felső szintjein ennél lényegesen alacsonyabb arányban vannak jelen.

Az Enwise-jelentés fontos, megfontolandó ajánlásokat fogalmaz meg a politikusok, a tudományos élet képviselői, a kutatással foglalkozó intézmények vezetői, a média és a női kutatók számára, melyeknek megvalósítása nagyban elősegítené, hogy a nők több esélyt kapjanak képességeik kihasználására és kibontakoztatására, ezáltal tudásuk nagyobb mértékben járulhatna hozzá a tudomány fejlődéséhez nemzeti és európai szinten egyaránt.

Magyarország helyzete nemzetközi összehasonlításban

A kutatói pálya tekintélye az utóbbi tizenöt évben fokozatosan csökkent, sok tehetséges kutató más területen vagy külföldön folytatta tevékenységét, és a kormányzati elkötelezettség a K+F támogatására sem mutatkozott határozottnak. Ezek a tényezők természetesen nagy hatással voltak a humán erőforrásokra, és - mint minden olyan szakmában, amelyre nem a magas keresetek a jellemzőek - nőtt a nők száma a kutatással foglalkozók körében. Érdekes viszont, hogy a döntéshozatali szervekben és pozíciókban nem jelent meg ez a változás. Ezt jól érzékelteti a követező példa: a felsőoktatási intézmények vezetőinek 2000-ben 12,9, 2001-ben 12,3 %-a volt nő, míg a felsőoktatásban végzett hallgatók többsége nő (2001-ben 53,8 %, szemben az 1990-es 48,8 %-kal). Ezenkívül fennáll annak a lehetősége, hogy amint az állam prioritásai között jobban előtérbe kerül a K+F, emelkedik a finanszírozása - ami az EU-tagság és a barcelonai célok miatt be kell, hogy következzen -, a kutatói pálya ismét népszerűbbé válik, presztízse visszatér, és fel fognak erősödni a nők kiszorítására irányuló társadalmi hatások.

Magyarországon a kutatók 33,7 %-a, a kutatási segédszemélyzet 62,4 %-a és az egyéb kutatásban foglalkoztatott munkavállalók 66,2 %-a nő (Kutatás és Fejlesztés 2002, KSH-létszámadatok). A nők aránya a költségvetési intézmények kutatói között 1990 és 2002 között 31,1 %-ról 38,2 %-ra, a felsőoktatási kutatóhelyeken pedig 29,1 %-ról 35,3 %-ra növekedett. A vállalkozási szektorban viszont csökkent a női kutatók aránya 24,7 %-ról 23,7 %-ra. (Nők és férfiak Magyarországon 2002, KSH és Kutatás és Fejlesztés 2002)

A tizenöt régi EU-tagállamban 2000-ben a nők aránya a felsőoktatásban dolgozó kutatók között 34 %, a költségvetési szektorban 31 % és az iparban 15 % (She Figures 2003) volt, a társult országokban2 ezek az arányok 37 %, 41 % és 31 % (saját számítás a She Figures 2003 alapján, létszámadatok).

Az egyes tématerületeken dolgozó kutatók nemek szerinti eloszlásáról nagyon hiányos adatok állnak rendelkezésre mind az Európai Uniót, mind Magyarországot tekintve, főleg a kormányzati és a magánszektort nehéz feltérképezni. Magyarországról van összesített adat (1. ábra), de ezt a nemzetközi adatszolgáltatás nem tartalmazza. Összességében elmondható, hogy az országok között is nagy a szórás az egyes tudományágakon belül. A felsőoktatási kutatás területén a tizenöt régi tagországban átlagosan a bölcsészet- és orvostudományban volt a legmagasabb a női kutatók aránya 1999-ben (létszámadatok, a She Figures 2003 alapján saját számítás), ezeket követték a társadalom- és agrártudományok. Hasonló eredményt adnak a társult országok 2000-re vonatkozó statisztikái (teljes munkaidejű dolgozókra átszámított létszám). A kormányzati szektorra vonatkozó régi tagországbeli adatok nagyon hiányosak, a társult országok esetében csak a sorrend első két helye cserélődött fel. A vállalkozási szektorról nincsenek tématerületre lebontott adatok. Minden kategóriában a műszaki tudományok területén a legalacsonyabb a női kutatók aránya, ezt követik a természettudományok.

Míg Magyarországon a PhD-fokozattal rendelkezők 37 %-a nő, egyetemi tanári szinten a részarányuk már csak 13,7 % (2003). A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak mindössze 3,5 %-a nő, vezető testületeiben szinte csak férfiak vannak. A tudományos hierarchia magasabb szintjein jellemző alacsony női jelenlét azt mutatja, hogy a kutatási intézmények nem képesek követni a társadalmi-gazdasági változásokat, például a nők számának növekedését a felsőoktatásban - ez annak a jele, hogy a tudományos kiválóság értékelési rendszere nem működik megfelelően. A tudományos fokozattal rendelkezők körében a nők aránya a következőképpen alakul az egyes tudományterületeken:

Az ún. Olló-diagram (3. ábra) tendenciája Európa minden országára érvényes, kisebb-nagyobb eltérésekkel az egyes számadatoknál. Az ábra azt mutatja, hogy az ország sok fiatal női és férfi tehetséget kiképez, akik közül a nők az idő múlásával fokozatosan "elfogynak" a pályáról. Ez nagy veszteséget jelent az ágazatra és a gazdaság egészére nézve is, mert a humán erőforrás ezen részének képzésébe befektetett pénz és energia nem hasznosul a társadalom számára.

Magyarország a statisztikai adatokat tekintve nem áll rosszul Európa többi országához viszonyítva, de ez sajnos a cikk elején említett okokkal magyarázható. A fő probléma az, hogy sem a nők esélyegyenlősége, sem a kutatás-fejlesztés nem kiemelt téma napjainkban, így a nők esélyegyenlősége a kutatásban mint téma kétszeresen hátrányos helyzetben van. A kutatásban dolgozó nők és férfiak vagy egyáltalán nem ismerik a problémakört, vagy kellő információ és tájékoztatás hiányában elutasítják, illetve tagadják létezését. Nagyon fontos lenne, hogy a döntéshozók felismerjék a nemek közti esélyegyenlőség jelentőségét a gazdaság számára, és lépéseket tegyenek annak megvalósítása felé.

Magyarország is delegál képviselőt a Helsinki Csoportba, melynek tagjai a nők a tudományban témáért felelős kormányzati tisztségviselők. A csoport fő célja, hogy elősegítse a nők minél hatékonyabb részvételét a kutatás-fejlesztésben azáltal, hogy megvitatja a nemzeti szabályozásokat és irányelveket. Mivel minden szakértői jelentés megemlíti, hogy nagy gondot okoz a megfelelő statisztikák és az adatszolgáltatás harmonizálásának hiánya, a csoport nemzeti statisztikai felelősöket is kijelölt a statisztikák összehangolásának és fejlesztésének elősegítésére.

Ajánlások

A kormányzat feladata lenne az európai szakértői csoportok és az Európai Bizottság által megfogalmazott ajánlásokat megvalósítani az országban. Ez elsősorban két intézmény feladat- és hatásköre, az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Főosztályáé és a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalé. Magyarország szempontjából az Enwise-csoport legsürgősebben megvalósítandó ajánlásai a következők:

* A gender mainstreaming 3 alkalmazása a hazai oktatási politikában.

* A kutatásért felelős kormányzati szerven belül (NKTH) és az egyetemeken, illetve kutatóintézetekben egy, a nemek közti esélyegyenlőségért felelős részleg létrehozása vagy felelős személy kijelölése.

* Nők a Tudományban Bizottság létrehozása.

* Kapcsolati pontok létrehozása a női kutatók támogatására (ez Csehországban például már megvalósult egy országos iroda formájában).

* A kutatóhelyeken családbarát munkakörülmények megteremtése.

* A médiában a tudományról közvetített kép vonzóbbá tétele a fiatalok és a nők számára.

* A tudományos pálya lányok számára vonzóvá tételére irányuló programok kezdeményezése és megvalósítása.

Papp Eszter

Tudományos és Technológiai Alapítvány - eszter.papp @ tetalap.hu

Groó Dóra

az orvostudományok kandidátusa, Tudományos és Technológiai Alapítvány - dora.groo @ tetalap.hu


1 Bulgária, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia.

2 Ekkor társult országok voltak: Bulgária, Ciprus, Csehország, Észtország, Izland, Izrael, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Norvégia, Románia, Svájc, Szlovákia, Szlovénia. 2004-ben EU-tagállam lett: Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia.

3 A nők és férfiak közti esélyegyenlőség integrálása a szervezetbe és kultúrájába, az összes programba, politikába és gyakorlatba - EU-politika 1996-tól.



1. ábra * Nők és férfiak Magyarországon 2003, KSH



2. ábra * Nők és férfiak Magyarországon 2003, KSH



3. ábra * Számított adatok a Nők és férfiak Magyarországon 2003, KSH alapján


Irodalom

European Commission (2002): The Helsinki Group on Women in Science: National Policies on Women in Science in Europe

European Commission (2004): Waste of Talents: Turning Private Struggles into a Public Issue - Women and Science in the Enwise Countries

European Commission (2003): She Figures - Women and Science Statistics and Indicators

Központi Statisztikai Hivatal (2000, 2001, 2002): Kutatás és fejlesztés. KSH, Budapest

Központi Statisztikai Hivatal és Szociális és Családügyi Minisztérium (2002, 2003): Nők és férfiak Magyarországon. Budapest


<-- Vissza a 2005/11 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]