Magyar Tudomány, 2006/12 1499. o.

Tanulmány

Kövesligethy Radó „tetemrehívásáról”

Vargha Domokosné

nyugalmazott könyvtárvezetõ

vargha konkoly.hu

Balázs Lajos

az MTA doktora, igazgató, MTA Konkoly

Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete

Az eddig megjelent biográfiákban csak igen rövid és homályos megjegyzések találhatók azokról a megpróbáltatásokról, amelyek Kövesligethy Radót a Tanácsköztársaság bukását követõ esztendõkben érték. Ezek a megalázó procedúrák felmérhetetlen károkat okoztak az akkoriban még szellemi ereje teljében lévõ tudósnak, derékba törve hazánk egyik legnagyobb természettudósának karrierjét. Nehéz lehetett a számtalan hazai és külföldi elismerésben részesült akadémikus professzornak a „bûnös” szerepét átélnie. Sorsa a Biblia Józsefére emlékeztet. Vajon mik voltak azok a „szörnyû vétkek”, amelyek miatt neki oly keservesen kellett bûnhõdnie? A feldolgozott terjedelmes anyagból, elrettentõ példaként, csak néhány részletet emelünk ki.¹ Célunk mindössze annak érzékeltetése, hogy az ilyesfajta, idõnként már-már nevetségesnek tûnõ „tetemrehívások” mindig nagyon veszedelmesek.

Köztudott, hogy az 1945 utáni esztendõkben, majd 1956-ot követõen ennél sokkal súlyosabb atrocitások is történtek a Magyar Tudományos Akadémia berkeiben. A késõbbi törvénytelenségek azonban nem mentik fel azokat a tudósokat, akik a Tanácsköztársaság utáni idõkben játszották „ítélõbíróként” dicstelen szerepüket.

Kövesligethy életének jelentõsebb állomásai

Kövesligethy Radó 1862. szeptember elsején született Veronában. Elemi iskoláit Bajorországban végezte. 1873-81 között a pozsonyi katolikus gimnázium növendéke volt. 1881-tõl a bécsi egyetemen matematikát, asztronómiát és fizikát hallgatott, a nyári szünidõben pedig Konkoly Thege Miklós ógyallai csillagvizsgálójában dolgozott. A csillagvizsgáló kiadványaiban számos csillagászati munkája látott – német nyelven – napvilágot.

„Ifjúságomnak legszebb napjait éltem ott és Nagyságod szeretetreméltó családjának körében, és valóban hasznothozó éveket töltöttem ott, mert javarészét annak, a mik ma enyimnek mondhatok, Ógyallán tanultam meg” – írta egy levelében 1895-ben Konkoly Thege Miklósnak.²

Principien einer theoretischen Astrophysik auf Grund mathematischer Spektralanalyse címû disszertációját 1884 júniusában védte meg a Bécsi Egyetemen. Egyetemi tanulmányainak befejezése után néhány évig az Ógyallai Csillagvizsgáló munkatársa lett. Az õ megfigyelésein alapult az 1887-ben közreadott Ógyallai spektroszkópiai katalógus, amely a H. C. Vogel által készített Potsdami katalógus kiegészítéseként jött létre.

Elméleti spektroszkópiai munkásságának összegezéseként Grundzüge einer theoretischen Spectralanalyse (Halle, 1890) címen egy 300 oldalas könyvet jelentetett meg.

1888-tól 1893-ig Eötvös Loránd mellett geofizikai kutatásokat folytatott a Pesti Egyetemen, ugyanitt 1893-ban a Kozmográfiai Intézet rendkívüli tanára lett. Csillagászatot és geofizikát oktatott a fizika és földrajz szakos hallgatóknak. 1894-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja. 1899-1901 között a Konkoly alapítású Ógyallai Asztrofizikai Obszervatórium aligazgatója volt. 1904-ben nyilvános rendes tanárrá nevezték ki a Pesti Egyetemen.

Tudományos eredményeinek összegzése

Kövesligethy 1891. március 27-én Az ég új elméleti physikájának alapvetéséhez címmel elõadást tartott az Akadémián. Ez alkalommal legfontosabb csillagászati vizsgálatainak célját és elért eredményeit foglalta össze.

„A ‘Grundzüge einer theoretischen Spectralanalyse’ czímû munkámban kifejtett, és eddig több pontjában javított spektrálemélet azon határozott szándékkal keletkezett, hogy az eddig nagyon is leíró jelleggel bíró astrophysikát matematikai alapra fektethessem. Ha ugyanis az égi testeket és azok rendszereit megszûnünk pontoknak tekinteni; az állapotukat és mozgásukat teljesen leíró matematikához még azok hõelméleti tárgyalása is fog lépni, a mi – azt eléggé bizonyítják egyebek között a Wiedemann Annalekben megjelent Ritter Ágost-féle dolgozatok – csak azon esetben keresztülvihetõ, ha tényleg képesek volnánk megmérni az égi testek hõmérsékletét meg sûrûségét, és feltételezhetjük, hogy ezek eszményi gázállapotú testek.

Sikerre igazán csak akkor számolhatunk, ha az égi test állapotját ismeretesnek definiáljuk, ha ismeretes a spektruma. … Világos, hogy ily módon az egész astrophysika elméletileg tárgyalható tudományággá lesz, mely éppúgy képviseli a hõelmélet Kosmusos alkalmazását, mint az astronomia a mechanikát.”³

Kövesligethy spektrálegyenletének tudománytörténeti jelentõsége

Kövesligethy spektrálegyenlete része annak az átfogó munkának, amely azt kutatta, hogyan lehet a megfigyelt színképbõl következtetni a fényt kisugárzó égitestben uralkodó fizikai állapotra. Központi jelentõséget tulajdonított a termodinamikának: úgy vélte, a színképek értelmezésénél az olyan szerepet játszik, mint a newtoni mechanika az égitestek mozgásánál.

A tudománytörténet szerint Max Planck 1900-ban megfogalmazott kvantumhipotézise tette lehetõvé, hogy megmagyarázzuk a testek ún. hõmérsékleti sugárzásának törvényszerûségeit. A tudománytörténeti ösz-szefoglalók azt is megemlítik, hogy Planck elõtt két jelentõsebb próbálkozás volt a magyarázatra. Az egyiket Wilhelm Wien publikálta 1893-ban, a másik pár évvel késõbb Lord Rayleigh-tõl,⁴ illetve James H. Jeanstõl származott. Mindkét próbálkozásnak az volt a hiányossága, hogy a színképnek csak egy részét írták le helyesen: a Wien-féle megoldás a színkép kék oldalát, míg a Rayleigh–Jeans-féle a vöröset. Így a teljes kisugárzott energiára végtelen nagy értéket jósoltak…

Kövesligethy Radó bécsi egyetemi évei alatt gyakran megfordult Konkoly Thege Miklós ógyallai intézetében, ahol megismerkedett a csillagászati spektroszkópiával. Az a meggyõzõdés alakult ki benne, hogy szükség van egy átfogó elméletre, amely megmagyarázza a csillagok által kisugárzott fény színképi sajátosságait. Eredményeit elõször 1884-ben, a bécsi egyetemen megvédett doktori értekezésében hozta nyilvánosságra, majd – 1885-ben – a Magyar Tudományos Akadémián is elõadta.

Abban az idõben általánosan elfogadott volt a nézet, hogy a fény egy mindenütt jelen lévõ közeg, az „éther” rezgéseként jön létre. Kövesligethy is ebbõl indult ki, és feltételezte, hogy ez a közeg az anyaghoz hasonlóan egymással kölcsönható részecskékbõl, atomokból áll. Feltételezte, hogy a kisugárzó anyag atomjai kölcsönhatásba lépnek az „éther” atomjaival, és így keletkezik a kisugárzott fény. E feltevésbõl kiindulva levezette a hõmérsékleti sugárzás egyenletét, amely alakját tekintve igen hasonló Planckéhoz. Igen fontos jellemzõje, hogy – a késõbbi Wien- és Rayleigh–Jeans-megoldással szemben – a test által kisugárzott energia véges. Ez azt jelenti, hogy a hõmérsékleti sugárzás problémáját Kövesligethy Radó már tizenöt évvel Planck elõtt megoldotta!

Friedrich Paschen – akinek nevét a hidrogén színképében megfigyelhetõ vonalak egy sorozata örökítette meg – 1895-ben egyik cikkében megemlíti, hogy a csillagok színképében olyan törvényszerûségeket talált, amelyeket Kövesligethy Radó elméletileg is megmagyarázott. (Paschen, 1895, 202.) Planck, akinek eredményei megalapozták a modern kvantumelméletet, egyáltalán nem tudott Kövesligethy eredményeirõl.

Kövesligethy szerepe a földrengések kutatásában

A 20. század elejétõl fogva Kövesligethy a csillagászattól kissé távolabbi területen kezdte kamatoztatni tudományos eredményeit. 1895-ös olaszországi tanulmányútja alkalmából Ischia szigetén részt vett egy konferencián, amelyen az egybegyûlt tudósok a földrengések addig még megoldatlan elméleti és gyakorlati problémáival foglalkoztak. Ez a találkozó olyan nagy hatással volt rá, hogy elhatározta, a jövõben õ is mindent megtesz annak érdekében, hogy ezekrõl a veszedelmes eseményekrõl az érintett országok idejében információt kaphassanak. (Kosztolányi, 1925) A Nemzetközi Szeizmológiai Társaság megalakulásakor, 1905-ben Kövesligethyt választotta fõtitkárává, s õ ezután, 1906-ban létrehozta a Budapesti Földrengési Obszervatóriumot. A szövetség folyóiratát Budapesten jelentették meg.

Nemzetközi munkája elismeréseként 1908-ban az olasz Korona Rend commendatora lett. 1909-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. Székfoglalójának címe: A seismikus hystereisisrõl. 1914 elsõ félévben a Római Egyetemen tartott szeizmológiai elõadásokat. 1915/16-ban a Budapesti Tudományegyetem dékánja lett.

Az elsõ világháború kitörése után, már 1915-ben, a Nemzetközi Szeizmológiai Társaságnak is be kellett szüntetnie mûködését. Kövesligethyt – akinek szívügye volt a földrengés jelenségének nemzetközi összefogással történõ vizsgálata – mélységesen bántotta, hogy le kellett mondania fõtitkári tisztségérõl. (Kosztolányi, 1925)

Igazoltatási akciók a Magyar Tudományos Akadémián⁵

1919. augusztus 23-án az Akadémia összgyûlésén Pekár Gyula levelezõ tag indítványozta: minden egyes osztály állítson fel egy öttagú bizottságot, amelynek feladata az Akadémia tagjainak a Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartásának vizsgálata: „vajon nincsenek-e olyan tagok, a kik nemzetközi szempontból méltatlanok az Akadémia tagságára?”

Evégett ültek össze 1919. augusztus 26-án a III. osztály Igazoló Bizottságának tagjai, Horváth Géza (elnök), rendes tag, zoológus orvos (1847-1937), Ilosvay Lajos kémikus, egyetemi tanár (1851–1936), Méhely Lajos zoológus, biológus, egyetemi tanár (1862-1953), Istvánffy Gyula botanikus, szõlész, egyetemi tanár (1860-1930) és Bugarszky István kémikus, egyetemi tanár (1868-1941).

Az ülés jegyzõkönyvében részletesen felsorolták, kit miért kell elmarasztalnia a bizottságnak. Például báró Harkányi Béla levelezõ tag ellen az a panasz merült fel, hogy a Tanácsköztársaságtól egyetemi tanári kinevezést kapott, és ezt el is fogadta. Kövesligethy Radó tagnak „fõleg a középiskolai tanárképzõ intézetnek a Tanácsköztársaság idején elvállalt vezetését” rótták fel.

Az 1919. szept. 2-i ülésen báró Harkányi Bélának a bizottság az alábbi kérdéseket tette fel: „Vállalt-e hivatalt vagy megbízatást a Tanácsköztársaságtól? Tagja volt-e a Tanácsköztársaság által közvetlenül vagy közvetve létesített politikai, adminisztrációs vagy tudományos szerveknek vagy bizottságoknak?”

Kövesligethy Radónak pedig a következõ kérdésekre kellett válaszolnia: „Mi bírta õt arra, hogy a középiskolai tanárképzõ intézet vezetését elvállalja és szakítva az elõdei által követett hazafias és nemzeti iránnyal a kommunizmus céljait szolgálja? Kapott-e ezen megbízatás elvállalásáért anyagi jutalmat, s ha igen, mekkora volt ez a részére kiutalványozott összeg? Milyen intentió vezette õt akkor, amikor a Szent István Akadémia IV. osztály elnökeként az osztály megszüntetése céljából lépéseket tett? Mi vezette akkor, amikor a bölcsészettudományi szervezet 12 tagú bizottsági tagsági helyét elvállalta?” „Kövesligethy Radó rendes tagnak egyszersmind értésére adandó, hogy abban az esetben, ha a kérdõpontokra határozott választ nem ad, a bizottság a vádpontokat igazaknak fogja tekinteni és ehhez képest eljárni.”

Báró Harkányi Béla saját ügyével kapcsolatban az alábbi levelek elküldését tartotta szükségesnek:

„Budapest 1919. szept. 24.

Dr. Horváth Gézának

Igen tisztelt Tagtárs Úr!

Az ötös bizottság szíves kérdésére van szerencsém válaszképen értesíteni, hogy a Tanácsköztársaságtól a múlt egyetemi félévben megbízást vállaltam az astronómia elõadására a budapesti Tud. Egyetemen, ezzel kapcsolatban kineveztettem a bölcsészettudományi kari bizottságba és végül a közoktatási népbiztos május hó 3-án 88226/1919 sz. rendeletének alapján ugyanott a csillagászat rendes tanárának.

Más állásom vagy megbízatásom a Tanácsköztársaságtól nem volt.

tagtársi tisztelettel

Báró Harkányi Béla”

„Kedves Barátom!

Mivel nem kívánom magamat az Akadémia igazoló bizottsága határozata következtében nyilvános megbélyegeztetésnek kitenni, bátor vagyok szíves tudomásodra hozni, hogy az Akadémia levelezõ tagságáról ezennel lemondok.

Budapest, 1919. november 23-án

Baráti üdvözlettel õszinte híved

Harkányi Béla”

Harkányi – aki vagyonára és családjának rangjára tekintettel felsõházi tag volt, és akit a Tanácsköztársaság idején súlyos atrocitások értek – méltóságához illõ eleganciával kívánta elintézni a maga ügyét. Mivel tudományos munkájáért soha semmi javadalmazást nem kapott, bátran megtehette ezt a lépést… A III. oszt. 1919. október 2-án – a legutóbbi ülés jegyzõkönyveinek felolvasása után – újból vizsgálta Kövesligethy dolgát. A bizottság egyhangú határozatban ítélte el Kövesligethy rendes tagot amiatt, mert a Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztossága – megszüntetvén a Középiskolai Tanárképzõ Intézetet, s létrehozva a hasonló jellegû Középiskolai Tanítóképzõ Intézetet – ez utóbbi elnökének nevezte ki. „Kövesligethy ezt a nem csekély jövedelemmel egybekötött kinevezést elfogadta és ekként az intézményt nevével fedezte, sõt mi több, a népbiztossághoz saját elhatározásából eredõ javaslatokkal járult, melyekben az egyetemi oktatás és tanulmányozás régi hazafias elveit halomra döntve, ajtót nyitott annak a dekadens nemzetközi irányzatnak, mely a magyar középiskolai tanárképzést a rövidesen nemzetrontó bolsevizmus melegágyává tette volna, fiatal tanárainkat pedig lelkük mélyéig megfertõzve a magyar haza ellenségeivé tette volna.”

Ennek következményeként 1919. október 25-én a III. osztály javasolta (10 szavazattal 2 ellenében), hogy Kövesligethy, valamint Beke Manó és Lendl Adolf, töröltessék az akadémikusok sorából. Lenhossék Mihállyal, Dégen Árpáddal és báró Harkányi Bélával kapcsolatban a bizottság sajnálkozását fejezte ki.

1919. november 24-én „Kövesligethy rendes tagra vonatkozólag az összes ülés a kizárási indítványt 17 szóval 12 ellenében elveti, de a vádlottról a kérdéses idõben tanúsított magatartásáért 19 szóval 12 ellenében kimondja a rosszallást”. Szily Kálmán az alábbi örök érvényû megjegyzést tette: „Másrészt tekintetbe kell vennünk, hogy kevesen vagyunk, szellemi kiválóságaink közül köny-nyen senkit sem nélkülözhetünk, és ezért csak a legsúlyosabb esetben szabad valakit, akit az Akadémia tagul megválasztásra méltatott, munkásságáért közösségünkbõl kizárni.”

Kövesligethy, bár korábban a legaktívabb tagok egyike volt, évekig csak kivételes esetekben lépte át az Akadémia küszöbét. Az 1934-ben, halálakor elhangzott nekrológ fennmaradt szövegében mégis ez olvasható: „Az a négy évtizedes munkásság, amelyet mint az Akadémia belsõ tagja fejtett ki, a Magyar Tudományos Akadémia történetében örökre nyomot fog hagyni. Kövesligethy Radó, kedves jó kollégánk, melegszívû jó barátunk Isten veled!” (Mauritz, 1934, 370–371.)

Az egyetemi Igazoló Bizottságban lezajlott „tetemrehívásról”

Ez a másik megalázó procedúra – ha lehet – még az Akadémián történteknél is hosszabb és szégyenteljesebb volt.

Kövesligethy Tanácsköztársaság alatti magatartásával és tevékenységével elõször az 1919. szeptember 15-i rendkívüli ülés foglalkozott.⁶ A vádak nagyjából azonosak voltak az Akadémián elhangzottakkal: elfogadta a tanítóképzõ igazgatói állását, és Kármán Tódort ajánlotta az elhunyt Eötvös Loránd helyére az egyetem Fizikai Intézetében.

A tanárképzõbõl tanítóképzõvé alakult új intézmény számára Kövesligethy új „reformtantervet” adott be a Kulturális Népbiztossághoz. Ez utóbbi iromány, amelynek nem sikerült a nyomára bukkanni, az Akadémián és az egyetemen egyaránt súlyos vádpontként szerepelt. Azt is állították, hogy Kövesligethy – a Szent István Akadémia vezetõ személyiségeként – maga indítványozta ennek a szervezetnek feloszlatását.

Mint látni fogjuk, Méhely Lajos akadémikus – aki az Akadémián bizottsági tagként szerepelt – az egyetemi igazoltatások alatt is mindent megtett Kövesligethy lehetetlenné tétele érdekében.

A vádlott a vádakkal kapcsolatban mindössze két megjegyzést kívánt tenni. A középiskolai tanítóképzõi fõiskolára vonatkozólag elmondta, hogy ott elõször nevezték ki a tanári kart, s csak azután az elnökséget. A Szent István Akadémia IV. osztályának a feloszlatását nem õ javasolta, a mozgalom a tagok körébõl indult ki.

Kövesligethy meghallgatása után „az Elnök titkos szavazást rendelt el, melynek folyamán a 25 beadott szavazatból 23 igen, és 3 nem volt, tehát a Kar 23 szóval 3 ellenében elfogadta az igazoló bizottság javaslatát és elhatározta, hogy Kövesligethy ügyét felterjeszti a Tanácshoz fegyelmi vizsgálat megindítása végett”.

Nem taníthatott, de kivételesen kérdezhetett

Több mint egy évvel a Tanácsköztársaság bukása után az egyetem vádlottjai, Asbóth Oszkár, Beke Manó, Marczali Henrik és Kövesligethy Radó még mindig nem tarthatták meg óráikat. Kövesligethy szabadságolási kérelmét a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1920. július 15-ig meghosszabbította.⁷ Az 1920. július 15-i egyetemi bizottsági ülésen azonban javaslat született, hogy Kövesligethy szigorlaton kivételesen kikérdezhessen kozmográfiából, „mivel jelenleg más censor nem áll rendelkezésre”. A kar 16 szavazattal 11 ellenében hozzájárult ehhez.⁸ 1920. július 16-án hangzott el Méhelynek az a felszólalása, amelyet – a többi felidézését mellõzve – elrettentõ példaként közlünk.

„Méltóságos Dékán Úr!

A Bölcsészettudományi Kar f. év július 15-én megtartott ülésével kapcsolatban s az egyetemi ügyrend 24§ értelmében, a következõ különvéleményt bátorkodunk elõterjeszteni:

Óvást emelünk a Bölcsészettudományi Kar ama 2 szótöbbséggel (12 szóval 10 ellen) hozott határozata ellen, mellyel Kövesligethy Radó ny. r. tanárt, aki bolysevista üzelmek vádja miatt fegyelmi vizsgálat alatt áll, abból a czélból, hogy egy szigorlaton kosmographiából vizsgáztathasson, szolgálattételre rendelte be.

A f. hó 14-én megtartott egyetemi közgyûlés tudvalevõleg nem engedte meg, hogy a nemzetrontás bûnével vádolt egyetemi tanárok a hivatalos esküt letegyék, miért is Kövesligethy Radó, mint az ez idõ szerint még esküt nem tett tanár, csak az egyetemi autonómia s a jog és igazság következményeinek súlyos megsértésével volna hivatalos ténykedésre felszólítható.

Dr. Papp Károly egyet. tanár idevágó javaslata, s ennek elfogadására is oly paródiája az erkölcsnek és a hazafiságának, hogy ez ellen lelkünk minden érzésével tiltakozunk és kérjük Méltóságodat, hogy tiltakozásunkat még a kari határozat foganatosítása elõtt sürgõsen a Tanácshoz felterjeszteni méltóztassék.

Egyben arra kérjük a Tek. Tanácsot, hogy a Bölcsészettudományi Kar fent idézett határozatát megsemmisíteni, s elrendelni méltóztassék, hogy a Kosmográphiából teendõ szigorlat, minthogy a rokon szakok tanárai (Fröhlich, Suták és Fejér) a helyettesítésre nem vállalkoztak, mindaddig függõben tartassék, a míg a szaktanár fegyelmi ügye jogérvényesen el nem dõl.

Fogadja Méltóságod megkülönböztetett tiszteletünk kifejezését, mellyel maradunk

Budapesten, 1920 július 16-án

Dr. Méhely Lajos

egyet. ny. rend. tanár

Az 1919-20 XIV. ülés után tárgytalan. „ad acta”.

Angyal

i. dékán”⁹

1920. szept. 16-án Marczali, Beke, Kövesligethy, Schmidt és Révész nyugalmazott rendes tanárok ismét szabadságuk meghosszabbítását kérik. „Nevezett tanárok elõadásait tanácsi intézkedésre töröltem a tanrendbõl” – tudjuk meg a korabeli dokumentumokból. Aláírás: Dékán.

Az 1921. április 30-án keletkezett jegyzõkönyvben¹⁰ találhatók a legijesztõbb szövegek. Az elnök ismertette a „4350 sz. rectori átiratot”, amely szerint az egyetemi Tanács a folyó tanévi VI. rendes ülésében kelt határozatot „Asbóth Oszkár ny. r. tanár ellen 1881/1919/20 sz. alatt elrendelt fegyelmi eljárást – bárha kétségtelenül oly jelenségek merültek fel, melyek támpontok nyújtottak volna Asbóth súlyos felelõsségre vonására – Asbóth közbejött elhalálozása okából megszünteti.”

Beöthy nyug. rendes tanár hozzászólt a leirathoz. Szokatlan dolognak mondja, hogy egy elhunytra vonatkozó leiratban, ha az illetõ ügy megszûnt, az elhunyt emlékét sértõ megjegyzés foglaltassék. Ugyanebben a jegyzõkönyvben található a Kövesligethyt elítélõ határozat is. „A dr. Kövesligethy Radó ny. r. tanár fegyelmi ügyében kelt 4352 sz. alatt közölt határozatot” az elnök olvasta fel:

„Az Egyetemi Tanács mint Hatósági Szervezeti Szabályzat 20§ alapján mûködõ Fegyelmi Bizottság Kövesligethy Radó tudományegyetemi ny. rendes tanár terhére a fegyelmi vétség elkövetését megállapítja, és õt abban vétkesnek mondja ki. E vétséget Kövesligethy ny. r. tanár elkövette az által, hogy a báró Eötvös Loránd tanár elhalálozásával megüresedett fizikai tanszékre Kármán Tódort, a volt közoktatásügyi népbiztosság helyettes csoportvezetõjét, a bolsevizmus exponensét ajánlotta, s Kunfi Zsigmondot, volt közoktatásügyi népbiztost, a magyar állami és társadalmi rend, a magyar állami rend felforgatásának vezérlõ szélhámosát 1919 május 26-án örömmel üdvözölte. Mindezekért az Egyetemi Tanács, mint Fegyelmi Bíróság Kövesligethy Radó ny. r. tanárt rosszallásra ítéli.”

Méhely Lajos ny. r. tanár ezúttal is kitett magáért, és indítványt terjesztett elõ annak érdekében, hogy Kövesligethyt zárják ki. „Nagy megütközéssel hallottuk, hogy az Egyetemi Tanács Kövesligethy Radó ny. r. tanárt, akit a Kar 1919 év õszén a kommunizmus támogatásában vétkesnek talált, és ezért ellene fegyelmi vizsgálat megindítását kérte, csak rosszallásra ítélte” – hangzott terjedelmes felszólalásának elsõ mondata.

Angyal prodékán Kövesligethy védelmében többek közt a következõket közölte a bizottság tagjaival: az 1919-20-as tanév 80 keresztény hallgatója aláírásával bizonyította, hogy elõttük Kövesligethy a proletárdiktatúra alatt mindig úgy beszélt, ahogy hazafias magyar tanárhoz illik. Kövesligethy tehát gyengeségbõl alkalmazkodott a tanácskormány rendeleteihez szükséges mértéken túl, amint azt a tanácsi ítélet is megállapítja. Ez a gyengeség, nem egyenlõ értelmû a hazafiatlansággal, s így Kövesligethyre a Méhely tanár úr által idézett § nem alkalmazható, a magyarságra nézve veszteséget jelentene, ha ifjúság meg volna fosztva egy olyan kitûnõ szakember tanításától, a minõ Kövesligethy.¹¹

Az elnöklõ dékán Méhely nyugalmazott rendes tanár indítványára titkos szavazást rendelt el. A 34 szavazólapból 18 igen, 15 nem és egy üres volt. Ennek alapján a kar Méhely indítványát szótöbbséggel elfogadta. Egyben azt is kimondta, hogy Kövesligethy nyugalmazott rendes tanár abban a félévben nem tarthat elõadást.

Két hónap elteltével – az 1921. október 17-i rendes ülésen – a dékán bejelentette, hogy Kövesligethy Radó és Schmidt József nyugalmazott rendes tanárok a néhai Haraszti Gyula elõtt tett szóbeli bejelentésüket, miszerint egyetemi tanári szolgálatukat készek megkezdeni, írásban is megismételték. Határozat született arról, hogy a nevezett tanárok mindaddig, amíg fegyelmi ügyük befejezést nem nyer, elõadásaikat nem kezdhetik meg, egyúttal a kar felkérte a dékánt, járjon közbe a miniszternél, hogy a nevezett tanárok ügyében a végleges döntést minél elõbb meghozassák.¹²

Egy év elteltével, 1922. június 20-án Fröhlich Izidor nyugalmazott rendes tanár mint a kiküldött tanács elnöke ismertette az Egyetemi Bizottság javaslatát. Hosszabb vita után a kar megbízta Cholnoky Jenõ nyilvános tanárt, hogy a jövõ félévben, heti négy órában tartson elõadásokat a kozmográfia ama tárgykörébõl, amely a földrajz szakos hallgatók vizsgálati követelményeinek megfelel.¹³

Újabb esztendõ telt el. 1923. július 12-én az alábbi levél ment el a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba:

„Nagyméltóságú Miniszter úr!

A bölcsészettudományi kar tanévi V. rendes ülésének határozatából mély tisztelettel bátorkodom Nagyméltóságod magas figyelmébe ajánlani azt a körülményt, hogy dr. Marczali Henrik, dr. Kövesligethy Radó és dr. Schmidt József nyilv. r. tanárok ellen az egyetemi Tanács által lefolytatott fegyelmi vizsgálat és ezen vizsgálat nyomán a bölcsészeti karok nevezett tanárok nyugdíjazása iránt elõterjesztett kérelme ügyében nagyméltóságod döntését a mai napig nélkülöznünk kell.

Karunk fenti ülésének határozatából mély tisztelettel és ismételten kérem Nagyméltóságodat, hogy a nevezett tanár urak ügyében beterjesztett kérelmünkre vonatkozólag kegyeskedjék véglegesen határozni és elhatározásáról egyetemünket értesíteni.

Engedje meg Méltóságod, hogy rámutassak arra a visszás állapotra, mely az említett három tanár ügyének elintézetlen volta miatt állott elõ. Nevezett tanárok az 1919-20 tanév kezdete óta, tehát már négy tanéven keresztül nem tartottak elõadást. Ügyüknek elintézése egyaránt az õ személyes érdekük, másrészt pedig egyetemünk érdeke is, mert az általuk elfoglalt tanszékeken értelemszerûleg nem folyhat intenzív oktatás és tudományos munkásság.

Mindezek alapján mély tisztelettel és újból kérem Nagyméltóságodat, hogy nevezett tanárok ügyében a döntést sürgõsen meghozni kegyeskedjék.

Fogadja Nagyságod kiváló tiszteletem nyilvánítását

Budapest 1923. július 12

Dékán” ¹⁴

Sajnos nem sikerült megbízható adatot találni arra vonatkozóan, hogy Kövesligethy mikortól taníthatott újra az egyetemen. Egy biztos, hogy 1927-ben már újra dolgozhatott.¹⁵ A Wodetzky József által írt nekrológ (Wodetzky, 1935, 100.) szerint Kövesligethy 1932-ben vonult nyugalomba. Mindössze néhány esztendõ jutott számára az általa annyira szeretett tanári munkára. Dr. Egerváry Jenõ, dr. Jordan Károly, dr. Tibor Mátyás és dr. Lassovszky Károly – csupán néhányuk nevét említve – büszkén vallották õt mesterüknek.

Kövesligethyt Lóczy-emlékéremmel tüntették ki

A tudós társadalom jobbik fele nem értett egyet a tudósokat sújtó politikai meghurcolásokkal, ítélkezésekkel. Kövesligethy tudományos munkájának elismerésére megtalálta a megfelelõ alkalmat: 1924. május 8-án tartott közgyûlésén a Földrajzi Társaság Kövesligethyt Lóczy-emlékéremmel tüntette ki.

„Havas Rezsõ, a Lóczy-Emlékérem bizottságának elnöki javaslatára a közgyûlés a Lóczy-Emlékérmet dr. Kövesligethy Radónak, a földrengés-kutatás terén szerzett hervadhatatlan érdemeinek elismerésül, nemkülönben a »Seismonomia« és a »Csillagászati és matematikai Földrajz kézikönyvé«-re való tekintettel egyhangúan odaítéli.” (Földrajzi Közlemények, 1924, 73.)

Kövesligethy az alábbi levélben köszönte meg a Lóczy-emlékérmet.

„Méltóságos

Dr. Cholnoky Jenõ ny. r. tanár úrnak

A Magyar Földrajzi Tásaság elnökének

Méltóságos Elnök Úr!

Hazatérve kétheti külföldi útról, melynek tartama alatt honi eseményekrõl hírt nem hallottam, elsõ üdvözletül a Magyar Földrajzi Társaság rendkívüli megtisztelõ és jólesõ értesítését veszem, hogy LII. rendes évi Közgyûlés szerény, de lelkesedésem javával folytatott geofizikai munkásságomat a Lóczy-Emlékéremmel való kitüntetésre érdemesnek ítélte.

Az elsõ pillanatban a mélyen átérzett hála mellett csak a Lóczy név varázsa hatott rám. Férfikorom kezdetén kerültem mellé s a két egymástól messzeesõ tudományszaknak az õ hatalmas irányítása mellett egy cél felé konvergáló együttmûködése között halálig tartó barátságot teremtett. Lehet-e szebb és kedvesebb elismerés, mint mikor a tanítvány – a geofizika terén báró Eötvös Loránddal egyetemben mesteremnek tudom – a mester és a barát emlékét õrzõ kitüntetésben részesül.

De az öröm után az önkritika: hogyan állod meg a helyed a kitüntetésben nagynevû elõdeid között?

Munkabíró vagyok és reggeltõl estig fáradtság nélkül dolgozom. És van is még hatalmas feladatom, a seismológia koronája, amelyet már Robert Mallet jelölt ki, amikor a nagy nápolyi rengést oly mesterileg feldolgozó mûvében e tudományt exakt alapokon felépíti és lényegében oly mélyen lát, hogy végsõ célját is kitûzhette: Seismology is chiefly to be viewed and valued as the instrument by which a knowledge of the deep interior of our planets will be attained. […]

Ha utam oka volt hálám késedelmes kifejezésének, másrészt alkalmat adott, hogy magyar tudományos ügyeinket szolgálja.

A gyászos emlékû Conseil international des recherches elnökségének egy befolyásos tagjával, Vito Volterra szenátorral és a nemzetközi geodéziai és geofizikai Unió egy vezéralakjával, Raul Gauthier-vel megbeszélhettem hazánknak a nemzetközi tudományos szövetségekbe való felvételének az ügyét, Ciraolo szenátorral és Raoul Montandon, a Société de géographie de Genève alelnökével a Ciraolo-féle – a természeti csapások elleni védekezés és nemzetközi biztosítás tárgyában tett – a híres javaslat megvalósítása érdekében szükséges elsõ lépéseket: a honi adatgyûjtés és közremûködésünk ügyét a »Materiaux pour l’étude des calamités« folyóiratban, melyet a genfi nemzetközi bizottság és a Vöröskereszt-Társaságok párizsi ligája megbízásából a genfi Földrajzi Társaság ad ki. […]

Fogadja, Méltóságos Elnök Úr, hálás köszönetemet A magyar Földrajzi Társaságnak rendkívül megtisztelõ kitüntetéséért, amely kétszeresen jól esik ez ily nehéz idõkben is tántoríthatatlanul, csak ideális céljainak élõ tudósnak és fejezze ki, kérem, hálás köszönetemet a Társaság tisztikarának és tagjainak is. A Magyar Földrajzi Társaság Lóczy-Emlékérmét pedig lelkiismeretemben nem a vagyon, hanem a tartozás lapján könyvelem el.

Méltóságos Elnök Úrnak megkülönböztetett tisztelettel.

Budapest, 1924 június havában

készséges híve

Dr. Kövesligethy Radó”

(Földrajzi Közlemények, 1924, 74–75.)

E levél örvendetes hírt ad arról, hogy Kövesligethy és a magyar földrengéskutatás rehabilitációja már külföldön is megindult. A hajdanában felszabadító örömet hozó emlékérem ma is megvan. Az unoka, Monostoryné Kövesligethy Ildikó õrzi Buenos Airesben.

Kulcsszavak: hõmérsékleti sugárzás, spektroszkópia, szeizmológia, tudománytörténet

¹ A Magyar Tudományos Akadémián lezajlott eseményekrõl szóló dokumentumokat az Akadémiai Kézirattár dolgozóinak segítségével gyûjtöttük össze. Az Egyetem Igazoló Bizottságának iratait dr. Balog Mihály könyvtárigazgató, dr. Jáky László könyvtáros és Kissné Bognár Krisztina levéltáros közremûködésével, az Egyetemi Könyvtár Levéltárából sikerült megszerezni.

² Kövesligethy 1896. július 19-én Konkoly Thege Miklóshoz írt levele. Slovenská Ústredná Hvezdáren, Hurbanovo.

³ A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára.

⁴ John Strutt, Rayleigh harmadik bárója, aki Lord Rayleigh néven lett közismert

⁵ MTA Könyvtárának Kézirattára. III. osztály jegyzõkönyvei. RAL 647/1919. Tanácsköztársasággal kapcsolatos iratok.

⁷ BTK Tanácsülés jegyzõkönyvei: VIII. rendes ülés. 1920. július elsején.

⁸ Magyar Tudományegyetem. Bölcsészkari Dékáni Hivatal 1405/1919-20.

⁹ Magyar Tudományegyetem. Bölcsészkari Dékáni Hivatal 1405/1919-20.

¹⁰ BTK Tanácsülési jegyzõkönyv. VIII rendkívüli ülés

¹¹ BTK Tanácsülési jegyzõkönyv. VIII rendkívüli ülés

¹² BTK Tanácsülés jegyzõkönyv. 1921. október 17. I. rendes ülés

¹³ BTK V. rendes ülés 1922 jún. 20-án. Tanácsülési jegyzõkönyv.

¹⁴ A M. Kir. Egyetem Bölcsészetkari Dékáni Hivatala 2514/1922-23

¹⁵ Az Akadémiai Könyvtár kézirattárában található egy 1927-ben dr. Ilosvay Lajoshoz küldött hivatalos levél (Ms. 5286/337), amelyen a M. Kir. Egyetem Kosmographiai Intézete fejléc található.

Irodalom

Földrajzi Közlemények. (1924): 4–6.

Kosztolányi Dezsõ (1925): Kövesligethy Radó. Pesti Hírlap. 1925 május 24.

Mauritz Béla (1934): Kövesligethy Radó. Nekrológ. Akadémiai Értesítõ 44. 370-71 o.

Paschen, Friedrich (1895): On the Existence of Law in the Spectra of Solid Bodies, and on a New Determination of the Temperature of the Sun. Astrophysical Journal. 2,

Wodetzky József (1935). Astronomische Nachrichten. 255,

<-- Vissza a 2006/12 szám tartalomjegyzékére

<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra

[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]