Igazi barátaink egyik jellemzője, hogy érdeklődnek viselkedésünk és hangulatunk iránt, és figyelmesen hallgatnak minket. Nem meglepő tehát, hogy köztudomásúan a kutya is az ember legjobb barátai közé tartozik. Az utóbbi évtizedben példátlan lendületet vett a kutyák emberi jelek iránt mutatott fogékonyságának tudományos kutatása. A kutyák képesek olyan apró figyelmi jelek észlelésére, mint a tekintet iránya vagy a szem nyitva/zárva tartása (Call et al. 2003; Soproni et al., 2001). Többféle emberi gesztikuláris jelet (mutatást, tekintettel irányítást) nagy hatékonysággal követnek (Hare et al., 1998; Miklósi et al., 1998). A kutyák (beleértve a kölyköket is) erre irányuló kiképzés nélkül is rátalálnak egy elrejtett táplálékra, ha az ember mutatással jelzi a helyét. Az emberi vokális jelek, csakúgy, mint a gesztusok, fontos szerepet kapnak a kutyák mindennapi életében, így fontos és érdekes kérdés, mit értenek meg a kutyák ezekből a jelekből. A kutyatulajdonosok döntő többsége használ szóbeli utasításokat, amikor a kutyájával foglalkozik, de továbbra is rejtély, hogy az állat mit ért meg ezekből az önkényes akusztikus mintázatokból.
A gyerekek körülbelül kétéves koruktól naponta tíz szóval bővítik szókincsüket. A tárgyak jelentését nemcsak az arra szolgáló magyarázatok révén, hanem kizárásos alapon is elsajátíthatják, nevezetesen az új tárgyat az újonnan hallott megnevezéssel társítják. Susan Carey és Elsa Bartlett (1978) kísérletében arra kértek meg gyerekeket, hogy két tálca közül a krómszínűt válasszák, és ne a kéket. A gyerekek ekkor a felkínált olívaszínű és kék tálca közül az olívát választották, noha korábban még soha nem hallották a "króm" szót. A néhány esetleges alkalom során, kifejezett megnevezés nélküli szótanulás képességét fast mapping-nek (gyorspárosítás) nevezzük. Ezt sokan kizárólagos emberi sajátosságnak tartják, amely a szótanulás fő vezérelve.
Vokális jelek használta
Számos fajról tudjuk, hogy egyes egyedei több száz tárgyjelölést, illetve ún. lexigrammát ismernek (delfin: Herman et al., 1984; bonobó: Savage-Rumbaugh 1986), és képesek kizárásos alapon "kitalálni" egy új megjelölés referensét (fóka: Schusterman - Krieger, 1984). Eddigi kutatások azonban nem tisztázták, hogy ezek az állatok miképp sajátítják el e jelek "értelmét", és vajon a felszínes hasonlóságon túl van-e valamilyen mechanizmusbeli rokonság az állatok és az ember szótanulási képessége között.
Nem tudunk többet a kutyák nyelvértési képességéről sem, noha rengeteg kutyatulajdonos állítja, hogy kedvence megérti például azokat a megnevezéseket, amelyeket a szóval irányított tárgybehozatal-játék során adnak. E vélekedések értelmezésénél komoly problémát jelent, hogy a kutyák más nem-vokális jeleket is felhasználhatnak a feladat teljesítése során. Így elképzelhető, hogy más kontextuális jeleket is alkalmaznak (például a kérés mindig ugyanazon a helyen hangzik el), vagy más esetekben a gazda önkéntelenül adott testjelzéseiből "olvasnak" (például tekintetének irányából).
A vokális jelek megértésére vonatkozó kérdések megvilágításához elhatároztuk, hogy alaposabb vizsgálat alá vetjük Rico, egy kilencéves border collie képességeit. Rico ismeri mintegy kétszáz játéktárgy nevét, és utasításra gazdájához viszi a kívánt tárgyat (Kaminski et al., 2004). Az első kísérletet azzal a szándékkal terveztük meg, hogy meglássuk, Rico ellenőrzött körülmények között, és a gazdája nélkül is képes-e végrehajtani a feladatokat. Ehhez a kutya játékait húsz, tíz-tíz tárgyat tartalmazó csoportba osztottuk. A kísérletvezető az első csoport játékot a tesztszobába helyezte, míg Rico és a gazdája egy másik szobában várakozott. Ezután a gazdát megkértük, hogy egymás után utasítsa Ricót két, véletlenszerűen kiválasztott játék behozatalára. Mialatt a játékok közt keresgélt, Rico nem láthatta sem a gazdáját, sem a kísérletvezetőket. Az összes tesztet figyelembe véve, Ricónak negyven tárgyat kellett behoznia, és ebből harminchetet sikeresen teljesített. Az első kísérlet igazolta, hogy Rico valóban tudja a tárgyak nevét, és anélkül is sikeresen apportíroz, hogy gazdája látná őt, és esetleg önkéntelenül is jelezné, melyik a helyes választás. A megfigyelések érdekessége, hogy a korábbi tanulmányok szerint a kutyák nem képesek 3-5 tárgynál többet név alapján megkülönböztetni. Rico ezen képessége tehát egészen rendkívüli, és összevethető a nyelvtanításban részesült emberszabásúakkal, delfinekkel, fókákkal és papagájokkal.
Képes-e Rico "gyorspárosításra"?
A következő kísérletünkben azt vizsgáltuk, vajon képes-e Rico "gyorspárosításra", azaz egyszeri alkalom során elsajátítani egy új tárgy nevét. Ebben az esetben a kutya számára nyolc tárgyat készítettünk elő, amelyek közül hét tárgyat már ismert korábbról, a nyolcadik viszont egy korábban sohasem látott, új játék volt. A gazda először egy ismerős tárgyat kért. A második vagy harmadik kérésében azonban az új tárgyat nevezte meg ("Rico, wo ist xy"). Az új tárgy esetében azonban egy olyan új szót használtunk, amelyet Rico korábban még soha nem hallott a tárgybehozatal kontextusában. Tíz próbát hajtottunk végre, amely során tíz új tárgy neve hangzott el. Rico már az első próbában behozta az ismeretlen tárgyat az ismeretlen szó hallatán. A tíz alkalomból összesen hétszer választott helyesen. Rico tehát képes volt összekapcsolni az új tárgyat az új szóval. Ezt az eredményt többféleképpen is magyarázhatjuk. Elképzelhető, hogy Rico azért választotta ki az új tárgyat a régiek közül, mert tudta, hogy azoknak más a neve, vagy azért, mert a többiek nem voltak újak. Éppen ezért kíváncsiak voltunk arra, hogy Rico megjegyezte-e az új tárgyak nevét. Így négy héttel azután, hogy az új tárgyakat az új szavakkal társította, újra teszteltük Ricót. Ezalatt a négy hét alatt Rico egyszer sem találkozhatott az új tárgyakkal, és nem hallotta a nevüket sem. Hat tárgyat használtunk abból a hétből, amelyeket Rico sikeresen apportírozott. A céltárgyakat négy ismerős és négy ismeretlen tárggyal együtt helyeztük el az egyik szobában. Ricónak ismét először egy ismerős tárgyat kellett behoznia. A második vagy harmadik próbában elhangzott a nemrég tanult új tárgy neve. Négy héttel az első és egyetlen találkozás után az új tárgyakkal, Rico képes volt három tárgyat behozni abból a hatból, amelyek nevét négy héttel korábban hallotta először. A másik három próba során is kizárólag az ismeretlen tárgyak közül vitt oda egyet-egyet a gazdájához. Annak ellenére, hogy ez az eredmény statisztikailag nem szignifikáns, igen figyelemreméltó, és összevethető azoknak a hároméves gyermekeknek a teljesítményével, akiket hasonló kísérleti körülmények között teszteltek.
Ezután megismételtük a kísérletet újabb tárgyak bevezetésével. Tíz perccel később leteszteltük, hogy Rico emlékszik-e a tárgyak nevére. A tíz perc elteltével Rico hat tárgyból négyet helyesen választott ki, ami statisztikailag szignifikáns volt, és alátámasztotta, hogy Rico nemcsak arra képes, hogy kizárásos alapon összekapcsoljon egy új szót egy új tárggyal, hanem arra is, hogy ennek során megtanulja a tárgy nevét.
Rico eredményei azt sugallják, hogy megbízhatóan asszociálja az önkényes akusztikus mintázatokat (emberi szavakat) környezetének specifikus egységeivel, és rendelkezik azzal a szabállyal, hogy a tárgyaknak van nevük. Ez a szabály lehetővé tette számára, hogy az ismerős tárgyak közül kizárásos alapon kiválassza az ismeretlent, és ezalatt megtanulja és emlékezetébe vésse az új tárgy újonnan hallott nevét. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy Rico bárki utasítását követi, tehát nem kizárólag a gazda kérheti egy tárgy behozatalára. További kísérleti adatok szükségesek ahhoz, hogy kiderüljön, Rico teljesítménye vajon kivételes mentális képességének vagy az intenzív gyakorlásnak a terméke. Szintén kérdéses, hogy a gyorspárosítás általános emlőstulajdonság-e, vagy a kutyák azon, a domesztikáció során megszerzett képességének köszönhető, hogy jól használják és követik az emberi kommunikációs jeleket. Kétségtelen, hogy Rico rendkívül motivált kutya, és tehetségének egy része annak a számlájára írható, hogy border collie-nak, egy igen nagy munkakészségű fajta tagjának született. Ha kiderül, hogy a "fast mapping" a gyorspárosítás más fajokban is előforduló általános tulajdonság, akkor arra kell gondolnunk, hogy a különböző hangok és akusztikus mintázatok értelmezésének kognitív képessége hamarabb, és függetlenül megjelent, mint azok kibocsátásának képessége.
Kivételes tehetség vagy általános képesség?
Cikkünk egyik kérdése megválaszolatlan maradt. Vajon Rico speciális kutya, vagy más kutyák szintén felmutatnak hasonló teljesítményt? Mióta publikáltuk cikkünket (Kaminski et al., 2004), sok kutyatulajdonos megkeresett bennünket, és kedvencük Ricóéhoz hasonló képességeiről számoltak be. Ezek a megkeresések két érdekes adalékkal szolgálnak. Egyrészt, számos kutyatulajdonos azt állította, hogy tudása a tárgybehozatali játékban teljesedik ki, és néhány eb Rico tudásával összevethető számú tárgyat ismer. Másodszorra, a legtöbb kutya border collie volt, különösen azok, amelyek a legjobb teljesítményt nyújtották.
Noha ezek a beszámolók informatívak, és egybevágnak azzal, amit Rico esetében is tapasztaltunk, ellenőrzött körülmények között folytatott tesztelések nem folytak, így nem tudjuk, hogy a gazdák nem befolyásolták-e valamilyen módon a kutyák viselkedését. Ráadásul ez a minta nem reprezentatív, mert egyáltalán nem biztos, hogy elfogulatlan a mintavétel. Lehet, hogy csak azért jelentkezett több border collie-tulajdonos, mert e kutyák gazdáinak érdeklődését jobban felkeltette cikkünk, mint más fajtákét.
Mindezek miatt elhatároztuk, hogy néhány kutyagazdát megkeresünk, és engedélyt kérünk ahhoz, hogy lefolytassuk a tárgykereséses vizsgálatot ugyanazon körülmények között, mint Ricónál. Teszteltük Chapet, egy ötéves border collie-t, aki mintegy hetven szót ismert. Egy csoport ismerős tárgyat egy másik szobába helyeztünk, és megkértük, hogy hozza be valamelyiket. Annak ellenére, hogy a feladat végrehajtása során nem érte el azt a teljesítményt, mint Rico, választásai meghaladták a véletlen szintet. Ezzel megerősítést nyert, hogy néhány border collie képes a kiejtett szavak alapján azonosítani tárgyakat, és kérésre odavinni azokat a gazdának vagy egy ismeretlen embernek. Ebben az értelemben Rico nem kivételes kutya. Azt azonban még most sem tudjuk, hogy ezek a kutyák hogyan tanulják meg az elnevezéseket. Annak ellenére, hogy a gazdák szerint az új szó - új tárgy kapcsolat tanulása gyorsan lezajlik, e kutyák esetében nem tudtuk kimutatni a gyorspárosítás jelenségét. Azóta néhány border collie-tenyésztő felhívta a figyelmünket, hogy a fajta nem minden képviselőjére jellemző az erős apportkészség. Úgy tűnik, hogy néhány vérvonal spontán mutatja ezt a hajlamot. Néhány gazda arról számolt be, hogy a kutyájuk maga kezdeményezte ezt a különleges játékot, míg másokat egyáltalán nem érdekel a tárgycipelés. Akárhogyan is, a gazdák beszámolói alapján a border collie-k feltehetően különösen hajlamosak e képesség magas szintű kifejlesztésére. Még több és nagyobb mintán végzett vizsgálat szükséges e képesség részletesebb megismeréséhez és a genetikai háttér feltárásához. Jelenleg mindkét célkitűzésen dolgozunk.
Kulcsszavak: nyelvi megértés, vokális jelek, szótanulás, kommunikáció evolúciója, kutya
1 Fordította: Kubinyi Enikő
Irodalom
Call, Josep - Bräuer, J. - Kaminski, J. - Tomasello, M. (2003): Domestic Dogs (Canis Familiaris) Are Sensitive to the Attentional State of Humans. Journal of Comparative Psychology. 117, 257-263.
Carey, Susan - Bartlett, Elsa (1978): Acquiring a Single New Word. Papers and Reports on Child Language Development. 15, 17-29. http://www.wjh.harvard.edu/~lds/pdfs/carey1978a.pdf
Hare, Brian - Call, J. - Tomasello, M. (1998): Communication of Food Location Between Human and Dog (Canis Familiaris). Evolution of Communication. 2, 137-159.
Herman, Louis M. - Richards, D. G. - Wolz, J. P. (1984): Comprehension of Sentences by Bottlenosed Dolphins. Cognition. 16, 129-219.
Kaminski, Juliane - Call, J. - Fischer, J. (2004): Word Learning in a Domestic Dog: Evidence for “Fast Mapping". Science. 304, 1682-1683.
Miklósi Ádám - Polgárdi R. - Topál J. - Csányi V. (1998): Use of Experimenter-Given Cues in Dogs. Animal Cognition, 1, 113-121.
Savage-Rumbaugh, Sue (1986): Spontaneous Symbol Acquisition and Communicative Use by Pygmy Chimpanzees (Pan Paniscus). Journal of Experimental Psychology: General. 115, 211-235.
Schusterman, Ronald J. - Krieger, Kathy (1984): California Sea Lions Are Capable of Semantic Comprehension. The Psychological Record. 34, 3-23. http://pinnipedlab.ucsc.edu/manuscripts/1984%20Schust%20PsychRec.pdf
Soproni Krisztina - Miklósi Á. - Topál J. - Csányi V. (2001): Comprehension of Human Communicative Signs in Pet Dogs (Canis Familiaris). Journal of Comparative Psychology, 115, 122-126.