BEVEZETŐ
Tisztelt Olvasó!
A kutatók utánpótlásával - fiatal tudósokkal foglalkozó melléklet tizennegyedik számában folytatjuk az előző számban megkezdett vitát a jövő tudós nőinek egyenlő esélyeiről. E számban Göncz Kinga miniszter, valamint Vass Ilona, a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Hivatalnak a területtel foglalkozó elnökhelyettese fejtik ki véleményüket és tervezett intézkedéseiket a Magyar Tudományban közölt korábbi cikkek kapcsán. Igen örvendetes, hogy az MTA lapjában megjelent cikkek ilyen széleskörű visszhangot gerjesztettek, amelyek az előrelépés számos elemét vetítik előre. Bármilyen kormányzati lépés azonban csak akkor lehet eredményes, ha a tudós nőkkel szemben megmutatkozó rejtett (és nem is olyan rejtett) előítéletek ellen mind férfi tudósaink, mind pedig tudós nőink együtt küzdenek. Ennek szükségességét alátámasztandó hadd idézzek Veres Pálné Felhívás a magyar nőkhöz c. írásából, amely száznegyven évvel ezelőtt, a Hon című lapban jelent meg. Az írást Madách Imre akadémiai székfoglalójának a nőket lenéző és a tudományból kirekesztő hangvétele miatt érzett felháborodás inspirálta. "Azért is felhívom nőtársaimat, karolják fel a nőgyermekek tudományos kiképzésének eszméjét lelkiismeretesen, megkezdvén azt a szokásos gyermekképzési korszakban és folytatván rendszeres kitartással mindaddig, míg a felserdült leány további kiképzésre a kellő alapot és tudásvágyat sajátjává tette..." 140 év telt el. Ma már a kiképzendők mellett a kiképzők és a kiképzőket irányítók között is biztosítani kell a nők illő helyét a Veres Pálné által javallott lelkiismeretes és rendszeres kitartással.
A rovat második felében Antos László írását olvashatjuk a Magyar Fiatal Tudósok Társaságának megalakulásáról. Rovatunkat Czakó Erzsébetnek az egyetemi tehetséggondozásról írott sorai zárják be, amelyek a Bologna-folyamat által diktált képzési rendszerre való áttérés idejében különösen időszerűek. Kérjük, ha a nők tudományban betöltött helyzetével vagy az ifjú kutatókkal kapcsolatos témában megjegyzése vagy javaslata lenne, keresse meg Csermely Pétert, a melléklet szerkesztőjét,
A nők helyzete a magyar tudományban - hozzászólások
Az oktatási miniszter sajtótájékoztatója
Groó Dórának és Papp Eszternek a nők tudományban betöltött helyzetéről szóló, Magyar Tudományban megjelent elemzésének (2005/11) a hatására Magyar Bálint oktatási miniszter egy egyeztetést hívott össze, majd november 23-án sajtótájékoztatót tartott. Az alábbiakban az MTI tudósítását adjuk közre: "A nők tudományban és oktatásban betöltött szerepét erősítené és arányukat növelné az oktatási tárca vezetője, ezért várhatóan a jövő év első felében kormányhatározatot adnak ki a nők tudományos pályájának támogatásáról. Magyar Bálint elmondta: a kormányhatározat rögzítené a konkrét projekteket, szervezeti egységeket, jogszabály-módosításokat. A részleteket a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalban (NKTH) dolgozzák majd ki. A szaktárca vezetője a nők és férfiak akadémiai karrierjét érzékeltetve kifejtette: a felsőoktatásban tanulók több mint a fele nő, ugyanakkor arányuk a doktori képzésben már kevesebb mint 50 %, míg a tanársegédeknél 40 %, a docenseknél 30 %, az egyetemi tanároknál 20 % alá csökken. Az akadémikusoknak csupán 3,5 %-a nő. Nem képességbeli különbségekről van szó, erős diszkriminációs társadalmi mechanizmusok működnek Magyarországon is, mint szerte a világban - közölte a miniszter, hozzátéve: a szellemi kapacitásokkal való mérhetetlen pazarlás folyik e téren. Mint mondta: Magyarországon "szakaszos rendszerváltás folyik", s a nemek közti esélyegyenlőségben mintha 15 éves lemaradásban lennénk, ezért nagyobb sebességre kívánnak kapcsolni." A sajtótájékoztatón felmerült, tervezett intézkedések a következők voltak:
* a nők tudományos és azzal összefüggő bizottságokban és irányító testületekben betöltött kellő arányának biztosítása;
* családbarát munkahely megteremtésére irányuló lépések;
* a nőknek a gyermekvállalás során/után történő (re)integrációja segítése például a tudományos pályázati összegekhez járó kiegészítő támogatással, amely a családi szerepvállalás könnyítését célozza;
* a tudományos grantokban, pályázatokban vizsgálni kell, és az értékelés egyik szempontjává kell tenni, hogy a pályázott munkában és annak irányításában a nők milyen szerepet töltenek be;
* a Nemzeti Alaptanterv 2006-os felülvizsgálata során biztosítani kell, hogy a nők egyenjogúsága az állampolgári ismeretek és az osztályfőnöki órák külön témája legyen;
* a tankönyvek akkreditációja során át kell tekinteni és ki kell szűrni a nők nem egyenjogú helyzetére utaló sztereotípiákat;
* programot kell kidolgozni a nők tudományos és innovációs sikertörténetei bemutatására;
* fórumokat kell szervezni a tudományban dolgozó nők számára, hogy problémáikat megjeleníthessék.
A fentiek összefogására kormányszintű döntéssel tárcaközi "Nők a Tudományban Bizottságot" kell létrehozni.
Az ifjúsági, szociális, családügyi és esélyegyenlőségi miniszter hozzászólása
Azt gondolom, nehéz helyzetük van a nőknek a magyar tudományban. Noha ezen a területen a férfiakkal összehasonlítva számarányuk meglehetősen kiegyensúlyozott - mint ahogy az Enwise jelentésből is kiderül - gyakran azokon a területeken dolgoznak, ahol a legkevesebb a kutatásra fordított költségvetési támogatás. Az Enwise csoport ajánlásai, amelyet Groó Dóra és Papp Eszter tanulmányukban idéztek, felhívják a figyelmet arra, hogy közös kormányzati és szakértői összefogásra van szükség a nők tudományos életben való előbbre jutásához.
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXXV. tv. értelmében a költségvetési szerveknek esélyegyenlőségi tervet kell készíteniük, amely lehetőséget ad a tudományos intézeteken belül olyan mechanizmusok kialakítására, amelyek hozzájárulnak a tudomány területén dolgozó nők helyzetének javulásához is. Több felsőoktatási intézmény esélyegyenlőségi tervének elkészítéséhez is nyújtottunk módszertani segítséget.
Amint a felmérésekből is kiderül, az elmúlt 15 évben a felsőfokú tanulmányokat folytató lányok száma meghaladja a férfiakét, a diplomás nők száma több mint 50 %, és az elmúlt években emelkedett a műszaki pályát választó lányok száma is. Aggasztó azonban, hogy az üvegplafon jelensége a tudományon belül is jelen van, erőteljes a horizontális és vertikális szegregáció. A nők tudományos karrierje a családi kötelezettségek felvállalásánál törik meg, egyszerre kell munkavállalóként és családanyaként megfelelniük. A kutatói munkakörülmények, a tudományos rendszerek strukturális feltételei nehezen hangolhatók össze a családi élet kötelezettségeivel. Ezzel is magyarázható, hogy a nők még mindig alulreprezentáltak a tudományos akadémiák és az egyetemek legfelső pozícióiban.
Örömmel üdvözlöm a megalakult Nők a Tudományban Operatív Bizottság létrejöttét, melynek munkájában tárcánk is képviselteti magát. A Bizottság által tervezett Akcióterv alapján kialakulhatnak a kormányzat és a tudományos élet együttműködésének formái a nők tudományban betöltött szerepének kiszélesítésére és megerősítésére.
Ahhoz, hogy a nők szerepe növekedjen a tudományban és a tudomány vezetésében, vonzóvá kell tenni számukra a kutatói pályát. Előítélet- és sztereotípiamentes, összehangolt fellépésre van szükség valamennyi érintett részéről. Külön figyelmet érdemel az intézményekben dolgozó női kutatók helyzete, és nem utolsósorban a tudományos pályát a lányok számára is vonzóvá kell tenni, lehetőleg már az alapfokú oktatási rendszerben. Fontos továbbá azoknak a kapcsolódási pontoknak a megtalálása, amelyek révén a nők támogatni tudják egymást a tudományos életben való előmenetelben. Az eddigi munkájukat nagyra becsülve, őszintén bízom abban, hogy közös erőfeszítéssel javulást tudunk elérni a nők helyzetében a tudomány területén.
A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnökhelyettesének hozzászólása
A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal jelenleg kialakítás alatt lévő kormányzati tudományos és technológiai stratégiájában megfogalmazottak szerint elő kívánja segíteni a kutatók nemi esélyegyenlőségének érvényesítését. A tehetség hatékonyabb kihasználása érdekében a nők szerepvállalásának erősítése a K+F területén kulcsfontosságú.
A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a nők tudományos aktivitása a kutatói karrier előrehaladásával jelentősen csökken mind az akadémiai, mind az ipari szektorban. Különösen aggasztó ez a természettudományi és műszaki területeken. Jelenleg ma Magyarországon a kutatócsoportok nagysága nem mondható optimálisnak. Varga György felmérése alapján egy témára Magyarországon 1,4 kutató jut. Sajnálatos tény továbbá, hogy a 2000-2004 között az egy kutatóra jutó munkahelyváltozások száma átlagosan 0,11 volt, ami azt jelenti, hogy a megkérdezettek 92 %-a nem változtatott munkahelyet. A kutatócsoportok kis mérete nem teszi lehetővé a kutatói mobilitást, így a családalapítást követően a nők munkaerőpiaci reintegrációja sem megoldott a kutatás-fejlesztés területén. A nők számára a kutatói karrier megszakadását a családalapítás jelenti, amely többnyire egybeesik az önálló kutatólabor alapításának idejével, illetve a tudományos ranglétrán történő előrelépéssel. A gyerekvállalás után a munkaerőpiaci reintegráció nehezebb, mivel az információáramlásból az érintettek kimaradnak egy időre, és nincsenek speciális képzések, amelyek ezt pótolni tudják. Igen nagy problémát jelent, hogy a kutatói állások elnyerésénél a meglévő szakmai kapcsolatok és nem a nyílt verseny dominál.
Úgy gondolom, annak érdekében, hogy növekedjen a nők szerepe a tudományban és a tudomány vezetésében, a kutatói munkalehetőségeket kell bővíteni. A Hivatal különböző programjaival (Regionális Egyetemi Tudásközpontok, Kooperációs Kutatóközpontok), nagyprojektek kialakításával ezt segíti elő. Alapvetően meg kell növelni a jelenlegi kutatócsoportok nagyságát, hogy a mobilitási lehetőségek biztosításával a nők munkaerőpiaci reintegrációja biztosított legyen. Ösztönözni kell továbbá, hogy a nők tudásalapú vállalkozások elindításában minél nagyobb részt vállaljanak. A hivatal nemcsak programjaival támogatja innovatív vállalkozások létrehozását, de közvetlenül is támogatja a fiatalokat és a nőket tudásvállalkozások elindításában. Ennek érdekében gyakorlatorientált konferenciát szervezünk e témában a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából. Lehetővé kell tenni különböző foglalkoztatási formákkal (például távmunka, részmunkaidős állások), hogy a nők családjuk mellett is részt tudjanak venni a tudományos munkában.
A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal felső vezetésében a nők aránya 70 %, ami a K+F területén példamutató. A Helsinki Csoport munkájában, mint a nők tudományban témáért felelős kormányzati tisztségviselő veszek részt, a téma koordinálását belső szakmai felelős végzi. A Hivatal Operatív Bizottságot hívott össze a nők tudományos helyzetének értékelésére, azon kritikus tényezők feltárására, amelyek megoldásában eredményeket érhetünk el, együttműködve az érintett minisztériumokkal, intézményekkel. A jelenleg meghirdetett programokban is érvényesül már az esélyegyenlőség megteremtésének fontossága, de kifejezetten a nők számára kiírt pályázatok nem léteznek.
A folyamatos információáramlás biztosítására kapcsolati pontok létrehozása ajánlott, ami jelenleg a hét régióban működő Mobilitási Központok hálózatának fejlesztésével együtt megtörténhet. A fiatalokat, így a lányokat fontos elsősorban a műszaki és természettudományos kutatói karrier választására ösztönözni.
A Kutatók Európai Chartájáról és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexéről szóló bizottsági ajánlás általános elfogadása lehetővé tenné a teljesítményen alapuló elbírálást, amely a nők számára is egyenlőbb esélyeket teremthet.
A Hivatal elkötelezett a nők tudományos szerepvállalásának erősítésére, ezért folyamatosan figyelemmel fogom kísérni a Magyar Tudomány hasábjain indult vita fejleményeit, konklúzióit. A tudás és tehetség hasznosítása érdekében a Hivatal nemcsak partner, de katalizátor is kíván lenni a nők tudományos szerepvállalásának növelésében és teljesítményének hatékonyabb elismerésében.
Magyar Fiatal tudósok társaságának megalakulása
Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Verseny
A Magyar Innovációs Szövetség 1991-ben írta ki először az Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Versenyt az EU Fiatal Tudósok Versenye mintájára, tizenöt-húsz év közötti fiatalok számára. A versenysorozat megrendezésével a tehetségkutatás, illetve a tehetségkiválasztás mellett a fiatalok figyelmét a tudomány, a technológia és a kutatás-fejlesztés területére kívánta irányítani a szövetség. Az 1991. évi első meghirdetés óta 2043 fiatal küldött be pályázattervet, melyből 1067-et tartott érdemesnek kidolgozásra az MTA főtitkára, illetve alelnöke által vezetett, elismert tudósokból, akadémikusokból, egyetemi tanárokból és gazdasági szakemberekből álló bírálóbizottság. A tizennégy év alatt 229 fiatalt ítélt tehetségesnek a zsűri, és részesített díjazásban, néhány pályázót több alkalommal is. Az Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Verseny díjazottjai az elmúlt években számos nemzetközi szakmai versenyen, fórumon, kiállításon vehettek részt a Szövetség delegáltjaiként:
* European Union Contest for Young Scientists (44 fő)
* Intel International Science and Engineering Fair (16 fő)
* Young European Environmental Research (7 fő)
* Stockholm International Youth Science Seminar (5 fő)
* London International Youth Science Seminar (5 fő)
* International Wildlife Research Week (Svájc) (2 fő)
* International Exhibition for Young Inventors, Tokió (1 fő)
* Einstein Meeting, Berlin (1 fő)
* Conference of the Analog Devices (1 fő)
Az Európai Unió Fiatal Tudósok Versenyének döntőjében 1995 óta a magyar fiatalok 14 díjat (köztük két első díjat), a "tudományos olimpiákon" pedig 19 díjat (köztük tizenkét első díjat) értek el.
Az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Verseny díjazottjainak első országos találkozója
A Magyar Innovációs Szövetség - tehetséggondozó tevékenysége részeként - 2004-ben kezdeményezte egy országos találkozó megszervezését, melyre valamennyi addigi hazai Ifjúsági Tudományos és Innovációs Versenyen díjazásban részesült fiatal meghívást kapott. Az előkészítő egyeztetéseket követően 2004. június 10-én - a XIII. Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Verseny díjátadásának napján -, a 2003. szeptemberi EU-döntő színhelye, a Millenáris Park fogadóépülete adott otthont az országos találkozónak. A találkozón a Magyar Innovációs Szövetség felmérést végzett az addigi Ifjúsági Tudományos és Innovációs Verseny díjazottjainak körében. Néhány adat a válaszadók által visszaküldött tesztek alapján: 96 %-uk tovább tanult, akik közül jelenleg 51 % most is tanul még, míg 49 %-uk már befejezte tanulmányait. A végzett fiatalok munkaterületi megoszlását az alábbi kördiagram szemlélteti:
Az első országos találkozó nagy sikert aratott a fiatalok körében, ezért a 2005. évi programot már kétnaposra bővítettük.
A Magyar Fiatal Tudósok 2. országos találkozója
2005. szeptember 2-3. között Visegrádon rendezte meg a Magyar Innovációs Szövetség, a British Council közreműködésével és támogatásával a második országos találkozót, amelyre az Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Verseny elmúlt tizennégy évében díjazásban részesült fiataljai kaptak meghívást. A rendezvény fő témaköreke a K+F eredmények hasznosítása, illetve a spin-off cégek bemutatása volt, brit és magyar példák alapján.
A kétnapos találkozó első napján dr. Závodszky Péter, a Magyar Innovációs Szövetség alelnöke köszöntötte a megjelenteket, ezt követően John Nichols, Nagy-Britannia magyarországi nagykövete, a rendezvény egyik fővédnöke üdvözölte magyarul a résztvevőket. A nagykövet után dr. Kóka János, gazdasági és közlekedési miniszter, a rendezvény másik fővédnöke mondott üdvözlőbeszédet. A rövid köszöntéseket Jim McGrath, a British Council igazgatója zárta. A szakmai programot dr. Pakucs János, a Magyar Innovációs Szövetség elnökének előadása nyitotta meg, aki többek között ismertette a szövetség működését, tevékenységét, beszélt az Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Verseny eddigi eredményeiről. Sandra J. Cree, a Bristoli Egyetem technológiatranszfer menedzsere előadásában bemutatta az egyetem felépítését, részletesen szólt a technológiatranszfer iroda tevékenységéről, az állami szerepvállalásról. Elmondta, hogy évente átlagosan öt spin-off vállalkozás válik ki a Bristoli Egyetemről, és külön kiemelte a know-how értékesítéseket is. Dr. Buzás Norbert, a Szegedi Tudományegyetem innovációs igazgatója az egyetemen 2003-ban felállított technológiatranszfer iroda beindításának előzményeiről, működéséről tartott sikeres ismertetőt. 2004 óta már tizenegy szabadalmi bejelentést tettek, megszületett az első know-how eladás is. Ezeken túlmenően két szabadalmat adtak el vállalkozásoknak és két spin-off cég jött létre az egyetem keretein belül. A pénteki nap szakmai programjának zárásaként Tim Morris, a Glaxo Smith Kline (GSK) állatetikai és -jóléti igazgatója szólt, aki bemutatta a cég K+F stratégiáját. A GSK évente a költségvetésének közel 20 %-át fordítja kutatás-fejlesztésre. A GSK igazgatója vázolta a kutatástól az értékesítésig tartó teljes folyamatot és a cég 21. századi innovációs terveit. Az első napi szakmai programot követően a résztvevők megtekintették a Salamon-toronyban rendezett lovagi tornát.
A második napon Neil A. Williams, a Bristoli Egyetem immunológiai professzora, a Bristoli Egyetem Sejt- és Molekuláris Orvostudományi Tanszék vezetője előadásában bemutatta az 1990-as évek közepén indult spin-off cégeit, melyeket a kezdetektől szakmailag és anyagilag is jelentősen támogatott a Bristoli Egyetem. A találkozó záróelőadását dr. Molnár Béla, a 2003. évben Innovációs Nagydíjban részesült 3DHISTECH Kft. ügyvezető igazgatója tartotta. Molnár Béla az 1995-ben létrehozott spin-off cégének (3DHISTECH Kft.) fejlődéséről beszélt. A szakmai program zárásaként dr. Buzás Norbert vezetésével kötetlen beszélgetésen vettek részt a fiatalok, ahol számos érdekes téma, ötlet került elő.
A találkozó a Magyar Fiatal Tudósok Társasága (MAFITUD) megalakulásával zárult. A Magyar Fiatal Tudósok Társaságának alapító nyilatkozatát a kétnapos találkozó résztvevői egyhangúlag elfogadták, melynek értelmében a társaság vezetői, ifjú tudósjelöltek: Ivánka Gábor, Kopiás Péter és Tóth Ágnes. Idézet a társaság alapító nyilatkozatából: "a fiatal tehetségek által létrehozandó társaság, a MAFITUD célkitűzése, hogy segítse a fiatal magyar kutatók szakmai előmenetelét, a fiatal tehetségek érvényesülésének megkönnyítését, az innovációs szemlélet elterjesztését. [...] A díjazottak saját tapasztalataik továbbadásával beszámolhatnak egy-egy konkrét innovációs, tudományos terület gyakorlati kérdéseiről, segíthetik az új versenyekre kiutazók felkészítését. A MAFITUD, megalakulásával egy olyan összefogást kezdeményez, amely elősegítheti, felgyorsíthatja a hazai innovációs szemlélet, az innovációs gondolkodás kialakulását a magyar fiatalok körében".
A Magyar Fiatal Tudósok Társaságának tevékenysége
A szeptember 3-i megalakulás óta működik a MAFITUD honlapja (www.mafitud.hu), és a tagok elektronikus levelezőlistát is létrehoztak a gyors kommunikációra. Az idén szeptember 16-22. között Moszkvában rendezett, 17. EU Fiatal Tudósok Versenyén résztvevő versenyzők szakmai felkészítését a Magyar Fiatal Tudósok Társaságának két alapító tagja, korábbi EU-döntőkön díjazásban részesült fiatalok, Ivánka Gábor és Németh Gábor tartották. A MAFITUD tagjainak aktivitását jelzi többek között, hogy - a Magyar Innovációs Szövetséggel közösen - Kopiás Péter, a MAFITUD vezetőjének szervezésében, a HUNGEXPO meghívottjaként, több MAFITUD-tag is kiállított a 2005. szeptember 17-25. között, a BNV területén rendezett INFOmarket - INFOtrend című 4. információtechnológiai és telekommunikációs vásáron.
Tehetséggondozás az egyetemi oktatás hagyományos keretei között
Az alábbi írásban a Budapesti Corvinus Egyetem Vállalatgazdaságtani Intézetében folyó hallgatói tudományos munka rendszere kerül ismertetésre. Az évek folyamán kialakított, és másfél évtizede működő rendszer az egyetemi reguláris oktatás mellett működő tehetséggondozásnak tekinthető.
A Budapesti Corvinus Egyetem (korábban BKE, illetve BKÁE) Vállalatgazdaságtan Tanszéke 1988-as megalakulását megelőzően MTA-kutatóhelyként működött. A Tanszék 1989-ben vezette be a Vállalatgazdaságtan című, II. éves nappali tagozatos hallgatók számára kötelező tantárgyát. A tanszék alapító tanszékvezetőjének, Chikán Attila és több akkori munkatársa egyetemi életében meghatározó volt a Rajk László Szakkollégium. Az új tantárgy bevezetésekor és azóta is, az egyik legfontosabb ösztönzés innen ered: az oktatás mellett teremtsünk lehetőséget arra, hogy a tantárgyunk iránt érdeklődő hallgatók elmélyülhessenek a tantárgy valamelyik területében, és velük olyan hosszabb távú kapcsolat alakulhasson ki, amelyik a reguláris egyetemi oktatáson túlmutat, ám ahhoz mégis illeszkedik. Innen ered az a rendszer, amit az időközben intézetté vált Vállalatgazdaságtan Intézetben intézményesített formában évről évre fejlesztünk, és hallgatói tudományos tevékenység névvel illetjük. Az alábbiakban elsőként a hallgatói tudományos munka rendszerét foglaljuk össze, ezt követően egy rövid értékelést adunk annak működéséről és eredményeiről, végül pedig az ún. Bologna-folyamat kihívásait tekintjük át.
A hallgatói tudományos munka rendszere
A hallgatói tudományos tevékenység három, részben egymásra épülő, illetve egymást erősítő részből áll: (1) a Vállalatgazdaságtan című tantárgyhoz kapcsolódó két féléves tanulmányi verseny (a tárgy egy féléves), (2) a III., IV. és V. évesekkel folytatott demonstrátori munka, és végül (3) a különböző szakmai, kiemelten TDK-dolgozatok témavezetése.
1. A Vállalatgazdaságtan tanulmányi verseny
A II. évfolyamon oktatott Vállalatgazdaságtan című tantárgyat mintegy ezer hallgató tanulja tanévenként (1989-ben "mindössze" ötszáz főt oktattunk). A tantárgyhoz kapcsolódóan minden év októberében versenyt hirdetünk, amit a tantárgy 1989. évi bevezetése óta minden tanévben megrendezünk. A két féléves, általában három fordulóból álló tanulmányi verseny célja, hogy a tantárgyunk és a vállalati működés iránt érdeklődő hallgatóknak lehetőséget teremtsen arra, hogy tudásukat összemérjék. A feladatok összetettek, melyek megoldásához önálló kutatásra, ismereteik bővítésére, elemzési és kommunikációs készségre is szükségük van a hallgatóknak. A tanulmányi verseny első fordulója egy tizenöt-húsz oldalas dolgozat írásából áll. A dolgozat témáit az intézet oktatói hirdetik meg, ám néhány éve egy-egy vállalat és kutatóhely is részt vesz ebben a munkában. Minden dolgozatírónak minimum három alkalommal konzultálnia kell témavezetőjével. A hallgatók dolgozatírási készségét évek óta két, minden hallgató számára meghirdetett, a tantervi órákon kívüli előadással támogatjuk, amelyre az évfolyam ötöde ellátogat. Az első fordulóra évek óta több mint százhúsz dolgozat érkezik be. A beadott dolgozatokat a témavezetők és a szemináriumvezetők véleményezik, a témavezetők írásos értékelését a hallgatók megkapják. A következő fordulóba általában az indulók harmada-negyede jut tovább. A második félévben, a tantárgy abszolválása után lezajló második fordulóban arra törekszünk, hogy a hallgatók elemzési, esettanulmány-megoldási készségét mérjük össze. E forduló feladata vagy egy hosszabb, vagy két rövidebb lélegzetű esettanulmány elemzése. Az elemzések elkészítését konzultációval támogatjuk. A döntőbe általában a hallgatók fele-harmada jut tovább. A tanulmányi verseny döntője, gyakorlatilag a 3. forduló, a szóbeli prezentációs készséget állítja a középpontba. Az általában május elején megrendezésre kerülő döntőben megadott téma alapján rövid írásos és szóbeli prezentációkat, és a vitához történt alkotó hozzájárulást értékeljük. Fődíjként a verseny döntősei egy július eleji ausztriai tanulmányúton vesznek részt, melynek során különböző vállalatokat keresnek fel. A szakmai kirándulás jelleget úgy erősítjük, hogy már előzőleg információt gyűjtenek a meglátogatni szándékozott vállalatokról. A szakmai kirándulás mint fődíj mellett a hallgatók tárgyi jutalomban, valamint a tanulmányi előmenetelüket támogató egyéb díjazásban is részesülnek.
2. A demonstrátori munka
Az Intézetben folyó demonstrátori munka történetileg szorosan összekapcsolódik a Vállalatgazdaságtan tanulmányi versennyel, mivel az első demonstrátorok a tanulmányi versenyen részt vevők közül kerültek ki. E hagyományunkat megőriztük, demonstrátoraink többsége továbbra is a tanulmányi versenyen sikeresen szerepelt hallgató. Az intézeti demonstrátori munka célja, hogy az intézet munkatársaihoz kapcsolódóan a nappali tagozatos hallgatók tudományos-szakmai ismereteiket elmélyíthessék, és szenior demonstrátorként bekapcsolódhassanak az oktatásba. Az intézeti demonstrátorokkal szemben évfolyamonként eltérő elvárást fogalmazunk meg. A III. éves demonstrátorokat arra ösztönözzük, hogy TDK-írás formájában elsősorban arra koncentráljanak, hogy egy témakör kapcsán továbbmélyítsék és összegezzék ismereteiket. Emellett a Vállalatgazdaságtan tárgy szemináriumainak hospitálását javasoljuk az oktatásra való felkészülés érdekében. IV-V. éves demonstrátorainkat igyekszünk bevonni az intézeti kutatási programokba, támogatjuk TDK-írási munkájukat, és elvárásunk az oktatásban való részvétel. Az egyéni kutatási munkájukat az intézet munkatársaihoz kapcsolódóan végzik demonstrátoraink. Minden félévben legalább két, minden demonstrátorunknak szóló szakmai rendezvényre is sor kerül. Mindegyik félév egy olyan összejövetellel zárul, amelyen a demonstrátorok értékelik saját tevékenységüket. Az immár tizenöt éve működő demonstrátori rendszerben általában húsz-harminc különböző évfolyamos hallgató kapcsolódott, illetve kapcsolódik az intézethez tanévenként.
3. Szakmai-tudományos dolgozatok témavezetése és konzultálása
A TDK-munka arra ösztönzi a hallgatókat, hogy a tudományos kutatás alapjaival ismerkedjenek meg, és egy szűkebb téma tárgyalása kapcsán mélyedjenek el az általuk választott terület irodalmában. A TDK-dolgozatok készítéséhez a tanulmányi versenynél meghirdetett témákat hirdetjük meg, amelyre a második félévben kerül sor. TDK-írásra bármelyik felsőbb évfolyam hallgatója bejelentkezhet, és a hallgatók által felvetett témákat is konzultáljuk. A TDK-dolgozatokat írt demonstrátoraink részvételével bevezettük az ún. elő-TDK-t. Ez arra szolgál, hogy a demonstrátorok egymás munkáiról tájékozódhassanak, és emellett a kapott észrevételeket figyelembe vehessék szóbeli prezentációjuk véglegesítésénél.
A rendszer értékelése
Mint a fentiekből kiderül, a hallgatói tudományos munka belépőjét egy kötelező tantárgyhoz (Vállalatgazdaságtan) kapcsolódó tanulmányi verseny, gerincét pedig a demonstrátori munka jelenti. A kötelező tantárgy oktatási formája változott (két féléves tárgyból egy félévessé vált a tantárgy, a kötelező szeminárium száma heti kettőről egyre csökkent). E változások ellenére is megtartottuk azonban a tanulmányi verseny rendszerét. Úgy tűnik, ez a döntés helyes volt, ugyanis azoknak a hallgatóknak a száma, akik nekivágnak az önálló versenydolgozat készítésének, ennek ellenére nem csökken, sőt relatíve nő. Ebből azt olvassuk ki, hogy a nagy létszámú oktatás megnöveli a hallgatókban a személyes szakmai törődés igényét. Azok a hallgatók, akik a tanulmányi verseny igen kemény próbáit teljesítik, örömmel csatlakoznak demonstrátorként az intézethez. A demonstrátori munkában részt vevő hallgatók évfolyam szerinti megoszlása a hallgatók egyetemi pályafutásához igazodóan változik. A legtöbb demonstrátorunk a III. évfolyamról kerül ki, és számuk IV. és V. évfolyamra csökken. Ebben igen nagy mértékben közrejátszik, hogy a kezdő, III. éves demonstrátori évfolyamunk negyede-fele külföldi részképzésben vesz részt, és hogy nem az intézetnél meghirdetett szakirányokra szakosodik. Ironikusan úgy is fogalmazhatnánk, hogy a társintézetek illetve -tanszékek aratják le munkánk gyümölcsét.
A demonstrátorság vonzerejét hallgatóink számára az jelenti, hogy egyetemi tanulmányaikhoz kötődően, de azt meghaladóan alkalmuk nyílik olyan oktatási, oktatásfejlesztési és kutatási feladatok ellátására, amely során ismereteik növelése mellett tapasztalataikat is gazdagíthatják. Demonstrátoraink maguk is megfogalmazták, hogy miért érdemes demonstrátornak lenni: személyes kapcsolatuk lehet az oktatókkal, rendszeres visszajelzéseket kapnak az elvégzett feladatokról, oktatók által támogatott intenzívebb személyes fejlődésben lehet részük. Talán nemcsak önmagunknak hízelgünk, amikor azt is állítjuk, hogy egyfajta rangot is jelent demonstrátornak lenni: jól mutat a CV-ben - ahogyan hallgatóink fogalmazzák.
A demonstrátori munkatöbblet erőfeszítést kíván a hallgatóktól is és az oktatóktól is. A legkitartóbb demonstrátoraink azok, akik számára ez a forma jelenti "az egyetemi hallgatói öntevékeny munkát". Gyakorlatilag annyi teljesítményt várunk el, amennyit átlagosan bármelyik szakkollégium elvár tagjaitól. Oktatóként úgy tekintjük, hogy ezen feladatok ellátása egyetemi oktatási feladataink szerves részét jelenti, a jól végzett munka legfőbb elismerését pedig a jól végzett munka öröme adja, azaz saját sikerélményeink: a jó tanulmányi versenydolgozat írója sikeres pályát kezdett, sikeres pályán halad (időről időre igyekszünk volt demonstrátorainkról hírt kapni). E munka elismerését jelzi, hogy a BCE Gazdálkodástudományi Karán két éve bevezetett egyéni oktatói teljesítményértékelési rendszer egyik összetevőjévé vált e tevékenység elismerése. E tevékenység gyakorlatilag sem a demonstrátorok, sem az oktatók számára nem jár anyagi elismeréssel. (Megjegyzem, a felsőoktatás finanszírozásában nem jelenik meg a tehetséggondozás egyik formájának elismerése sem.)
Amennyiben számok alapján értékeljük tevékenységünket, szerénynek kell lennünk. A számok azt mutatják, hogy munkánk nyomán több mint százhúsz másodéves hallgató old meg rendszeresen többletfeladatokat. Tanévenként átlagosan huszonöt demonstrátorral foglalkozunk. Ha ezt az adatot az ezer fős gazdálkodási, közgazdasági és társadalomtudományi szakos hallgatói évfolyamlétszámokhoz viszonyítjuk, nem kapunk jelentős arányszámokat. Ám ha azt nézzük, hogy a Gazdálkodástudományi Kar intézetei tanévente mintegy hetven demonstrátorral foglalkoznak, a BCE-n működő szakkollégiumok és öntevékeny csoportok pedig mintegy 1000-1100 hallgatónak (az érintett nappali tagozatos hallgatók közel ötödének) nyújtanak a reguláris egyetemi oktatás mellett többlet önképzési és személyes fejlődési lehetőséget, azaz járulnak hozzá egyfajta elitképzéshez, akkor már kihúzhatjuk magunkat, mert tettünk és teszünk valamit. S a minőségi értékelésről (például helyezett TDK- és OTDK-dolgozatok, megnyert nemzetközi tanulmányi versenyek) ekkor nem ejtettünk szót!
A Bologna-folyamat kihívása
A közgazdaságtudományi és gazdálkodástudományi felsőoktatás kötelezett az ún. lineáris képzési rendszerre való átállásra. Tekintettel arra, hogy jelenleg (2005. szeptemberében) nem lehet látni a teljes rendszert - az első (BSc) és a második (MSc) szint közötti kapcsolódást -, praktikusan azzal számolunk, hogy három évig kísérhetjük figyelemmel a hallgatóinkat. Az új, BSc-képzési rend tantervének kialakításakor, a Vállalatgazdaságtan című tantárgy félévének megválasztásakor többek között szempont volt számunkra a tanulmányi verseny megtartása. Emiatt a tantárgy egy tanévvel korábban, az I. évfolyam első félévében kerül oktatásra, és ekkor tervezzük meghirdetni a tanulmányi versenyt is: hasonló formában, ám a hallgatók képességeihez illeszkedő tartalommal. Úgy véljük, hogy a tanulmányi versenyen részt vevők és az intézethez demonstrátorként csatlakozók olyan ismeretekre és tapasztalatokra tehetnek szert az új képzési rendszerben is, amelyek a munkaerőpiaci kimenet és a nappali tagozatos MSc-képzés folytatása esetén is előnyös lesz számukra. Tapasztalatainkra építve a tartalmat rugalmasan tudjuk alakítani. Az előre nem látható majdani finanszírozási szerkezet fogalmaz meg kérdőjeleket: amennyiben egységes BSc-finanszírozási normatíva kerül kialakításra, úgy az elismeri-e vajon valamilyen formában az egyetemeken végzett hallgatói tudományos munkát már az első képzési szinten is, avagy a finanszírozás a főiskolai működési elvekhez igazodik majd, és ehhez igazodóan kizárólag az oktatási teljesítmény kerül elismerésre?