Fonyó Zsolt

(1943-2005)

Fonyó Zsolt 1943-ban született Budapesten. Vegyészmérnöki oklevelét 1967-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetemen szerezte meg. Mint fiatal diplomás előbb az Olajtervhez került, majd 1974-ben a Budapesti Műszaki Egyetemre.

Egy évig a tokiói egyetemen, majd hat éven át a zürichi ETH-n - Európa egyik legrangosabb műszaki egyetemén - volt vendégprofesszor. Hazajövetele után, 1994-től kezdve egész haláláig mint egyetemi tanár vezette a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyipari Műveletek Tanszékét. A vegyipari rendszertechnika és matematikai modellezés, 1977-től a vegyipari energetika és a transzportfolyamatok tárgyak kifejlesztője és előadója volt. 1995-től a vegyészmérnökképzés egyik fő tárgyának, a három féléves vegyipari műveleteknek az oktatását irányította és adta elő a vegyészmérnöki és biomérnöki szak hallgatóinak. Irányításával a tanszék valamennyi tárgyát korszerűsítették; új rendszerszemléletű oktató volt, és kutatómunkáját nemzetközileg is elismerték.

A vegyipari műveletek, ezen belül elsősorban a különleges desztillációs és hibrid elválasztási műveletek, energiaintegrált és hőszivattyús technológiák fejlesztése, folyamatszintézis, teljes vegyipari folyamatok rendszerszemléletű tervezése, optimalizálása, szabályozása és működőképességi vizsgálata volt a szakterülete. Hét könyv, hét könyvrészlet és 303 tudományos dolgozat szerzője illetve társszerzője volt. Munkáit az európai és amerikai szakkönyvek (enciklopédiák) rendszeresen referálják, a cikkeire kapott független hivatkozások száma mintegy 1300.

Munkásságának legjelentősebb eredményeit a folyamattervezés és az integrált elválasztási műveletek kutatása terén érte el. Egységes elméletbe tudta foglalni a többkomponensű rektifikáló rendszerek termodinamikai meggondolásait, és ennek alapján konkrét javaslatok születtek - a beruházási költség, terhelhetőség, termékminőség és termékrugalmasság figyelembevételével - az ipari desztilláló berendezésekben lejátszódó irreverzibilis folyamatok gazdaságilag célszerű csökkentésére. Új irányt nyitott a folyamattervezés és az elválasztási műveletek energetikai javításának témakörében; az általa publikált elveket és módszereket világszerte felhasználják a vegyipari folyamatok tervezésénél és irányításánál. Legutóbbi kutatásai a környezetbarát vegyipari folyamatok tervezése integrált stratégiájának fejlesztését és vizsgálatát célozták.

Számtalan egyetemre hívták vendégprofesszorként előadások tartására. A korszerű nemzetközi követelményeknek megfelelően megújította és egységes szemléletben ismertette a vegyészmérnöki tudomány elméleti és gyakorlati alapjait a megmaradási tételektől kezdve a vegyipari reaktorokon és az anyagátbocsátási műveleteken keresztül a teljes vegyipari folyamatokig.

Szakmai munkáit (jegyzeteit, tankönyveit, szakkönyveit, magyar és idegen nyelvű közleményeit) széleskörűen használják és alkalmazzák a hazai, az európai, a japán és az amerikai felsőoktatási tantervek, továbbá a hazai vegyipar, a biotechnológiai és a környezetmérnöki iparágak.

Témavezetője vagy résztvevője volt nagyon sok - szám szerint harmincnégy - megvalósított vegyipari, kőolajipari és petrolkémiai üzem tervezésének vagy technológiai fejlesztésének. E szakmai alkotások közé olyan művek tartoznak, mint például a Dunai Finomító 3Mt/év kapacitású desztilláló üzemének szétválasztó oszlopai, számos hazai és svájci vegyipari és kőolajipari üzem intenzifikálása, műszaki kémiai eljárások környezetközpontú fejlesztése és energetikai javítása, szennyvizek újrahasznosításának környezetvédelmi célú felülvizsgálata, továbbá petrolkémiai üzemek rekonstrukciójához kapcsolódó, kapacitást bővítő és a termékminőséget javító programok megvalósítása.

Rendkívül aktív volt a tudományos közéletben is: hat nemzetközi szervezetben képviselte hazánkat, így például titkára volt az EURECHA-nak, ennek a több mint száz egyetemet tömörítő európai szervezetnek, amely a számítástechnikának a vegyészmérnöki oktatásban való felhasználását segíti elő, valamint tagja volt a CHISA nemzetközi tanácsadó testületének. Természetesen a hazai tudományos közéletből is kivette részét mint az Akadémia Műszaki Kémiai Bizottságának elnöke, az Akadémia Doktori Tanácsának tagja vagy a Magyar Kémikusok Egyesülete Műszaki Kémiai Szakosztályának elnöke.

Szerencsére nem maradt el munkáinak elismerése sem: 1995-ben az Év Oktatója lett a Műszaki Egyetemen, 1998-ban a Varga József-érmet nyerte el, a Magyar Tudományos Akadémia pedig 1998-ban levelező, majd 2004-ben rendes tagjává választotta.

Kiváló tehetségű szakember volt, aki a természettudományok terén talán legnehezebben megvalósíthatót testesítette meg - ragyogóan egyesítette a magasan képzett elméleti kutatót és a gyakorlati műszaki érzéket kívánó, alkotó mérnököt. Igen gazdag szellemi termést és számos mérnöki alkotást hagyott az utókorra.

Fonyó Zsolt tiszteletet érdemelt mint ember is a szó nemes értelmében, aki embertársaival, kollégáival, munkatársaival és tanítványaival szemben mindig jó szándékról tett tanúságot, példamutató volt szorgalmával, és sohasem hivalkodott képességeivel vagy eredményeivel. Az élete utolsó hónapjaiban rámért nehéz sorsát is olyan méltósággal és szerénységgel viselte, ami előtt fejet kell hajtani.

Fiatalon távozott, és bár teljes életművet hagyott maga után, de munkájának gyümölcseit learatni korai elmenetele miatt sajnos csak részben volt lehetősége. Munkáját ezután már tanítványai folytatják, akik gazdagon meríthetnek szakmai örökségéből, mindabból, amit alkotott.

Markó László

az MTA rendes tagja