Adalék Einstein 1939-es,
Roosevelt elnökhöz intézett levele történetéhez
Hargittai István
az MTA rendes tagja, egyetemi tanár
Budapesti Műszaki Egyetem Általános és Analitikai Kémia Tanszék
és MTA–ELTE szerkezeti kémiai tanszéki kutatócsoport
hargittai.istvan @ tki.aak.bme.hu
Wigner Jenő családjában nagy érdeklődéssel kutatják Wigner Jenő és a kiterjedt család történetét. Nemrég Wigner egyik unokája, Margaret Upton, könyvméretű, családi használatra készített kiadványban állította össze Wigner Jenő anyai ági családja, az Einhornok krónikáját. 2005 végén Wigner lánya, Martha Wigner Upton Budapesten járt további emlékeket és dokumentumokat kutatva. Egyben hozott is magával családi fényképeket, valamint egy másolatot Szilárd Leónak Wignerhez intézett 1939-ben íródott leveléről, amelynek eredetijét a családi levéltárban őrzik. A levél érdekes adalékul szolgál a magyar fizikusok által szervezett, 1939. augusztus 2-i keltezésű, híres Einstein-levél történetéhez. A levélre vonatkozó információ már nem kerülhetett bele az ezzel a témával is foglalkozó most megjelent könyvembe, ezért itt idézem, és fűzök hozzá megjegyzéseket. Először következzék az angolul írt eredeti levél magyar fordítása:
Hotel King‘s Crown
420 West 116th Street
New York City
1939. augusztus 9.
Kedves Wigner!
Amint arról Teller már tájékoztatta, úgy döntöttünk, hogy – kezdeményezésének megfelelően – a levelet nem küldjük el a belga nagykövetnek, és a Külügyminisztériumnak szánt levél helyett egy attól eltérő levelet küldünk az Elnöknek. Ezt az E. által írt levelet, amelyet hozzám továbbítottak, nem postán fogjuk elküldeni, hanem a Lehman cég egyik alelnökének adjuk át, aki megígérte, gondoskodik arról, hogy megfelelő figyelemben részesüljön. A levélben egyetlen javaslat szerepel, az, hogy az elnök nevezzen ki valakit, aki állandó kapcsolatot tartana fenn – feltehetően nem-hivatalos minőségben – az Adminisztráció és a fizikusok között, és akinek kettős szerepe lenne; egyrészt javaslatokkal élne a minisztériumok felé, másrészt gondoskodna arról, hogy magánforrások révén gyorsítsák fel a kísérleteket.
Fontosnak tartom, hogy erről semmilyen harmadik személynek ne beszéljen. A magam részéről tájékoztatni fogom a kezdeményezésünkkel kapcsolatos bármilyen fejleményről. Jó lenne, ha tudatná velem jelenlegi címét.
Az Ön Leó Szilárdja
Szilárd Leó Wigner Jenő társaságában először július 12-én kereste fel Einsteint nyaralóhelyén, a Long Island-i Peconic-ban, hogy felkérjék egy, az atombomba lehetőségéről szóló levél megírására. A magyar fizikusok először arra gondoltak, hogy a belgákat kellene figyelmeztetni, mivel várható volt, hogy Németország lerohanja Belgiumot, és Belga-Kongóban hatalmas uránérckészletek voltak. Kételyeket ébresztett bennük azonban egy külföldi hatalomhoz fordulás jogszerűsége. Egyre inkább úgy gondolták, hogy ha Einstein hajlandó a figyelmeztető levél elkészítésére, azt az Egyesült Államok elnökéhez kellene eljuttatni. A július 12-i látogatáson megállapodtak a levél elkészítéséről és mondanivalójáról. A második látogatásra augusztus 2-án került sor. Ekkor Szilárddal Teller ment Einsteinhez, Szilárd egyedül nem is mehetett volna, mert nem vezetett, s Wigner egy korábbi programnak megfelelően már elutazott Kaliforniába. Ezért kellett Szilárdnak levélben tájékoztatnia Wignert a fejleményekről. Alexander Sachs augusztus 15-én kapta meg Szilárdtól Einstein levelét, de csak október 11-én és 12-én látogatta meg Roosevelt elnököt, és adta át neki a levelet. Roosevelt azon nyomban létrehozta az Uránium Tanácsadó Bizottságot, amelynek első ülésére október 21-én került sor. Időközben, 1939. szept. 1-jén elkezdődött a II. világháború, de az Egyesült Államok még több mint két évig nem lépett be a háborúba, és ezalatt az atombomba sem került az amerikai vezetés érdeklődési körébe. A Pearl Harbor-i 1941. december 7-i japán támadás, majd az Egyesült Államok december 8-i hadba lépését követően hamarosan, 1942-ben, megindították a Manhattan-tervet, amely 1945 nyarára létrehozta az első atombombákat.
Szilárdot sokszor hibáztatták azért, hogy nem a legcélszerűbb megoldást választotta arra, hogy mozgósítsa Amerikát az atomprogram beindítására. Azonban Szilárdnak Wignerhez intézett és fentebb idézett leveléből világosan kitűnik, hogy Szilárd szerényebb céllal mozgósította Einsteint. Csak azt akarta elérni, hogy közvetlen kapcsolat jöjjön létre az amerikai vezetés és a fizikusok között. Más forrásokból azt is tudjuk, hogy Szilárd nem is szerette volna, hogy ebben a szakaszban az állam közvetlenül átvegye az atomenergia alkalmazására vonatkozó törekvések irányítását. A dolgok azonban úgy alakultak, hogy a magyar tudósok által kezdeményezett és szervezett Einstein-levélnek sokkal messzemenőbb következményei lettek, mint amilyenekre Szilárd és társai eredetileg gondoltak.
A Szilárd–Einstein-levél az akkori amerikai államgépezet fontos hiányosságára is felhívta a figyelmet, nevezetesen arra, hogy nem létezett közvetlen kapcsolat az adminisztráció és a tudományos világ között, és nem volt szervezett tudományos tanácsadás, amelyre az amerikai vezetés támaszkodhatott volna. A levél fontos közvetett hozadéka volt az is, hogy hozzájárult a tudományos tanácsadás kialakításához, ami a különböző adminisztrációk alatt különböző hatékonysággal és különböző szervezeti formákban, de mind a mai napig fontos tényezője az amerikai állam működésének.
Köszönetnyilvánítás – Megköszönöm Martha Wigner Uptonnak a Szilárd-levél másolatát.
Kulcsszavak: tudományos tanácsadás. Manhattan-terv, atombomba, Szilárd Leó, Wigner Jenő
IRODALOM
Hargittai István (2006): Az öt világformáló marslakó. Vince, Budapest
<-- Vissza a 2006/7 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]