Madarak monitorozása
– lehetőség a természeti állapotot befolyásoló regionális, országos és globális hatások nyomon követésére
Szép Tibor
PhD, Nyíregyházi Főiskola Környezettudományi Tanszék
szept @ nyf.hu
Halmos Gergő
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Nagy Károly
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Magyarország egyike Európa természeti értékekben leggazdagabb országainak, amely kiváltságos helyzetből adódó lehetőségek nagy jelentőséggel bírnak az ország jelen és jövőbeli fejlődésében. E kedvező természeti állapotot azonban számos hatás befolyásolhatja jelentősen a következő évek során, különösen hazánk európai uniós csatlakozása és az ettől független, de mind erőteljesebben jelentkező globális klímaváltozás.
Az európai uniós tagság új távlatokat nyitott az ország gazdasági, társadalmi fejlődésére, azonban e változások jelentős hatással lehetnek hazánk természeti állapotára is. Különösen az agrárágazatba áramló, a korábbi évtizedekhez képest lényegesen nagyobb volumenű uniós és hazai források, valamint a kiterjedésében és intenzitásában az eddigieket meghaladó infrastrukturális fejlesztések azok, amelyek jelentősen befolyásolhatják hazánk természeti állapotát.
Magyarország területének több mint 60 %-a mezőgazdasági terület, így az agrárterületek állapotában és használatában bekövetkező változások közvetlen hatással vannak nemcsak az e területeken előforduló élővilág állapotára, hanem e területek kiterjedése és az ott élő állományok jelentősége miatt az egész ország természeti állapotára is. A csatlakozás előtti Európai Unió országaiban megdöbbentő mértékű természeti állapotromlás következett be az agrárterületeken a nyolcvanas évek eleje óta az EU közös agrárpolitikájának (CAP) beindításával. A madaraknál, amely a legintenzívebben vizsgált élőlénycsoport Európában, a fészkelő állományok drámai csökkenést mutatnak (Donald et al., 2001). A mezőgazdasági területekre jellemző számos gyakori madárfaj állománya a töredékére esett vissza a hetvenes években mért nagysághoz képest, és került veszélyeztetett helyzetbe; ilyen fajok például a mezei pacsirta, a mezei veréb és a vadgerle. A korábban is kis állománynagyságú fajok pedig el is tűntek számos nyugat-európai országból (pl. tövisszúró gébics).
Az ország mind nagyobb területére kiterjedő infrastrukturális fejlesztések (autópályák, úthálózat-fejlesztés, ipari, lakossági és önkormányzati fejlesztések stb.) korábban egységes tájakat, élőhelyeket darabolnak fel, alakítanak át, zavarnak és sok esetben szüntetnek meg. E változások kedvezőtlenül befolyásolhatják a vadon élő növény- és állatfajok állományait nemcsak lokálisan, hanem regionális és országos léptékben is.
A fentebb említett közvetlen emberi hatások mellett napjainkban egyre erőteljesebben jelentkeznek a globális klímaváltozás jegyei is, amelyek szintén befolyásolhatják Magyarország flóráját és faunáját.
Vajon miként és milyen mértékben befolyásolják e hatások hazánk természeti állapotát? – vetődik fel a kérdés.
A válaszhoz olyan biodiverzitás-monitorozásra lenne szükség, amely nemcsak lokális, hanem regionális és országos léptékben is képes kvantitatív eszközökkel mérni a természeti állapotban bekövetkező változásokat, térben és időben reprezentatív módon.
A változásoknak nagy területekre (regionális, országos) való rendszeres, éves gyakoriságú monitorozását azonban csak néhány élőlénycsoport esetében lehet megvalósítani, amelyek között a madarak kitüntetett helyzetben vannak. A madárfajok állományának és azok változásának vizsgálatai, monitorozása az egyik legnagyobb hagyományokkal, legnagyobb térbeli kiterjedéssel és időben a legrégebb óta folyó munkák a biológiai kutatásokban világszerte és így hazánkban is (Báldi et al., 1997). A kezdetekben elsősorban a ritka és a veszélyeztetett fajokra és főként azok helyzetére koncentráló madármonitorozó munkák mellett azonban napjainkban mind jobban előtérbe kerülnek a madaraknak mint az élőhelyi változásokat jelző, indikáló élőlénycsoportnak a biológiai diverzitás monitorozásában való alkalmazása (Marchant et al., 1997; Báldi et al.; 1999, Szép, 2000). Mind több nyugat-európai országban fordulnak a madarakhoz mint indikátor szervezetekhez a területhasználattal kapcsolatos változások hatásainak detektálására (Gibbons, 1998).
A főbb élőhelyekhez kötődő madárfajok állománytrendjei alapján sikeresen lehet az adott élőhely állapotára jellemző biodiverzitás indikátorindexet alkalmazni (Gregory et al., 2003). E biodiverzitás indikátorindexek jól jellemzik az adott élőhelyek állapotát, és mind országos, mind kontinentális szinten alkalmasak azok helyzetének követésére (Gregory et al., 2005).
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és az Európai Madárszámlálási Tanács (European Bird Census Council – EBCC) az angol Királyi Madárvédelmi Egyesület (The Royal Society for the Protection of Birds – RSPB) szakmai és anyagi támogatásával 1998-ban Magyarországon indított be egy új programot, Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) néven. Kialakításának döntő célja az élőhelyek állapotának monitorozása volt, véletlen alapon kiválasztott mintaterületeken, a gyakori madárfajok standard felmérő módszerekkel történő felmérése révén (Szép – Gibbons, 2000; Szép – Nagy, 2002).
A véletlen alapon történő felmérésihely-kiválasztás nagy fontossággal bír egy országos léptékű monitorozás esetében annak érdekében, hogy reprezentatív adatokkal rendelkezzünk az ország jellemző élőhelyeiről, régióiról, tájairól. A legtöbb monitorozó munka korábban főként a védett területekre koncentrált, amely területek nagysága az ország 10 %-át nem haladja meg, és az országosan nagy területeket lefedő élőhelytípusok, mint például a mezőgazdasági élőhelyek (64 %), csak kismértékben voltak reprezentálva.
Az élőhelyi változások indikálására elsősorban olyan madárfajok alkalmasak, amelyek gyakorisága lehetővé teszi a változások időbeli és térbeli dinamikájának kvantitatív mérését. E célra a gyakori madarak szolgáltathatnak megfelelő adatokat. Az MME Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) révén napjainkra megállapítható, hogy mely fajokat tekinthetünk gyakorinak Magyarországon mind a fészkelési, mind a telelési időszakban (Szép – Nagy, 2002).
Az MMM program keretében 1999 óta az ország teljes területének 2 %-ára kiterjedően folyik felmérés, évente átlagosan 300 db 2,5 × 2,5 km nagyságú UTM négyzetben, közel ezer felmérő részvételével (1. ábra). A felmért területeken az élőhelyek aránya megfelel az országos arányoknak (Szép – Nagy, 2002), így a nyert adatok reprezentatívnak tekinthetőek hazánk főbb élőhelyeire nézve.
Az MMM standard módszereket alkalmaz, így azok a nyugat-európai adatokkal összevethetőek. Az összehasonlítás alapján a Magyarországon fészkelő madárfajok száma, a fajok gyakorisága és állománysűrűsége kiemelkedően magasnak tekinthető Európában (Szép – Nagy 2002).
Magyarországon a mezőgazdasági élőhelyekre jellemző fajok esetében az EU-csatlakozás előtti időszakban (1999-2004) nem volt szignifikáns állománycsökkenés, kivéve a fürjet, amely esetében a vonulási területeken zajló jelentős hatások (például Saino et al., 2004) és az illegális vadászat szerepe sem kizárt. A nyugat-európai trendekkel ellentétben számos, az agráriumra jellemző faj esetében vagy szignifikáns állománynövekedés tapasztalható (például mezei pacsirta, mezei veréb), vagy stabil állomány feltételezhető.
Az erdei élőhelyekhez kötődő több madárfaj esetében (például közép- és kisfakopáncs) ugyanakkor szignifikáns állománycsökkenés volt megállapítható az országban.
A fészkelő madárfajok állománytrendjein alapuló biodiverzitás indikátorindexek (2. ábra) (Gregory et al., 2005) megerősítik azt, hogy az EU-csatlakozás előtt a mezőgazdasági élőhelyeken egy stabil, kedvező természeti állapot jellemzi hazánkat, összehasonlítva a korábbi EU-tagországok helyzetével (Gregory et al. 2005). Az erdei élőhelyek esetében azonban a csatlakozást megelőző öt évben, a mezőgazdasági élőhelyekhez képest eltérő, kedvezőtlen változások sem kizárhatóak a természeti állapotot illetően az indikátorindex alapján, amely különbözik az Európa más régióiban tapasztaltakhoz képest, ahol stabil és gyengén javuló állapotokat tapasztalnak (Gregory et al., 2005).
A madarak megfelelő módszerekkel való monitorozása lehetőséget teremt a természeti állapot rendszeres regionális és országos vizsgálatára a főbb élőhelyeken, ami különösen fontos feladat Magyarországon napjainkban. Az MME keretében nemzetközi együttműködésben, Közép- és Kelet-Európában elsőként, 1999 óta hatékonyan működik egy olyan országos monitorozó program (az MMM), amely közel ezer felmérő bevonásával, éves rendszerességgel tud reprezentatív, kvantitatív adatokkal szolgálni a főbb hazai élőhelyek természeti állapotáról és időben jelezni a kedvezőtlen változásokat. E program alapján mód lehet e változások okainak részletes feltárására és a szükséges intézkedések kidolgozására. Az EU-csatlakozás előtti öt év során végzett felmérő munka, amely során eredményesen alkalmaztuk napjaink térinformatikai (GIS) eszközeit, módot ad a csatlakozás előtti alapállapot felvételére és a további sokoldalú és részletes elemzésekre nemcsak a madárállományt, hanem a felmért területek élőhelyi struktúráját illetően is.
Az itt bemutatott, hazánk természeti állapotának megőrzésében kiemelkedő jelentőségű program megvalósulásában és működésében óriási szerep jut az MME közel ezer önkéntese munkájának, amelyért ezúton is köszönetet mondunk. Köszönettel tartozunk az EBCC és RSPB-nek a program beindításához és működtetéséhez (1998-2003) nyújtott anyagi és szakmai támogatásért.
Kulcsszavak: biodiverzitás, monitoring, madarak, mezőgazdaság, trendvizsgálat, random mintavétel, biodiverzitás indikátor
1. ábra • A Mindennapi Madaraink Monitoringja programban 1999–2004 során felmért 2,5x2,5km-es UTM kvadrátok eloszlása Magyarországon.
2. ábra • Biodiverzitás indikátorindexek (± S. E.) a magyarországi mezőgazdasági (vastag vonal), illetve erdei élőhelyek (pontozott vonal) jellemző fészkelő madárfajai alapján, valamint a főbb élőhelyekhez nem kötődő, úgynevezett generalista fajok (szaggatott vonal) alapján (Gregory et al., 2005). Az MMM program 1999-2004 adatainak felhasználásával készült elemzés.
Irodalom
Báldi András – Moskát Cs. – Szép. T. (1997): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer IX. Madarak. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest
Báldi András – Moskát C. – Palkó S. – Gáti E. (1999): Effects of Reconstruction Works on the Breeding Birds of the Kis-Balaton. Vogelwelt 120. Suppl. 273–276.
Donald, Paul F. – Green, R. E. – Heath M. F. (2001): Agricultural Intensification and the Collapse of Europe’s Farmland Bird Populations. Proceedings of Royal Society of London B. 268, 25–29.
Gibbons, David W. (1998): Pan-European Breeding Bird Monitoring. Bird Census News. 11, 42–46.
Gregory, Richard D. – Noble, D. – Field, R. – Marchant, J.– Raven, M. – Gibbons, D. W. (2003): Using Birds as Indicators of Biodiversity. In: Szép Tibor – Blair, M. – Báldi A. (eds.): Bird Numbers 2001, Monitoring for Nature Conservation. Proceedings of the 15th International Conference of the EBCC. Ornis Hungarica. 12–13, 11–24.
Gregory, Richard D. – van Strien, A. J. – Vorisek, P. – Gmelig Meyling, A. W. – Noble, D. G. – Foppen, R. P. B. – Gibbons, D. W. (2005): Developing Indicators for European Birds. Philosophical Transactions of the Royal Society of London, Series B. 360, 269–288.
Marchant, John – Forest, C. – Greenwood, J. J. D. (1997): A Review of Large-scale Generic Population Monitoring Schemes in Europe. Bird Census News. 10, 42–79.
Saino, Nicola – Szép T. – Ambrosini, R. – Romano, M. – Mřller, A. P. (2004): Ecological Conditions during Winter Affect Sexual Selection and Breeding in a Migratory Bird. Proceedings of the Royal Society of London, Series B. 271, 681–686.
Szép Tibor (2000): A madármonitorozás új módszerei és lehetőségei. Ornis Hungarica. 10, 1–16.
Szép Tibor – Gibbons, David (2000): Monitoring of Common Breeding Birds in Hungary Using a Randomised Sampling Design. The Ring. 22, 45–55.
Szép Tibor – Nagy Károly (2002): Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) 1999–2000. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest
<-- Vissza a 2006/6 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]