Új értékek teremtése,
régiek megtartása:
az átalakuló Akadémia1
Vizi E. Szilveszter
a Magyar Tudományos Akadémia elnöke
A magyar társadalom- és gazdaságpolitika a rendszerváltással és európai uniós csatlakozásunkkal alapvetően új körülmények közé került. Ezzel párhuzamosan a 21. század kihívásai, elsősorban a globalizáció hatásai, amelyek az Európai Uniót és az egész világot érik, jelentősen befolyásolják a magyar közéletet és gazdaságpolitikát. A világban kialakult helyzet, nevezetesen, hogy felértékelődött a szellemi munka, azaz minden egyes áru értékének jelentős részét a hozzáadott szellemi tőkehányad szabja meg, tehát az anyagi tőke inkább odamegy, ahol megfelelő szellemi potenciált, jól képzett munkaerőt talál, Magyarországot tulajdonképpen előnyös helyzetbe hozhatná. Magyarország szellemi tőkében gazdag, annak újratermelésének, az oktatásnak is megvannak a hagyományai. Részben a jól képzett magyar munkaerő is biztosítható. A magyar kutató-fejlesztő ma is keresett „árucikk” a világpiacon. A magyar szellemi tőkét úgy kell tehát hatékonyan felhasználni, hogy mind a magyar gazdaság fejlesztéséhez, mind a külföldi tőke hazai megjelenéséhez segítséget tudjon adni, és képes legyen helytállni a nemzetközi tudományos életben.
Más szavakkal: a Magyarországon rendelkezésre álló tudásiparnak a gazdaság, de elsősorban a kis- és középvállalkozások számára olyan eredeti ötleteket, felismeréseket tudjon átadni, amelyek versenyképes termékek előállításához vezetnek. Ennek egyik előfeltétele, hogy olyan jól felkészült humánerőforrást kell az országnak biztosítani, oktatás, felsőoktatás, továbbképzés, átképzés, ismeretterjesztés, egy életen át való tanulás, tudósképzés segítségével, amely segíteni tudja a magyar gazdaság működését, és a nagy, tőkeerős külföldi vállalkozások számára is vonzerőt jelent. A másik feltétel, hogy a magyar kutatógárda, szakítva a gyakorlati kérdésektől való bizonyos fokú ódzkodásával, az ország érdekei mellett felismerve saját anyagi érdekeit, keresse az együttműködés lehetőségeit a gazdasággal.
Ennek megvalósításához azonban az államnak olyan tudomány-, gazdaság- és adópolitikát kell megvalósítania, amely a feleket érdekeltté teszi az együttműködésben.
Ebben a nagyon sajátos helyzetben kell most a Magyar Tudományos Akadémiának 12 ezer köztestületi tagjával, elit értelmiségével, egyetemeken támogatott kutatóhelyeivel, 38 intézetet felölelő hálózatával, a kor kihívásainak megfelelnie.
A kérdés most az, hogy alkalmas-e erre az Akadémia jelenlegi tudománypolitikája, struktúrája, szervezete. A válasz egyszerű: nem. Tehát paradigmaváltásra van szükség. Tudomásul kell venni, hogy:
• Erőteljes az elvárás, hogy a kutatóhálózat és az egész magyar kutatói közösség minél eredményesebb legyen a kutatásban, és a gazdaság versenyképességét minél közvetlenebbül segítse. Más szavakkal: hasznos is legyen a társadalom számára. Ez az elvárás egyébként világtendencia. Azonban abban egyértelmű az állásfoglalás, hogy a gazdaság versenyképességét elsősorban az alapkutatásból származó eredeti gondolatokkal, újításokkal, szabadalmakkal lehet biztosítani. Nem véletlen az sem, hogy az Európai Közösség versenyképesség bizottsága 2003-ban, valamint George W. Bush, amerikai elnök az unió állapotáról elmondott ez évi beszédében is az alapkutatás kiemelt fontosságáról beszélt, és a következő tíz évben a ráfordítást meg akarja kétszerezni.
• A diszciplináris alapon szerveződött – az interdiszciplináris feladatok megoldásában sokszor nehézkes – akadémiai kutatóhálózati rendszer esetenként nehezen kapcsolódik a nemzetközi, valóságos vagy virtuális kutatóhálózatokhoz, és így a gazdaság és a társadalom igényeihez.
• Az egyetemeken támogatott kutató-helyeket fokozottabban kell támogatni, de teljesítményarányosan. Azaz, az Oktatási Minisztérium normális támogatási rendszere mellett az Akadémiának csak a legjobb csoportokat szabad támogatnia.
• Felgyorsult a kormányzati működés (részben EU tagságunk miatt), az MTA jelenlegi nehézkes és lassú döntési mechanizmusa (a sokak számára szükségesnek tűnő, de a mai világ követelményei közepette felesleges, időpazarló eljárások miatt) nem képes ezzel tempót tartani.
• A kutatóhálózat részben „pályázatvezéreltté” vált, azaz feladatai hosszabb ideje nem döntően az elvárásoktól, országos érdekektől, hanem az egyes elérhető külső forrásoktól függnek; ez sok esetben szellemi és gazdasági pazarlást eredményez. (Ugyanakkor vitathatatlan tény az is, hogy számos esetben a külvilág követelményeit megfogalmazó pályázati célmeghatározásoknak érdemi szerep jutott a kutatóhálózat hagyományos értékei (rugalmasság, szellemi frissesség, magas nemzetközi színvonal stb.) megtartásában.)
• Több intézetünk nem él azzal a lehetőséggel, hogy külföldi pályázatokon kutatási pénzekhez jusson.
• Az infrastruktúra sok esetben elavult, megújítására az intézeti szemlélet és a keretek hiánya miatt nincs remény.
• Fel kell készülni a kutatás-fejlesztés-innováció államigazgatási képviseletét megjelenítő kormányzati szerkezet átalakulására. A bekövetkező változások között is meg kell találni az egységes akadémiai kutatóhálózat helyét.
• A magyar kutatást a European Research Area-ba be kell építeni, illetve arra alkalmassá kell tenni. Fontos lenne az oktatási kormányzattal az együttműködés kidolgozása.
• Az Akadémia költségvetési támogatási rendszere, bár részben feladatorientált, biztosan nem teljesítményarányos.
• Aránylag csak ritkán találkozik a kormányzat, de ami ennél is fontosabb, az ország rövid és hosszú távú érdekeivel. A hazai pályázati rendszer lenne hivatott, hogy témaorientált kiírásaival az utóbbiakat befolyásolja.
• Nem működtetünk technológiatranszfer szervezeteket.
Meg kell azonban említeni, hogy az intézetek egy részében már régóta teret nyert a gazdasági-társadalmi hasznosulás igénye a tudományos munkában. Ennek eredménye, hogy intézeteink egy része jelentős gazdasági és társadalmi hasznot hoz. Erről, sajnos csak kevesen tudnak, és talán tudatosan nem tesznek említést a megjelenő cikkekben vagy nyilatkozatokban. Ilyen például, hogy minden második kenyér, ami az asztalra kerül, a martonvásári intézetünk által nemesített vetőmagból megtermelt gabonából készül. Hogy Európa sok országában ezt a magyar gabonát termelik. Hogy a paksi erőmű működtetésében fontos szerepet játszanak intézeteink (SZTAKI, KFKI Atomenergia Kutatóintézet).
A SZTAKI-ban kidolgozott számítástechnikai irányítási rendszerek segítségével csökkentek az indokolatlan blokkleállások, a reaktorvédelmi rendszert is tökéletesítették. Hogy gyógyszergyáraink (Richter, Teva, EGIS) kutatásaiban milyen fontos szerepet játszanak intézeteink (Kísérleti Orvostudományi Intézet, Kémiai Kutatóközpont). Hogy fénnyel hajtott optikai motort állítottak elő a Szegedi Biológiai Központban, hogy a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetre alapozza Magyarországi telepítését a Morgan Stanley Bankház kutató részlege. Mindezek együttvéve több százmilliárdos hasznot hoznak az országnak. Az intézethálózat munkatársai a legmagasabb impaktú (Nature, Science, Pharmacological Review stb.) folyóiratokban publikálnak. Most nem említettem még a Szociológiai- és a Világgazdasági Kutatóintézet munkásságát, a szegénységkutatásokat, amelyek a kormány számára rendkívül fontosak. De meg kell említeni a most elkészült Magyar Nyelv Akadémiai Nagyszótárá-nak első két kötetét, amelynek elkészítése régen esedékes lett volna. A Nyelvtudományi Intézetet és munkatársait illeti a kiemelt dicséret.
De hadd említsem itt meg a most a Várban látható Vadak kiállítást, ami egy támogatott kutatócsoport munkatársainak nemzetközi kitekintésében is egyedülálló tudományos értékű teljesítmény (Passuth Krisztina és Berki Gergely).
A Regionális Kutatások Központja európai uniós csatlakozásunk után most még fontosabb szerepet játszik, és szinte nélkülözhetetlen a kormányzati programok elkészítésében. Amiket említettem, azok alkalmazott kutatási eredmények. Felmerül, hogy ha ez így van, akkor nincs ok panaszra. Sajnos van. Nem minden intézet dolgozik ilyen eredményesen. És ez az, amit nem szabad elfogadni. Az intézetek és a támogatott kutatóhelyek eredményeit a kézbe adott CD-n olvashatják a közgyűlés tagjai.
Nagy eredmény volt 1993-ban, hogy Kosáry Domokos elnök úr és munkatársainak köszönhetően a Magyar Tudományos Akadémia törvényben rendezett módon tudta folytatni munkáját. Azonban mostanára az akkor megalkotott Akadémiai Törvény, és különösen az ezen alapuló Alapszabály a mai kor igényeinek már nem felel meg, sőt, gátolja működésünket.
Csak egy példa: a gazdálkodásunk keretei és döntéshozatalunk rugalmatlansága miatt az Állami Számvevőszék tavalyi vizsgálata szerint az Akadémia nem tud az elvárásoknak megfelelően dolgozni és teljesíteni.
Figyelembe kell vennünk, hogy a hagyományos akadémiai környezettől jelentősen eltérő feltételrendszer alakul ki az elkövetkező hónapokban a kutatás-fejlesztés számára:
• Az államigazgatás és költségvetési szerkezet átalakítása elkerülhetetlen, ennek során valamennyi, közpénzből fenntartott területnek igazolnia kell hatékony működését és erejét a forráselosztás döntéshozói számára: ez közvetlenül érinti a tudománypolitikai változásokat.
• A kutatás-fejlesztés kormányzati felelősségi körei megváltoznak, módosulnak, nagy valószínűséggel olyan szerkezet alakul ki, amelyben az alapkutatás fontosságát kevésbé becsülő, az Akadémia hagyományos értékeire kevésbé fogékony közeg lesz a meghatározó.
• A meghatározó forrásbővülés egyetlen forrása az Nemzeti Stratégiai Referencia Keret lesz, amin belül kizárólag korszerű, EU-konform szerkezettel és működéssel lehet támogatásokhoz jutni.
Mindez kiköveteli a teljes akadémiai döntési mechanizmus, az Akadémia testületi működésének és vezetési elvárásainak frissítését, a Köztestület aktivizálódását, valamint a kutatóhálózat és az egyetemi támogatott kutatások korszerűsítését – ez az egyetlen lehetséges stratégia arra, hogy megőrizhessük értékeinket!
A megújulás lehetősége
De hiba volna, ha a változási folyamatokat úgy élnénk meg, mintha azok valamifajta elviselendő rossz hatásai lennének rajtunk. Hiszen az Akadémia kutatóinak, a Köztestület tudósainak döntő többsége a magyar szellemi elit azon tagjai közé tartozik, akik állandó kapcsolatban, együttműködésben dolgoznak a világ legfejlettebb régióinak, intézményeinek műhelyeivel, tehát mindenkinél világosabban érzékelik a mai nemzetközi verseny elvárásait, a világtendenciák mozgásait.
Ezért a vezetés által szorgalmazott reformok nem pusztán defenzívek, éppen hogy lehetőséget kívánnak adni:
• a kreatív magyar tudósoknak,
• a nemzeti értékeket tanulmányozó intézetek (zenetudományi, nyelvtudományi, stb.) kutatóinak,
• a nemzetközi együttműködésekben, EU-pályázatokban eddig is országos átlagot jóval meghaladóan sikeres kutatóhelyeknek,
• a gazdasággal és társadalommal élő, alkotó kapcsolatokat kiépített tudósoknak, intézeteknek, tanszékeknek, hogy kiemelt támogatást élvezzenek.
• a társadalomtudományi intézeteknek, hogy a tudomány rendkívül gyors fejlődése eredményeképpen a társadalomban, az ember és környezete kapcsolatában létrejött megváltozott, nemegyszer káros hatású viszonyokat tanulmányozhassák.
• Pályázati úton létrehozzuk a Nemzeti Laboratóriumokat, amelyek a kormány-nyal kötött szerződés keretében kiemelt támogatást kapnak, és olyan tudományterületekkel illetve olyan alap- és alkalmazott kutatási problémákkal foglalkoznak, amelyekhez egészen kiemelkedő tudományos és országos érdek kapcsolódik.
A cél tehát az, hogy a magyar tudomány ismét a világ élvonalába tartozzon, és húzóágazata legyen a magyar gazdaság versenyképességének!
Vagyis, a kérdés nem az, hogy van-e kedvünk belső reformokkal foglalkozni, hanem az, hogy vállaljuk-e az intézethálózat működőképességének és súlyának fenntartásáért, a hazai alapkutatás értékeinek megőrzéséért és a legjobb magyar tudósok, egyetemi kutatóműhelyek számára a kibontakozási lehetőségek megteremetéséért viselt felelősségünket?
Ha nem vállaljuk ezt a felelősséget, akkor vegyük tudomásul, hogy mások cselekednek helyettünk – de ez az akadémiai kutatóhálózat és az akadémiai tudós testület intaktságának végét jelenti, annak minden szervezeti és financiális következményeivel!
A megújulás megalapozottsága
Az Akadémia és vezetése tartotta magát azokhoz az alapelvekhez, amelyeket az egy évvel ezelőtti közgyűlési programban meghirdettünk: az Akadémia pártpolitikai érdekektől függetlenül alakítja ki véleményét. Mindig az ország hosszú távú érdekeit, a tudomány akkori állását veszi figyelembe, és ennek megfelelően foglal állást. Hogy a tudomány melyik területétől várható áttörő eredmény, és melyek azok, amelyeknek fejlesztésére már nincs szükség, azt mindig a tudomány belső fejlődésének kell eldönteni.
Az Akadémia az elmúlt évben is folytatta elkötelezett szerepvállalását a tudomány, a tudás értékeinek terjesztése és jelenléte érdekében. Ez biztosíthatja ugyanis a tudományos kutatás érdekérvényesítő pozícióinak javítását a döntéshozatalban és a forráselosztásban egyaránt.
Ezért örömteli a Mindentudás Egyeteme sikerének folytatódása, amit immár új helyszínen, a Jövő Háza Teátrumában professzionális televíziós körülmények tesznek lehetővé – a nézettség növekedése, és olyan aktuális témák, mint a madárinfluenza, a fizikaoktatás, az allergia, az energiagazdálkodás, az evolúcióelmélet nagy visszhangot kiváltó bemutatása visszaigazolta a társadalmi igényt a tudásterjesztésre. Nemzetközi siker volt a másodszor megrendezett World Science Forum Budapest, ahol a nemzetközi tudománypolitika reprezentánsai, köztük az EU, az USA, Kína és India tudománypolitikájának vezető személyiségei tanácskoztak tudomány és társadalom kapcsolatáról, a tudomány felelősségéről és etikájáról. A most már sokadik alkalommal megrendezésre kerülő Tudomány Napja több mint négyszáz eseménye igazi ünnepe és nagyon jó népszerűsítője a tudománynak. Az MTA képviselői jelen voltak a Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozásánál, és az érdekegyeztetés korszerű, EU-konform formáját meghonosító Gazdasági és Szociális Tanács megalakításánál.
Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy mindezek a tevékenységek azért és annyiban fontosak az MTA, a magyar tudományos közösség számára, amennyiben alapfeladatunkat, a hazai tudomány művelését és képviseletét szolgálják! Hiba volna, ha mindezek a sikerek elfednénk előlünk, mennyi teendőnk van a kutatóhálózat korszerűsítése és a tudományos munka szervezeti-financiális feltételeinek javítása érdekében. Ne essünk a „fenn az ernyő, nincsen kas” jellemzően magyar hibájába: legyünk tudatában annak, hogy a tudománykommunikáció sikerei azért voltak lehetségesek, mert kiváló magyar tudósok és kutatóhelyek évtizedes munkájának eredményeit mutathattuk be.
2005-2006-ban az MTA vezetése igazgatói értekezleteken, osztályüléseken megkezdte a megújulási koncepcióról szóló egyeztetéseket, amelyre számos javaslat, megerősítő vélemény érkezett. 2005-ben elkészültek a kutatóhelyek középtávú kutatási koncepciói.
A megújulás, a reform elvei már érvényesültek az új igazgatói pályázatok kiírásában, a támogatott kutatóhelyek új pályázatánál és a központi akadémiai kutatási megrendelések pénzügyi keretének elosztásánál.
Egyébként a megújulás jegyében javasolta az elnökség, hogy a közgyűlés értsen egyet a területi bizottságok rendszerének kibővítésével: az MTA Kolozsvári Területi Bizottságával.
Mi hát a teendő?
A megújulás fő irányai
a.) Elveink:
A kutatóintézetek és vezető tudósaink aktív részvétele a hazai és nemzetközi kutatás-fejlesztési programokban korszerűbb, rugalmasabb szervezetet, aktív kutatás-menedzsmentet igényel.
Az Akadémia vezetése a Közgyűléstől a társadalom és gazdaság igényei iránt nyitottabb, az alapkutatás értékeit teljesítményorientáltan őrző kutatóhálózati működés megteremtésének programjára kell hogy kapjon mandátumot.
b.) Konkrét kezdeményezéseink:
• A minőség biztosítása a magyar tudományos közéletben.Fel kell tenni az akadémiai doktorok és az akadémiai levelező tagjelöltek publikációs listáját, idézettségét, közéleti tevékenységét stb. az Internetre, hogy mindenki által látható legyen. Nemzetközi pályázatot írtunk ki az intézetigazgatók számára. A Doktori Tanács azon dolgozik, hogy az akadémiai doktori fokozat, amely az akadémiai tagság előfeltétele, ne lehessen a szakmai infláció áldozata. Be kell vonni a bírálatokba a külföldi szakértőket.
• Az eddigieknél lényegesen többet kell tenni az intézetek feladat- és teljesítményarányos finanszírozása és a magyar pályázók külföldi eredményességének javítása érdekében. A magyar kutatás forgótőkehiányban szenved. Az Akadémia vonatkozásában a mostani „elnöki” pályázat is ún. matching fund jelleggel azoknak ad támogatást, amely csoportok külföldi pályázatokon illetve hazai gazdasági együttműködés keretében jelentős bevételre tettek szert. Ezenkívül kész kéziratok publikációjához ad 80 mFt támogatást, ezzel a társadalomtudományok legnagyobb problémáján próbál segíteni.
Az akadémiai intézetek az elmúlt időszakban (2002-től) 72 projektben 7,6 millió euró értékben nyertek az európai uniós pályázatokon.
Kiemelendő az intézetek közül a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet, a SZTAKI, a Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézet. Ez különösen érvényes az SZBK-ra és a KOKI-ra, melynek kutatói 1 millió euró feletti összeget nyertek. Jelentős a Pszichológiai Intézet eredményessége is. Fokozni kell az intézeteknek az egyetemekkel való együttműködését. Jelentős előrelépést jelent, hogy akadémiai dolgozók részt vesznek az oktatásban, a PhD képzésben és a közös dolgozatok száma is tovább emelkedett. (Erről részletes tájékoztatást ad Pléh Csaba főtitkárhelyettes).
A hasznosságnak mint elérendő célnak esetenként meg kell jelennie a kutatói tevékenységben.
• A létszámgazdálkodásban fokozni kell a meghatározott idejű alkalmazások számát, a bevált fiatal kutatók további alkalmazása révén meg kell őrizni a hálózatban bekövetkezett fiatalítást. Az intézetek eredményeinek értékelésébe, működésük megítélésébe nemzetközi értékelő testületeket kell bevonni. Meg kell őrizni a vezetői főállások becsületét, tehát csak egy fő állást vállalhatnak a vezető beosztásúak.
Fontos a köztestület tagjainak intenzívebb és nagyobb létszámban történő bevonása az Akadémia tevékenységébe. A törvény szellemének megfelelően (18. § (1) bek.) a főtitkárhelyettes pozíció betöltésénél például nem kell ragaszkodni, hogy csak akadémiai tag választható meg. Ez azt jelenti, hogy ha alkalmas, akkor akadémiai doktor is betöltheti.
• Meg kell tartani az egyetemeken a támogatott kutatóhelyek rendszerét. Mutatis mutandis, azaz például erőteljesen érvényesíteni kell a kutatóintézetekkel létrejövő kapcsolatot. Ennek révén az egésznek hálózati jelleget kell kölcsönözünk, tehát csökkenteni kell a jelenlegi széttagoltságot. Valódi kutatócsoportokat kell létrehozni, indokolt esetben ismét érdemes élni a céltámogatás módszerével.
• A kutatóintézetek akadémiai támogatásának, az ún. bázisszemléletben történő megállapításáról fokozatosan át kell térni az alapellátási rendszer és a feladathoz kapcsolódó finanszírozás együttes alkalmazására.
• A korrekt alapellátási rendszer finanszírozásához azonban elengedhetetlen az intézeti alapellátási támogatások „nulla szintről” történő ún. nullbázisú megállapítása a központilag finanszírozható feladatok együttes áttekintésével.
• Az alapellátási rendszer mellett nagyobb hangsúlyt kell helyezni az évenként megállapításra kerülő kutatási prioritások feladatonkénti finanszírozására a jelenleg már így működő fiatal kutatói pályázatok és a központi beruházási támogatások mellett.
• Rugalmasabb kutatóhálózati szerkezet hálózatos szerveződésével, interdiszciplináris programok befogadásával, ha kell intézetek összevonásával hatékonyabb intézményeket kell létrehozni. Cél az akadémiai kutatóhelyek székhelyei átrendeződésének ösztönzése az EU regionális források elérhetősége érdekében.
• A kutatóhálózat nemzetközi beágyazódásának javítása nemzetközi igazgatói pályázatokkal, nemzetközi igazgatótanácsokkal stb.
• Brüsszelben megteremtjük a feltételeit annak, hogy folyamatos képviselete legyen a magyar tudománynak, az Akadémiának.
• Az Nemzeti Fejlesztési Terv II. és a Nemzeti Stratégiai Referencia Keret kapcsán a pályázati-együttműködési képesség növelése, szervezeti megoldásokkal is (pályázatírás, pályázati menedzsment stb.).
• Gazdasági képesség javítása a spinn-off cégek, kisvállalkozások alapítása, a szabadalmi aktivitás és KKV-együttműködések, inkubációs szolgáltatások segítségével. Növelni kell a kutatóhálózat hatáskörében – és tulajdonában – működő vállalkozások számát. El kell érni, hogy a szellemi tulajdonban megtestesülő vagyon gyarapodjék.
• Az akadémiai döntéshozatal rugalmasságának javítása, a döntési szintek egyszerűsítése, a testületek felelősségi körének átláthatósága. Esetleg négy alapterület (bölcsészet-, társadalom-, élet- és természettudományok) szervezeti és funkcionális működtetésének megvalósítása.
• Menedzsment-szemléletű felelősségvállalás, mozgástér és elvárások minden vezetői szinten.
• Akadémiai bázison bekapcsolódás a nemzeti laboratóriumok hálózatának kialakításába.
• A Titkárság feladatköreit ezekhez az új elvárásokhoz kell igazítani.
• Az akadémiai gyakorlatban meg kell valósítani a vagyongazdálkodás szemléletét.
c.) Mindehhez szükséges:
• Az Akadémiai Alapszabály módosítása
• Az Akadémiai Törvény módosításának kezdeményezése az államháztartási reformmal összhangban
A megújulás folyamata:
A Vezetői Kollégium által felkért bizottság Pléh Csaba főtitkárhelyettes vezetésével kidolgozza a konkrét programokra a javaslatokat. Az Alapszabály-módosítást előkészítő bizottság, Vékás Lajos akadémikus vezetésével már hónapokkal ezelőtt megkezdte munkáját. Az őszi rendkívüli Közgyűlés dönt strukturális kérdésekről. Várjuk minden köztestületi tag észrevételeit!
Folyamatosan tájékoztatunk az MTA honlapján, fórumokat nyitunk.
Egy minden tekintetben megújuló, a 21. század kihívásait is figyelembe vevő Akadémia, de az egész magyar tudományos közélet fontos szerepet játszhat az ország tudásalapú társadalmának létrehozásában, a nemzeti értékek megőrzésében és megvédésében, az új értékek megteremtésében, a megújulásban. A magyar tudomány nemzetközi kisugárzású eredményei révén hazánk ismét Közép-Európa szellemi központja lesz!
Az akadémiai gyakorlatban meg kell valósítani a vagyongazdálkodás szemléletét.
1 Az MTA Közgyűlésén, 2006. május 9-én elmondott beszéd szerkesztett szövege.
<-- Vissza a 2006/6 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]