Magyar Tudomány, 2006/11 1385. o.

Tanulmány

REJTÉLYEK ÉS FORTÉLYOK

Hozzászólás az üzleti titok és a know-how kérdésköréhez a Polgári Törvénykönyv

reformja kapcsán 

Bobrovszky Jenő

az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO)

nyugalmazott igazgatója

I. MI ITT A KÉRDÉS?

1. Miért rejtélyes a fortély?

1.1 A címről: A know-how angol-amerikai szakkifejezésnek a francia savoir-faire kivételével nemigen van fordítása más nyelvekre. A 80-as években történt, hogy valaki egy szakmai vita kapcsán javasolta a know-how magyar megfelelőjének a ‘fortély’ kifejezést. Ez sugall valamit a lényegből, de talán ravasz, tréfás hangulata miatt nem terjedt el.

A fortélyra rímelő finnugor gyökerű, de nyelvújítás kori szavunk, a rejtély meg az üzleti titok lényegéből sejtet meg valamit.

A derűs főcímmel kicsit azt szeretném érzékeltetni, hogy e hozzászólással nem empirikusan adatolt és irodalmi utalásokkal felfegyverkezett, elmélyült, tudományos igényű elemzést kívánok nyújtani e kimeríthetetlenül gazdag és nagyfontosságú témáról, hanem inkább csak esszészerűen, oldott stílusban hozzá kívánok szólni annak kollegiális szellemű megbeszéléséhez.

1.2 Az apropó: Az alkalmat az adja, hogy a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) reformja keretében az Igazságügyi Minisztérium honlapján hozzászólásra megjelent a Ptk. Javaslat, amelynek 2:120. §-a a magántitokhoz való jogról, ennek keretében az üzleti titokról szól. A Ptk. Javaslat hatodik része pedig a szellemi alkotásokon és egyéb szellemi javakon biztosított jogokról, ezek között 2:201. §-a a know-how-ról rendelkezik.

A Ptk. Javaslat e rendelkezései, különösen a know-how kapcsán tervezett kizárólagos jogi védelem számomra komoly jogi, nemzetközi és gazdasági aggályokat vetnek fel. Elsősorban amiatt, hogy véleményem szerint nincsenek összhangban az e téren kialakult nemzetközi renddel és trenddel, különösen a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében nemzetközi kereskedelmi előnyöket nyújtó és szankciók terhe mellett hazánkat is kötelező, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló Megállapodással („TRIPS”), amelyet az 1998. évi IX. törvény 1. C) Melléklete hirdetett ki.

Észrevételeim a Ptk. Javaslatnak az IM honlapján megjelent szövege alapján, magánemberként, főként nemzetközi tapasztalataimra támaszkodva készültek.

1.3 Fogalmi elhatárolás: Mindenekelőtt különbséget kell tenni az üzleti titokvédelem mint jogi mechanizmus és az annak egyik fontos tárgyát képező, az információárut jelentő know-how között. Ezek két különböző, de egybekapcsolódó fogalmi síkba tartoznak, mint a szabadalom (jog) és tárgya a találmány (tény).

Az üzleti titok azonban egyes vélemények szerint tágabb, a szellemi tulajdonon túlterjedő kategória, a know-how mellett felölelhet más információkat is (például amelyek a jogosult gazdasági pozícióját érintik, az alkalmazottak személyzeti anyagai, az összes kimenő és bejövő e-mail).

Más álláspontok szerint az ilyen, nem forgalomképes, kereskedelmi csereértékkel nem bíró, bár üzleti vonatkozású információknak a magántitok tágabb köréhez kell tartozniuk.

E hozzászólásban azonban csak az üzleti titok és a know-how összefüggéseivel foglalkozunk.

2. Miért fontos ez a téma?

2.1 Az innováció váltópénze: Az üzleti titok és a know-how mikénti szabályozása nagy jelentőségű egy ország szellemi tulajdonvédelmi rendszerében és nemzetközi együttműködésében, különösen egy „agyhatalmi” ambíciójú, tudásalapú nyílt piacgazdaságon alapuló információs társadalomban, ahol a gazdaság, a tudásipar egyik legfontosabb hajtóerejévé, lényegi és dinamikus összetevőjévé az innováció imperatívusza, az innováció váltópénzévé pedig a tudományos-műszaki ismeretáruk váltak.

Egy további szempont, hogy a műszaki, funkcionális ismeretek, ezek között a találmányok üzleti titokként, illetve know-how-ként való kezelése egyre gyorsulóan, rohamléptekben haladó technologizált korunkban – mint a nyilvános szabadalommal és más speciális nevesített szellemi tulajdonjogokkal szemben a titkosságra épülő antitézis – nemzetközileg egyre szélesebb körben igénybe vett általános, alternatív és komplementer szellemi tulajdoni háttérjogintézménnyé vált, egyesek szerint volumenében „a szellemi tulajdon egyik, titkos, zárt fele”. (Ennek megfelelően a szabadalmi statisztika világszerte a szellemi termékvagyonnak csak egyik felét, a nyílt, hozzáférhető hányadát tükrözi.)

A globalizált piac éles versenynyomása által is kikényszerített gyors technikaváltás, a termékek piaci életciklusának csökkenése, valamint a szabadalmazás szigorú követelményei, bizonytalansága, elhúzódása, költségessége miatt a kis- és középvállalkozások, továbbá a találmányokkal való rendelkezési jogot – az USA Bayh-Dole-törvényének követése nyomán – a központi költségvetésből szponzorált eredményekre világszerte elnyerő költségvetési kutatóhelyek, egyetemek, akadémiai intézetek, sőt egyes multinacionális cégek (pl. Microsoft) is egyaránt növekvő mértékben használják az oltalomnak ezt az alternatív lehetőségét. Nemcsak a kisebb innovációs jelentőségű találmányok és a kapcsolódó periferiális know-how tekintetében, hanem általában a növekedésük, versenyképességük, sőt néha túlélésük szempontjából döntő fontosságú kutatási-fejlesztési eredményeik, ezek között a különösen a tudásintenzív mikroelektronikai, biotechnológiai és egyéb csúcstechnikai alkotásaik védelmére és értékesítésére is.

2.2 Az oltalom egyensúlya: A szabályozáson múlik, hogy miként alakul a know-how jogi oltalmának egyrészt a jogosultat érintő protektív oldala, a piaci felhatalmazás, másrészt a harmadik személyeket korlátozó prohibitív oldala, s ennek folytán a versenytilalom egyensúlya, különösen a további fejlesztésre és együttműködésre való felhasználhatóság lehetősége és a szabályozás nemzetközi kompatibilitása.

Minden összehangolatlanság a polgári jogi, tisztességtelen verseny elleni és egyéb normák között bármely tisztázatlan, nemzetközileg nem illeszkedő, egyéni, kísérletező szabályozás kontraproduktív, elbizonytalanító lehet az alkotó és innovációs tevékenységre, s perek sokaságát idézheti elő.

3. Hogyan is van ez nemzetközileg?

3.1 TRIPS: Az üzleti titok és a know-how védelmének – mint ahogy korábban már említettük – hosszú ideje léteznek nemzeti szabályozásai, és működik egy kialakult nemzetközi szakmai konszenzuson és az azt rögzítő hatályos globális egyezményen, a TRIPS-en alapuló rendje.

A TRIPS a kereskedelmi vonatkozású nevesített szellemi tulajdonjogok egyik, nemzetközi piaci szankciókkal alátámasztott jogintézményeként követeli meg a titkos és ezért kereskedelmileg értékes, titokban tartott információkként megjelölt know-how közvetett, áttételes oltalmát az eltulajdonítás ellen, a tisztességtelen versennyel szembeni hatékony védelem biztosítása során, az üzleti titokvédelem eszközeivel.

E tekintetben az alapvető, ránk nézve is kötelező nemzetközi, globális érvényű „vezérnorma” a TRIPS 39.1 és 2. cikke, amely a következőképpen szól: „Nyilvánosságra nem hozott adatok védelme

(1) A tisztességtelen versennyel szembeni hatékony védelemnek a Párizsi Egyezmény (1967) 10 bis cikkében előirt módon történő biztosítása során a Tagok oltalmat biztosítanak (»Members shall protect« – mondja az eredeti angol szöveg, tehát kell nekik biztosítani) a 2. pont szerint nyilvánosságra nem hozott információnak és a 3. pont szerint a kormányok vagy kormányzati szervek rendelkezésére bocsátott adatoknak.

(2) A természetes vagy jogi személyeknek lehetőséget kell adni arra, hogy a jogosan ellenőrzésük alá tartozó információnak a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal ellentétes módon, hozzájárulásuk nélkül mások által való megszerzését vagy felhasználását és nyilvánosságra hozatalát megakadályozzák mindaddig, amíg az ilyen információ:

– titkos abban az értelemben, hogy mint egységes egész vagy elemei bármely megjelenése és összeállítása általánosan nem ismert, vagy könnyen nem ismerhető meg az olyan körökben mozgó személyek számára, akik rendes körülmények között az említett információval foglalkoznak;

– kereskedelmi értékkel rendelkezik, mivel titkos; és

– titokban tartása érdekében az adatok felett ellenőrzés gyakorlására feljogosított személy a körülményekhez képest ésszerű lépést tett.”

A TRIPS normáit ismertető egyik, az interneten közzétett magyarázat e téma kapcsán a következőket mondja: „Üzleti titkok: a bizalmas üzleti információk, mint klienslisták és receptek, egy vállalat legértékesebb vagyontárgyai lehetnek. A legtöbb törvényhozás polgári jogi és büntetőjogi szankciókat ír elő a bizalmas műszaki vagy kereskedelmi információk jogosulatlan közzététele vagy hasznosítása ellen. Ez esetben nincs szó kizárólagos jogról, hanem csak egy indirekt típusú oltalomról, amely az információ ténybeli jellemzőjén (titkos természetén) és üzleti értékén alapul. A szabadalmaktól eltérően, az üzleti titkok csak addig részesülnek oltalomban, ameddig az információt titokban tartják.”

3.2 A TRIPS előzményei: A TRIPS 39. cikkének rendelkezése lényegében azon a hosszú idő alatt kiérlelt, nemzetközi konszenzuson alapul, amelyet a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) 1961. évi határozata, majd lényegében azonos tartalommal a nagy tekintélyű és jelentős kormányzati befolyású Nemzetközi Szellemi Tulajdoni Egyesület (AIPPI) Kongresszusa, mintegy globális szellemi tulajdoni „szakmai zsinata” által 1970-ben, Mexikóban elfogadott Q 53A határozat fejez ki (www.aippi.org).

A hivatkozott határozat a know-how jogi oltalmának elvei tekintetében az alábbiakat mondja ki (kivonatos közlés):

„A know-how gazdasági vagyontárgy, amely azt illeti meg, aki kidolgozta, vagy jogszerűen megszerezte.

A know-how szerződéssel vagy más módon átruházható a nemzeti jog szerint.

A know-how oltalmat élvez az eltulajdonítással (misappropriation) szemben.

Különösen az alábbi tilos:

a titokban tartott know-how jogtalan nyilvánosságra hozatala,

a mást megillető know-how jogosulatlan megszerzése és használata.”

3.3 WIPO: Ugyanezek az elvek jelennek meg a nemzeti törvényekben, a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) mintatörvényeiben (Szabadalmi mintatörvény 1980, a Tisztességtelen verseny elleni oltalomra vonatkozó modellszabályok, 1994) és a szellemi tulajdonvédelmet oktató, illetve népszerűsítő számos szakkönyvében, valamint a WIPO Magazine üzleti titok és know-how témájú szakcikkeiben, amelyek az Interneten elérhetők (www.wipo.int).

A WIPO-nak a kis- és középvállalkozások számára készült, a szellemi tulajdonnal kapcsolatos tudatosodásukat, szenzibilizálásukat szolgáló, a honlapján elérhető információs anyagai a know-how védelmi formájaként a szellemi tulajdonjogok között („IP Rights”) az üzleti titkot jelölik meg aláhúzva, hogy ebben az esetben sehol a világon nincs szó kizárólagos jogokról. Kizárólagos jogok csak az alternatív, nevesített, speciális szellemi tulajdonjogok révén biztosíthatók a törvényi követelményeknek megfelelő szellemi javakra.

4. Hogy is van ez nálunk?

4.1 A szabályozás kemény magja: Magyarországon alapvetően két ágon történik a TRIPS „vezérnorma” kötelező alkalmazása az üzleti titokvédelem szabályozása keretében.

Egyrészt a tisztességtelen piaci versenyelőny szerzésére törekvőkkel szemben a tisztességtelen verseny elleni védelem körében. Az 1996. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról (a továbbiakban a tisztességtelen verseny elleni törvény) tartalmazza e normákat.

Másrészt a magánélet, a személyes érdekek körében a Ptk. nyújt oltalmat a polgári jogi magántitok és ezen belül az üzleti titok személyes sérelme elleni védelme során, bárkivel szemben. A kétféle (versenyjogi és polgári jogi) üzleti titokvédelem azonban a gyakorlatban összefolyik, ezért az egymással és a TRIPS normával való összehangolt szabályozásuk fontos kodifikációs követelmény.

4.2 A versenyjogi oltalom: A tisztességtelen verseny elleni törvény, amely a TRIPS szerint illetékes ezt a védelmet biztosítani, az üzleti titok fogalma tekintetében visszautal a Ptk. 81. § (2) bekezdésére.

A törvény 4. § (1) bekezdése azt tiltja, hogy az üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezzék, vagy jogosulatlanul mással közöljék, vagy nyilvánosságra hozzák.

Nem tiltja azonban – összhangban a nemzetközileg elfogadott gyakorlattal – az üzleti titok tárgyának tisztességes módon való megszerzését.

4.3 Polgári jogi oltalom az üzleti titokra: A Ptk. Javaslat 2:120. § (3) bekezdése az alábbiakat tartalmazza (lényegében megismételve a Ptk. 81§(2) bekezdését):

„Üzleti titok megsértése alapján abban az esetben lehet igényt érvényesíteni, ha a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó tény, információ, megoldás vagy adat nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sérti vagy veszélyezteti, és a titokban tartás érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette. A jogi védelem nem terjed ki a közérdekű és a közérdekből nyilvános adatokra.”

4.4. Polgári jogi oltalom a szellemi alkotásokra:

4.4.1 A Ptk. Javaslat 2:200. §-a az alábbiakat tartalmazza: „(A szellemi alkotások védelme) A törvény kizárólagos jogot biztosít a szellemi alkotáshoz és más szellemi javakhoz kapcsolódó személyhez fűződő és vagyoni érdekek védelmére. E jogok tartalmát és korlátait, keletkezésük, elismerésük és gyakorlásuk feltételeit, továbbá a védelemre jogosultak személyét a szerzői jogra és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokra, a szabadalmi jogra, a növényfajtákon biztosított jogra, a védjegyre és földrajzi árujelzőkre, a formatervezési és használati mintákon, valamint a félvezető termékek topográfiáján, továbbá más nevesíthető szellemi javakon biztosított jogokra vonatkozó törvények határozzák meg.”

4.4.2 A Ptk. Javaslat 2:201. §-a a következőképpen szól: „(Know-how) (1) A törvény kizárólagos jogot biztosít a más jogcímen védelem alá nem eső, valamely műszaki, gazdasági vagy szervezési feladat megvalósításához lényeges és azonosíthatóan rögzített gyakorlati ismereteken, amelyeknek titokban tartása érdekében a jogosult a hasznosítás során a szükséges lépéseket megtette.

(2) A gyakorlati ismereten biztosított kizárólagos jog azt a személyt illeti, aki magának az ismeretet személyesen, tapasztalatok értékelésével, ill. munkaviszony alapján vagy jogot átruházó szerződéssel megszerezte.

(3) Megszűnik a jogvédelem, ha a gyakorlati ismeret kiterjedt felhasználása révén közismertté, ill. könnyen hozzáférhetővé válik.”

4.5. Észrevételek:

4.5.1 A tisztességtelen verseny elleni törvényünk összhangban van a TRIPS normával, amikor nem kizárólagos jogi védelmet nyújt, hanem a 4. § (1) bek. kimondja, hogy tilos üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni vagy felhasználni, valamint jogosulatlanul mással közölni vagy nyilvánosságra hozni.

4.5.2 A Ptk. Javaslat több vonatkozásban tér el a TRIPS hivatkozott cikkétől:

– az üzleti titok meghatározása nincs összhangban a TRIPS 39.2 cikkével;

– a Ptk. Javaslat a hatályos Ptk. 86. § (3) bekezdését – helyeselhető módon – nem tartja fenn, mivel a bírói gyakorlat nem igényli a nevesített alkotásvédelem (szabadalom, szerzői jog, védjegyjog stb.) körének kibővítését a nem nevesített ismeretekre is. Tegyük hozzá emellett, hogy a nevesítetlen szellemi termékeknek az üzleti titokvédelmen túlmenő általános polgári jogi többletvédelme, nemzetközileg ismeretlen, és a piacgazdaság elveinek meg nem felelő előfeltételek alapján, ellentmond a szellemi tulajdon elfogadott elveinek és rendjének. Még inkább ellentmond, ha ez a többletvédelem kizárólagos joggá erősödik.

– A Ptk. Javaslat egyrészt a know-how fogalmának az üzleti titoktól elkülönülő szabályozásával, másrészt a gyakorlati ismeretekre való beszűkítésével, harmadrészt az oltalomnak a titokvédelmen messze túlmenően alanyi joggá, sui generis, abszolút szerkezetű kizárólagos jogi hatalmassággá való kitágításával eltér attól, ami érdekünkben állna, amit a TRIPS megkövetel, és ami e téren a fejlett ipari országokban elfogadott.

– A know-how definíciójára vonatkozó Ptk. Javaslat egyes, tartalmilag a Közös Piac léte óta hatályban lévő, a know-how szerződések versenyjogi státusát szabályozó, kizárólag a monopoltilalom alóli csoportmentesítésre vonatkozó EU-rendeletek teljesen más célra, a mentesítés alá eső know-how szerződés tárgyának meghatározására készült know-how definíciójának az összefüggéséből való kiragadásán és az oltalom céljára való indokolatlan átvételén alapul.

– Nem megalapozott ebből a szerződési célú meghatározásból azt a következtetést levonni, hogy ez a speciális, szerződési illetve csoportmentesítési vonatkozású meghatározás a know-how új, oltalmi célokra is használható európai definíciója, szemben az EU tagországokat is kötelező TRIPS normával.

– A polgári jogi és tisztességtelen verseny elleni szabályozás összhangja megkövetelné ennek a kizárólagos jogi konstrukciónak a tükröztetését a tisztességtelen verseny elleni törvényben is, ami idegen e jogterület szellemétől, hagyományaitól.

– A gyakorlati, tehát működő, funkcionális ismeretekre adni javasolt kizárólagos jog egy automatikus és korlátlan „Ptk. ismeret-monopólium”, vizsgálat nélkül megszerezhetö easy patent veszélyét idézi fel.

4.5.3 A szellemi tulajdon összetartó erejét, közös nevezőjét véleményem szerint nem a kizárólagos jogok jelentik, mivel azok csak a kemény magot adják, hanem az, hogy bár különböző jellegű, de szellemi természetű javak a tárgyuk és az oltalom két szintje, nevezetesen, egyrészről, az üzleti titokvédelem révén egy, de facto, birtokszerű, és, más részről, a szabadalom és más nevesített kizárólagos jogok révén egy, de jure, tulajdonszerű (property-like, mondják az amerikaiak, és innen a szellemi tulajdon metafora) magánjogi elkülönítést eredményeznek.

Az elkülönítésnek ezek a módjai jelölik ki a szellemi tulajdonban a magánjogi szféra (private domain) és antitézise, a közkincs (public domain) határait. Ezért vonta a TRIPS az üzleti titokvédelmet taxatíve felsorolásában a szellemi tulajdon nevesített intézményei közé mint a speciális jogok mellett alternatív és komplementer szerepet betöltő általános háttér-jogintézményt.

4.5.4 A Ptk. Javaslatnak az üzleti titokra vonatkozó szakasza (2:120. § (3) bek.) szerint az információ nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása esetén lehet az üzleti titok megsértése címén igényt érvényesíteni. Ez formailag és tartalmilag közel áll a TRIPS normához.

Az illetéktelen, jogosulatlan kifejezések azonban a Ptk. javaslatban nem világosak abból a szempontból, hogy megengedik-e a titoknak a korábban hivatkozott tisztességes módokon való megszerzését, és így összhangban vannak-e a TRIPS normával, a nemzetközi gyakorlattal és a tisztességtelen verseny elleni védelemre vonatkozó magyar szabályozással.

4.5.5 A Ptk. Javaslatnak a know-how-ra vonatkozó szakasza (2:201. §) viszont nincs összhangban a TRIPS normával, mivel kimondja, hogy kizárólagos jogot biztosít a gyakorlati ismereteken, de rejtély, „feltáratlan információ” maradt, hogy a jogi védelem milyen cselekményekre (gyártás? felhasználás? forgalomba hozatal? használat? a titok megszerzése? nyilvánosságra hozatal? stb.) vonatkozik.

4.5.6 Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a fentiekben vázolt hiányosságok csak úgy orvosolhatók, ha a magyar szabályozást a későbbiekben részletesen tárgyalandó módon – a TRIPS 39.2 cikkére alapozzuk. Ennek – a nemzetközi megállapodás betartásán kívül – az a nagy előnye, hogy a magyar know-how jogosultak a TRIPS összes, jelenleg 149 tagállamában, s közöttük Magyarországon is, azonos elvek szerint igényelhetik üzleti titkaik védelmét.

Ezzel egyben, „zárókőszerűen” megtörténhet a TRIPS-konform szabályozás az üzleti titok és know-how, a „szellemi tulajdon egyik, titkos, zárt fele” tekintetében is, ahogyan ez a nevesített szellemi tulajdonjogok, „a szellemi tulajdon másik, nyilvános, hozzáférhető fele” tekintetében már megtörtént.

II. MI LEGYEN A KNOW-HOW FOGALMA A MAGYAR SZABÁLYOZÁSBAN?

5. A védelem tárgya az információ

5.1 Pre-TRIPS definíciókísérletek: A know-how, illetve az üzleti titok tárgyának mibenlétét illetően számos TRIPS előtti definícióval rendelkezünk.

Abban valamennyi definíció megegyezik, hogy a know-how mint az üzleti titok tárgya meghatározásában a genus proximum az, hogy információ, ismeret, tudás, tapasztalat, tehát szellemi, eszmei, intellektuális természetű szubsztancia. Abban is egyetértés van a definíciókban, hogy a know-how fogalmi elemeként nem követelmény a rögzítettség, azonosítás, letét vagy regisztráció.

Vitatott volt, hogy kell-e a know-how fogalmi jegyeként műszaki, gazdasági, ipari, gyakorlati jelleget megkövetelni?

Vitatott volt továbbá, hogy minden műszaki-gazdasági ismeretáru („absztrakciós elmélet”), vagy csak a szabadalmi és más nevesített oltalomban nem részesülő ismeretek („maradékelmélet”) sorolandók a know-how fogalmi körébe.

5.2 A törvényi és egyezményes normatív definíció: Az amerikai szabadalmi jog alkotmányos eredetével szemben a trade secret még csak nem is szövetségi, hanem az egyes államokban a common law (szokásjog) hagyományok alapján a bírósági eljárások malmában kiőrölt, és az egyes államok által szabályozott kérdés.

A lassú, sporadikus, inkoherens szabályozás meggyorsítása és egységesítése céljából az Amerikai Ügyvédi Kamara (American Bar Association) 1979-ben kidolgozta az e téren kikristályosodott common law (tort of misaproppriation) kodifikálásával az Egységes Üzleti Titok Törvényt (Uniform Trade Secret Act) mint modellt az egyes államok számára, amelyet az USA tagállamai többségükben (2005-ig 44 tagállam) el is fogadtak.

Az Egységes Üzleti Titok Törvény szerint „üzleti titok bármely információ, amelynek kereskedelmi értékét az adja meg, hogy korlátozottan hozzáférhető, s amely titkosságának megőrzésére az adott körülmények között az ésszerű lépéseket megtették”. A hivatkozott modelltörvény az üzleti titok egyik tételeként tehát „szűk maradék” felfogásban említi a know-howt, amely az üzleti titok más tárgyaival azonosan indirekt, nem pedig kizárólagos jogon alapuló védelmet élvez a titok tisztességtelen elsajátításával szemben.

Ez a definíció került azután bele a NAFTA-ba (North American Free Trade Agreement, 1992), majd a TRIPS-be, és vált globális nemzetközi normává, amelyet a tagállamoknak, köztük Magyarországnak be kell iktatnia saját nemzeti jogába. Ez annál inkább indokolt, mivel az EU-országok jogrendszerei és az EU szellemi tulajdoni tanácsadó szolgálata ugyanezt az álláspontot képviseli, bár a harmonizáció e téren formálisan nem történt meg.

Ezzel a jogi normák szintjén nemzetközileg minden korábbi, műkedvelő vagy tudományos üzleti titok és know-how definíció hatályát és az új normatív meghatározások keresése értelmét vesztette.

5.3 Az általánosított tárgy: A fentiek áttekintése után megállapítható, hogy a TRIPS nemzetközi normájának megfelelően az üzleti titok tárgya az INFORMÁCIÓ.

E zseniálisan leegyszerűsített, ernyőszerűen minden üzleti titoktárgyat befedő, azokat szárnyai alá vevő megjelölés mellé véleményünk szerint nem kell semmi más főnév (pl. adat, megoldás, ismeret) vagy jelző (pl. gyakorlati, ipari, gazdasági, műszaki).

Más kérdés, hogy az életben a know-how magában foglal adatokat, megoldásokat, ismereteket, tapasztalatot és nagy tömegében ipari, műszaki, gazdasági, gyakorlati, funkcionális jelleget hordoz, illetve minél közelebb van ehhez, annál inkább nyer kereskedelmi értéket. De ezek a leszűkítő jelzők nem szerepelnek a TRIPS szélesre tágított, rugalmas know-how definíciójában, és nem is lenne indokolt azokat oda beiktatni.

6. Az információ titkos és titokban tartott

6.1 A titok mint jogi státus A know-how tartalmát képező információ titkosságának szükségességét a forgalomképességhez valamikor vitatták az irodalomban. A TRIPS lezárta a vitát: a know-how titkos információ.

A követelménynek két aspektusa van:

– Az információ ne legyen közkincs, hanem legyen eleve és folyamatosan titkos, azaz nem általánosan ismert vagy nem könnyen megismerhető a szakmai körökben;

– titokban tartása érdekében tegyenek ésszerű lépéseket.

Az első, jogi státus aspektus azt jelenti, hogy – az abszolút újdonság megkövetelése nélkül – az információ nem lehet eleme, és nem válhat bárki hibájából részévé a közkincsnek (public domain), egészében nem vehették onnan, attól elkülönül, zárt, a köz számára fel nem tárt, és nem könnyen megszerezhető ismeret.

Másrészt azonban ez nem jelenti az abszolút titkosság követelményét, mivel esetleg más is kifejleszthette, és titokban tarthatja függetlenül, párhuzamosan ugyanazt az ismeretet, vagy ilyen személytől megszerezhette, továbbá bizalmas kezelés kötelezettségével, üzleti tárgyalások során mást is beavathattak a titokba.

6.2 A titoktartás mint feladat Nem elég az ismeretáru eleve zárt, titkos, a közkincstől egészében elkülönülő jellege, hanem a jövőbeni, folyamatos titokban tartás érdekében a szükséges elkülönítő, „körülkerítő” lépéseket is meg kell tenni. Ezt fejezi ki a második, dinamikus, a titkos jogi státus fenntartására, megőrzésére irányuló aspektus. A legtöbb országban konkrét esetekben a bíróságok csak akkor ismerik el az üzleti titok minőséget, és akkor adják meg az oltalmat, ha bizonyítható az információ birtokosa részéről a szándék és az erőfeszítés a titkos ismeret e magánjogilag elkülönített státusának fel nem adására, e státus megóvása érdekében az ismeret titkos kezelésére.

7. Az információnak titkossága miatt kereskedelmi értéke van

A know-how üzleti, kereskedelmi értékét, tudástőke minőségét, ismeretvagyon jellegét az teremti meg, hogy nincs a köz részére feltárva, vagyis nem általánosan hozzáférhető a társadalom számára. Ez ad neki versenyelőnyt, csereértéket, piaci forgalomképességet.

A know-how titkossága, újdonsága, árupotenciálja és kereskedelmi, üzleti értéke a fentieknek megfelelően relatív. Például egy fejlődő országban know-how szerződés tárgya lehet az, ami egy fejlett ipari országban közkincsként hozzáférhető, mert egy betanítás (show-how formájában) olcsóbb, gyorsabb és megbízhatóbb lehet, mint egy saját fejlesztés.

Az ismeretnek titkossága, korlátozott hozzáférhetősége mellett közvetlen gyakorlati alkalmazhatósága, specialitása, az iránta mutatkozó, esetleg régen fennálló szükséglet, a megoldás sürgőssége, fontossága adhat kiemelkedő üzleti, kereskedelmi értéket, különleges árupotenciált, tudástőke-jelleget.

III. MI LEGYEN A KNOW-HOW OLTALOM TARTALMA ÉS JELLEGE

A MAGYAR SZABÁLYOZÁSBAN?

8. A know-how„birtoklása”

8.1 A titok mint szellemi birtokállapot A know-how jogi oltalma kapcsán általánosságban megállapítható, hogy ez a nemzetközileg kialakult rend szerint nem kizárólagos jogok révén valósul meg, hanem közvetett módon, a titkos információ jogosulatlan, ill. tisztességtelen eltulajdonítása (misappropriation) ellen irányul. Elismerésével kapcsolatban pozitív magatartás nem követelhető, csak a jogsértéstől való tartózkodás.

Ez a komplex, kombinált, többrétegű oltalom (multiple legal means) lényegében a versenyjognak és a polgári jognak az üzleti titokvédelemre vonatkozó szabályain, a polgári jogi és munkajogi szerződési kikötéseken, a belső szervezeti szabályzatokon és a vonatkozó büntetőjogi rendelkezéseken alapul és ezek komplex együtthatásának eredményeként, a helyzet realitását elismerve, a posszesszorius birtokvédelemhez hasonló módon, a „de facto szellemi birtokállapotot”, a titkos információ ellenőrzés alatt tartását védi.

Az információnak az üzleti titok révén megvalósított magánjogi elkülönítéséhez tehát birtokvédelemszerű oltalom fűződik, de annak nincs tulajdonkeletkeztető hatása senki számára.

8.2 A know-how „birtokvédelme” A TRIPS nem használja se az üzleti titok, se a know-how kifejezést, hanem fel nem tárt, nyilvánosságra nem hozott, (zárt)információ oltalmáról (Protection of undisclosed information) beszél. A jogosultat, a „titok urát” pedig úgy jelöli meg, mint az információt jogszerűen ellenőrzése alatt tartó személyt.

A védelem, mint már említettük, a TRIPS 39.2 cikkével összhangban arra kell irányuljon, hogy megakadályozzák az információnak a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal ellentétes módon, a jogosult hozzájárulása nélkül való megszerzését vagy felhasználását és nyilvánosságra hozatalát.

A TRIPS 39.2 cikkéhez fűzött 10. számú értelmezés szerint: „A jelen rendelkezés alkalmazásában „a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal ellentétes mód” fogalom legalább az olyan gyakorlatot jelenti, mint a szerződésszegés (breach of contract), bizalmas közlés megsértése (breach of confidence) és ezekre való rábírás, és tartalmazza a nyilvánosságra nem hozott információk olyan, harmadik felek általi megszerzését, akik tudták vagy súlyos gondatlanságból mulasztották el megtudni, hogy a megszerzés ilyen gyakorlatot is magába foglal”.

A tisztességtelen módszerek (az USA jogában improper means) közé sorolhatók természetesen az ipari kémkedés, üzleti hírszerzés, „a titok pecsétjének” minden feltörése.

Az üzleti titok megsértése nem állapítható meg, ha a jogosult hozzájárult a jelzett cselekményekhez.

Másrészt nemzetközileg megengedett az információ tisztességes, jogszerű módon való megszerzése, mint amilyen a független kifejlesztés (independent development). illetve a mérnöki visszafejtés (reverse engineering) a kereskedelmi forgalomba hozott termékből, valamint a közkincsből való merítés.

8.3 A titok az alapállapot A titokvédelem – a titoktól a nyilvánosság felé vezető folyamat irreverzibilitása miatt – a szellemi tulajdoni rendszer sorrendileg első, naturális állapota, általános háttérintézménye, a szellemi javak esetleg végleges tartózkodási helye, vagy az alternatív, szabadalmi vagy más nevesített védelmének „előszobája”, majd a kiegészítő ismeretek, tapasztalatok védelmének komplementer jogi instrumentuma. Ez indokolja, hogy a know-how-ra irányuló üzleti titokvédelem általános szellemi tulajdoni „alapnormaként”, a speciális nevesített oltalmakat támogató, óvó, körülölelő háttérintézményként kapjon helyet a Ptk.-ban.

A know-how oltalom a Ptk. Javaslatban jelenleg nem ezt a központi, alapnorma szerepet tölti be, hanem egy félreeső, a műszaki gyakorlati ismeretekre leszűkített, de kizárólagossággal ok nélkül felfegyverzett, sui generis védelempótlékként jelenik meg, amelyben a „titokvédelem könnyűlovasságát a szabadalmi kizárólagosság nehéztüzérségi fegyvereivel látták el”.

IV. ÚJ LEHETŐSÉGEK NYÍLHATNAK AZ AKADÉMIAI KUTATÁSOK ÉRTÉKESÍTÉSÉBEN

Ismeretes, hogy az akadémiai követelmények nyilvánosságorientáltsága és a szellemi tulajdon titokirányultsága között van bizonyos hagyományos feszültség.

A kutatói teljesítmény mérése, legitimációja, a tudományos közösségben való elismertség, a tudományos karrier ugyanis szorosan összefügg a publikációs kényszerrel (publish or perish), rangos folyóiratokban való megjelenéssel, a citátumok számával, a mások általi idézettséggel (ún. impakt faktor), bár a gyakorlatban hasznosítható eredményeket, szabadalmakat is egyre inkább számításba veszik.

A nyilvánosságorientáltsággal szemben a szellemi tulajdon a titoktól a nyilvánosság felé vezető folyamat már említett irreverzibilitása, az újdonságrontás veszélye miatt, tehát a szabadalomnak a publikáció oltárán való feláldozása elkerülésére ajánlja: előbb jelents be, azután publikálj (file before publish).

Ezzel a feszültséggel függ össze a kutatók igénye az ún. türelmi időre (grace period), tehát hogy az önpublikációjuk bizonyos időn belüli szabadalmi bejelentés esetén ne járjon számukra újdonságrontó hatással. A szabadalom ugyanis országhoz és időhöz kötött, míg a publikáció újdonságrontó hatása exterritoriális és irreverzibilis.

A türelmi idő iránti igény főként az alkalmazott kutatási-fejlesztési eredmények tekintetében jelentkezik, ahol az üzleti titokként való kezelés, a nyilvánosságra hozatal vagy a szabadalmazás alternativái közötti választás lehetősége elvileg fennállhat.

Alapkutatási eredményeknél (például egy kémiai, fizikai, biológiai felfedezésnél) azok absztrakt jellege és az innovációs értéklánc kezdeti stádiumához tartozása miatt eddig sem az ipari alkalmazhatóságot követelő szabadalmazás, sem az ismeret gyakorlati jellegét túlhangsúlyozó know-how-ként való kezelés nem jöhetett számításba. Maradt az eredményt feltáró, nemzetközileg nyilvánosságra hozó publikáció, amely a tudományos közvéleményben való ismertséget, kapcsolatokat, meghívásokat, díjakat, alapítványi támogatásokat, a karrierben való előrelépést eredményezhet a kutatónak.

A know-how TRIPS szerinti tágas, szellős megfogalmazása (nem közkincs információ, amelyet titkosan kezelnek, és ezért kereskedelmi értékkel bír) elvileg megnyit egy új lehetőséget a tudományos eredmények, felfedezések, felismerések oltalmára és értékesítésére.

Tényleges vagy potenciális kereskedelmi értéke és titokban tarthatósága ugyanis elvileg nemcsak a prompt alkalmazható, műszaki gyakorlati ismereteket hordozó információknak lehet, hanem az üzleti lehetőséget távlatilag felvillantó, ígéretes, perspektivikus tudományos alapkutatási eredményeknek, különösen a gyakorlati alkalmazást előmozdító, a tudományos eredményt a termelésbe transzponáló találmányok kiindulópontját képezhető felfedezéseknek (pl. egy anyag biológiai hatásának felismerése, amire alapozva új gyógyszertalálmányok fejleszthetők ki). Ezzel megnyílhat az út, hogy az ilyen alapkutatási jellegű eredmények is értékesíthetők legyenek üzleti titokként kezelt know-how-ként. Az USA-beli gyakorlat kapcsán kifejezetten megemlítik, hogy az üzleti titok körébe tartozó know-how fogalma nemcsak szabadalmazható találmányokat, de tudományos képleteket (scientific formulae) is felölel. Egyébként az USA szabadalmi gyakorlatában is megfigyelhető e távlatos értékelés, amennyiben például a biotechnológiai találmányok szabadalmazhatóságához sem követelnek meg azonnali, direkt gyakorlati alkalmazhatóságot, hanem elegendő az előre látható, „fejlődő, kibontakozó hasznosság” (evolving utility).

A know-how fogalmának leszűkítése a műszaki gyakorlati ismeretekre szembe menne ezzel az ígéretes tudományos eredményeket is felkaroló nemzetközi gyakorlattal és a TRIPS normával.

A jelzett lehetőséggel való élés persze megköveteli, hogy az ilyen eredményekre vonatkozó, a tudományos karrierépítéshez és nemzetközi kapcsolatokhoz továbbra is szükséges publikációk a felhasználást lehetővé tevő adatok, részletek mellőzésével csak az előnyleírásra, a gyakorlati alkalmazási lehetőségek és a távlati üzleti ígéretesség felvillantására szorítkozzanak, és ne veszélyeztessék az eredmény üzleti titkot képező know-how-ként való értékesítését.

V. JAVASLATAIM ÖSSZEFOGLALÁSA

Összefoglalóan és leegyszerűsítetten az alábbiakat javaslom a további kodifikációs munka során megfontolni:

– A Ptk. Javaslatnak a szellemi alkotások védelmére vonatkozó szabálya (2: 200. §) első mondatát az alábbiak szerint kell átfogalmazni: „A törvény biztosítja a szellemi alkotásokhoz és más szellemi javakhoz kapcsolódó személyhez fűződő és vagyoni érdekek védelmét.”

– A Ptk. Javaslatnak az üzleti titokra (a jogi forma) és a know-how-ra (a titok tárgya) vonatkozó szabályozását egyesíteni kell az üzleti titok védelme keretében a TRIPS követelménye szerint.

– Ki kell mondani, hogy az üzleti titok tárgya a titkos (nem a közkincshez tartozó) információ, amelyet titokban tartanak, ezért kereskedelmi értékkel bír.

– Az üzleti titok védelmet élvez a mások általi tisztességtelen (ill. jogosulatlan) közzététel, megszerzés, felhasználás ellen.

– A tisztességtelen (illetve jogosulatlan) kifejezés alatt kell érteni különösen az olyan szándékos vagy gondatlan gyakorlatot, mint a szerződésszegés, bizalmas közlés megsértése és szerződésszegésre való rábírás.

– A jogi védelem nem terjed ki különösen a más címen védelem alá nem eső, jogszerűen megismerhető termék elemzésével vagy függetlenül létrehozott, illetve a közkincsből merített információra.

– A polgári és versenyjogi szabályozást – a legszükségesebb minimális eltéréssel – össze kell hangolni.

VI. A KNOW-HOW FORTÉLYOSSÁGÁRÓL

S végül az olvasónak megköszönve, hogy idáig elolvasta ezt a hozzászólást, továbbá derűs befejezésként és egyben a know-how problematika fortélyosságára és rejtélyességére utalva idézném azt az amerikai, kicsit tréfás megjegyzést, hogy a know-how tág értelemben felöleli az alábbiakat is: „know-what, know-whom, know-when, know-where, know-why, know-why not (negatív know-how arról, hogy merre nem érdemes menni, mivel abban az irányban zsákutca van)”.

Ez utóbbiról szól ez a könnyed, oldott, hozzászólási célzatú eszmefuttatás, na meg arról, hogy itt az idő, hogy a Ptk. 86. §-hoz hasonló egyéni utakkal való kísérletezés helyett az üzleti titokra és know-how-ra vonatkozó szabályozást összhangba hozzuk az e téren nemzetközileg elfogadott és országunkat, valamint a gazdasági partnerországokat is kötelező globális TRIPS normával.

Kulcsszavak: üzleti titok, know-how, Ptk, tisztességtelen verseny, Egységes Üzleti Titok Törvény, tudományos eredmények, TRIPS Megállapodás, WTO, WIPO, AIPPI

¹ A hozzászólás teljes terjedelemben a Polgári Jogi Kodifikáció 2006/4. és az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2006/4. számában olvasható. Megjelent továbbá a www.mie.org.hu honlapon a forum cím alatt.

Irodalom

A General Approach for Determining When to Patent, Publish or Protect Information as a Trade Secret, WIPO. (2006): SMEs Newsletter. 5,