Berzeviczy Gergely: A közgazdaságról
Magyar Közgazdasági Klasszikusok sorozat egyik legújabb kötete az 1800-as századforduló polihisztor gondolkodójának, Berzeviczy Gergelynek szakkörökben is kevéssé ismert gazdaságelméleti munkájának megjelentetése. A közgazdaságról című művet eredetileg latin nyelven írta a szerző, a szöveg kéziratban maradt hátra, az eddigi egyetlen magyar nyelvű kiadás több mint egy százada látott napvilágot.
A sokoldalú tudóst a magyarországi szociológia és néprajz éppúgy egyik legjelentősebb előfutárának, korai képviselőjének tartja, mint a közgazdaságtan. Ebbe a tudományági felsorolásba a társadalomtudomány egyéb területei is beleértődnek, a statisztika például éppúgy, mint a demográfia.
Berzeviczy életútja, a felvilágosodás kori gondolkodó kor- és jellemrajza a ma élő értelmiségi generációk, főként történészkörök számára elsősorban a nemrég elhunyt H. Balázs Éva munkássága nyomán vált ismertté. A közgazdász-gondolkodó Berzeviczy első nagy reneszánsza egy századdal korábbi ugyan, ám kevésbé él a mai kutatók tudatában. Az 1800-as évek végén még Kautz Gyula tisztelte meg a „nemzetgazdasági első remekírónk” címmel, s az akkori századforduló neves nemzetgazdaságtanprofesszora, Gaál Jenő tette közkinccsé a többnyire latinul vagy németül író Berzeviczy közgazdasági írásait magyar nyelven, 1902-ben.
A család ősi kastélyában, a tátrai Kakaslomnitzon 1763-ban született Berzeviczy életútja a kor neves tudósainak tipikus állomásait és szomorú fordulóit is magában foglalja. Magyarországi líceumi, göttingai egyetemi tanulmányok, nagy európai körút hosszabb angliai, franciaországi, belgiumi tartózkodással, személyes kísérlet II. Józsefnél, hogy tapasztalatait megfelelő szinten hasznosíthassa a jozefin-reformokban, a központi államigazgatásban. Majd családi támogatással marad a budai helytartótanács, s a félsikert hozó politikai ambíciók után, a Martinovics-féle jakobinus összeesküvés hullámveréseinek bonyodalmait elkerülendő, visszatérés a családi birtokra, ahol elismerést hozó művei megszülettek.
Berzeviczy göttingai tanárai – főként a statisztikus, történész August Ludwig von Schlözer, a nemzetgazdász Johann Beckman és a filozófus Johann Georg Heinrich Feder – révén, továbbá tehetségének, műveltségének és széles látókörének köszönhetően megismerte a korabeli közgazdasági gondolkodás legfrissebb eredményeit. Az 1797-ben megjelent A Magyarország kereskedelméről és iparáról (De commercio et industria Hungariae) című latinul írt, s néhány évvel később Weimarban németül is kiadott művét az első, magyar szerzőtől származó önálló közgazdasági szakkönyvként tartjuk számon. Általa hirtelen nagy ismertségre tett szert. E mű alapján választotta a Göttingai Tudós Társaság is tagjai közé 1802-ben. A parasztok állapotáról és természetéről Magyarországon (De conditione et indole rusticorum in Hungaria, latinul, 1806) c. könyvét Schlözer a Göttinger Gelehrten Anzeigenben, Engel a hallei Literatur-Zeitungban, Rumy a lipcsei Literatur-Zeitungban ismertette. Gazdaságelméleti munkásságának most megjelent fő művét, eredeti címén a De Oeconomia Publico Politica-t élete alkonyán, 1819-ben írta. A cenzúra útvesztőjében a kézirat elveszett. Berzeviczy 1822-ben bekövetkezett halála is közrejátszott abban, hogy a kiadás akkor elmaradt. A műnek kiemelt fontosságot ad, hogy ez a tudományág elméletének első ismert magyarországi összefoglalója, arról tanúskodva, hogy itt is megindult az önálló gazdaságtani eszmefejlődés, s terjedt az akkor legkorszerűbbnek tartott smithi rendszer, még ha a korabeli német felfogás néhány átértelmezési-kiegészítési kísérletén átszűrten is.
A szakirodalmi tartalmon kívül egy határozott tudósi ars poetica is megfogalmazódik benne: „[…] én nem tetszeni, hanem használni akartam. Azt, amit igaznak, jogosnak, hasznosnak ismertem fel, azt teljes alázatossággal, mint törvényesen megvalósítandó előnyt javasoltam édes hazámnak. Ha pedig annak javára híven írtam, vagy híven cselekedtem, úgy hiszem, nem dicséretet érdemlek, hanem a mulasztás vétkétől mentesítem magamat”. (130.) Schlözer már göttingai végbizonyítványában is megjegyezte róla, hogy a Landmannschaft a monarchiából ott lévő hallgatók általános jó hírét magatartásával erősítette.
A könyv kísérő tanulmányt közöl Berzeviczy főbb gazdaságelméleti nézeteiről Horváth László tollából, ő végezte el Gaál magyar nyelvű fordításának korszerűsítését is. (Berzeviczy Gergely: A közgazdaságról. Magyar Közgazdasági Klasszikusok sorozat. Bp., Aula Kiadó, 2006. 130 p.)
Bekker Zsuzsa
tanszékvezető egyetemi tanár
Budapesti Corvinus Egyetem
Erwin Kuntz – Hans-Dieter Kuntz: Hepatology,
Principles and Practice
2006-ban jelent meg Erwin Kuntz és Hans-Dieter Kuntz Hepatology, Principles and Practice című kézikönyvének 2. kiadása a Springer Medizin Verlag (Heidelberg) kiadásában.
Dr. Hans-Dieter Kuntz korai halála miatt a 2. kiadást már teljes egészében Prof. Dr. Erwin Kuntz állította össze, harmincéves klinikai gyakorlat és további húszéves tanácsadó tevékenységgel a háta mögött.
A kézikönyv német nyelven 1999-ben jelent meg. Az első angol kiadás 2002-re készült el. A 2. kiadás 477 színes ábrát és további 306 színes táblázatot és mintegy 7000 irodalmi idézetet tartalmaz, amelyek közül mintegy 1500 nem szerepelt még az első kiadásban. A kötet több mint 900 nagyméretű oldalt tesz ki, a színes ábrák száma több mint egyharmadával nőtt az előző kiadáshoz képest.
A munka a hepatológia negyedik (biomolekuláris) fejlődési szakaszába sorolható. A bizonyítékokon alapuló orvostudomány szemléletével készült a kézikönyv. A szerző kihangsúlyozza, hogy a májbetegségekkel az orvosnak csak az empíria, az intuíció és a logika birtokában szabad csak foglalkoznia.
A bevezetés három rövid fejezetből áll: a hepatológia története, a máj morfológiája, valamint a máj működésének a biokémiája.
A májbetegségek diagnosztikája összefoglalja a klinikai leleteket, a laboratóriumi adatokat, az ultrahang diagnosztikát, a biopsziának, laparoszkópiának a radiológiai és szcincigráfiás diagnosztika szempontjait. A fejezet a neurológiai és pszichológiai diagnosztika összefoglalásával fejeződik be.
Külön részt szentelnek a szerzők a tüneteknek és szindrómáknak. Ennek a résznek különös jelentősége van az orvostovábbképzés szempontjából. Tíz fejezet alkotja ezt a részt: a hepato- és splenomegália, a sárgaság, cholestasis, portális hipertenzió, a máj eredetű enkefalopátia, az ödéma és ascites, a hepatorenális szindróma, a hepatopulmonáris szindróma, a koagulopátia és vérzékenység, végül a heveny és idült májelégtelenség leírása teszi ki a kötet mintegy ötödrészét.
A májbetegségek klinikai vonatkozásai talán a legfontosabbak mind a szakemberek, mind az orvostovábbképzés szempontjából. A kötetnek több mint fele ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. A klinikai és morfológiai elveket követően a heveny vírusos májgyulladások, majd a heveny vírusfertőzéseket kísérő májgyulladások leírása következik. Három ritkán tárgyalt, azonban az infektológusoknak és mikrobiológusoknak igen fontos három fejezet következik. A máj bakteriális, parazitás és gombafertőzéseinek leírása. Kevesen gondolnák, hogy Magyarországon is leírtak olyan Mycoplazma pneumoniae által okozott májgyulladást, ami a mycoplasmafertőzésre jellemző semmilyen más elváltozással nem járt (Seress et al., 2003).
A logikai rend a kötetben a májtályogokról szóló, számos kórokozó által kiváltott, megbetegedéseket összefoglaló fejezet beillesztését követelte. Munkaegészségügyi szempontból is jelentős fejezetekben a szerző az alkohol okozta, gyógyszereredetű, toxikus anyagok hatására, valamint az anyagcsere és tárolási betegségek által kiváltott májkárosodásokat foglalja össze. Az epeútgyulladás és diszplázia következményeit és az autoimmun hepatitisz jellegzetességeit írja le a következő két fejezet. Végül a krónikus májgyulladás, a májcirrózis, majd a jóindulatú májelváltozások és benignus májdaganatok összefoglalása és a rosszindulatú májdaganatok problémaköre képezi a következő négy fejezet témakörét.
A végső fejezetek a máj szisztémás betegségekben betöltött szerepével, a kardiovaszkuláris és májbetegségek összefüggéseivel, valamint a gyógykezelés alapelveivel foglalkozik. (Erwin Kuntz és Hans-Dieter Kuntz Hepatology, Principles and Practice. Springer Medizin Verlag Heidelberg: Springer Medizin Verlag, 2006)
Berencsi György
az orvostudományok doktora
Seress Ildikó – Younes, A. S. – Brojnás J. – Berencsi Gy. – Nagy-Majtényi L. (2003): Serological Markers of Hepatitis Viruses in Patients and Contacts from a Low Prevalence Population in South Hungary in 1994-2001. Central European Journal of Occupational and Environmental Medicine. 9, 243–252.
Mikor a filozófus és az uralkodó…
Az Avicenna Intézet Monumenta et Monographiae című sorozatának V. köteteként jelent meg a The Correspondence between Aristotle and Alexander the Great. An Anonymous Greek Novel in Letters in Arabic Translation című munka Maróth Miklós kritikai kiadásában (arab rész 1-149) és kísérő tanulmányával (angol rész 1-112).
A bölcsek erényei Nagy Sándor napjaiban című munka bizonyos részei hosszú ideje ismertek a tudományos kutatás számára. A gyűjtemény, amely formálisan Arisztotelész és Nagy Sándor leveleit tartalmazza, rendkívül izgalmas kérdéseket vetett fel az arab nyelvű politikai irodalom sajátosságai tekintetében. Egyfelől pedagógiai elbeszélések sorozatát tartalmazza, amelyek révén a filozófus Arisztotelész, az uralkodó Nagy Sándor számára fontos erkölcsi tanításokat és intelmeket fogalmaz meg, másfelől pedig jól felismerhető politikai filozófiai munkának tekinthető, amennyiben bizonyos részeiben az állam, a hatalom, a háború stb. politikai kérdéseivel foglalkozik. A teljes szöveg azonban mindeddig csak kéziratokban állt a kutatás rendelkezésére, így a további elmélyült kutatás érdekében mind sürgetőbbé vált a teljes corpus megismerése, illetve a szöveg kiadása. Maróth Miklós kritikai kiadása ennek a feladatnak tett eleget, de a terjedelmében jelentős kísérő tanulmány is lényeges és új eredményekkel gazdagította ismereteinket az iszlám kultúra kialakulásában meghatározó szerepet játszó görög-arab kölcsönhatás ezen aspektusával kapcsolatban. Mindenekelőtt azzal, hogy a korábbi kutatók álláspontjával szemben a teljes művet önálló egységes irodalmi műnek, teljes egésznek fogta fel. Maróth Miklós álláspontja szerint ugyanis a szövegkiadás tárgya egy levelek (levélfüzér) formájában megfogalmazott regény, amely mint ilyen foglalja magába az Arisztotelésznek tulajdonított írásokat, illetve Nagy Sándor élettörténetét. S így egységes filozófiai curriculum formájában jelenik meg az olvasó számára (98.).
Ismert, hogy a középkori latin nyelvű Európában a politikai irodalom keresett és sokat tanulmányozott munkája, a Pszeudo-Arisztotelész nevével jelzett Secreta Secretorum (Sirr al-asrÁr) arab forrásokra megy vissza. A Sirr az újonnan kiadott kötet nyolcadik fejezeteként, A közösség vezetése cím alatt a mű legfontosabb és legterjedelmesebb részét képezi. De ezen túlmenően, a további részeket is pszeudo-arisztotelészi munkáknak tekinti a kutatás. Ezek: Arisztotelész végrendelete, Értekezés a városok vezetéséről és a De mundo. A levélregény tartalmi és logikai egységét Nagy Sándor életrajza biztosítja, s ebben az előadásban ez a négy értekezés az életrajz egy-egy jelentősebb fordulóján kap szerepet. Ez a forma, ahogy Maróth Miklós hangsúlyozza, jól ismert oktatási eszköz a filozófiai írások készítésének oktatására, és mint ilyen, a késői görög rétoriskolák képzési programjának részét képezte. Azt is mondhatjuk, hogy ez a forma a filozófiai ismeretek terjesztése eszközének funkcióját töltötte be a görög írásbeliségben. S talán ezt az életrajzra épülő, fokozatos tanulási, ismeretelsajátítási mintát követi Ibn Tufajl is A természetes ember (Hajj ibn Jakzán) című munkájának alapszerkezetében.
A bevezető tanulmány jelentős részét a görög rétoriskolai hagyományokban szereplő, jól ismert és sokféleképpen kutatott görög levélregény és A bölcsek erényei Nagy Sándor napjaiban című munka összevetése foglalja el. A könyv ebben a kontextusban jellemző formai párhuzamokat mutat, és ez valószínűvé teszi, hogy a késői görög irodalom érett levélregényének egy mintapéldányával van dolgunk. A mű narratív szerkesztése, a sztoikusokéra emlékeztető stílusjegyei megalapozzák és bizonyítják ezt a hipotézist.
Maróth Miklós értelmezése szerint a szöveg a görög levélregény hagyományaihoz kapcsolható, mégpedig úgy, hogy az arab változat egy feltételezett, de nem ismert eredeti görög munka fordításának tekinthető.
Minthogy azonban az eredeti szöveg elveszett, külön kell választani a szerzőség és a fordítás problémáit. A szerzőséggel kapcsolatban azt valószínűsíti, hogy a szöveget a Kr. u. 6. században állította össze egy szír keresztény, akinek meghatározó görög kulturális képzettsége volt. Ennek bizonyítása során a szöveg stilisztikai jegyeire támaszkodik, melyek a nazianzuszi Gregorius rétoriskolájának sajátosságait mutatják (33.). A fordítással kapcsolatos kérdéseket elemezve megállapítja, hogy minden valószínűség szerint a Kr. u. 8. század közepén készítették. S minthogy nem állnak rendelkezésünkre adatok a fordító személyére vonatkozóan, a vele kapcsolatban felmerülő kérdések tisztázása során csak a stilisztikai, szóhasználatbeli megfigyelésekre lehet támaszkodni. Ezekből arra következtet, hogy a fordító minden bizonnyal keresztény vallású volt, amit például a keresztény körökben használt maÎabba ’szeretet’ vagy ’afw ’megbocsátás’ szavak használata bizonyít. Ezzel együtt megjegyzi, hogy a fordító valószínűleg a körülmények szorításában jellemző koráni kifejezéseket is alkalmazott a munka során, mint például naÓr allÁh, ’Isten segítsége a győzelemre’.
A kísérő tanulmány másik jelentős része az arab-iszlám kultúra története szempontjából vizsgálja A bölcsek erényei című művet. Ennek során Maróth Miklós megállapítja, hogy ez a szöveg az első, görögből arabra fordított művek közé tartozik. Másfelől részletesen elemzi a szöveg helyét és jelentőségét az arab nyelvű prózairodalom története szempontjából. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a szöveg szerkezetének nincsenek arab előzményei, majd összehasonlítva a korai arab nyelvű prózahagyománnyal azt mondja, hogy annak töredezett, tulajdonképpen strukturálatlan műveivel szemben ez a könyv a világos szerkesztettség, a befejezettség jegyeit mutatja. Véleménye szerint ez a könyv az első arab nyelvű teljes prózai munka.
A tanulmány legfontosabb eredményeit a következőkben foglalhatjuk össze:
1.) Bizonyítást nyert, hogy a szóban forgó munka a levélregény műfajába tartozik. Teljes, egységes irodalmi mű, amelynek sajátos szerkezete van, és nem tekinthető levelek esetleges, laza gyűjteményének. 2.) Ez a szöveg az első, arab nyelvű prózai munka. 3.) A munka az első görögből arabra fordított művek közé tartozik. 4.) Az arab nyelvű prózairodalom a görög irodalmi hagyományok egyenes folytatása volt Szíriában.
A könyv jelentőségét az iszlám kultúra kutatói számára az adja, hogy bár az ismeretlen összeállító szerint görög szerzőtől származnak az iratok, maga a szöveg olyan egyértelmű jegyeket tartalmaz, amelyek arra mutatnak, hogy a középkori arab nyelvű muszlim kultúrából származik a mű.
A tartalmi elemzés másfelől nyilvánvalóvá teszi, hogy a levélregény az arab írásbeliségben a politikai irodalomhoz tartozhat, és ebben a kontextusban is lehet értelmezni. Ha pedig el akarjuk helyezni a középkori arab nyelvű muszlim politikai irodalom környezetében, akkor figyelembe kell vennünk, hogy a politikai irodalomnak valójában három jelentős irányzata különíthető el a jelzett korszakban. Ezek:
1.) A vallásjogi politikai irodalom, amelyik a lelki vezetés kérdéseit, a vezetők és az alávetettek kapcsolatát, a háborút és a nemzetközi kapcsolatokat tárgyalja a szent törvény (šarĐca) forrásaira támaszkodva, és a szent törvény értelmezésének sajátos eszközkészletét felhasználva, azaz a vallásjog és a racionális teológia (fiqh és kalÁm) talaján állva. Azaz itt a szent törvény, a šarĐca áll a középpontban.
2.) A királytükör irodalom. Ez az uralkodónak adott tanácsokat tartalmaz, amelyek erkölcsi, politikai tanításokat fogalmanak meg. Alapvetően az iszlám előtti birodalmak politikai gyakorlatára támaszkodnak. Műfaji szempontból mind az erkölcsi, mind a politikai tanítások az intések, óvások, figyelmeztetések formáját veszik fel, de bizonyos esetekben magukba foglalják a vallásjogi politikai irodalom sajátosságait is. Lényeges különbségét az adja az előbbi csoporthoz képest, hogy ennek a középpontjában az uralkodó és a királyság, tulajdonképpen a birodalom áll, ahol minden az uralom (sulOa) szolgálatában áll, miközben az előbbi inkább a közösség (umma) szolgálatát tekinti fő feladatának. Ennek hátterét és alapját a perzsa történelem tanulsága biztosítja, különös jelentőséget kapva benne a Szászánida Birodalom politikai gyakorlata, amit Ardasír vagy Anúsírván hagyományának is tekinthetnek. A királytükör irodalom eszközkészletének középpontjában a narráció, a narratív irodalom áll, illetve intelmek, történetek, levelek és a különféle alkalmakhoz fűződő beszédek, továbbá a vitairodalom (munÁUara).
3.) A filozófiai politikai irodalom. Ennek alapja a görög nyelvű politikai irodalom arabra fordított része, melynek kifejtését al-Fárábi, Ibn Színá stb. műveiben találhatjuk meg. Ez messzemenően követi a görög utópikus államberendezés hagyományait, és az erényes város (madĐna fÁAila) elgondolását fejti ki. Azt a politikai elméletet, amelyben a város törvényei a filozófiára épülnek, s amelyben a filozófus tölti be a város vezetőjének funkcióját. Mindezt az iszlám általános keretei között, ahol a próféta és a filozófus céljai nyilvánvalóan egybeesnek, jóllehet más-más utat járnak be például abban, hogy ismeretelméleti forrásaik különbözőek.
Első pillantásra az a benyomása az olvasónak, hogy a kezében tartott könyv a királytükör irodalomba tartozik. Ám a szorosabb tartalmi elemzés arra enged következtetni, hogy a munka mégis inkább a filozófiai politikai irodalom egyik darabjának tekinthető. Talán a munka címe is éppen erre utal – AÎwÁl al-ÎukamÁ’ fi ayyÁm al-Iskandar – „A bölcsek erényei Nagy Sándor napjaiban”. Mintha ebben is az fogalmazódna meg, hogy nem Arisztotelész és Nagy Sándor állnak a mű középpontjában, hanem a bölcsesség, a filozófia.
Ismert, hogy a levélregény egyes részeit már korábban is vizsgálták, és különféle nézeteket fejtettek ki vele kapcsolatban. Maróth Miklós a kötetben a teljes művet hozzáférhetővé tette az olvasók számára, részletesen elemezte a kutatás eddigi eredményeit, és a levélregényt a görög hagyományokhoz kapcsolta. A kutatásban hosszú ideje ismert, de mindeddig nem bizonyított álláspont bizonyítását fogalmazta meg ezzel. Annak ugyanis, hogy a görög ismeretanyag jelentős része a populáris csatornákon, a rétoriskolákon keresztül és a keresztény szír közösség tagjainak közreműködésével épült be a kialakuló muszlim kultúra világába. Összefoglalva azt mondhatjuk: ez munka új horizontokat nyit meg a kutatás előtt, és arra kényszerít bennünket, hogy újraolvassuk a középkori arab politikai és filozófiai irodalmat ennek a könyvnek a fényében. (Maróth Miklós: The Correspondence Between Aristotle and Alexander The Great. An Anonymous Greek Novel in Letters in Arabic Translation. Monumenta et Monographiae V. Piliscsaba: The Avicenna Institute of Middle Eastern Studies, 2006)
Belhaj, Abdessamad –
Tüske László
Avicenna Közel-Kelet Kutatások
Intézete, Piliscsaba
<-- Vissza a 2006/11 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]