Hozzászólás
Boda Miklós
elnök, Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal
Bencze Gyula a Magyar Tudomány augusztusi számában megjelent A tudomány szabadsága kinek a szabadsága? című írásában hivatkozott cikkem a tudományos igazságok megítéléséről szólt. Arról, hogy az új, paradigmaváltó tételeket, „igazságokat” az adott kor tudósainak többsége számos esetben nem fogadta el. Ennek hazánkban legismertebb példája talán pont Semmelweis Ignác, hogy maradjunk a nőgyógyászatnál.
Bencze úr cikkéből nem derült ki, hogy szerinte mivel foglalkoznak a diákok, PhD-hallgatók, kutatók, oktatók, ha csak a tudományos fokozattal rendelkezőket tekintjük a tudomány művelőinek. Szerintem nem attól lesz valaki a tudomány művelője, hogy tudományos fokozattal rendelkezik, hanem attól, hogy tudományos munkát végez. A tudomány művelése dinamikus folyamat. Úgy gondolom, nem kellene leragadnunk Zenon nyilánál. Az ország tudása pedig, csakúgy mint egy puzzle, egyéni tudásból, a puzzle darabjaiból tevődik össze a történelem folyamán.
Bencze úrnak, az Ericssonnál folyó kutatások irányításával és a mobiltelefont használókkal kapcsolatos példáját sajnos a legnagyobb jóindulattal sem tudom értelmezni.
<-- Vissza a 2006/10 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]