Magyar Tudomány, 2006/9 1106. o.

Tanulmány

Valóban rettegnie kell

az emberiségnek az influenza

A/H5N1 madárvírusoktól?

Berencsi György

PhD, egyetemi magántanár

berencsigy @ oek.antsz.hu

Kis Zoltán

PhD-hallgató

Rózsa Mónika

laboratóriumi munkatárs

Benkovich Sarolta

szaktanácsadó főorvos

Jankovics István

osztályvezető főorvos

Országos Epidemiológiai Központ, Virológiai Főosztály

Az influenzavírusok

Az influenza szó olaszul befolyást jelent. A „spanyolnátha”-járvány (1918) hívta fel a betegségre az emberiség figyelmét. A vírus genetikai anyagát ribonukleinsav alkotja. Minden vírusrészecskében 8 db RNS-szakasz csomagolódik be, mindegyikbe egy-egy RNS-polimeráz enzim kapcsolódik. A vírustaxonómia ezeket a vírusokat az Orthomyxovirus családba sorolja. Ennek az a biológiai haszna, hogy a sejtbe kerülést követően az RNS-polimeráz enzim elkészíti a fehérje termelésére alkalmas „pozitív” RNS-szálakat.

Három RNS szegmens ezt az RNS-polimeráz enzimet kódolja. Egy-egy RNS-szakasz a hemagglutinin és neuraminidáz burokfehérjék termelését teszi lehetővé, amelyek a vírusrészecskék felszínén elektronmikroszkóppal is látható réteget képeznek (1. ábra). A hemagglutinin kicsapja a vörösvértesteket és a madarak vörösvérsejtjeit, mert kötődik a sejthártyák glikoproteidjeit alkotó neuraminsav vagy sziálsav cukrokhoz. A neuraminidáz enzim pedig a cukorkomponenseket elhasítja, ami leválasztja a kötődött vagy újonnan keletkezett vírust is a sejtekről. Ez a két burokfehérje található a vírusrészecskék felszínén, ezért a fertőzött szervezetek ellenanyag közvetítette immunválasza ezek ellen a fehérjék ellen irányul. Ezek a fehérjék a legváltozékonyabbak, mert minden megfertőzött élőlény immunkiválasztódást okoz. Olyan mutánsok maradnak életben az immunszelekció következtében, amelyek ellen még nem termelődtek ellenanyagok. Ez a vírusok fokozatos antigénváltozása (drift).

A maradék három RNS darab egyike protoncsatornát kódol. Ez a sejtek neuraminsav csoportjaihoz kötődött vírusburkot és a gazdasejt membránját összeolvasztja, ezáltal a vírus nukleoproteidjei egyszerre a citoplazmába kerülnek. A nukleoproteid fehérje komponensét szintén egy külön RNS-szegmens kódolja (Barcsay et al., 2006). A vírusrészecskébe be nem épülő fehérjéknek két fontos feladatot kell betölteniük. 1.) A vírus interferonokat és interleukineket indukál. Maga az influenza megbetegedés egy interferonmérgezés. A neuraminidáz enzim hatása is további interleukin-termelést indukál, mert a cukorkomponenseitől megfosztott sejt interferon- és interleukin-termeléssel válaszol. 2.) A vírust magát azonban ezektől a gátló anyagoktól meg kell védeni. Erre a célra szolgál egy külön fehérje.

Az influenzavírusok rendszerezése a következő. Három vírustípus, az „A”, „B” és „C” fertőzheti meg az embereket. Madarakban és állatokban a „B” és „C” típus nem fordul elő, ezért a továbbiakban csak az „A” típusú vírusokkal foglalkozunk.

A szerológiai tipizálás a hemagglutinin (H) és neuraminidáz (N) burokantigének alapján történhetik. Az egyes vírustörzsek azonosításához ezenkívül még a kitenyésztés helyét és évszámát is meg kell jelölni. A közelmúltban a Duna-Tisza közén kitenyésztett vírust például lehetne influenza A/Békés/2006(H5N1) elnevezéssel azonosítani. A H és N antigénekkel jellemezhető vírusokat influenza A altípusoknak nevezik.

Az influenzavírusok fejlődéstörténete

Nem véletlen, hogy a madárinfluenza-vírusok a vízimadarakban képesek tünetmentesen a történelem előtti idők óta fennmaradni. Orthomyxovírus-szerű, RNS-darabokból álló genetikai anyaggal rendelkező vírust ugyanis már a lazacokból is sikerült kimutatni (Hellebo et al., 2004). A vírus a neuraminsav acetil származékainak különböző molekuláihoz kötődik, és ez kizárja, hogy a lazacok a vízimadarak székletétől fertőződtek.

A törzsfejlődés következő állomását a rágcsálókban kimutatható influenzavírusok jelentették. Ezeket a vírusokat azonban még szúnyogok és kullancsok terjesztették. Eldugott természeti gócokban ilyenek is fennmaradtak mind a mai napig. Ilyen a thogoto vírus Afrikában (Kuno et al., 2001), valamint a dhori vírus Ázsiában (L’vov et al., 2002). Ezeket a vírusokat a természeti gócokban ma is rovarok terjesztik. Van rá bizonyíték azonban, hogy valamennyi egérfaj találkozott influenzavírusokkal a törzsfejlődés során, ma már nem létező influenzavírusokkal, mert valamennyiben kifejlődött az a kromoszomális M_x gén, amelynek működését az influenza vírusok által termeltetett interferon kapcsolja be, és az influenzavírusok szaporodását képes a termelt fehérje gátolni (Haller et al., 2002; Pichlmair et al., 2004). A thogoto vírusnak még nem volt olyan génje, mint a jelenlegi influenza A vírusoknak, amelyik magát a vírust képes megvédeni a saját maga által megindított interferontermelés ellen (Pichlmair et al., 2004). Egyéb tulajdonságaik szempontjából azonban megfelelnek az ízeltlábú vektorok által terjesztett influenzavírusok a jelenlegi influenzavírusok tulajdonságainak.

A madarak ugyan egyes szakemberek szerint a szárnyas őshüllőkből fejlődtek ki, azonban ezeknek a vírusairól semmilyen információval nem rendelkezik a tudomány. Tény az, hogy a víziszárnyasok egyes fajai tünetmentesen hordozzák a 16 különféle hemagglutinint (H) és 9 eltérő neuraminidáz (N) vírusburok fehérjét hordozó influenzavírusok különböző kombinációit. A vírus ezekből a vadkacsákból, vadlibákból, sirályokból stb. (1. táblázat) a széklettel ürül (Lomniczi, 2004, 2006). A tünetmentes vírusürítés teszi lehetővé, hogy e vándormadarak a Tűzföldről eljuttassák a vírusokat Alaszkába, majd Alaszkából más madárfajok egészen Ausztráliáig vigyék a fertőzést (Richl, 2006). A vándormadarak szelektálják a tünetmentes fertőzést okozó altípusokat. Egy beteg madár képtelen sokezer kilométert repülni. Ha egy vízimadár megbetegítő-képességgel rendelkező vírussal fertőződik, az elpusztul az úton.

Ha egy háziliba- vagy kacsatenyészetet megfertőz a vándormadarak széklete, heteken át tünetmentes marad a fertőzés ezekben az állományokban is. Közben azonban folyamatosan létrejönnek kis genetikai változások, mutációk, amelyek azáltal növelik meg a vírus megbetegítő képességét, hogy a vírusérést lehetővé tévő enzimek működését meggyorsítják (a proteáz hasító helyen több diamino-monokarbonsav, azaz lizin vagy glutaminsav alakul ki), véletlenszerűen megnövelve a vírusérés sebességét (Lomniczi 2004, 2006). Ha egyre több vírus keletkezik a mutációk következtében, egyszerre kezdenek a háziszárnyasok, sőt a vadmadarak is (bütykös hattyú) megbetegedni.

A tünetmentes fertőzést egy baromfiállományban úgy lehet felismerni, hogy pulykákat vagy gyöngytyúkokat helyeznek közéjük. E fajok nagyságrenddel érzékenyebbek a fertőzés iránt, így kevésbé virulens vírusoktól is megbetegszenek. Ez lehetővé teszi a tenyészet fertőzöttségének kimutatását már a járvány tünetmentes szakaszában is (Pálfy Vilmos személyes közlése). Ez történt valószínűleg a Szlovákiából és Magyarországról Romániába exportált pulykákkal is, ahol a fogékony faj megbetegedett a helyi madarak kevésbé virulens – megbetegedést nem okozó – változataitól (variánsaitól) is.

Genetikai változások a madárinfluenza altípusokban

Nemcsak a H5N1 vírus tanulta meg ölni a madarakat. Az elmúlt években H5N2, H5N7 és H7N7 influenzavírus altípusok által okozott madárjárványok is előfordultak, amelyek közül egyesek emberi megbetegedést is okoztak. 1999-ben Tajvan szigetén H9N2 járvány is pusztított.

A kitenyésztett vírusok (izolátumok) vizsgálata azt mutatja, hogy a madárinfluenza-vírusok kialakulásában is jelentős szerepet játszik a géncsere (reasszortáció). Ha két madárinfluenza-vírus egyetlen sejtet fertőz meg, akkor 2 x 8 RNS darab keletkezik a sejtben. Ezeket a vírusösszeépítés mechanizmusa tetszőleges, véletlenszerű kombinációkban tudja összeépíteni a különböző vírusrészecskékbe. Ezt az RNS-átrendeződést, szegmens kicserélődést nevezik reasszortációnak. A hemagglutinin és neuraminidáz géneken kívül az RNS polimeráz enzim genomszegmensei, sőt a nukleoproteid RNS-szegmensei is kicserélődnek az új madárvírusok kialakulása során (Bragstad et al., 2006).

Az A/ H5N1 influenzavírus altípus madárinfluenza-világjárványt okozott. Az első H5N1 járványok 1997-ben alakultak ki Hongkongban. Igen magas töménységben belélegzett, madárürülékkel szennyezett por emberek megfertőződését és megbetegedését is lehetővé tette. Szerencsére a megbetegedett és elhunyt egyének száma elenyészően alacsony az érintett országok lakosságának létszámához viszonyítva.

További genetikai változások 2004 után lehetővé tették, hogy a vírus elterjedjen számos országban és emberi megbetegedéseket is okozzon például Kínában (12/18), Indonéziában (25/33) Thaiföldön (14/22), Kambodzsában, Japánban, Vietnamban, Kazahsztánban, Azerbajdzsánban (5/8) Törökországban (4/12), Romániában, Egyiptomban (5/13) majd egész Európában (A zárójelekben a számláló a halottak számát, a nevező a megbetegedett emberek számát mutatja 2004. április végéig.)

Ennek ellenére az emberi fertőzések csak zoonózisnak tekinthetőek. A 8 millió hongkongi lakosból kevesebb mint húszan betegedtek meg, a 80 millió vietnami lakosból 42/93, a 110 millió indonézből mintegy két tucat emberi megbetegedés következett be. 50 millió török állampolgárból 4/25 emberi megbetegedés alakult ki. Az 1. táblázat mutatja azoknak a madárfajoknak egy részét amelyek megfertőződtek madárinfluenza vírusokkal.

Amikor kiderült, hogy emberek is megkaphatják a madárinfluenza-fertőzéseket, felmerült az a lehetőség is, hogy a következő emberi influenza-világjárványt ez az influenza, – a A/H5N1 – okozhatja majd (Lomniczi B., 2006).

A madárinfluenza által okozott emberi megbetegedések lényegesen különböznek a madarak megbetegedéseitől

Számos klinikai adat is bizonyítja, hogy a madárinfluenza-vírusok, csak zoonózisnak, azaz állati betegségek kórokozóinak különleges körülmények között emberre történő átkerülésének tekinthetőek. A zoonózisok lényeges jellemzője, hogy emberről emberre nem, vagy csak igen ritkán terjednek tovább. Zoonózist okozó kórokozók nem okoznak emberi járványokat.

A madárinfluenza-vírus által okozott emberi megbetegedésnek eltérő a lappangási ideje: 4-7 nap, szemben az emberi influenza 1-3 napos lappangási idejével. A halálozás elérheti a 40-50 %-ot, szemben az emberi világjárványok 2-től 0,05 %-ra tehető mortalitásával.

A kórbonctani elváltozások eltérőek. Az influenza A/H5N1 fertőzésben megbetegedett emberek tüdejében a fertőzés első áldozatai a pneumocyták (a tüdő léghólyagocskák sejtjei), ami kiterjedt léghólyagocska-károsodást okoz. A szervezetben a citokinek (sejtszabályozó anyagok) aktiválódása történik meg. Ennek az eredménye az, hogy a falósejtek vörösvértesteket kebeleznek be, a limfociták száma leesik, károsodnak az izmok, és egyes kötőszöveti rostok is elhalnak (Ng et al., 2006).

H5N1 igen gyorsan bekövetkező, elhalással járó, kiterjedt léghólyagkárosodást okoz, amit foltos, sejtszegény kötőszövet szaporulat követ. A H5N1 maximum három hétig szokott jelen lenni a tüdőben. Kitenyésztése sikeres volt a központi idegrendszerből, a vérből, a gyomor-bél rendszerből és az agyfolyadékból is (Ng et al., 2006).

A madárinfluenza-vírusok átjutása

az emlősökre és az emberre

Az emberi influenzavírus-világjárvány úgy alakul ki, hogy madárinfluenza hemagglutinin és vagy neuraminidáz génje belekerül valamelyik humán influenza A altípusba a fentebb leírt reasszortáció (RNS-szegmens átrendeződés) következtében. Ennek azonban az a feltétele, hogy egy emberi és egy madár influenza-vírus altípus ugyanabban a sejtben szaporodjék.

Ilyenkor az emberiség számára ismeretlen vírusburok fehérje antigének jelennek meg az új vírusban, ami a virológia tudományának a kialakulása óta négy alkalommal fordult elő. 1890-ben A/H3N8 vírus, 1918-ban A/H1N1 (spanyolnátha), 1957-ben a A/H2N2 vírus (ázsiai influenza), majd 1968-ban A/H3N2 (Hongkong) altípusok alakultak ki.

Közben előfordult egy víziemlős- (fóka, delfin) világjárvány is 1982-ben, amelyet egy vadkacsa- és egy sirály influenza-vírus altípus génjeinek átrendeződése okozott. Előfordultak lovakat járványszerűen megbetegítő influenza A/H7N7 vírus-altípusok is.

Az influenza A altípusok fajspecificitásának molekuláris alapjai

A hemagglutinin gének folyamatos mutációja alkalmanként nemcsak az antigén tulajdonságokat, hanem a sejtmembrán glikoproteidjeihez való kötődését is képes megváltoztatni. A kacsák bélcsatornájában való szaporodást az teszi lehetővé, hogy a hemagglutinin kötődni képes a bél nyálkahártyasejtek N-glycolylneuraminsav csoportjaihoz, amelyet egy galaktózhoz alfa 2,3 glikozidos kötés kapcsol oda (Humphrey et al., 2000; Ito et al. 2000; Smith et al., 2004).

Eltérőek ugyanis az influenzavírusok kötődését biztosító glikoproteideken elhelyezkedő neuraminsav (sziálsav) molekulák is. A neuraminsavak a sejtmembrán felszínén található más cukorszármazékokhoz kötődnek. Ennek a kémiai kapcsolódásának glikozidos kötés az elnevezése. A glikozidos kötések lehetnek 2/3 vagy 2/6 kötések a részt vevő szénmolekulák számozása szerint. További eltéréseket jelentenek a neuraminsavra kötődő egyéb kémiai csoportok, mint a lazac-receptor esetében az acetil-neuraminsav, az előző példában az N-glycolylneuraminsav, ahol a glycolyl maradvány a neuraminsav nitrogén atomjához kötődik stb. A neuraminsavnak számos módosulata és alfa-glikozidos kötése lehet, amelyek a különböző állatfajok eltérő szerveinek sejtmembránján eltérő gyakorisággal fordulnak elő (Thompson, 2006). Nem mindegy az sem, hogy a membránon a neuraminsav mannóz, galaktóz vagy más cukorszármazékhoz kötődik-e. Mindezek a különbségek befolyásolják az influenza A vírusok kötődését is.

Néhány év óta az emberi influenza A/H3N2 (Hongkong) izolátumokat nem lehet csirkeembrióban kitenyészteni, mert csak az alfa 2/6 glikozidos kötéssel kapcsolódott neuraminsavakhoz tudnak kötődni. Az ösz-szefoglaló elején említett víziemlős pandémia vírusa sem rendelkezett megbetegítő képességgel egyetlen más szárazföldi emlősre sem.

Két évtizeddel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államokban sertésinfluenza-járvány zajlott, ami az embereket általában nem tudta megfertőzni. Azok a terhes asszonyok azonban, akik olyan állatvásárt látogattak meg, ahol influenzás sertések is jelen voltak, megbetegedtek. Az immunállapotnak is szerepe van tehát a gazdaváltás létrejöttében. Említésre méltó, hogy az emberek között az a sertésvírus (A/H1N1 altípus) ennek ellenére sem tudott elterjedni. Valószínűleg ez az egyik oka, hogy az emberi világjárvány kialakulásához egy madár hemagglutinin és/vagy egy madárvírus neuraminidáz génnek a géncsere segítségével történő átvitelére van szükség. Mutációk következtében megváltozott burokfehérjéket hordozó influenzavírus által okozott emberi világjárványt még soha nem figyeltek meg.

A géncsere során az emberi M2 protoncsatorna meg szokott maradni a géncsere következtében kialakult, pandémiás influenza altípusban. A madárvírus M2 fehérjéje nem került eddig át a madárvírusokból az emberi influenzavírusba. Ezért van remény arra, hogy a következő emberi világjárványt okozó pandémiás influenzavírus törzs – legalább is a járvány elején – érzékeny lehet amantadinra vagy rimantadinra. Ezek a szerek csak az emberi influenza A vírusok protoncsatornájának működését gátolják, ezért akadályozzák a vírus bejutását a sejtekbe.

A neuraminidáz-gátló gyógyszerek sokkal hatékonyabbak, mint az adamantamin csoport vegyületei. Sajnos a neuraminidáz-gátlók gyógyító hatásában sem lehet teljesen biztos az orvostudomány, mert már találtak aktív helynélküli neuraminidáz enzimet hordozó madárvírust is (Gubareva et al., 2002). Szerencsére a tudományos kutatás előrehalad, és az év végén megrendezett franciaországi tudományos kongresszusokon újabb influenzavírus-gátlószerekről fognak beszámolni (catechinek, Trifolium és Pomegranat kivonatok).

Mindezek a megfontolások annak a végső következtetésnek a levonását sugallják, hogy a korábban már olyan jól bevált elölt vakcinák jelentik az egyetlen biztos megelőzési lehetőséget egy, a jövőben várható, de még eddig ki nem alakult új emberi világjárványt okozó influenza-vírusaltípus ellen.

Indonéziában a korábbi megfigyeléseknél sokkal komolyabban merült fel annak a lehetősége, hogy az influenza A/H5N1 a burokfehérjék megváltozása nélkül „megtanult” emberről emberre terjedni. Szerencsére az utóbbi hetekben sikerült ezt a lehetőséget kizárni. A gyanú azért is felmerült, mert az A/H5N1 altípus biológiai tulajdonságai és járványtani jellemzői változásokat mutatnak a korábbi madárinfluenza altípusokhoz viszonyítva. A vírus genetikai változásokat szenvedett a Hongkongból Törökországba vezető úton. Felmerült annak a lehetősége is, hogy a baromfitenyészetek között a klasz-szikus székletszennyeződés, valamint a higiénia hiánya is lehetővé teheti a vírus elterjedését amennyiben már kialakult a magas megbetegítőképességgel rendelkező változat (dr. Mészáros János akadémikus személyes közlése).

Tekintettel arra, hogy a közelmúltban Magyarországon is megjelent a jelentős megbetegítőképességgel rendelkező madárinfluenza H5 hemagglutinint hordozó influenzavírus altípus, bízunk benne, hogy a hazai magas szakmai színvonalat képviselő állatorvosi és közegészségügyi járványügyi szakemberek tevékenysége a lehetséges legkisebb károk mellet képes lesz a járványt korlátok között tartani.

Kulcsszavak: influenzavírusok, madárinfluenza, vírusevolúció, virulencia, vírusmutáció, génátrendeződés, víruskötődés, világjárvány, vírusgátlószerek, védőoltás

1. ábra • Az influenzavírusok elektronmikroszkópos képe.

1. táblázat • A H5N1 vírus megjelenése a különböző országokban,

és a megfertőzött madárfajok

Irodalom

Barcsay Erzsébet – Gyarmaty P. N. – Szomor K. et al. (2006): Az influenza és egyéb légúti megbetegedéseket okozó vírusok. In: Berencsi György (szerk): Orvosi molekuláris virológia, Convention Budapest Kft., Budapest

Bragstad, Karoline – Fomsgaard, A. – Jřrgensen, P. H. – Handberg, K. J. (2006): A New Avian Influenza Virus Reassortant H5N7 Shares Genes with Highly Pathogenic Strains. ESWI Influenza Bulletin. 21, 4–6.

Gubareva, Larisa V. – Nedyalkova, M. S. – Novikov, D. V. – Murti, K. G. – Hoffmann, E. – Hayden, F. G. (2002): A Release-competent Influenza A Virus Mutant Lacking the Coding Capacity for the Neuraminidase Active Site. Journal of General Virology. 83, 2683–2692.

Haller, Otto – Kochs, Georg (2002): Interferon-induced Mx Proteins: Dynamin-like GTPases with Antiviral Activity. Traffic. 3, 710–717.

Hellebo, Audny – Vilas, U. – Falk, K. – Vlasak, R. (2004): Infectious Salmon Anemia Virus Specifically Binds to and Hydrolyzes 4-O-acetylated Sialic Acids. Journal of Virology. 78, 3055–3062.

Humphrey, Andrew J. – Fremann, C. – Critchley, P. – Malykh, Y. – Schauer, R. – Bugg, T. D. (2002): Biological Properties of N-acyl and N-haloacetyl Neuraminic Acids: Processing by Enzymes of Sialic Acid Metabolism, and Interaction with Influenza Virus. Bioorganic & Medicinal Chemistry. 10, 3175–3185.

Ito, Toshihiro – Suzuki, Y. – Suzuki, T. – Takada, A. – Horimoto, T. – Wells, K. – Kida, H. – Otsuki, K. – Kiso, M. – Ishida, H. – Kawaoka, Y. (2000): Recognition of N-glycolylneuraminic Acid Linked to Galactose by the Alpha 2,3 Linkage Is Associated with Intestinal Replication of Influenza A Virus in Ducks. Journal of Virology. 74, 9300–9305.

Kuno, Goro – Chang, G. J. – Tsuchiya, K. R. – Miller, B. R. (2001): Phylogeny of Thogoto virus. Virus Genes. 23, 211–214.

Lomniczi Béla (2004): A madárinfluenza és a baromfipestis (Newcasle-betegség): patogenitás, epidemiológia és evolúció – megjegyzések a betegség definíciójához. Magyar Állatorvosok Lapja. 126, 87–100.

Lomniczi Béla (2006): Az influenzák története az ázsiai H5N1 madárinfluenza járványok kapcsán. Magyar Állatorvosok Lapja. 128, 67–81.

L’vov, Dimitri N. – Dzharkenov, A. F. – Aristova, V. A. et al. (2002): [The Isolation of Dhori Viruses (Orthomyxoviridae, Thogotovirus) and Crimean-Congo Hemorrhagic Fever Virus (Bunyaviridae, Nairovirus) from the Hare (Lepus europaeus) and Its Ticks Hyalomma Marginatum in the Middle Zone of the Volga Delta, Astrakhan Region, 2001]. Voprosy Virusologii. 47, 32–36.

Ng, Wai Fu – To, K. F. – Lam, W. W. – Ng, T. K. – Lee, K. C. (2006): The Comparative Pathology of Severe Acute Respiratory Syndrome and Avian Influenza A Subtype H5N1–A Review. Human Pathology. 37, 381–390.

Pichlmair, Andreas – Buse, J. – Jennings, S. – Haller, O. – Kochs, G. – Staeheli, P. (2004): Thogoto Virus Lacking Interferon-Antagonistic Protein ML Is Strongly Attenuated in Newborn Mx1-Positive but Not Mx1-Negative Mice. Journal of Virology. 78, 11422–11424.

Richl Gábor (2006): A gyilkos kór madárszárnyakon érkezett. Madárinfluenza. Medicina, Budapest

Smith, Derek J. – Lapedes, A. S. – de Jong, J. C. et al. (2004): Mapping the Antigenic and Genetic Evolution of Influenza Virus. Science. 305, 371–376.

Tanyi János (1972): Type A influenza Virus Infection in Guinea Fowls. Acta Veterinaria Academiae Scientiarum Hungaricae. 22, 125–131.

Thompson, C. (2006): Evolution of H3N2 Influenza A Viruses in Humans and the Effect on Sialic Acid Binding. ESWI Influenza Bulletin, 21, 3–4.

<-- Vissza a 2006/9 szám tartalomjegyzékére

<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra

[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]