Magyar Tudomány, 2006/9 1128. o.

Tanulmány

A magyar K+F ráfordítások

a nemzetközi trendek tükrében

Kemény Tamás

az MTA doktora, tudományos osztályvezető

MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézet, Budapest

kemeny @ szfki.hu

Vincze Imre

az MTA levelező tagja, kutatóprofesszor

MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézet, Budapest

vincze @ szfki.hu

Közhelynek számít, hogy egy ország hosszú távú gazdasági fejlettségét döntően befolyásolják a kutatásra és fejlesztésre (K+F) fordított összegek. Hatásuk közvetlenül nehezen mutatható ki, és csökkentésük könnyen felmerül gazdasági nehézségek esetén, mert a hatás csak hosszabb idő eltelte után érzékelhető.

A korábbi trenddel szemben a termelékenység Európában 1990 közepe óta elmarad az USA-hoz képest. Ennek fényében fogalmazta meg az EU a 2000-es Lisszaboni Stratégiá-t a versenyképes tudásalapú gazdaság kialakítására, és tűzte ki célul 2002-ben Barcelonában a GDP 3 %-át elérő K+F befektetés elérését 2010-re. A versenytársak K+F ráfordításai 2003-ban jelentősen meghaladták az EU-ét (1,93 %): USA (2,59 %), Japán (3,15 %) – amely még jelentősen felülmúlta Kínáét (1,31 %). Az EU 2000 és 2003 közötti növekedési üteme 2010-re csak kb. 2,2 % elérését tenné lehetővé, amellyel alatta maradna a Kína 1997 óta tartó évi kb. 10 %-os növekedéséből extrapolálható értéknek. Ezért különösen fontos, hogy 2006-ban Németország újra deklarálta elkötelezettségét a barcelonai célkitűzés mellett (Merkel, 2006, 147.).

Az Eurostat adatai szerint Magyarország K+F ráfordítása jelentős növekedést mutatott az 1999-2002 időszakban (1.a ábra), az 1999. évi 0,69 %-ról elérve a GDP 1,02 %-át, közelítve az EU átlagához (1,93 %). Ez a trend tört meg a 2003-2006 időszakban (bár hivatalos 2005-ös KSH adat csak 2006 őszén lesz elérhető, de tudjuk, hogy a visszaesés folytatódott). Magyarországon a K+F ráfordítás a 2002-2004 időszakban a GDP 1,02 %-ról 0,89 %-ra esett vissza (azaz a csökkenés kb. 14 % volt), míg ugyanebben az időszakban az EU átlaga stagnált. Az 1.a ábra szerint a valutaparitáson, illetve a különböző valuták reális értékét kifejezni hivatott vásárlóerőparitáson (PPS – Purchasing Power Standard) egységben kifejezett magyar K+F ráfordítás összege 2002 óta befagyott, reálértékben lassan csökken.

A hazai K+F befektetések alapvetően három forrásból származnak: az államtól, nemzetközi pályázatokból és az üzleti szférából. Megoszlásuk 2004-ben a következő: 58 % származott költségvetési forrásból, 10,7 % nemzetközi pályázatokból és csupán 31,3 % volt az üzleti körök hozzájárulása. Nemzetközi elemzésekben általában az üzleti és nem-üzleti szféra K+F ráfordításainak összehasonlítása szerepel, így Magyarország esetén ezekben az összehasonlításokban az állami szerepvállalás nem elhanyagolható mértékben túlbecsült (hasonló irányban torzít a ráfordítások összegének átszámítása PPS egységekre, hisz a K+F anyagi eszközeinek beszerzése túlnyomórészt nemzetközi piacokról történik). Jelentős túlegyszerűsítéssel úgy képzelhetjük, hogy a K+F ráfordítások nem-üzleti hányada alapvetően a kutatási hálózat fenntartására és működtetésére (= tudományos kultúra), míg az üzleti hányad meghatározó mértékben eladható termékek fejlesztésére, kutatására fordítódik.

Az 1.b ábra Magyarország nem-üzleti K+F ráfordítását mutatja a nemzeti össztermékhez viszonyítva és összevetve az Európai Unió 25 tagállamának átlagával (EU-25).

A már vázolt trendet látjuk: 2002-ig markáns, közel 20 %-os növekedés, amelyet ezután felvált egy kb. 10 %-os csökkenés. Látható, hogy ebben a periódusban az EU-átlag enyhe növekedést mutat, amelyet legjobban 2002-ben közelítettünk meg (természetesen a GDP hányadában és nem az abszolút összegekben), azóta nő a lemaradásunk. A magyar üzleti szféra K+F ráfordítása hasonló trendet mutat, azzal a különbséggel, hogy csak 2001-ig növekedett mintegy évi 10 %-kal, majd a 2002-ben bekövetkezett 10 %-os csökkenés után a GDP 0,3 %-a körül stagnál.

A magyar nem-üzleti K+F ráfordítás 2003 óta tartó csökkentését indokolhatná, ha az ország gazdasági fejlettségéhez képest ennek mértéke túlzott lenne. Ezt a lehetőséget zárják ki a 2.a és b ábrák, amelyek országok széles körének adatait mutatják a nemzeti össztermék függvényében (a részletes adatokat az 1. táblázat tartalmazza). Az ábrák azt mutatják, hogy egy adott gazdasági fejlettségű ország – amelyet az egy főre jutó (PPS egységben megjelenített) GDP mértékével jellemzünk – lényegében mennyit költ tudományos kultúrája fenntartására. Itt lényegében három kategória figyelhető meg. A gazdaságilag legfejlettebb országok, például USA, Japán, Németország, Hollandia, Ausztria a GDP 0,8-1,2 %-át fordítják erre a célra (az EU25 átlaga: 0,88 %). A következő csoport, amelybe 2004-ben még hazánk is tartozik Horvátországgal, Csehországgal, Szlovéniával együtt, ilyen formában a GDP 0,5-0,7 %-át költi. Ez az egy főre vonatkoztatott 100 PPS $ körüli érték mintegy harmada a fejlett országok ráfordításának.

Az elmúlt évek visszaesése azonban már közelítette a hazai ráfordításokat a szlovák és a lengyel 43 PPS $-s, illetve a GDP 0,3-0,4 %-t jelentő értékhez (ez utóbbi az unió régi tagországai közül Görögországra és Portugáliára volt jellemző). A közeli országok közül ebbe a körbe tartozik Bulgária és Törökország, míg Románia még ennél is kevesebbet költ a kutatási infrastruktúrára (0,22 %). Figyelemre méltóak a táblázat alsó sorai, a fejlettnek egyáltalán nem nevezhető államok csoportja. Itt kiugrik Kína és India, amelyek az igen alacsony egy főre eső GDP mellett imponáló, a GDP 0,5 %-t elérő nem-üzleti K+F ráfordítással megindultak a távol-keleti sikerországok (Japán, Szingapúr, Dél-Korea) felemelkedéséhez vezető úton.

Nehezen vitatható, hogy 2004-ben a hazai nem-üzleti K+F ráfordítás adata jól beleillik a nemzetközi trendbe. Hatékony felhasználása nemzetközi mércével mérve is megfelelőnek tűnik, a magyar tudomány, ezen belül az MTA kutatási teljesítménye jelentősen meghaladja a hasonló finanszírozású országokét (Schubert – Tolnai, m. a.; Tolnai, m. a.; Schubert, m. a.).

Európában két ország van, melynek nem-üzleti K+F ráfordítása jóval kisebb az egy főre jutó GDP trendje alapján vártnál: ezek Szlovákia és Írország. Ennek okai valószínűleg sokrétűek. Belejátszhat a tudományos hagyományok viszonylagos gyengesége, valamint a nyelvi közelség egy nagyobb és erős tudományos hagyománnyal rendelkező szomszédhoz (amely erős elszívó hatást jelent). Az is számíthat, hogy a GDP megtermelése döntő részben külföldi részvétellel történik, és a befektetők a korai időszakban kevéssé érdekeltek a K+F tevékenységben. A K+F ráfordítások jelentőségét felismerve, az utóbbi években az ír ráfordítás növekszik, míg a szlovákiai a magyarhoz hasonló mértékben csökken.

A veszélyeztetett 2002-es barcelonai célkitűzések között szerepel, hogy miközben a teljes K+F ráfordítást a GDP 3 %-ra növelik, ennek kb. kétharmadát az üzleti szféra fedezze. Ezt az arányt jelenleg csak az EU két országa: Finnország és Németország éri el. Mint azt a 3. ábrán láthatjuk, a nem-üzleti és az üzleti K+F ráfordítások között nemlineáris korreláció figyelhető meg. Alacsony (kb. 0,5 % GDP) nem-üzleti K+F ráfordítás mellett az üzleti szféra ráfordításai szerények, a GDP 0,2 %-a körüliek. A tudományos kultúra adott szintje előfeltétele az üzleti szféra K+F befektetéseinek, az innovációnak és az alkalmazásoknak. Az is egyértelmű, hogy nincsen olyan ország, amelyik a GDP 1,5 %-t elérő teljes K+F ráfordítást mondhatna magáénak anélkül, hogy nem-üzleti K+F ráfordítása elérné a GDP 0,6 %-t. Ez egy világos határ, ez alatt tudásintenzív gazdaságról nem lehet beszélni. Az ábrán az is látható, hogy ebben az összehasonlításban Magyarország jelentősen eltér a nemzetközi trendektől: a hazai üzleti K+F ráfordítás kirívóan alacsony. Nálunk ez a GDP 0,23 %-a, ez alatt csak Bulgária, Lengyelország, Lettország, Románia és Szlovákia, valamint a régi tagországok közül Görögország található. Portugália és Törökország kevéssel, Spanyolország és Észtország jelentősen, Csehország pedig imponáló mértékkel haladja meg. Ez az imponáló mérték azonban tipikus a fejlett országok között. Ebben a csoportban az üzleti K+F ráfordítás minden esetben meghaladja vagy legalább megközelíti a nem-üzleti részt. Magyarország az egyetlen olyan ország a táblázatban, ahol a teljes K+F ráfordítás megközelíti a GDP 0,9 %-t, de az üzleti rész a GDP 0,25 % -a alatt marad. Okai a rendszerváltás környékén keresendőek, ekkor alakult át a magyar ipar szerkezete és szűnt meg a hazai ipar kutatóbázisa. A hozott technológián alapuló termelés nem igényelt komolyabb kutatási és fejlesztési tevékenységet, ezt az anyavállalatok túlnyomórészt külföldön végezték. A gazdaságpolitikai környezet azóta sem ért el lényeges javulást, ami jól mutatja, hogy a K+F tevékenység saját belső törvényeit követi, figyelmen kívül hagyásuk hosszú távú negatív következményekkel jár.

Összefoglalva: a magyar nem-üzleti szféra K+F ráfordítása (azaz lényegében a tudományos kultúra, infrastruktúra fenntartása) nemzetközi összehasonlításban megfelelt az ország gazdasági fejlettségének, de a 2003 óta tapasztalható folyamatos csökkentés közel vitte működőképessége határához. Kívánatos a trend megfordítása, ellenkező esetben prognosztizálható Magyarország hosszú távú leszakadása az EU átlagától. Ezzel szemben a magyar üzleti szféra K+F ráfordítása jelentősen elmarad az ország gazdasági fejlettségéből következő szinttől. Óvunk attól, hogy ennek korrigálása voluntarista módon, a kutatási kapacitás egy részének fejlesztési tevékenységgé konvertálásával történjék meg. Ez ellenhatású látszatmegoldás, mivel a kutatási infrastruktúra és a tudományos kultúra leromlása révén maradandó károsodást okozhat. Ha a több éve tartó negatív tendenciák eredményeként Magyarország nem-üzleti K+F ráfordítása a kritikus 0,5 % GDP érték alá kerül, akkor a nemzetközi trendek alapján nem várható az üzleti szféra hozzájárulásának növekedése. Ezt a növekedést megítélésünk szerint (a kedvező gazdasági környezet mellett) éppen a nem-üzleti K+F ráfordítás európai átlaghoz közelítése idézheti elő, a kutatási feltételek javítása révén.

Kulcsszavak: K+F, kutatásfinanszírozás, üzleti és nem-üzleti ráfordítás, nemzetközi összehasonlítás

1. ábra • a, Magyarország K+F ráfordítása 2005-ös euróban (pontok) és vásárlóerő paritáson (PPS: körök). b, a nem üzleti szféra magyarországi K+F ráfordításai a GDP %-ában (pontok) és az EU25 átlaga (folytonos vonal). Forrás: Science and technology in Europe, 2006, 4.

2. ábra • a, a nem-üzleti szféra K+F ráfordításai a GDP %-ában az egy főre számított (PPS-ben mért) GDP függvényében a világ különböző országaiban, Magyarországot a telt kör reprezentálja. b, a nem-üzleti szféra K+F ráfordításai egy főre (PPS)-ben számítva az egy főre számított (PPS-ben mért) GDP függvényében a világ különböző országaiban, Magyarországot a telt kör reprezentálja. (Forrás: az adatok 2004-esek vagy korábbiak: Zádori, 2006, 3.; Science and Technology in Europe, 2006, 4.; Brumfiel, 2006, 646.) PPS: Vásárlóerőparitás. A PPS révén az árszínvonal-különbségek kiegyenlítődnek, lehetővé téve a GDP mértékének összehasonlítását+

3. ábra • Az üzleti szféra K+F ráfordításai a nem-üzleti szféra ráfordításai függvényében a világ különböző országaiban. Magyarországot a telt kör reprezentálja, az EU25 átlagát a csillag jelöli. A szaggatott vonal a 2002-es barcelonai célkitűzésnek felel meg. (Forrás: Science and Technology in Europe, 2006, 4.)

1. táblázat • Az országok egy főre számított (PPS-ben mért) GDP-je, a nem-üzleti szféra egy főre számított K+F ráfordítása, a nem-üzleti szféra K+F ráfordítása a GDP%-ában és a teljes K+F ráfordítás a GDP %-ában. (Forrás: az adatok 2004-esek vagy korábbiak: Zádori, 2006, 3.; Science and Technology in Europe, 2006).

Irodalom

Merkel, Angela (2006): German Science Policy 2006. Science, 313. 147.

Brumfiel, Geoff( 2006): The Scientific Balance Of Power. Nature. 439, 2, 646.

Schubert András – Tolnai Márton Az MTA kutatóhálózatának mérhető teljesítménye, hazai összehasonlításban. Magyar Tudomány. (megjelenés alatt)

Tolnai Márton (2006): Átlag feletti teljesítmény fél-pénzen (a magyar tudomány nemzetközi adatok tükrében). Magyar Tudomány. (megjelenés alatt)

Schubert András (2006): Kiemelkedő publikációs és idézettségi teljesítmények a magyar tudományban (2000-2005). Magyar Tudomány. (megjelenés alatt)

Science and technology in Europe, Statistical Pocketbook, Office for Official Publications of the Europian Communities, Luxemburg, 2006, ISSN 1725-5821, http://europa.eu.int

Zádori Zsolt (2006): Mit ér a tudós, ha magyar? HVG, http://hvg.hu/itthon/20060516tudosmagyarmta

<-- Vissza a 2006/9 szám tartalomjegyzékére

<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra

[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]