Intelligent Design – Értelmes tervezettség
Rengeteg a tudományon kívüli vagy éppen a tudományt támadó elmélet, mozgalom. A tudomány művelői általában nem polemizálnak ezek képviselőivel, néha azonban úgy érzik: érdemes együtt felemelni szavukat. Nemrégiben a brit Royal Society képviselői gondolták úgy, hogy most már fel kell lépniük az Intelligent Design, az Értelmes tervezettség nevű mozgalom ellen. Felhívásukhoz több mint hatvan tudományos akadémia csatlakozott.
A Magyar Tudományban Kampis György tudományfilozófus, evolúciókutató mondja el véleményét, majd a Royal Society internetes oldalán olvasható állásfoglalást közöljük.
Teremtéselméletek és tudósok
Elek László beszélgetése
Kampis György tudományfilozófussal
Kreácionista elméletek mindig is léteztek. A teremtés gondolata régebbi, mint maga a tudomány. Miért érezte úgy 67 ország tudományos akadémiája, hogy most mégis harcba kell szállniuk az Intelligent Design nevű elképzelés ellen?
Az első válaszom egy kérdés – miért csak 67? De hogy érdemben is válaszoljak: azt hiszem, azért, mert ez egy rendkívül aktív, azt is mondhatnám: erőszakos, agresszív mozgalom. Az értelmes tervezettség valahogy nem akar tanulni saját hibáiból. A tudomány nevében próbál fellépni, azt állítja, hogy tudományos elméletként fogalmazza meg a kreációt, és olyan igénnyel lép fel, hogy az általunk ismert tudomány alternatívájaként tanítsák a középiskolákban. Sajnálatos módon pereket indítanak, megpróbálják felkavarni a társadalmi közvélekedést, miközben a tudás megítélésének nem a szokásos társadalmi útját járnák. Gondoljunk bele: ha van egy új elképzelésem, mondjuk az, hogy a kövek felfelé esnek – most szándékosan mondok blődlit –, akkor egy ilyen elmélet tesztelésének az a megfelelő módja, hogy tudományos újságokban publikálom, először a tudományos közösséget próbálom meggyőzni, majd miután ez sikerült, akkor lépek a szélesebb nyilvánosság elé, s próbálom a társadalmat magam, s az új eszme mellé állítani. Egyébként éppen ezt az utat járta a tudomány az olyan, nagyszabású kérdésekkel kapcsolatban, mint például a kozmológia, amikor arra keresték a választ, hogy hogyan mozognak a bolygók, és mi kering mi körül.
Vajon az Intelligent Design miért nem ezt az utat járja? Én azt hiszem, hogy ebben a kérdésben keresendő annak az impulzusnak a háttere, ami ezeket az akadémiákat végre, nagy sokára megszólalásra indította. Az ID nem akar tudomány lenni, miközben a tudomány nevével próbál élni – vagy inkább visz-szaélni. Valahányszor megvizsgálják az ID állításait, mindig kiderül, hogy ezek nem tudományos állítások. Nem azok, mert nem tesztelhetők, meg azért sem, mert nincsenek olyan következményeik, mint a tudományos állításoknak. A tudományos állítás mindig új kutatásokat tesz lehetővé. Az Intelligent Design, ez az új kreácionista mozgalom semmiféle új kutatást nem igényel, nem kíván bevezetni. Valójában megelégedne annak a megállapításával, hogy az evolúció helyett teremtés történt.
Hadd legyek az ördög ügyvédje! Itt van egy csomó ember – közöttük egyébként tudósok is –, akik csupán azt állítják, hogy a mai tudományos világképünk nem teljes, hogy sok mindenre nem ad magyarázatot, s mivel sok kérdésünk megválaszolatlan marad, hát fogadjuk el, hogy létezik alternatíva is, nem csak
az iskolában tanított evolúció.
Kell erre össztüzet zúdítani?
Először is: ők lőnek. Nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de hát ez úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött. Ahogy az előbb is mondtam, az ID képviselői nagyon agresszív formában jelentkeznek ezekkel a tudásállításokkal vagy tudás-igénybejelentésekkel. Nem a szokott utat járják, hanem egy olyan, erőszakos utat, ami mindenképpen védekezésre vagy ellentámadásra készteti a valódi tudomány képviselőit. Mivel nyilvánvaló, hogy én melyik oldalon állok – hadd fogalmazzak ezért így. Ön azt mondja, hogy valódi, jó nevű tudósok is vannak ennek a mozgalomnak a támogatói között. Egy kicsit ezt pontosítanám. Ha megnézzük, hogy miféle tudósok is ezek, akkor találunk közöttük jogászprofesszort, a műszaki tudományok doktorát és hasonlókat. Ők bizonyára kiváló emberek a maguk területén. Ez a Johnson nevű professzor például, aki az egyik legismertebb alakja az új kreácionista mozgalomnak, valószínűleg jeles jogászprofesszor, de ahogy én nem beszélek bele, mondjuk, az atomfizikába, úgy tőlük is elvárható lenne, hogy ne beszéljenek bele a biológiába, a tudományfilozófiába – azokba a területekbe, amelyek az evolúció és a körülötte lévő fogalmi kérdések megítélésével kapcsolatban fontosak. Az természetesen igaz, hogy a tudomány egy adott pillanatban (és most is ilyen pillanat van) nem ad választ minden kérdésre. Az evolúcióelmélettel kapcsolatban sincs ez másképp. Én magam is az evolúcióelmélet bizonyos kérdéseivel foglalkozom, s csak a saját részterületemen hosszú listát tudok elővenni, hogy mik azok a kérdések, amelyekre egyáltalán nem tudjuk a választ, s mik azok a vitás kérdések, amelyekről azt hisszük, hogy tudjuk, de mindenki más választ tud, tehát vita van. Én azt hiszem, hogy ez a tudomány természetes működése. Az azonban teljesen más kérdés, hogy megtörtént-e az evolúció, s hogy ezt be tudjuk-e bizonyítani.
Itt van egy óriási félreértés, s ezt a félreértést kihasználva próbálnak a maguk által teremtett résbe az Intelligent Design hívei benyomulni. A félreértés az, hogy attól, hogy nem tudom, hogy valami hogyan működik, attól az még nem jelenti azt, hogy az a dolog nincsen. Ismét a gravitációt hozom fel példaként: ha nem lenne gravitációs elméletünk, attól még nem kéne kételkednünk abban, hogy a kövek lefelé esnek. A kövek lefelé esése nagyon egyszerű példa, ahol közvetlenül tudunk meggyőződni arról, hogy hogyan is áll a kérdés. A tudomány azonban tele van olyan tényekkel, amelyekről nem tudunk ilyen közvetlenül meggyőződni. Az evolúció tényéről is csak közvetett tudásunk van, de ez a tudás olyan szigorú módon épül fel, olyan kikerülhetetlen módon sugallja nekünk, hogy az evolúciónak meg kellett történnie, hogy ez az evolúciót mint kétségbevonhatatlan, magyarázandó tényt rajzolja fel elénk. Hogy aztán tényleg tudjuk-e magyarázni, az már más kérdés. Abban a pici dologban igazuk van a kreácionistáknak, hogy ma ezt a tényt még nem kifogástalanul magyarázzuk. Azért használom a kifogástalan szót, mert azt azért nem mondhatjuk, hogy nagyrészt nem magyarázzuk, hiszen látjuk, hogy hogyan alakulnak át az élő szervezetek, látjuk, hogy a populáción belüli genetikai változások hogyan történnek, látjuk, hogy ennek például milyen kihatása van a betegségek terjedésére, a betegségek megváltozására, látjuk, hogy mi magunk hogyan idézünk elő betegségeket, hogy mi magunk hogyan alakítjuk át a bioszférát. Ugyanakkor nem tudjuk, hogyan alakulnak ki a komplex szervek, nem világos, hogy mi az egyedfejlődés szerepe a nagyszabású evolúciós átalakulásokban stb. Ez mind az evolúcióbiológia kutatási témája lehet a jövőben.
A daytoni majomper idején egy új eszme hívei azért harcoltak, hogy az iskolában ők is elmondhassák, mit gondolnak
a Föld történetéről, az evolúcióról. Mára mintha megfordult volna a dolog. Valószínűleg sok ember csak annyit ért ebből a vitából, hogy ma, amikor
a darwinizmust tanítják az iskolákban,
a tudósok nem hagyják, hogy mások is elmondhassák a saját teóriájukat.
Ez nem egészen így van. Azért már a XX. század elején is többnyire világos volt, hogy mi micsoda. Hogy a darwini elmélet egy tudományos elmélet. Igaz, hogy néhány helyen, például Kansasban megtiltották, hogy a Biblia tanításával ellentétes dolgokat tanítsanak az iskolában. Persze, hogy mi ellentétes a Bibliával, az szerintem nem bírói, hanem teológiai kérdés. Voltaképpen a daytoni majompernek is ez volt az egyik nagy tanulsága. Tulajdonképpen mindegy is, hogy ki nyert és ki veszített: már középtávon is, néhány évtized perspektívájában világossá vált az amerikai közvélemény számára, hogy ennek a pernek a valódi tétje az állam és az egyház szétválasztásának a kérdése, vagyis az, hogy állami pénzen, állami iskolában ne terjesszenek egyházi tanokat. Főleg ne terjesszenek egyházi tanokat úgy, hogy azok a tudomány alternatívájaként jelenjenek meg. Paradox módon éppen a vallásszabadság nevében van így, hiszen sok vallás van, s akkor most melyik vallás tanait tanítsuk? Én tehát azt hiszem, hogy nem kell itt valamiféle hatalmi játékot sejteni, vagy legalábbis nem a darwini elmélet és az egyházi tanítások közötti hatalmi játékot. Már a XIX. században nagyon világosan megfogalmazódott az a teológiai igény, amit természeti teológiának neveztek, amelynek éppen az volt a célja, hogy a tudományos tényeket hozzák összhangba az egyházi tanításokkal – arra való hivatkozással, hogy a Biblia elsősorban nem ezekkel a tényekkel foglalkozik. Én nem vagyok teológus, de teológus barátaim ilyenkor azt szokták mondani, hogy azoknak az embereknek, akik a Bibliát írták – akár az Ó-, akár az Újszövetségre gondolunk – nem az volt a problémájuk, hogy ki teremtette az életet, hogy az hogyan jött létre. Az ő problémájuk az volt, hogy hogyan keletkezik a világban a bűn, s mit tehetünk ellene.
A katolikus egyház ezt úgy oldotta meg, hogy létrehozta a duplex veritas, a kettős igazság elméletét, amely azt mondja, hogy a tudomány és a vallás is illetékes a maga területén, de ezeket a területeket nem szabad összemosni. Mellesleg az előző pápa éppen az evolúcióról nyilatkozta, hogy az több mint hipotézis, hangsúlyozva, hogy a tudomány hipotéziseit a tudomány területén komolyan kell venni egy hívő embernek is.
Nem gondolja, hogy aránylag rövid idő alatt jelentős sikert ért el az intelligens tervezettség elmélete?
Én ezt kissé mesterséges sikernek érzem. Sok hasonló vitában vettem már részt, és azt látom, hogy ezekben a vitákban békésen menetel egymás mellett és veszi át a szót egymástól a Krisna-tudatú és a különböző fundamentalista keresztény felfogást valló ember. Olyanok, akik valójában semmi másban nem értenek egyet, mint hogy az evolúció az gonosz dolog, az nem történt meg. Ezt kicsit mulatságosnak is találom. Tegyük fel – ez nem fog megtörténni, de tegyük fel egy pillanatra –, hogy nyernének, vagyis az a nézet kerülne uralomra, hogy az élet nem evolúcióval, hanem kreációval keletkezett. Vajon akkor mi történne? Akkor kezdődne csak igazán a háború, hiszen akkor el kellene dönteni, hogy a sok, egymással összeegyeztethetetlen nézet közül melyik győzedelmeskedett, hiszen ezek az emberek nagyon különböző dolgokat állítanak. Én azt hiszem, hogy a katolicizmus, a nagy vallások és a tudomány együtt kárvallottjai ennek a kicsit kaotikus új mozgalomnak, amelynek csak az egyik megnyilvánulása ez a kreácionista fellépés. Igaz, hogy én is egész polcot tartok fenn az ilyen könyveknek, tehát kereskedelmi értelemben nálam is sikeresek ezek a mozgalmak. Azt gondolom, hogy ezekről tudni kell. Nem azért, mert igazak vagy hasznosak, hanem azért, mert veszélyesek, tehát mindenképpen tájékozódni kell róluk.
Nem tudom elképzelni, hogy valaki, akinek biológus diplomája van, az az értelmes tervezést bárminek az alternatívájaként tekinthesse, hiszen a biológia területén az evolúció ténye olyan világosan megalapozott (egyebek mellett biogeográfiai adatokkal, a gének és allélek időbeli, földrajzi elterjedésével), hogy nem tudom elképzelni, amint alternatív tananyagként megjelenik. Az előbb a kövek felfelé esését hoztam példának – én azt gondolom, hogy az Intelligent Design hasonló blődli.
Ha az ID ennyire súlytalan, akkor miért érezte úgy 67 ország tudományos akadémiája, hogy közösen kell fellépni ellene? Nem adnak ezzel maguk is súlyt az értelmes tervezettség elméletének?
Ez egy nagy vita, amely Magyarországon is lezajlott, s amelyben én is részt vettem. Tehát hogy szabad-e teret adni ezeknek a nézeteknek akár csak azzal is, hogy vitatjuk őket, hiszen látszólag ezzel is őket erősítjük. Ha szabad egy személyes megjegyzést tennem: én a Mindentudás Egyetemén tartott előadásomban egy radikálisan más megoldást választottam. Az előadásom elején említettem, hogy vannak ezek a mozgalmak, aztán nem beszéltem róluk. Az evolúcióról beszéltem. Arról, hogy miért nem kell kételkednünk az evolúcióban, s nem arról, hogy miért kell kételkednünk az értelmes tervezettségben. Azt gondolom, hogy valóban vigyáznunk kell, hogy mennyi teret adunk ezeknek a vitáknak. Másfelől viszont egy akadémiának van azzal kapcsolatban is felelőssége, hogy megszólal ezekben a kérdésekben, és megpróbálja orientálni a társadalmat az ilyen ügyekben. Tehát én egyáltalán nem tartom elhibázottnak, hogy az akadémiák megszólaltak, hozzáteszem: végre. Annyit zaklatták már a tudományos közvéleményt és a tudományos intézményeket az Intelligent Design nevében fellépő mozgalmak, hogy nem megszólalni is veszélyes lett volna: az gyengeséget mutat. Itt igazából egyfajta közszolgálati, jószolgálati tevékenységről van szó. Meg kell mutatni, hogy milyen érvek és milyen módszerek mentén működik a tudomány az evolúció kérdésében is, meg máshol is. Világossá kell tenni a társadalom számára, hogy itt valójában nincsen kétely. De ezt csak úgy tudjuk megmutatni, ha az indokokat is hozzátesszük. Hadd söpörjek egy kicsit a saját házunk táján! Nem tapasztalom, hogy minden intézmény és minden akadémia mindent megtesz azért, hogy a közvélemény tájékoztatva legyen. A közvélemény tájékoztatása nem csak azt jelenti, hogy – csúnyán mondom – ledugjuk a torkukon a tudomány igazságait. A társadalom tagjait (pláne ma, amikor a kutatás közpénzekből folyik) úgy kell tájékoztatni, hogy egyenrangú partnereknek tekintjük őket, s közben gondolni kell arra is, hogy az átlagember nem azokkal a kérdésekkel kel és fekszik, amikkel a tudós. Meg kell adni azokat a fogódzókat, amelyek a tudós számára is a bizonyság forrását jelentik. Elhibázottnak tekintem azt a hozzáállást, amikor egy intézmény azt mondja: kérem, ezt vagy azt a dolgot a tudomány bebizonyította, és kész. Mintha az embereknek automatikusan, mint valami felsőbb igazságot kellene elfogadniuk a tudomány állításait csupán azért, mert azt a tudomány mondja. Én személy szerint persze azt gondolom, hogy a tudomány a mindenkori legjobb tudásunk letéteményese, de ezt meg kell tudnunk mutatni a társadalom tagjainak, hogy elűzzük a kételyeit. És ezért kell megszólalnunk, amikor az átlagember kételkedni kezd.
Márpedig az nagyon sok mindenben kételkedik, s nagyon sok ötletre vevő. Ha az ember megnézi egy könyvesbolt kirakatát, látja, milyen óriási sikerük van a léleklátóknak, a kézzel gyógyítóknak,
a pilisi földcsakra vagy éppen a túlvilág lakóival való társalgás hívőinek.
Az emberek igencsak vevők a tudományon kívüli dolgokra. A tudósok ezekben a kérdésekben hol megszólalnak, hol nem. Az Intelligent Design, úgy látszik, „kiverte a biztosítékot”, mert most megszólaltak – míg sok más esetben nem. Hol a határ?
A határ ott van, hogy egy dolog „kiveri-e a biztosítékot”. Nem gondolom, hogy minden könyv és minden gondolat mellé rendőrt kellene állítani. Azt hiszem, hogy az úgynevezett aluljárói irodalom egy része a társadalom természetes önkifejezésének eszköze. A tudásvágy az egy demokratikus jog, s a társadalmak jól teszik, hogy ha élnek ezzel. Van egy csomó olyan kérdés, amelyben a tudomány nem tud vagy nem akar igazságot tenni. Itt van például a telepátia, meg egy sereg hasonló kérdés, amelyekben nem hiszem, hogy a tudománynak kellene igazságot tennie. Részben azért, mert a tudomány nemigen foglalkozott ezekkel az ügyekkel, nincs velük kapcsolatban olyan, jól bejáratott tudományos gyakorlat, mint például az evolúcióval kapcsolatban. Másrészt azért sem kell megszólalnia, mert a tudomány maga is evolúciós módon működik. Az evolúció egyik legfontosabb jellemzője a véletlenszerű mutáció és a hiba. Keletkeznek új gondolatok, de az új gondolatoknak – csakúgy, mint a biológiai evolúcióban a keletkező új szerveknek, megoldásoknak – java része használhatatlan. Ezeknek azonban meg kell születniük, hogy kiderülhessen róluk: jók-e vagy sem. Ennek a tudományon kívüli, tudományon túli területnek szerintem óriási jelentősége van. Ennek egy része egyébként begyűrűzik a tudományba – nincs ezzel semmi probléma, majd eldől, hogy igaz-e. Probléma akkor van, amikor valakik egy ilyen bizonyítatlan, meg nem vizsgált, a tudomány hatókörébe be nem vont ismerethalmazt hirtelen hinni kezdenek. Attól pedig még veszélyesebb, hogy ezt a teóriát tudománynak tartják, és a tudomány nevében kezdik emlegetni. Veszélyes azért, mert megtéveszti az embereket, és veszélyes, mert holnap már azt fogják mondani: mivel ez is tudomány, kérjük mi is a részünket a tudomány támogatásából. A társadalom pedig mindig relatív pénzhiánnyal küzd, ezért cinikus felelőtlenség lenne az adófizetői pénzeket elpazarolni.
A Royal Society állásfoglalása
az evolúcióról, a kreácionizmusról
és az értelmes tervezettség elméletéről
2006. április
A Royal Societyt1 1660-ban alapította egy tudóscsoport, melynek tagjai annak az eszmének a támogatását tűzték ki célul, hogy a kísérletezés és megfigyelés révén értsük meg önmagunkat és a világegyetemet. A tudás megszerzéséhez való ilyetén hozzáállás képezi a tudomány módszertanának alapját, aminek legfontosabb eleme az elméletek ütköztetése a megfigyelések bizonyítékaival. Ez a módszer háromszáz év alatt a tudásszerzés folyamatának jelentős fejlődéséhez vezetett. Bár még rengeteg felfedeznivaló vár ránk, ma már széleskörű tudással rendelkezünk az univerzum Ősrobbanás utáni fejlődéséről, és arról, hogy az ember és más fajok hogyan jelentek meg a Földön.
A világ megismerésében az egyik legjelentősebb előrelépést a természetes kiválasztódás elmélete, s annak fejlődése jelentette. Charles Darwin közel százötven éve fogalmazta meg az elmélet alapjait, az azóta eltelt idő alatt hatalmas mennyiségű, az evolúció elméletét támogató tudományos bizonyíték gyűlt fel. Ma ezt tartják a Földön kifejlődött élet legjobb magyarázatának, mind a kezdetekre, mind a fajok változatosságára nézve. Az evolúciót joggal tanítják a biológia és a tudományos képzés sarkalatos részeként a világ általános és középiskoláiban, valamint az egyetemeken.
Az evolúció működése napjainkban is megfigyelhető például azon folyamatok révén, melyek segítségével rezisztencia fejlődik ki a betegségkeltő baktériumokban az antibiotikumok ellen, rovarkártevőkben a növényvédő szerek ellen, de érzékelhető az influenzáért és az AIDS-ért felelős vírusok rohamos gyorsaságú fejlődésében is. Darwin evolúciós elmélete segít megérteni és leküzdeni ezeket a problémákat.
Számos más magyarázat is született a földi élet kialakulására, némelyik vallási alapokon nyugszik, és nem egy vallás fundamentuma a „teremtő” lény létezésében való hit. Sokan egyszerre hisznek egy teremtő lény létezésében, és fogadják el a világegyetem keletkezésének, a földi élet létrejöttének tudományos magyarázatát. A kreácionizmus a vallásos hit része, a vallási oktatás elemeként oktatandó az általános és középiskolákban, valamint az egyetemeken; de oktatható tanulságképpen a természettudományokkal foglalkozó iskolai órákon is a hittétel és a tudományos elmélet közti különbség világos demonstrálására: az evolucionizmus ugyanis tudományos bizonyítékokon alapszik, míg a kreácionizmus rendszere hitbéli alapokra támaszkodik.
Léteznek a kreácionizmusnak olyan változatai, melyek nem férnek össze a tudományos bizonyítékokkal. Például az a hit, hogy a Földön minden állat- és növényfaj mindig a mai formájában létezett, nem fér össze az evolúció eddig összegyűlt rengeteg bizonyítékával, többek közt a fosszíliákkal sem. Hasonlóképpen az a hit, hogy a Földet Kr. e. 4004-ben teremtették, nem hangolható össze a geológiai, csillagászati és fizikai bizonyítékokkal, melyek szerint a Naprendszer – és benne a Föld is – mintegy 4600 millió évvel ezelőtt keletkezett.
A földi élet változatosságát alternatív módon magyarázók egy része napjainkban azt hirdeti, hogy az ő elméleteik is tudományos bizonyítékokon alapulnak. Az egyik ilyen teória az értelmes tervezettség elmélete néven lett ismert. Ez abból indul ki, hogy néhány faj túl összetett ahhoz, hogy természetes kiválasztódás révén fejlődhetett volna ki, így a földi élet csak egy „tervező” munkájának eredménye lehet. Az elmélet követői az evolúciót támogató elsöprő mennyiségű tudományos bizonyítékot erősen válogatva kezelik, és a mai tudásunkban tátongó lyukakat – melyek a tudomány minden területén kétségtelenül megvannak – a „tervező” létének bizonyítékaként kezelik. E tekintetben az értelmes tervezettség elmélete sokkal közelebb áll a kreácionizmus vallásos tételéhez, mint a racionális tudományhoz, amely megfigyelési és tapasztalati úton szerzett bizonyítékokra épít. Az evolúció elméletét a tudományos bizonyítékok súlya támogatja, az értelmes tervezettség teóriáját nem.
A tudomány mindig is hatékony eszköze volt a körülöttünk lévő világról szerzett tudásunk gyarapításának, és az új és újabb generációknak is elvitathatatlan joguk, hogy megismerkedhessenek a tudomány eredményeivel, beleértve az evolúciót is. Ahhoz is elidegeníthetetlen joguk van, hogy a tudomány fejlődéséről tanuljanak, és arról, hogy – természetesen – a tudomány ma még rengeteg mindent nem képes megmagyarázni. Lesznek olyanok, akik kutatni fogják a tudomány megállapításainak összeegyeztethetőségét a különféle vallásos hittételekkel, és ebben támogatni is kell őket. Mindamellett nem szolgálják a fiatalság érdekeit azok, akik feltett szándékkal ferdítenek és titkolnak el előlük tudományos ismereteket és megállapításokat csak azért, hogy saját hitbéli meggyőződésüket minden kritika nélkül erőltethessék rájuk.
1 az angol Királyi Tudós Társaság
<-- Vissza a 2006/9 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]