2.
ábra • A „biotechnológia”
kifejezés egyezésének mértéke a
felsorolt fogalmakkal
A genetikailag módosított
élelmiszerek megítélése Magyarországon és az Európai Unióban
Bánáti Diána
CSc, fõigazgató, Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet,
c. egyetemi tanár, tanszékvezetõ, SZIE Élelmiszer-tudományi Tanszék
Alig másfél évszázaddal az öröklõdés alapvetõ összefüggéseinek felismerését követõen a genetikailag módosított (GM1) termékek a modern mezõgazdaság alapanyagaivá váltak. A génmérnökség eszközeinek alkalmazásával lehetõvé vált egy élõ szervezet kiválasztott génjeinek, illetve génszakaszainak átültetése egy másik élõ szervezetbe, akár nem rokon fajok esetében is. A géntechnológia a hagyományos nemesítési eljárásokkal szemben sokkal nagyobb variációs lehetõséget ad a kutatók kezébe, és rövid idõ alatt teszi lehetõvé a célzott tulajdonságokkal bíró, például rovarrezisztens, gyomirtórezisztens, szárazság- és hidegtûrõ vagy megváltozott beltartalmi értékû mezõgazdasági alapanyagok kialakítását. A korlátlannak tûnõ lehetõségek azonban a fogyasztókban bizonytalanság érzetet keltenek különösen akkor, ha az adott termékek elõnyeit közvetlenül nem élvezik, és nem rendelkeznek megfelelõ információkkal az alkalmazott technológiáról és annak esetleges környezetre vagy emberi egészségre gyakorolt hatásáról.
A tudomány és a technológia legújabb vívmányait, mint például a mobiltelefont, a repülõgépet, a mikrohullámú sütõt széles körben használjuk, és mindennapi életünkben nap mint nap élvezzük azok elõnyeit. Az esetleges kockázatokat mérlegre téve nagyobbnak érezzük a közvetlen elõnyöket, sõt lehetõségünk van az ismert veszélyek mérséklésére, csökkentésére vagy kiiktatására. Az élõlények tulajdonságainak megváltoztatását, a környezet természet alkotta rendjébe való beavatkozást, valamint az emberi szervezetbe bekerülõ táplálék összetételének mesterséges megváltoztatását azonban a fogyasztók mint életüket és egészségüket közvetlenül érintõ tényezõket érzékelik.
A fogyasztók kockázatérzékelését számos tényezõ befolyásolja, köztük szocioökonómiai, szociokulturális, gazdasági, politikai és egyéb faktorok. Az adott régióban illetve országban érvényes bizalmi index, a társadalomban zajló bizalmi válság, a hatóságokba, jogalkotókba, egyéb intézményekbe és tudósokba vetett bizalom vagy annak hiánya, a biztonságérzetet meghatározó események láncolata, pszichológiai és más tényezõk mind-mind meghatározzák, hogy egy új technológiához vagy termékcsoporthoz kötõdõ esetleges kockázatokat hogyan érzékelik a fogyasztók.
Az élelmiszer-biztonsági kutatások egyik kiemelt területe a GM-élelmiszerek biztonságosságának megítélése. Számos nemzetközi szervezet foglalkozik a GMO-k2 kockázatbecslésével, biztonságossági értékelésével, illetve az ehhez szükséges elvek és módszerek kidolgozásával. Mindemellett a fogyasztók jelentõs része – különösen az európai fogyasztók – továbbra is aggodalommal szemlélik a módosított génállományú növények megjelenését, az általuk kevéssé vagy egyáltalán nem ismert új technológiai lehetõségek alkalmazását. Bár a szakértõk az élelmiszerek fogyasztásával együtt járó fizikai kockázatokat jóval kevésbé aggasztónak ítélik, mint például a biológiai, mikrobiológiai veszélytényezõk hatását, sõt egyes fizikai élelmiszertartósítási módokat sokkal biztonságosabbnak, a fogyasztók egészségét – maradékanyagok, illetve bomlástermékek hiánya miatt – kevésbé veszélyeztetõnek ítélnek meg, mint más, például kémiai módszereket, mégsem sikerült ebbéli álláspontjukat elfogadtatni a fogyasztókkal. A vásárlók nemcsak szakmai, sõt nem elsõsorban a legújabb tudományos eredmények alapján döntenek az élelmiszerek fogyasztásáról; döntésüket számos egyéb tényezõ is befolyásolja. A szakértõk vélekedése, illetve az ezen a területen végzett széleskörû vizsgálati eredmények alapján például az élelmiszerbesugárzásnak mint fizikai tartósítási módszernek mára széles körben elterjedtté kellett volna válnia. Azonban a fogyasztók érzelmi okokból, illetve megfelelõ információ hiányában nem fogadták el, sõt sok helyen határozottan elutasították az élelmiszer tartósításának ezt a módját.
Az Európai Unió 25 tagállamában végzett legutóbbi Eurobarometer-felmérés (2005) szerint az európaiak jelentõs része (65 %) pozitívan vélekedik a biotechnológiának az elkövetkezendõ húsz évben az életünkre gyakorolt hatásáról. Az átlagnál optimistábbak és nyitottabbak a magyar (74 %), a spanyol (72 %) és a svéd (70 %) válaszadók. Az Egyesült Királyság (65 %), Németország (65 %), Franciaország (64 %) és Lengyelország (64 %) lakói az európai átlagnak megfelelõ mértékben gondolják azt, hogy a biotechnológia a következõ két évtizedben pozitív hatást gyakorol majd életünkre.
A modern biotechnológiai eljárások alkalmazásával kapcsolatos vélekedés jelentõsen eltér azonban az orvosi, egészségügyi, illetve a mezõgazdasági célú alkalmazásokat illetõen (1. ábra). A genetikai vizsgálatokat, sõt még az emberi sejtek klónozását is sokkal hasznosabbnak ítélték meg a válaszadók, mint a növények génkészletének módosítását. Ezen alkalmazások támogatottsága is lényegesen nagyobb azonban, mint az élelmiszeripari célú genetikai módosítás. A kockázatokat az élelmiszerek és a xenotranszplantáció esetében nagyobbnak érzékelik a fogyasztók, mint a genetikai vizsgálatok és az enzimelõállítás esetén. Az egészségügyi alkalmazások támogatásával egyetértenek, míg élelmiszerek esetében nem támogatják a modern biotechnológiai módszerek alkalmazását (Eurobarometer, 2002).
Az Európai Unió 25 tagállamában végzett legutóbbi Eurobarometer-felmérés (2005) szerint az európaiak 62 %-a ellenérzést, jelentõs vagy meglehetõs aggodalmat táplál a genetikailag módosított termékekkel szemben. A GM-termékek elfogadottsága jelentõs országbeli eltéréseket mutat. A legnagyobb ellenérzést Görögország (81 %), Olaszország (77 %) és Ciprus (76 %) lakosai táplálják, míg a legelfogadóbbak a hollandok (42 %), valamint a svédek és finnek (46-46 %).
Az európai fogyasztók számára az agrártermékek megítélésében az emberi és környezeti egészségre gyakorolt hatás az egyik legfontosabb szempont. Így az egészségesebb és a kevesebb növényvédõ szer felhasználásával termesztett GM-növények elfogadási aránya meghaladja az elutasításét. A GM-termékek alacsonyabb ára azonban nem meghatározó a vásárlás során. E tekintetben nem változott a megítélés, mert a három évvel korábban (2002) végzett Eurobarometer-vizsgálatok is azt mutatják, hogy csupán a vásárlók valamivel több, mint ötöde választaná azért a GM-élelmiszert, mert az olcsóbb, mint a hagyományos. A válaszadók 40 százaléka a GM-élelmiszert választaná a hagyományos helyett, ha az kevesebb növényvédõszer-maradványt tartalmazna, környezetbarátabb lenne, és közel harmaduk számára az élelmiszer íze lenne a meghatározó a választás során. A válaszadók több mint kétharmada számára a GM-élelmiszer alacsonyabb zsírtartalma és olcsóbb ára sem meggyõzõ erejû tényezõ a döntéshozatalban (Eurobarometer, 2002).
A kulturális közeg, a társadalmi szocializáció hatása is tükrözõdik az európai és az amerikai kontinens fogyasztóinak jelentõsen eltérõ vélekedésében. A kutatási potenciált, a vetésterületet illetõen is meghatározó súllyal rendelkezõ USA polgárainak tartózkodása lényegesen kisebb, mint európai társaiké (Eurobarometer, 2006). A GM-élelmiszerek társadalmi hasznosságának megítélésében az amerikaiak elfogadóbbak (51 %), mint az európaiak (45 %) és a kanadaiak (44 %). Míg az USA lakosainak 62 %-a morálisan elfogadhatónak tartja a GM-élelmiszerek megjelenését a piacon, addig az európaiak közel 46 %-a, a kanadaiaknak pedig 54 %-a vélekedik így. Az európaiak (61 %) és a kanadaiak (60 %) közel azonos arányban tartják kockázatosnak a GM-élelmiszereket, az amerikaiaknak pedig alig több mint fele (53 %). Az amerikai kontinensnek úttörõ szerepe volt a GM-termények korai, nagy területen történõ termesztésében is. A genetikailag módosított élelmiszeralapanyagok hordozta potenciális kockázatok hangsúlyozása fontos szerepet kapott az EU és az USA között kialakult kereskedelempolitikai vitákban is.
A magyar lakosságot reprezentáló mintán végzett vizsgálatok szerint a megkérdezettek többsége (84 %) hallott már arról, hogy egyes élõlények örökítõ anyagát megváltoztatják. A vizsgált szociodemográfiai jellemzõk (nem, kor, lakóhely, végzettség) közül a végzettség szerint különültek el legjobban a válaszok. A képzettebb fogyasztók ismeretszintje magasabb volt, de ez érdekes módon nem járt együtt nagyobb elfogadással.
A megkérdezettek közel fele (46 %) úgy vélte, hogy az általa fogyasztott termékek között is lehet genetikailag módosított termék. A válaszadók több mint harmada nem biztos benne, vagy nem tud róla, hogy fogyasztott-e ilyen terméket, és csupán 18 % állította, hogy hazánkban nincs ilyen termék. Pedig jelenleg nem engedélyezett Magyarországon genetikailag módosított növények termesztése, és ilyen élelmiszerek elõállítása sem folyik. Ugyanakkor elõfordulhat, hogy külföldön elõállított, a tengerentúlról importált, módosított alapanyagból készült termékek hazai forgalomba kerülésével a fogyasztók asztalára kerülnek GM-élelmiszerek. Ezek jelölése azonban 0,9 % küszöbérték feletti szennyezettség esetén, a hatályos EU-jogszabályok alapján kötelezõ. Teljesen egyöntetû a válaszadók véleménye arról, hogy szükséges-e a genetikai módosítás tényének jelölése az élelmiszereken. A válaszadók 90 %-a értett egyet azzal, hogy rá kell írni a termékre, ha elõállítása során genetikailag módosított alapanyagot használtak. A vásárlók mindössze 3 %-a nem tartana igényt a tájékoztatásra.
A genetikai módosítás hasznosságának megítélésével kapcsolatos vizsgálatok azt mutatták, hogy a megkérdezettek alig 2 %-a gondolja a géntechnológia élelmiszeripari célú alkalmazásáról, hogy az nagyon hasznos. A magyarok közel ötöde (18 %) hasznosnak tartja a GM-élelmiszereket, és ugyanilyen arányban vannak azok, akik nem tudtak állást foglalni ebben a kérdésben, vagyis sem hasznosnak, sem károsnak nem tartják a genetikai módosítást az élelmiszergazdaságban. A lakosság 56 %-a károsnak, ezen belül 30 % nagyon károsnak tartja az élelmiszeralapanyagok genetikai módosítását. A hasznosság megítélésében a férfiak némileg optimistábbak, mint a nõi válaszadók. A várakozásoknak megfelelõen a fiatalok kissé elfogadóbbak, vagyis hasznosabbnak ítélik meg a módosítást. Míg a 18-24 év közötti korosztály fele tartja károsnak (30 %), illetve nagyon károsnak (21 %), addig a 60 év felettiek 63 %-a ítéli meg károsnak (27 %), illetve nagyon károsnak (36 %) a technológiát. A hasznosság megítélésében is hasonló az eltérés; míg a fiatalok 25 %-a, addig az idõsek 13 %-a tartja hasznosnak a GM-élelmiszergazdasági célú alkalmazását.
A vizsgálat kiterjedt a GM-termékek alkalmazásával, ill. ellenzésével összefüggõ érvekre is. Az egyszerûsített pro és kontra érvek közül a természet átalakulása és a következmények ismeretének hiánya volt a legjelentõsebb ellenérv, amelyet az 1-5 skálán 4,34 átlag jelzett. A Teremtõ által létrehozott természetbe, így a növények és állatok génkészletébe való mesterséges beavatkozás is a jellemzõ ellenérvek (3,62) közé tartozik. A fogyasztó egészségének esetleges veszélyeztetését hasonlóan (3,61) ítélik meg. A terméshozam növelésére vonatkozó támogató érvet kevésbé (2,93), a módosított génkészletû állatok húsából elõállított termékek minõségének javulását még kevésbé (2,80) fogadták el a válaszadók. A környezeti vonatkozású aggodalmak jelentõsebbek, mint az élelmiszerbiztonsági vonatkozású félelmek. Tehát a magyar fogyasztókat jobban foglalkoztatják a GMO-k környezetbe való kibocsátásával kapcsolatos aggodalmak, mint az esetleges humán-egészségügyi problémák.
A vizsgálatok alapján egyértelmûen megállapítható, hogy a lakosság nem ismeri eléggé a modern biotechnológia-, illetve a géntechnológia-alkalmazások eredményeit, és az eljáráshoz negatív attitûddel közelít. A GM-termények és GM-élelmiszerek kapcsán negatívumokat feltételez, vagy legalábbis gyanakvó a génmódosítással kapcsolatban. Az életkor elõrehaladásával nõ az elutasítás mértéke.
A genetikailag módosított élelmiszereknél nagyobb kockázatúnak ítélték a magyar válaszadók a vizsgálatok egy másik szakaszában a kórokozó mikroorganizmusokat, a húsban fellelhetõ gyógyszermaradványokat, a mikotoxinokat, a mezõgazdasági vegyszermaradványokat és a környezetszennyezésbõl származó káros anyagokat. Ez utóbbiak estek a legszigorúbb megítélés alá. A GMO-kkal azonos volt a természetes allergének megítélése, azoknál némileg enyhébb a füstöléskor keletkezõ anyagok, mesterséges tartósítószerek és egyéb adalékanyagok megítélése. Az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos, itt felsorolt kockázati tényezõk tekintetében a GMO-k, a kórokozó mikroorganizmusok, a füstöléskor keletkezõ karcinogén anyagok és a mikotoxinok megítélésében volt szignifikáns eltérés a fogyasztók és a szakemberek véleménye között. Az utóbbi három tényezõ esetén a szakértõk ítélték nagyobbnak az élelmiszer-biztonsági kockázatokat, míg a GM-élelmiszerek esetében a fogyasztók megítélése volt szigorúbb.
A magyar fogyasztók jelentõs része a GMO-kkal kapcsolatban inkább negatív, mint pozitív információkat tud felidézni, és jelentõs mértékben egyetértenek a természeti károkra, valamint a humán egészség veszélyeztetésére vonatkozó, a sajtóban gyakran elhangzó kijelentésekkel. Bár a GMO-k megítélése sem a fogyasztók, sem a szakemberek körében alapvetõen nem kedvezõ, azonban nem annyira elutasító, mint a régi EU-tagállamokban. A kérdés megítélésében bizonytalan vagy vegyes érzelmû fogyasztók száma jelentõsen csökken abban az esetben, hogyha konkrét, a fogyasztó számára elõnyös tulajdonságokkal rendelkezõ GM-élelmiszer és hagyományos megfelelõje közötti választásról van szó. Ez is azt a vélekedést támasztja alá, miszerint a genetikailag módosított növények elsõ generációjának megjelenése a fogyasztók számára közvetlen elõnyökkel nem járt, közben azonban az esetleges hátrányokkal kapcsolatos ellenérvek uralták el a közbeszédet. A fejlett országok fogyasztóinak gyanakvása nem enyhült, és a technológiával kapcsolatos ismereteik sem bõvültek a másodgenerációs GMO-k megjelenésével. Ezek ugyanis beltartalmi jellemzõik (például a megnövelt B-karotintartalom) révén egy meghatározott célcsoport számára kínáltak csupán elõnyöket, mint például az „aranyrizs” egyes országok A-vitaminhiányban szenvedõ lakosainak, így megjelenésük nem segítette az európaiak elutasító magatartásának megváltozását.
A megítélés alapját jelentõ információk mértékérõl ad megmosolyogtatóan érdekes, de tanulságos példát a 2. ábra, mely szerint a válaszadók tíz százaléka azt hiszi, hogy az íriszdiagnosztikának vagy a térrendezés õsi kínai mûvészetének valami köze van a biotechnológiához. Meglepõen sokan gondolják úgy (12-26 %), hogy a természetgyógyászati módszerek kapcsolódnak a biotechnológiához. Csupán a válaszadók harmada véli úgy, hogy a klónozás kapcsolódik a biotechnológiához, és a válaszadók alig több mint fele tudja azt, hogy a génmérnökség és a biotechnológia rokon fogalmak. Még megdöbbentõbb azon eredmény, miszerint a magyar fogyasztók 64 %-a az ökológiai gazdálkodást (köznyelvben biotermelés) a biotechnológia részeként értelmezi.
A GMO-k megítélését és elfogadottságát befolyásolhatja a biológiai, biotechnológiai ismeretek mértéke, a megfelelõ tájékozottság. A fogyasztók nem kapnak elegendõ, megfelelõ formában feldolgozott, közérthetõ információt. A genetikailag módosított termények és GMO-tartalmú élelmiszerek vonatkozásában gyenge a társadalmi diskurzus. A rendelkezésre álló információk feldolgozása meghaladja egy átlagos fogyasztó látókörét, illetve lehetõségeit. A biotechnológia fejlõdése, molekuláris genetikai ismereteink bõvülése, a génmérnökség eszközeinek gyarapodása gyorsabb, mint a kodifikációs, a tudomány kínálta lehetõségeket jogi keretek közé szorító munka, vagy akár az etikai normák kidolgozása. A tudományterület fejlõdése sokkal gyorsabb, mint a fogyasztók vagy akár a szakemberek ismereteinek bõvülése e téren. Egyre inkább nyílik a „biotech-olló”, egyre jobban eltávolodik a tudomány, illetve annak gyakorlati alkalmazása és a társadalmi megítélés, elfogadottság. Haladéktalanul pótolnunk kell a hiányzó, de a fogyasztók által elvárt és igényelt ismereteket – megfelelõ, közérthetõ formában. Javítanunk kell a kockázatkommunikációt, amelynek a kockázatbecslés, illetve a biztonsági értékelés eredményein kell alapulnia.
A szakemberek közötti vita érvrendszerére is kiterjedtek a vizsgálatok. A széles közvéleményt érdeklõ és érintõ véleményeket, az érveket és ellenérveket a közvéleményformálók, köztük elsõsorban a szakemberek közvetítik. Kutatásainkban azt is vizsgáltuk, hogy e réteg milyen álláspontot képvisel, illetve mennyire támasztja alá véleményét érvekkel. A legkülönbözõbb orgánumok több száz tájékoztató anyagának, hozzászólásának összegyûjtése, csoportosítása és feldolgozása alapján megállapítható, hogy a genetikai módosítás mezõgazdasági és élelmezési célú felhasználásával kapcsolatos érvek és ellenérvek kiegyensúlyozottak. Az érvek esetében elsõ lépésben 48, az ellenérveknél pedig 53 különbözõ megfogalmazást és vélekedést sikerült kódolni. A hálózatelemzés módszerével megjeleníthetõk voltak az érvek és ellenérvek rendszerén belül azok belsõ összefüggései (3. ábra). A belsõ kapcsolatokat feltáró ellenérvmátrix sokkal több belsõ kapcsolódással rendelkezik, mint az érvrendszermátrix.
A szakmai közvéleményben tehát elsõsorban az ellenérvekhez társul árnyalt kifejtés, illetve sokoldalúbb megközelítés. A szakemberek szûkített, fókuszált ellenérvei közül a következõk emelhetõk ki: nem csökken a vegyszerfelhasználás, kártevõkben is kialakulhat a rezisztencia, csökken a biodiverzitás, nem ismerjük a hosszú távú következményeket, csak a monopóliumoknak elõnyös, kevés a rendelkezésre álló információ, géntranszfer veszélye, nem oldja meg az éhezés problémáját, allergén gének új szervezetbe jutása, beláthatatlan környezeti károk, etikai és ideológiai aggályok, a szegény országok nem jutnak hozzá, háttérbe szorítja a hagyományos gazdálkodást és a biogazdálkodás megszûnéséhez vezet. Amíg a szakemberek jelentõs része sokoldalú és árnyalt ellenérvek kifejtésével vesz részt a GMO-vitában, addig nem várható, hogy ezen ellenérvek tekintetében a fogyasztók megengedõbbek legyenek.
Legalább ilyen fontos, hogy az élelmiszerlánc szereplõi, az elõállítók, a kereskedõk, a vendéglátók és a közétkeztetésben dolgozók hogyan vélekednek a genetikailag módosított élelmiszerekrõl. Felmerült a kérdés, hogy a fogyasztók ellenállása esetén az élelmiszerlánc mely szereplõjétõl várható leginkább a GMtermékek iránti nyitottság, azok elterjesztésében való aktív részvétel. Melyikük vállal leginkább kockázatot ezen a téren? Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a kereskedõkben lényegesen nagyobb a kockázatviselési hajlandóság, mint az elõállítókban. A kereskedõk csaknem harmada (29,9 %) nyilatkozott úgy reprezentatívnak tekinthetõ felmérésünkben, hogy megteremti a szükséges feltételeket, mert mindig az új dolgoktól várható a haszon. Az elõállítóknak csupán 10 %-a értett egyet ezzel a megközelítéssel. A kereskedõk nagyobb nyitottságának egyik oka feltehetõen az, hogy a kereskedelemben sokkal kisebb befektetést, illetve ráfordítást igényel a GM-termékek forgalmazása és esetleges elkülönített kezelése, mint az elõállítóknál. Az élelmiszeripar olyan problémákkal szembesül az alkalmazás során (például rendszeres ellenõrzés, nyomon követés), amelyek többletköltséget okoznak, és amelyekre jelenleg nem felkészültek, ezért alapvetõen elutasítóan nyilatkoznak a GM-termékekrõl. A kereskedõk mintegy negyede (26,6 %) még korainak tartja az innovációt ezen a területen, ugyanis amíg a fogyasztók idegenkednek tõle, addig nem kezdenék el a forgalmazást.
A kereskedõk némileg tájékozottabbak a vendéglátásban és közétkeztetésben dolgozóknál is, hiszen 78 %-uk hallott már arról, hogy mesterségesen módosítható egyes élelmiszeripari feldolgozásra kerülõ nyersanyagok génállománya. A vendéglátásban dolgozók 74 %-a rendelkezik ezen ismeretekkel, és közülük 52 %-ot nagyon foglalkoztat a téma. A közétkeztetés dolgozói 72 %-ban tájékozottak, és ebbõl 56 %-ot érdekel nagyon a kérdéskör.
Az elõállítók szkeptikus megközelítését jelzi azon eredmény is, miszerint a jelölési kötelezettséget csak a felelõsség fogyasztókra történõ áthárításának tartják, bár igen nagy mértékben elfogadják, hogy a fogyasztó jogos igénye a GM-termékek jelölése. Az elõállítók nagy része szerint sok olyan élelmiszer van forgalomban Magyarországon, amely tartalmaz genetikailag módosított összetevõt, de azt nem tüntették fel a terméken.
Az elõállítók több mint háromnegyede (75,4 %) megköveteli beszállítóitól a GMOmentességi nyilatkozatot, és negyedrészük rendszeresen ellenõrizteti is laboratóriumi vizsgálatokkal, hogy a nyilatkozatok helytállóak-e. Gyakorlati tapasztalataik alátámasztották ezen döntésüket, mert a válaszadók 16,6 %-a kapott már olyan mentességi igazolást, amely a vizsgálatok alapján hamisnak bizonyult. Az elõállítók úgy vélik, hogy a nyomon követhetõségi rendszerek, a vizsgálati módszerek hiányosságai miatt nem lehetnek bizonyosak abban, hogy a beszállított alapanyagok GMO-mentesek. Az elõállítók fele (51,3 %) állította azt, hogy garantálni tudja termékei GMO-mentességét. Ugyancsak négyötöd arányban érveltek azzal az elõállítók, hogy Magyarországon nincs meg az infrastrukturális feltétele a GMO-vizsgálatoknak.
A genetikailag módosított élelmiszerek fogalma széles körben ismert. Azonban sem a szakemberek, sem pedig a fogyasztók álláspontja nem egységes a GM-élelmiszerek megítélésében. A genetikailag módosított élelmiszereket közepes kockázatúnak ítélik a fogyasztók és a szakemberek, más élelmiszer-biztonsági vonatkozású kockázati tényezõkkel való összehasonlításban. Viszont rendkívül fontosnak tartják a GM-termékek jelölését, a fogyasztók informálását. A technológiával kapcsolatos aggályok erõsebbek, mint az elõnyökbe vetett hit. A magyar fogyasztók hasonlóan ellenérzésekkel viseltetnek a technológiával szemben, mint a többi európai fogyasztó, viszont kevésbé negatív attitûddel közelítenek a GM-élelmiszerekhez.
Kulcsszavak: kockázatérzékelés, genetikailag módosított élelmiszerek, GM-élelmiszerek, fogyasztói tudatosság, tájékoztatás, kockázat-kommunikáció
irodalom
Eurobarometer (2002): Europeans and Biotechnology in 2002. Eurobarometer 58.0 (2nd Edition). Brussels.
Eurobarometer (2005): Europeans, Science and Technology. Special Eurobarometer 224/Wave 63.1. Brussels.
Eurobarometer (2006): Europeans and Biotechnology in 2005: Patterns and Trends. Eurobarometer 64.3. Brussels.
1 GM-termék: bármilyen, a szervezetre jellemzõ tulajdonság tervezett megváltoztatásával (hagyományos nemesítés, rekombináns DNS-technika, szomaklonális variáció, elektoporáció, mutagenézis stb.) elõállított termék.
2 GMO-k. Olyan genetikailag módosított organizmusok (növények, állatok, mikrobák), melyek génállományában ugyanabból vagy más fajból származó egy vagy több gén in vitro DNS-technikával lett beintegrálva.
1. ábra • A modern biotechnológiai módszerek alkalmazásának megítélése Európában
2.
ábra • A „biotechnológia”
kifejezés egyezésének mértéke a
felsorolt fogalmakkal
3.
ábra • Belsõ
kapcsolódások a GM-ellenérvmátrixban