Magyar Tudomány, 2007/08 1034. o.

Tanulmány

A jezsuita kozmográfia emlékei

a zirci könyvtárban

Horváthy Péter

Laboratoire de Mathématiques et de Physique Théorique, Université de Tours, Franciaország

horvathy univ-tours.fr

Németh Gábor

könyvtárvezető

OSZK Reguly Antal Műemlékkönyvtár, Zirc

gnemeth OSZK.hu

Szerdahelyi Gábor Kronológiája

Meglepetéssel fogadja a zirci cisztercita rendház műemlékkönyvtára a látogatót: Szerdahelyi Gábor jezsuita atya 1702-ben, Nagyszombatban megjelent könyvét a három nagy világrendszer – a ptolemaioszi, a kopernikuszi és egy Tycho de Brahe-féle – rajza illusztrálja (1. ábra). Belelapozva kiderül, hogy a téma nem csillagászati; a könyv valójában egy kronológia, azaz a Világ jelentősebb eseményeinek táblázatba foglalt időrendje.¹

Népszerű műfaj volt a kronológia abban a korban. Isaac Barrow, Newton tanára is a kronológiaírás kapcsán kavarodott bele a matematikába. A híres bolognai jezsuita tudós, Giovanni Battista Riccioli (akiről még lesz szó alább) külön könyvet szentelt a témának (Riccioli, 1699).² Szerdahelyi atya kimondja például, hogy a Vízözön a Teremtés 1656. évében történt; pontos adatokkal szolgál Ábel meggyilkolásának, Babilon és Ninive alapításának, a piramisok építésének időpontjára stb. A világ meghatározó történései közül természetesen nem hiányzik a nagyszombati Jezsuita Egyetem alapításának dátuma (1635) sem. De hogy kerül ide a három nagy világkép ábrája?³ Részleges választ a kép kissé döcögő hexameteres felirata ad:⁴

Akár ilyen, akár olyan teremtette renddel álljon is a világ, / Az egész, higgy nekem, az Istenség labdája. / Isten ennek örül, ezzel játszik. Amíg mi keringünk, ő az, ki minket keringet, / Amíg mi állunk, ő az, aki minket tart.

Azaz: akármilyen is a világ, az csak Isten játékszere.

Érdemes összevetni az 1. ábrát a Szerdahelyi könyvének első, 1699-es grazi kiadásában szereplővel (2. ábra). Az 1. ábra bal alsó sarkában ábrázolt „istenszemes” figura ott központi alak, de nem teniszütőt tart, hanem egy fura karvédőt visel; a reneszánsz kor óta népszerű pallone (felfújt nagylabda) játékosát ismerjük fel benne (Endrei – Zolnay, 1986). A nagyszombati teniszlabdát a graziban egy, a földgolyónak látszó gömb helyettesíti. Erre látszik utalni a kép versikéje is, melynek első sora a fenti helyett: Nézd a Világ gömbjét, mely összetart, elválaszt mindent.

A legfontosabb különbség azonban az, hogy a grazi képről hiányzik a három világrendszer ábrázolása.⁵

Tudomány Szerdahelyi Gábor
Kronológiájában

Szerdahelyi atya a világtörténelem mellett a tudomány meghatározó alakjait is felsorolja. S ha ő maga nem is csillagász vagy matematikus, meg kell állapítanunk, hogy feltűnően jól tájékozott. A tudósokat jobbára nem minősíti, legfeljebb félszavakkal utal arra, mely érdemük alapján veszi fel őket a listára. Így kerülhettek egymás mellé gyökeresen ellentétes nézeteket valló tudósok.

A Kr. utáni második századról szólva megemlíti Claudius Ptolemæust, az Asztronómia és Geográfia „örök időkre való fejedelmét”. Az alexandriai Ptolemaiosz valóban az ókor legnagyobb csillagásza volt; összefoglaló nagy műve, az arab fordításban fennmaradt Almageszt másfél évezreden át volt a csillagászat bibliája. Ptolemaiosz geocentrikus világrendszerében a bolygók olyan, epiciklusoknak nevezett körökön forognak, melyek centruma egy másik, deferensnek nevezett kört ír le; utóbbi centruma a Föld. A mozgás egy további, ekvánsnak nevezett ponthoz viszonyítva egyenletes (Simonyi, 1986). A konstrukció bonyolultságát Bölcs Alfonz, Kasztília és Leon királyának mondása illusztrálja: Ha a teremtés előtt kikérte volna a véleményemet a Jóisten, én bizony egyszerűbbet javasoltam volna neki! Ennek ellenére másfél évezreden át – Kopernikuszig – Ptolemaiosz szisztémáját a Világ igazi rendszereként fogadták el.

A XIII. századi tudósok közt megtaláljuk Joannes de Sacroboscót, a nagy népszerűségnek örvendő Sphera szerzőjét, az optikus Vitelliót és Rogerius Bacont. Szerdahelyi tud az arab Alhazenről, s megemlíti Ptolemaiosz művének 1230-as latin fordítását. Bölcs Alfonz királyt 200 000 adatot tartalmazó Táblázata érdemesíti a listára. A következő évszázadot arab és zsidó tudósok neve fémjelzi, köztük Thebit, „aki először észlelte a Föld trepidációját”. Szerdahelyi – hibásan – ide sorolja a korábban, a XII. század elején élt Gerardus de Cremonát, az Almageszt és több más arab nyelvű mű latin fordítóját.

Az 1400–1500 közti időszak jelentős tudósai közt Regiomontanus, Purbachius, Nicolaus de Cusa mellett felbukkan Dominicus Maria Bononiensis (Domenico Maria da Novara), Kopernikusz praeceptora, s természetesen maga Kopernikusz, „aki sírjából új életre keltette az Asztronomiát”. Ptolemaiosz és Kopernikusz világképei közti alapvető ellentétről Szerdahelyi atya szót se ejt.

A XVI. évszázad tudósai közt a csillagász Apianus és az arisztotelészi világkép kérlelhetetlen ellensége, a párizsi Ramus s egyéb kisebb nevek mellett megtaláljuk a jezsuiták kedvencét, Tycho de Brahét. Szerdahelyi szerint: „Kopernikusz Ptolemaioszt, Tycho pedig Kopernikuszt korrigálja”. Tycho de Brahe (1546–1601) dán arisztokrata-csillagászt ma mint a távcső föltalálása előtti legnagyobb megfigyelőt tartjuk számon, aki 1572-ben egy „új csillagot” (novát) észlelt a Cassiopeia csillagképben,⁶ az 1577-es üstökösről pedig bebizonyította, hogy nem lehet szublunáris (a Holdnál közelebbi) jelenség. Felfedezései alapjaiban kérdőjelezték meg a skolasztika a „szuperlunáris égi régiók” örök és megváltoztathatatlan voltát hirdető téziseit. Az ő megfigyelési adatain alapulnak Kepler törvényei.

A XVI. század végére a hagyományos, ptolemaioszi világkép tarthatatlanná vált. Ugyanakkor Kopernikusz világképe ellentmondott a napi tapasztalatnak, s ami még fontosabb érv volt: ellentmondott a Biblia néhány, a tridenti zsinat szellemében, betű szerint értelmezett kitételének is! Az ellentétes követelményeket kielégítendő, 1588-ban Tycho de Brahe „hibrid” világképet tett közzé (Tycho de Brahe, 1588). Ennek lényege, hogy valamennyi bolygó a Nap körül, de maga a Nap (és a Hold) a mozdulatlan Föld körül keringenek (3. ábra). Ma ez igencsak mesterkéltnek tűnik; de a jezsuiták sokáig Tycho elrendezését tekintették a Világ igazi rendszerének! Számukra Kopernikusz mindössze Tycho említésre méltó, de mégiscsak szürke előfutára volt.

A nagyszombati kiadás illusztrációján (1. ábra) a harmadik világkép lényegében Tycho de Brahe-é; attól csak abban különbözik, hogy nála a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz orbitjai metszik a Nap – sőt a Hold! – Föld körüli pályáját, s így azok időnként a Napnál és Holdnál közelebb kerülhetnek hozzánk! Ez már akkor ellentétben állt az általánosan elfogadott megfigyelésekkel.⁷

Az 1600-tól 1702-ig terjedő időszak matematikusainak listája igencsak impresszív: a holland mechanikus Stevinus és az optikus Snellius, a logaritmus feltalálója, Neperus, Tycho segédje és utóda, Longomontanus, Kepplerus, a francia Mersennus, Galilæus és tanítványai: az integrálszámítás előfutára, Cavallierius, a hőmérő föltalálója, Torricellius, Borellus, Galilei utódja a Medici-udvar kegyeiben, és Gassendus, Galilei francia követője. A gdanski cometografus (üstököskutató) Hevelius mellett megtaláljuk a jezsuita Clavius, Griembergerus, Scheinerus, Ricciolus és Kircherus nevét (Grant, 1991). A felsoroltak munkásságának ismertetése egy teljes tudománytörténeti kurzust tenne ki. Hely hiányában itt csak a jezsuitákra térünk ki.

A bajor születésű, coimbrai (Portugália) Christophorus Clavius (1538–1612) a korai jezsuita csillagászat meghatározó alakja volt, aki még erősen Arisztotelész és a skolasztika befolyása alatt állt. A Föld Világmindenségben elfoglalt központi helyzetét annak súlyos voltával indokolja: „Hiszen a súlyos testek mind a Föld közepe felé esnek!” – okoskodik. „Ha a Föld az ég egyik feléhez közelebb, s nem egyenlő távolságra lenne, akkor az ottani csillagok nagyobbnak látszanának!”

Clavius a Naptárreform Bizottság vezető matematikusa volt, akit a „XVI. sz. Euklideszeként” tiszteltek. Csillagászati műveiben Kopernikusz világképe ellen foglalt állást, melyet mind fizikai, mind a Biblián alapuló érvekkel támadott.

Galilei fiatal korától ismerte Clavius munkáit. 1578-as római útja során meglátogatta őt, s ezután levelezésben álltak. Galilei Sidereus Nunciusa (Égi Hírnök) kihívást jelentett Clavius és az egész Collegio Romano számára. Mikor Galilei 1611-es római előadása alkalmával ők is láthatták a Jupiter holdjait és a Vénusz fázisait, Clavius atya levonta a következtetést: „Az asztronómusoknak az Univerzum egy olyan, új elrendezését kell kiokoskodniuk, mely alkalmas a jelenségek megmentésére!”⁸ Hosszú időre ható befolyását mi sem jelzi jobban, mint az, hogy az 1. ábra második, geocentrikus világképét Szerdahelyi egyenesen Ptolemaiosznak és Claviusnak tulajdonítja.

Az ingolstadti Christoph Scheiner (1575–1650) építette meg, s használta megfigyeléseihez a Kepler által javasolt távcsövet. Galileivel egy időben fedezte fel a napfoltokat, amiből elkeseredett prioritási vita támadt. Ekkor kezdett elmérgesedni a viszony az öntudatos toszkán tudós és a jezsuita rend között, s tovább romlott 1623 felé, mikor – az 1618-ban megfigyelt üstökös kapcsán – Galilei meglehetősen „övön aluli” módon támadta „Sarsit”, azaz a jezsuita Orazi Grassit. (Megjegyzendő, hogy a Tychót követő Grassi álláspontja állt közelebb az igazsághoz.)

Clavius tanítványa, az ugyancsak bajor származású, Bécsben, Prágában és Olmützben tanult Christoph Griemberger a jezsuita matematikusok rejtőzködő, de nagy befolyású cenzora volt a Collegio Romanoban, aki Galilei pöre után így nyilatkozott: „Ha Galilei megtartotta volna a Collegium Atyáinak barátságát, semmi baja nem történik, s ma dicsőség övezi a világban. Szabadon írhatna bármely témáról, még a Föld forgásáról is!”

Athanasius Kircher (1602–1680), a jezsuiták vezető tudósa igazi polihisztor volt: zenét szerzett és orgonát épített, mechanikus játékokat tervezett. Héber és szír nyelvet tanított, a hieroglifák iránt érdeklődött, könyvet írt a kopt nyelvről és a vulkánokról. Megírta a kínai császárság történetét (ahol a jezsuiták a császár ma is meglévő csillagvizsgálóját vezették). 1633-ban – Galilei perének évében – II. Ferdinánd császár Bécsbe hívta, hogy a Kepler halálával megüresedett Udvari Matematikusi posztot átvegye. De VIII. Orbán pápa a kopernikánus nézetek elleni ideológiai harcot fontosabbnak ítélte, s Kirchert Rómába, a jezsuita Collegiumba rendelte mint a matematika, a fizika és a keleti nyelvek professzorát.Félig népszerűsítő, félig science-fiction könyvében (Kircher, 1660) „Theodidactus” (azaz maga Athanasius atya) a Collegium Romanum koncertje alatt elszunyókál, s álmában Cosmiel angyal vezetésével beutazza (természetesen Tycho de Brahe) Világmindenségét (4. ábra).

Giambattista Riccioliról (1598–1671) a következő fejezetben ejtünk szót.

Szerdahelyi kronológiájában megemlíti „a teleszkóp feltalálását” (amit szerzőnk Galileinek tulajdonít), s ami „az Asztronómia jelentős fejlődését hozta”. A század fontos tudományos eseményei közt szerepel a Francia Akadémia Nagy (azaz XIV.) Lajos általi alapítása. S míg a XVII. század végének legjelentősebb tudósai – Descartes, Newton, Leibniz, Huygens – hiányoznak, meglepő módon a listán találjuk a „kalendárium-szerző Szentiványit”.

Szentiványi Márton Cosmographica-ja

Szentiványi Márton neve jól ismert a magyar tudománytörténészek előtt (Bartha, 1980, 1983; Csaba, 1998; Serfőző, 1942; Vargha, 2002; Zemplén, 1961): 1633-ban született Liptószentivánon. A nagyszombati Jezsuita Kollégiumban tanult, és húszéves korában került a Rendbe. Nagyszombatban és Bécsben előbb héber nyelvet, majd matematikát és teológiát tanított. Négy évig volt a nagyszombati egyetem dékánja, de legfontosabb elfoglaltsága a nagyszombati nyomda vezetése volt.⁹1675–1703 közt Szentiványi az országos hírű nagyszombati kalendáriumot szerkesztette. Az 1677-es kalendárium – ma a Széchényi Könyvtár tulajdonában – a magyar területen nyomtatott első országtérkép (Bartha, 1978). 56 kötetnyi életművében csaknem minden tudományággal, de legfőképpen fizikával és csillagászattal foglalkozott. Tanítását a világszerte tevékenykedő jezsuita misszionáriusoktól kapott könyvekre építette. Rendtársai körében imádkozva halt meg Nagyszombatban, 1703-ban.¹⁰

Szentiványi atya háromkötetes, 1689-ben, Nagyszombatban nyomtatott tudománynépszerűsítő könyve, a Miscellanea megtalálható a zirci könyvtár gyűjteményében. Kozmográfiai értekezését két ábra illusztrálja.

Tézise, hogy – a jezsuiták általános doktrínájának megfelelően – a világ igazi rendszere Tycho-típusú. Ábráját (5. ábra) Szerdahelyi (1. ábra), illetve Tycho (3. ábra) rajzaival összevetve megállapíthatjuk, hogy az kicsit különbözik azoktól: a Világmindenség közepében álló Föld körül keringő Hold, Nap, Jupiter és Szaturnusz egyben további, másodlagos centrumok: a Nap, a Merkúr, a Vénusz és a Mars, a Jupiter és Szaturnusz¹¹ pedig saját holdjai pályáinak (Ptolemaiosz nyelvén: azok „epiciklusainak”) centrumai, lásd a következő fejezetet.

Tekintsük át most Szentiványi Márton tanítását nagy vonalakban. (További részleteket Csaba György Gábor (1998) tanulmányában talál az Olvasó). Márton atya legelőbb néhány alapkérdést tisztáz:

• A csillagos ég anyaga cseppfolyós. Hisz’ hogyan is tudnánk elképzelni a [merevnek képzelt, anyagi] bolygópályák epiciklusokból, excentrikusokból és koncentrikusokból álló, egymást keresztül-kasul átszúró, komplex rendszerének működését, ha az ég anyaga szilárd és áthatolhatatlan lenne?! S a helyzetet csak tovább bonyolítják a Jupiter holdjai! Hasonlóan, hogy magyaráznánk az új csillagok feltűnését, ha az állócsillagok szférája szilárd lenne?!

• Az ég mozdulatlan. Valóban – argumentál Márton atya –, akár angyalok, akár saját erejük mozgatják a csillagokat, az egyenletes körmozgások nem mozgathatják az egész, cseppfolyós Eget – mint, ahogy nem a madarak mozgatják a levegőt, vagy a halak a vizet, amiben úsznak!

• Szentiványi ezután Kopernikusz tanaira emlékeztet, aki szerint a Föld három különböző mozgást végezne. Ezek közt az első a rotáció, azaz a tengely körüli napi forgás lenne, a második az évet okozó transzláció, azaz a Nap mint a Világmindenség centruma körüli mozgás, s a harmadik a libráció, mely a földtengely irányának félévenkénti változását okozza.

Márpedig – szögezi le Márton atya – mindebből semmi, de abszolút semmi nem igaz! Erre az első és legsúlyosabb érv a Szentírás tanúsága: A Nap felkel és a Nap lemegy: siet vissza a helyére, hol ismét fel kell kelnie – mondja a Prédikátor. De Kopernikusz azt hiszi, hogy nem a Föld, hanem a Nap mozdulatlan! Ergo. Hasonlóan, Izsaiás próféta szerint: visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már átment. Eszerint tehát a Hold, a Nap és a többi csillag forog a Föld körül, nem pedig a Föld a Nap körül!

Szentiványi atya ezután a napi tapasztalatra hivatkozik. Hiszen ha a Föld 24 óra alatt megfordulna a tengelye körül, akkor több mint három és fél német mérföldet kellene megtennie egyetlen perc alatt! Az embereket szédülés fogná el a hatalmas sebességtől; a forgás ereje kiröpítene embert, sziklát, állatot; a felfelé lőtt nyíl nem eshetne vissza a kilövés helyére, hiszen közben a Föld mérföldnyit fordulna el alatta, mint ahogy a sebesen haladó hajó tatjából feldobott kő se esik vissza a hajóra! Hasonlóan, a bomba különböző távolságra repülne, ha kelet vagy ha nyugat felé lőjük stb.¹²

Az évi mozgásra térve, ha a Föld a Nap körül mozogna, akkor az állócsillagoktól mért távolsága eközben 2284 Föld-félátmérővel változna, s a csillagok ezért hol fényesebbek, hol halványabbak lennének!

Mindebből következik – vonja le Szentiványi atya a konklúziót – hogy se a Föld, se az ég nem mozoghat. Minden nehézség elkerülhető viszont a csillagoknak a cseppfolyós égben való mozgásával!

Ezen alapos előkészítés után a Világ Igazi Rendszerét ismerteti Szentiványi Márton.

1. A Földgolyó az Univerzum centruma, melyet három régió fog körül (6. ábra).

2. Először is, a levegő fölött találjuk az étert (melyet a régiek – hibásan – a Tűz szférájával azonosítottak).

3. Az éter fölött találjuk a cseppfolyós Csillagos Eget. Ebben mozog valamennyi csillag, mégpedig a következő rendben: legelőbb a Hold, mely az Univerzum Centruma, a Föld körül kering.

4. A Hold fölött a Nap; körülötte, sorrendben, a Merkúr, a Vénusz és a Mars – ugyanúgy, ahogy a Nap a Föld körül kering.

5. A Jupiter – négy kísérőjével együtt – már újra a Föld körül kering. Hasonlóan, mint – még távolabb – a Szaturnusz és két kísérője.

6. A bolygók után jön a Firmamentum (égbolt) az állócsillagokkal.

7. Az égbolthoz az égfölötti Vizek csatlakoznak, melyeket az égi Impérium zár le.

Szentiványi könyvének népszerűségét jelzi, hogy több kiadást megért; utoljára 1745-ben jelent meg Kassán.

Első olvasásra lehangoló, hogy ennyi és ekkora badarságot hordhatott össze Szentiványi Márton atya a XVII. század végén, Nagyszombatban – Newton Principiája (1687), sőt, nyolcvan évvel Kepler után! Hiszen Kepler Astronomia Novájában már 1609-ben bebizonyította, hogy a bolygók ellipszis alakú pálya mentén keringenek a Nap körül – és Kepler könyve már 1635-től, az egyetem alapításától megvolt Nagyszombatban.¹³ Vigasztalásul jegyezzük meg, hogy Szentiványi Márton világképe valójában nem az övé volt, hanem – mint alább elmagyarázzuk – a jezsuiták általános doktrínáját követte; ezt tanították világszerte! Említsük meg elöljáróban, hogy Szentiványi atya Kopernikusz rendszerét s azon belül a Föld mozgását porrá zúzó érvei kísértetiesen hasonlítanak azokhoz, melyeket Galilei ellen hoztak föl a század első felében.

Említsük meg, hogy nem Szentiványi Márton volt az első nagyszombati csillagász: az Astrophylus néven író Johannes Misch már korábban végzett megfigyeléseket, s publikált többek közt az 1661-es üstökösről (Bartha, 1980, 1983).

A jezsuiták Kozmográfiája

Naiv elképzeléseinkkel ellentétben, a világ rendszerét érintő vita a XVII. század közepére még egyáltalán nem volt lezárva. Andreas Cellarius 1660-ban, (a protestáns!) Amsterdamban megjelent, gyönyörűen illusztrált Világatlasza például még egymás mellett, mint lehetséges alternatívákat mutatja a három nagy világképet! Kepler – sőt Newton – szigorú, matematikai fejtegetéseit legfeljebb egy maroknyi tudós értette és követte. A „nagyközönség” erre képtelen volt, s a Világ Rendszere számukra nem annyira tudományos, mint filozófiai kérdés volt, amiről az egyház közvetítésével tájékozódtak.

Az egyház hivatalos álláspontját lényegében az ellenreformáció „élcsapata”, a jezsuiták, s közelebbről a Collegio Romano, a római Szent Kollégium „agytrösztje” határozta meg. Tevékenységükben fontos szerepet játszottak a – Kínától Latin-Amerikáig, az egész világot behálózó – jezsuita missziók. A jezsuita tudósok állásfoglalásán alapult a Szentszék 1616-os döntése is, mely a kopernikuszi tanok tanítását s egyéb módon való propagálását megtiltja. Ez a dekrétum volt Galilei 1633-as pörének is az alapja. S viszont: a jezsuitákat kötötte az 1616-os pápai dekrétum, s ennek a XVIII. század közepén (1757) történt érvénytelenítéséig fel se merült, hogy mást taníthattak volna! Ezt mutatja kitűnően dokumentált kínai tevékenységük is (Sivin, 1974).

1543 (Kopernikusz könyvének megjelenése) és 1611 (az első távcsöves csillagmegfigyelések) közt a középkori kozmológia alapkoncepciói változtak meg. A változások két csoportra oszthatók: az első kategória a Föld központi helyzetét és mozdulatlanságát kérdőjelezi meg. A második az égi régiók megváltoztathatatlanságának arisztotelészi dogmája. S míg az 1616-os dekrétum az első kategóriába tartozó, az egyházi dogmának ellentmondó kopernikuszi tanok hirdetését szigorúan tiltotta, a tiltás a második kategóriába tartozó kérdésekre nem vonatkozott.

S valóban: Tycho de Brahe 1572-es Novája és az 1577-es üstököse, majd Galilei (és mások) távcsöves felfedezései – a Hold hegyei, a Jupiter holdjai, a Vénusz fázisai, a napfoltok – rövidesen általánosan elfogadott tényekké váltak; ezt tanították a jezsuita misszionáriusok is világszerte.

A jezsuiták tehát „kétfrontos harcot” vívtak: míg a letagadhatatlan felfedezések a skolasztikus világkép tarthatatlanságát bizonyították, a Szent Kongregáció 1616-os dekrétuma a Föld mozgását hirdető kopernikuszi tanokat zárta ki.

A Szentírásnak ellent nem mondó, második kategóriába tartozó kutatásokban a jezsuiták maguk is fontos szerepet játszottak. Doktrínájukat legjobban Giovanni Battista Riccioli 1651-ben megjelent Almagestum Novuma foglalja össze (Grant, 1991; Riccioli, 1651), melynek ambiciózus törekvéseit már Ptolemaioszra utaló címe is jelzi. A két hatalmas in-folio kötet nagyszerűen példázza azt a stílust, melyet hiába kértek számon az atyák Galilein: Riccioli „objektív módon” mutatja be a kopernikuszi és azzal ellentétes tanokat, de a végén mindig kiderül, hogy Kopernikusz tévedett, és a jezsuitáknak van igazuk.

A Föld mozgásával kapcsolatban például minden ismert érvet felsorol pro és kontra – majd levonja a konklúziót, hogy a Föld áll, és a világ igazi rendszere valójában a Tycho de Brahe-féle. A Föld egyszer s mindenkorra az Univerzum centruma; a Kopernikusz által neki tulajdonított háromfajta mozgás pedig abszolút lehetetlen.¹⁴ A félreértések elkerülése végett, az 1616-os Dekrétum teljes szövegét is reprodukálja Riccioli atya. A könyv címlapjának (7. ábra) allegóriája emblematikus jellegű.

A könyvbe beleolvasva, Riccioli argumentációiban épp Szentiványi Márton fent ismertetett érvelését (a szabadon eső súlyos testek trajektóriájának eltérése, a kelet, illetve nyugat felé kilőtt ágyúgolyó stb.) találjuk!

A cseppfolyós égben mint „levegőben repülő madarak” és „vízben úszó halak” motívumai is megvannak Ricciolinál – akárcsak a Biblián alapuló, „legsúlyosabb”, teológiai ellenvetések!

Riccioli könyvének címlapját (7. ábra) Szentiványi ábrájával (6. ábra) összevetve pedig megállapíthatjuk, hogy Márton atya ebben is pontosan Ricciolit követte, aki Tycho eredeti modelljét a Jupiter és Szaturnusz forgáscentrumának a Föld közepére való visszahelyezésével módosította!

Szentiványi okoskodását olvasva szemet szúr, hogy szerinte elképzelhető, hogy „a csillagokat az angyalok mozgathatják”. Bármily hihetetlen, ez is a jezsuiták egyik korábbi – de még mindig nem elvetett – tézise volt! Ezt hitte például az inkvizíció firenzei képviselője, a joviális Padre Mostro, aki 1633-ban, jámbor megtévesztettségében, megadta Galilei Dialogojának az egyház nihil obstatját. (Lett is ebből elég kellemetlensége!) Apró különbség, hogy míg Szentiványi atya nyitva hagyja a bolygók mozgásának okát illető kérdést, Riccioli szerint eldöntött, hogy az az angyalok műve.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy Szentiványi Márton lényegében a jezsuiták hivatalos doktrínáját, közelebbről Riccioli Almagestum Novumját követte.

Szerdahelyi forrásait nem sikerült ilyen pontosan behatárolni: a „Világ igazi rendszerét mutató” 3. és 6. ábrák különbsége azt mutatja, hogy Szerdahelyi nem közvetlenül Szentiványitól merítette kozmográfiai tudását. Akkor hát kitől? Talán Kirchertől, akinek könyve ismert volt Magyarországon: szerepel például a – többek közt, Nagyszombatban tanult – Pázmány Miklós (1623–1667) pápai és veszprémi főkapitány könyveinek jegyzékében (MMK, 1992). Megjegyzendő, hogy Szerdahelyi – mint Kircher – Tycho eredeti világképét proponálja, nem pedig annak Riccioli-féle változatát, mint Szentiványi.

Kulcsszavak: jezsuiták, kalendárium, kozmográfia, Giovanni Battista Riccioli, Szentiványi Márton, Szerdahelyi Gábor, tudománytörténet

IRODALOM

Bartha Lajos (1978). Egy háromszáz éves magyar térkép, és a nagyszombati meridián kérdése. Geodézia és Kartográfia. 30, 5, 379.

Bartha Lajos (1980). A nagyszombati csillagvizsgáló előtörténete. Természet Világa. 111, 372.

Bartha Lajos (1983). A nagyszombati egyetem csillagvizsgálója. Föld és Ég. XVIII, 6, 178.

Csaba György Gábor (1998). Szentiványi Márton csillagászati nézetei a „Miscellanea”-ban. Magyar Csillagászati Egyesület. Budapest

Endrei Walter – Zolnay László (1986). Társasjáték és szórakozás a régi Európában. Corvina, Budapest

Grant, Edward (1991). Jesuits and the New Cosmology. [A jezsuiták és az új kozmológia.] Előadás a párizsi Les jesuites et la philosophie dans l’Europe de la Renaissance [Jezsuiták és filozófia a Reneszánsz Európában] konferencián

Kircher, Athanasius (1660). Iter exstaticum coeleste. Würzburg

MMK (1992). Magyarországi Magánkönyvtárak II. 1588–1721. Scriptum Kft., Szeged

Riccioli, Giovanni Battista (1651). Almagestum novum astronomiam veterem novamque complectens. 2 vol., Bologna

Riccioli, Giovanni Battista (1668). Argomento fisico-mattematico contro il moto diurno della terra [A föld napi mozgása ellen felhozott fizikai és matematikai érvelés]. Bologna

Riccioli, Giovanni Battista (1669). Apologia pro argumento physicomathematico contra systema Copernicarum [A koperniuszi rendszer ellen felhozott fizikai-matematikai érvek apologiája]. Venezia

Riccioli, Giovanni Battista (1699). Chronologiæ reformatæ ed ad certas conclusiones redactæ. Bononiæ, 1699.

Serfőző József (1942). Szentiványi Márton S. J. munkássága a XVII. sz. küzdelmeiben. Pray Rendtörténetíró Munkaközösség. Budapest

Simonyi Károly (1986). A fizika kultúrtörténete. 3. kiadás. Gondolat, Budapest

Sivin, Nathan (1974). Copernicus in China. Journal for the History of Astronomy. 5, 204.

Szentiványi Márton (1689). Curiosiora et Selectiora Variarvm Scientiarvm Miscellanea. Tyrnaviae, Typis Academicis Anno M.DC.LXXXIX.

Szerdahelyi Gábor (1702). Fax Chronologica ad ominigenam Historiam ab orgine Mundi. Tyrnavia [Nagyszombat]

Szinnyei József (1909). Magyar írók élete és munkái. 17. kötet, Budapest

Tycho de Brahe (1588). De Mundi Aetherei

Vargha Domokosné (2002). Csillagászat a nagyszombati jezsuita egyetemen. In Gazda István: A magyar csillagászat történetéből. Magyar Tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba.

Zemplén Jolán (1961). A magyarországi fizika története 1711-ig. Akadémiai, Budapest

¹ Szerdahelyi Gábor 1702 augusztusában mutatta be Dissertatio-ját a Nagyszombati Egyetem Filozófia tanszékén. Az ő példája is mutatja, milyen hosszú és alapos kiképzésben részesültek a jezsuiták: Szerdahelyi huszonkét évvel korábban lépett be a Rendbe. A Dissertatio mai értékrendszerünk szerint tehát kb. az akadémiai doktori értekezésnek felelne meg. A könyv először 1699-ben Grazban, majd 1702-ben Nagyszombatban jelent meg (Szinnyei, 1909).

² A zirci könyvtárban megvan Giovanni Stephano Menochius S. J. (1758) az egész Bibliára írt kommentárja, benne egy 11 oldalas értekezés: Dissertatio prima excerpta ex Chronologia reformata Joannis Baptistae Riccioli.

³ Ugyanezen nagyszombati kiadás pannonhalmi és szegedi példányaiból hiányzik az ábrázolás; megvan viszont a budapesti Egyetemi Könyvtáréban.

⁴ Köszönjük Elizeus atya fordításban nyújtott segítségét.

⁵Vajon mit ábrázol a háttérben látható tornyos épület? Talán egy csillagvizsgálót? Ez ellentmondani látszik Nagyszombat ismert ábrázolásainak (Bartha, 1980, 1983) – de ne feledjük, hogy azok száz évvel későbbiek, s a rajtuk látható „matematikai torony” csak a XVIII. század derekán épült.

⁶ Kepler De Stella Nová-ja is megvolt a nagyszombati könyvtárban, mégpedig már 1632-től (Vargha, 2002).

⁷ A hiba valószínű oka a rajzoló (vagy megbízójának) kozmográfiai tájékozatlansága. Ez a tévedés még jobban aláhúzza azt, hogy Szerdahelyi atya teológus volt, nem csillagász. A Magyar életrajzi lexikon adatai szerint Szerdahelyi Gábor 1660-ban született Munkácson. 1680-ban lépett be a jezsuita rendbe. Bölcseleti tanulmányait Trencsénben végezte; előbb Nagyszombatban, Kőszegen és Zágrábban tanított, később Grazban bölcseletet, majd Bécsben és újra Nagyszombatban egyházjogot adott elő. 1722-től a kassai Kollégium igazgatója volt, és az ottani nyomdát fejlesztette. 1726-ban halt meg Kassán.

⁸ A régi csillagászok e kedvenc kifejezése azt jelenti, hogy meg kell magyarázni, miért látjuk azt, amit látunk – mikor az ellentmondani látszanak a skolasztika megváltoztathatatlan dogmáinak.

⁹ Eszerint Szentiványi Márton – aki ekkor a nagyszombati egyetem rektora is – adta ki Szerdahelyi Gábor Kronológiáját. Talán épp az ő befolyása mutatkozik meg az előző, grazi kiadáshoz viszonyított változtatásokban.

¹⁰ 2005-ben Bikfalvi Géza emlékezett meg Szentiványi Mártonról a jezsuita polihisztor halálának 300. évfordulója alkalmából: P. Szentiványi Márton S. J.

¹¹ A Szaturnusz gyűrűjét sokáig két holdnak hitték; a gyűrűformát csak Huygens ismerte fel a XVII. század végén.

¹² Szentiványi a skolasztika érvelését szajkózza, s ami a hajó tatjából feldobott követ illeti, jellemző módon se neki, se másnak nem fordult meg a fejében, hogy a kísérletet elvégezze…! Galileit se olvasta…

¹³ A Nagyszombati Egyetem könyvtárát 1690 óta éppen Szentiványi vezette s katalogizálta! (Csaba, 1998)

¹⁴ Riccioli páter további könyveket is szentelt a témának: Riccioli (1668, 1669).

1. ábra • A három nagy világrendszer – a kopernikuszi, a ptolemaioszi és egy Tycho de Brahe-féle – Szerdahelyi Gábor 1702-ben, Nagyszombatban megjelent könyvében.

2. ábra • Szerdahelyi Gábor könyvének első, 1699-es grazi kiadásában az Istent jelképező alak a reneszánsz kor óta népszerű pallone játékot játssza a földgolyóval.

3. ábra • Tycho de Brahe „hibrid” világképében a bolygók a Nap körül, ám a Hold, a Nap és az állócsillagok a Föld körül keringenek.

4. ábra • Kircher páter képzeletbeli utazása Tycho de Brahe Univerzumában

5. ábra • A világ felépítése Szentiványi Márton 1689-ben megjelent könyve szerint alapvetően skolasztikus.

6. ábra • Szentiványi szerint a világ igazi rendszere a Tycho de Brahe-féle elrendezés Riccioli-féle módosított változata.

7. ábra • A világrendszerek megmérettetése Riccioli páter 1651-ben megjelent Almagestum Novumában. A mérleg serpenyője a kopernikuszinál „súlyosabb”, Tycho-féle rendszer felé billen; Ptolemaiosz idejétmúlt világrendszere már a Földön hever.

<-- Vissza a 2007/08 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]