ajk . elte . hu
Új irányok
a magánjogtudományban
Vékás Lajos
az MTA rendes tagja, egyetemi tanár
ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék
vekas ajk . elte . hu
Közel száz évvel ezelőtt Szászy Schwarz Gusztáv, a nagy magyar magánjogász hasonló cím alatt tartott két előadást (Szászy Schwarz, 1911). Megállapította, hogy „több mint két nemzedék fölött múlt el az idő, amióta utoljára »új irányról« beszéltek a magánjog terén. Az akkori új irány a »történeti« volt, szemben a régivel, a »természetjogi«-val.” Szászy Schwarz – Rudolf Jhering követőjeként – az érdekkutató módszert állította szembe a Friedrich Carl von Savigny nevével fémjelzett történeti jogi iskola kutatási metódusával. Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a több mint kétezer éves magánjogtudomány paradigmaváltásait külső nézetrendszerek szemléletformáló kisugárzása idézte elő. Hosszú évszázadokon át főleg a filozófia és a teológia játszotta ezt a katalizátor-szerepet; a 19., majd a 20. században a közgazdaságtudomány, a szociológia és más társadalomtudományok gyakoroltak jelentős hatást a magánjog vezérlő eszméire, sőt módszertanára is. A magánjogi gondolkodást már azokban a hosszú évszázadokban is számos külső, megtermékenyítő szellemi hatás érte, amikor a jogtudomány a maga feladatát kizárólag a jogforrások anyagának magyarázatában, a hézagok kitöltésében és új jogdogmatikai megoldások kitalálásában látta. E rövid összefoglalásban a magánjogtudományban az elmúlt fél évszázad során bekövetkezett jelentős irányváltásokat mutatjuk be.
•
A magánjog utolsó félszázados fejlődésének egyik legfontosabb eszmei áramlatát kétségkívül az ún. „gyengébb fél” védelme körüli viták képezik. A probléma magját az a korántsem új keletű felismerés jelenti, hogy a magánjogi szabályozás alapvető módszertani kiindulópontjában és részleteiben is egyenlőnek tekinti a – gazdasági, szociális, képzettségi stb. szempontból – gyakran távolról sem egyenlő társadalmi lehetőségekkel rendelkező jogalanyokat. A magánjog etikai és szociális szempontokkal történő átitatódásának – Szladits Károly szavaival: „átszellemülésének” – követelése ugyan már a huszadik század első felében hangot kapott, de ezen irányzatnak igazi térnyerésére az elmúlt ötven évben került sor. (Szladits, 1941, 35.) Előrebocsátjuk, hogy a magánjog törzse ettől még változatlanul és szükségszerűen „individualista jogrend marad”, amelynek feladata „a magánérdekek összeütközésének igazságos kiegyenlítése”. (Szladits, 1941, 35.) Ehhez pedig Arisztotelész nyomán hozzátehetjük: a magánjogi igazságosság fő formája a kiegyenlítő-kiigazító igazságosság (iustitia commutativa), azaz a magánszemélyek között az egyenjogúság és a mellérendeltség helyzetében létrejövő cserekapcsolatok igazságossága.(Arisztotelész, 1971, 136. skk., különösen 1135. a.) (vö.: Peschka, 1980, 16. skk.)
A fogyasztóvédelem, a szociálisan rászorult fél védelme és más hasonló jelszó alatt – szinte a korkívánat erejével – fellépő és ható nézetek az elmúlt évtizedekben hódítottak a világ gazdaságilag fejlettebb felében; és – a szokásos késéssel – a 70-es években hozzánk is eljutottak. Megkísértették nemcsak a jogtudományt, hanem a jogalkotást és a bírói gyakorlatot is. (V. ö. Vékás, 1981) Számos jogágban kísérlik meg érvényesítésüket, így a magánjogban, sőt még a klasszikus – kollíziós normákkal operáló és közvetett szabályozást nyújtó – nemzetközi magánjogban is.
Valljuk meg: a magánjognak kevés eszköze van a szociális egyenlőtlenségek kiigazítására. Túl a jogi szabályozás közös problémáján, a jog általános érvénye és az eldöntendő eset egyedi konkrétsága közötti ellentmondáson (Peschka, 1980, 16. skk., 56. sk.), a magánjogban azért nehéz a szociális szempontú korrekcióra módot találni, mert a magántulajdonosok viszonyainak rendezésénél a kiinduló elv csak az egyenjogúság és a mellérendeltség lehet. Már Arisztotelész felhívta ugyan a figyelmet a méltányosság követelményére (Arisztotelész, 1971, 136. skk., különösen 1135. a.), de a magánjogban éppen az említett kiinduló alapállás miatt ezzel a lehetősséggel is csínján kell bánni. A méltányosságnak ugyanis két oldala van: ami az egyik tulajdonosnak méltányos, az a másiknak már könnyen elfogadhatatlanul méltánytalan lehet. Mindehhez járul az alapvető célkitűzésnek és az alkalmazott kiindulási kategóriának: magának az ún. gyengébb félnek – bármely definíció szerint megmaradó – pontatlansága és erősen viszonylagos volta. Versenypiacon például a szociálisan elesett fél sincs a gazdaságilag erősebb félnek kiszolgáltatott helyzetben; monopolhelyzet esetében viszont a gazdasági potenciáltól függetlenül is aszimmetrikus szerződéskötési pozíciók jöhetnek létre.
•
Nem utolsósorban a magánjogi eszközök szociális érzéketlensége és a szerződéses alanyok gazdasági egyensúlyának hiánya miatt, vagyis éppen a szociális túlsúly jogszabályi korrigálására hivatkozva törnek lándzsát jeles jogtudósok az alapvető alkotmányos és emberi jogoknak a magánautonómia körében történő közvetlen érvényesítése mellett.(Sajó – Uitz, 2006) Ezekkel a felfogásokkal szemben a magunk részéről azok nézetéhez csatlakozunk, akik a „gyengébb fél” védelme miatt sem látnak ilyen közvetlen hatásra szükséget, illetve jogi lehetőséget. (Canaris, 1999, 98.; Vékás, 2001, 2006) Túl a „gyengébb fél” védelme jelszó elméletileg és gyakorlatilag egyaránt problematikus vonásain, a magánjogi normák közvetítésére az alkotmányos alapjogok és a magánjogi szerződések között e körben ugyanazon okból és ugyanúgy szükség van, mint a magánautonómia aszimmetriától nem terhelt világában. Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az alkotmányos követelmények magánjogbeli érvényesítésére szociális megfontolásokból nem kellene a közvetett érvényesülés minden jogi lehetőségét megragadni.
•
A „gazdasági elemzés” éppen az individuális magánjognak kíván társadalmilag hatékonyabb mágneses teret teremteni, éspedig távolról sem etikai, hanem – ellenkezőleg – kizárólag gazdasági megfontolások alapján. Maga a jog gazdasági elemzésének elmélete kétségkívül tudományágunk egyik legnagyobb hatású szellemi áramlatává vált a 20. század utolsó harmadában. Ahogy Sajó András írja: „a jog gazdasági elemzése csak része egy nagyobb szabású kísérletnek, mely a gazdaságtani szemléletet és alapfeltevéseket a társadalmi viselkedés – illetve annak legkülönbözőbb megnyilvánulásai – magyarázatára kívánja kiterjeszteni”. (Sajó, 1984) A jog gazdasági elemzését az 1991-ben Nobel-díjjal is kitüntetett Ronald H. Coase kutatásai és a 60-as évek elején közzétett tanulmányai indították el. Coase híressé vált és a témában valóban úttörő jelentőségű tanulmánya A társadalmi költség problémájá-ról 1960-ban jelent meg (Coase, 1960).1 Az ő hatására kezdődtek el a részletekbe menő kutatások, előbb csak az Egyesült Államok egyetemein (mindenekelőtt Chicagóban), azután a 80-as évektől Európában is. Időközben egy valódi „szekta” alakult ki a gazdasági elemzés híveiből, folyóiratokkal és egyéb időszaki kiadványokkal, rendszeres konferenciákkal stb.2 Mint nagyon sok elméletnek, úgy a jog gazdasági elemzésére vonatkozó kifejlett nézeteknek is fellelhetők – sejtés jellegű – előzményei. A kártérítési felelősségi jogot például (amellyel kapcsolatban a gazdasági elemzés sokat ígérő gyakorlati következtetésekre is lehetőséget kínál) már 1888-ban igen szellemesen vette bonckés alá „nemzetgazdasági szempontból” a bécsi Victor Mataja. (Mataja, 1888) Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a gazdasági megközelítés a magánjog elemzésénél az egyoldalúság veszélyét is magában rejti. E csapdát még az irányzat olyan kiemelkedő nagysága sem tudta elkerülni, mint Richard A. Posner, aki például a családjogi konfliktusok feloldásához is eminens szerepet szánna a gazdaságossági megközelítésnek. (Posner, 1984)3 Egyetértéssel idézhetjük Peter Behrens kiemelkedően koncepciózus könyvének a jog gazdasági elméletére általában tett következő megállapítását: „Az ilyen jellegű elméletek nem ok nélkül váltanak ki kételyeket. Gyakran esnek ugyanis abba a hibába, hogy bizonyos társadalmi értéket abszolutizálnak, ezzel az ideologikusság gyanújának téve ki magukat. A jog gazdasági elmélete azáltal kerülheti el ezt a veszélyt, hogy nyíltan megfogalmazza premiszszáit, és nem tart igényt arra, hogy a jogrendszer egyedül lehetséges elméleti megalapozásának tekintsék.” (Behrens, 1986, 368., VIII. i., 101.) A tévedések és túlzások nem csorbítják tehát az elmélet erényeit, mindenekelőtt a kiinduló szemléletváltoztatás jelentőségét: a magánjogi megoldások megválasztásánál vizsgálni kell azok költségeit s általában gazdasági következményeit.
Kulcsszavak: magánjogtudomány, történeti jogi és természetjogi iskola, gyengébb fél védelme, emberi jogi és alkotmányos követelmények és a magánjog, a jog gazdasági elemzése
Irodalom
Arisztotelész (1971): Nikomakhoszi ethika. Akadémiai, Budapest
Behrens, Peter (1986): Die ökonomischen Grundlagen des Rechts. Mohr Verlag. Tübingen
Burrows, Paul – Veljanovski, Cento G. (eds.) (1981): The Economic Approach to Law. Butterworth, London
Coase, Ronald H. (1960): The Problem of Social Cost. Journal of Law and Economics. 31, [magyarul: A társadalmi költség kérdése. (1984) In: Harmathy Attila – Sajó András (szerk.): A jog gazdasági elemzése. Közgazdasági és Jogi, Budapest, 202–243.].
Harmathy Attila – Sajó András (szerk.) (1984): A jog gazdasági elemzése. Közgazdasági és Jogi, Budapest
Malloy, Robin (1990): Law and Economics. West Publishing Co, St. Paul, Minn.
Mataja, Victor (1888): Das Recht des Schadenersatzes vom Standpunkte der Nationalökonomie. Leipzig
Medema, Steven (ed.) (1998): Coasian Economics: Law and Economics and the New Institutional Economics. Kluwer, Boston
Peschka Vilmos (1980): Az etika vonzásában Akadémiai, Budapest
Posner, Richard A. (1984): A családjog. In: Harmathy Attila – Sajó András (szerk.): A jog gazdasági elemzése. Közgazdasági és Jogi, Budapest, 155–170.
Posner, Richard A. (1979) Utilitarism, Economics, and Legal Theory. Journal of Legal Studies. 8103–8140.
Sajó András (1984): Közgazdaságtani vizsgálódások a jogról. In: Harmathy Attila – Sajó András (szerk.): A jog gazdasági elemzése. Közgazdasági és Jogi, Budapest, 5–42.
Szászy Schwarz Gusztáv (1911): Új irányok a magánjogban. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest
Sajó András – Uitz Renáta (eds.) (2006): The Constitution in Private Relations: Expanding Constitutionalism. Eleven International Pub, Utrecht
Szladits Károly (1941): Magyar magánjog. I. k., Grill Károly Könyvkiadó Vállalat: Budapest
Vékás Lajos (1981): Fogyasztóvédelem a fejlett tőkés országokban, Gazdaság- és Jogtudomány. XV, 57–84.
Vékás Lajos (2001): Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései. HVG-ORAC, Budapest
Vékás Lajos (2006): Egyenlő bánásmód polgári jogi viszonyokban? Jogtudományi Közlöny. LX, 1355–1364.
1 Magyarul megjelent A társadalmi költség kérdése címmel, Harmathy Attila és Sajó András A jog gazdasági elemzése című kötetében (Harmathy – Sajó, 1984). Feltétlenül említeni kell a Coase tiszteletére megjelent tanulmánykötetet (Medema, 1998) a témához kapcsolódó több érdekes írással. továbbá Paul Burrows és Cento G. Veljanovski (1981), valamint Robin Malloy (1990) munkáját (különösen a 104–125. oldalak).
2 A folyóiratok, illetve periodikák közül: a Journal of Legal Studies (1972-től); a Journal of Institutional and Theoretical Economics (e címmel 1986-tól, de ilyen alcímmel már 1981-től a Zeitschrift für die gesammte Staatswissenschaft 137. köteteként); Journal of Law and Economics (1958-tól); Research in Law Economics (1979-től); Journal of Law, Economics and Organization (1985-től) stb.
3 A gazdasági hatékonyság abszolutizálásával Posner még a rabszolgaság igazolásáig is elmegy. (Posner, 1979)
<-- Vissza a 2007/12 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]