nytud.hu
BESZÉDPERCEPCIÓS FOLYAMATOK ÖSSZEFÜGGÉSEI GYERMEKKORBAN
Gósy Mária
az MTA doktora, tudományos tanácsadó, egyetemi tanár
MTA
Nyelvtudományi Intézet – gosy nytud.hu
Horváth Viktória
tudományos segédmunkatárs, PhD-hallgató
ELTE
Fonetikai Tanszék – horviki nytud.hu
Az anyanyelv elsajátításának folyamata, elméletei, vizsgálati lehetőségei több mint egy évszázada foglalkoztatják a kutatókat. A kezdetekben a beszédprodukció állt a középpontban, a pszicholingvisztika kialakulásával a beszédészlelés és a beszédmegértés mechanizmusa iránt is fokozódott az érdeklődés. A beszédpercepció kutatásának célja az, hogy megtudjuk, miként képes a hallgató az artikuláció következtében létrejövő, folyamatos akusztikai jelből diszkrét nyelvi egységeket létrehozni. Mindez sajátos módon működik gyermekkorban: a nyelvi rendszer ekkor még nem teljesen kialakult, a produkciós stratégiák is állandó változásban vannak; sajátos a kapcsolat a beszélés és az elhangzottak megértése között. A percepció fejlődésének elemzése arra ad választ, hogyan ismeri fel a gyermek a különféle kontextusban előforduló beszédhangokat, miként észleli és érti meg a hosszabb közléseket, hogyan válik képessé az elhangzó szöveg összefüggéseinek értelmezésére.
Magyar anyanyelvű gyermekek beszédpercepciós folyamataival részkutatások már foglalkoztak (Kocsis, 1996). A fejlődés rendszeres és átfogó vizsgálatára eddig még nem került sor. A jelen kutatás célja az volt, hogy leírjuk a 4–9 éves magyar gyermekek egyes beszédészlelési és beszédmegértési folyamatainak életkorspecifikus működését. A kutatás elméleti jelentőségét az adja, hogy konkrét adatok alapján először modellálja a vizsgált korosztályok percepiós folyamatainak kapcsolatrendszerét. Gyakorlati vonatkozásai pedig az írott anyanyelv tanulásával függenek össze; választ adhatnak az iskolások egy részének olvasás- és írástanulási nehézségeinek, tanulási zavarainak okaira. Feltételeztük, hogy a percepciós folyamatok összefüggéseinek mértéke mutathatja a fejlődést, az életkor növekedésével csökken a percepciós folyamatok kapcsolatainak száma. Ez azt jelenti, hogy minél önállóbbak a folyamatok, annál tökéletesebben működik a percepciós mechanizmus.
Véletlenszerűen kiválasztott, tipikus fejlődésű óvodás és iskolás gyermekek vettek részt a kísérletsorozatban, életkoronként 100 gyermek (fele leány, fele fiú). Valamennyien egynyelvűek, ép hallásúak, nem beszédhibásak. Összesen 600 gyermeket teszteltünk. A kutatás módszere a beszédfeldolgozás vizsgálatára kifejlesztett és sztenderdizált GMP-diagnosztika volt (Gósy, 1995/2006), amelynek kilenc tesztjét használtuk; ebből hét a beszédészlelési és kettő a beszédmegértési folyamatok megítélésére szolgált. A teljes adatmennyiség 52 400; a tesztlapokon a részletes minőségi elemzéseket is rögzítettük (például: téves észleletek, hibatípusok), valamint statisztikai elemzéseket végeztünk.
A kísérletsorozat valamennyi adatának összesítésével kaptuk a „percepciós mutatót”, amely egy adott korosztály elemzett percepciós folyamatainak átlagos működését jellemzi (1. ábra). A legnagyobb változás a négy- és ötévesek teljesítményében következik be, az öt- és hatévesek, illetve a nyolc- és kilencévesek között gyakorlatilag nincs változás. Hat- és nyolcéves kor között fokozatos a fejlődés.
A fonetikai észlelés eredményei a legjobbak minden korcsoportban, míg a magasabb nyelvi szint működését igénylő fonológiai észlelési folyamatokéi a leggyengébbek; még harmadik osztályban is 75–85 % közöttiek az átlagértékek. A betűtanuláshoz nélkülözhetetlen transzformációs észlelés helyes megoldása a hétéveseknél 78 %; sokan közülük csak 25 %-os teljesítményt értek el. A csaknem hibátlan hangdifferenciálás ötéves korban elvárható; adataink ugyanakkor azt mutatták, hogy a hatévesek mindössze 14 %-a, de a harmadik osztályosoknak is csak 40 %-a nyújtott hibátlan teljesítményt. Ez és a fonológiai észlelési folyamatok gyenge szintje erősen megnehezíti a betűtanulást, illetve az eszközszintű írást és helyesírást. A beszédmegértés összetettebb működéseket igényel, mint a beszédészlelés; többféle kognitív funkció aktiválása révén történik az elhangzottak pontos dekódolása. Mind óvodás-, mind iskoláskorban a mondatértés jobb, mint a szövegértés. Noha a sztenderd értékek szerint a mondatértési tesztben már hétéves kortól elvárható a hibátlan teljesítmény, a jelen kutatásban egyetlen iskolás korosztálynál sem tapasztaltuk, hogy valamennyi gyermek képes lett volna erre. Az elsősök 33 %-a, a harmadik osztályosok fele érte el ezt, de az utóbbiak között akadt nyolc gyermek, akik az óvodások szintjén teljesítettek. A szövegértési teljesítményben is jelentősek az elmaradások; figyelmeztetve a biztosan bekövetkező tanulási nehézségekre, valamint a következményes figyelem- és viselkedészavarokra.
A percepciós folyamatok közötti kapcsolatok számának elemzése igazolta, hogy az életkorral lineárisan csökken a folyamatok közötti szignifikáns összefüggések száma (2. ábra). Ez az eredmény új az anyanyelv-elsajátítás feldolgozási oldalának kutatásában, és sokszoros gyakorlati következményei vannak.
A hatéves kort követően a gyermekek percepciós folyamatainak önállósulása megtorpan; az egyes folyamatok működése ismét szoros összefüggést mutat. Ennek az egyik oka technikai, az óvodásoknál két folyamatot nem tüntettünk fel az ábrában (a beszédhang-differenciálást és a transzformációs észlelést, mivel ezeket a fiatalabb életkorokban nem vizsgálhattuk). A másik ok a beszédmegértés hat- és hétéves kor közötti jelentősebb fejlődése. A megértési folyamatokat szemléltető háromszöghöz sok egyéb folyamat kapcsolódik hétéves korban, szemben a hatéveseknél látható egyetlen kapcsolattal. Az írott anyanyelv elsajátítása új feladatok elé állítja és megterheli a gyermek feldolgozási mechanizmusát. A folyamatok tehát mintegy egymást segítve alakítják ki az új stratégiákat a megváltozott körülményeknek megfelelően. A fejlődés az iskoláskorban ismét a függetlenedésben látható.
A 600 gyermek részvételével elvégzett kutatás eredményei arról tanúskodnak, hogy a percepciós mechanizmus fejlődése nem feltétlenül folyamatos, nem minden esetben fokozatos, és nem egyformán érinti a vizsgált percepciós folyamatokat. Az adatok igazolták, hogy a gyermekek jó részénél valamilyen elmaradás tapasztalható; a problémák súlyosbodhatnak iskoláskorban az írott anyanyelv és más tárgyak tanulásának következtében. A percepciós folyamatok önállósulása biztosítja a tudatos és kognitív szintű beszédfeldolgozást óvodáskortól kezdődően.
Az írott nyelv megtanulása alapvetően a megfelelő, életkori beszédészlelés és beszédmegértés függvénye (például: Schulte-Könte et al., 1999). Az esetleges elmaradások korlátozzák, sok esetben lehetetlenné teszik az olvasás és írás megtanulását, készségszintű alkalmazását, és kihatnak az idegen nyelv(ek) birtokba vételére is. Fontos tehát pontosan ismernünk az óvodás, illetve az iskolába lépő gyermekek beszédpercepciós szintjét, mert ez hatással lehet iskolai előmenetelükre, a tanulási folyamatra, valamint a fejlesztés irányára.
A kutatást a T 049426 sz. OTKA támogatta.
Kulcsszavak: óvodások, iskolások, beszédészlelés, beszédmegértés, fejlődési mutató, percepciós folyamatok
1. ábra • A beszédpercepciós folyamatok mutatóinak változása az életkor függvényében
2. ábra • A percepciós folyamatok közötti összefüggések alakulása az életkor függvényében (a különféle árnyalatú körök a percepciós folyamatokat, a háromszög a megértési folyamatokat, az összekötő vonalak pedig a kapcsolatok statisztikailag igazolt meglétét reprezentálják)
IRODALOM
Gósy Mária (1995/2006): GMP-diagnosztika. Nikol, Budapest
Kocsis Judit (1996): Óvodáskorú gyermekek beszédészlelési és beszédmegértési teljesítményének alakulása. In: Gósy Mária (szerk.): Gyermekkori beszédészlelési és beszédmegértési zavarok. Nikol, Budapest, 100–122.
Schulte-Körne, G. – Deimel, W. – Bertling, J. – Remschmidt, H. (1999): The Role of Phonological Awareness, Speech Perception, and Auditory Temporal Processing for Dyslexia. European Child and Adolescent Psychiatry. 8, 28–34.
<-- Vissza a 2007/02 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]