Magyar Tudomány, 2007/01 62. o.

Tanulmány

A JÖVŐ POTENCIÁLIS

ENERGIAFORRÁSAI

Füst Antal

okl. bányamérnök, az MTA doktora

ELTE Alkalmazott és Környezetföldtani Tanszék, Budapest,

drfustnetranthi.h anh chello.hu

Hargitai Róbert

okl. bányamérnök, a műszaki tudomány kandidátusa, PhD, Visiting Professor of

Colorado School of Mines, Department of Mining Engineering

Golden, Colorado, USA – rhargita mines.edu

A mai modern társadalom legfontosabb energiaforrásai a kőolaj és a földgáz. Az állami adóbevételek zöme, közvetlenül vagy közvetve, a kőolajat és a földgázt felhasználók megadóztatásából ered. A jelenlegi körülmények és gazdasági szerkezetek mellett az állami bevételek csökkenése gazdasági katasztrófákhoz vezethet, ám az is látható, hogy a szénhidrogénkészletek csökkenése, illetve a szénhidrogénforrások néhány kézben való összpontosulása hasonlóan veszélyes és kiszámíthatatlan helyzetet idézhet elő. Dr. Emhő László az Energia audit a változó világban című tanulmányában (Emhő, 2006) idézi Lontay Zoltán figyelemreméltó megállapítását: „…az elkövetkezendő 50 év a rendelkezésre álló olaj- és földgázalapú energiaellátás műszaki-, financiális és társadalmi kihatásaiban jelentős negatív átrendeződést, megoldandó kritikus válságot fog hozni”. Ezért feltétlenül szükséges az egyes országok összefogásával megtalálni az emberiség új energiaforrásait, és a gazdaságokat folyamatosan átvezetni az új energiaforrásokon alapuló gazdasági környezetbe. Ennek két közvetlen indoka is van, nevezetesen

• az emberiség létszámának és ezzel energiaigényének állandó növekedése (1. ábra), valamint

• a Föld szénhidrogénkészleteinek rohamos csökkenése.

A világ szénhidrogénkészletei végesek, így pár évtized múlva az emberiségnek új energiaforrások után kell néznie. A problémát előre jelzi, hogy a szénhidrogén-kutatás hatékonysága rohamosan csökken, míg a felhasználási igény növekszik (2. ábra).

Ez a megállapítás még akkor is helytálló, ha figyelembe vesszük a szénhidrogén-kutatásnak azt a sajátosságát, hogy a magas kutatási költségek miatt a kutatók csupán a mindenkori piaci igény kielégítéséhez szükséges készletek meglétének igazolására törekednek. A kutatás tehát csak minimális idővel előzi meg a termelést, és nincsenek későbbi felhasználásra váró megkutatott készletek. Kétségtelen, hogy a szénhidrogének készletszámítása számos bizonytalansággal terhelt (Bárdossy – Lné Felvári, 2006). Kétségtelen az is, hogy ez a bizonytalanság jelentős kihatással van akkor is, amikor az emberiségnek meg kell válaszolnia azt a kérdést, hogy mikor kell áttérni a szénhidrogénekről valamely más energiahordozóra. Természetesen a készletek mennyiségében rejlő bizonytalanság és az ebből eredő kockázat mérsékelhető egyrészt a készletszámítási eljárások fejlesztésével, másrészt a más energiahordozóra való áttérés előkészítésének mielőbbi elkezdésével. Ebben segítséget nyújthat az a megfigyelés, hogy a különböző, többé-kevésbé független készletbecslések átlaga a valóságot általában igen jól közelíti.

M. King Hubbert elmélete szerint a kitermelés időbeli változása egy Gauss-görbéhez hasonlít. A kitermelést a kutatási eredmények determinálják, de amint ez a görbe eléri maximumát, a „Hubbert-csúcsot”, akkor ez egyben egy leszálló ág kezdete is. Megítélésünk szerint, mind a felszálló, mind a leszálló ág két részre osztható. A kitermelés kezdetén, amikor a rendelkezésre álló készletek korlátlan lehetőséget adnak a növekvő igények kielégítésére, a kitermelés exponenciálisan növekszik mindaddig, ameddig az igények és a kitermelés növekedése egyensúlyba nem kerül (inflexiós pont). Ezt követően az igények kielégítése csak további lelőhelyek időigényes megkutatása révén biztosítható. Ezt egyre nehezebben és egyre drágábban lehet biztosítani, így a kitermelés növekedése egyre inkább csökken, és a növekedés a Hubbert-pontban válik nullává. A leszálló ág ismét két részre osztható, az első szakaszban a csökkenés mértéke kezdetben lassú, majd egyre intenzívebb lesz, és az inflexiós pontban éri el maximumát. Az utolsó szakaszban a kereslet is egyre jobban mérséklődik (az emberiség fokozatosan más energiahordozóra áll át), a mérséklődés üteme csökken, és a kitermelés mennyisége fokozatosan nullává válik. A különböző elemzők szerint egyértelmű, hogy napjainkban a szénhidrogén-kitermelés elérte a lehetséges maximumot, így a jövőben rohamos csökkenésre lehet számítani. A csökkenés mértékére többféle változat készíthető. Ezek a változatok három csoportba sorolhatók. Optimista változatról beszélünk akkor, ha az a jövőben a szénhidrogén-kitermelés fokozatos növekedésével számol. Szinten tartó az a változat, amely feltételezi, hogy a jelenlegi termelés továbbra is fenntartható, és pesszimista az a változat, amely a kitermelés kisebb vagy nagyobb ütemű mérséklődését prognosztizálja (OIScenarios.info, 2006). Az előbb említett három változatot további részekre szokták bontani.

A termelés várható csökkenésére számos prognózis készült. Ezek közül a 2. ábrán a 2006. évi, Freddy Hutter által készített prognózisösszesítőt mutatjuk be. A prognózisok egyike sem tekinthető optimistának annak ellenére, hogy némelyik rövid távú termelés-emelkedést valószínűsít.

A 2. ábrán látható görbék a Hubbert-függvényhez hasonló formát mutatnak annak ellenére, hogy némelyik rövidebb-hosszabb stagnáló termelési szakaszt is feltételez. A stagnáló szakasszal rendelkező, trapéz formájú termelési görbék az egyedi kitermelési helyekre igazak, de azok összességére már nem. A 2006. évi prognózisok jelentős változást mutatnak a 2005. évben közreadott változatokhoz viszonyítva. 2005-ben a prognóziskészítők hosszú stagnáló termelési szakaszokat jósoltak, a görbék aszimmetrikusak voltak, és inkább hasonlítottak a lognormális eloszlás sűrűségfüggvényére, mint a Hubbert-görbére. Megjegyezzük, hogy a 2006. évi prognózisok némelyikén még fellelhető stagnáló szakaszokat eleve életszerűtlennek tartjuk; realitásuk a népszaporulat és a lakossági igények fokozatos növekedése mellett erősen megkérdőjelezhető.

A szénhidrogénkészletek zöme viszonylag kis területre, a Közép-Keletre koncentrálódik, így a 3. ábra szerint az Egyesült Államok és Európa kőolajtermelése 2040 után gyakorlatilag megszűnik, de a legnagyobb kőolajtermelők továbbra is a közép-keleti országok maradnak.

A British Petroleum Statistical Review 2005. szeptemberi számában a kőolajkészletek régiók szerinti megoszlására a következőket írja: A Közel-Keleten található a kőolajkészletek 57 %-a, az Egyesült Államok és Kanada együttesen birtokolja a készletek 14,5 %-át, és Európában a készleteknek csupán 1,5 %-a található. Amerikai szakértők, így M. R. Simmons is, a közel-keleti készleteket nagyobbra értékelik (66 %), míg, az USA és Kanada készleteit csak 5 %-nak tüntetik fel. Az egyenetlen területi eloszlás egyértelmű magyarázatot ad a közel-keleti konfliktusokra.

Napjainkban egyes kutatók nagy reményeket fűznek a bioüzemanyagok alkalmazásához. Világszerte számos bioüzemanyag-gyártó üzem létesül, így Magyarországon is sor kerül a közeljövőben három bioetanol-üzem létesítésére Hajdúnánáson, Marcaliban és Csurgón. Becslések szerint a világ bioetanolfelhasználása 2020-ra eléri a 120 000 millió litert, és ezzel a szénhidrogénekből származó üzemanyag mintegy 6 %-át lehet majd kiváltani. Magyarország a saját felhasználású üzemanyag 0,4-0,6 %-át kiváltani képes gyártási kapacitás létesítését vállalta (Világgazdaság, 2006). Ha összehasonlítjuk a szénhidrogén-termelési prognózist, a bioüzemanyagok gyártási prognózisával, azt a megállapítást tehetjük, hogy 2020-ig, még pesszimista szénhidrogén-termelési jóslatok mellett is a bioüzemanyag, amennyiben a piaci igények nem növekednek, ellensúlyozni tudja a szénhidrogén-kitermelés csökkenéséből adódó hiányt. Nehéz azonban elképzelni, hogy az emberiség üzemanyagok iránti igénye változatlan marad, és a bioüzemanyag-gyártási kapacitás azonos mértékben növelhető 2020 után is.

Az előbbiek alapján belátható, hogy az olajkorszaknak – Matt Savinar szavaival élve – vége, vagy legalábbis belátható időn belül vége lesz. Ez esetben azonban felmerül a kérdés, hogy akkor milyen bázison fogjuk kielégíteni az emberiség energiaigényét a XXI. század közepén. Erre vonatkozóan számos prognózis készült. Ezekből két változatot mutatunk be. I. Yantovska hannoveri kutató az emberiség várható energiabázisaira a 4. ábrán látható prognózist adta.

Várhatóan tehát a XXI. század közepétől az eddiginél kissé növekvő szerepet kap a szén, a nukleáris energia, a geotermális energia és a napenergia. Az 5. ábrán ettől kissé eltérő prognózist láthatunk (Büki, 2006).

A 5. ábrán látható prognózis abban tér el a 4. ábrán láthatótól, hogy a megújuló energiaforrások részarányát jóval nagyobbra becsüli, és kevésbé pesszimistán ítéli meg a szénhidrogének kitermelhető mennyiségét.

A Magyar Geológiai Szolgálat Magyarország ásványi nyersanyagvagyona 2005 című jelentésében a Föld feketekőszén, barnaszén és lignit ipari ásványvagyonát 984 453 Mt-ban, az ipari kőolajvagyont 162 Mrd t-ban, ipari földgázvagyonát 155,78 Tm³-ben, maximum 130 USD/kg költséggel kitermelhető uránércvagyonát 3182,5 kt-ban adja meg (MGSZ, 2005). Arra vonatkozóan, hogy a Föld szénhidrogénkészletei mennyi időre elégségesek, számos becslés készült. Büki Gergely szerint „Jelenleg kőolaj esetén az ellátottság 50–60 évre tehető, földgáz esetén nagyobbra, 70–80 évre becsülik.” (Büki, 2006). Természetesen léteznek az előbbinél pesszimistább változatok is. A különböző kutatók a világ energiahordozóinak készletét, különböző módon és különböző feltételezések mellett megbecsülve a következő időszakra tartják elegendőnek:

Ha az előbbiekhez még hozzávesszük a földhőt és a napenergiát, melyek élettartama – emberi léptékkel mérve – végtelen, akkor egyértelmű, hogy az emberiség rendelkezik olyan alternatív energiaforrásokkal, amelyek a kőolaj és a földgáz helyébe képesek lépni. Tekintettel azonban arra, hogy a nukleáris energia elfogadottsága világviszonylatban nem egyértelmű, feltétlenül szükséges alternatívát biztosítani az atomenergia esetleges kiváltására is. A potenciális energiaforrások közé az előbbieken túl feltétlenül indokoltnak tartjuk felvenni még a vizet is. Ennek különleges indokairól azonban majd csak a későbbiekben szólunk. Mielőtt a következőkben sorra vennénk a különböző potenciális energiaforrásokat, és indoklását adjuk alkalmazásuknak, vizsgáljuk meg, hogy a különböző energiahordozókra vonatkozó becslések mekkora hibával terheltek. Ennek vizsgálata során a földhőre, a napenergiára és a vízre vonatkozó élettartamot végtelennek tekintjük.

Feltételezve, hogy az előbbi élettartambecslések 99 %-os valószínűségi szinten adják meg az élettartam minimumát és maximumát, azaz a kettő különbsége a szórás hatszorosának felel meg, a várható átlagos élettartamok és szórások a következők:

Az elvégzett vizsgálatok alapján egyértelmű, hogy a XXI. század második felére az emberiség már nem fog rendelkezni számottevő kőolajkészletekkel, ugyanakkor a földgáz még várhatóan a XXI. század energiahordozója lesz, de súlya és jelentősége rohamosan csökken. A kőolajkészletek elfogyásának drámai következménye, hogy a világ gépkocsiparkját más energiabázisra kell átállítani, és erre az emberiségnek csak alig néhány évtizede, kevesebb, mint egy emberöltőnyi ideje maradt.

A következőkben vegyük sorra a XXI. század potenciális alternatív energiaforrásait.

1. A szén

A Föld szénkészletei több száz évre elegendőek, így feltétlenül indokolt hasznosításukról gondoskodni. A jövőbeli szénhasznosítás azonban nem a hagyományos bányászkodás és a szokványos széntüzelés újjáélesztését jelenti, hanem az úgynevezett „tiszta szén technológia” bevezetését. Ez gyakorlatilag a szén elgázosítását, a szénből nyert gázok szeparálását és frakciónkénti felhasználást jelenti. A technológia régen ismert, a II. világháborúban a német hadsereg számára a szén elgázosítása révén gyártottak benzint. A kőolajárak rohamos növekedésével ez a technológia még hagyományos szénbányászati kitermelési módszerek alkalmazása mellett is hamarosan versenyképessé válhat. Ha azonban a szén kitermelési technológiáján változtatunk, és hidromonitoros jövesztéssel, vagy az in situ állapotú széntest elgázosításával jutunk a kívánt termékhez, ez a megoldás, költségeit tekintve, ma is versenyképes a szénhidrogénárakkal. Az elgázosítási megoldás olcsósága mellett főként azért javasolható, mert az igényeknek megfelelően szabályozható, nem jár a külszín megbolygatásával, és nem okoz a felszínen később rekultiválandó tájsebeket. A szakemberek nagy hangsúlyt fektetnek a jelenleg is szinte korlátlan mennyiségű kőszénkészlet „tiszta” kitermelési technológiájának kifejlesztésére és ipari alkalmazása bevezetésére. A világ jelenleg ismert kőszénkészletének túlnyomó többségét birtokló Egyesült Államok akár több száz évig is fedezni tudja energiaigényét ebből az energiaforrásból. A kőszén alapú motorüzemanyagok ipari mértékű előállítására több eljárás is ismert, s ezek a szénhidrogénkészletek csökkenése vagy túl magas ára esetén azonnal gazdaságossá válhatnak.

2. A nukleáris energia

A világ urániumkészletei – egyes becslések szerint – szintén hosszú távra elegendőek, a nukleáris energia alkalmazásával szemben azonban jelentős lakossági ellenállás nyilvánul meg. Ennek oka, a katonai felhasználás lehetősége mellett, főként abban keresendő, hogy bár az atomerőművek nagyon olcsón szolgáltatják a villamos energiát, ma még nem ismeretes olyan technológia, amely lehetőséget adna az atomerőművek működésével és megszüntetésével járó hulladékok és bontási anyagok sugárzásmentesítésére. Teller Ede a halála előtt pár évvel egy ilyen technológia kifejlesztését húsz-huszonöt éven belül jósolta. Függetlenül attól, hogy az emberiség 2020–2025 táján már várhatóan rendelkezni fog ilyen technológiával, a radioaktív hulladékok kezelése és tárolókban való elhelyezése addig is jelentős költséggel jár, ráadásul minden országnak saját magának kell megoldani a tárolást, szigorú nemzetközi előírások betartása mellett. Mindebből az következik, hogy az emberiségnek biztosítania kell, hogy az atomenergiának legyen kevésbé veszélyes alternatívája is. A lehetséges alternatívák közül nem célszerű kihagyni a ma még vitatott hidegfúziót sem (Beck, 1994; 2006; Jéki, 2006).

3. A földhő

A földkéregben a hőmérséklet befelé haladva egyre növekszik. A hőmérséklet változását a 7. ábrán láthatjuk. A földhő hasznosításának – jelenlegi ismereteink szerint – a következő háromféle megoldása lehetséges:

• a hőt szállító közeg (a termálvíz vagy nagy entalpiájú vízgőz) kiemelése, a hő hasznosítása, majd a lehűlt termálvíz visszasajtolása vagy a felszíni vízfolyásokba való bevezetése;

• egy zárt rendszerben cirkuláltatott folyadékkal a kőzethőmérséklet levétele és a hő felszíni hasznosítása;

• a földhő hőcsövekkel (heat-pipe) való felszínre szállítása és a hőenergia felhasználása.

A három megoldásból az első már korszerűtlennek minősíthető, főként azért, mert a magyarországi geológiai viszonyok nem túl kedvezőek a termálvíz visszasajtolására, és tekintettel a termálvíz magas sótartalmára, élővizekbe vezetése jelentős só- és hőszennyezést eredményez.

A második megoldást hőszivattyúval kombinálva elterjedten alkalmazzák családi házak fűtésére. Tekintettel arra, hogy a rendszernek viszonylag magas a létesítési, viszont alacsony a működtetési költsége, a szükséges berendezések általában állami dotációval szerezhetők be. Ezzel a megoldással a családi közösségek fűtés és melegvíz-ellátás szempontjából önellátóvá válnak (8. ábra), és nincsenek kitéve a távhőellátási rendszerek zavarainak, illetőleg a velük kapcsolatos ármozgásoknak. A második megoldás természetesen áramtermelési céllal is létesíthető, és gyakorlatilag kimeríthetetlen energiaforrásként működtethető.

A harmadik megoldás napjainkban még kísérleti stádiumban van, annak ellenére, hogy nagy kapacitású és elenyészően alacsony veszteséggel működő hőcsövek előállítására létezik magyar szabadalom is. Ez a megoldás tehát államilag finanszírozott fejlesztést igényel. A fejlesztés eredményeként akár a távhőszolgáltató hálózatok is rendszerükben és működési elvükben is megújíthatók lennének. Ezért feltétlenül javasolható az ilyen jellegű fejlesztések állami finanszírozása.

A hőcső (9. ábra) nem más, mint egy három elemből álló (1. Zárt cső, 2. Kapilláris rendszer, 3. Munkafolyadék) zárt rendszer, amelyben zárt ciklusban, a párolgási és kondenzenergia-átalakulások dinamikai mikro-folyamatain alapulva, nagy sebességgel hőenergiát továbbítunk, külső energiaigény és hőveszteség nélkül.

A magyar szabadalom, egy 0,1 ^oC/m gradiens pontossággal kalibrálható érzékenységű, a hőt legalább 1,6 Mach sebességgel továbbítani képes rendszer, amely akár 1,5 kw/cm²- hőmennyiséget is képes elvezetni. Ezek kiemelkedően magas értékek.

4. A napenergia

A napenergia hasznosítása – a ma ismert eljárással – a bőséges kínálattal jelentkező piacon is megtalálható napkollektorok (napelemek) segítségével valósítható meg. A rendszer itt is fejlesztést igényel, és a fejlesztésnek célszerűen a hatásfok növelésére kell irányulni. A napelemek tömeges alkalmazásának ma egyetlen gátja van, az ár. Egy napkollektoros fűtési rendszer létesítése olyan nagyságú beruházási összeget jelent, még egy családi ház esetében is, hogy megtérülése csak évtizedek múlva esedékes. Ezért itt sem várható áttörés állami segítség nélkül. A napenergia erőművi hasznosításához további fejlesztések szükségesek.

5. A víz mint energiaforrás

Vízerőművek már régóta működnek a világon, ezek azonban gyakorlatilag csak a víz helyzeti energiáját hasznosítják. Napjainkban létezik egy másik megoldás is, amely az előbbinél jóval hatékonyabb. Ennek lényege, hogy miként a benzinmotor hajtóanyaga a benzin, egy vízzel működő motoré a vízplazma. Az eljárás magyar ember, Gróf Spanyol Zoltán szabadalma, melyet 1985-ben Németországban jegyeztek be. Az USA-ban 1992-ben született meg Randell Mills eljárása, amely bizonyítottan annyi hőt termel a vízből, szennyezés nélkül, mint amennyi a hagyományos üzemanyagok elégetésével nyerhető. Az oroszok 1998-ban készítettek el egy vízplazmával működő hegesztő- és vágógépet, amely mintegy 1600 W áramfelvétel mellett 8000 °C-ot állít elő (Spanyol, 2006). A vízplazmával hajtott motor alkalmazása forradalmian módosíthatja a közlekedést és általában a gépipart, hiszen módot ad a szénhidrogének kiváltására. Ráadásul a motor égésterméke víz, tehát semmiféle környezetszennyező hatás nem lép fel. Ha a fentiek igazak, akkor egy ilyen erőforrás alkalmazásának elterjedését nagy valószínűséggel nem tervezi segíteni az olajérdekeltségek mindent átszövő hálózata.

Végezetül megemlítjük, hogy természetesen van az energiával való gazdálkodásnak és tervezésnek egy másik olyan része, amelynek fontosságát még nem, vagy csak nagyon kevesen ismerték fel. A feleslegesen a környezetbe jutott hő két szempontból is káros. Egyfelől felesleges volt megtermelni, másfelől károsítja a környezetet, így védekezni kell ellene, vagy rehabilitálni az okozott környezeti károkat. Itt természetesen nem elsődlegesen a háztartások nem megfelelő hőszigetelésére vagy a huzatos nyílászáróira kell gondolni, hanem azokra a nagy hőtermelőkre, amelyek „hulladékhője” akár nagyobb városrészek, távfűtésére is elegendő hőmennyiséggel egyezik meg.

Magyarország energiafüggőség szempontjából manapság sajnos a világelsők között található. Ehhez társul, hogy a világ energiahordozó-váltás előtt áll. Ebben a helyzetben feltétlenül szükség van egy országos energiakoncepció megalkotására. Hazánk villamosenergia-felhasználásának forrás szerinti megoszlása a következő (MGSZ, 2005):

Ezzel szemben az ország szénhidrogénkészletei kifogyóban vannak, a 2005. január elsejei állapotnak megfelelő ipari kőolajvagyonunk 19,57 Mt, földgázvagyonunk 67,07 Gm³. A hazai termelés az igényeknek csak egyre kisebb hányadát képes kielégíteni. Ezzel szemben az ország jelentős szénkészletekkel rendelkezik. A rendelkezésre álló ipari szénmennyiség 3,3 Gt, melynek legnagyobb hányada lignit (2933,4 Mt). De feketekőszénből és barnaszénből is számottevő készleteink vannak (198,8, ill. 170,3 Mt), így az elgázosítási technológiát felhasználó szénbázisú energiatermelésnek Magyarországon nincs akadálya.

Energiafüggőségünk fokozott mérséklése és megszüntetése érdekében tehát rendelkezünk megfelelő nyersanyagbeli adottságokkal, és a szükséges szellemi tőke is rendelkezésre áll, csupán a célratörő fejlesztési irányok kijelölése és a finanszírozásra vonatkozó döntés várat magára.

Kulcsszavak: energiabázis, szénhidrogén, szénelgázosítás, nukleáris energia, energiafüggőség

1. ábra • A Föld népességének változása 1400 és 2000 között (Matt Savinar után)

2. ábra • Egymásnak ellentmondó olajtermelési prognózisok (Freddy Hutter után)

3. ábra • Folyékony szénhidrogén-termelés, tény és előrejelzés (Aleklet után; forrás: Bárdossy – Felvári, 2006)

4. ábra • Várható energiabázisok a XXI. század végéig (Geothermal Explorers Ltd. után, forrás: I. Yantovska)

5. ábra • A világ felhasznált energiaforrásainak becsült struktúrája (forrás: Büki, 2006)

6. ábra • A Föld ismert kőszénvagyonának megoszlása (forrás: Rozgonyi et al., 2006)

7. ábra • A hőmérséklet változása a földkéregben (Geothermal Explorers Ltd. Forrás: I. Yantovska)

8. ábra • A hőszivattyú működési elve és alkalmazása egy családi házban (Stumphauser – Csiszár után)

9. ábra • A hőcsőben lezajló termodinamikai folyamatok. (Az ábrát a Heat-pipe elméletben és gyakorlatban című dokumentumból, a „hőcső” működését ismertető anyagrész alapján készítettük el [ http://en.wikipedia.org/wiki/Heat_pipe , vagy http://www.cheresources.com/htpipes.shtml ])

10. ábra • A napenergia egyik hasznosítása a síkkollektor. (Az ábrát a www.karpi.hu/akciók.html oldalon található, a heat-pipe rendszerű réz fűtéscsövek és vákuumcsöves napkollektorok működését ismertető anyag alapján készítettük)

Irodalom

Bárdossy György – Lelkesné Felvári Gyöngyi (2006): Gondolatok és kételyek földünk szénhidrogénkészleteivel kapcsolatban. Magyar Tudomány. 1, 62–71.

Beck Mihály (1994): A hidegfúzió rejtélyének megoldása. Természet Világa. április 1.

Beck Mihály 2006): Parajelenségek és paratudományok. Vince, Budapest

Butter, Bill (2006): The Rollever Juggernaut – World Oil Depletion and the Inevitable Crisis. http://www.durangobill.com/Rollover.html

Büki Gergely (2006): Alapelvek a magyar energetikai koncepcióhoz. Mérnök Újság. XIII, 4, 24–27.

Emhő László (2006): Energia audit a változó világban. Mérnök Újság, XIII, 4, 10–12.

Heat-pipe elméletben és gyakorlatban 2006. el [ http://en.wikipedia.org/wiki/Heat_pipe , vagy http://www.cheresources.com/htpipes.shtml ])

Jéki László (2006): Hidegfúzió: egy új remény. 2006. febr. 19. http://www.origo.hu/tudomany/technika/20060219hidgefuzio.html

MGSZ (2005): Magyarország ásványi nyersanyagvagyona. Magyar Geológiai Szolgálat, Budapest

OILScenarios.info, 2006: What is the Future of World Production. http://www.oilscenarios.info/

Rozgonyi Tibor G. – Ozdemir, L. – Hargitai, R. – Grubb, J. – Schissler, A. – Szigeti L. Z. (2006): U. S. Coal Industry 2006 – From Coal Extraction to Coal Utilization – A Technology Update. Presentation at “Resources and Environment 2006 – Coal and China” Symposium, 2006. 30-31/03, Freiberg, Saxony, Germany

Savinar, Matt (2006): The Oil Age is Over. http://www.mrexcessive.net/oilage/

Spanyol, Z. (2006): Mérleg. Új idők, Budapest, március 1., 4. old.

Stumphauser Tamás – Csiszár Anatl (szerk.) (1999): Energiahatékonysági Kézikönyv Ház- és lakástulajdonosok részére. Regionális Energia- és Anyagtakarékossági Központ, Eger.

Swenson. Ron (2006): Presentations on the Coming Global Energy Crisis and Solar Energy Potential. http://www.hubbertpeak.com/swenson

Világgazdaság (2006): Beindul a hatalmas biobiznisz. VILÁGGAZDASÁG, 38, 59, (9324.) március 24.

www.karpi.hu/akciók.html oldalon található, a heat-pipe rendszerű réz fűtéscsövek és a vákuumcsöves napkollektorok működését ismertető anyag

Megjegyzések Füst Antal és Hargitai Róbert A jövő potenciális energiaforrásai című dolgozatához.

A dolgozat alapvetően fontos kérdéseket tárgyal, de sajnos több olyan sommás megállapítást is tartalmaz, melyek tudományosan képtelenek és alkalmasak az adott kérdésekben tájékozatlanok félrevezetésére. Már csak azért is kötelességem helyreigazító megjegyzéseket fűzni a dolgozathoz, mert helytelenül hivatkozik egy közleményemre és egy könyvemre állításainak alátámasztására, amivel szakmai hitelemet rongálja.

A hidegfúzióval kapcsolatban ezt írják: „A lehetséges alternatívák közül nem célszerű kihagyni a ma még vitatott hidegfúziót sem (Beck, 1994; 2006; Jéki, 2006). A hivatkozott dolgozat „A hidegfúzió rejtélyénk megoldása”, a Természet Világa 1994. évi április elsejei számában jelent meg, és a szerkesztőség megjegyzése „Jó előre töredelmesen bevalljuk, hogy ezt a cikket már hónapok óta tartogatjuk szerkesztőségünkben. Tudatosan megvártuk vele az áprilist, annak is a legelejét.” A csak kicsit is értő olvasó számára fölösleges ez a megjegyzés, mert az egész, mindössze egy oldalas közlemény ironikusan kezeli a hidegfúziós próbálkozásokat, és nyilvánvalóan a tudományos szatíra műfajába tartozik. Ennek illusztrálására csak egy mondat: „A tiszta (99,99 %-ot meghaladó polivíztartalmú) polivizet a Laboratory of Nonexistent Compounds Inc., Tule, cégtől szereztük be.”

Hivatkozott könyvemben (Parajelenségek és paratudományok, mely nem 2006-ban, hanem 2004-ben jelent meg), a hidegfúziós kísérletek objektív és a legújabb irodalomra is támaszkodó, egyértelműen negatív végkövetkeztetésű ismertetetését adtam meg. Így az erre való utalásuk is félrevezető.

Kár, hogy szerzők a cikk A víz mint energiaforrás című fejezetében nem támaszkodtak fent hivatkozott könyvem Vízzel hajtott autók és A csodálatos víz című alfejezeteire, melyekben alapos, a régebbi és a legújabb irodalom alapján egyértelműen megállapítom ezeknek a próbálkozásoknak minden alapot nélkülöző, és csak a közvélemény félrevezetését és csalárd haszonszerzését szolgáló voltát. A gróf(?) Spanyol Zoltán vízzel hajtott autójára való hivatkozás azért is szomorú, mert a gróf(?) úr az emberek hazafias érzületére is alapozva próbálja itthon és Erdélyben az anyagi támogatást megszerezni. Jellegzetes a szerzők egyik megállapítása: „…egy ilyen erőforrás alkalmazásának elterjedését nagy valószínűséggel nem tervezi segíteni az olajérdekeltségek mindent átszövő hálózata”. A kőolajkészletek véges volta miatt valószínűleg épp ezek az érdekeltségek kísérelnék meg új energiaforrások kiaknázását, ha ezek valósak lennének.

Jó lenne, ha a szerzők alaposan tájékozódnának, mielőtt ilyen fontos kérdésben közleményt írnak, s elolvasnák a hivatkozott írásokat.

Beck Mihály

Januári lapszámunkban sajnos szervezési hiba miatt előkészítés és lektorálás nélkül jelent meg Dr. Füst Antal – Dr. Hargitai Róbert: A jövő potenciális energiaforrásai című cikke. Így fordulhatott elő, hogy a Magyar Tudományban megjelent – és kommentár nélkül jelent meg – olyan, a tudós közösség által többször elutasított teória, mint a vízplazmával hajtott motor. Az olvasók szíves elnézését kérjük.  A szerkesztőség

<-- Vissza a 2007/01 szám tartalomjegyzékére

<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra

[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]