Magyar Tudomány, 2007/06 759. o.

Regionális központok és regionális fejlődés



Budapest mint fejlesztési pólus

a fővárosi elképzelések –


Barta Györgyi


az MTA doktora, intézeti igazgató

MTA RKK Közép- és Észak-magyarországi Tudományos Intézet

barta rkkmta.hu


Lengyel Balázs


tudományos segédmunkatárs

MTA RKK Közép- és Észak-magyarországi Tudományos Intézet


A fejlesztési pólus program a növekedési pólus elméleten, vagyis a térben koncentrált fejlesztések logikáján alapszik, feltételezve, hogy a központok fejlesztése térségük előrehaladására is kedvező hatást gyakorol. Ezt a gondolatot hangsúlyozza a regionális versenyképesség növelésére épülő pólusfejlesztési koncepció. Az Európai Unió regionális politikájában a hatékonysági törekvések kezdetben háttérbe szorultak az inkább a régiók komplex gazdasági felzárkózását megcélzó területfejlesztési politikájával szemben (Rechnitzer, 1998). A lisszaboni stratégia révén került előtérbe a tudásalapú gazdaság, a versenyképesség javítása a gazdaságpolitikában, ebből a gondolatkörből származtatható a versenyképességi és fejlesztési pólusok kiemelése a területfejlesztésben. A pólus programok oldják azt az alapvető konfliktust, amely a területfejlesztés kiegyenlítő és a gazdaságfejlesztés hatékonyságnövelő – többnyire területi differenciálódással járó – céljai között fennáll.

A fejlesztési pólus programok a magyar régióközpontok és agglomerációjuk gazdaságának fejlődését kívánják felgyorsítani, oly módon, hogy a helyi gazdaság versenyképes elemeit erősítik, egyrészt a tudásalapú gazdaság fejlesztésével, másrészt a városi környezeti feltételek (a különböző szolgáltatások és infrastruktúrájuk) biztosításával.

A tudásalapú gazdaságban új nemzetközi/regionális munkamegosztás formálódik, amelyben elsősorban a tudásalapú kompetenciák kritikus tömegével rendelkező városok tudnak részt venni (Varga, 2004). Mindemellett hosszú vita előzte meg Budapest részvételét a pólus programokban. A szakemberek egyik csoportja, amely a pólus programok céljának a területi felzárkózást tekintette, elvetette a főváros bevonását, mivel szerintük ez Budapest és a vidék között még erőteljesebb differenciálódást eredményezne. Végül is a szakemberek másik csoportjának véleménye lett mérvadó, amely szerint Budapestnek a többi vidéki régióközponttól eltérő szerepeket kell betöltenie, elsősorban nemzetközi színtéren. Budapest ugyan majd minden vonatkozásban kiemelkedik a magyar városok közül, az európai nagyvárosok versenyében azonban erősítésre szorul.

A Budapesti Fejlesztési Pólus (BFP) stratégiai koncepció az innovációvezérelt gazdaságfejlesztésre, a tudásgazdaság fejlesztésére koncentrál, legfőbb célja a tudásgazdaság szereplői közötti kooperáció ösztönzése, annak érdekében, hogy a gazdaság minél több innovatív terméket hozzon létre.

A BFP stratégiai koncepció a közép-magyarországi régiófejlesztési, a budapesti városfejlesztési, illetve a budapesti agglomeráció fejlesztési programjaihoz szervesen kapcsolódik, de ezekhez képest új dimenziót nyit a város- és régiófejlesztésben. Azért beszélhetünk új dimenzióról, mert a BFP koncepció kifejezetten gazdaságfejlesztési program, ugyanakkor nem fogja át az egész gazdaságot, hanem a tudásgazdaságot emeli ki, és annak erősítésére koncentrál. A BFP közvetlen fejlesztési térsége a budapesti agglomeráció, hozzátéve, hogy a tudásgazdaság jórészt a főváros Duna menti térségeiben összpontosul. Az intenzív pólusfejlesztés természetesen nemcsak az egész régió, hanem az ország fejlődésére is kihatással lesz, azáltal, hogy a régió tudásközpontjai együttműködésre törekednek, és az ország többi fejlesztési pólusával kapcsolatban állnak.

A BFP programot egy konzorciumba szerveződött operatív projektirányító munkacsoport dolgozta ki, amelynek szervezése 2006 elején kezdődött. A konzorciumban meghatározó szerepet kapott a Fővárosi Önkormányzat munkatársain kívül az MTA Regionális Kutatások Központjának Budapesti Osztálya, valamint a Városkutatás Kft.

Ebben a tanulmányban röviden összefoglaljuk a BFP stratégiai koncepcióját, kiemelve a lényegesebb szempontokat. Kitérünk a még csak részben lezárt vitás kérdésekre (Budapesti Fejlesztési Pólus Stratégiai Koncepció, 2006. június).


1. A budapesti tudásgazdaság sajátos helyzete


Közismert, hogy mind a gazdasági teljesítmény, mind a kutatás-fejlesztés terén Budapest és agglomerációja kiemelkedik a fejlesztési pólus programmal rendelkező többi város közül. 2003-ban az ország GDP-jének 41 %-a származott a budapesti metropoliszból, további 4 % a régió agglomeráción kívüli településeiből. Kutatás-fejlesztés terén még nagyobb mértékű a koncentráltság: Budapesten található a kutatóhelyek 44 %-a, a K+F foglalkoztatottak 60 %-a, a K+F ráfordítások kétharmada. A K+F tevékenységek ilyen arányú megoszlása indokolja, hogy a Budapest Fejlesztési Pólus programja a fővárosban és agglomerációjában zajló K+F és innovációs tevékenyég hatékonyságát javítsa, amelyet a tudásgazdaság szereplőinek eredményesebb együttműködésével lehet elérni.

A hazai egyetemek, kutatóintézetek és vállalkozások kapcsolatában, annak erősítésében sok probléma merül fel, amelyek egyaránt vonatkoznak a budapesti és vidéki viszonyokra. A hazai kutatások rámutattak, hogy „a tudásalapú gazdaság kialakításában az ipar és az egyetem közötti interakciók csak korlátozottan vesznek részt” (Inzelt, 2004, 870.). Magyarországon, az átmenet idején a tudásteremtés szempontjából fontos együttműködési formák közül csak a legegyszerűbbek terjedtek el, az egyetemek és a vállalkozások közötti kapcsolat elsősorban személyi szintű, intézmények között együttműködés csak elvétve valósul meg. Az intézményes kapcsolatok hiánya meghiúsítja a közös célok kialakítását, az egyetemek és vállalkozások érdekei nehezen közelednek egymáshoz.

A hazai kutatókra az alapkutatások túlzott preferálása, a first to publish szemlélet jellemző, a budapesti egyetemek nem állnak készen az ipari kutatási megrendelések teljesítésére, a kutatási eredmények szabadalmaztatására kevés figyelmet fordítanak, alacsony a kutatói mobilitás stb. (Dévai et al., 2001). A K+F keresleti oldalát képviselő vállalkozói szféra is gondokkal küzd. A hazai magán K+F kiadások nagyságrendekkel maradnak el a fejlett országbeliektől, a teljes hazai K+F ráfordításoknak mindössze harmadát teszik ki (Havas, 2004). A vállalkozói szféra K+F ráfordításában meghatározó szerepet töltenek be a multinacionális vállalatok, valamint néhány hazai nagyvállalat. Jellemzőjük, hogy a kutatási projektjeiket házon belül oldják meg, alig van szükségük az egyetemek, kutatóintézetek K+F szolgáltatásaira, általában nem kívánják megosztani a versenyelőnyt jelentő tudásukat, K+F tevékenységüket a globális stratégiájuk alapján végzik (Mosoni-Fried, 2002). E tekintetben az egyetemektől azt várják el, hogy jól képzett hallgatók kerüljenek ki onnan. A hazai kis-és középvállalatok (KKV) szerepe a K+F tevékenységben elenyésző, az egyetemi K+F iránti keresletük szintén szerény mértékű.

A Budapest Fejlesztési Pólus célkitűzéseiben és eszközeiben az egyetemi-, akadémiai és a vállalkozói szféra közös tudásteremtésére koncentrál. A program igyekszik a tudásgazdaság szereplői közötti kapacitásbeli szakadékokat áthidalni, és megoldásokat javasolni a helyi egyetemek, a KKV szektor és a multinacionális vállalatok tudásteremtésben való közös részvételének megteremtésére.


2. A jövő tudásgazdasága – fejlesztési célok


A budapesti tudásgazdaság szcenáriója integrált gazdaságot képzel el, amelyben már elhalványul a dualitás visszahúzó ereje (vagyis a külföldi és a hazai tulajdonú vállalatok között jelentősen csökken a tőkeellátottságból, műszaki fejlettségből, méretnagyságból fakadó, kapacitásbeli különbség). Csúcstechnológiai iparában fontos szerepe lesz a gyógyszeriparnak, a gépiparnak, a környezetiparnak, valamint a távközlésnek, a médiának és az információs és kommunikációs technológiának. A tudásgazdaságban magas a jövedelmi színvonal és gyorsan növekszik a termelékenység. Budapest, a budapesti agglomeráció tudásvárossá, intelligens várossá fejlődik (Török, 2003; Szalavetz, 2003; Inzelt et al., 2003). Kiépül a személyi számítógépek és kommunikációs hálózatok integrált rendszere.

A gazdaság komplexitásának, a több tudományterületre kiterjedő K+F tevékenységnek, valamint a felsőfokú oktatás összetettségének fennmaradását vizionáljuk. Reményeink szerint a gazdaság húzóágazatai, a felsőfokú oktatás és a kutatás-fejlesztés hatékony együttműködése fejlődik ki, függetlenül a tudásgazdasági szereplők külföldi vagy hazai eredetétől.

Budapest, a budapesti agglomeráció be fogja tölteni hazai feladatait: „kapu” lesz a külföldi innovációk fogadásában és „híd” a hazai központok felé történő továbbításában. A kapuvárosi funkció magában foglalja a külföldi működő tőke országba, régióba érkezésének módjait, a tőke–információ–áru–munkaerő cserefolyamatok irányításában betöltött szerepét, valamint az áruáramlás megszervezésének (azaz a logisztikának) új formáit. A kapuváros és a hídszerep szorosan összekapcsolódik, a nagyváros regionális súlya vonzáskörzetének kiterjedtségétől függ. A hídszerep feltételezi, hogy a város az erőforrásokat kívülről gyűjti, fogadja és annak pozitív fejlesztő hatásait a tág környezete felé továbbítja. (Enyedi, 1998; Barta, 2002). A nagyváros hídszerepe kihat az ország más területeinek fejlődésére, határokon átnyúló együttműködésekre. A budapesti agglomeráció az Európai Unió tudásgazdaságának fontos nemzetközi központjává válik, erősítve szerepét az európai nagyvárosok hálózatában (Budapest Városfejlesztési Koncepció, 2002).

A BFP stratégiai koncepció tehát kettős célt tűz ki: erősíteni kívánja a gazdaság innovativitását, és részt vállal a város és vidéke fejlesztésében. Hangsúlyozzuk: a pólus program Budapest esetében nem átfogó gazdaságfejlesztési és városfejlesztési program. Hatása nemcsak régiójára terjed ki, hanem az egész országra. Célja elsősorban nem munkahelyteremtés, nem is új intézmények vonzása, és a városi infrastruktúra fejlesztéséből csak a pólus projektek megvalósulásához közvetlenül szükséges fejlesztéseket tartalmazza.

A BFP kulcsszereplői a tudásgazdaság intézményei, jelen esetben a budapesti agglomeráció egyetemei, az egyetemi és a MTA kutatóbázisa, valamint hazai és külföldi vállalatok. A Fővárosi Önkormányzat nem része a tudásgazdaságnak, de fontos szerepet tölt be a BFP szervezésében, koordinálásában.

Amint azt bemutattuk a helyzetértékelésben, a tudásalapú gazdaság kialakításában az ipar–egyetem közötti interakciók meglehetősen korlátozottak. Összességben elmondható, hogy a külföldi és hazai nagyvállalatok „már” nem keresik a hazai K+F intézményekkel az együttműködést, a kis- és középvállalati kör pedig „még” nem képes erre. A szereplők eltérő együttműködési készsége jobbára az erőviszonyaikban mutatkozó különbségekre vezethető vissza. Tehát a BFP eminens célja, hogy az egyetemeket, a magyar kutatóbázist „helyzetbe hozza” (például azáltal, hogy kezdeményező szerepüket elismeri a terület- és gazdaságfejlesztés), a kis- és középvállalatok számára pedig megtalálja a K+F igénybevételének lehetőségeit.


3. A Budapest Fejlesztési Pólus vertikális és horizontális programjai, projektjei


A budapesti tudásgazdaság összetettségét és koncentráltságát figyelembe véve a BFP stratégia két szinten közelíti meg a kutatás-fejlesztési és innovációs együttműködéseket: ún. horizontális és vertikális programok foglalják magukban a fejlesztéseket. A horizontális programok a tudásteremtés és tudástranszfer általános erősítését szolgálják, az erőforrások koncentrálását, a szervezeti hatékonyságot, a strukturális harmónia erősítését, valamint a technológiai és más szolgáltatások transzferének megteremtését célozzák. A vertikális programok a tudásgazdaság szereplőinek együttműködését tudományterületenként, ágazatonként szervezik.

A horizontális programok közé tartozik: a klaszterszerveződés elősegítése; a technológia-transzfer erősítése; a tudás-munkaerőpiaci monitoring; az intelligens város kialakítása (IT infrastruktúra fejlesztés); technopolisz városfejlesztés. A vertikális programok három fő ágazathoz kapcsolódnak:

a „medipólus” az orvos- és gyógyszerésztudományhoz, a bioinformatikához, az egészségügyhöz és az élelmiszeriparhoz;

az „ökopólus” a fenntartható energiagazdálkodáshoz;

az „információs társadalom technológiái” pólus az informatika, a járműirányítás, és a médiaiparhoz.

A horizontális és vertikális programok mátrixszerűen kapcsolódnak egymáshoz, ami azt jelenti, hogy a horizontális programok „kiszolgálják” a speciális vertikális programokat (például valamennyi vertikális program alapvető eszköze az információs és kommunikációs technológia; a speciális munkaerő-monitoring a tudásbázis valamennyi intézményének fontos információkat nyújt; a „Duna Technopolisz” városfejlesztés a tudásbázis terére terjed ki).


Horizontális programok

A klaszterszerveződés ösztönzésével Budapesten elsősorban azokat a kereteket, fórumokat, kommunikációs hálózatokat kell megteremteni, amelyek a vállalatok, kutatóintézetek és egyetemek közötti kutatás-fejlesztési és innovációs együttműködéseket erősítik. Tudományos parkok létrehozását, a helyi vállalkozások egymással való versenyének és együttműködésének ösztönzését, a beszállítói hálózatok bővülését támogatjuk, fontos szerepet kap a pólus program keretében a kutatóhelyek és vállalkozások hálózati együttműködésének (oktatás, szakképzés, kutatás, termékfejlesztés) ösztönzése.

A korábbi nemzeti, illetve regionális fejlesztési programok során már elindult az olyan tudásközösségek intézményesülése, melyek a tudományos együttműködést, a tudományos eredményeket hasznosító vállalkozások kialakulását célozták. Legjellemzőbb példáik a regionális egyetemi tudásközpontok, melyek az egyetemek vezetésével konzorciumokba szervezik az adott K+F témában együttműködő intézeteket, tanszékeket, cégeket. Budapesten és térségében az 1990-es évek közepén indult el a tudományos/technológiai parkok építése, azonban a K+F szférával való együttműködések alacsony szintje miatt – mindezideig nem működnek valódi tudományos parkokként.

A klaszterszerű fejlődés első lépésének tekinthető, hogy a Budapesti Fejlesztési Pólus kidolgozása során megalakult a Tudapest Kabinet, mely a pólus programban részt vevő egyetemeket, illetve az MTA szervezeteit fogja össze. Célja egy nyitott hálózat életre hívása, amely segíti a fővárost a tudásközpontú, innovatív arculatának formálásában. Feladatai között szerepel, többek között, az egyetemek és az MTA szervezett együttműködési kereteinek megteremtése (az MTA részvétele az egyetemi oktatásban, doktoranduszképzésben, egyetemek bekapcsolódása a MTA K+F tevékenységébe, vendégkutatói rendszer kialakítása stb.), külföldi diákok fogadása, az idegen nyelvű oktatás bővítése, program kidolgozása külföldön működő jeles magyar kutatók és oktatók hazahívására, illetve neves külföldi tudósok vendégprofesszori meghívására.

A technológia-transzfer erősítése terén sikerült eddig a legnagyobb előrelépést elérni a Budapest Fejlesztési Pólus program előkészítése során. A Tudapest Kabinetben részt vevő egyetemek és kutatóintézetek megalapították az Innopolisz Consulting társaságot, amelynek célja, hogy segítse a K+F tevékenységben létrehozott innovációk piaci értékesítését. Feladatuk sokrétű: technológiatranszfer, a K+F promóciója, a szellemi tulajdon védelme, a szabadalmi információ kutatása, az iparjogvédelmi hatósági és bírósági eljárásokban részvétel, a szellemi vagyon értékesítése, árkalkuláció. Foglalkozni kívánnak a versenyjogi és domainnevekkel kapcsolatos eljárásokkal, marketing piackutatással, promócióval, kommunikációs és sajtófeladatokkal, pályázással és projektmenedzseléssel, fund-raising-gel, a gazdasági környezet monitorozásával, vállalatalapítással (spin-off), partnerkereséssel, képviseleti és lobbytevékenységgel, akadémiai szolgáltatásokkal (konferenciaszervezés, kutatók meghívása, külföldi diákok szervezése).

Az Innopolisz Consulting jogi személyiségként lép fel az egyetemek nevében, de terveik szerint az egyetemek saját technológiatranszfer-szervezetei továbbra is fennmaradnak. A kétszintű szervezet létrehozását a budapesti tudásgazdaság komplexitása indokolja, természetesen közöttük teljeskörű munkamegosztás jön létre.

A budapesti tudásbázis működéséhez a felsőoktatás és a munkaerőpiac közötti összhang megteremtésére van szükség. Ennek érdekében javasoljuk bevezetni a tudás-munkaerőpiaci monitoring rendszert.

A Duna-Technopolisz program a Budapesti Fejlesztési Pólus térbeli dimenzióját jeleníti meg: azt a Duna menti sávot, ahol a budapesti tudásgazdaság legfontosabb szereplői elhelyezkednek. A program célja a Duna menti városrész egységes fejlesztése annak érdekében, hogy betölthesse egy új „technopolisz” funkcióit. Speciális munkahelyeket, minőségi életkörülményeket, elérhetőséget stb. kell biztosítani fejlett infrastruktúrával, korszerű városi háttérszolgáltatásokkal. A Budapesti Fejlesztési Pólus szerint a tudásgazdaság Budapest déli részén koncentrálódik, de a tervek számolnak északi irányú terjeszkedéssel a Duna mentén.

A budapesti tudásteremtésben a fizikai közelség mellett rendkívül fontos a hatékony információáramlás biztosítása (Lengyel B., 2004). Az Intelligens város program célja, hogy az információtechnológiai fejlesztések segítségével olyan városfelületek alakuljanak ki, ahol az egyetemi, akadémiai, gazdasági szféra szereplői információkhoz juthatnak, együttműködéseket kezdeményezhetnek.


Vertikális programok


Információs Társadalom Technológiai (ITT) – versenyképességi pólus kezdeményezői között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Közép-európai Egyetem, eSec, az Infopark Rt., az Informatikai Vállalkozások Szövetsége, a Közép-magyarországi Regionális Innovációs Ügynökség, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet szerepelnek. Az ITT pólus keretében jön létre a budapesti egyetemek, kutatóhelyek és vállalatok tudásbázisára épülő és már működő tudásközpontokat összekapcsoló Innovációs Tudáspark Hálózat (TPH). A pólus fókuszterületei szerteágazóak (informatika, számítástudomány, távközlés, infokommunikáció, járműtechnika, közlekedés-automatizálás, közlekedésüzem, logisztika, valamint egyes alkalmazott társadalomtudományok, mint a média szociológia, tömegkommunikáció). Az ITT pólus legfőbb célja, hogy az említett kutatási területek között kapcsolatokat, együttműködéseket hozzon létre.

A MediPólus résztvevői között a Budapesti Corvinus Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Magyar Tudományos Akadémia és a Semmelweis Egyetem szerepel. A MediPólus célja a régió egészségiparának kiszélesítése, a biotechnológiai és egyéb, ipari tevékenységhez kapcsolható komplex kutatások és fejlesztések (orvosi műszerek gyártása, gyógyszerfejlesztés stb.) ösztönzése, kapcsolódva az információtechnológia nyújtotta lehetőségekhez. A Pólus keretében megvalósítandó projektek:

Szentágothai János Tudásközpont – Tudásközponttal a jövőbe

BIMIP (Bio-Info-Medicinális Innovációs Park) létrehozása

DDSC (Drug Discovery and Safety Center) – Európai Gyógyszerkutatási és -Biztonsági Központ létrehozása

Medicampus projekt – az oktatási tevékenység fejlesztése

OBIK (Orvosbiológiai Innovációs Központ) – inkubátortevékenység

Az élelmiszer-biztonság fokozása és az életminőség javítása

Az Ökopólus programterv kidolgozói az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Földművelésügyi Minisztérium, a Semmelweis Egyetem és a Szent István Egyetem. Az Ökopólus egy új technológiaintenzív innovációs terület, a környezetipar és a megújuló erőforrásokkal kapcsolatos technológiai rendszerek tudományos megalapozását és térségi fejlesztését irányozza elő. Célkitűzése, hogy az érintett tudományterületen meglévő kutatási és oktatási potenciál járuljon hozzá a régió és az egész ország kiegyensúlyozott, fenntarthatóság irányába mutató társadalmi és gazdasági fejlődéséhez. A Pólus Program keretében javasolt projektek:

Természeti (TERFEJL) és biológiai (BERFEJL) erőforrások fejlesztése, valamint a környezet állapotának megóvása modern technológiai eszközökkel

DEPIK Demonstrációs Energiapark és Információs Központ megújuló energiaforrások felhasználásának elterjesztésére

Szennyvíztisztítási technológiák fejlesztése – ivóvízbázisok védelme

T-RAD Természetes radioaktivitás csökkentése és az életminőség javítása


4. Fejlesztési modell


A Budapest Fejlesztési Pólus stratégiai koncepciója olyan tudományterületeken, tudományágak határterületein fogalmazza meg Budapest számára a kitörési pontokat, amelyekben a főváros egyetemein, kutatóintézeteiben kiemelkedő eredményeket értek el, ahol a kutatói kapacitás kimagasló az országban. Alapkritérium, hogy a kutatási és együttműködési területek a nemzetközi szinten való megjelenést tűzzék maguk elé célul, a kutatási projektek ígéretes gazdasági perspektívával rendelkezzenek.

A Budapest Fejlesztési Pólus kutatás-fejlesztési dimenziójára jellemző, hogy a tudományterületek képviselői egyes gyakorlati problémák mentén szerveződnek. Az egymással együttműködő intézmények multidiszciplináris projektekre tesznek javaslatokat. A projektek elsősorban az állami K+F finanszírozásra épülnek, azonban szinte mindegyikben szerepelnek ipari partnerek, így a magán K+F tevékenységgel, finanszírozással való kapcsolat tovább erősíthető.

A pólus projektekben szereplők feladatai jól illeszkednek a tudásalapú helyi gazdaságfejlesztés rombusz modelljéhez (Lengyel I., 2003). Ki kell hangsúlyozni, hogy a szerepek, feladatok a megszokott munkamegosztástól eltérőek is lehetnek: sokszor a vállalatok foglalkoznak kutatás-fejlesztéssel (ez elfogadott, jól ismert), máskor az egyetemek részt vesznek a vállalkozásokban is (nemritkán ők hozzák létre a „terméket”). Ez a szerepcsere a kooperáció kezdetleges helyzetéből, illetve az egyenlőtlen erőviszonyokból, a munkamegosztás alacsony szintjéből következik. (1. ábra)

Egyetemi – vállalati stratégiák. A helyi versenyt, a kormányzati bekapcsolódást és a klaszterek kialakítását ösztönző szereplők a projektek vezetői, tervezői, koordinátorai, illetve a konzorciumok tagjai. Ezek a projektekben többnyire az egyetemekről kikerülő csoportok, teamek, intézmények. Jelenleg, a Fővárosi Önkormányzat is partnere az egyetemeknek e feladatok elvégzésében. A Budapesti Fejlesztési Pólus projektterveiben szereplő húsz vállalat többsége Budapesten, a budapesti agglomerációban, illetve a közép-magyarországi régióval szomszédos megyékben működik. Elsősorban az informatika, gyógyszergyártás, motor-turbina és kazángyártás, valamint a környezetipar ágazataiban termeléssel, kutatás-fejlesztéssel, mérnöki és üzleti tanácsadással, illetve kereskedelemmel foglalkozó vállalkozások. Tizenegy kisvállalkozás (kevesebb mint húsz fővel), két nagyvállalat (ötszáz, illetve több mint ötezer alkalmazottal), a többi középméretű vállalkozás; négy vállalat árbevétele nem éri el az 50 millió Ft-ot, nyolc vállalatban az 1 milliárd, és további nyolc vállalatban a 4 milliárd Ft-ot. A legjelentősebb részt vevő vállalat a Richter Gedeon Rt.

Támogató és kapcsolódó iparágak. A pénzügyi szolgáltatások terén Budapest regionális vezető szerepet tölt be, a fejlesztési pólus projektjei előrehaladott fázisban nagy hatásfokkal vonhatják be a külföldi tőkét. A kutatási eredmények gazdasági hasznosulásának korai szakaszaiban pedig azok a magvető és kockázati tőkealapok a megvalósulás zálogai, melyek létrehozása, erősítése kormányzati szándék. A Budapest Fejlesztési Pólus célkitűzései szerint a további vállalkozások csatlakoznak majd a projektekhez.

Tényező feltételek. A tényező feltételek megteremtése között elsősorban a budapesti és agglomerációs egyetemek kutatás-fejlesztési projektjeihez kapcsolódó infrastruktúra-fejlesztéseket, a régió humán-erőforrásbázisát erősítő oktatási projekteket kell említeni. A Medipólus, az Ökopólus és az Információs Társadalom Technológiái pólus összetett elképzelései között egyaránt megjelennek az egészségügyi képzés fejlesztése, az egyetemi kutatások alapját megteremtő infrastrukturális fejlesztések, valamint a kutatások eredményeinek gazdasági hasznosulását segítő fejlesztések is.

Keresleti feltételek. A keresleti feltételekben az egyes alpólusok projektjei különböznek az eredmények, termékek, szolgáltatások célcsoportját illetően abban, hogy inkább az eladható, főként exportálható termékek előállítására koncentrálnak, vagy regionális-helyi igényeket elégítenek ki. Az „Információs Társadalom Technológiái pólus” (ITT) projektjei a járműirányítási rendszerek, infokommunikációs eszközök tekintetében tradeable termékek előállítását célozzák. Az alpólus médiaiparral kapcsolatos projektjei szintén jelentősen hozzájárulnának az export potenciál erősítéséhez.

Az Ökopólus projektjeiben egyrészt olyan célokat tűznek ki, melyekkel elsősorban a régió környezeti minőségét javíthatják. Másrészt megjelennek a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar hozzáadott értékének növelésére vonatkozó projektek is. A Medipólus szintén egyszerre tartalmazza a külpiacokon megjelenni képes készítmények, eljárások előállításának célját, illetve a régió, város egészségügyi és az egészségügyhöz kapcsolódó tevékenységek szolgáltatásainak javítását. Azt mondhatjuk tehát, hogy az ITT pólusnál elsősorban a növekvő külpiaci kereslettel számolnak, míg az Öko- és Medipólus esetében egyaránt figyelembe veszik a regionális, helyi keresletet és az exportlehetőségeket is.


Néhány megjegyzés a BFP készítése során felmerült vitákkal, problémákkal kapcsolatban


Jelen esetben nem a pólus jellegű fejlesztés elméleti vitájához szólunk hozzá, hanem a koncepciókidolgozás vitás tartalmi kérdéseit, gyakorlati problémáit soroljuk fel – a teljesség igénye nélkül (ugyan lezárult már a stratégiai koncepcióalkotás folyamata, de a projektek pályáztatása csak most indult el. Tehát az eredményesség kiértékelésére még hosszú időt kell várni).

A Pólus program készítése során megjelentek mindazok a problémák, amelyek általában a tervkészítés velejárói:

Állandó időhiányban szenvedtünk. Az idő rövidsége miatt a kutatási és programalkotási fázisok összecsúsztak. Így, bár a koncepció logikai vonalvezetése alapvetően nem változott, mégis több változat elkészítésére volt szükség annak érdekében, hogy a visszacsatolás elégtelensége miatti ellentmondásokat kiszűrjük a programból. Nyugodtabb munkakörülmények kialakításával valószínűleg időt nyerhettünk volna.

Állandó információhiánnyal küszködtünk. A Nemzeti Fejlesztési Hivatal a Fővárosi Önkormányzatot bízta meg a Pólus program elkészítésével, a Fővárosi Önkormányzat pedig egy konzorciumot hozott létre e célra. Ez a többszörös áttétel bizonytalanná tette a megbízás elvárásait és akadályozta az információáramlást.

Olyan, tartalmi jellegű viták alakultak ki, melyek megnyugtató megoldása még most is várat magára:

A Pólus program a tudás „háromszög” szereplői közötti együttműködést tűzte ki célul, annak érdekében, hogy a kutatók ötletéből a fejlesztési fázison keresztül piacon értékesíthető innovatív termék szülessen. A kooperáció „normális” esetben alulról szerveződő folyamat, ezt kívülről, felülről ösztönözni rendkívül nehéz, és a kimenetele bizonytalan. (Hozzátehetjük, hogy a területfejlesztés minden eszköze, módszere hasonló problémát vet fel: hogyan lehet imitálni a spontán módon született sikeres megoldásokat más, többnyire kedvezőtlen környezetben?)

Különösen vitatott az egyetemek kezdeményező szerepe a tudásgazdaságban. Jól ismert, hogy több sikerrel kecsegtet a kooperáció, ha a kezdeményező szerepre a gazdasági szereplők vállalkoznak. A nemzetközi tapasztalat szerint is ez az „ideális” helyzet azonban ritkán adódik. Így történt ez a BFP készítése során is: míg a vállalati szféra passzív és érdektelen maradt (amelynek különböző okai vannak), a budapesti egyetemek viszont azonnal reagáltak. Korábbi érdekkonfliktusaikat félretéve összefogtak, nyitott szervezetet hoztak létre, és vállalták a projektszervezésben a kezdeményező szerepet. A BFP kormányzati megbízói nem lelkesedtek az egyetemek szerintük túlzott szerepvállalásáért. A stratégiai koncepció készítőinek viszont az a véleményük, hogy Budapest számára nagy kincs az egyetemek, K+F intézmények erős koncentrációja, amelynek növeli erejét az „alulról szervezett” együttműködés. Meg kell tehát adni az esélyt az egyetemi és akadémiai szférának, hogy betölthesse az általa felajánlott kezdeményező szerepet. A projektek minősége fogja értékelni teljesítményüket.

Maradtak még nyitott kérdések, amelyek részben külső, részben belső okokra vezethetők vissza.

A Pólus program finanszírozását nem tisztázta ez ideig a központi kormányzat: milyen forrásokból, a meglévő programok (ágazati és területi) rovására, azokkal versenyeztetve fogadják-e be a régióközpontokra kidolgozott Pólus programokat, vagy ezek kiegészítik azokat?

A BFP-ben nem vált elfogadottá a program menedzselésének megoldása. Projektek, programok vagy a BFP együttes irányítása lenne-e célszerű? A szakértők többségének az a véleménye, hogy többszintű menedzselésre van szükség, a projektek – programok szakirányítását egy ún. ernyőszervezetnek kell átfognia, amelyben a kormányzati és önkormányzati politikusoknak is fontos helyük van. A menedzsment kialakítását viszont arra az időszakra kell elhalasztani, amikor már ismeretes, hogy a BFP mely elemei kaptak támogatást terveik megvalósításához.

És végül foglalkoznunk kell a projektek szerepével a stratégiai koncepcióban. A Pólus program kidolgozásának elméleti megközelítése lineáris módszert feltételezett: a helyzetértékelésre és a jövőképre épített stratégiai koncepció az első fázisa a tervezésnek, amely már tartalmazza a javasolt programokat. A programok tulajdonképpen a projektek keretei, a második fázisban körvonalazódnak a projektek. A projekteket már nem a stratégiai koncepció tervezői dolgozzák ki, hanem a projektek megvalósítói. Ekkor derül ki tehát, hogy a stratégiai koncepció jó irányt adott-e meg, melyek azok a programok, amelyek megtölthetők versenyképes projektekkel, és melyek azok, amelyek életképtelenek, üresek. Jól látható, hogy a tervezés közel sem lineáris megközelítést kíván, hanem ez egy iteratív folyamat, amelynek folyamán állandó visszacsatolásra van szükség. A projektekből szerezhető, valóban pontos információk igazolják vissza (vagy sem) a stratégiai koncepció helyes megközelítését. Ez különösen aláhúzza a tervezés időigényességét.

A Budapesti Fejlesztési Pólus stratégiai koncepció sorsa már most is bizonytalan, pedig még be sem fejeződött a tervezés. Vajon a pólus programok túlélik-e a közigazgatás reformjának elodázását? Bár a közigazgatás és a területfejlesztés feladatai nem azonosak, a közigazgatásban jelenleg teret vesztő régiók kihatnak a régióközpontok fejlesztését célzó pólus programok jövőjére is. Annyi hasznuk azonban biztosan lesz a pólus programoknak, hogy új megközelítésekkel, új ötletekkel formálják a politikusok gondolkodását.


Kulcsszavak: fejlesztési pólus, tudásgazdaság, programozás


irodalom

Barta Györgyi (2002): Budapest és az agglomeráció gazdasági szerepkörének átalakulása. In: Holló Szilvia. A. – Sipos András. (szerk.): Tanulmányok Budapest múltjából. XXX. Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 201–216.

Budapest Városfejlesztési Koncepció, 2002.

Budapest Fejlesztési Pólus Stratégiai Koncepció, 2006 június. A Fővárosi Önkormányzat megbízására készítette a MTA RKK Bp. Osztálya és a Városkutatás Kft.

Dévai Katalin – Kerékgyártó György. – Papanek Gábor. – Borsi B. (2001): Role of the Technical University’s R&D in Hungarian Innovation. Periodica Polytechnica, 1, 5–16.

Enyedi György (1998): Budapest – kapuváros? In: Barta Györgyi (ed.): Budapest–nemzetközi város MTA, Bp.

Havas Attila (2004): A Nemzeti Innovációs Rendszer erősítése. Elméleti keret, nemzetközi összehasonlítás és gazdaságpolitikai javaslatok. Tanulmány a Miniszterelnöki Hivatal részére (MEH 10.035-8. ), Budapest

Inzelt Annamária (2004): Az egyetemek és a vállalkozások kapcsolata az átmenet idején. Közgazdasági Szemle. 870–890.

Inzelt Annamária – Csonka L. – Forgács I. (2003): Félúton a tudásalapú gazdaság felé. Információs Társadalom – gazdaság. 3, 1, 47–68.

Lengyel Balázs (2004): A tudásteremtés lokalitása: hallgatólagos tudás és helyi tudástranszfer. Tér és Társadalom. 18, 2, 51–71.

Lengyel Imre (2003): Verseny és területi fejlődés: térségek versenyképessége Magyarországon. JATEPress, Szeged

Mosoni-Fried Judit. (2002): FDI and Bridge-Building: The Case of Hungary. 4th Triple Helix Conference, Copenhagen-Lund

Rechnitzer János (1998): A területi stratégiák. Dialóg Campus, Budapest – Pécs

Szalavetz Andrea interjúja Chikán Attilával (2003): Tudásgazdaság Magyarországon. InformációsTársadalom – gazdaság. 3, 1, 68–75.

Török Ádám. (2003): Az „új gazdaság” esélyei az átalakuló országokban. Információs Társadalom – gazdaság. 3, 1, 6–27.

Varga Attila (2004): Az egyetemi kutatások regionális gazdasági hatásai a nemzetközi szakirodalom tükrében. Közgazdasági Szemle. 3, 259–275.



  1. 1. ábra • A Budapest Fejlesztési Pólus rombusz modellje (Lengyel I., 2003 alapján saját szerkesztés)


<-- Vissza a 2007/06 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]